Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, hogy pontosan mi vett rá, hogy csak úgy, szórakozásképpen beüljek egy kriminológiáról szóló előadásra.
Az előadás az egyetemem területén került megtartásra, ennél fogván szabadon beülhettem rá, még úgy is, hogy semmi közöm a kriminológiához, hiszen se nem rendészetin vagyok, se nem jogon vagy pszichológián, esetleg szociológián. Informatika szakos vagyok, aki két kurzusa közben, a campus területén lődörögve néha betéved érdekesen hangzó előadásokra, melyekere szabadon be is lehet ülni, révén, hogy nem nézik kik is vannak ott. Egy részemet persze a kíváncsiság mellett a tudásszomj is hajtja, hogy még többet tudjak meg a körülöttem lévő világról, belekóstolva minél többféle témába.
Így eset ma a választásom a kriminológiára. Az előadóterembe nyugodt szívvel sétáltam be, révén, hogy a tanulmányaimba nem fog beleszámítani. Ennek ellenére az első sorok egyikébe ültem le, már csak megszokásból is. Tettem aztán még pár hallgatótársam követte, de miután elkezdődött az előadás azt állapítottam meg, hogy egy részük figyelmét inkább az előadó fizikai adottságai nyűgözik le, mintsem a téma, melyről beszél. Megforgattam a szemeimet párszor, mikor akaratlanul is meghallom a susmogó beszédfoszlányaikból egy-két mondatot, az illetők lányok voltak, de akkor is.
Késsz vicc, hogy engem, akinek semmi köze ehhez, jobban érdekel a téma. Persze azért észrevettem olyat is, akit szintén érdekelt az előadás, ők inkább fiúk voltak, bár közülük is volt olyan, aki üzeneteket küldözgetett folyamatosan a mobilján, miközben csak úgy tett, mintha figyelne.
Előttem az iPad-em hevert az asztalon, de mentségemre szóljon, hogy a jegyzet applikációm volt rajta megnyitva, hogy az érdekesnek tűnő dolgokat gyorsan lefirkantsam az Apple Pencil-el. Mert én végig arra koncentráltam mi hangzik el, nyilván, hiszen ez az előadás lényege. Még az önértékelő kérdésekre is rápillantok, miután felkerültek a táblára és gondolatban végig megyek rajtuk, visszaemlékezve mik hangzottak már el és miket firkantottam le a virtuális jegyzetlapomra. A b pontot olvasva felvonom a szemöldökömet és felhorkantok. Komolyan gondolja?
Hagyok egy kis időt, hogy másnak is szemet szúrjon a dolog, szóvá tegye, avagy csak hagyom, hogy előbb valaki más lendítse magasba a kezét és feltegyen egy kérdést.
De ez valamiért elmarad, pedig közben elég időt hagytam, hogy még a Google alkalmazást is meg tudtam nyitni és felcsapjam gyorsan a Wikipédiát is, pedig tudom, hogy nem az a világ legmegbízhatóbb forrása, most mégsem tudok átszaladni az egyetem könyvtárába, hogy felcsapjak egy lexikont vagy egy szakkönyvet a témával kapcsolatban.
Az én oldalamat meg furdalja a kíváncsiság és rá is szeretnék kérdezni erre-arra, így amikor utána néztem gyorsan a neten annak, aminek akartam, lendítem is a magasba a jobb kezemet. Megvártam, hogy az előadó észrevegye, hogy nekem bizony van mondanivalóm és aztán el is kezdek beszélni.
- Elnézést, de miért pont magyar kriminológusokat tart fontosnak? – teszem fel máris az első kérdést, közben a leengedem a kezemet és ujjaim között az iPadem íróeszközét forgatom és kíváncsian pillantok az előadó szemeibe. – Tudtommal Magyarország egy elég kicsi ország Európában, mi pedig az Amerikai Egyesült Államokban vagyunk, Amerikán belül, ahol a lakosság nagy részétől már az is nagy teljesítmény, hogy ha tudják Európa melyik irányban van a kontinensünktől, illetve, hogy több ország található a területén Anglia, Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország és Oroszországon kívül. Sőt, fogadok, hogy van olyan állampolgár társunk, aki még mind az ötven tagállamunkat a székhelyeikkel együtt se tudja felsorolni. Persze, az ilyennek talán nincsenek is itt az egyetemen… De ettől függetlenül még úgy gondolom, hogy elődlegesen amerikai kriminológusokról kellene beszélnie – mondom el a véleményemet, bátran, nem fogva vissza magamat, hogy bőven kifejtsem mire gondolok. – Persze utánanéztem, hogy egy-két magyar kriminológus tényleg sok munkát közölhetet a témában, de… A top kriminológus listákban inkább amerikaiakat és más nemzetiségűeket találtam.
Értem én, hogy nem mindenben az amerikaiak az elsők és, hogy más nemzeteknek is vannak remek tudósai, kutatói. Nem is arról beszélek, hogy az amerikaiak felsőbbrendűek lennének a többieknél. Csupán tényleg csak érdekel miért egy olyan picinyke nemzetet kriminológusait választotta a világ másik feléről.
- Illetve, a másik kérdésem, mi van a kiberbűnözéssel? Persze a lopás, kirablás, közlekedési baleset, megerőszakolás, emberölés, rendkívüli haláleset mind érdekesek a maguk nevében és a mindennapjaink részesei úgymond a média kapcsán, a listához a virtuális bűnözést is hozzá lehet tenni. Hiszen a huszonegyedik században élünk, az emberek többségének mindennapjai tevékenységei közé a világháló használata is beletartozik, így az ottani bűnök is elég gyakoriak és elég széles társadalmi réteg van kitéve nekik, még a kisgyerekek is, sőt, leginkább a fiatalok, amit szintén nem lehet ignorálni – folytatom, tovább magyarázva. – Csupán csak érdekelne, hogy erről mi a véleménye és az ilyen bűncselekményeket hogyan nyomozzák ki és akik e téren nyomoznak, azok pontosan mit csinálnak?
Teszem fel az utolsó kérdésemet is, ezzel be is fejezvén a mondanivalómat és kíváncsian várom, hogy milyen feleletet kapok rájuk. Hiszen azért kérdeztem, beszéltem annyit az utóbbi pár percben mert tényleg piszkálja a fantáziámat a kriminológia téma, érdekel, már így a kiberbűnüldözés kapcsán, révén, mivel informatika szakos vagyok, talán fontolóra vehetném a diplomám megszerzése után az efféle szakirányú további képzést, esetleg foglalkozást, hogy ha rájövök, ez tényleg érdekes téma és érdekel.

Szószám: 819 Megjegyzés: