– Te mit keresel itt? – szólítom meg színtelen, de nem túl kedves vagy lelkes hangon.
Rám néz. Nincs most rajta annyi smink, mint szokott, a szája is egészen eltűnik az arcában, de még mindig szép, amolyan klasszikus értelemben. Ahogy egy színésznőhöz illik is.
– Neked is szép estét, Mark.
– Helló. Mit keresel itt? – ismétlem meg a kérdést türelmetlenebbül. A lakásomat nyitó kártya már a kezemben van, de még nincs ingerem kinyitni. Az kábé invitálást jelentene, ahhoz meg nincs kedvem. Akkor pedig pláne nem, mikor észreveszem azt, amit először csak a bő kabát számlájára írtam. – És az mi?
– Egy csecsemő. Azt hittem, láttál már ilyet.

Hát láttam. És épp elég pelenkát cseréltem már ahhoz, hogy ne tudjanak a bűvkörükbe vonni. Szerintem ritkán kerültem olyan, szívroham közeli állapotba, mint mikor közölted velem, hogy tőlem van; és az sem segített sokat, hogy állítottad: nem akarsz tőlem semmit. Semmit, csak öt hónapot.
Valami forgatásra készültél elmenni, ősz elején indultál, és nem volt sok választásom, minthogy megkössem veled az egyeszséget: öt hónapig itt marad, vigyázok rá, aztán te szépen visszatérsz, és soha többé nem kell találkoznunk. Elvégre, pénzben nem szenvedtél hiányt, és a szülés, szerencsés géneknek köszönhetően, is csak jó irányba változtatott rajtad. Bármikor találsz magadnak valakit, aki eltart, vagy anélkül lesz a fiúnk, Connor apja, hogy az óvodában a nagyapjának néznék.

De itt az a pont, ahol elválasztod magad az általános tömegtől: te nem akarsz magad mellé egy férfit, akit kihasználsz, ezt pedig még értékelem is. Sőt: ha valaki, én azt is megértem, mennyire nehéz lemondani a karrierálmokról a "család" kedvéért. Úgyhogy Tőlem aztán sosem fogod azt hallani, rossz anya vagy, amiért csak így lepasszoltad a kölyköt. Már csak azért sem, mert az elképzeléseim szerint sosem fogom többé látni Connort, amint letelik az öt hónap; titokban tartom a kilétét, egy ismerősöm szorult helyzetére fogva a szokatlan szituációt.

Hogy ez az elképzelés mennyire tartja magát, nos... Keress meg januárban. Vagy előbb. Elvégre, talán sokkal okosabb, intelligensebb vagy annál, mint amit kinéznek belőled, de épp ennek tudata végett nem a legegyszerűbb munkatárs. Gondolom én. Már csak te hiányzol a nyakunkba.

//Nem szerettem volna túl sokáig húzni a leírást, mert igazából a történetük nem olyan hosszú. A hölgy megjelenik Mark előtörténetében, ahol bővebben ki van fejtve a helyzetük miértje, és talán a jellemébe is betekintést kaphatunk. Habár tipikus csinos kis színésznőcskének tűnik, bőven van sütnivalója, és bár nem fél kihasználni bizonyos aduászokat, ambíciózus karriercélok hajtják előre. Anyának valószínűleg nem a legjobb, de minden pórusában van valami, ami az embert a húszasévekbeli Hollywood nagy nőire emlékezteti; valami elegancia.
Ezen kívül, hogy mit rejt pontosan a múltja, meg mi lesz a jövőben, a játékosra van bízva, szabadon alakítható, csak egy plusz lehetőséget kínálnék ezzel a hirdetéssel.
Az arc nyugodtan változtatható, nem vagyok vele kapcsolatban túl válogatós, eszemben volt még például Lauren Cohan, Cobie Smulders, Logan Browning, Haley Bennett, Nathalie Kelley... Úgyis megbeszéljük. Várlak.