Nincs közös történetünk! Hála fennvaló Isteneknek! De még így is - potenciális objektív véleményezőként - érződik, ahogy a felsőbb éves beképzeltségével és nem neki járó túl jól kiformált arcberendezésével az egész gimi tinilánysorozatát megvette magának. Alig egy hónap alatt, minek elején csak az új látványosságként csengett a termek sarkában a padok alatt. Mostanra azonban gyors rostában megkapta a number one helybéli túlontúl rámenős férfiú címét, amiért a "többlet" erkölcsi lányhadsereg rajong. Mely alapjáraton kellő indokot ad az iskola első számú érdekességének, hogy úgyis is viselkedjen mint aki a hatodik Oscarja kiosztása előtti napon tér be szabadidejében az iskolatermekbe. Egyetlen közös óránk, fiziológiai alap ismertek - ne is kérdezd miért pont ebbe a fajsúlyos gondolkozásra ébresztő órára osztottak be vele. Akinek csupán hobbija az agyféltekéjét aktív státuszba kapcsolni. Hidd el nem utálom annyira mint kellene...csak, a fenébe! Ha egyszer is a tanár gondolatait hitelesen letudnám jegyezni az ő jelenlétében! Folyton folyvást szabotálja azzal, hogy erényének tünteti fel, hogy az osztály csendes stréberje mellett ülhet. Legalább ha csöndben tenné! De nem...az osztály legutolsó padjában is lehet hallani az engem érő különféle szitok szókat, amikkel méginkább nem hallom miről beszél a tanárunk. Így tehát most általa kétes jegyre állok egy olyan tantárgyból, amiből úgy hittem csak remekelni fogok. Csak egyetlen hónapra megszűnne létezni...talán akkor a javítási esélyeimnek nagyobb növekvő tendenciát adna. De nem...nekem önkényesen végig kell hallgatnom, ahogy Manhattan east-sidejáról az előkelő Queensbe utaztatja magát, mondván a szülei válása miatt. Nah szegény! Milyen rossz sorsa van! Hisz mindkét fél kőgazda mivoltja által próbálja kiengesztelni egyetlen pici-fiúk minden semmitérő óhaját. S nyilván én lennék az első számú közellenség, aki egy hatalmas "kuss-al" leordítani a fejét az óra közepén...ami éppannyira neheztelő a szaktanárunknak is megtenni. Mivé lett ez a világ! Egy vaskos pénztárcával megáldott egy-két pár vörös szempár és máris a korrupció tárgyává változik az egész intézmény. Mialatt én cseppet sem beletörődve a helyzet kényszerességébe próbálom a lehető leghamarabb áthelyeztetni magam egy másik órára. Ahol remélve már soha többé nem zavarja meg elhivatott tanulási szándékaim. Ámen!

//pm + question = stb //