A Vadállatok Világnapja… Az Erdők Napja… A Víz Világnapja… A Föld Napja…Óceánok világnapja… A Hegyek világnapja… Az év csupán már napja, amikor a környezetünk kapja a reflektorfényt. Vagy kapná, mert nem hiszem, hogy mindenki tisztában lenne ezekkel a napokkal. De nem is ez a lényeg. A Föld-re nem csak ezeken a napokon kéne odafigyelni, hanem mindig.
Szennyezzük a környezetünket, túl sok fát vágunk ki, a globális felmelegedés egyre nagyobb, egyre jobban olvadnak a jégsapkák, egyre több a veszélyeztetett állatfajok létszáma… Ezekre egyre aggasztóbbak és még csak az ivóvízhiány, az éhínség, a járványok, amiket a harmadik világ nap-mint nap megél még nincs is közöttük.
Ez így nem jó és valamit tennünk kell ellene. De ezt mindenki tudja, csak nem cselekszik minden ember, pedig élünk annyian a Földön, hogy ha minden fejlett és fejlődő ország tenne valamit, hogy a saját embereit és a fejletlen országok lakóit megsegítse, akkor talán most egy másik világban élnénk vagy a jövő nemzedéke élhetne egy új világban. De egyenlőre csak ez egy szép álom.
Én szeretek segíteni valahogyan, ha módomban áll. Így amikor hála az internet segítségének felvette velem a kapcsolatot egy bizonyos Ruben Shaw nevezetű fiú, hogy kapott egy egyetemi feladatot mely szerint egy olyan megmozdulást kell szerveznie ami a Földhöz kapcsolódik és van médiavisszhangja örömmel mondtam neki, hogy segítő kezet nyújtok neki és ketten majd alkotunk valamit ami legalább egy maréknyi, egy kis csoportnyi ember figyelmét felkelti.  
S mivel youtubeos vagyok így a mód egyértelműen egy videó lesz és mivel több embert kéne megmozgatnia egy flashmob megszervezése tűnt a legjobb megoldásnak. Rögtön el is mondtam Rubennek az ötletemet, hogy csináljunk egy flashmobot a Central Parkban az állatok védelméért ő pedig belelegyezett így következhetett is a szervezkedés.
A videó felvételről majd az én kamerám fog gondoskodni, úgyhogy azzal nem foglalkoztunk. A zenén kicsit agyaltunk, de az nem volt olyan nagy gondolkodás, inkább a koreográfiát kitalálni hozzá. Rubennek közben meghagytam, hogy terjessze a hírt a dologról, csináltunk plakátokat róla, amiket szó szerint mindenhova kiragasztottunk és én még minden közösségi médián is hirdettem.
Aztán végre eljött a nagy nap, a mai nap.
Ma szabadnapos vagyok, de ettől még korán keltem, összeszedtem a szükséges kellékeket, elindultam és most már itt is vagyok a Central Parkban. Időm az még bőven van a kezdésig, körülbelül egy óra, de ez kell is, hiszen még van elintéznivalóm. Nem először járok itt, többször is csináltam már itt videókat és van pár ismerősöm erről a helyről, akik segíthetnek nekünk. Valamint még reklámozom az eseményt azoknak, akik szembejönnek velem, mert ha minél több ember jönne, annál jobb lenne.
Kicsivel később meg is érkezek a megbeszélt helyre, egy nagyobbacska üres zöld területre a parkban, ami kiváló arra, hogy egy kisebb csoport zavartalanul táncoljon.  
- What does the fox say, Ruben? Felkészültél? – szólítom meg a rácot, akit itt találok. Remélem, hogy tényleg Ruben, ugyanis háttal áll nekem és egy teljesen vadidegent hátulról úgy megszólítani, hogy az egyik kezedet a vállára teszed és közben a héliumos lufi hatása miatt elváltozott hangon szólalsz meg... Nos, az tényleg creepy lehet. De én csak meglepni akartam őt ezzel. – Nézd, már hoztam is társaságot - intek aztán a szabad kezemmel hátrafelé.
A vadkacsákat és galambokat etető néni beleegyezett, hogy szívesen részt vesz egy kis ugi-bugiban és pár galambját is hozza, bár nem tudom, hogy utóbbi jó-e. De a férfi, aki állandóan egy drónt köpködtet szintén beleegyezett, hogy jön és akkor a drónnal felveszi ő is a dolgot. Ó, és nem utolsó sorban jött az a bohóc is, aki mindig a parkot járja és héliumos lufikat osztogat a gyerekeknek. Remélem senkinek nincsen bohócfóbiája, mert fizettem a bohócnak és mondtam neki, hogy hajtogathatna már állatos lufit, amit aztán a megfelelő időpontban majd felengedünk, az égbe a kamera pedig végig felveszi… Tökéletes lesz.
Visszafordulok és leveszem vállamról a nagy táskát amiben a kellékek lapulnak. Igaz, egy kézzel ez egy kicsit macerás, mert másik kezemben még ott a héliumos lufi (amiben maradt még egy kicsi hélium), de megoldom. Aztán ki is nyitom a táskát. - Mondd csak, melyik állat is szeretnél lenni? Van pár jelmez amit hoztam, de több álarcot tudtam hozni... Amúgy majd jön pár kisgyerek is... Szerintem valakinek mindenképpen be kéne öltöznie rókának. Legyek én? - csevegek miközben a hozott jelmezeket, a hordozható hangszórót és leginkább a róka jelmezt nézem. Meg a lufit most már elrakom, hogy kiszedjem a kamerát és elkezdjem felállítani.