Jobbik felem:
- Rendszerető
- Házias
- Nem szeret késni
- Figyelmes
- Türelmes és meghallgat mindenkit

Rosszabik felem:
- Egészségesen lusta
- Bolondos
- Szereti a csípős kajákat
- Dohányzik
- Nem szereti epret és grapefruitot ( rosszul vagyok tőle, hasmenés)

1993.05.07-én láttam meg a napvilágot, Limerickban. Apám villanyszerelő volt, míg édesanyám zenész. Két éves voltam, mikor elköltöztünk Dublinba a munkalehetőség miatt. Végül is bevált a nagyvárosi élet mindkettő szülőmnek, ezért nem igazán szenvedtem semmiben sem hiányt. 3 évesen történt, hogy vegyszerrel kezelt epret adtak nekem, s rosszul lettem tőle és egy életre megutáltam. A grapefruitos esetnél csupán annyi volt a gond, hogy kicsit romlott volt. Végül a család bővült egy újabb taggal, aki az öcsém. A neve Rhys.  Jókat játszottam vele, mikor már nem volt annyira apró, mert a szülők meghagyták nekem, hogy az idősebbnek kell védeni a kisebbiket. 5 évesen sóvárogni kezdtem az iskola után, s alig vártam, hogy megnőjek és én is mehessek. Sokat kellett ahhoz játszanom Rhyssel, meg az óvódás társaimmal, hogy leteljen a két év.
Az általános iskolába az új kihívások és az emberek egyszerűen bevonzottak engem. Lett is barátom bőven, ám 5 nap után kaptam egy intőt, mert az egyik srác gúnyolt. Nagy szidást kaptam a szülőktől, s utána jó útra tértem. Elkezdtem az ismereteim tágítani, mikor is öcsém nyomán megismerkedtem N. Allison Haden, akivel mint lány elég sokat lógtam együtt. Sülve főve, semmi érzelemtől nem fűtve. Megvédtem a többiektől, mikor kellett, vagy ha úgy adódott a tanulmányaiban is segítettem. Barátságunk közös jelképe egy díszes karkötő, amit Allison készített, amit későbbiek folyamán elástunk a kertünk végében az öreg diófa tövébe. Mi vetett véget az egésznek? Szüleim újabb költözése, de nem országon belül történt, hanem egy másik kontinensre. Amerikába, egyenesen New York citybe, az elképesztő zaj és fény világába. Manhattanben találtunk egy albérletet, ami elegendő volt négyünknek. Befejeztem az általános iskolát, s először fura volt számomra az itteni nyelv és kiejtés. Én tagadhatni sem tudtam, hogy folyik bennem ír vér. Középsuli kezdetével kaptam meg az első számítógépem, valamint mobiltelefonom.
Hajjaj, s itt van a középiskola meg a tinédzser kor. Elkezdtem a nyugodt ír zene helyett rock és metál zenét hallgatni, sőt fekete ruhákban jártam. A csínytevéseim száma a nulláról elmozdult, s hirtelen megszaporodtak. Kissé zűrös gyerek lettem, s talán ennek köszönhetem, hogy találkoztam Lia Olivia Casellivel. Nem hittem volna, hogy Allison helyett lesz más barátom is, ráadásul olyan, akivel másfajta üdvözlési szokásom lett. Nem lógtam vele sokat, de az tartalmas volt. Barátságunk jelképe egy kígyó tetoválás lett, amit én jobb oldalamra kértem. Egészen pontosan egy áspis kígyó. Két szülőmnek betelt a pohár, s próbáltak a lelkemre beszélni, hogy fejezzem be. Nem sikerült nekik. 17 évesen Liával elvesztettem a csók szüzességem, csakhogy gyakoroljuk és máshol ne valljunk kárt. Ami másik dolog, hogy bizony nem csak csók volt, hanem egy kis test simogatás is...de  semmi több.  Bevallom, hogy marhára beszartam a folytatástól. Ráadásul nem akartam mellette lecövekelni egy életre. Két hét kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mihez akarok érteni az életben. Grafikusi és festői pályát néztem ki, de előtte volt az érettségi. Azt sikeresen elvégeztem, majd rögtön szüleim támogatásával elkezdtem a képzést és festői felzárkózást. Ügyesen kezelem a számítógépet, egeret és a digitális rajztáblát. A képzés végeztével volt gondom az elhelyezkedéssel, mert mindenhová tapasztalt embert akartak felvenni. Ha ez nem volt elég, akkor a festői tanulás nagyon jól leterhelt. 23 évesen sikerült a Rainbow Fish Design-nál elhelyezkedni, valamint beiratkozni egy magas szintű festői iskolába. Kezdeti nehézségeim akadtak, sikeresen majdnem kétszer is kirúgtak a cégtől, amikor is összeszedtem magam. Elkezdtem felvirágoztatni az ügyességem és odaadásom. Mikor lett saját pénzem, akkor  váltam le szülőkről, s kezdtem el magamról gondoskodni. Festészet tanulás, megtanultam főzni, sütni és a többi házimunkát. 25 évesen egy repülőbalesetben meghalt mindkét szülőm, míg az öcsém az visszaköltözött a nyugis Írországba. 1 évig gyászoltam, s addig nem igazán láttak engem mosolyogni. Kissé megkomolyodtam talán. 26 éves vagyok, s egyedül rájöttem, hogy képtelen vagyok fenntartani egy lakást, így lakótársat kezdtem el keresni. Végül megtaláltam a megfelelő hirdetést, s a megfelelő helyet és személyt. A neve Sorcha Barland. Most készülők beköltözni, nah sziasztok….