Eleget napoztam a Toscán tengerparton, meztelenül, hogy felszedjek egy kellemesebb fajta barnaságot. A privát telefonomat Ryunál hagytam, készítettem pár fotót az asszisztensemről, aminek nem örültem volna, ha Abigail keze közé kerül. Nem voltam sosem az a majrézós fajta, de most még nehezebb szívvel váltam el a jobb kezemtől. Kellemes két hét volt, és örültem volna ,ha megkapom a harmadikat is, de Abigail hajthatatlan volt, mindenféle szankciót bevetett, és a lelki terrorhoz is jól ért. Veszett ügy volt, amikor próbáltam vele alkudozni a szabadságomat illetően. Miért gondoltam, hogy ez most másképp lesz? Szándékosan a több csatlakozással járó útvonalat választottam, és így is Angliából indult a magán gépem, ott volt csak felszállási engedélye. Talán ha megerőltetjük magunkat, Olaszországból is lett volna, mert ide is azzal érkeztem. De nem akartam túl hamar odaérni. Csak most kezdtem megtapasztalni, hogy milyen az, ha valakivel úgy vagyok együtt, hogy az érzelmeimet is elengedhetem. Hullámzó, ijesztő, de valahogy jó is. Nem akartam ebből a furcsa, de kellemes érzésből kiszakadni, Abigail mégis tett róla, hogy kiszakadjak. A rideg valóságával, és azzal ,hogy tudatta velem, hogy sosem leszek szabad, és… azt sugallta, hogy esetleg tud Ryuról… Nem akarom, hogy tudjon róla! Hogy a közelébe kerüljön! Szenvedett már eleget annak idején ő is. Nem akarom,hogy újra át kelljen élnie bármit is. Itt ültem a tizenkét órás repülőút végén, egy óra és leszállunk, átöltöztem, megfürödtem, de Angliában hűvösebb volt, így öltönyre váltottam, most is ehhez nyúltam ösztönösen. Elvégre mellette sosem szórakozhatok. A csúsztatás ellenére is a megbeszélt időpontra érkezett a gépem. Pech, gyanítom hogy Ryu keze van a dologban, nem szeretné, ha szankciók érnének a késés miatt. Angliában minden személyes elektronikus holmim neki adtam, de a céges telefonom számát így is tudta, mégsem kockáztathattam meg neki egyetlen üzenetet sem, ami gyanúra adott volna okot. Ráadásul, nem bíztam egy fikarcnyit sem Abigailben, hogy ha egyedül hagynám a tabletemmel, vagy a laptopommal, nem-e próbálná meg feltörni valahogy. Minden porcikám tiltakozott ez ellen az egész ellen, de tényleg muszáj volt eljönnöm. Fekete élére vasalt, olaszos öltöny nadrágban sétáltam le a fekete lakkozott magánrepülőből, a hátamon átvetettem a zakómat, és egy ujjal tartottam a vállamon keresztül. Napszemüveg védte a szemeimet a hirtelen napfénytől, és egyúttal fedte a hatalmas karikákat a szemem alatt. Jó lett volna pihenni, de képtelen voltam rá, csak szundítottam, valamennyit. Fél órát talán. A hajamat csak megigazítottam a fürdőben, és máris a légkondicionált kocsiban voltam. Ott vártam, hogy a táskáimat bepakolják a csomagtartóba, a privát ellenőrző ponton haladtam át, ahol a kocsit is átvilágították, de ki sem kellett szállnom a kocsiból, csak ellenőrizték az útlevelemet ,és kész. Éhes is voltam, és nem szerettem éhezni, így amikor egyre inkább nyilvánvaló volt, hogy haladunk ki Malibu Beach felé, és egyre több étterem előtt haladtunk el, megkordult a gyomrom is. - Éhes vagyok, álljunk meg! – tudtam ,hogy nem parancsolhatok ennek a birkának, mert Abigailhoz hű. -Nem tehetem, minél hamarabb haza kell vigyem. - Állj meg te birka, vagy ide is végzem minden dolgomat!Az asszonyod nem fog örülni azért, ha éheztsz, és megtagadsz tőlem egy alapvető szükségletet.– ezt már csak nem állhatja a birka sem, így gyorsan félre állt, én pedig kiszemeltem a legelegánsabb éttermet, és bevetettem oda magamat, egy órára, mindenképp. Ennyi idő kellett, hogy megreggelizzek rendesen. „A birkád nem akart megetetni, tudod, hogy nem bírok a levegőben enni, így egy óra csúszással, de érkezem.” Üzentem neki, amikor épp az első fogásomat hozták ki, a mosdóval valójában nem volt dolgom, de láttam, hogy a fekete öltönyös birka, ott puffog a kocsijának támaszkodva, miközben én direkt ablak melletti asztalt kértem, hogy lássam a nyüglődését. Nem kaptam választ azonnal Abigailtől, biztos az aktuális hódításával szórakozik; annál jobb. Így nem velem fog kezdeni. Tisztességes jatt után szálltam vissza a kocsiba és idegesítőn mosolyogtam a sofőrömre, aztán visszabiggyesztettem az orromra a napszemüveget,és úgy bámultam ki az ablakon. A villába érve, kiszálltam a kocsiból, és az egyik cseléd után ballagva foglaltam el a szobámat, majd behozzák a holmimat is. Feltűrtem könyékig az ingem ujját és átvágtam a saját erkély részemre, szerencsére egy paravánnal el volt választva a két hely egymástól. Körbe néztem, odakint is és az én lakrészemen is, az ajtó ami a szobámból nyílt, egyértelmű volt, hogy Abigailé, mindig így volt, privát tér, közös ajtó, ami a másik hálójába nyílt. Mivel nem láttam sehol senkit, így elmentem megfürdeni, jóllaktam és a meleg miatt úgy döntöttem, hogy egy szál fürdő lepedőben fogok kifeküdni az erkélyre, egy részét árnyék fedte, másik részét a nap érte, pont a medencénél, de én az árnyékos részre pihentem le. A fürdő lepedőmet, arabosan kötöttem meg, a csomó nem látszott, nem is emlékszem, hogy ki tanított meg rá, de nehéz volt csak úgy leszedni rólam. Egyenletesen barnultam egyébként mindenhol, mert ha napoztam, vagy fürödtem, akkor azt csakis meztelenül tettem. A napszemüvegem takarásában szundítottam el, kényelmesen az napágyon. A testemnek nem tudtam parancsolni, megadta magát a repülés okozta fáradtságnak.
Abigail feszült mostanában és ezért is döntött a nyaralás mellett. Csinos kis házavan Malibun a tengerparton. Nem akkora villa mint az otthoni ház, de elég tágas és többen is kényelmesen elférhetnek benne. Mint Hudson is. Mert úgy tervezte ide fog jönni a férfi is, és a ház legtávolabbi pontjában a legjobban védett szobában fog lakni Cyrilla is. Mindent eltervezett és a lány sem volt túl sokszor nyaralni, de most huzamosabb ideig tartózkodik Malibun és Hudsont is azért kérette ide. Talán tudat alatt azt akarja hogy lássák egymást, nála sosem lehet tudni. Nagyon furcsa hangulatában van és mintha valami nem lenne a rendjén de fogalma sincs hogy mi bántja és inkább eljött nyaralni messze innen hogy egy kevés időt a lányával tölthessen. Az utolsó pár napra várja Hudsont. Elengedte neki a másfél hetet amennyiben pénteken ideér. Vasárnap már visszatérnek New Yorkba mindannyian. Persze, nem egy géppel mennek. Hudson fog hamarabb hazaérni. Viszonylag normálisan fest, mármint ami magához képest az, és egy egyszerú fekete-piros bikiniben áztatja magát, felkötve a haját szoros kis kontyba. A medence másik oldalán a karcsú fekete hajú nő mászik ki a partra hogy megszárítkozzon. Annyi éven kerezstül tagadta hogy van egy lánya. Illetve önmaga előtt, hiszen sosem taszította el, mert felnevelte. Olyannak amilyennek, de mégsem hagyta el, és most érzi igazán ahogy végignéz a tökéletes alakon hogy mennyire öreg. Az isten se mondaná meg hány éves de mégis kezdi érezni és talán ez nyomasztja leginkább. A telefonjára jött üzenetre csak elmosolyodik és csak később száll ki a vízből hogy üdvözzölhesse Hudsont. Az érkezése pillanatában már kint van de elmegy mellette és azonnal kiadja az útját az útját a sofőrnek hiszen lelkére kötötte hogy járjon a vendég kedvében. Egy órával később keresi fel Hudsont. Bikinijére csak egy köntöst vett fel, és kiengedte a haját. Szolid sminket visel. - Hudson, Kedvesem. Jól utaztál? - kérdezi ahogy a szobaajtóban megállva. Elégedetten méri végig a férfit, tetszik neki a barnult színe amit az olasz partokon szedett össze, és kifejezetten jól mutat a medence melletti teraszon. A szomszédos ágyra telepszik le. - A házat ismered de az egyik szoba vip vendégé. Nem mehetsz be oda - még őr is áll ott, a biztonság kedvéért, egyébként a férfi ismeri a járást. - Két óra múlva vacsora az étteremben. Csinos legyél - áll fel, és a medencét megkerülve eltűnik a férfi számára tiltott részleg felé.
Azért biccentek, amikor elhalad mellettem, egy –egy rezdüléséből tudom,hogy mikor milyen kedve van, tudom, hogy most nem éri meg zaklatni. A szobámba megyek, hogy rendbe szedhessem magamat. El is szundítottam, míg Abigail a saját ügyével volt elfoglalva. Onnan tudom, hogy szunyókáltam, hogy nem hallottam, ahogy megjelent, csak azt vettem észre, hogy helyet foglalt a másik ágyon mellettem. Tudja,hogy utálom, ha Kedvesemnek szólít, mégis megteszi. Nyújtózkodom, és álmosan dörzsölöm meg a hasamat, és meghúzom a vállaimat kissé, amolyan mindegy milyen volt, nem? - Késtek a járataim, mégis időben ideértem. – vonom meg a vállamat, ez az én szemrehányásom, hogy nesze, eljöttem, ahogy óhajtottad. A remény szikrája csillan a napszemüveggel takart szemeiben, ahogy meghallom, VIP vendége van, persze, ebben a házban még sosem találkoztam velük, csak tudtam, hogy melyik az a rész, mert el lett mondva,hogy ha jönne vendég, az lenne az ő része. Meg is lep, hogy nem támad le , ahogy máskor tenné, és értetlenül pillantok utána, ahogy elriszálja magát az erkélyen a tiltott rész felé. - Két, vagy három részes öltöny, és mennyire sznob a hely? – szólok még utána, és ha megkaptam az engem érintő választ, úgyis ellentétesen fogok felöltözni az elvárásainak. Ennyire már ismerhetne. Végül egy laza ingnél maradok, ami egyébként feszülne a mellkasomon, de a felső négy gombot szabadon fogom hagyni, egy fekete öltöny, és olyan napszemüveg, amit bármely szakadt picsa tükörnek használhatna, annyira visszatükröződik a felülete, és a zakó zsebbe pedig egy selyem zsebkendő díszt rakok, csak úgy lazán. Fekete, színben passzoló nadrággal. Ilyen meleg helyen ne várja el tőlem ,még ő sem, hogy három ,vagy két részes öltönyt veszek fel. Remélem én vezethetek, és a garázsban található valamelyik kocsi egyikével. Ezért a dologért hálás vagyok Abigailnek, hogy megtanított vezetni, és még az elit autókat is tudom, cserébe, azért, mert soha nem engedte ,hogy motorra üljek. A felső kategóriás autókra külön engedély kell, és időnként, hogy kieresszem a gőzt, ha egyáltalán ki tudok jutni, egy-egy helyre, akkor egy autóverseny pályán zúzok. Egy egyszerű nyakláncot veszek fel, néhány gyűrűs kiegészítővel, és a karórámat. A telefonom, és a kártyáim elférnek a zakóm belső zsebében. Az első egy órát a ruha összeválogatásával töltöttem, a másodikat a fürdéssel, és az utolsó fél órát az összekészüléssel, és a hajam beigazításával. Ha egyedül kellett mennem, akkor a garázsból válaszottam kocsit magamnak, ha jött ő is, akkor feltehetőleg sofőrrel mentünk, nála sosem lehetett tudni pontosan, hogy mit tervez. Ha mást nem, akkor az étteremnél találkozunk, friss, rendezett szakállal, és személyre szabott parfüm illattal, a Dolce & Gabbana K illatát nekem tervezték, örülhetett Abigail is, hogy egy ilyen termék promotálásában is részt vettem, és három nap alatt megvolt a forgatás, közben Ryu is nézelődhetett. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az, aki itt van, de úgy döntöttem, nem most, nappalra fogom időzíteni a látogatásomat, ugyanakkor, elgondolkodtam, hogy megéri-e egyáltalán? Ha rajta kap, biztos ,hogy meg fog büntetni. Nekem meg semmi kedvem nem volt, bármiféle fájdalomnak kitenni magamat.
Elégedett, hiszen mindenki itt van aki számít, és akit kicsit is fontosnak vél maga körül, és már régen elfelejtette milyen érzés úgy élni hogy valaminek nem kell mérlegelnie a súlyát. Ahogy végignéz Hudson formás alakján, megannyi emlék tolul a szemei elé és szinte látta teljesen felnőni a fiatal férfit akár csak egy másik embert, akit viszont mindig a szeme előtt tartott és sosem engedte ki a karmai közül. Aki közelebb áll hozzá, de sosem volt olyan szabad mint Hudson. Utóbbi mindig is sokkal többet engedhetett meg magának mint bárki más a közelében és emiatt sokan kiváltságosnak is érezték őt. Pedig tudja. Abigail tudja hányszor gyötörte meg fitala, izmos testét és hányszor vitette haza a sofőrjével amikor menni sem bírt, olyannyira kihasználta minden erejét. Pusztán azért, mert megtehette és sosem mondta neki hogy megbánta, pedig valahol néha érzett bűntudatot, és a maga nemében ragaszkodik is Hudsonhoz, és hogy itt legyen vele. - Tudom, követtem a járataiddal kapcsolatos híreket, de végül is nem számít, mert ideértél és egészben vagy - válaszolja ahogy valahogy mélyen aggódik mindig amikor repülnie kell, hogy nem-e lesz valami baj, és eleinte ő maga is félt a repüléstől. Aztán ezt is leküzdötte, mint minden más akadályt. Pénzt szerzett, befolyást és hatalmat, ennél több nem kell neki. Megvan mindene ami kellhet, de van ami sosem lesz az övé. - Nem kell öltönybe bújnod, de elegáns legyél - pillant vissza ahogy ott hagyja Hudsont a napozóágyon heverni és a VIP lakrész felé indul, ahonnan a férfi női hangot hallhat. Órákkal később jelenik meg Hudson mellett és nem érkezik egyedül. Egym agas, fekete hajú nővel jön, vörös csíkokkal a hajában. Telt, vonzó... Hudson korabeli. Fekete egyberészes ruhája kiemeli az alakját és dús kebleit. Abigail kedvenc sofőrjével utazik, egy másik autóban, míg ő maga Hudsonnal száll be egy másikba és így együtt érkeznek. Ő fekete-ezüst ruhát visel a magassarkúja mellé, és szőke haja fel van kötve egy egyszerű lófarokba és szolid sminket visel. - Damien a másik sofőr, ő testőr is. A vendégemé. Együtt fogunk vacsorázni de semmit ne kérdezz tőle, szorítkozz a lényegre - utasítja a férfit hiszen nem rendelhet el némaságot, de egy könnyed vacsorát szeretne, ami mentesm inden konfliktustól, elvégre ez egy nem hivatalos esemény.
Nagyon furcsa, hogy most mennyire könnyedén viselkedik, mintha… Nem viselné azt a mindig szigorú álcáját, épp ezért nem tudom, hova tenni ezt az alkalmat, ezt a kötelező pár napot. Nem hiszem, hogy ezt az oldalát nekem tartogatná. Miután eltűnt, hallottam a női hangokat, és érdekelt ,hogy ki lehet a túloldalon. De őszintén? Akarom-e hogy egy esetleges átlopózás miatt csipkésre verjék a seggem? Vagy megalázó módon kifeszítsenek az ágyra, vagy a fal mellé, és addig kínozzanak, amíg jól esik nekik? Nem vitás, megfordult a fejemben ,hogy az a másik nő azért lehet itt, hogy velem szórakozzon el Abigail felügyelete alatt. Morcosan, és kedvetlenül készülődtem. Tényleg sokkal jobban lettem volna másutt, más valakivel. Új még az, amit érzek, friss, és nem akarom,hogy bárki is elvegye tőlem. Amikor viszont elérkezett az idő, készen álltam, a hallban vártam Abigailre. A partnerével érkezett, aki igazán csinos nő, telt, dús keblekkel, és ajakkal, és olyan csípővel, amit imádok. De, van-e egyáltalán ezen a nőn olyasmi, amit ne imádnék? Nincs, és megkívántam, ami veszélyes, tekintve, hogy kinek az oldalán érkezett. Nem tudom, hogy kiféle és miféle. Mert ahogy érkezett, úgy kanyarodott tovább a testőrével, még csak be sem mutattak egymásnak. Erre a napszemüvegem felett pillantok mogorván Abigailre, a figyelmeztetés hallatán is. - Akkor, szólítsam Hölgyemnek, ha megszólítom, gondolom, és fecsegjek vele arról, hogy szép az idő és a szokásos semmiségek, jól értem? – miféle ütődött játék ez?! Szótlanul ücsörgök mellette a kocsiban. - Hogy szólítsam, és ő neki hogy mutatkozzak be, ha nem beszélgethetek vele, nem egyszerűbb egy olyan nyelvet választani, amit ő nem ért, de te igen, és így kommunikálunk, mintha te volnál a tolmácsom? – tudakolom. - Nem igazán szólhatok hozzá, de mit tervezel velem? – utálom, ha kevés információval látnak el, és ez is egy ilyen este, úgy tűnik. Bár…maga az egész hétvége ilyen lesz. Nehéz megállnom, hogy ne írjak sms-t még a saját szobámból is Ryunak. Nem értem, hogy mi változott, na jó…drasztikus és hirtelen változás volt, de ez a helyzet…olyan furcsa. Ahogy kiszállunk a kocsikból, úgy tűnhet, mint valami gazdag milf nő, és a lánya egy szép fiúval szórakoznak, vagy épp a fiatal lány a pasiját mutatja be az anyjának. Bánom is én, nem érdekel. Legalább nem feltűnően kellett öltöznöm, így biztos, hogy nem fognak észrevenni, olyan könnyen. Bár mit nem adnék azért, hogy ha az estét szét baromkodnák a paparazzik. Az étteremben, a recepciós már irányít is minket a helyünkre. Férfi lévén először Abigail, majd a fekete hajú szépség mögött tolom be a széket, és foglalok helyet ezután én is. A napszemüvegemet leveszem, és így pillantok a társaságomra. Kedves, és barátságos mosolyt eresztek meg a nő irányába, majd Abigailre pillantok, kérdőn. Elvégre ez az ő estélye és akciója, ő szervezte ezt az egészet.
Változás. A nő szereti a változást, mégsem mindig olyan történik, ami a javára van és most nyugtalan. A város most feszélyezi, agyon nyomja, így Malibun keresett egy kis megnyugvást és mindenkit maga köré rendelt aki kicsit is érdekli őt. Hudsont, Cirillát. A kedvenc testőrét és sofőrjét. Nem érzi nyugodtnak magát, és csak itt képes kicsit kikapcsolódni. Hudsont is azért parancsolta ide hogy jobban érezze magát az impozáns férfi látványától, és talán a teljesítményétől is ha éppen megkívánja. Nem mindig tud ellenállni neki, és a férfi amolyan gyengéje, mindig is az volt, nanak ellenére hogy pontosan tudja, mennyire gyűlöli őt a másik. Megvan a hatalma felette. Ezáltal nem kellene hogy nyugtalanítsa bármi is, de mintha érezné hogy kezd kicsúszni a kezéből az irányítás a férfi élete felett. Persze, ez teljességgel lehetetlen. A felvétel elég erőt ad neki hogy lerombolhassa a karrierjét, és mindent ami kedves neki. A nő még nem tudja, mennyire közel jár a tűzhöz. Amikor megérkezik a találkozóhelyre, alaposan végigméri Hudsont, és elég elegánsnak találja az estéhez és vacsorához. Belekarol a férfiba ahogy a saját kocsijuk felé igyekszik. - Természetesen beszélhetsz majd vele, de csak csevegés. Carmilla a neve és egy nagyon fontos személy számomra - pillant jeges kék szemeivel a férfire. Ha választania kellene, sem Hudsont választaná. Hanem a lányát. - Mutatkozz be rendesen. Hudsonként. Nem ismer téged, és nem is fog. Az hogy mindketten itt vagytok, az én személyes dolgom, nektek nem lesz közös jövőtök sosem. Hudson, ne komplikáld túl a vacsorát. Csak legyél elbűvölő escort, és semmi több - hiszen luxus escort, de attól még nem változtat a dolgokon és Abigail kegyetlen emlékezteti erre az apró tényre a mellette ülőt. Alapvetően azonban nem mérges, inkább derűs. - Azt tervezem veled, hogy a kísérőmvagy. Mellettem fogsz ülni ahogyan Carmilla is. Holnap lesz egy kis dolgom a városban, szórakoztathatod őt, de semmi személyes! - figyelmezteti ahogy megérkeznek. Kiszáll, és mosolyogva csatlakozik a fiatal nőhöz, aki meredek sarkakon lépdel Hudson másik oldalán. Abigail gondolatai között egy veszedelmesen szentimentális gondolat hullámzik át és egy pillanatra megtorpan. A lánya és Hudson, közel egy idősek. Milyen szépek lehetnének.... Megcsóválja a fejét. Erre sosem kerül sor. Nem kerülhet. Elfoglalja helyét az asztalnál, és hagyja érvényesülni Hudsont is, és nő is visszamosolyog rá. Felcsillanó szemei egyértelművé teszik hogy tetszik neki a férfi.
Nagyon nem tetszik a helyzet, amibe csöppentem, mert nem szeretem az ilyen hármas „randikat”. Általában a végén mindig valami megkötött szex téma lesz. Rendszerint Abigail felügyeletével engem használnak ki. Az ilyen fontos, elit luxus vendégek mindig kitüntetett figyelmet kapnak tőle. Mindegy, nem kérdezek többet, mert így nem esik bajom. Remélhetőleg. Nem kérdezek vissza, hogy biztos Carmillának hívják? Biztos. Amúgy se szeretem magam sem a felesleges kérdéseket. A jókat és a hasznosakat azt viszont igen,mert a testem épsége múlhat rajtuk olykor. Escort. Mi más? Nem mintha bármiféle hiú ábrándba ringattam volna magamat. - Tehát, egy sima kísérő escort, aki jól mutat melletted, semmi szex. – az ilyet nagyon tudom szeretni, az ilyen munkákat. Ahol csak simán el kell lennem, és nem kell szexelnem a végén senkivel sem. Nem szólok hozzá, mert igen epés megjegyzéseim lennének, és ezzel csak magam alatt vágnám a fát, amit nem akarok. Túl korai lenne a napbarnította bőrömet kicsipkézni, újra. - Értettem, Abigail. – bár a hangomból süt a dac, ennyivel tudok csak ellene küzdeni. Semmi többel, a hangom játékával. Mert úgyis ő nyer mindig. De sosem adom meg neki azt, hogy térden állva könyörögjek bármiért is. - Akkor szabad az átjárás a tiltott részre, vagy várjam meg, hogy ő jön ki onnan? – akkor már inkább elbarikádozom magamat. Még a végén együtt hagy egy eszelős gyilkossal, vagy egy eszelős szadistával, de amilyen mázlim van, ennél még otthagynám a bőrömet is, de előtte azért küzdenék magamért. - Abigail….? – torpanok meg vele együtt én is, és rá pillantok. Biztos, hogy jól van? Nem firtatom, a végén még visszaültet a kocsiba, és otthon kellene lennem, de jó volna! Amin kiszállunk a kocsiból, a karomat ajánlom neki, és felveszem a megnyerő mosolyomat, amint odaértünk. Meg kell állapítsam, hogy nagyon csinos, szemrevaló, és kedvet kaptam volna hozzá, ha nem Abigail állna az oldalamon. - Carmilla, a nevem Hudson, örülök, hogy találkoztunk. – a kezéért nyúlok, épp csak odaérintem az ajkam, néhány pillanat csak, amit az illem megkíván. Nem mutatkoztam be a teljes nevemen, elvégre nem ezt akarta tőlem Abigail. Amint megvan az asztalunk, elindulok a két nővel az asztal irányába. Mindkettőnek betolom a székét, majd magam is helyet foglalok. - Igazán csinos Ön is. – dicsérem. Elég nehéz úgy társalgást folytatni,hogy ha megtiltották, hogy bármit is kérdezzek, de feltalálom magamat – Tetszik Malibu, magának is? – persze, maradok még a magázásnál, mert illedelmes vagyok, majd ha arra kérnek ,hogy tegezzem, megteszem. Addig ez van. Szép szemei vannak, és a dekoltázsa is gyönyörű, és ahogy a szemei csillognak, és ahogy rám néz… Abigailből kiindulva, biztos, hogy nem jelent jót. - Abigail azt mondta, hogy holnap rám hárul a szórakoztatásának feladata, elkísérhetem esetleg egy part sétára? – az ölembe terítem a szalvétám, aztán magam elé veszem az étlapot. Átfutom, kacsasültet kérek, körettel, persze hangya bokányi méretű lesz, viszont nem degeszre tömni jöttem, hanem kísérni, szűk gyomorral persze. Desszertet is kértem,könnyű krémes, habos dísz sütemény. De legalább finom lesz a leírás alapján. Az ételek franciául vannak, így én is úgy mondom a pincérnek, és természetesen én vagyok a leadó sorban az utolsó, amit nem bánok. - Abigail, hol futottál össze ilyen bájos teremtéssel? – tényleg igyekszem. De legbelül ordítok. Mintha, én lennék egyedül az étteremben, és csak…ordítanék, és senki sem hallaná.
Változás. A legkevésbé semfoglalkozik azzal hogy Hudson hogyan érzi magát és mit gondol, itt most az ő szava nem számít semmit. Abigailt nem érdekli hogy ki hogyan érzi magát, ennek az estének tökéletesnek kell lennie. Maga sem érti egészen miért fontos neki ennyire ez az este de nem habozik megfenyegeti szexi kísérőjét hogy viselkedjen úriember módjára. Gondolatait nem kifejezetten a szex tölti ki, ez valami más, mélyebb és ismeretlenebb. Nyugtalanok a gondolatai ahogy Hudson mellett ül az autóban és válaszol a kérdéseire is. - Pontosan. Csináld azt, amiben a legjobb vagy és ne aggodalmaskodd túl az estét. Ez most...egy fontos este - pillant ki az ablakon, és Hudson egy eddig ismeretlen, már már aggodalmas kifejezést láthat az arcán. Elég ritka eset ez. Hudsonra pillant ahogy az megszólal és dacol vele. Nem engedné neki hogy elrontsa a napot és élesen pillant rá. - Akkor tartsd magadba. Ez az este nem rólad szól Hudson, hanem a vendégemről. Sosem járt itt még és ez... különleges alkalom - válaszol egy enyhe mosollyal, hiszen ez inkább neki fontos. - Átmehetsz ha nagyon nincs jobb dolgod és már unod a hiányomat. Ne élj vissza vele, és ne ess túlzásba. Carmilla különleges vendég, nem olyan mint akiket eddig ismertél és szórakoztattál - válaszol ahogy lasan megérkeznek az étteremhez. A nő után még mindig megfordulnak, hiszen korához képest még mindig elbűvölő és jó alakú. Közrefogják Hudsont az ismeretlen nővel. Pontosan tudja hogy a férfi megkívánná a lányát és egyszerre ébreszt benne büszkeséget és mérhetetlen haragot és nem biztos benne hogy melyik az erősebb. Egy pillanatra megáll és Hudsonra pislog. - Igen, igen... persze... - indul el újra és visszanyeri a mosolyát is. Aki nem ismeri őt, még azt is gondolhatná hogy kedves a mosolya. Bár talán így is egy kicsit őszintébb mint amit a férfi valaha is láthatott tőle. Elgondolkodik egy kicsit, és hagyja a fiatalokat csevegni, ha már ezért vannak itt. A pincérrel tárgyal az este menüjéről...
***
- Örvendek Hudson, én is nagyon örülök magának - kedves kissé csilingelős hangja van, és nem olyan élesen gonosznak mint Abigailnek. Nem is igazán hasonlít a zsarnoki nőre és bár látszik hogy kihasználja alakja adta lehetőségeit, nincs benne számítás és könyörtelenség. - Nagyon! Sosem jártam még ilyen helyen, de kérem hívjon Carmillának mint mindenki - veti fel először a tegeződést, és legalább olyan jó az udvarias csevegésben mint Hudson. Vonzónak találja a férfit de nem volt szó róla hogy szórakoztatnia kellene, így nem is tesz semmi olyasmit amivel erre utalhatna. - Oh igen az jó lenne. Igazán kellemes az idő, és jó a víz. Akár ki is próbálhatnánk mennyire - veti fel, és a szőke nőre pillant, de ő most mással van elfoglalva így szabadnak értelmezi a dolgot. Visszamosolyog a férfire és ajkában a kis karika is belefeszül.
*** A nő éber pillantása visszasiklik Hudsonra. - Nos, szegről végről kaptam az ajánlást és régóta az egyik legjobbam, akárcsak te Kedvesem - mosolyog a férfire.
Elegem van, komolyan. Nem szeretem, amikor ilyen kiismerhetetlenül viselkedik, és ezt se értem, fontos ember. Oké. Sima escort leszek, és kész, nem szívom mellere, nem játszom túl, mert tudom,hogy pontosan mit vár el tőlem. - Pontosan tudom ,hogy sosem szól nekem semmi, nem kell emlékeztetned rá, sikerült belém verned. – szándékosan a verés szót használtam, mert ez esetünkben elég tágas fogalom, minden téren, pszichikai, és fizikai értelemben is. Csak ő volt az egyetlen nő, aki annyira ki tudott készíteni, hogy még egy mű szerszámot is magamba tudjak, megalázó, és nem szeretem. De a testem más véleménnyel van, meg amikor a kín is átfordul másba, az kellemesebb, mintha mindig fájna. De sosem voltam oda ezért, utána megvetettem mindent és mindekit. Igyekszem nem lovagolni a témán többet, mert így is túlfeszítettem a húrt, érzem. Talán a különleges vendége miatt nem fog velem úgy foglalkozni, egyelőre. De később, megkaphatom ezért még a magamét. Utálom ezt. Viszont, jó tudni, hogy a vendéget nem kell semmiféle extra szolgáltatásban részesítenem. Furcsa, mintha teljesen máshol lenne most? Megfenyegették, egy nagyobb hal mint ő? Vagy…mi? Ezután Carmillára terelődik a figyelmem. A lehető legudvariasabb vagyok vele, és nem behízelgő, nem pedig nagy stílű playboy, csak normálisan igyekszem vele csevegni. A hangja és a kisugárzása is egész kellemes, a látványról nem is beszélek, lélegzet elállító. Az a fajta nő, akivel nem is tudom… Nem, belőle hiányzik Abigail velejéig romlott pillantása, az a keskeny gonoszul csillogó pillantás. Majdhogynem ártatlannak tűnik, és egyáltalán nem idegesítő a hangja. - Bájos neved van, tudtad ,hogy gyümölcsös kertet jelent? – bókolok finoman, ami szerintem még belefér, és remélem ezzel Abigail is így van, és nem fogom giotinban végezni. - Rendben, meglátjuk ,hogy hogyan alakul az időjárás holnap. – mosolygok, és belekortyolok az italomba, majd az ő mosolyánál az ajkára téved a pillantásom. Igazi? Nem biztos. Tudom, hogy vannak ilyen klipszek, hála valaki széltoló alaknak, akit igazán kedvelek. Ezután, minden féle semmitmondó témáról elcsevegek Carmillával, kerülve bármi személyeset, tényleg a meghatározott keretek között mozgok. Később pedig amikor már úgy látom, hogy Abigail is kezd visszatérni közénk, hozzá is hozzá szólok, és meglep a válasza, jól láthatóan megdöbbenek. Mi a faszom ez a színjáték akkor? Minek ez az egész?! Nem kis önuralmamba telik visszatennem a villát nyugodtan az üres tányérre, és nem rácsapni, úgy, hogy az ekszcájg is összetörjön. - Ez pompás. Örülök, hogy jól szórakozol. – jegyzem meg mosolyogva, a boros poharamba kortyolva, ami egy pillanatra sem remeg meg a kezembe, és visszateszem a poharat a helyére. Haza.Akarok.Menni. Mire jó ez a színjáték?! Egyébként sem bírok többet enni, idefelé jövet megálltam enni, így a legkönnyebb ételeket rendeltem, eddig is. De nem mozdulok, mert nem tehetem, nem adott rá engedélyt, nem mehetek el innen… Vagy… mégis? Van hozzá elég bátorságom? Úgyis kegyetlenül megbüntetne. Tudom ,hogy rajtam kívül mások is vannak, akikkel ugyan így kegyetlenkedik, és egyáltalán nem vagyok féltékeny egyikre sem, mert tudom, hogy mire képes, ha elkattan az agya.
Nem tud teljes mértékben jelen lenni a kocsiban sem, így kicsit hallgatagabb mint szokott lenni és Hudsont sem kínozza annyira, még szavakkal sem, mint szokta. Lepereg róla minden, amit a férfi mond, vagy ami ellenkezés. Sosem érdekelte és sosem hatotta meg semmiféle könyörgés, nem emiatt ismerik a nevét. Abigail könyörtelen mistress az életben is. Nem egy férfit sújtott a porba azzal, hogy a saját fegyvereit fordította ellenük, mert lebecsülték és ezt mélyen gyűlöli és megveti. Ha lebecsülik és nem értékelik eléggé. - Tudom. Elég sok munka fekszik benne. Carmilláról szól, és valahol rólad is, mert te is hozzám tartozol akárcsak ő - tesz egy újabb rejtelmes kijelentést, mivel ők ketten a legnagyobb kincsei és nem csak a értékük miatt, hanem a személyeik miatt is. Abigail szereti valamilyen torz módon a mellette ülő férfit, és szereti a lányát is. Talán ez egy előre nem látott alkalom hogy ők ketten találkozzanak. Nem tudja, de a nyugtalansága ide űzte őt, és hozta őket is. Maga sem tudja megmagyarázni miért érezte ennek szükségét, de mégis valami oka volt. Keresi a válaszokat, és azt gondolja majd a "gyermekei" megadják neki a választ, és egy valószínűtlen kép rémlik fel előtte, hogy aztán épp olyan gyorsan szerte is foszoljon. Az étteremhez érve, egy pillanatra még meg is áll ezen elmélkedni de aztán észbe kap és rendezi a vonásait. Minden rendben van. Egyenlőre. Carmilla is igen csak aktív és bájos csevegő partner és a nő kissé hátradőle nézi hogy milyen remekül kijönnek egymással. Féltékenységhez hasonló érzés keríti hatalmába és inkább hallgat bár a szája széle kissé megfeszül, más jele nincs hogy érzések dúlnának benne. Megrebben a pillantása ahogy a fiatal férfi arcát nézi és látható a döbbene, hogy miért is van ez a vacsora és egy pillanatra űzötté válik a tekintete. Aztán visszazökken. Nem kell magyarázkodnia, senki előtt. Hudson előtt sem. Épp csak megpaskolja a kezét, szépen manikűrözött körmével, aztán visszatér a csevegésbe ő maga is. Semmiségekről, rendezvényekről, és divatról beszélgetnek az este folyamán, de a fiatal nő pillantása sokszor visszasiklik Hudsonra, hiszen vonzónak találja. Talán egy korosztály lehetnek. - Hudson... egy pillanatra kérlek - inti magához közlebb a férfit, és odahajolva hozzá inti újra fegyelemre, illetve kezébe nyomja a bankkártyáját. - Fejezzétek be a vacsorát, és hozasd haza Carmillát a vendéglakrészbe. Ismered a járást - duruzsolja, mert kezdi elveszíteni a talajt a lába alól. Nem bízik magában hogy tudjon uralkodni az érzésein. Magára hagyja az ifjait, és arcon csókolja a nőt.
Másnap délelőtt valóban elmegy a dolgára, és még előtte ránéz a férfire aki alszik, és nem ébreszti fel, csak egy percig áll az ágya mellett. Emlékek és nosztalgia tölti el. Mennyi mindent átélt már a kezei között ez a test. Mennyi mindent tanított neki, és nem csak a szexről. Mennyi fájdalmat okozott már. Késő délután ér vissza a nyaralóba, és láthatóan derült kedve van, valami jól sült el, jó üzletet kötött. Hívatja Hudsont. - Kedvesem. Masszírozz ki alaposan, aztán a nap további részében szabad vagy. Hosszú masszás legyen, mentollal - parancsolja a másiknak, és elhever a masszás ágyon. Tudja hogy a másik teljesíteni fogja, hiszen teljesítenie kell. - Kérdésed van. Felteheted őket - engedi meg a másiknak.
Kezdőlap
