Már megint késésben voltam és bár nem kötelező bejárnom az órákra, de nehezemre esik könyvekből megtanulni mindent, így néha jó bemenni egy-egy előadásra a városba. Este elég sokáig elhúzódott egy próba és a felkelés meg még úgy sem ment. Autóval nem merek sietni, hiába van rutinom, nem száguldozom a városban, viszont villámgyorsan leparkoltam az első helyen amit találtam. Ilyenkor nincs sok hely, szóval nem pazarlom az időmet keresgéléssel, inkább futva indulok meg az egyetem épülete felé. Pont időben érek a teremhez, szinte majd kiköpöm a tüdőm és az ajtót zárva találom. Ez csak valami rossz vicc lehet, de az ajtón kint van egy papír, hogy felújítási munkák miatt máshol tartják az órát. A tanár utálja a későket, de talán most kivételt tesz. Gyorsan indulok meg a folyosón kerülgetve az embereket, majd éles kanyar és egyenesen sikerül belefutnom valakibe, akit fellökök és felette támaszkodom meg a kezemen. - Ó! Bocsáss meg annyira sajnálom! Nagyon megütötted magad? Gyorsan leszállok róla és felmérem a helyzetet, jegyzetek repkednek a levegőben és egy-két ember odafordul felénk, majd továbbállnak inkább. A kezem nyújtom a srácnak, hogy felsegítsem, nagyon remélem nem lett semmi baja. Most már szinte felesleges lenne előadásra mennem, de hát nem hagyhatom itt őt, már nem a rossz hírverés miatt, hanem mert én voltam olyan balga, hogy fellöktem valakit. Még szerencse, hogy nadrágot húztam reggel és tornacipőt, mert ez lehetett volna kellemetlenebb is.