The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Kivételesen a hobbimnak hódolok és a tánctanárom javaslatára neveztem megint egy versenyre hiszen ez jó gyakorlás nekem, és van egy csapat ahol beugrósként néha beállok táncolni bár nem ismerem őket túlságosan jól, csak tudom hogy mindig maszkban táncolunk mert ez a csapat védjegye és így nekem is van egy kis sárkánymintás maszkom, hogy felvehessem ha éppen szükséges. Most is éppen egy ilyen rendezvényre igyekszem, és már a parkolót keresem, de még van egy fél óránk kezdésig de a csapat vezetője ide rendelt mindenkit és így én is jöttem. Kényelmes ruhákat vettem fel amik nem akadályoznak majd a mozgásban és egy táncos cipőt ami elég jó féle azért. Kipattanok a kocsiból és beszaladok a szórakozóhelyre, felmutatva a belépőmet. Már veszem is a fellépők helysége felé az utamat és szinteszabályosan felkenődök a csapat vezetőjének széles hátára mert nem tudok időben lefékezni és ő pont előttem van. - Upsz, izé bocsi tényleg! Jé, szia! - realizálom hogy ő az akit éppenséggel keresek és lassan leszakadok róla, megállok a saját lábamon és végigmérem. Magasabb nálam és sokkal, sokkal izmosabb de cserébe én elég hajlékony és könnyű vagyok és több dobálós elemben is én vagyok az, aki a levegőben végzi. Izgulok egy kicsit, mert rendszeresen együtt edzünk, de ritkán kerülök el a versenyekre inkább csak beugrós vagyok és a pálya székéről nézem a műsort bár tudom az ilyen versenyek minden szabályát. - Mi lesz a mai menetrend?- kíváncsiskodom ahogy körül kémlelek. Nem tudom kik lesznek az ellenfeleink, de nem is az a lényeg.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Rám fért végre egy kis kikapcsolódás ,ez teljesen random összeállás volt, hívtunk akit tudtunk, és jöttek akik tudtak. Kirillnek nem is szóltam, tudom, hogy megígértem neki, hogy ha jövök, akkor szólok neki is, mert szeretne részt venni rajta. De egyrészt még sok munka volt a beállt izmaival. Kerültem a testi kontaktust vele, mert túl jól kinézőre gyúrta ki magát ott a börtönbe. Én pedig nem akartam, hogy azt higgye, hogy csak úgy le tud venni a lábamról. Pedig de. Viszont megfulladok! Ha meglátom újra, esküszöm megfulladok! Teljesen megváltozott, érzem,hogy uralkodni akar felettem. Itt legalább nem tud, nem lát, nincs itt! Éppen megbeszélést tartunk, és hergelem a srácokat, a parkolóban találkoztunk,de már itt is rajtam van a maszk, biztos, ami biztos. Már épp felhördülnék, amikor hátulról belém jönnek a csapat monológ közben, és végül a teljes gőz, leereszt, amint hátra fordulva megpillantom Shuut, nem látszik, de mosolygok. A hangomon érezni mindenképp. - Szevasz! – karolom át a vállánál fogva, és odahúzom a kis körbe. – Ma igazából lazulni jöttünk, random verseny, de ha valaki vagy a helyzet úgy kívánja, akkor komolyabban is odateszünk egy-két koreográfiát. Tudom ,hogy a nagyobb, komolyabb versenyekre stabil koreóval megyünk, de ennek nincs tétje. Tényleg csak lazaság, ha belénk kötnek, nem mellre szívni. Magyarázom, és kicsit bátorítóan megszorongatom a mellettem állók vállát. Azután a levegőben összecsapjuk a tenyereinket és ki-ki elindul a benti parkett felé. Azt tudni kell, hogy illegális a hely, tehát ha bekiáltja valaki,hogy rendőrség, vagy halljuk a villogókat, akkor futás, árkon,bokron, tetőkön át, ezért jó, hogy van parkouros tagunk is, mert az, meg erre a sportra tanított meg minket. Shuut is elkezdtük, és tehetséges, nem szeretném, hogy megfogják. Először meglepett a srác, a kinézete mindenképp, de amit a testével tud művelni, az nem semmi! Nagyon jól táncol. - Nagyon örülök, hogy el tudtál jönni, veled látványosabb mutatványra képesek a srácok, és szeretem, ha a te lelkesedésed, is beolvad a csapatéba. – eleinte féltem attól,hogy egy-egy lelógó, kinyúló része be fog akadni, és kiszakad Shuuból egy darab, de megmutatta, hogy emiatt nem kell aggódnom érte. Ahogy haladunk beljebb, úgy kúszunk, vágunk utat magunknak a tömegben.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Sietősen szaladok át a parkolón és már bent érem el a bandát akikkel táncolok, de nem hivatásosként és nincs is olyan izmos, jó alakom mint nekik de én nem is vágyom rá. Chase, a banda vezetője hivatásos táncos, és nagyon szívvel lélekkel csinálja, de engem más vonz. Ettől függetlenül még nagyon kedvelem, és jófej is a bandával szemben. Nem követel teljesíthetetlen dolgokat, és nemrég elkezdtek tanítgatni a parkourozásra is hogy könnyebb legyen menekülni, de szerencsére ritkán kell oszolni. Bár akkor sem lennék veszélyben hiszen megtehetném hogy a családi hátteremre hivatkozom és máris minden rendben van de sosem árultam el senkinek hogy ki vagyok igazából. A bátyám lesz a cég vezetője úgyis, nekem nem sok keresnivalóm van ott, én a magam kis üzleteit csinálom, és dolgozgatok egyetem mellett is hogy ne a családi vagyonra támaszkodjak, hanem teljesen önállóan tudjak cselekedni. Belfele persze felkenődök Chase hátára, de aztán lehámozom magam onnan és integetek a többieknek is akik itt vannak és ismernek. Eleinte néztek nagyon furcsán a sok piercingem és furcsaságom miatt, de aztán hamar megszokták és elkezdtek beszélgetni velem is, és kérdezgetni mindenféléről. - Sziasztok, sziasztok - mosolygok lelkesen ahogy Chase magához húz és ismerteti hogy miért is vagyunk itt, és igazából ez csak szórakoztatás. Hála az égnek semmi tétje nincs és nem fogok pánikba esni én sem ha valami nem sikerül, mert nem múlik nagy eredmény rajta bár eddig minden szokott sikerülni. Jó vagyok benne de én végül pszichológus lennék nem táncos. Persze, amíg bírom csinálni addig nem is adom fel. - Én is örülök hogy végül elmaradt ma az utolsó órám, és így el tudtam jönni. Igaz hogy kicsit rohantam, meg rohadtul nem találtam parkolót de itt vagyok mint mindig - ragyogok fel hiszen észrevettem ám hogy ez olyan ragadós és a lelkesedés és energiabomba ami vagyok, felrobban és akkor mindeki aktívabb és élénkebb. - Jó lesz ez az este, ide érzem. Zsong minden porcikám - na meg persze azért is, mert az előző napokban kellemesen ki lettem fárasztva és kicsit helyreállt a lelki békém is, mindig mindig amikor Vallal találkozom. - Verseny után elvihetlek majd ha nem kell oszolnunk ha akarod - mert volt már hogy hazadobtam egy két embert aki útba esett és Chase is abba esik. Én a belvárosban lakom, és imádom azt a környéket.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nagyon jó volt a hangulat, Shuusei jelenléte még egy plusz löktetet ad a bandának. Kedvelem ezt a rejtélyes srácot, szeretném jobban megismerni, mert oké,hogy bevettük a bandába, de alig tudok róla valamit. Mindig itt van, ha kell, de ha nem tud jönni, akkor is küld időben üzenetet. Egyáltalán nem link alak, megbízható. Kedvelem, az extrém kinézete ellenére is. A meccseket sorra nyerjük meg, és eljutunk a döntőbe is, de ott leszavaznak minket, a helyi banda nagyobb hypeot kap. Nem bánom, bár szerettem volna nyerni, de valahogy sosem keseredek el. Mindig csak előre nézek, és a tapasztalatainkból építkezem. A parkolóban ácsorgunk, és mindenki boldog, elégedett, és fáradt, de valahogy mindegykük szemébe látom a csillogást, a kimondatlan vágyat, ami bennem is él, hogy jó volna kitörni innen, és egy napon menni is fog, sikerülni is fog. Hiszen, már az is jó,hogy eljutottunk idáig, a saját erőnkből. - Hip-hip-huuurrááá! Éljen a csapat! – kiáltom el magamat, még mindig rajtam van a maszk, csak én nem vettem le, hogy nehogy kiszúrjon Enrique bármelyik besúgója. Megölelek mindenkit, így búcsúzunk, és a következő gyakorlásunk időpontjával. Ami, természetesen nálam lesz. Shut is megölelem, féloldalasan vonom csak az oldalamhoz. - Áll még az ajánlat, hogy elviszel? Így hamarabb érnék haza? – a maszkban nem látszik, de kérdőn pillantok rá. Majd felhúzom a fejemre a baseball sapkám és az arcom elé a cső sálat a nyakamból. Mint egy rapper, a falfirkás fajtából, úgy festek most. A kocsija felé veszem az irányt, és amint tudok, beszállok. Itt kicsit kibontom magamat a bújkálós szerkóból. - Mindig örülök, ha nem csak a próbákra, hanem a versenyekre is el tudsz jönni. – pillantok rá mosolyogva. Elfáradtam, jót fogok aludni, ami rám fér. Néha még mindig minden olyan zavaros Kirill mellett. Oldalra pillantok ki, az ablakon, kissé fáradt szomorkásan, és figyelem a mellettünk elhaladó tájat. - Shuu, voltál már… olyan helyzetben… hogy örültél valakinek, de haragudtál is rá ,is, és a világra is…? – igen, a csapatban tudják egy ideje ,hogy Kirill kijött, de a Halloween-i bulimon ott lesz mindenki és legkésőbb ott minden haverom találkozni fog vele. - Nagyon elfoglalt vagy…? Nem szeretnék egyedül maradni egyelőre. – magyaráztam halkan, ahogy Shuu befordult az utcámba, Snowt úgyis meg kell sétáltatnom – És, főzhetnékem van, egyedül meg nem szeretek enni… - vontam meg a vállamat, és a kilincset lenyomva kiszálltam a kocsiból, reméltem, hogy marad egy kicsit, még a késői időpont ellenére is, hiszen éjjel kettőre járhatott, bár… Kirill megsétáltathatta Snowt, abból sosem lesz baja a kutyámnak, ha kiengedem egy gyors pisire.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Szeretek táncolni, de nem igazán hivatásszerűen, hiszen egyetlen napot nem kellene dolgoznom hogy megéljek király módra de én szeretek csinálni dolgokat és már a szakváltáson is gondolkozom hogy kitanulom a pszichológiát és akkor ilyen extrém esetekre fogok specializálódni aki nem tudna mondjuk elmenni egy ilyen öltönyös fazonhoz, mert túl gáznak, vagy merevnek érzi, az eljöhet hozzám. Ha megtanulok valamit, akkor azt meg is tanulom, és nem leszek kontár. Kifulladva kapkodok a verseny végén levegő után hiszen döntősök lettünk és mi vívtuk a párbajt de mégsem a csapat nyert. Mondjuk engem nem érdekel annyira, mert nekem az a fontos hogy jól éreztem magam és pokolian izomlázam lesz holnapra de megérte. Odavissza dobáltak és volt pár vicces magán megmozdulás is, mert nem szeretem mindig a komolyságot magam körül. Kicsit izzadtan simítom el platinaszőke hajam a képemből, ez van hogy hétről hétre változik amikor épp új színt akarok. Volt már mindenféle, de sokszor szőke-fekete kombinációs. Szeretem az ilyen kontrasztos megoldásokat és a parkolóban várom hogy ki az akit hazadobjak de a legtöbbe megoldják. - Hip, hip hurrá! - csatlakozom én is a kiáltáshoz, hiszen mi mind visszhangozzuk Chase szavait és lelkesedését. Jól vezeti a csapatot és az edzéseket is komolyan veszi, bár nem mindegyikre tudok eljönni, de olyakor írok neki. Szerintem néha amennyit beszélünk, már zaklatásnak is lehetne venni. Ő sem tudja, ki vagyok én, és azt sem hogy pontosan mekkora befolyásom lehetne ha kihasználnám. Nem ezért táncolok, és apám szerint nekem nem lenne helyem az ilyen "egyszerű" emberek között. Még jó hogy a magam ura vagyok. - Persze, még mindig áll. Szívesen hazadoblak ha szeretnéd - direkt nem mondom ki a nevét, mert tudom hogy ilyenkor inkognitóban van és nem akarja hogy lelepleződjön. Eelindulok a kis sporttáskámmal a kocsim felé. Nem éppen feltűnésmentes darab, de egy két dologban én is lehetek sznob, és elég jól és magabiztosan vezetek ahhoz, hogy megengedhessek magamnak egy luxus márkájú kocsit. Egy lamborghini urus. Imádom ezt a kocsit, és a sárga fekete külsejét. Chase az első alkalommal nem hitte el hogy ez tényleg az én kocsim. Kicsit kilógok a sorból közülük, de igyekszem nem reklámozni. - Én is. Igyekszem úgy szervezni hogy ha ki kell hagynom valamit az inkább próba legyen és ne verseny, de van amikor nem jön össze. Hát ilyen az élet és az extrovertáltak élete még inkább mozgalmas - nevetek fel könnyedén, ahogy beszállok, és magabiztosan elhelyezkedek és feltapasztom a telefont a tartóra és belövöm az útvonalat is, csak a biztonság kedvéért. El indulok és két manőverrel kihajtogatom magam a parkolásból és rálépek a gázpedálra. - Ami azt illeti sokszor. Kirillhez van köze? Haragszol rá mert annak idején azt tette? - kérdezem rápillantva hiszen nagyjából tudom mi történt öt évvel ezelőtt, mások is mondták meg most hogy előkerült a barátja, ő is említette már. Hogy zavart miatta. - Én a családommal érzem ezt. Örülök hogy vannak, és szeretem őket de.... haragszom is, mert olyasmire akarnak kényszeríteni amit én nem akarok, és már sokszor megbeszéltük ezt, mégis minden alkalommal felhozzák - fejtem ki egy kicsit. Nem szeretem hogyha ez a téma, és így kerülöm is a családi rendezvényeket és nem jelenek meg hacsak nincs nagyon különleges alkalom vagy sos helyzet. - Nem, ma már teljesen szabad vagyok és nem sietek sehová. Maradok ha szeretnéd - mosolyodok el könnyedén, hiszen nekem nincs vele bajom, és biztos lehet benne hogy nálam jó helyen van az infója ha épp beszélgetni szeretne. - Oh én is szoktam néha unalom főzni, és szerencsére van egy éhenkórász legjobb barátom, aki szívesen teszteli a főztömet - teszem hozzá, és leparkolok a ház előtt úgy hogy ne legyek útban senki másnak és én is könynen el tudjak indulni majd később. - Szoktál kávézni? Rám férne egy... - mondjuk, ez az ára a fuvarnak. Kiszállok és lezárom a kocsit, beriasztom és már fordulok is a ház felé. Megvárom amíg beenged és leveszem a cipőmet. Felakasztom a kis bőrdzsekim, mert szerencsére nem élek túl nagy méreteken és nyúlánk is vagyok, bár nem olyan magas mint ő. Cserébe viszont sokkal extrémebb.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Szerintem senkit sem zavart a bandából, hogy sűrűn változtatja a hajszínét Shuu, még engem sem zavart. Mindenki jólérezte magát, és rögtönzött, amikor tudott, hiszen ez a fajta versengés erről szól. Szeretem, ha mindenkinek van ötlete az alapon túl, és az ilyen bohóckodós kihívásokon dögivel akad, ilyenkor kell rögtönözni, de a csapat munkával is le lehet, le kell nyomni az ellenfelet. Sosem szabad csüggedni, meg zavartnak lenni, mert azt a csapat megérzi, ha a vezetőjük bizonytalan. Így erre mindig odafigyelek, hogy én is a maximumot adjam, és még annál többet is. Imádok táncolni. Ha nem találtam volna semmilyen alternatívát, szerintem megbolondultam volna. Nem vagyok az a kocsi mániás, de ha megtehetném biztos valami ilyesmit akarnék én is, annyira menő! Tényleg nem hittem el, addig, hogy az övé, amíg ki nem nyitotta az ajtót a kulccsal. Kirill tuti tudná mi van egy ilyen kocsiban, a kinézetén túl, és tessék…máris az eszembe jutott, egy igazán mutatós járgányról. Pedig igyekeztem, hogy ne. Nagyon jó színei vannak, és illik Shuuhoz, egyedi és vagány. Shuus. Kicsit csendesebb vagyok most, hogy vége lett a táncnak. Mert rám tört a magány, és pörögnék még, kicsit talán túl is hajtva magamat. - Ne is mondd, engem is nehéz elkapni, ha arról van szó, így tudom, hogy miről beszélsz. – megvoltak azért a magam hullámvölgyei is, de szeretem magam emberekkel körül venni. Nem lepődőm meg a célirányos kérdésén, a bandába előbb utóbb mindenki sejti , vagy hall róla, hogy mi történt öt éve, és miért csak itt, kicsiben nyomjuk. - Igen, de ő nem akar semmire sem kényszeríteni, csak azt szeretné, hogy minden a régi legyen. De régen…csak az első randi közepén jártunk talán. Az egész olyan… -megrázom a fejemet, és feljebb tolom a sapkát a szememből, így az elsuhanó lámpák fényeit tudom nézni. - Az egész, olyan furcsa. Kicsit megváltozott…- suttogom. – A fenébe is, nem kicsit, olyan lett….olyan lett, akinek folyamatosan a testére tapadnék, és a kockáit harapdálnám… és még rosszfiúsabb… - hal el a hangom, és mosolyogva rázom meg a fejemet, ahogy kilépek a kocsiból. - De talán, rád még kíváncsiak, annak ellenére, ahogy kinézel, becsüld meg ezt is Shuu. Engem kitagadtak azért, mert a fiúkat is szeretem. – engedem be a raktárba, mellettünk Snow elviharzik lejelölni a területét, aztán már rohan is vissza, én pedig megyek megtörölni a tappancsát, amint visszaérkezett, és bezárom újra az ajtót. Kezet mosok és a konyha felé veszem az irányt. - Ritkán, de van kotyogósom, meg kávé gépem is, és kávé is. – a kávé gép is őrölt kávéval működik, és tudom ,hogy hogyan kell tejet gőzölni benne. Sok kávés tánc társam van, aki él hal a kávéért, és azért ezzel többet le lehet főzni egymás után. - Ha szeretnél, csinálj magadnak nyugodtan. – feloltom a közlekedő világítást, ami nem csinál teljes nappali fényt az egész raktárban. A konyhára, a nappalira és az én hálóm felé vezető lépcsők szegélyén húzódik végig. Még így is elég nagy és üres éjjelente. Előveszem hozzá neki a kávékat is, van erősebb és gyengébb is, és a bögrét is, tejszínhabot, és fahéjat, csokireszeléket, meg epercsoki és fehér csoki reszeléket is. Fel vagyok készülve, mert ezek az édesség készítéseimhez is szoktak kelleni. - Kérsz valamit enni? Valami könnyűt? Saláta, vagy hideg salátás tészta? Vagy inkább rendeljünk valamit? – kíváncsian pillantok hátra a hűtő felett állva. - Hu, ezt majdnem elfelejtettem. – egy vendég papucsot adok oda neki, teljesen tiszta, érezheti is rajta az öblítő illatát, leteszem elé a földre. – Ne haragudj. – vonom meg a vállamat, hogy nem ez volt az első, hogy ezzel kínáltam. Én ösztönösen átléptem a sajátomba.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Örülök hogy ilyen bandát találtam akikkel lehet szórakozni, és bandázni és még jók is. Chase vezetésével elég ügyesek és szerencsére könnyen fogadtak engem is, nem zavarta őket a kissé különcebb megjelenésem, és hogy szinte mindig más színben pompázik a hajam. Ezt amúgy nagyon hangulat szerint változtatom, és nem zavar hogy óráig tart összefesteni egyikből a másikba. Most ez a szürkés, szőkés tetszik a legjobban. Már egy ideje tart, Bírom Chaset és hogy ennyire lazá vesz mindent és elnevetem magam újfent ahogy a kocsimra csodálkozik rá mert elsőre el se hitte. Pedig tényleg az én nevem áll a tulajdoni lapján, a sok pénzem egyik előnye amit kihasználok hogy milyen kocsival közlekedek. Megtetszett ez a szépség, és ezt kaptam még egy korábbi születésnapomra. Az egyetlen amit elfogadtam a bátyámtól. - Így szép az élet, ha zajlik. Nem szeretek sokat egy helyben lenni, ritkán tudok unatkozni és szeretem ha társaság vesz körül, vagy csak a legjobb barátom átugrik és szétverem witcherben vagy mortal combatban - mosolyodom el, ahogy rápillantok egy piros lámpánál éppen. A kissé habókos stílusom ellenére, lazán, nyugodtan vezetek és megbízható sofőrnek tartom magam. Nem siettetem magam, és tudom hogy vannak témák amikről nehéz beszélni, bár én igyekszem azért mindent nyitottan kezelni, de nekem is akadnak fájó pontok az életemben. Persze tudom hogy ez így normális. - Az a jó nem? Ha nem akar kényszeríteni semmire. Ennek ellenére, mégis úgy érzed hogy kényszerű hogy vele vagy? - kérdezem tematikusan, gyakorló pszichológus leszek, pont az ilyen esetek miatt. - Oh, wakatta. Volt valami, és mielőtt kibontakozott volna előtte tűnt el öt évre - summázom magamban a dolgot hogy összeálljon teljesen a kép. Sosem lesz könnyű a helyzet és egy ilyen felbukkanás után teljesen normális ha az ember feszült. - Túl sokat változott a javára és ezt egyszerre találod izgatónak és ijesztőnek is, de mégis valahol mélyen tudod hogy ugyanaz az a ember maradt. Nézd, nem igazán ismerem őt, és téged sem, de ha visszament hozzád öt év után.... haver, valamit nagyon tudsz - mosolyodom el, ahogy lassan leparkolok a ház előtt, és behúzom a kéziféket. Kicsatolom magam és kiszállok. Behúzom az ajtót magam után, és lezárom a kocsim. - Nos, ez nézőpont kérdése. Szeretnek ha éppen kell valami tőlem, de amúgy felém sem néznek, és nem is bánom. Tudod, majdnem ugyanaz a helyzet, de van az a bölcs mondás, hogy a barátaid isten bocsánatkérései a család miatt - teszem hozzá enyhe mosollyal, és követem befelé. Leveszema cipőmet és belebújok a vendégpapucsba hogy ne fázzak fel. - Iszonyú aranyos még mindig a kutyád - simítom meg Snow szőrét ahogy elnyargal mellettem kifelé, én pedig a konyhába lépek. Ismerkedem már a berendezéssel, mert volt hogy itt gyakoroltunk Chase-el amikor le voltam maradva valami koreagráfiával de a versenyre meg mentem és kértem tőle külön órát. - Ha nem bánod... - már én is használtam a kávé gépét, és hasonló van nekem is, és szeretem mert isteni kávét tudok készíteni. Talán egyszer majd csinálok Chasenek is. - Valami könnyűt. Mindegy mi az - hagyom rá, ahogy elkészítem a kávét és letelepszem vele az asztalhoz. - Nem tudod mihez kezdj most Kirillel ugye? - veszem fel a beszélgetés fonalát újra mert gyanítom emiatt nem akar egyedül maradni a gondolataival.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Tetszik, hogy tud vezetni, és mondjuk, kénytelen is, egy ekkora szépséget illik is tudni kezelni. Kirill is biztos megnézné magának. - Kényszerű, mert… öt évig egyetlen levelemre sem válaszolt, pedig mindent megírtam neki, az első évemből leginkább. De mindig bontatlanul jöttek vissza. Azt mondja, engem védett, az a legrosszabb, hogy hiszek neki. De mindenen egyedül mentem keresztül, és tudod milyen érzés volt megmondani neki, hogy a mamám, akit mindketten szerettünk, meghalt? Nem tudott róla, tényleg ,és semmiről semmit. – szaggatottan sóhajtok fel.- Persze, neki sem lehetett egyszerű, mert látom,hogy megváltozott, nem csak külsőben, sokkal marconább lett, csöndesebb. Nehezen bírja az emberek társaságát, persze, előtte ez más volt. – kezdek beszélni, és be se áll a szám. - Egyébként igen, ironikus, de a több évi ismertségünk után, elmentünk randizni. Az első igazi randink, ahol szét izgulod a fejed, hogy a másik jól érzi-e egyáltalán magát. – vonom meg a vállamat, és megvakarászok a nadrágomon egy láthatatlan piszkot. Megmosolyogtat Shuu, mert vidám természet, és néha ahogy a japánt keveri az angollal, az érdekes. A hangleejtéséből szoktam sejteni, hogy mit mondhat, de még nem gondolkodtam eddig komolyan, hogy hobbiból megtanuljak, például japánul. Kellemesebb a hangzása, mint a kínainak. - Ugyan már! – nevetek fel kínomban, mit tudhatnék? Főzni, táncolni, és végül is egyedül talpra álltam. A lakásomba érve rögtön otthonosan mozog ő is, elvégre sok időt tölt itt,ha van ideje táncolni. Nem lehetne a csapat tagja, ha nem tanulna gyorsan, és nem tudna felzárkózni, de Shuu igazi tehetség, ami ritka, és nem hagyhattam, hogy más bandájába kerüljön bele, még ha csak ideiglenesen is. A konyhában hamar fel is találom magamat, készítek salátát, és van rengeteg féle sajtom is, így vékony méretre kezdem felszeletelni, mindegyikből néhányat, és ezek mellé előkerülnek a különböző mártásaim is, beszélgetés közben legalább tudunk valamit rágcsálni. Amikor kész vagyok ezzel, én forrócsokit készítek magamnak. - Nem. – pillantok szomorúan a bögrémre. – Tudod… régen egy picit más volt. Úgy éreztem, hogy akkor nem lenne baj, ha én lennék vele, de most…? Elbizonytalanodtam. Olyan kapcsolataim voltak, alkalmik is, ahol én voltam felül. A régi Kirillel boldogan switcheltem volna, a mostani? Annyira vad, és… nem hiszem, hogy egyenrangú félnek tekintene, egy bizonyos szempontból, meg mégis. De… nem úgy. Kiakadt egy fotózáson, fél akt fotózás volt, és a fotós azt mondta ,hogy másszak fölé, én élveztem a helyzetet. Ő bele ment, hogy örömet szerezzen nekem, meg több extra pénz, de… kis híján a földön landoltam. Pedig , csak én vagyok az, Chase, állítólag az ő Chase, de… a szemei… és ahogy viselkedett utána. Össze vagyok zavarodva. – vallom be halkan, és előveszek két villát is, egyet neki, egyet magamnak, és beletúrok a hajamba. - Jó étvágyat, és ne haragudj, hogy mindent rád zúdítottam. – máskor is beszélgettünk, egy-egy tánc oktatás után, mert nem úgy volt, hogy azonnal elszelelt, pihent egy kicsit.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Kényelmes tempóban vezetek, de biztos kézzel és nem tökölök ha nem muszáj, mert azért szeretek haladni, és néha kiborítanak engem is az idióták akiknek szerintem csak díszből van jogsijuk, mert vezetni nem tudnak. Nem zavar hogy sokan bámulják meg a kocsim, mert már csak a színe miatt is feltűnő látvány. Darázs színei vannak, fekete-sárga de imádom. Figyelek arra amit mesél, és magamban máris elemzem, akaratlanul is kicsit, hiszen gyakorolnom kell, de már ahogy beszél róla, érzem hogy szereti. Még ha ez neki magának sem teljesen világos éppen, de érzelmek kötik a másik férfihez és nem a gyűlölet vagy a harag inkább amolyan vágy a remény felé. - Nem lehetett könnyű így neked, ezt senki nem vitatja el. Az ilyesmi, mindig nagyon nehéz hogy törekszel valamire, valaki felé és így minden visszapattan az egész. Nem könnyű és negatív érzelmeket szül. Viszont, érdemes meghallgatni a másik felet is. Azt mondod, elhiszed neki, de mégis neheztelsz rá mert figyelmen kívül hagyott téged. Ez valahol kicsit, ellentmondásos, nem? - világítok rá a logikai bukfencére, de az érzések elég ködös terület, nincs rá jó megoldás, mert mindenki máshogy érez, máshogyan kezel dolgokat. - Kirill.... olyasmiért volt börtönben amit nem követett el, és mégis meg kellett harcolnia a maga erejéből mindennel.... Hm, tudod... ha kicsit jobban szeretnéd megérteni őt, nézd meg "A góré" című filmet. Sok minden kamu persze, de érzelmileg azért valahol átjön.... - jut eszembe egy tipp és ezt meg is osztom vele, de nem az én tisztem ítélkezni, én most jelenleg egy segítő vállat nyújtok a barátomnak. - A sors igazi seggfej olykor.... - sóhajtok fel kínos mosollyal, hiszen ez elég gáz lehetett azért. Pont az első igazi randin hogy beüt egy ilyen krach.... Nem is tudom mit csinálnék ha velem is előfordulna, bár nem hiszem hogy lesz igazi randevúm, ami nem csak szexről vagy alkalmi kalandról szól. Egész jól feltalálom magam már a lakásában és kávét is csinálok, aztán letelepszem az asztalhoz hogy ne legyek neki útban. - Most miért? Ha nem érezne irántad semmit, a közeledbe se jött volna. De mit csinált? Idejött és véleményem szerint elég állt hogy magyarázatot adjon arra, mit miért tett. Nem vagyok egy nagy szakember de hidd el nekem, öt év után az első útja hozzád vezetett az azért jelent valamit - mosolyodom el kedvesen ahogy belekortyolok a bögrébe és a fémjeim hozzákoccannak a porcelánhoz. Már nem zavar. Eleinte még furcsa volt, de ma már... a részeim. - Az hogy változott, még nem jelenti azt hogy nem akarna veled lenni. Könyörgöm Chase, akkor nem lenne itt veled - sóhajtok fel, egy kis hallgatás után folytatom a mondandóm is. Végül is inkább róla beszélgessünk mint rólam. - Nehéz ezt mondani de.... egy picit, próbálj meg figyelni jó? Kirill akármilyen is volt, azért változott, mert nyomás volt rajta a börtönben. Az olyan hely, el sem tudom képzelni mennyire brutális és mocskos lehet, de kijött onnan. Nem épen, és nem sértetlenül de kijött. Fel kell gyógyulnia. Idő kell neki és az hogy ne a régit keresd benne. Nem lesz olyan. De más lesz, le fog csillapodni - magyarázom neki lassan, kissé elgondolkodva. - Miattad csinálja, a törekvései, erőfeszítése.... ő akar változni, ezt érzed benne, igaz? Viszont gondolj bele. Fölé másztál. Uralni akartad még ha csak a fotózás kedvéért is. Mikor jött ki? Két, három hete? Előhoztad az emlékeit hogy tehetetlen, és biztos vagyok benne hogy utál az lenni, mert olyan igazi macho pasi benyomását kelti bennem. Mármint, ne értsd félre, ez nem rossz csak... más a gondolkodásmódjuk. Öt évig be volt zárva, még szokja a szabadságát. Az embereket, és a táncot. Nem lehet könnyű - teszem hozzá, és megsimogatom a konyhába settenkedő kutyát aki hagyja magát, aztán odatelepszik Chase lábára. - Oh nem baj, én csak próbálok segíteni, nézőpontokat adni. De nyugodtan lőj le ha eleged van belőlem és sokat beszélek. Nem kioktatni akarlak ám.... - mosolyodom el bocsánatkérően, és újfent a bögrémbe kortyolok.
Kezdőlap
