Igyekszem nem egy elkényeztetett lány lenni, aki mindenki felé képzeli magát, csak mert gazdag és sikeres. Szerencsére már nem vagyok olyan sznob, mint régen, de van még hová fejlődni. Egyre többet hallani a számból a köszönöm és kérlek szavakat is, aminek hála már nem cserélődnek olyan gyakran a személyzetem tagjai.
Pozitív tulajdonságom, hogy őszinte vagyok, amit megígérek, azt igyekszem betartani és ha valamit nagyon elszúrok, akkor bocsánatot tudok kérni.
Negatív tulajdonságom, hogy képes vagyok elkésni találkozókról, persze nem fellépésekről beszélek, mert ott az asszisztensem vagy a testőröm siettet, hogy még véletlen se késsek el, de mondjuk ez már nem igaz a fotózásokra. Ahol ismernek, ott már hamarabbi időpontot mondanak, hogy időbe odaérjek, bár buktam már el így pénztől, ami a legkevésbé sem érdekel, a képeket sajnálom csak.
Szeretnék eljutni majd Európába is koncertezni és barátokat szerezni. Most, hogy egy sokkal jobb szerződést írtam alá egy nagyobb lemezkiadóval, így új alkalmazottakat is kell keresnem, remélem bennük valamelyest barátra lelek majd. Ez egy új szakasza az életemnek, ami jelenleg stresszes, kicsit feszültebb is vagyok amiatt. A legtöbb korombelinek már van pasija is, nekem meg ez sem adódott meg. Mindenkinek csak a pénzem kell, ezért elég bizalmatlan vagyok, talán túlságosan is.

A szüleim egy szállodalánc tulajdonosai, szóval gazdagságban és jólétben nőttem fel, mindent megkaptam, amit csak kértem. Eléggé sznob voltam az iskolában, ezért sokan nem kedveltek, nem tudtam mi az az osztozkodás és testvériesség. Szóval magántanuló lettem, mert nem bírtam elviselni a sok "nyomit". A viselkedésem azonban nem tetszett a szüleimnek, ezért középiskolában visszadobtak szocializálódni. Sose hittem volna, hogy én leszek a nyomi valahol és nem találom majd a helyem. Sokat tanultam és kevésbé voltam beképzelt és sznob ezek után, bár még mindig előjön néha egy-két furcsa megjegyzés, mert mindent nem értettem meg. Megpróbáltam pénzért venni barátokat, majd utána mikor rájöttem, hogy kihasználnak, ezzel fel is hagytam. Utána persze mindenki a pénzem miatt jött oda hozzám, de a bizalmam az a béka feneke alatt volt, szóval inkább maradtam magányos farkas. Ekkor kezdtem el dalokat írni tizenhat évesen és mikor elkészült, akkor otthon zongorán megtaláltam a dallamot is hozzá. Felvettem és megmutattam anyáméknak a házassági évfordulójukon. Szinte sírtak örömükben, annyira szép volt és szívhez szóló a dalom, meg annyira szép volt.  Innentől viszont én voltam a kis csillaguk, felléptem a szállodákban és persze hamar találtak nekem managert, aki intézett studió felvételeket, szerződéseket, turnékat és persze saját tanárt is, akivel gyakorolhattam és tovább képezhettem magam. A zene lett a mindenem, de ahogy nőttem és jobbnál jobb sminkesek kezei alá kerültem, úgy készültek jobbnál jobb borítóképek. A fotózást is nagyon élveztem és mire tizennyolc lettem, már az alakom is olyan volt, amit kerestek. Én lettem a kis goth csillag, aki énekesként és modellként is befutott. Most, hogy betöltöttem a húszat, saját lakást, azaz villát vettem magamnak egy tetőtéri lakást, meg az alatta lévő szinten még pár szobát. Kell egy testőr, akié lehet az egyik lakás, meg nem árt, ha van, sose tudhatom ki látogatna meg és hát nem szeretek másokkal osztozkodni a lakásomon, meg nagyon hely sincs, csak a kanapén a vendégnek. Van egy medencém is kint, remek házibulikat tarthatnék, csak hát nincs kit meghívni. A sztárokkal máshová mennék bulizni, de talán majd most, sikerül barátokat szerezni. Az egyetem jó ok rá, igaz levelezőin vagyok, de néha bejárhatok órára, csak azért akartam ezt, hogy ha turné van, ne kelljen igazolásokat vinnem.