Te vagy az, akiről még nem tud senki, legalábbis bizonyos értelemben, akit nem vár senki, és aki mégis felforgat majd minden eddig kialakult dinamikát.

Anya főállású jótékonykodó és 'személyiség', így, külön; bár elváltak, de így is próbálja növelni apa népszerűségét (nem árt, ha már egyébként egyszer szeretne polgármester lenni), a közös alapítványuk több célú, de az egyik a Bronx gyermekeinek jóléti segítése. Utcakölykökről beszélünk, akiknek vagy nincsenek szüleik, vagy jobb lenne, ha nem lennének. Szegénység, drogok és kilátástalanság, az utcán naponta többször szirénázva elzúgó rendőrautók és a komótosan tovasuhanó mentők – annyiszor hívják ki őket ugyanazon címekre túladagolás végett, hogy már felesleges sietni sokszor.

Innen jössz te. Tizenkettő lehettél, amikor bekerültél anyáék programjába, anyád drogfüggő, apád meg alkoholista, akinek gyakran jár el a keze, ha valami nem tetszik neki, és általában semmi sem tetszik. Vagyis, alkoholista volt; nemrég ugyanis meghalt, te nem nagyon gyászolod, ellenben rendesen befostál, hogy most mi lesz veled. Az ő keresetéből éltetek mindketten; amit az anyád összeszedett alkalmi munkákból, az a saját, injekcióba való szükségleteit fedezi csak.

Valószínűleg sosem mondtad volna el anyának, mert egy szarkasztikus kis rohadék vagy, aki mániákusan versenyez, saját magát vagy a világot tudja-e jobban utálni, de pánikrohamot kaptál az egyik találkozón, úgyhogy végül csak kibukott. Azt mondtad, hogy úgyse kellesz majd senkinek; egy éved van még, amit csoda, ha nem a javítóban, hanem mondjuk árvaházban töltesz, aztán meg úgyis vár az utca, azt már legalább ismered. De te sem gondolod komolyan, mert gyenge kis pöcs vagy, annak ellenére, hogy egyszer majdnem összeverekedtél velem az utolsó szelet pizzáért, mikor anya pár másik kölyökkel együtt hazahozott hozzánk.

Anya azt mondta, hogy neki, a családunknak, kellesz; még aznap elindítottátok az örökbefogadási procedúrát, aminek az egyik legfőbb akadálya az anyád kellett volna hogy legyen, de még örült is, hogy se az apáddal, se veled nem kell többet törődnie.

Megkaptad a szobámat. Az én szobámat. Remélem, tudod, hogy ezért megöllek.

//Seth (név változtatható egyeztetés után, de a PB-t nagyon szeretném megtartani, hacsak nem ezen múlik a dolog) elég szomorkás karakter, valószínűleg jól ki fog jönni evégett Sage-dzsel. Pocsék környéken lakott, ahol sok bandatag már csak azért is jól megverte néha, mert fehér. Próbál küzdeni, néha egészen odáig fajulóan, hogy elveszti az önuralmát, de azért nem egy ketrecharcos, ellenben nagyon szívesen duzzog a sarokban a sebeit nyalogatva.
Szeret bosszantani másokat, vitatkozni, direkt az agyára menni, ezért Dannel várható néhány konfliktus. Sok (játékosi szemmel nézve vicces, karakterileg idegesítő) gúnyos megjegyzést várok tőle, meg azt, hogy a játékos ne felejtse el, hogy egy tinédzser srácról van szó, aki egészen eddig küzdött az életbenmaradásért, aztán hirtelen a gazdagok közé cseppen. Valószínűleg nem lesz feszültségmentes a beilleszkedés, bár előbb-utóbb szeretném, ha tényleg beilleszkedne a családba. Csak a koncepció idegen neki.
A többiek már ismerik korábbról; volt egy-két hozzá hasonló kölyök, akiket az anyjuk nagyon a szárnya alá igyekezett venni, mint egy tyúkanyó, és többször találkoztak, rendezett vacsorákat meg hasonlók, de az egész örökbefogadás-dolog majd a játéktéren kerül bejelentésre, úgyhogy a szál indításával várunk az érkezéséig.   //

Ez most baromi seggfejül fog hangzani, de valljuk be: te vagy az egyetlen, aki semmiben sem tűnik ki. Fehér vagy, szociálisan viszonylag oké, és bár gyerekként sokszor hitettem el veled, hogy megsüketültél, fogyatékos sem vagy, szóval... Mindezt párosítsuk a gazdagsággal, meg azzal, hogy különösebben semmiben sem vagy kiemelkedően ügyes, és eljutunk oda, hogy Manhattan a te közeged, de nem találod magad. Vagy valami ilyen spirituális hülyeség, amit anya mondogat jógaóra meg három pohár bor után.
Általában úgy érzem, túl lelkes és naiv vagy erre a világra, hugica; mint egy panda, ha nem lennének körülötted, akik életben tartanak, magadtól rég kihaltál volna. Mindenkiben megbízol, mindent elhiszel, és bár általában egyik csapatban sem maradsz bent sokáig, minden létező klubba megpróbálsz bejutni, hátha majd épp az lesz a neked való.
Nem vagyok egy olyan aggódó típus, de téged rendesen féltelek. Mi lesz, ha téged is úgy kiraknak, mint engem? Mi lesz belőled?

//Oliviát egy nagyon üde, vidám színfoltként képzeltem el, aki mindenkivel jól kijön, mindig mosolyog és lelkesedik; valószínűleg nem túl okos, legalábbis lexikális értelemben, az ő előnye mindenképp az az óriási szíve. Ez viszont nem könnyíti meg azt a kérdést, hogy mit kezdjen az életével?

Hogy hol született, milyen körülmények között, és mikor fogadták örökbe, az az igénylőre van bízva (bár egy kicsit összefügg az életkorával; mivel Jessica húsz éves, valószínűleg nem vállaltak volna új gyereket, míg legalább néhány évet el nem ért. De egyébként ettől függetlenül lehet idősebb is nála, csak akkor már nagyobbacska, pár éves volt, mikor hozzájuk került); mindenképpen fiatalabb volt tíz évesnél. Jöhetett nagyon rossz körülmények közül is, de lehet, hogy nem a szomorú történet, hanem a szép szőke haja volt, ami megfogta anyut annyira, hogy épp őt fogadja örökbe, mint a család sokadik tagját.

A PB nem kötött, de jó lenne, ha szőke és kékszemű maradna, kihangsúlyozva, hogy nagyjából ők az egyetlenek Dannel, akiket valóban testvéreknek tudnának nézni. A névvel is lehet egyezkedni egy darabig (olyan ötleteink voltak, mint Olivia, Samantha, Allison, Avery, Emily, Megan, Brookelyn/Brooke... Valami becézhető), majd próbáljuk nem annyira emlegetni. Várunk nagyon!   //

Anya (a kedvesebbik) eltöltött egy évet Afrikában, mikor kilenc voltam. Azt mondtam neki, hozzon haza valami meglepetést; én mondjuk egy bébi rinocéroszra gondoltam (mert a nagyzoló pöcs Riordanéknak a szomszéd villában volt lovuk, de az semmi egy rinocéroszhoz képest, ugye hogy ugye?), helyette veled találtam szembe magam a reptéren. Veled.
– Ez ugye nem marad velünk?
Ez volt az első és egyetlen kérdésem aznap, a többi inkább parancs volt, hiszti, meg egy jó nagy adag "elköltözöm apához". Semmi kedvem nem volt még egy húghoz, de nem sok választást adtak nekem.
Azt csak később értettem meg, hogy honnét is kerültél te oda abba a babahordozóba. Háborús övezetben születtél, az anyád nem volt több, mint egy szegény kecskepásztor még szegényebb lánya. Abban reménykedett, hogy a háború elől elmenekülhet, hogy majd az érkező hadsereg, a Békefenntartók, valaki majd menedéket nyújt, esélyt egy jobb életre. Addigra már több gyereke is volt, bár alig múlt húsz. Állítólag épp az egyik katona az apád; az anyád remélte, hogy általad bejuthat az áhított nyugatra, ám az apa nem volt hajlandó elismerni semmit.
Ha anya akkor jótékonysági körútján épp nem jár arra, árvaházba kerülsz, vagy egyenesen az utcára. De ott volt; és megfogadta, hogy ha nem is segíthet mindenkin, az élhetetlenül szegény sorban élő menekülteken, Téged megment. Ott volt a szülésnél is; a papírmunka, a vizsgálatok, az engedélyek miatt maradt végül olyan sokáig a tervezett fél év helyett.

//A karakter múltja az, ami eléggé meghatározott, illetve néhány támpont a jelent illetően: úgy gondoltam, hogy nagyon nem fekszik neki ez a gazdagság dolog, erre valószínűleg az utóbbi pár évben jött rá. Direkt kezdett "nem megfelelő" társaságba járni, amolyan 'lowlife' fekete srácokkal, akiket a saját lakásuk portása a közelbe sem engedne. Szeretné megtudni, hogy honnan jött, nem csak a kultúrát illetően: eldöntötte, hogy megtalálja az igazi szüleit, amint nagykorú lesz.
Valószínűleg épp olyan korszakát éli, amikor nehéz kijönni vele. Okos, de nem érdekli a tanulás. Simán kinézném belőle, hogy valami művészeti ág érdekli, kicsit elvont verzióban, mint mondjuk a graffiti. Újabban sok gond van vele, lázad a rendszer, a szabályok, a család ellen; valószínűleg Daniel állt hozzá a legközelebb a kezdeti nehézségek ellenére, mert mindketten csináltak hülyeségeket, amiket a többi testvérük soha, úgyhogy személyes sértésként éli meg azt, hogy őt úgymond elüldözték a családtól.
Szerencsére Queensbe bármikor átjöhet néhány éjszakára befoglalni a kanapét, ha épp elege van a túl nagy luxusból.   //

Beszélünk?
Igen, veled! Miért, mit gondolsz, kitől kérdezem?
Ne csináld már, Sage, két perced csak van rám.
Olyan gonosz vagy néha. Ugye tudod?
Sütök neked cupcaket, ha leteszed a telefonod egy pillanatra.
Igen, vegán lesz.
Miért baj, ha én is akarok enni abból, amit sütök?
Akkor nem mondom el…
Nem, most már nem mondom el.

Lázadó tinédzser kishúgom, néha nem könnyű veled az élet. Nagyon szeretlek, mióta anya haza hozott, attól a pillanattól kezdve a legnagyobb rajongód voltam, és szerintem sokáig ez kölcsönös is volt. Egy időben nagyon sokat játszottunk együtt, és bár nekem lett volna rá hajlamom később is, te megmakacsoltad magad. Neked nem tetszik, ahogy én élek, és én is összevont szemmel nézem néhány megmozdulásodat. Ha valaki, akkor te igazán szereted feszegetni az anyukáink idegszálait, én pedig bármennyire is imádlak, velük kell egyetértenem.
Néha tényleg felfoghatatlan, miért kell úgy viselkedned, mintha nem bánnának veled jól. A lehető legjobb családban nőttél fel, jobb körülményeket egy árva gyerek se kívánhatna. Mindened megvan, eközben mégis olyan társaságot keresel magadnak, akik jó pár társadalmi osztállyal alattunk vannak. Kicsit megrémisztesz… igazából nem is csak egy kicsit rémisztesz meg, mert nagyon megrémiszt a rendszerellenességed, az elszántságod, és szavaid, amikkel olyan ragaszkodóan ellenkezel.

Sage 10 éves, mikor először felteszi azt a bizonyos kérdést. Én a konyhában mosogatok, ő a pultnál ül egy nyitott tankönyv felett és a ceruzáját rágcsálja. Látom a szemeiben, hogy egy ideje már nem a házifeladat körül forognak a gondolatai. Épp szóra nyitnám a szám, hogy megkérdezzem, mi bántja, de megelőz.
- Kik az igazi szüleim?
Olyan érzés, mintha valaki teljes erőből gyomorszájon vágna. Vannak azok a nagy kérdések, amikre szülőként fel kell készülni. Mi történik a halál után, hogyan lesz a baba… Én ettől a kérdéstől tartottam a legjobban. Sage-et születése óta neveljük, de soha nem volt titok előtte, hogy nem mi vagyunk a biológiai szülei. Ő volt az, aki megjelenésében a legjobban különbözött tőlünk, és én mindig is aggódtam, hogy ez majd bántani fogja, hogy emiatt kevésbé érzi majd azt, hogy hozzánk tartozik. Hogy kik az igazi szülei… Azt akarom felelni, hogy mi. Mei és én. De tudom, hogy Sage most nem ezt akarja hallani.

Sageről a legfontosabb információk lentebb már megtalálhatóak, az anyjával való kapcsolatáról pedig röviden írok az ET-mben is. Annyival egészíteném csak ki a hirdetést, hogy nagyon-nagyon várom a leányzót én is, már csak egyedül ő hiányzik a gyerekek közül    Szerintem nagyon érdekes lenne kijátszani kettejük viszonyát, Jocelynt ugyanis borzasztóan aggasztja, hogy a lánya nem érzi teljesen, hogy hozzájuk tartozik, és fogalma sincs, hogyan kezelje a lázadó kamasz korszakát.  
Várunk sokan!  

Anya (a kedvesebbik) eltöltött egy évet Afrikában, mikor kilenc voltam. Azt mondtam neki, hozzon haza valami meglepetést; én mondjuk egy bébi rinocéroszra gondoltam (mert a nagyzoló pöcs Riordanéknak a szomszéd villában volt lovuk, de az semmi egy rinocéroszhoz képest, ugye hogy ugye?), helyette veled találtam szembe magam a reptéren. Veled.
– Ez ugye nem marad velünk?
Ez volt az első és egyetlen kérdésem aznap, a többi inkább parancs volt, hiszti, meg egy jó nagy adag "elköltözöm apához". Semmi kedvem nem volt még egy húghoz, de nem sok választást adtak nekem.
Azt csak később értettem meg, hogy honnét is kerültél te oda abba a babahordozóba. Háborús övezetben születtél, az anyád nem volt több, mint egy szegény kecskepásztor még szegényebb lánya. Abban reménykedett, hogy a háború elől elmenekülhet, hogy majd az érkező hadsereg, a Békefenntartók, valaki majd menedéket nyújt, esélyt egy jobb életre. Addigra már több gyereke is volt, bár alig múlt húsz. Állítólag épp az egyik katona az apád; az anyád remélte, hogy általad bejuthat az áhított nyugatra, ám az apa nem volt hajlandó elismerni semmit.
Ha anya akkor jótékonysági körútján épp nem jár arra, árvaházba kerülsz, vagy egyenesen az utcára. De ott volt; és megfogadta, hogy ha nem is segíthet mindenkin, az élhetetlenül szegény sorban élő menekülteken, Téged megment. Ott volt a szülésnél is; a papírmunka, a vizsgálatok, az engedélyek miatt maradt végül olyan sokáig a tervezett fél év helyett.

//A karakter múltja az, ami eléggé meghatározott, illetve néhány támpont a jelent illetően: úgy gondoltam, hogy nagyon nem fekszik neki ez a gazdagság dolog, erre valószínűleg az utóbbi pár évben jött rá. Direkt kezdett "nem megfelelő" társaságba járni, amolyan 'lowlife' fekete srácokkal, akiket a saját lakásuk portása a közelbe sem engedne. Szeretné megtudni, hogy honnan jött, nem csak a kultúrát illetően: eldöntötte, hogy megtalálja az igazi szüleit, amint nagykorú lesz.
Valószínűleg épp olyan korszakát éli, amikor nehéz kijönni vele. Okos, de nem érdekli a tanulás. Simán kinézném belőle, hogy valami művészeti ág érdekli, kicsit elvont verzióban, mint mondjuk a graffiti. Újabban sok gond van vele, lázad a rendszer, a szabályok, a család ellen; valószínűleg Daniel állt hozzá a legközelebb a kezdeti nehézségek ellenére, mert mindketten csináltak hülyeségeket, amiket a többi testvérük soha, úgyhogy személyes sértésként éli meg azt, hogy őt úgymond elüldözték a családtól.
Szerencsére Queensbe bármikor átjöhet néhány éjszakára befoglalni a kanapét, ha épp elege van a túl nagy luxusból.   //