Félig kubai félig orosz származású. Külsőre a világos alabástrom bőrével és világos hajával, az orosz rokonokat erősíti, de jellemre a laza és vidám kubai felmenőkre hasonlít. Mindig pozitív, vidám és nem előítéletes. Mindig viccel, mosolyog és szereti az ünnepélyeket, bulikat. Szóval kommunikatív, vendégszerető, barátságos és nyitott. Imád táncolni, ütni a ritmust és énekelni. Másik szenvedélye a hegedű, mert imád zenélni és másokat szórakoztatni ezzel. Bohém, hebrencs és állandóan vidám. A régiség kereskedésben, imádják az emberek hisz mindig mindenkivel kedves. Elég színes egyéniség és sok minden érdekli, és szívesen foglalkozik különböző dolgokkal. Nem szeret egyedül lenni, mert fél a saját gondolataitól is, aminek meg van a maga oka. A szülei imádják, mind az öt testvérével együtt. Mind igazi egyéniségek, és a szülők sose szóltak bele, hogy ki mit akart csinálni. Ahogy négy nővérével, úgy bátyával is remekül kijön. Sőt talán vele még inkább. Mikor a testvéreik dolgoztak, leginkább ő vigyázott rá. Még akkor is mikor az akadémiára járt hogy rendőr lehessen. A házukhoz közel egy kis kávézóban dolgozott iskola után, hogy ne keljen mindenben a családjára támaszkodnia. Életvidám cserfes lány és nagyon okos. Minden vágya az hogy állatorvos lehessen, hisz imádja az állatokat. Főként a kutyákat, macskákat és lovakat. Kedvenc elfoglaltsága a tengerparton való lovaglás volt.

- Ezt imádom Miami-ban! Napfény, tenger és buli buli hátán - mondta egy fiatal szőke hajú lány ahogy a kocsiba pakolta be a strand cuccait. - Ness, biztos nem jössz velünk? Biztos jól éreznéd magad a bulin lent a strandon. - Fordult vissza a vörös lány felé.
- Áh, jó lenne de ha most nem tanulok erre a vizsgára nekem végem. Anyám kitekeri a nyakam, ha B osztályzatnál rosszabbat merek haza vinni. De ti érezzétek jól magatokat. - Mondta mosolyogva ahogy az ajtófélfának támaszkodott.
- Rendben, azért majd hozok neked a grillpartiról vacsit, nehogy éhen vessz a nagy tanulásban - vigyorgott szomszédjára ahogy lecsukta a csomagtartót. - Akkor jó tanulást Vöri. - Tette hozzá vidáman.
- Neked meg jó mulatást Szöszi nehogy túlzásba vigyétek a bulit. - Intett miközben a lány beült a kocsiba, majd elhajtott. Ness meg visszament a házba, és a nappaliban kényelembe helyzete magát a kanapén, és zene mellett elkezdett tanulni. Pár órával később az ajtó nyílására kapta fel a fejét. Mikor meglátta bátyát azonnal felpattant, és oda rohant hozzá majd a nyakába vetette magát. - Szia Erik! - ölelte át.
- Szia Nessy, minden rendben? Fáradtnak látszol. - mondta ahogy elengedte a nála jóval alacsonyabb lányt. Bátyán jól látszott a kubai vér. Magas, barna bőrű sötét hajú és szemű férfi volt.
- Csak sok a tanulni való. És milyen a meló? Remélem téged azért nem hajtanak túl, a rendőrségen. - Mosolygott bátyára ahogy elvette tőle az utazó táskát, hogy a mosókonyhába vigye. Bátya remek nyomozó volt de a háztartáshoz nem nagyon értett, és volt hogy haza hordta a szennyest, meg húga kérésére haza járt enni. Mondjuk ő sem bánta, mert így figyelhetett kishúgára, aki hajlamos volt túlzásokba esni.
- Azért csak te se hajszold túl magad, amúgy velem minden rendben. És nézd csak. - vette elő zsebéből az igazolványát, ahogy elő jött Ness. A lány kinyitotta a jelvény tokot, és mikor elolvasta szélesen elvigyorodott.
- Na, ne helyszínelő lettél? Gratulálok, akkor ezért vacsira sütök egy finom tortát. Mert ezt meg kell ünnepelni. - örvendezett bátya sikerének. Testvére is csak nevetett, miközben a lány oda ment a hűtőhöz a nyitott konyhában, ő meg leült a kanapéra, és megnézte húga tankönyveit, és füzeteit mit tanult épp. Figyelte a gyöngy betűket, és örült, hogy húga nem átlagos tizenhét éves és szorgalmasan tanul és minta gyerek. Igaz kései gyerek a családba de mindenki örült az érkezésének, és a testvérei imádták őt. Nővérei előszeretettel öltöztették, divatosabbnál divatosabb ruhákba, bátya meg előszeretettel vigyázott rá.
- És fiú van már a láthatáron? - kérdezte ahogy megfordult és a kanapé hátoldalára támaszkodott.
- Pff… Hagyjál már békén! - mondta ahogy hozzá dobott egy konyharuhát amit Erik nevetve elkapott. - Kölykökkel nem kezdek. Egyikben sincs semmi komolyság. - Háborodott fel ahogy elfordult testvérétől aki nevetett ´´hisztijén´´. Majd vissza fordult, hogy bekapcsolja a tv-t - Van itthon congrí kérsz egy adagot? - kérdezte meg sem fordulva. De mielőtt Erik válaszolhatott volna hangos csörömpölést hallott a konyha felől.
- Mi az húgi, lyukas markú vagy? - kérdezte nevetve, de mikor oda fordult nem látta testvérét. Azonnal felpattant és oda szaladt. De a lány a földön feküdt. - Vanessa! - guggolt mellé, és vállainál rázogatta. De nem reagált. Nagyon ideges lett, hisz azt látta, hogy erősen vérzett az orra. Azonnal elő vette a telefonját és tárcsázta a mentőket.
A kórházban, Erik a kórterem előtt járkált idegesen, pont mikor a család többi tagja is megérkezett.
- Erik mi történt? - kérdezte édesanyja, és mindenki nagyon aggódott. - Valaki talán bántotta, vagy… vagy… - Annyira ideges volt, hogy beszélni is alig tudott.
- Nem otthon voltunk, ő be ment a konyhába és egyszer csak összeesett. Elkezdett vérezni az orra és nem reagált semmire. - Magyarázta a homlokát dörzsölve. Többet nem szóltak egymáshoz, hisz nem tudták mit is mondhatnának. Órákig voltak a folyosón, és senki nem tudott, mit csinálni. Majd hosszú idő után, nyílt a szoba ajtaja, és egy orvos lépett ki rajta két ápolónővel. Mindenki egy emberként fordult a doki felé.
- Önök a családtagok? - kérdezte, mire mindenki bólogatott.
- Doktor úr, mi baja a lányomnak? - Kérdezte édesapja, erős orosz akcentussal.
- Bemehetünk hozzá? - Kérdezte Erik idegesen.
- Nos, kicsit még kába a kisasszony, de jobb ha előtte beszéljük, meg a dolgot – mondta, ahogy kinyitotta az ajtót, majd mindenki bement a szobába. Ness az ágyon feküdt, és infúzió volt a kezében. A folyadék lassan csöpögött, majd a Ness kinyitotta a szemét.
- Hű, de gyászos az ábrázatotok – mondta halkan – Ennyire rosszul festek? - Kérdezte egy gyenge mosollyal.
- Kisasszony emlékszik mi történt önnel? - Nézett rá komolyan az orvos, mire maga elé meredt.
- A… Azt hiszem a konyhában voltam, hogy ebédet készítsek Eriknek. Majd elkezdett vérezni az orrom erős fejfájás tört rám. Aztán képszakadás. Utána, már csak magára és a nővérekre emlékszem. - Válaszolta a kérdésre, és elég laposakat pislogott. Erősen elnyomták a gyógyszerek.
- Nos, sajnálom, hogy ezt a hírt kell közölnöm, önnel és a családjával, de Glioblastoma multiforme diagnosztizáltunk a vizsgálatok alatt. Ez egy igen agresszív, gyorsan növekvő, legkevésbé differenciált, változatos megjelenésű és terápiásan nehezen befolyásolható agyi daganat.
- Daganat? De Vanessa nem túl fiatal hozzá? - kérdezte édesanyja döbbenten. A család többi tagja is teljesen elsápadt.
-  Bármely életkorban jelentkezhet. - Válaszolta kérdésre a doktor. - Előfordul, amikor a glioma kezdettől ilyen rosszindulatú formában lép fel, gyakrabban viszont a jobb indulatú gliomakból fokozatosan alakul ki ez a típus. Rendszerint a nagyagyféltekékben, leginkább a homloklebenyben keletkezik. - Kezdte az orvos. Majd sorra kezdete magyarázni, a lehetőségeket, kezelés esélyek az életmód váltás hasonlók. De Vanessa csak a családját figyelte. Mindannyiukat végig, mérte és úgy érezte, mintha most látta volna először őket vagy épp utoljára. És próbálta eszébe vésni a vonásaikat. Mikor Erik ráemelte a tekintetét csak halványan elmosolyodott, és óvatosan megfogta húga kezét, mire ő is gyengén rá mosolygott.

Két héttel később kiengedték a kórházból, és családja egy pillanatra sem akarta magára hagyni. Átíratták, magántanulónak, és egyedül sehova sem engedték. Amiből, már kezdett elege lenni. Ha kezelésre kellett menni, meg mindig a bátya volt vele, mert folyton rosszul volt. A rendőrség épülete  előtt állt, hegedűtokkal a kezében és a bátyára várt, hogy elvigye a kórházba. Ahogy ott ácsorgott, néha az égre pillantott, majd egy sötétbarna belga juhász kutya szaladt oda hozzá. Kicsit meglepődött de el is mosolyodott.
- Szia, hát te meg ki vagy? - tette le a hegedűtokot ahogy lehajolt a kutyához. Majd elkezdte simogatni. A kutya persze nagyon élvezte a törődést.
- Sajnálom, remélem nem ijesztett meg. - ment oda hozzájuk egy fekete öltönyös férfi.
- Nem dehogy. Nagyon aranyos kutya a magáé? - kérdezte ahogy felegyenesedett.
- Igen a neve Duke. - mondta a férfi. - Te, véletlenül nem Erik húgy vagy? Vanessa igaz? - kérdezte egy kedves mosollyal. - Én Ryan Low vagyok. - mutatkozott be ahogy a kezét nyújtotta.
- Nagyon örvendek, Vanessa  Delektorsky vagyok. És igen, pont Erikre várok. Várjunk csak, Low? Maga udvarol a nővéremnek Marianak ha jól sejtem. Sokat mesélt magáról.
- Remélem csak jókat. - mosolygott rá, pont mikor Erik megjelent.
- Szia húgi mehetünk? - kérdezte majd Ryanre emelte a tekintetét. - Üdv Ryan minden rendben?
- Persze minden, na de én megyek még jelentést kell írnom a múltkori ügyről, sziasztok – köszönt el tőlük, majd ők is elindultak a kocsihoz.

A kórházban Erik az ágy mellett ült, még Vanessa hol a plafont, hol az infúziót bámulta. Elég sápadt volt és testvére el sem tudta képzelni, hogy mit érezhet most kishúga. Csak azt nem tudta, hogy képes még ezek után is mosolyogni.
- Nessy rosszul vagy? - kérdezte, ahogy megfogta a kezét. A lány ráemelte zöld szemeit, majd elmosolyodott.
- Nyugi nem. Csak gondolkoztam, tudod Bree mondta, hogy fel kéne venni néhány számot. A tanárnő szerint felléphetnénk, a nyári fesztiválon a zenesulival. - mondta mosolyogva. - És amúgy is, hogy ilyen jól haladok a magántanárral, még az érettségi is hamarabb meglehet.  - mesélte vidáman, hogy megnyugtassa bátyát, de valójában nagyon émelygett, és rosszul volt, de nem akarta, hogy gyengének lássák.  Miután végeztek a kezeléssel, a folyosón leült és néhány kottát olvasott, hogy elterelje a figyelmét még Erik és az orvos, elintézték a papírokat. A nap további részében nagyon csendben volt. Ha bármit és kérdeztek tőle csak mosolygott majd terelt valami válasszal. Ahogy a szobájában feküdt végig a plafont figyelte, néha ha csippant a telefonja válaszolt, de maximum csak barátnőjének. Nem volt jól, de nem akarta, hogy a családja aggódjon érte. Egyfolytában hányingere volt, de mivel hiába volt már teljesen üres a gyomra hányni sem tudott. Ahogy ott feküdt, kopogtak az ajtaján de nem válaszolt.
- Nessy, kész a vacsora jössz enni? - nyitott be nővére. Erre persze felült az ágyban.
- Kösz de nem igazán van étvágyam, talán majd később. - válaszolta. Testvére oda ment hozzá és leült mellé.
- Na, halljam mi a baj? - kérdezte ahogy egy kósza tincset a füle mögé tűrt. - Ness, nem kell folyton erősnek mutatnod magad. Van, hogy az ember elfárad és ilyenkor jobb, ha nem próbálsz meg álarc mögé bújni. Attól csak rosszabb lesz. - mondta ahogy a haját babrálta.
- Maria, tényleg jól vagyok. Csak fárasztó, hogy ti még a széltől is óvni akartok. - válaszolta lehajtott fejjel. - Ti már terveztek. A terv, B terv és így tovább Z-ig. De mi lesz az én terveimmel? Mi lesz a zenével, az állatorvosival, soha nem voltam még szerelmes, mit érek most azzal a rengeteg tanulással?
- Vanessa nyugodj meg minden rendben lesz, figyelj. Tudom, hogy nagyon nehéz most ez neked, de nem szabad most feladnod. Biztos találunk megoldást…


Nastya a tetőablakon kimászva kiült egy pokróccal a tetőre, és az éjszakai égboltot bámulta a rengeteg csillaggal. A hold épp növekedő fázisban volt, de így is elég fényesen ragyogott. 
- Szia Vöri. Gondoltam, hogy nem bírsz aludni. - hallotta meg maga mellett a hangot. És a tetőn egyensúlyozva Bree jelent meg.
- Szia Szöszi, mi a helyzet? - kérdezte ahogy leült mellé barátnője. Majd a kezébe nyomott egy dobozos üdítőt.
- Velem semmi, de Mariától hallottam, hogy ma nagyon kibuktál. Nagyon nehéz igaz? - nézte ő is a csillagokat, ahogy kinyitotta az üdítőt. - Elég tré a helyzet ugye? Tudod, hogy nekem elmondhatod. - lökte meg a vállát.
- Tudom Bree, de tudod az a lényeg, hogy a rák az egy trágya műsor. Olyan mint egy kopasz kiégett és depressziós fingfurulyás a fosfalvi vásáron. Egy nagyon rossz műsor és nekem rohadtul nincs kedvem megnézetni se veled, se a családommal egy ilyen műsort. - mondta ahogy felhúzott térdeire hajtotta a fejét, közben a doboz nyitófülével játszott.
- És ha segítenék lelépni? Van New Yorkban egy nagynéném. Van egy régiség kereskedése, meg egy kiadó lakása. Nála meghúzhatnád magad. És ott több lehetőséged van jó orvost találni. És talán úgy megnyugodhatnál. Ideje lenne, hogy egy kicsit magadra is gondolj ne csak másokra. Én elintézem, az utat meg beszélek a nénikémmel te meg készülj fel lelkileg. - vigyorgott rá, ahogy a dobozokkal koccintottak.
- Kössz Bree igaz barát vagy. - mosolygott rá halványan Ness. - Amúgy hogy jöttél fel? Apa elbontotta a rózsalugast, amin kiszöktem mindig. - nézett rá kíváncsian a szőkeségre.
- Amíg az irtó helyes még is lökött bátyád a ház mellé parkol a Hummerrel addig tuti feljutok. - erre persze mindketten felnevettek…

A rákban az a legrosszabb, hogy nem csak téged csinál ki, hanem a szeretteidet is. Szóval jobb eltűnni, mert nem akarom, hogy lássák a leépülésemet. Bár a doki szerint van még pár évem. Szóval akkor használjuk ki az időt. Úgy hogy első úti cél New York onnan meg majd alakul tovább a dolog. Gondolkozott Vanessa ahogy várta a beszállást. Közben a jegyét figyelte. De érezte, hogy már nem fordulhat vissza. Elhatározta magát és végig akarta csinálni. 
- Itt vagyok Ness. - lépett mellé barátnője. - Itt egy új mobil, ezen bármikor kereshetsz. Ez meg egy kis ajándék, de kérlek csak a gépen nyisd ki. Ja, beszéltem Rose nénivel, a reptéren fog várni. - mondta hadarva Bree. Vanessa meg csak mosolygott rajta.
- Néha azért levegőt is vegyél, vagy előbb patkolsz el mint én. - vigyorgott rá a vörös lány.
- Szerinted ez vicces?! - duzzogott a szőkeség amint persze még jobban elnevette magát. Majd a következő pillanatban egy nagy barna színű belga juhász állt meg mellettük. A szájába, meg egy színes ajándék táska volt amiből egy kis csokor virág is kikandikált. Vanessa azonnal felismerte a kutyát majd körbe pillantott. Messzebb tőlük a nővére Maria, és párja Ryan álltak. Elvette a kutyától a táskát, és talált a virág mellett két borítékot. Az egyikre egy szöveg volt írva. ´´Az élet az elhatározásokról szól. A végeredmény csak másodlagos.´´ Nem nyitotta ki úgy vélte később is ráér.
- Vöri esküszöm nem szóltam senkinek – emelte fel Bree kezeit védekezőleg mikor barátnője ránézett.
- Nyugi, nincs baj. Gondolom Maria meghallotta mikor beszélgettünk pár hete a tetőn. - válaszolta ahogy megsimogatta a kutya fejét. - Okos kutya vagy Duke menny vissza a gazdihoz. - mondta mire a kutya vakkantott egyet majd visszarohant Ryanhez.
- Megkérjük, a Miami - New York járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást. - lehetett hallani a hangosbemondót.
- Ez nekem szól jobb ha lépek. Vigyázz magadra Szöszi. - ölelték meg egymást.
- Majd a szünetben meglátogatlak. Meg, majd megpróbálok bejutni egy New Yorki egyetemre nem szabadulsz meg egykönnyen tőlem világos? - kérdezte nevetve amin persze Vanessa is mosolygott. Majd mikor elengedte még nővére felé pillantott aki mosolyogva bólintott felé, bár még ilyen távolságból is látszott az aggódás. Intett nekik is, majd végül elindult. Bele telt egy kis időbe mire elfoglalta a helyét a gépen, majd mikor a gép elkezdett felszállni nagyot sóhajtott. Ideges volt, hisz még sosem repült. Még el nem érték a repülési magasságot kicsit ideges volt de csak az lebegett a szeme előtt, hogy pár óra és eléri úti célját. Ahol megpróbálhat új életet kezdeni. Azt is tudta, hogy családja nagyon dühös lehet rá, és nővérére de tudta, hogy idővel megfogják, érteni. Mikor kikapcsolhatták az öveiket, Ness magához vette a két ajándéktáskát. Az egyikben amit Breetől kapott, két bőrkötéses könyv volt. Az egyik egy fotóalbum volt jókat mosolygott, miközben végig lapozta. Nem csak a családjáról de a barátairól is rengeteg kép volt benne. Majd bele lapozott a másikba. Teljesen üres volt az első oldalt leszámítva. Jót kacagott mikor meglátta Bree macskakaparás szerű írását. Ha nincs kitartásod álmodozni, nem lesz erőd harcolni sem. Szóval tessék álmodozni, és készíts egy bakancslistát, amire magaddal rángathatsz a nyáron. És egy rózsaszín toll is volt mellé aminek egy nagy rózsaszín szőrpamacs volt a végén. Jaj Bree mi lett volna velem nélküled? Gondolkozott a fejét ingatva majd a Duke – tól kapott táskába nézett bele. A virágok mellett egy boríték volt, amin szintén volt egy idézet. Majd mikor kinyitotta néhány száz dollár volt benne meg egy aranynyaklánc egy kézzel készült medállal. La caridad del cobre vagy is az irgalmas szűz. Köszönöm Maria remélem a családunk nem támad neked amiért nem állítottál meg. De köszönöm. Nyakába vette a láncot, majd a naplót magához vette. Na akkor kezdjük el azt a bakancslistát.