Egy sárga Camaroban hasítok New York utcáit. Egyenesen a Queens-i városrész felé tartok a Woodhaven House Pub felé. A mai napon kaptam egy felkérést miszerint egy lány eltűnt ott az éjjel. Vagy legalábbis ott látták utoljára. Az anyja igen csak aggódott, hisz elmondása szerint soha nem szökne meg a lánya. És mivel még nem telt le a huszonnégy óra az eltűnése így a rendőrség nem ´´hajlandó´´ lépni. Szóval maradtam én. Már volta a család házánál, hogy teljes képet kapjak az eltűnt lányról, és legalább kizárhattam a szökés lehetőségét. A szülei szeretik, kiváló tanuló, kedves és segítőkész. Úgy hogy maradt az elrablásos teória, aminek nem igazán örültem. A tapasztalataim alapján miszerint az elrabolt áldozatok 45% - a az első hetvenkét óra után csak holtan kerül elő. Amit jelenleg jó lett volna elkerülni. Ahogy vezettem, közben fülembe volt a telefon fülese, hogy néhány ismerősömmel tárgyaljak. Még ma nem volt időm leülni a gépek elé hogy infókat gyűjtsek, meg lehetséges kerítenem kell valakit a rendőrségen, aki kicsit segíthet némi szívességért cserébe. Mikor leparkoltam a pub előtt magamhoz vettem, néhány papírt amit pár óra alatt tudtam csak összeszedni, és amit a szülők adtak. Majd kiszálltam a kocsiból és az épületre néztem miközben a farmer kabátomat felvettem hogy takarjam a jelvényt és a pisztolyt ami a nadrágszíjamhoz volt erősítve. Végig mértem a helyet, és rögtön egy nyugodt kis hely ugrott be róla, bár láttam már furcsaságokat. Néha aki a legártalmatlanabbnak látszik az a legkegyetlenebb. Gondolkoztam ahogy bezártam a kocsit, majd elkezdtem a pub környékén járkálni. A telefonomon a műhold felvételeket néztem a térképen. Hogy pontosabb képet kapjak a helyről. Három étterem, egy szerviz és egy orvosi rendelő. Indultam meg abba az irányban. Ennek nincs értelme ezen az oldalon minden teli volt emberekkel, innen nem vihették el. Gondolkoztam tovább, ahogy elindultam a másik irányba és ott rögtön találtam egy sikátort mellette már egy lakóház volt. A túloldalt meg egy nagy parkoló volt.
- Ha ne egy eltűnt tinédzser ügyében nyomoznék, azt mondanám egész jó környék. - Mondtam a környéket pásztázva majd úgy döntöttem bemegyek az épületbe, hátha bent többet tudnak mondani. Mikor beléptem, nem voltak bent sokan. Egy két vendég lézengett csak, így oda léptem a pulthoz, ahol egy ezüstös hajú lány volt.
- Üdv a nevem Alexandra Ruud. - mutatkoztam be ahogy elő vettem egy névjegykártyát. Amin az irodám neve és címe és a telefonszámom volt a név Az írás mellett meg két hollót ábrázoló kép volt ami az irodám jelképét mutatta. - A Hugin&Mugin magánnyomozó irodától. A tegnapi este folyamán egy lány eltűnt, és utoljára itt látták. - És a mappából elő vettem egy fotót a lányról.
- A neve Stephanie Greenway tizenhét éves. Esetleg nem látta kivel vagy kikkel volt. Esetleg vannak biztonsági kamerák? - kérdeztem tőle, hátha tud segíteni.
Hét eleje van, mindenkinek az első nyűgös munkanapja ez, szóval nem hinném, hogy túl sokan bejönnek majd. A telefonomat bújtam a pultnál titkon, hátha írt nekem valaki valamit, de sajnálatomra nem jött semmi. Ekkor lép be egy nő, akitől egy jó erős piát néztem volna ki, hogy kér majd, ehelyett bemutatkozik és egy névjegykártyát a pultra teszi elém. Lepillantok rá, tetszik a két hollós tervezés, bár a névhez és a tevékenységhez nem tudom, miként kapcsolódhat. - Üdv, Myna Rosegold vagyok. Csak illene bemutatkoznom, szóval ezt nem hagyom el és gyorsan pótlom is. A vasárnap este sokan megfordultak itt és nem is egyedül szolgáltam fel az egész pubban. Előkerül a kép is egy mappából, ami felé odahajolok, nem szívesen veszem a kezembe, mikor innen is látom. - A kamerákról nem tudok semmit, de hamarosan bejön majd szerintem a főnököm vagy valaki, aki többet tud és ő tud majd segíteni ebben. Persze ez ügyben lehet telefonálhatnék valakinek vagy csak szólok Reagannak és majd ő megoldja, elvégre régebb óta van itt, mint én. - Ó igen láttam őt, ott ültek azon a helyen pár lánnyal. Nem ittak sokat, nem voltak részegek, amikor továbbálltak, de még wc-re is kettesével jártak, nem úgy tűntek, mintha bárki elhagynának. Még három lány volt vele, nem tudom merre mehettek tovább, sokan csak alapoznak itt és ki tudja hová mennek szórakozni, a barátnői nem mondtak semmit? Érdeklődöm, mert ez fura, mondjuk manapság nem lepődöm meg semmin. Körülnézek, de nem látok senkit, így a telefonomért nyúlok. - Felhívok valakit a kamerák miatt. Az első szám Reagan volt, szóval őt hívtam fel nem tudom merre lehet a pubban, de a nyomozót nem hagyom magára. Milyen izgatott lesz munkatársnője, ha majd megtudja mi történt itt, ő mindig nyomozni akar. - Amúgy van a felvételek kikéréséhez engedélye? Érdeklődöm, mert hát tőlem aztán bárki bejöhet saját irodából, hogy kikérjen olyan anyagot, amit amúgy nem adhatunk ki csak úgy, mert adatvédelem meg ilyesmik.
Miután oda értem, kívülről ellenőriztem a helyet, hogy hol vannak, lehetséges rejtett részek, ahol egy emberrabló lesben állhat. Majd bementem a bárba, ahol alig lézengtek. A pultos lánnyal pedig váltottam néhány szót. Mint megtudtam a neve, Myna Rosegold. Ahogy láttam, nem szívesen fogta meg a képet, talán egyfajta tudat alatti félelem. A kamerákkal kapcsolatos kérdésemre sajnos nem tudott válaszolni. De a lányt felismerte.
- Esetleg jártak már itt máskor is? - kérdeztem kíváncsian, majd újra elő vettem a telefonomat, és elkezdtem rajta pötyögni. A lányról és a barátnőiről akartam keresni egy képet. - Csak tudja az a furcsa, hogy az édesanyja nem említett semmilyen barátokat. Ő úgy tudta egyedül jött ide. Mndja csak ez a két lány ismerős magának? Ők voltak vele az este? -Kérdeztem tőle, ahogy felé fordítottam a telefont, ahol Stephanival együtt, még két lány volt, jól láthatóan sport mezben. Közben felajánlotta, hogy felhív valakit a kamerák ügyében.
- Azt megköszönném. - Válaszoltam és bele olvastam a mappába. Nem áll össze. Miért hazudna az anyjának, kikkel megy szórakozni? Miért nem találok egy képet sem a barátnőiről? Sport ösztöndíjas, eddig nem ivott, nem drogozott, és nem cigizett. Kiválóak az eredményei az iskolában, nem értem. Gondolkoztam a pultot figyelve. Majd mikor a lány megszólalt felkaptam rá a fejemet. Az engedélyről kérdezősködött, mire a karórámra pillantottam.
- Ha óhajtja fél órán belül itt lesz az engedély a felvételekre. - Mondtam egy félmosollyal ahogy újra a telefonom után nyúltam, hogy az ügyészt hívjam. Szerencsére a munkámból adódóan sok embert ismertem, és sok szívességgel tartoztak nekem. - De még várunk az engedélyre kérhetnék egy kávét? - Kérdeztem mosolyogva, majd a helység felé fordultam és elkezdtem figyelni a helyet, hogy vajon mi is történhetett azzal a lánnyal.
- Igen, reggelente kávéra beszoktak jönni, de ez a lány nagyon ritkán van velük és ha kér is valamit, az a forrócsoki. Jó hely ez, nem csoda ha sokan bejárnak ide, hogy itt kezdjék a reggelt. Én is erről álmodoztam, de anyám nem engedte volna meg, hogy bárkivel is ilyen helyre jöjjek reggelizni meg ilyenek, mert az családi program és onnan egyenest az iskolába kellett menni, nem ilyen helyekre. Persze régen csak kocsma volt, nem értik a szülők néha, hogy ezek nem olyan helyek. - Az lehet, hogy egyedül érkezett, azt nem figyeltem, mert nem csak ők voltak itt, sokan jönnek ide alapozni és mennek tovább az éjszakába valamerre. A képre pillantok és igen, ezekkel a lányokkal volt itt, szóval biztos valami titkos barátság volt, amit iskolán kívül anyuci nem tudott. Szigorú szülők... és még csodálkoznak ha elzüllik a gyerek, ha olyan társaságba keveredik. Ők nem tűnnek rossznak amúgy, szóval nem hinném, hogy nagy baja lehet, biztos valamelyiknél ott alszik Csipkerózsika. A fülemhez emelem a telefont, hogy telefonáljak, miközben azért rákérdezek az engedélyre, majd mikor azt mondja, hogy itt lesz a papír, akkor csak bólintok és kicsit arrébb megyek, hogy Reagannak gyorsan beszámoljak a fejleményekről, mondanom se kell, hogy már úton van ide, hogy részt vegyen a nyomozásba. Igazából ő meg Risa azok, akik állandóan ilyesmit csinálnak, mégis én vagyok a szerencsés, aki a nyomozóval beszélget. most. - Úton van a kamerák ügyében valaki. Válaszolom, hogy tudja nem csak pletykálni sétáltam el kicsit, hanem azért, amit kért. - Persze, milyet kérsz, latte, hosszú, rövid? Hány cukorral és tejszínnel? Érdeklődöm, nagyon szeretek kávét főzni, főleg lattét, de ugye a vendég amit kér, azt kell. Már várom azt a törzsvendéget, aki itt fog minden reggel lattét kérni és netán még flörtölhetek is vele kicsit. Elmegyek a kávégéphez és lefőzöm, amit kért, majd kistányér, szalvéta, kanál és amit még kért hozzá, azt a csésze mellé helyezve teszem le elé. - Tessék, egészségedre.
Szóval reggelente ide járnak a barátnői, de Stephanie csak ritkán. Mint ahogy szórakozni is. Semmi káros szenvedély, csak a tanulás és a sport. Majd egyszer csak a kitűnő tanuló eltűnik. Sajnos ez már két profil egy reggel alatt. Nem túl jó, talán megkoptak az ösztöneim. Minden esetre meg kell várnom a kamerák felvételeit, hátha okosabb leszek. Majd figyeltem, ahogy arrébb vonult telefonálni, de azért volt mersze rákérdezni az engedélyre. Mit ne mondjak vág az esze. Megnyugtattam, hogy ha nagyon szeretné fél órán belül megérkezik az engedély és már telefonáltam is. Szerencsére az ügyész jó barátom volt, és azonnal intézkedett is az ügyben.
- Nos fél óra és két kis kakukk meghozza az engedélyt az ügyésztől. - mondtam ahogy letettem a telefont mikor megmondta, hogy nemsokára itt van valaki a felvételek ügyében. - Oh, egy jó erős fekete kávét kérnék csak cukor nélkül, ha lehet duplát. - válaszoltam a kérdésére milyen kávét innék. Közben a helyet figyeltem. Majd Mynara tévedt a tekintetem. Kicsit figyeltem a mozgását, a gesztusait, a viselkedését.
- Köszönöm – válaszoltam miközben lerakta elém a kávét. - Mond csak szeretsz rajzolni? - kérdeztem tőle. Volt egy két árulkodó jel a kezén, ami emlékeztetett a szénre.
- Rendben, addigra itt lesz az illetékes is, aki megmutathatja a felvételeket. Az, hogy ki is adjuk-e már nem rám tartozik, elvégre én vagyok itt pont a legkevesebbet érő tag. Csak beugrok néha dolgozni rövidebb időre megkönnyíteni a többiek dolgát. - Rendben. Erős fekete dupla. Elég fáradt lehet vagy nagyon hozzászokott már a kávézáshoz. Természetemből adódóan tökéletesen csinálok mindent, nem szeretem a káoszt, szóval minden a helyére kerül vissza, a zaccot is kidobom, miután lefőztem a kávét, hogy ne akkor kelljen, mikor egy új vendégnek kell ismételten kávét főzni. Miután leteszem a kávét a nyomozó elé vissza is lépek letörölni egy ronggyal a gépet, amit utána elmosok és a mosogató szélére terítve hagyom kicsit száradni. Itt az én felem mindig rend és tisztaság van, nem az ellenőrök miatt, hanem mert így érzem jól magam. - Rajzolni is, honnan jöttél rá? Mivel munka közben sokat megmosom a kezeim, azon szénnek nagyon nyoma nincs, az arcom sem szoktam összekenni, persze az alkarom néha akaratlanul is összemaszatolom, amit nem veszek észre mindig.
- Hálám a sírig – mondtam mikor letette elém a kávét, én meg neki láthattam. Elég fáradt voltam, mert több napja nem aludtam, már ki magam. Ahogy iszogattam a kávét, megemlítettem, neki, hogy szeret-e rajzolni, mire nagyon meglepődött.
- Csak az alkarodon, van egy kis szén folt, majdnem a könyöködnél, semmi extra nyugi. - legyintettem egyet. - Tudod, a bátyám is rajzol. Vagy is hogy már áttért a festészetre. - mondtam ahogy vállat vontam. Majd a poharak és üvegek mögötti tükröt figyeltem. Beláttam, az egész helyet mögöttem. Az – az ügy is egy hasonló reggelen, és helyen történt.
- Itt a jól megérdemelt győzelmi kávé. Ami azt jelenti újabb sikeres ügyet oldottunk meg. Úgy hogy vidámabbnak kéne lenned Alex…. - Szinte hallom Buttler hangját, és ahogy vigyorog. De sajnos a lövést is hallom ami véget vetett mindennek. Az ajtó 21 láb távolságra van pont mint akkor. Majd a nagy elmélkedés után a lányra pillantottam.
- Mond csak, nem láttál mostanában erre furcsa alakokat? Olyanokat akik nem jártak itt azelőtt? Egy kocsi ami csak megáll de a sofőr nem száll ki csak állt egy pár órát, majd elhajtott, és csak pár nap elteltével bukkant fel újra? - Kérdeztem tőle, hátha látott valamit, ami segíthet. Ez a hely annyira jó környék, hogy nehéz elhinni, hogy itt bármi is történhet. De sok mindent láttam már.
- Előfordult, már hogy a környéken történt valami hasonló eset? Vagy bármi komolyabb? - De még nem igazán tudtam semmi komolyabb profilt felállítani. Nem ismertem a teljes sztorit. Jobban körül kellett szimatolnom. A lehetséges helyszín meg van, ahonnan eltűnt. De valóban innen vitték el? És vajon ki vitte el? És ha tényleg csak a barátnőinél van?
- Nekem az is elég, ha kifizeted majd. Nem vágyik senki hálájára egy kávé miatt, bár tény, hogy elég finomakat szokott itt lefőzni, de ez lehet a kávégép érdeme is. - Oh, a fenébe. Felemeli a kezét és észreveszi a kis koszt, amit a csaphoz lépve egy kis bevizezett papírtörlővel le is súrol magáról, majd szárazzal is áttörli. Általában van ideje lefürdeni és nem jön el ilyen koszosan dolgozni, de hát úgy fest, néha megesik az ilyesmi is. - Sokan megfordulnak és én nem vagyok itt minden nap, nem láttam semmi furcsaságot, ha engem kérdezel valamelyik barátnőnél józanodik és a lemerült telefonjának keres töltőt. Megvonom a vállam, sose vettem komolyan az eltűnéseket és persze innen nem is részegen távoztak, szóval bármi történt vele, az nem itt volt az tuti. - Itt? Nem, nem volt semmi ilyesmi, akkor el se jöttem volna ide dolgozni, mert este egyedül hazasétálni nem olyan jó, ha közben végig félsz és figyelned kell. Felvillan a telefonom és elveszek egy poharat magamnak és öntök bele pár kortynyi vizet, amit megiszok. Beállítottam egy appot, hogy szóljon rám időnként, hogy igyak, mert munka és alkotás közben hajlamos vagyok elfelejteni az ilyen dolgokat, márpedig fontos, hogy ne száradjak ki. - Sok ilyen ügyön dolgoztál? Volt, akit tényleg elraboltak és úgy kellett kimenekíteni? Érdeklődöm nagyobb lelkesedéssel, mert hát ez az ügy uncsi, de lehettek érdekesebb ügyei is biztosan.
Csak elmosolyodtam mikor megmondta elég ha csak kifizetem a kávét. Nem is gondolná, hogy néha tényleg életmentő ez a fekete nedű. A nagy gondolkodásom közepette észre vettem, hogy van egy kis szénfolt a könyökén, amiből könnyen rálehetett, jönni, hogy szeret rajzolni. Nem volt a dolog ismeretlen, mert mióta a bátyám leszerelt, ő is folyton rajzol. Azt mondja megnyugtatja és ez szerintem jó dolog. Majd rákérdeztem, hogy látott e furcsa alakokat, vagy járműveket.
- Értem, hányan dolgoztok itt? Ha lehet szeretnék velük is meg a tulajjal is beszélni. - mondtam, miközben elő vettem a jegyzet tömbömet meg egy tollat. Hogy letudjam, írni amiket mond. Hiába az eidetikus memória azért mindenre én sem emlékszem. Jobb ha leírom. Amúgy jól látszott, hogy nem igazán veszi komolyan. Meg tudtam, érteni hisz eléggé filmbe illő a dolog. Egy lány eltűnik az esti buli után, mire valaki megjelenik és kérdéseket tesz fel neki.
- Értem. - mondom miközben, elment egy pohár vízért. Közben kinéztem, hogy hát ha jönnek már a rendőreim az engedéllyel. Majd visszafordultam mikor kérdezett.
- El se hinnéd mennyien. És gyakran nincs jó vége a történetnek. Évente legalább háromszáz ezer ember tűnik el, ennek nyolcvan négy százaléka tizennyolc év alatti. Az eltűnt személyek, negyvenöt százaléka az eltűnése után hetven két órával, csak holtan kerül elő. Harminchét százaléka, egy másik országban, az emberkereskedelem miatt de a maradék tizennyolc százalék sajnos meglehet, hogy soha nem kerül elő. És nem egyszer kerültem én is hasonló helyzetbe. Csak a szodának és a csapatomnak köszönhetem, hogy élek. - mondtam, ahogy újra kortyoltam a kávémból. - Tudod mielőtt magán nyomozó lettem az F.B.I. viselkedés elemzői között dolgoztam. Előtte meg katona voltam, itt végeztem a West Point akadémián. - mutattam neki a gyűrűmet, igaz ez nem a sajátom volt hanem a bátyámé.
- Igaz ez a tesómé. Egy bevetés előtt cseréltünk, hogy ´´vigyázzunk egymásra ´´ - forgattam meg a gyűrűt miközben elmosolyodtam.
Nem tudom miért mosolyog, de azért nem gondolok rosszra, egy nyomozó biztos tele van zsetonnal, nem egy kávé ára fogja földhöz vágni. A rajzoláson túl is ugrunk, amúgy sem beszélnék egy nyomozóval erről, meg nem is szeretnék neki fantom képeket rajzolni, hogy kik voltak itt, mert fogalmam sincs, nem jegyzek meg mindenkit, csak egy-két helyes srácot. - Hárman vagyunk itt a pultnál, van egy beszállítófiú, aki raktárba jön néha és a főnök, aki valahol van jelenleg. Biztos vadászni ment, de inkább ilyet nem mond, mert már jó pár napja elment és nem vinne magával gyerekeket sem. - A tulaj még pár napig nem elérhető, de a helyettese majd jön úgyis. Elmegyek egy pohár vízért és figyelem a válaszát. Hát ezek elég nagy számok és nem hangzik túl kecsetetően sem. - A barátnőinél már kerested? Lehet csak fel kéne hívnod őket és kiderülne hogy ott van, meg jobban tudják hová mentek innen. Javaslom neki, mert szerintem még mindig ez történt és a kamerából se tud meg többet, szóval inkább a barátnőit kellene keresgetnie, meg faggatnia, nem engem, én többet úgy sem tudok mondani. - Hűha, nem semmi karrier ilyen fiatalon. Meglep a dolog, de azért elhiszem neki, nem gondolnám, hogy hencegni akar nekem ilyenekkel, elvégre nem pasi és nem akar felszedni sem valószínűleg. - A tesóddal együtt jártatok az akadémiára? Az biztos jó lehetett, de ha ugyanúgy néznek ki a gyűrűk, mi értelme volt elcserélni? Teszem fel a kérdést, mert nem értem a dolog, persze csak lehet szőke vagyok, de úgy tudom ugyanolyan gyűrűket kapnak a végzősök.
Mikor elmondta kik dolgoznak, itt és hányan vannak gyorsan lefirkantottam azt is. Majd elmondta, hogy a főnöke, néhány napig távol van. Rá kérdezett, hogy a barátnőinél, kerestem e már, csak felvontam az egyik szemöldökömet.
- Igen, és semmi. Ennyire amatőrnek látszom? - kérdeztem egy fél mosollyal. - A lányok, azt mondták, hogy miután innen elindultak az Inferno club felé vették az irányt. Stephanie épp telefonált így előre küldte a barátnőit. Azzal, hogy mindjárt megy utánuk, csak hogy nem érkezett meg a cluba. - soroltam a lányok vallomását. - Utoljára nyolc méterre a pubtól látták és azóta semmi. A mobilja kikapcsolva és még egy hajszálat sem találtunk tőle. - Magyaráztam neki a pultra könyökölve megtámasztva a fejemet. Szegény lányt nem akartam, tovább nyaggatni, hisz már biztos elege volt belőlem. Többet meg a felvételek nélkül nem tudtam kideríteni.
- Köszi. A család minden tagja kötődik valahogy a bűnüldözéshez, szóval ez nálunk sincs másképp. - vontam vállat – Nem, ő 99 – ben végzett az akadémián én 2010 – ben. Csak más frontra irányítottak minket. Az én osztályom gyémánt berakásos gyűrűt kapott. Ő rubint berakásosat mint látod. - mondtam ahogy levettem és megforgattam az ujjaim között. - Végül is részben bejött, élve jöttem vissza. - Vontam vállat ahogy vissza vettem a gyűrűt. Néha elgondolkozom, hogy milyen életem is lett volna, ha valami nyugodtabbat választok. Talán a jogi pálya mint a húgom. Bár lehet nekem túl unalmas lenne az egész. Nekem mindig is az adrenalin, és az izgalom volt az ami mi előre vitt.
Csak felvonja a kérdésem miatt a szemöldökét, hogy ennyire amatőrnek nézem-e. Hát annak tűnt a kérdéseivel, elvégre a barátnőinek jobban kell tudnia mi történt itt az este, mint nekem. Sokan vannak és nem a csajbandát fogom nyilván nézegetni. - Magára hagyták a barátnői csak mert telefonált? Meg sem várták messzebbről? Milyen nagyszerű barátok... Sóhajtok egyet, elég bosszantó a dolog, mert azt hinné az ember, hogy vigyáznak egymásra és hát a privát beszélgetést ha nem is akarják végighallgatni, kellő távolból figyelnek, a buli nem lehet előrébb való. Azonban mivel kint történt minden és telefonon sem mi kerestük, így úgy gondolnám, hogy fölösleges kamerafelvételeket nézegetnie, mivel itt semmi sem történt. Mondjuk érthető, hogy mi van ha mégis alapon azért átnézi. - De az megvan, hogy kivel telefonált? Mi itt bent sokat nyomozgatunk hülyeségek után, de most végre valami tényleges dolog előtt állunk. Amint megérkezik Risa integetek neki, ő is visszaint, majd eltűnik az irodában. A videó felvételek visszanézése miatt jött be, hogy megnézhessük, de persze kell az engedély is, ő csak addig előkeresi az előző napi felvételeket. - Hűha és szereted is ezt csinálni? Nem bántad meg, hogy nem más szakmát választottál? Mindenkinek van egy előre kitaposott útja, de nem feltétlen akar az illető rálépni. Itt vagyok én is, valami doktornak szántak volna, csak hát a művészet jobban érdekel. Bármit megtanulhattam volna, mégis ez érdekel, nem tehetek róla. - Szóval vannak különbségek, értem. Ő is hazajött már amúgy? Meg sem fordul a szememben, hogy valami rossz történt volna vele, elvégre nem úgy beszél róla, mintha csak egy emlékkép lenne.
- Igen sajnos a barátnőinek fontosabb volt a buli. - bólintottam miközben a kávémat kortyolgattam. Alá írom, hogy mikor ennyi idős voltam, én is sok hülyeséget megcsináltam, a barátaimmal, de soha nem hagytunk hátra senkit. Mondjuk ennek meg volt az a hátránya ha egy valaki bajba keveredett, mindenki szorult, de ez így volt helyes. Az a rengeteg büntetés amit kaptunk, a plusz edzések, a gyakorlópályán és hasonlók. A körlet takarításokról és a konyha szolgálatról már nem is beszélve. És ezek nem csak az akadémiai időkre vonatkoztak. A szolgálat alatt is történtek cifra dolgok. Kétszer is ültünk fogdán, pláne a SEAL vs. Ranger balék után. A két osztag nem igazán bírja egymást.
- Már folyamatban, de idő, mire megszerzi az információt a technikusom. - válaszoltam, majd láttam, ahogy int valakinek, aki eltűnt, egy irodában. Reméltem hogy a felvételek miatt. - Igen amúgy szerettem, katona is lenni, meg persze az ügynökségnél is remek volt a csapatom. Bár sokszor a frász kerülgetett. Őszintén? Sokszor elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha de ezen már fölösleges agyalni. Amúgy meg nem hiszem, hogy túl sokáig bírnám izgalmak nélkül. - mondtam mosolyogva.
- Igen, bár még eltart egy ideig, még meg lesz a leszerelése. Jelenleg Washingtonban van az ottani akadémián kiképző egyenlőre. - mondtam, majd az ablakon át megláttam, ahogy egy rendőrautó megállt a Camarom mögött. - Áh, végre itt vannak a kis kakukkok. Egy pillanat és jövök. - mondtam mosolyogva, ahogy vissza húztam ujjamra a gyűrűt, és elindultam kifelé. Mikor kiértem, a két rendőr kiszállt a kocsiból, és kezet fogtam velük. Váltottunk, pár szót, és elég jó infókat kaptam tőlük, és felírtam a dolgokat. Majd átadták az engedélyt, és tovább mentek. Én kibontottam a borítékot, és bele olvastam. Majd mosolyogva vissza baktattam a pulthoz.
- Vigyázz a festék még fog olyan friss. Esküszöm, még FBI ügynök voltam nem ment ilyen gyorsan. - mosolyogtam, majd nagyot sóhajtottam. - Csak sajnos, most már be kell venni a rendőrséget is. Egy Greenway - hez hasonló lányt holtan találtak. - tettem hozzá a hajamba túrva. Mert ez azt jelentette, hogy az ügy jóval komolyabb mint hittük.
- Pff. Nem tetszik nekem ez az egész, de hát ez van, nem tehetek semmit, nem valami szerencsés lány, akinek ilyen barátnők jutottak. Bár ismerhette volna ennyire és nem kellett volna egyedül elmennie telefonálni, mi lehetett ennyire fontos? Na mindegy is, nem az én dolgom és nem is kellene vele foglalkoznom, mert csak én érzem magam rosszul ettől. - Sok ilyen emberrel dolgozol együtt? Biztos jó lehet, néha mondjuk én is utánanéznék egy-két fiúnak, akik elhívnak bulizni. Nem érezted még úgy, hogy saját célra felhasználd a munkádat, mert megteheted csak azért? Érdeklődöm, semmi rosszindulat, csak kíváncsiság inkább. Akinek ennyi lehetősége van, hát simán megteheti, hogy lenyomozza a pasit, aki udvarol neki meg ilyenek. - Oh az jó, most nekem is jó a csapatom, kicsit féltem, hogy mi lesz, mert sok helyen megy az egymás háta mögött kibeszéljük a másikat, de itt nincs ilyesmi szerencsére. Nem szívesen dolgoznék ott, ahol a szememben szeretnek, a hátam mögött meg elmondanak minden rossznak. Bár rólam amúgy sem szoktak rosszat mondani, mindenkivel jól kijövök, barátságos vagyok és nyitott sok dologra. A fantáziám meg nem ismer határokat, szóval igen, mondhatjuk egy igazi közösség közepe is lehetnék, ha szeretném, de nem hajtok ilyesmi címre. - Kiképző? Az nagyszerű! Biztos jól néz ki, kár hogy sokkal idősebb lehet, mint én, pedig milyen menő lenne egy katonával vagy nyomozóval járni. - Remek. Amíg ő kimegy, én bekopogok, hogy mi újság a felvételekkel és hát annyi, hogy lementeni nem sikerült, de megnézni megtudja az irodában a nyomozó velem. Mivel már nincs sok a munkaidőmből és úgyis jól összebarátkoztam a nyomozónővel, így én kaptam meg, hogy maradjak vele az irodában, ha megvan az engedély. Csak sóhajtottam és vissza kimentem. - Ó jaj. Nem szeretem a halálhíreket, csak remélem, hogy nem ez a lány halt meg, mert akkor kicsit félnék egyedül hazamenni innen. - Megvan a felvétel, de nem tudjuk lementeni, de a gépen megnézhetjük. Mutatok az iroda felé, a vörös hajú lány közben beállt dolgozni és ha Alex készen áll, akkor bevezetem a géphez, ahol átnézheti a felvételt. Én messzebb foglalok helyet és a beosztásom kezdem el kitölteni, hogy miként jönnék majd a következő hónapban.
Mikor a technikusaim felől érdeklődött csak sunyin elmosolyodtam ahogy a plafonra néztem.
- Sok az már biztos, és mondjuk némelyikük csak nekem köszönheti, hogy nem a börtönben csücsül minden nemű technikától elzárva. Még profilozó voltam, is rengeteget segítettek. Mióta pedig átpártoltam magánnyomozónak, még szívesen is teszik. - meséltem neki mosolyogva. Bár igaz, hogy néha magán célra is felhasználom a tőlük kapott infókat.
- Nos, talán elő fordult már hogy egy aktuális randi partner után kutattam a segítségükkel. - vakartam meg a tarkómat, mert ez már erősen hatalommal való visszaélésnek minősül minden téren. - De sose tudhatja az ember kikbe botlik éppen. - vontam vállat majd megittam a kávé maradékát, közben hallgattam, hogy mi a véleménye a csapatáról. Na, igen minden téren számít milyen a csapatod.
- Igen, fontos hogy jól érezd magad a munkában amit végzel, és ebben a csapat nagyon sokat tud segíteni. Az sose jó a fúrjátok egymást, és azon vagytok, hogy áshatnátok alá a másik pozícióját. Emlékszem, mikor a profilozókhoz kerültem, úr isten, hogy én mennyire nem bíztam senkiben. De ez nem az ő hibájuk volt. Egyedül a főnököm tudta milyen körülmények között éltünk a frontvonalon, és hogy mik történtek velünk. Még is a csapat türelmes volt, sőt nagyon is sokat segítettek, hogy átlépjek a múlton. És rá jöttem, hogy vakon megbízhatok bennük, hisz mind felelősséggel tartozunk egymásér. - mondtam és mondjuk ez nem csak ránk érvényes, ez minden -féle munkában így van. Ha a csapat összetart, jól telik a nap megy a munka és hatékonyak vagytok. De ha nem abból semmi jó nem sül ki. És általában mindig én voltam a bizalmatlan fél.
- Igen, de ha minden jól megy át jön ide a West Pointra. Úgy, hogy már csak a húgomat kéne visszacsábítani New Yorkba. - mondtam majd kiszaladtam az engedélyért, amit meghoztak nekem. Szerencsére mindig van valaki akit zargathatok, ha baj van. Természetesen ez vissza is ugyan úgy játszik. Majd oda adtam neki a papírt, ami el volt látva a bírói, valamint az ügyészi pecséttel és aláírással. Csak sajnos a papíros mellé egy nem túl jó hírt is kaptam. Amit meg is osztottam vele, úgy, hogy ha kis technikusom, megerősíti a dolgot, hogy a két ügy kapcsolódik egymáshoz akkor bizony komolyabb a dolog mint szerettem volna.
- Semmi baj, akkor csak gyorsan átnézem. - mondtam, ahogy bementünk az irodába én meg a gép elé ültem. Kitettem a telefonomat az asztalra, meg mellé a jegyzettömbömet, majd elindítottam a felvételt. Egy kicsit elmélyedek, a felvételekben, és többször is végig nézem. A benti felvételeken nincs semmi érdekes, hiába néztem meg többször is, de minden rendben van. Kikerestem a kinti kamerák felvételeit is, és ahogy sejtettem a lakó övezet felé vették az irányt ahol a parkoló is volt.
- Mi a …. - morogtam és újra visszapörgettem a felvételt. Ahogy figyeltem a képernyőt, láttam ahogy a sikátor mellett megállt telefonálni, és a barátnői tovább mentek, de mintha a sötétben lett volna valaki. És igen, mikor lelassítottam a felvételt látni lehetett, hogy valaki elkapta a lányt, hátulról, majd eltűntek a sötétben. Pár perccel később bukkant csak fel az alak, karjaiban az eszméletlen lánnyal, majd a parkolóba átsietett vele. Onnan meg egy világos színű furgon jött ki. Gyorsan leírtam a rendszámot, majd a telefonom után nyúltam.
- Deril, figyelj, Alex vagyok. Infóm van az eltűnt lányról, és lehet kapcsolatban áll, a másik üggyel. Átnézem a helyszínt, hátha találok valamit, de ti is toljátok ki a valagotokat, ha jót akartok. - és ezzel letettem. Néha kellett egy kis ösztönzés a rendőröknek, hogy tegyék a dolgukat, de voltak köztük igazi tehetségek is. Majd a lány felé fordultam aki tőlem picit távolabb írogatott.
- Miss. Rosegold, köszönöm a segítségét. Valószínűleg, a rendőrség is kérni fogja a szalagot. - mondtam, ahogy felkeltem és elé álltam. - De, ha bármi probléma lenne, itt a névjegyem bármikor elérhető vagyok. Nyugodtan hívhat. Én meg most megyek, kifizetem a kávém aztán körbe nézek a helyszínen, hátha találok néhány használható nyomot. - mondtam mosolyogva, majd kifelé indultam az irodából, hogy a pulthoz lépjek, és egyenlítsem a tartozást. Majd még újra körbe néztem a helyen. Elég hangulatos kis hely, talán érdemes lenne többször bejönni ide, és nem csak munka ügyben. Majd miután elköszöntem kimentem a kocsihoz és a csomagtartóból elő vettem, egy ezüstszínű táskát, hogy néhány eszköz segítségével átfésüljem a terepet. Nincs idő várni a rendőrökre, így is túl sok idő telt el.
- Hűha, akkor igaz, hogy a sok unatkozó otthoni "technikus" sokszor jobb, mint akik a rendőrségen vannak alapból? Érdeklődöm a technikus szót az ujjaimmal idézőjelbe téve, mert biztos ilyen oldalakat feltörős és lenyomozós okostojásokról van szó. Legalábbis a börtönbe ülnének, ha Alex nem lenne részből így jött le. - Én is lenyomoznám a randipartnerem, mert hát sok felesleges kérdéstől megkímélne és megtudnám idővel, hogy mennyire akar beavatni az életébe és miről hazudik meg ilyenek. Nem mindenki ilyen, tudom, sőt mindenkiről csak jót feltételezek, főleg ha helyes, mert attól elolvadok és nem tudok nemet mondani, ha elhív randizni vagy megcsókolna. Eddig hajlandó vagyok elmenni, tovább azonban már nem, bár lehet csak azért, mert szégyen szemre még szűz vagyok huszonegy évesen. Nem tudom kinek tartogatom magam, igazából csak anyámék miatt nem jöttem össze még senkivel, most meg hát nem az első két találkozó után fogom széttenni a lábaim... - Igen, szerencsére engem mindenki szeret és mindenki kedves velem. Bár csak rá kell nézni, egy normális és okos lány, szép külsővel, akinek nem fáj a munka és nincs műkarma sem, csak a haja színéhez van festve a körme is, egyszerű géllakkal. - Az nagyszerű és visszacserélitek majd a gyűrűket? Elvégre visszatértek, szóval már nincs sok értelme a másik gyűrűjét hordani, legalábbis szerintem, de ki tudja milyen eszmei értéke van a dolognak kettejük között. - Még húgod is van? De jó neked. Én egyke vagyok, fogalmam sincs, milyen ha van testvéred, de azért tudom, hogy ha kapok valamit, azt jobb szétosztani, mint egyedül megenni például, na meg, hogy mások holmijában nem illik turkálni. - Csak nyugodtan, én nem rohanok sehová. Miközben a felvételeket nézte, én hamar végeztem a beosztással és utána a telefonomon a printerest oldalon lapozgattam a képeket, amiket az ízlésem alapján javasolnak. Szeretek ilyesmiket nézni, mert megihletnek és akkor utána jobban megy az alkotás is. Mikor megszólal, hogy mi a, akkor felkapom a fejem és odanézek. Bár ne tettem volna, pont egy alak ölében volt az eszméleten lány, akit egy furgonba vittek. Rémes, hiszen bárki lehetett volna az áldozat, jobb ha szólok a csajoknak erről. Ő egyből telefonál , majd felém is intéz mondandót. - Rendben, szólok a többieknek, mert ők többet vannak itt, mint én. Na már csak ez hiányzott, hogy a rendőrség is idejöjjön, elrontsák a pub jó hírét, mennyire biztonságos. mondjuk belülről az is, csak kint volt egy őrült fazon, aki lányokat kábít el. - Rendben, köszönöm és minden jót, azt hiszem. Követem kifelé, miközben zsebre vágom a telefonomat, majd megyek is leszedni egy asztalt, amit most hagyott el egy párocska nemrég és már fizetnek a nyomozó előtt. Miután elmegy Alex, tájékoztatom a többieket a fejleményekről és visszaállok dolgozni, már csak pár óra van hátra.
Kezdőlap
