Ma szerencsére nem volt egyetem, így egész nap lazultam otthon és festettem. A főbérlőm megengedte, hogy festhessek a falra, de csak azután, hogy látta a látványtervet, amit lerajzoltam előtte papíron. A kanapé felé egy szép fát terveztem ágakkal, amik a polcok és képtartók felett futnak majd el, így olyan hatást keltve, mintha arra lennének ezek akasztva vagy rögzítve. Elég jól haladtam a skicceléssel, amit ceruzával kezdtem el, szinte rá ment az egész délelőttöm, de az eredmény még így félkészen is elég látványos lett. Miután végeztem elmentem a fürdőszobába, hogy a szőke hajam halvány rózsaszín beütésűre fessem és persze befonjam, elvégre munkába nem fogok kiengedett hajjal menni, márpedig megtehetném, mert nekem nem hullik a hajam, de ugye vannak előírások, amik ellen nem fogok vétkezni. Ez anyám szigorúsága miatt lehet, de már a hajfestés is bűn számára szóval, ha ennyivel már rossznak mondhatom magam, nekem ez is elég. Világos színű ruhát veszek fel, aminek a fodros szoknya része nem ér le a combom közepéig teljesen. Ehhez szép kis magassarkú cipőt veszek fel és szép kiegészítő karkötőket és nyakláncot aggatok magamra. A gyűrű nem játszik most, mert nem akarom kocogtatni a poharakat meg hát állandóan levenni kezet mosni sem túl szerencsés ugye. Keresek egy szép válltáskát, ami színben és stílusban is megy, majd abba gyömöszölve egy pulcsit elindulok dolgozni. Üdvözlöm a többieket és miután lepakoltam nekiállok letörölni nyitás előtt a pultot. Nyitáskor még nem sokan tévednek be, szinte egyedül is simán elviszem a műszakot, ám utána már szállingóznak többen is és mi is többen kerülünk a pult mögé. Én a visszahozott poharakat mosogatom és törölgetem, miközben az érkezőket figyelem. Akkor a kezembe a kendővel és pohárral lépek közelebb mindig, hogy ne kelljen várnia a kiszolgálásra. Egy egész helyes srác érkezik, szóval még szép, hogy egyből ott termek, ahol kell. - Szia! Mit adhatok neked? Érdeklődöm bájosan mosolyogva és kissé csillogó szemekkel a szemébe nézve, hogy érezze a figyelmem az övé most. Nem jön utána senki, szóval talán még csevegni is tudunk majd, elvégre mi másért jönnek inni egyesek ilyen helyre, ha nem ezért?
Ma az óráim nagyját ellógtam. Nem igazán volt kedvem másnaposan vergődni az előadásokon. Az előző este szinte halálosra sikerült. Ennyi szart én még nem ittam össze egyszerre az egyszer biztos. Nem teljesen tiszta az este végkimenete.. az tuti, hogy a haveroméknál ébredtem a kanapén. A tenyeremre pedig még félig fel volt firkálva egy telefonszám, aminek a nagyja elmosódott. Legalább fél órámba került, amíg sikerült teljesen levakarnom magamról azt a szart. Ha az egész meglett volna, valószínüleg akkor sem pötyögtem volna be soha. A nap további részében rehabilitálódtam. Vagy valami hasonló. Visszamentem a szobámba és döglöttem, egészen addig, amíg meg nem érkeztek azok az idióták és nem közölték, hogy természetesen ezen az estén sem fogunk pihenni. El akartam őket küldeni a picsába, de igazából ahhoz is rohadt fáradt voltam, így inkább csak rábólintottam, csak hagyjanak békén. Majd maximum hamarabb lelépek, ha már meguntam a hülye fejüket. Alapozás a Woodhaven Houseban, onnan pedig tovább valamelyik lányszövetség bulijára. Szerintem én csak iszok és lelépek a francba, amikor elindulunk majd valahova. 9 órás kezdés. Kínzásnak tűnt, ami történni készült mégis beletörődtem a sorsomba és negyed 10 környékén léptem át a küszöböt. Sehol senki. Mi a fasz? Két sms után persze kiderült, hogy elbasztam és 10-re kellett volna csak megjelennem, de gondoltam minden szarban van valami jó. Én iszok, aztán vagy megjön a kedvem, vagy eltűnök mielőtt bármelyik barom ideérne. Irány a pult, helyet foglalok valahol a szélén, hogy ha esetleg betévedne egy ismerős arc még legyen menekülési útvonalam. Nem is kell sokat várnom. Amint megszólít egy bájos hang már le is rakom a telefonomat magam elé. Félmosolyba húzódik a szám miközben a mai estém valószínüleg legjobb része vár arra, hogy eláruljam neki, hogy mit is szeretnék inni. Ha ezt tudom, valószínüleg soha sehol máshol nem ittam volna egy kortyot sem. Na jó.. ez kamu. De valószínüleg a pénzem nagy részét inkább itt hagytam volna, mint bárhol máshol. -Szia! Whiskeyt szeretnék. Jég nélkül. Meg a nevedet... ha nem bánod... egy időre a nyakadon maradok társaság hiányában.-villantok rá egy mosolyt. Eszemben sincs arra a sok idiótára pazarolni az időmet, ha már ilyen társaságom akadt. Mármint remélem, hogy akadt. Nem lehetek benn biztos végül, hogy nem pattint le.
Most, hogy leteszi a telefonját már látom a teljes pofiját. Igazán helyes srác és még korban is passzolunk úgy tippelem. Már jól indul a műszak, mert nincsenek sokan és én mégsem fogok unatkozni. A whiskey tipikus pasis ital, főleg jég meg minden nélkül, el is fordulok és két üvegért nyúlok és úgy kérdezem, hogy melyik féléből kér. - Ballantine's vagy Jack Daniel’s? Leteszem magam elé a pulton belül és egy whiskeys poharat teszek a srác elé, amibe öntök is neki a választott üvegből. Nem sajnálom és persze láthatja is, hogy nem is vizezzük fel az italt itt és én nem is méregetem, öntök neki bőségesen, majd visszateszem a helyükre az üvegeket és visszafordulok hozzá. - Myna vagyok és ahogy látod nem tolonganak a vendégek, szóval nem bánom. Téged hogy hívnak? Érdeklődöm és kicsit közelebb is hajolok, így ha jó a szaglása, megérezheti a vattacukor illatú parfümömet is. Én már immunis vagyok rá, mert régóta ezt használom és csak megszokásból fújom magamra, de általában mindenkinek tetszeni szokott. - Később jönnek a többiek vagy valami más miatt nem akad társaságod? Próbálom továbbvinni a beszélgetést, ha már maradok, nem fogok csak szépen pislogni és várni, hogy ő próbálkozzon hülye kérdésekkel, mert nem jut eszébe semmi. Persze lehet, hogy közben ő a nagy nőcsábász én meg csak az áldozat leszek a végén, nem mintha bánnám. Persze már megint túl előre ábrándozok, mintha csak én léteznék és nem lenne megannyi csaj még a világon, akinek pont ő lehet a pasija. Nem szeretem a cicaharcot, remélem ha van is, nem fog idejönni, nem szeretek féltékeny lenni másokra, hogy miként sikerül behálózniuk ilyen helyes egyedeket. Nem tudom miért, de úgy érzem velem lehet valami baj, hogy nem jutok túl a flörtölésen és pár csókon.
Fordul. Én meg persze megnézem a seggét. Persze nem vagyok egy pöcs, mire megfordul már a szemeit nézem, de azért alaposan emlékeimbe véstem a formás idomokat. -Legyen a Jack.-A szemeit figyelem. Persze csak addig, amíg ő is engem figyel. Tölt. Én addig leellenörzöm a dekoltázsát, fordul, megint van lehetőségem egy kicsit szemügyre venni, hogy milyen alakkal van megáldva. Mire megfordul már a szemeit figyelem. Rohadt jó nő és egyenlőre örülök, hogy nem kell osztoznom senki mással a figyelmén. -Milo vagyok.-mutatkozok be én is. Eddig még nem sokszor szólaltam meg, így nem tudom mennyire feltűnő neki a brit akcentusom. Nem mintha valaha is megpróbáltam volna elrejteni ezt az emberek elől.... és nem mintha egy angol úriember lennék, aki énekel majd neki az esőben. Közelebb hajol és én is felkönyökölök magam elé a pultra. Édes illata van, ami egy rövid illanatra bebódítja az agyamat. Iszok egy kortyot, hogy még egy kicsit tiszta maradjon a fejem. Nem grimaszolok. Nem sziszenek fel. Ez tisztább szesz, mint amit mostanában sikerült fogyasztanom, de kifejezetten jól esik. Végre valami minőséggel is találkozhatok. És most nem csak az italra gondolok. -Késöbb jönnek... de nagyon remélem, hogy még késni is fognak. Jobb társaság vagy, mint amilyenek ők valaha is lesznek.-egy pillanatra kiegyenesedek és az ajtó felé pillantok. Semmilyen mozgás. Vagy legalábbis nem azok, akik miatt engem szorít az idő. Újra a pohárért nyúlok és kortyolok egyet miközben visszahajolok hozzá a pulthoz. -Tudod... csak az a legszomorúbb, hogy még nem jöttem ide. Már rég a törzsvendéged lennék.-pofátlanul siklik rajta végig a szemem. Minek kerülgessem a forró kását? Kurva szép ez a csaj és még stílusa is van... amivel manapság igen kevesen büszkélkedhetnek. -Mesélj nekem Myna. Rég óta dolgozol itt? Hol lehetett volna még ilyen ördögi szerencsém, hogy összefutok veled?-érdeklődök. Persze. Myna annak a lánynak tűnik, akit szívesen nézeget az ember. Még ha visszautasít is... még akkor is szívesen látnám a baráti körben. Szinte biztos vagyok benne, hogy részegen órákon át tudnék gyönyörködni benne, ha más módon nem is lenne vevő a dolgokra.
Csak bólintok és letekerem a Daniel’s kupakját, hogy abból tölthessek. Annyira azért nem vagyok jó, hogy ne a pohár felé nézzek, miközben töltök, elvégre nem hagyhatom abba úgy, hogy kevés, de nem is kell a poharat teletolni, hogy felemelni se lehessen és már kiöntsék a drága italt. A dekoltázs, nos nem olyan nagy, mint a legtöbb nőnek, de azért vannak és legalább feszesen állnak. A nevéről a Maszkból eszembe jut a kutyus, mintha őt hívták volna még így, az a kedvenc kutyafajtám, de nem hozom fel inkább, mert hogy is venné ki magát, ha egyből egy kutyához hasonlítanám? Csak somolygok egy kicsit, nem kell tudnia, hogy min. - Ó! Köszönöm, pedig még nem is ismersz, bár ha csak fiúk jönnek megértem, hogy nem őket választanád. A szememmel én is végigmérem őt alaposabban, most hogy a bejárat felé figyel egy ideig és mert kihúzta magát a pultnál. Miközben beszél érzem a brit akcentusát, ami nagyon tetszik, mert olyan egyedi tőle. Művészként pont az ilyesmik fogják meg a figyelmem, ahogy úgy fest én is az övét. Persze lehet mindenhol ezt eljátssza, de mit számít, ha most engem nézett ki magának. Lesz egy jó estém úgy érzem. - Igen, ez tényleg szomorú, nem sok törzsvendégem van. Egy kezemen meg tudnám számolni az összeset, hiszen a legtöbben nem azért jönnek, hogy velem beszélgessenek és hát mivel ez a munkahelyem, én sem itt ismerkedem elsősorban. Csak sóhajtok egyet és felpillantok, hogy milyen merészen végigmér a szemeivel. Persze nem zavar a dolog, csinálja csak, én is megnéztem őt magamnak már. - Nem túl régóta, csak pár hónapja talán, kellett némi pénz az egyetem mellett és ez tűnt a legjobb helynek, közel van az albérletemhez. Amúgy sokfelé eljárok buliba, ha van társaságom, szóval bármelyik szórakozóhelyen ott lehetek. Elég sokat elmondok magamról, de semmi konkrétat, nem ismerem még és legyen bármennyire helyes, nem tudom mennyi őrültségre lenne hajlandó. Persze nem érzem, hogy pont én vagyok az, aki miatt lehozza majd a csillagokat is az égről, a jó pasik vagy foglaltak vagy valami másra vágynak, nem egy művészre. - Na és eddig mi volt a törzshelyetek Milo és hogyhogy most ide jöttök majd? Érdeklődöm és közben le sem veszem a szemem róla. Alig várom, hogy beszéljen. Persze miért ne ekkor jönne oda valami fura fazon a barátjával, hogy csapolt sört adjak nekik, csak hát én a fülem botját sem mozdítom feléjük, elvégre a többiek szabadok, én meg el vagyok foglalva éppen, nem értem néha az embereket. Amúgy is kérjék szépen. Persze elég kitartóak, szóval elnéző mosollyal fordulok Milo felé. - Bocsáss meg. Odalépek a csaphoz, gyorsan öntök nekik és kiadom, nem a legszebb csapolás, talán majd máskor nem hozzám jönnek. Húzták is a szájukat, de nem érdekel. Visszalépek a sráchoz és a pulton ismét megtámaszkodom és neki szentelem a figyelmem. - Remélem a következő kört nem tőlem kérik. Kicsit élvezem, hogy ilyen rossz kislány voltam, de ember vagyok és nem állat, hogy parancsolgassanak. - Szóval, innen hová akarnak tovább menni majd a többiek? Mire végzek, valahol akkor kezdődik még csak az élet, szóval ha elég meggyőző, még talán velük is tartok.
Az illat talán a hajához illik a legjobban. Nem is tudom. Csak úgy kompletten rohadtul bejön, amit most éppen látok. Szívem szerint még most gyorsan írnék a sok baromnak, hogy keressenek egy másik helyett vagy csak egyszerűen stip stop nem mozdulhatnak rá erre a csajra. Végülis nem is olyan rossz ha az ember túlságosan korán érkezik nem igaz? Kicsit még megpihentetem a szemeimet a halvány rózsaszín tincseken mielőtt újra a szemeit kezdem el figyelni. -Remélem ez hamar meg fog változni.-célzok arra, hogy még nem is ismerem. Egy ilyen telefonszámot biztosan elmentenék a telefonomba gondolkodás nélkül. Lehet nem is egyszer tárcsáznám. Még a hangja is tetszik. Kiváncsi lennék, hogy milyen is ő valójában, amikor nem választ el tőle egy pult és nem köti a munkahelyi szabályzat. Bár nem tudom mennyire lehet szigrú egy ilyen hely. Egy szót sem szól, hogy végigmérem. Szeretem, ha valaki magabiztos saját magával kapcsolatban. Neki pedig... hát semmi rejtegetnivalója nem lehet az egyszer biztosan. Be is vésem az agyamba, hogy ne felejtsek el gyakrabban erre járni. Egy whiskeyt bármikor szívesen elkortyolgatok, ha ilyen kiszolgálás jár hozzá. Megint kortyolok egyet. Csak egy kicsit. Nem az a cél, hogy egy fél óra alatt taccsra vágjam magamat, főleg ha az elmúlt estéimet is figyelembe veszem. -Szóval ezek szerint csak elkerültük egymást. Még jó, hogy ez a mai napról már nem mondható el.-mosolygok rá. Bólintok egyet, hogy nyugodtan végezze csak a dolgát. Persze valahol belül félig sértőnek gondolom, hogy megpróbálják lecsapni a kezemről, amikor látványosan elfoglalt a hölgy, de egyenlőre igyekszem viselkedni. Nem akarok egyből balhét provokálni körülött, főleg hogy különösebben jogom sincs hozzá. Belemosolygok a poharamba, amikor észreveszem a hanyag kiszolgálást, ezek szerint ő sem szívesen mondott le az én társaságomról még akkor sem, ha alig egy percnyi dolga akadt. Ezek után talán tényleg élvezhetem a zavartalan figyelmét. -Hát én is remélem.-vigyorgok rá elismerően. -Nem volt kifejezett törzshelyünk. Általában csak sodródtunk az árral, de a legtöbbször valamelyik szövetségi házban ittunk. A házibulikat mi jobban kedveljük. De ez azt hiszem már meg is változott.-eszem ágában sincs lemondani erről a lehetőségről. Főleg, hogy láthatóan nem zavarják a hozzá intézett szavaim. Szinte már partnernek érzem a dologban. Kérdése akár lehet felkérés is keringőre. Szívesen lemondok bármelyik programomról, ha neki más tervei vannak. -Több lehetőség is van. Itt akartunk alapozni meg átbeszélni, hogy hova tovább. Ahogy ismerem a haverokat valószínüleg megint valamelyik házibuli a cél, hacsak nem mozdulunk el egy szórakozóhelyre.-vonom meg a vállamat. Kortyolok még egy kicsit mielőtt lehelyezem magam elé a pultra a poharamat. -Mikor végzel? Remélem nincs benne a munkaleírásodban, hogy vissza kell utasítanod egy potenciális törzsvendég meghívását egy jó partyra.-szemeit figyelem. Remélem nincs más terve, illetve, hogy nem az következik, hogy a pasija fog érte jönni. Az egy kicsit kiábrándító lenne. -Örülnék ha velem tartanál.-külön kihangsúlyozom, hogy velem, hiszen lehet, hogy már csak percek kérdése, hogy betóduljon a sok idióta. Remélem nem veszik majd el a kedvét.
Szinte elolvadok, olyan régen találkoztam már ilyen helyes önbizalommal teli sráccal, aki felfigyelt volna rám és persze az én társaságomra vágyott volna. Persze nincs túl sok választása, hiszen nincs túl nagy felhozatal még itt a pubban. A gyengém mindig az, mikor valami nagyobb kirakott mellű Barbie baba jön ide és sokak tekintete elkalandozik. Persze nem vagyok féltékeny rájuk, csak zavar a sok idióta, akik nem látnak fentebb meg lentebb ezeknél a futószalagról leakasztott nőkön. Annyira mű, hogy szólnék valami műanyag ellenes szervezetnek, hogy őket is vihetik a szemétbe. Már megint elkalandoztam kicsit, de mikor a szemembe néz, akkor elillan minden. Ezen ráérek máskor is rágódni. Nézem, ahogy a whiskeyt kortyolgatja, nem sieti el, csak komótosan iszogat, hogy ne száradjon ki a torka. - Rajtam ne múlik. Mosolygok rá a tekintetemmel is, elsüthetném azt a rossz viccet, hogy nem ítélem el, ha a fiúkat várja, de félek azzal azt hinné, hogy nincs elég önbizalmam, márpedig szerintem tőlem jobban senki sem szereti saját magát úgy, ahogy van. - Elég nagy New York, szóval ez nincs kizárva, viszont most ránk ragyogott a szerencse. Mosolygok vissza, elég jó összhangban vagyunk egyelőre, bár ez hosszabb távon derül ki úgyis, hogy mégis mennyire hasonlítunk vagy különbözünk. Elmegyek kiszolgálom a két tuskót, akik megzavartak flörtölés közben. Közben a szemem sarkából látom, hogy a pohara felé mosolyog, mikor észreveszi, hogy nem kapnak valami hű de nagy kiszolgálást részemről. Mikor visszatérek terelem is tovább a témát, hogy ne álljon meg az élet, elvégre a társaságomat kérte, én meg igyekszem cseverészni. Mondjuk sokat dob a dolgon, hogy tetszik a srác. - Nekem nem sikerült még senkivel összebarátkozni az egyetemen, aki szövetségi házba hívhatott volna, jobb szeretem az albérletemet. A kollégium rémes volt, szövetkezetet meg nem találtam magamnak megfelelőt. Barbikkal egy légtérben lakni, hát nem vonzott a dolog, vegyes meg ugye nincs. Persze egyes helyeken az egyéniséged is elvennék, meg van, ahol megtarthatod, de azok meg putrik voltak leginkább. - Még nem voltam házibuliban, de ott mindenki ismer mindenkit nem? Hamar elterjednek a pletykák, ha valaki részegen hülyeséget csinál? Érdeklődöm, mert valahogy így képzelem el a dolgot. Anyámék nem engedtek el bulizni, kollégistaként is elég sok időmbe telt, mire elmentem egy-kettőre, ám hamar ráéreztem, most meg csak lesem, hová menjek és kikkel. Egyedül nem szeretek ilyen helyekre menni, de azért van rá példa természetesen. Csak bólintok, hogy itt fognak alapozni, majd innen tovább is állnak. Igazuk van, itt nem nagyon lehet bulikázni, nem olyan a hely, de alapozásra tökéletes az biztos. mikor megkérdezi, mikor végzek szélesen elmosolyodom. - Tizenegykor végzek és nincs ilyesmi a munkaleírásomban. Szívesen elmegyek egy jó partyra, csak valami közelebbi helyet nézzetek ki, nincs kedvem sokat utazgatni. Egy biztos, ha nem lesz jó a buli, biztosan lelépek onnan, de ha jól alakul, akkor meg szórakozok egy jót egy helyes srác társaságában. Tudom, hogy nem kellene egyből belemennem, de hát olyan szépen kér és amúgy sincs jobb dolgom. - Ha már úgyis megígértem a társaságom legyen, veled tartok. Kicsit jobban rákönyökölök a pultra és áthelyezem az egyik lábamról a másikra a testsúlyomat. Neki jó, mert ül, de én meg itt ácsingózok. Mondjuk nincs ezzel semmi gond, hiszen diákként nem kell sokat és sokáig. - Hány fős a társaságod? Na meg mivel mentek tovább? Csak remélem nem kocsiba akarnak ülni alapozás után, mert ittas sofőr mellé nem szállok be. Vannak szabályok, amiktől nem tudok elszakadni, hiszen a józan ész is azt mondja, hogy ne.
Én mindigis kedveltem, ha valaki egyedi. Vagy csak egyszerűen vágytam rá. Még otthon Londonban lehetett látni néhány extrémebb figurát, de itt... Hiába színes New York. Valahogy nagyon klasszikus kategóriákba besorolható emberekkel találkoztam. No nem mintha én egy kiemelkedő egyéniség lennék, de valahogy mindenki próbál elbújni az átlagos mögé. Én nem. És Myna sem. -Akkor mit szólnál hozzá, ha még egy kicsit pofátlan lennék és még most elkérném a számodat, mielőtt még leszek akkora idióta és elfelejtem?-kérdezem miközben feloldom a telefonomat és megnyitok egy új névjegyet, majd elécsúsztatva feléfordítom. Kicsit úgy érzem, mintha egy kisegeret próbálnék becserkészni. Ez pedig talán az utolsó esélye menekülni előlem. Mélyen belül pedig valami azt súgja, hogy ez más lesz mint a többi. Nem játsza az elérhetetlent. Egyetlen pillanatig sem. Mégsem érzem azt, hogy elég lenne belőle, ha még egy fél órát elcsapnánk és soha többé nem látnám. Ő pedig nem tudja... és lehet, hogy soha nem is tudja. De nagyon... NAGYON hosszú idő után ő az első lány, akinek én kérem el a számát. És el is fogom menteni. -Ez az én szerencsenapom..-kacsintok rá. Hamar visszatér hozzám, aminek kifejezetten örülök. Nem kell sokáig nélkülöznöm a társaságát és már élvezhetem is osztatlan figyelmét. -Valahogy megértelek... egy darabig még talán szórakoztató, de egy idő után rohadtul fárasztó tud lenni.-bólintok. Egyetértek azzal amit mond. Sokszor van a tököm tele azzal, ami a házban zajlik. Már nem egyszer gondolkoztam, hogy lelépek külön albérletbe, de van egy olyan érzésem, hogy a jelenlegi társaságom akkor sem épülne lejjebb. Csak lenne nekik egy plusz hely, ahol megjelenhetnek... még akkor is ha senki sem hívta őket. -Részegen mindenki hülyeséget csinál... így szerintem ez szinte egy kollektív titoktartási szerződést is jelent... persze ha valami oltári nagy dolog történik... arról valószínüleg hallani fog mindenki.-vonom meg a vállamat. Nekem még nem sikerült olyan istenes hülyeséget csinálnom, amitól hetekig zengett volna az egyetem. Vagy csak nem tudok róla. Az szinte ugyanaz nem? Szélesebbé válik a mosolyom. Ez azt jelenti, hogy mire ezek megcsinálják maguknak a hangulatot már Myna is szabadul. Ez a mázli nem? Kezdem azt érezni, hogy még most kellene elmennem egy lottózóba. -Olyan helyet választunk, ami neked is megfelel.-erősítem meg. Nem szeretném őt magam mögött hagyni, így ha az este úgy hozza én akár a bulizásról is hajlandó vagyok lemondani. Nem mintha ma nem bánnám, de a rózsazsín tincsek már meghozták a kedvemet, hogy még ma hajlandó legyek megmozdulni. Igyekszem nem túl paraszt módon bámulni őt, de egy pillanatra elterelődik a tekintetem, amikor a csipője átbillen egyik oldalról a másikra. -5 vagy 6 ember fog érkezni. Helytől függ. Taxi, vagy sétálunk.-A társaság felének szerintem jogosítványa sincs, én nem szórakozok a sajátommal, meg persze a kocsimat sem akarom összetörni. Meg egyébként is. Sokféle halált el tudnék magamnak képzelni, de se a saját se más hibájából nem szeretnék egy autóban meghalni. Lehúzom a maradék italomat. Nyílik az ajtó. Trish hangját ezer közül felismerném, hiszen már akkor vihog, amikor átlépi a küszöböt. Hátrapillantok. Jason, Connor, Trish, Jason és Clair. A banda. Halkan sóhajtok egyet és visszafordulok a gyönyörű szemekhez. -Töltenél nekem még egyet mielőtt észrevesznek?-halvány mosolyba húzódik a szám. Jason keze pedig már csattan is a hátamon. Elkezdenek gyülekezni. -Haver.-biccent rám Jason a szeme pedig máris Mynan landol. -Jajj te szegény... már régóta fáraszt téged? Ne izgulj megvannak az oltásai meg minden.-kacsint rá, és szívem szerinte már ütném is szájba a srácot, de inkább csak megeresztelek felé egy gyenge mosolyt, mint amilyen a vicce is volt. -Üljetek le. Majd megyek én is.-pillantok végig rajtuk, és már ott is hagynak minket. -Meghozták a kedvedet mi?
Jó érzés végre olyannal találkozni, aki nem átlagos és van benne valami különleges és most nem az akcentusa miatt gondolok erre, a kisugárzása is másabb. Európában biztos sokkal másabb minden, nem tudom mi hozta ide, de én örülök neki, hogy itt van. - Ilyesmit képes lennél elfelejteni? Érdeklődöm és a kezembe veszem a telefonját, hogy belepötyögjem a telefonszámomat. Érdekelne milyen néven ment majd el azért, de jobb szeretném, ha a nevem alapján szerepelnék, így azt is odapötyögöm, majd el is mentem és megnyomom a menü gombot, hogy lássam a háttérképét. Ez is elég sokat elmond róla, na meg az alkalmazások is, amik ott vannak. Utána megnyomom a lezáró gombot és úgy nyújtom vissza neki mosolyogva a telefont. - Meglehet. Visszakacsintok és egy rövid időre távozom csak, majd ismételten élvezhetem a társaságát. Akik jönnek Reához mennek mind, mert látják, hogy milyen elfoglalt vagyok. Mikor kicsit előrébb dőlök a pultra, akkor az egyik tincsem a fonattal átellenes oldalról az arcom mellé hullik. Elől vannak rövidebb részek, amikkel nem tudok mit kezdeni, de még így is messze az én frizurám a legjobb mindig mindenhol. Régen anyám mindig idétlen hajakat csinált nekem, így számomra fontos, hogy most igényes és szép hajkoronám legyen, igényes fonatokkal, amik különlegesek és nem a megszokott jó kislányos megszokott, amit még a gyerekek is meg tudnak csinálni. - Addig szórakoztató, amíg érzed, hogy megszabadultál a szülői nyomás alól, de utána mikor már tudod milyen szabadnak lenni, többre vágysz, ezért is örülök, hogy sikerült albérletbe költöznöm, ott már nem kell osztozkodni közös fürdőben senkivel, akivel nem szeretnél. Vannak olyan lányok, akiket inkább nem akartam volna látni ruha nélkül, mert olyan felesleg volt rajtuk, hogy egy shar pei kutya is megirigyelhetné. - Én még nem voltam részeg, de ezt ne vedd kihívásnak, mert annyit iszok, amennyi jólesik és lesz ami lesz, úgy vagyok vele amúgy. Nem árt, ha közlök vele pár tényt, még mielőtt elrontom a bulijukat azzal, hogy nekem nem célom tudatlan állapotra inni magamat. Ez lehet negatívan sül el, de hát mi a legrosszabb amit történhet? Nem visz magukkal és vissza kell mennem dolgozni. - Rendben, rád bízom akkor ezt innentől. A férfiak szeretik, ha övék a döntés, én meg nem bánom a dolgot, amúgy sem mond nekem sokat a szórakozó helyeknek a neve, ő biztos jobban képben van ilyen téren. Élvezem, hogy ennyire bámul, kicsit féloldalas mosolyra is húzom a számat, amikor át teszem a súlypontom egyik lábamról a másikra, hogy odakapja a tekintetét. - Remélem nem a hetedik leszek, mert akkor már nagyon átmegyünk valami misztikusba. Újabb alakok érkeznek és lassan be kéne állnom dolgozni is, bár semmi kedvem. Az érkezők felé fordítom a tekintetem egy pillanatra, amikor Milo újabb kört kér és vissza is terelődik rá a figyelmem. - Természetesen. A Jackért nyúlok, hogy letekerjem a tetejét, amikor újabb srác érkezik és nagyon szellemesen próbálja bemártani a haverját nálam. - Köszi, ezt jó tudni. Mosolygok és töltök neki egy újabb adag whiskyt, nem sajnálom tőle most sem. - Már te meghoztad a kedvem és azt más nem veheti el. Válaszolok, majd Rea rám szól, hogy menjek ki ahhoz az asztalhoz, ahol a banda leült. Remek. - Mennem kell a bandádhoz felvenni a rendelést. Sóhajtok egyet, majd kikerülöm a pultot és már kint is termek, szóval testközelből is megnézhetem magamnak őt, meg persze fordítva is. - Te még maradsz itt kicsit? Sietek vissza, hacsak nem tartanak fel.
-Abszolút ne érezd sértésnek... a saját telefonszámomat sem biztos, hogy le tudnám diktálni...-vonom meg a vállamat. Sajnos ilyen szempontból mérhetetlenül üres a fejem. Mármint... a mai világban a francnak kellene tudnom több telefonszámot is... Ha le van mentve... a felhő úgyis elrakja amíg ki nem törtlöm teljesen. De az fel sem merül bennem. A telefonom kb teljesen üres. Mármint a névjegyek foglalják talán a legtöbb helyet, de az automatikus háttérképet talán még soha egyik telefonomon sem cseréltem le. Az egyik olyan dolog, amit senki sem tud rólam az az, hogy rengeteget fénykezek. De csak a komolyabb gépemmel. A telefonommal sokszor úgy érzem, hogy nincs is értelme bekapcsolnom a kamerát... Amikor visszatér hozzám egy kicsit kiélvezem az összképet. Rakoncátlan tincsek játszanak az arca körül. Automatikusan mozdul a kezem és kicsit hátrébb simítom a tincsét. Nem tűröm be a füle mögé, mert kifejezetten tetszik ott ahol van. De egy pillanatig sem szeretném, hogy eltakarja előlem a részleteket. Nem tudom, hogy mennyire zavarja a mozdulatom, így inkább visszarakom magam elé a kezemet. És iszok. Hosszú lesz ez az este. Meg persze fájdalmas. Azt hiszem. De így már minden perce megéri. Remélem. Egyetértően bólintok. -Már egy ideje gondolkozom az albérleten én is, de még nem jött meg a kellő elhatározódásom.-vonom meg a vállamat. -Az az igazság, hogy csak lusta vagyok még csak nézelődni is.-teszem még hozzá. Nem akarok hetente-havonta költözni a szomszédok miatt... mindegy, hogy én nem bírom őket, vagy éppen ők engem. Ha egyszer utolér a kellő motiváció biztos nagyon lelkesen nekiesek majd a projektnek... de azt hiszem ez még nem az a szakasza az életemnek. Vagy csak a sok görény még nem csattintotta el kellően az agyamat ahhoz, hogy lelépjek a francba tőlük... pedig nem egyszer rendeztem át a berendezést... vagy éppen valakinek az arcát. Megadóan felemelem a kezeimet. -Értettem hölgyem... egyébként sem asztalom a kényszerítés.-megértettem. Természetesen. Szerintem én is csak annyit fogok inni, ami ahhoz kell, hogy itt elteljen a munkaideje és ténylegesen lekössem magammal. Nem mellesleg pedig most kezd úgy beállni a véralkohol szintem, hogy már ne érezzem az előző este súlyát a tarkómban és a gyomromban. Szerintem szórakozóhely lesz a vége a mai estének. Az előbb sikerült kitárgyalnunk, hogy mennyire nem kedveljük a szövetségi házakat, így nem lenne okos húzás egyből megindulni oda. Most pedig rohadtul hajtok a jóindulatára. Mielőtt válaszolhatnék neki már meg is érkeznek. Enyhe hangzavarral persze. Nem fogják leépíteni a helyet, de nem is a legcsendesebb mulatság az amit ők ide varázsolnak. Megvárom amíg Jason elmúlik a közelemből és a kisfőnökre pillantok aki már el is vette a társaságomat. -Örülök ha a kedved sértetlen.-bólintok egyet elismerően. Bevallom őszintén kicsit féltem, hogy ha meglátja ezeket a barmokat, akkor vége lesz az egész varázslatnak, ami itt éppen történt. De nem. Tetszik, hogy ilyen könnyen felülemelkedett a helyzeten. -Itt várlak. Megmentelek, ha feltartanak.-erősítem meg. Rendelésfelvételnél még nem fogják feltartani az biztos... ha alkoholt kapnak akkor ebben már nem lehetek teljes mértékben biztos. Végre előkerül a pult mögül és végigmérhetem teljes egészében. Mérhetetlenül arányos és rohatul dögös. Várok, hogy elinduljon vissza. Remélem addig egyik sem találja be semmilyen hülyeséggel. Ma azt hiszem harapós leszek. Nőtt egy kicsit a tét. -Remélem tudnak viselkedni.-szemeit figyelem, amikor visszajön. -Csak egy szavadba kerül, hogy neveljek egyet rajtuk.
- Sokan nem jegyzik meg, de a legjobb, ha azt mondod, hogy nem szoktad magadat hívni.Mosolygok rá kedvesen, ez a legjobb kifogás és nem tűnik tőle senki butának. Sokan nem értik meg, hogy van, akinek a számok problémásak, bár rám ez sem jellemző. Az egyetlen, amiben gyenge voltam, az a testnevelés volt, de csak addig, amíg el nem kezdtem járni táncolni különféle iskolákba. Ami fura, az a telefonja, még az alap háttérkép és beállítások vannak, nem nagyon szabta személyre, szóval nem tudom, hogy ez a kamu telefonja vagy ténylegesen a sajátja, amit nem szokott nyomkodni annyit. - Ah, ezek a tincsek, nem lehet megnevelni őket.Nevetem el magam, nem sok értelme van a fülem mögé tenni, mert úgyis kiveszem, mert idegesít, a csatt meg, hát nem szeretem őket, mert megtörik a hajat, amire én igyekszem vigyázni is. Igaz a hajfestékből nem ez jöhet le, de olyan szerrel dolgozom, ami ápolja a hajat és nincs benne semmi káros anyag és nem kísérleteztek állatokon vele. Számomra ez fontos tényező a sminknél is. - Pedig nagyon jó, főleg ha olvasni vagy alkotni akarsz valamit egy kicsit, ahhoz ugye kell a csend és nyugalom.A lustaságon egy félmosollyal figyelem, mert hát nem tudom hová tenni ezt, én szeretem a kezembe venni a dolgok irányítását az életemben és az albérlet egy fontos dolog számomra. - Hát sok dologra oda kell figyelni, de a legjobb a felújított kulcsrakész ház, én is olyanba költöztem, igazából szerelem volt első látásra, nem is néztem meg másikat, csak azt.Mondjuk én elég szerencsés is vagyok, mert kiderült, hogy apám ismerőséé a ház, így olcsóbban is megkaptam, mint amennyiért ki akarta adni. Van biztosíték, hogy jó és megbízható ember költözik oda, szóval neki megéri így, nekem meg pláne. - Ennek örülök, én se szeretek senkit semmire kényszeríteni.A legtöbb lány bedobja a hisztit, hogy legyen valami, na én nem vagyok olyan, mert ha ez kell bármihez is, már megette a fene a dolgot. Amúgy is feleslegesnek tartom a dolgot, mindent meg lehet beszélni, elég felnőttek vagyunk már úgy érzem, bár ez nem mindenkiről mondható el azért. - Nem szeretem, ha valaki megmondja kiről mit gondoljak, szeretek magam dönteni róla.Meg is vonom a vállam, miközben a kis jegyzetelsős füzetemért nyúlok és jelzek Reának, hogy megyek is, értettem a parancsot. Biztos érti, hogy mire gondoltam, amúgy sem fogok olyanokra figyelni, mikor itt van Milo. Annyira helyes és az akcentusa is nagyon tetszik. Kimegyek a pultból és még hátrafordulok felé, hogy jön vagy megvár. Az utóbbit választotta, szóval megyek is a dolgomra. Természetesen jönnek a jó fej beszólások meg minden, de annyira nem érdekel, kedves vagyok és állom a sarat. Távozom is, amint megvan a lista, amit még visszafelé haladva fejezek be. - Fogjuk rá, de felesleges szájkosarat tenni rájuk.Vissza belépek a pult mögé és egy tálcát rakok a pultra, amire elkezdem felszolgálni az italokat nekik a papírt, meg kitűzöm a kasszához. Arra megy majd a fogyasztásuk és távozáskor fizethetnek is. Én fejből tudom kinek mit kell vinni, nem azért jegyzeteltem. - Úgy látom lassan beindul az élet.Sóhajtok az egyik ital kiöntése közben, mert az ajtó folyamatosan nyílik, sajnos dolgoznom is kell majd, már nem elég ezeket kivinnem, de máshol is vehetek fel rendelést. Remélem azért áll még majd a bulizás, mert a munkaidőm olyan hamar elmegy majd, hogy észre sem veszem. Mikor elkészülök, akkor ismét kilépek Milo mellé, hogy a tálcáért nyúljak, ideje tényleg munkába állni. - Már nincs sok hátra és a figyelmem a tiéd lehet, de most muszáj dolgoznom.
Jót mosolygok a válaszán. Jogos... mennyire igaza van. Legalább így kikerülhetek néhány percnyi felesleges ércelődést, hogy ennyi számjegyet sem vagyok hajlandó megjegyezni. Holott ez közel sem erről szól. A legtöbbekkel ellentétben én egyébként sem a virtuális térben élem az életemet. Facebookom is csak azért van, hogy ne küldözgessen mindenki sms-t és elkerüljem a már említett témakört. Másrészt pedig nem szeretném, ha túl sok embernek lennék meg a kontaklistájában. Mielőtt bárki azt érezni, hogy indokolatlanul fel kell engem hívnia. -Nem is kell. Így tökéletesek.-már a szemeit figyelem. Néhány másodpercig elveszek a részletekben, hogy mennyire érdekesek az íriszei is. Aztán csendesen hallgatom ahogyan a saját kuckó lehetőségét ecseteli. Ahogyan ő leírja már nem is hangzik olyan macerásnak az egész. Ha holnap magamhoz térek lehet, hogy körbe is fogok nézni a környéken valami jobb lakhatási lehetőségért. Nem lenne rossz egy olyan hely, ahol tényleg kedvem szerint dolgozhatok a képeimmel, könyebb lenne a vágásokat gyakorolni, ha nem kell odafigyelni a hangerőre. Már nem mintha engem érdekelne, hogy zavarok-e mást... csak nem akarok szembetalálkozni a klasszikus kérdéssel 'mit csinálsz?' nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá. -Hát hölgyem meggyőzött. Holnap neki is látok a keresésnek.-bólintok. Próbálom megjegyezni azokat a dolgokat amikre felhívta a figyelmemet. Bár igazából ha nem tetszik egy helynek a hangulata akkor úgysem leszek bérlő. Ennél azonban van fontosabb dolgom is. Mégpedig az, aki itt áll előttem. Nem vagyok olyan agresszív akoholista, hogy magammal akarjam rántani a fél világot, így abszolút megértem amit mond. Nem mintha bármilyen szintem irányítani szeretném őt. Cserébe viszont ugyanennyit várok el én is mindenkitől. Végignézem ahogyan magamra hagy. Van egy enyhe gyomorgörcsöm, hiszen nagy szavakat használ, de én mindig megvárom a tapasztalatokat mielőtt hinnék is az embereknek. Így kevesebbszer hajlamos az ember pofára esni a saját hibájából. Amikor visszatér hozzám nem változik a hozzáállása, aminek kifejezetten örülök. Féltem, hogy elcseszik ezt nekem ezek a nyomik. Rutinos mozdulatokkal tölti meg a tálcán pihenő poharakat. Kicsit megpihentetem a mozdulatain a tekintetem. [i]-Igenis. Várni foglak[/b]-mondom miközben feltápászkodok a pulttól és elkísérem őt meg a haverok asztalához és leülök közéjük. Nem akarom feltartani, hiszen a munkája miatt ismerhettem meg. A percek csak telnek, az akohol pedig csak fogy. Mármint nem én fogyasztok többet, hanem a többiek kezdenek el szépen lassan oldódni. Nem mintha a nyitottságukkal eddig problémájuk lett volna. Sokszor kapom azon magam, hogy még mindig Mynat figyelem. Őt ez eddig sem zavarta, úgyhogy most sem fogom ettől rosszul érezni magamat. Megiszok még egy pohár whiskeyt és elégnek nyílvánítom az alkoholszintemet. Néhány perccel 11 előtt még kimegyek a Woodhaven elé. Rágyújtok egy cigarettára egy kicsit távolabb a többi embertől. Ritkán dohányzom.. főleg az olyan estéken, mint a mai. Amikor a túlélésre hajtok. Hamar elrepül a maradék idő is és elnyomom a csikket a földön. Majd valahova odébb hajítom mielőtt visszatérnék a pulthoz. A másik lánynak, aki eddig a feladatokat osztogatta kifizetem a fogyasztásom. Ő persze furán néz rám egy darabig mintha szemmel akarna verni... gondolom egyértelmű volt, hogy nem fogok innen egyedül távozni. Visszaülök a székre, ahol kezdtem az estét és várok. Egészen addig, amíg meg nem jelenik. -Mehetünk?
Örülök, hogy ő is csak mosolyog a válaszomon, ami nem más, mint egy tökéletes válaszlehetőség, ha valaki számon kérné, hogy miért nem tudja a saját telefonszámát. Igaz én sem tudom, de talán egyszer majd felhív és akkor biztos elmentem, addig is nem több, mint egy helyes srác, akivel flörtölhetek és akivel elmehetek talán bulizni munka után. - Azért én igyekszem, de sajnos nem mindig sikerül. Az összkép így is jól néz ki, de általában a fonatok elvonják a figyelmet, mert ezek nem a megszokott könnyen elkészíthető fonatok, amit egy óvodás is meg tud csinálni. A tekintetünk azonban, ahogy összeakad, kicsit elidőzök a szemeiben, annyira vonzza a tekintetem, nem tudom hogyan csinálja. Szinte biztos vagyok benne, hogy csillognak a szemeim, elvégre még nem sok lehetőségem volt pasizni, pedig kétség kívül, elég jól megy, mintha már a sokadik lenne, pedig ez nem így van. - Én csak felvázoltam miért is jó, de örülök, ha ezt így eldöntötted, szerintem tényleg jó dolog egy albérlet. Bár az más dolog, hogy ki miből tudja fenn tartani utána azt. Nekem a zsebemben van az ösztöndíj meg persze amit itt keresek az is. A modellkedésből is befolyik valami, bár ott még elég kezdő vagyok, szóval nincs sok felkérésem, de szerencsére akadnak, leginkább a hajam miatt. Mikor visszatérek kitölteni az italokat néha felpillantok és látom, ahogy Milo figyel engem. Kicsit zavarba hoz a dolog, de csak mert mindent olyan tökéletességgel csinálok, hogy nem csodálkoznék, ha megijedne tőlem. Igyekszem ezen változtatni, de olyan nehéz, hiszen ezt nevelték belém már kiskorom óta, hogy ha valamit csinálok, abba adjak bele mindent és legyen tökéletes, abba nem lehet belekötni. Nos, szerintem pont hogy ebbe lehet belekötni, páran meg is tették, de nem szabad magamra venni. Mikor mellé lépek alig várom, hogy talpon lássam, már csak a méretkülönbségek miatt, nem vagyok az a nagyon alacsony lány, de tőle még így is egy jó fejjel alacsonyabb vagyok. De jó lenne egy magassarkú most, de hát a tornacipő örök az örök kényelem, akár dolgozom, akár táncolni kell egy egész éjjelen át. - Rendben, én meg igyekszem nem megvárakoztatni téged. Amint odaérünk a bandájához mindenki elé leteszem, amit kért, megpróbálnak félrevezetni, hogy ki mit rendelt, de mikor látják, hogy esélyük sincs feladják én meg a mellkasomhoz ölelve a tálcát a szomszédos asztalhoz sétálok. Miközben elfordulok még Milora pillantok, hiányozni fog, de csak eltelik az idő és szabadulok. Sokat járkálok ki meg vissza a bárpult mögé, néha váltok pár szór Reával és nevetgélünk is, nagyon jó kedvem van és már tizenegy előtt egy kicsivel nekilátok készülődni. Hátramegyek a ruhámért és a táskámért, leteszem a kötényem és elindulok kifelé, elköszönök a lányoktól, akik hajnalig még viszik tovább a pubot. Milo ott vár, ahol minden kezdődött kettőnk között. Kilépek a pult mögül és már alig várom, hogy lelépjünk. - Mehetünk persze, de pontosan hová is fogunk? Kérdezem és kiveszem a hajgumit a hajamból, és nekiállok szétszedni a fonatomat, mert jobb szeretem kiengedve a hajam ilyenkor. Ha zavar bármikor visszacsinálom amúgy is pillanatok alatt. Kicsit érzem rajta a cigiszagot, nem néztem, hogy kiment volna ilyesmit csinálni, de mivel én nem dohányzom, elég jó szimatom van. Nem teszem szóvá, lehet csak a többiek miatt érzem rajta. - A többiek később csatlakoznak? Pillantok a társaság felé, engem nem zavar egyik sem, tőlen lehetünk kettesben is, valahogy nyugisabbnak tűnik így. amint elhagyjuk a pubot a hirtelen csend valahogy megnyugtat, pedig itt is vannak páran, akik beszélgetnek, de a bentihez képest azért nyugodtabb. Nincs bajom a hangzavarral, elvégre csendben nem megy az írás sem olyan jól, mint mikor valamit benyomok aláfestőzenének, de most jól esik. Nem buli hangulat volt ott bent és nem is táncolhattam egy jó zenére sem, bár néha azért a pult mögött a pár perc szünetben ráztam kicsit Reagan előtt, jelezve, hogy mennyire is bejön az aktuális zene.
A legtöbb lány mostanában már csak vagy kibontott hajjal vagy lófarokkal tud létezni. Ő viszont olyan fonatot gyártott le magának valószínüleg félkézzel, amit én még csak át sem tudok látni. Egyetlen rövid pillanatig megfordul a fejemben, hogy megkérdezem, hogy nem modellkedne-e nekem vagy, hogy forgathatnék-e róla egy rövid kis akármit. De félek, hogy azonnal arra gondolna, hogy házipornóról lenne szó, így el is vetem az ötletet. Meg nem akarom, hogy úgy jussak majd eszébe holnap, hogy a fura gyerek tegnap estéről... akit soha többé nem akar majd kiszolgálni. Nem mellesleg pedig még játszom egy kicsit a gondolattal, hogy nem lenne rossz ötlet elhívni őt magammal, ha elmegyek majd albérleteket nézni. Talán női szemmel ezek jobban átláthatóak.. meg ha neki gyorsan sikerült választania, talán vele nekem is lehet ekkora szerencsén. De ez legyen egyenlőre a jövő zenéje. Amikor mellé lépek nem lepődök meg túlságosan. A legtöbben alacsonyabbak nálam, de ez engem sosem zavart és eddig nem is sokan panaszkodtak emiatt. Szerintem a lányok kifejezetten kedvelik, ha egy srác magas. Néhány másodperc alatt pedig arra jutok, hogy pont kényelmesen tudnám átkarolni Myna vállát. -Van akire megéri várni.-vonom meg a vállamat és leülök a többiek közzé. Persze Jason azonnal szorít nekem egy kis helyet, hogy kényelmesen meg legyek mellette. A lányok persze hosszasan vitatják, hogy hova is kellene mennük. Körülbelül 5 percbe kerül, mire kilövik az összes közeli szövetség házibuliját, mert mindenki utál éppen valakit valahol. Persze én pont leszarom, hogy hova megyünk csak már kezdek éppen agyvérzést kapni tőlük. Aztán hosszas beszélgetés kerekedett a szórakozóhely témáról is, mire az egyik srác beközölte, hogy ő inkább le is lépne, mert tuti partnere van valahol... Szóval fél óra kőkemény szakértés után eljutottak odáig, hogy igazából egy köpésnyire van innen a Mirror nevezetű szórakozóhely, ahol minden szuper és elvileg még nem utálnak ott mindenkit. Kikérik a véleményemet, de elfogadják azt is, hogy rájuk grimaszolok. Így eldöntik, hogy én beleegyeztem. Leszarom... de komolyan. Inkább dohányzom, majd rendezem a számlámat. Nem sokára pedig megérkezik az én rózsaszín hajú angyalom. Hullámos tincsekben omlik a haja a vállára, így talán még jobban tetszik mint az előbb. -Mirror-nak hívják a helyet. Itt van elvileg nem messze. Kb 10 perc lesz gyalog.-így legalább arról is biztosítom, hogy senki sem fog vezetni, sőt még taxira sem kell majd kint várni. Szerintem ez egy nagy plusz pont. Ha jobban viselném az ilyen estéket akohol nélkül biztos soha nem ülnék be más sofőrhöz.. illetve ezt a sok barmot nem szívesen engedném be a kocsiba. Amikor mi kimegyünk az egyikőjük már elindul a pulthoz fizetni. Gondolom sokáig tartott kisakkozniuk, hogy ki mennyit ivott és ki miért nem akar éppen fizetni vagy éppen ki az az egyetlen balek aki hozott pénztárcát. -Még fizetnek aztán már jönnek is.-pillantok feléjük, én is. A lányok ebben a pillanatban kezdik el megigazgatni egymás haját és sminkjét majd egymásba karolva indulnak meg ki hozzánk. Lassan kiszállingózik mindenki és végre megmozdulunk a szórakozóhely irányába. Megvárom, amíg megindulnak és csak a sor végére csatlakozom be és ha engedi, akkor átkarolom Myna vállát. A lányok elől egymásba karolva ugrálnak és valami irtózatos szemetet elkezdenek énekelni. -Nem fázol?-kérdezem a szemeit kutatva. Bár elvileg nem hosszú az út.. sőt valószínüleg a felén már lassan túl is vagyunk. A rövid séta után pedig már hallom is a zenét.
Sokan tény, hogy nem foglalkoznak annyit a hajukkal, a fodrász befesti és ennyi elég is sokaknak, meg kivasalják, hogy egyenes legyen, esetleg göndörítik az alját, hogy olyan csinibaba legyen vagy összefogják. A sminkből ellenben rengeteget nyomnak magukra, nem csoda, aha a fele lepereg fél nap alatt és mázolhatják is újra magukat. Én a visszafogottság híve vagyok, nem akarom az arcom bekenni alapozóval, majd árnyékolni, hogy olyan fejem legyen, mint mindenkinek. A hajam is a fonatokon kívül arról híres, hogy gyakran festem más színűre, most is aktuális lesz valami váltás majd. Nem tudom mi járhat Milo fejében, de én oda meg vissza vagyok a gondolattól, hogy vele tölthetem az este bulisabb részét. Milyen jó, hogy pihentem még munka előtt, nem kell félnem, hogy elfáradok és korábban fújok takarodót, mint azt ők terveznék. - Remélem nem okozok csalódást. Kacsintok és már ott sem vagyok. Reagannak egyből elmesélek természetesen mindent, nem árt, ha valaki tudja merre vagyok és ha részegen ne adj isten felhívnám, akkor tudja merre keressen. Persze a szórakozóhely nevét még nem tudom, de majd megírom neki, ha ott leszek vagy megtudom a nevét. - Az jó hely, tudom hol van, Queensben vagyunk, ez az otthonom. Még haza is mehetnék valami jobb ruhát magamra ölteni, de hát csak nem lesz gond, bár a szoknya rövid és nincs alatta harisnya, kicsit hideg van ehhez. Általában futni szoktam hazafelé, mert kell a mozgás és úgy nem fáztam volna, de most már mindegy. Nem kell sokáig kibírni a dolgot. - Helyes, fizetés nélkül nem lenne jó, ha távoznának. Mosolygok Milora, majd a lányokra, akik nagyon igazgatják egymást. Nekem sose volt ilyen barátnőm, egyedül mentem mindig wcre is. Nem tudom, hogy mennyire hiányzik amúgy, de mindig is vágytam legjobb barátnőre vagy meleg barátra, akivel lehet sminkről meg ilyenekről beszélgetni. Nem tudom a többiek milyen szemmel néznek majd rám, hogy velük tartok, ez egy összeszokott banda elvégre. Kicsit aggasztó lenne, ha semmibe néznének, mert talán azt jelenti, hogy partnerem gyakran csinál ilyesmit, hogy felszed valakit, akit elhív ide-oda. - De egy kicsit alul, de nem kell úriembernek lenned, hogy átadd a nadrágod, kibírom, közel van. Nézek fel rá miközben elviccelem a dolgot, mert azért arra nem vágyom, hogy a vállam helyett mondjuk a szoknyám alá nyúljon melegíteni. Mikor átkarolt, az oldalsó kezemmel meg is fogtam a kezét a vállamon. Nem azért, hogy ledobjam onnan, csak azért, mert nem vagyok elég bátor hozzá, hogy átkaroljam én is őt, pedig szívesen megtenném, ehelyett inkább a kezét fogom meg. - Na már szinte ott is vagyunk. Jelentem ki és a szórakozóhely felé sandítok, ahol nincs tömeg már a kapuban, mert jórészt már bemehettek, a lelkes korán érkezők. Ám ilyenkor indul csak be a party igazán. A telefonomon meg persze ilyenkor szólal meg, ami miatt a szabad kezemmel a táskámban kotorászok. Az Image Dragon - Natural szólama hangzik fel, megnézem és hát ő is láthatja, hogy nem más hív, mint az anyám. Csak tudnám hogy csinálja, hogy akkor hív, amikor nem a legjobb. - Bocs, ezt fel kell vennem, mert nem fog békén hagyni. Nem megyek távolabb, csak megnyomom a zöld kis telefonos ikont. - Szia! Most nem a legalkalmasabb, valami baj van? Próbálom rövidre zárni, de ő csak mondja a magáét én meg belesóhajtok a telefonba, hogy untat. - Jó, ezt majd később megbeszéljük, dolgoztam és fáradt vagyok, holnap hívlak, jó éjt! Mondom, mint aki tényleg a halálán van és szerencsére be is jön, ezek a szavak mindig nyerők nála. Leteszem és megkönnyebbülök, hogy sikerült leráznom, néha fél órán át is képes beszélni. A háttérképem az egyik rajzom, amin egy lány az ablakban ül háttal és a nap fénye ragyog rá, miközben lágy szellő fújja a szép szőke haját. Magam rajzoltam le és nagyon tetszik ez az alkotásom. Ám kinyomom a kijelzőt és a táskámba dobom a telefont. - Remélem szeretsz táncolni. Pillantok fel Milora, mikor már a bejáratnál járunk, mert a tánc jó kis felmelegedés lenne, meg hát úgy talán közelebb is kerülünk egymáshoz, ami megalapozhatja az estét, bár nagyon sokáig azért nem mennék el, hiszen csak most ismertem meg és ki tudja másnap is keresné-e még a társaságomat. Részemről a parkettra vágyom előbb, később is lehet még inni.
Végre elindulok. Valóságos kínzás volt, hogy folyamatosan elválasztott tőle a bárpult... vagy éppen a fél pub. Így azonban végre ténylegesen szemügyre vehetem és ő is levetkőzheti magáról a munkahelyi világot. Végre mellém lép. Hiába vagyok magas kifejezetten kedvelem, ha egy lány alacsonyabb. Mármint nem pár centivel, hanem, ha komolyabb a különbség. Nem tudom miért. Egyszerűen bejön, ha egy lány kicsi és aranyos. Myna nem túl kicsi, de elég messze van attól, hogy szemmagasságba legyen. Végre csatlakoznak hozzánk a többiek és elindulhatunk. Legalább kettőnk közül ő tudja, hogy a többiek melyik helyet választották. Nekem olyan szempontból mindegy, hogy bárhonnan hazajutok. Max hívok egy taxit... a címre szoktam emlékezni a többi meg általában mindegy. Átkarolom a vállát miközben sétálunk és örülök neki, hogy nem húzódik el tőlem. Sőt, még a kezemet is megfogta. Sóhajtok egyet a válaszára. -kár... pedig tetszik a szoknyád.. szívesen elcseréltem volna...-legyintek egyet megadóan majd azért rávigyorgok. Csendesen sétálunk tovább. A többiek elég lármásak így is. Persze a két lány már valószínüleg rárepült volna újdonsült partneremre, ha a karom nem pihenne a vállán. Mármint ők biztosan imádnák. Myna annak a lánynak tűnik, aki nem szeret beállni a sorba. Ők pedig általában árral ellentétesen úsznak. Amikor megszólal a telefonja elengedem a vállát, hogy nyugodtan tudjon telefonálni. Addig adok pénzt a lányoknak, hogy szaladjanak egy kört karszalagokért. Nem azért lógunk a VIP-ben, mert olyan elitek vagyunk. Én csak szeretem, ha biztosan van olyan hely, ahova le lehet ülni 2 óra után is. Én addig csendesen várok. Nem tudom, hogy kivel beszél, de nem is érzem azt, hogy jogom lenne tudni róla. Amikor lerakja a telefont visszalépek mellé. -Az csakis a partneremtől függ.-mosolygok rá és ezúttal már nem a vállát karolom át, csak a tenyerembe zárom a kezét. Amikor a bejárathoz erünk akkor lépnek ki a lányok. Persze nekem csak odadobják a karszalagot és már lépnek is Mynahoz, hogy egy kicsit leválasszák rólam. Elengedem a kezét amíg felragasztom magamra a belépőt. Ők meg addig persze körberajongják a hajszínéért, meg, hogy milyen dögös és, hogy ők is ilyen vékonyak akarnak lenni. Rendesen be kell lépnem közéjük, hogy kiszabadítsam. -Milo megtennéd, hogy nem leszel egy pöcs? Tetszik a csaj. Maradhatna velünk.-néz rám nagy szemekkel Claire. Mintha most hozott volna haza egy kiskutyát és arra kérne, hogy tartsuk meg. Megforgatom a szememet. -Én mindig egy úr vagyok.-pillantok rá, mire rámnyújtja a nyelvét. Gyerekek. Amikor megérkeztem Amerikába igazából rohadtul nem akartam semmit. Nem akartam beilleszkedni, nem akartam tanulni, nem akartam semmit az ég világon. Haza akartam menni. Nem a klasszikus honvágyról beszélek. Egyszerűen kedvem sem volt tenni azért, hogy legalább minimálisan otthon érezzem magamat. Hiába szidom sokat ezeket a seggfejeket, attól még miattuk rendezkedtem be ide. Persze ők rohadtul kevesek lennének ahhoz, hogy azt mondjam, hogy maradok is, de végülis ők tették elviselhetővé ezt az egészet. Myna kezéért nyúlok, de a lányok gyorsabban és belekarolnak kétoldalról. hjjajj de rohadt mérges leszek, ha ez így fog folytatódni. Ellentmondást nem tűrően indulnak meg befelé és ők ugyan nem hallották az lőző beszélgetésünket, de automatikusan indulnak meg a tánctér felé. Csak az emberek között engedik el a rózsaszín hajú angyalomat és kis helyet szorítva már táncolni is kezdenek. Ekkor lépek be Myna mögé és lassan csúsztatom a derekára a kezemet, hogy magam felé fordítsam.
Körülbelül a válláig érek Milonak így tornacipőben, még ha magassarkút is vennék fel, akkor sem kerülnék szemmagasságba vele, ami jó mert ugye ott már egyikünk biztos nagyobbnak tűnne, ami elég gáz lenne. Mondjuk én annyira ritkán hordok olyan cipőket, hogy külön ünnepnapnak vehetik, ha felveszek egyet, de annak sincs két centinél nagyobb sarka. Nekem valahogy kényelmetlen és szerencsére nem is kell hiszen anélkül is hosszú lábam van és jó alakom, nem kell ilyesmikhez vetemednem. Mikor sóhajt a fázós kérdésemre felpillantok rá és amint meghallom a válaszát elmosolyodom, szinte látom a szemeim előtt a szoknyámban, nem tehetek róla, túl jó a képzelőerőm és általában minden csak úgy megjelenik. - Hát, ezt elég volt elképzelnem és meg kell mondjam, rajtam jól áll, rajtad nevetséges lenne. Megpaskolom a kezét amolyan együtt érzőn, hogy jobb ha beletörődik, hogy nem cserélünk alsó ruházatot. Mivel fázok, annyira nem erőltetem a beszélgetést, előttünk a lányok így is elég hangosak és oda figyelek kicsit, hogy miről csacsoghatnak. A telefonom csörgése zavarja meg a kis műveletet, pont mikor talán felvettem volna a fonalat. Amint felveszem Milo el is engedi a vállam, amit kiráz a hideg, hiszen eddig olyan jól melegítette az a kéz, most meg megcsapja a hideg. Kicsit megborzongok a hidegtől és figyelem a srácokat. Hamar végzek és vissza is indulok Milo felé, nem kellett volna magamra hagynia, nem államtitkokat fecsegtem ki éppen, de azért értékelem, hogy ennyire nem kíváncsi, bár lehet látta ki hív és inkább kimaradt volna a csevejből. - Milyen egy jó partner, akivel szeretsz táncolni? Nem vagyok valami nagy táncos, de azért felsülni sem szoktam a parkett közepén. Igaz még nemigen kavartam senkivel ott, szóval kicsit aggódok, de csak nem lesz baj, megtanulok alkalmazkodni. Kicsit furcsa, így kézen fogva menni, mint valami párocska a regényeimben. Nem tudom mégse komolyan venni a dolgot, elvégre csak most ismertem meg, nem szeretnék könnyűvérűnek sem tűnni, aki mindenbe bele megy, de nem is zárkózom el mindentől. Tapasztalatot is kell szereznem és erre a legjobb, ha sodródom kicsit az árral, de csak úgy, hogy közben önmagamhoz hű maradok. Amint megjelennek a lányok a karszalaggal, el is szakadok Milotól és két lány fog közre. A szalagot átveszem és magamnak elkezdem feltenni, de mivel még nem csináltam ilyet hát megállok gondolkozni. Közben meg még kérdésekkel is bombáznak, szóval az lett a vége, hogy az egyikük feltette a szalagot a csuklómra. Még sose voltam VIP sehol és meglep a karszalag, nagyon komolyan nyomhatják a bulikat, ha ilyen helyet szereztek. Még sose rajongtak értem ennyire, jobban zavarba jövök, mint szoktam a bókoktól, talán azért is, mert egyszerre támadnak le halmozottan is. Kicsit azonban a kérdés után úgy érzem, mintha Milo tényleg csak szórakozna a lányokkal általában, de valahogy engem ez még mindig nem zavar, elvégre nem beszéltünk meg semmi komolyabbat, csak ismerkedünk. - Köszönöm, örülök, hogy tetszem nektek... Nyújtom a kezem a helyes srác felé, de a lányok belém karolnak és már vezetnek is a táncparkett felé. A vállam felett hátrapillantok, hogy követ-e minket, majd inkább jobbnak látom előre figyelni, nem szeretnék senkinek és semminek nekimenni, elvégre a csajok már nem szomjasok, legalábbis van egy olyan érzésem. Mikor megállunk végre akkor kicsit megkönnyebbülök, mikor elengednek, valahogy a lányokkal nem jöttem ki túl jól. Vagy féltékenyek voltak rám vagy pedig lenéztek és strébernek meg nyominak hívtak. Sose vettem a szívemre a dolgot, de ez szerencsére már nem az iskola és meglepően pozitívan ért ez a kis elrablás, bár nem velük terveztem a bulizást végignyomni. Amikor a derekamhoz érnek, akkor gyorsan hátrakapom a fejem, a tincseim csak úgy szállnak a levegőben, nem lenne jó, ha valami másik pasi akarna velem kavarni, de szerencsémre Milo az és elmosolyodva fordulok felé teljes testtel. - Már megijedtem, hogy hagysz elrabolódni. Próbálom mondani, de hogy itt a zenétől alig hallani bármit is, az is biztos. Na ilyenkor rossz alacsonynak lenni, mert nem hajolhatsz csak úgy oda egy pasihoz, hogy a fülébe súgj valamit is, ahhoz kell az engedélye és hogy lehajoljon. Na mindegy is, inkább csak csípőm és a vállaim, miközben a kezeim hol mellettem, hol felettem kecsesen mozognak a zenére. Szeretem a basszust és ütemre mozgok, legalább botfülű sem vagyok és érzem a ritmust is. Magamtól nem közelítek, de egyértelműen Milot nézem és vele táncolok, csak remélem, hogy nem akarja senki sem lenyúlni, mert nem vagyok egy harcos típus, bármennyire is elégedett vagyok magammal, azért nem vagyok annyira magabiztos, hogy bárki felé emelkedjek. Bár, lehet ha innék valamit, lazább is lehetnék, na meg bátrabb.
Sokszor éreztem úgy, hogy az ilyen szórakozóhelyek bejáratai egyfajta dimenzókapuként üzemelnek. Egészen más világ tárul a szemeim elé amikor leérünk a tánctérre. A neonfények vibrálnak, a lézerek pásztázzák az embereket. Minden test mozdul a zene ritmusára. Mégis akármi is történjen az én szemem végig rajta pihen miközben kihúzom a többiek közül, közelebb magamhoz. Egyetlen pillanatig sem veszítettem szem elől. Nem tudom, hogy az alkohol, vagy az egyébként is borzasztó alaptermészetem miatt egy új érzés kezd hatalmába keríteni. Éhség. Mégis tűrtőztetem magamat, nem akarok ajtóval rontani a házba. Így egyenlőre a kezeim megpihennek a derekán. Megpördül, amikor megérzi magán a kezemet. Majd elmosolyodik. És Istenem.... az a mosoly. -Sosem hagynám.-mosolygok rá. Kezem végig a derekán marad. Nem akarom, hogy bárki szabad prédaként tekintsen rá. Szép bemutatkozás lenne ha leosztanék érte néhány öklöst úgy, hogy alig csak pár órája ismerem. Nem mintha ez egy pillanatig is visszatratani, hogy helyretegyek néhány seggfejet, de nem vagyok benne biztos, hogy jó pont lenne ez a nevem mellett. Figyelem a testét és minden mozdulatát. Egyszerűen lenyűgöz ahogyan a minden porcikája a maga tökéletességében érvényesül. Órákat tudnék azzal eltölteni, hogy csak figyelem. Néhány számot végigtáncolunk. Aztán még néhányat. Amikor elfáradok a kezem körbeöleli a derekát közelebb húzva magamhoz. Konkrétan magamhoz ölelem. Egy rövid pillanatra elveszítem a fonalat. Mit is akartam ezzel? -Leülünk egy kicsit?-kérdezem a füléhez hajolva, de ott is tartom magam, hogy halljam a válaszát. Ha igent mond akkor megfogom a kezét és magam előtt utat törve indulok el az emberek széle felé. Egy biztonsági őr ellenőrzi, hogy leengedheti-e nekünk a VIP-t elválasztó láncot. Egy szűk lépcsősor vezet fel egy kis teraszra, ahol kanapék és néhány társaság fogad minket. Előre engedem, hogy tudjon választani egy szimpatikus helyet.
Még mindig olyan varázslatosnak tartom a szórakozóhelyeket. Csak a fények játéka visz bármi világosságot a helyre, de az is egyfolytában változik, nincs állandó fény csak a kiszolgálópultoknál, de ott sem túl erős azt meg kell hagyni. Néha még illatos füstöt is nyomnak a tömeg felé, gondolom azért, hogy lehűtsenek kicsit minket, na meg hogy ne legyen izzadságszag, az nagyon kellemetlen lenne. A lányok mindennek a közepébe visznek, ahol akár egyedül is lehetnék, csak hát nem erről volt szó. Nagyon örülök, hogy Milo mögöttem van és követett végig. Nem lett volna nehéz leszakadnia, de ezek szerint megérek ennyit, hogy tényleg egész este elszórakoztassuk egymást. Örülök neki, nagyon tetszik és ahogy rám mosolyog, miközben biztosít róla, hogy nem hagy elrabolni, kedvem lenne lerajzolni, szóval jól megjegyzem magamnak. A zene elég jól elvarázsol és bár szívesen szemeznék végig a helyes táncpartneremmel, de zavarba hoz, ha sokáig nézem. Ezért néha lehunyom a szemem és csak úgy magam elé képzelem és elégedett mosollyal mozgok tovább a dallamra, ami éppen szól. Nem maradok így hosszú ideig azért, de az biztos, hogy jó sok szám lemegy és én már teljesen ellazultam addigra. Megszoktam a közelségét és a kezét a derekamon, amikor is megölel és találkozik a testünk. A szívem hirtelen vált gyorsabb ritmusra és nyugszik meg, amikor lehajol hozzám, hogy megkérdezze, leülnénk-e. Mélyen beszívom az illatát, mert most már érzem őt, meg ő is biztosan érzi a vattacukros illatomat keresztezve a hajam enyhén tuttifrutt-is illatával. Nagyon szeretem ezeket az édes illatokat és samponból is van egy nagyon jó, ami ápolja a hajam, így egyáltalán nem is roncsolódik, bár ehhez a festékeknek is köze van, hiszen a legtöbb ápolja a hajat és nem roncsolja. - Persze, menjünk!Nem zavar, ha kicsit leülünk pihenni, nem kell végig ropni az egész estét. Kézen fogva indulunk meg kifelé a táncparkettről, én igyekszem a közelébe maradni, ám valaki megfogja a másik kezem, amire meglepettem pillantok hátra és megállok. Egy ismeretlen pasas, szóval megrántom a kezem, amire elengedi szerencsére, hogy bocs. Csak a szemem forgatom meg és megyek is tovább Milo után, jobbnak látom rátapadni jobban, szóval a másik kezemmel átkarolom a kezét, amivel fogja a kezem. A VIP rész előtt a karszalagot megnézik és tovább is engednek, kicsit halkul a zene, amitől úgy érzem, hogy tompul a hallásom is, ott bent nem tűnt hangosan a zene, ám most határozottan érzem, hogy az volt. Előre enged, szóval a helyválasztás lehetőségével élhetek és valami elszigeteltebb kis helyen huppanok le egy kétszemélyes kanapéra. Előttünk asztal, aminél nincs több hely, szóval talán senki sem fog megzavarni minket. A telefonom előveszem a zsebemből, hogy megnézzem az időt, majd vissza is csúsztatom a helyére. - Jó ez a hely.Még kicsit a környezetet figyelem, mert még sose voltam ilyen elkülönített részen, pláne nem teraszon, ahonnan a parkettre lehet látni és persze látjuk a DJ-t is, aki biztosítja mindenkinek a jó hangulatot és zenét. Az asztalon az itallapra réved a tekintetem és érte is nyúlok, hogy megnézzem mit mennyiért vesztegetnek itt. Vannak rajta szendvicsek is meg rágcsálnivalók. Amint ezt kiszúrom hát máris érzem, hogy ehettem volna valamit, mielőtt eljöttem a munkából, na de majd most kérek valamit valószínűleg. - Még sose voltam VIP részen sehol. Pillantok fel az itallapról Milora, maga vagyok a jókedv, nem volt még egy buli sem ennyire szórakoztató, bár lehet azért, bár most vagyok először a másik nem képviselőjével ilyen helyen.
Egy rövid pillanatig elbódítják az agyamat az édes illatok, amikor odahajolok hozzá. Remélem nem feltűnő, hogy nem szólalok meg egyből, csak élvezem a közelségét. Szükségem van egy másodpercre, hogy minden ingert egyszerre tudjak feldolgozni. A legerősebb a vattacukor illat. Aztán a tuttifrutti. Nem tudom melyik illat hová tartozik, de egy gondolat erejéig gyerek vagyok a vidámparkban. Minden érzékemre egyszerre hat ez a lány és ugyan nem annak a típusnak tűnik, akit még ma láthatok vizszintesben, de most rettenetesen zavar, hogy ennyi ember van körülöttünk... hiszen én csak rá vagyok kíváncsi. Amikor válaszol már indulok is. Persze fogom a kezét. Még csak az kellene, hogy elveszítsem a tömegben. Későn veszem észre, hogy megáll, így egy pillanatra meglepődök, mielőtt visszafordulnék. Mire megtalálom a probléma forrását, már le is rendezi. Rövid vívódás alakul ki bennem, hogy kell-e komolyabban reagálnom az ügyre, de mivel a fazon bocsánatot kér, Myna karjai pedig rám tapadnak így elengedem a dolgot. Kivételesen. Kevesebb is hozott már ki a sodromból, így egy kicsit engem is meglep, hogy egyszerűen tovább indulok. Persze mostmár szorosabban tartom magam mögött. Nem biztos, hogy több ingert is képes ilyen könnyen elengedni az idegrendszerem. Fent már tűrhetőbb a hangzavar és nyugodtabb a környezet, így kicsit leereszthetek én is. Előre engedem. A helyválasztás joga az övé. Nekem jó kanapé is és a pult is. De szerencsére megcélozza az egyik sarkot, amit el is foglalunk magunknak. -Ja.. nincs akkora tömeg, mit a többi helyen.-egyenlőre én is szimpatikusnak találom a többiek választását. A VIP másik előnye, hogy ingyenesen fogyaszthatunk. Bár pillanatnyilag közel sem érzem magam alkalmasnak több alkoholra. Az itallapért nyúl és amikor visszadől a kanapéra átkarolom a vállát, így én is látom nagyjából, hogy mik a lehetőségek. Az ételeknél kicsit leakad. Meg sem kérdeztem, hogy megálljunk-e valamit enni. Munka közben pedig aligha volt ideje. Aztán rámpillant és az arcomon végigterül egy mosoly. -Én sem sűrűn szoktam.-vonom meg a vállamat. Részemről máshogy nincs nagyon értelme. Sok ember vesz körül általában mégsem jellemezném magamat kifejezetten szociálisnak. Egy idő után a legapróbb hülyeségre is képes vagyok kiakadni. Ezt hívják emberundornak... azt hiszem. Most azonban ettől az állapottól a lehető legmesszebb állok. A lenti dolog még mindig bosszant egy kicsit, de mivel újra átjár a vattacukor illat, így próbálom elengedni a dolgot. Ahogy a szemembe néz lassan mélyül a tekintetem. Közelebb hajolok hozzá és a nyakára adok egy csókot. -Hozzak neked valamit?-kérdezem végül az itallapra pillantva majd vissza a szemeire. Az arcom még mindig közel van hozzá. Szinte érzem a bőrömön ahogy levegőt vesz. Nehéz fékeznem magamat. De szerencsére még nem vagyok olyan részeg, hogy olyat tegyek, amivel elijeszthetném magamtól. Remélem legalábbis.
A legtöbb helyzetben már kibontakoztam volna az ölelésből, de most valahogy inkább zavarba hoz, mint bosszantana a közeledése. Nem vagyok az a nagy ölelgetős fajta, otthon is inkább csak kimondtuk, hogy szeretjük egymást, mint összeboruljunk. Persze miután meghallom a kérdést, akkor valahogy csak olyan érzésem van, hogy a nagy hangzavar miatt így fért a közelembe jobban. Nem akarom magam belelovalni a dolgokba, mert állandóan ezt csinálom és utána úgy csattanok egy ajtón, mint amit az orrom előtt csapnak be. Nem minden olyan színes, mint amilyennek én látom és elképzelem, ezt aki ismer jól tudja, hiszen a fantáziám csak úgy szárnyal. Az idegen pasasra nem is tudom mit reagáljak, mikor megfogja a kezem kifelé menet, reflexből rántom ki azt és húzódom közelebb Milohoz, mert én nem az a lány vagyok, aki csak így ugrál egyik pasi karjából a másikba, még ha olyan menőnek nézek is ki a színes hajam miatt. Felérve kicsit megkönnyebbülök, nincs az a tömeg és persze ismét kettesben leszünk egy kicsit, ami azért jó, mert talán jobban megismerhetem, bár néha nagyon meg tudja ölni a hangulatot, ha ezt erőltetik a sok unalmas megszokott alap kérdésekkel. - Jól jönne valami frissítő. Sóhajtok, miközben az itallappal leülök a kanapéra, ahol Milo átkarolja a vállam és így hát ő is jól látja, mi a választék. Én meg örülök, hogy ilyen közel van, legszívesebben lőnék egy szelfit, hogy megörökítsem, de az csak felesleges ábrándokba taszítana, amit inkább kihagynék. Amúgy sem vagyok az a nagy fényképezős típus, bár elég fotogén vagyok. Ezért is kezdtem bele a modellkedésbe, majd kiderül milyen sikerrel. Nem vagyok az a magas lány, akit elvárnak ott, kifutóra nem fognak kitenni, de egy díszletben még megállhatom a helyem a fotósok szerint. Szóval, csak tartom az itallapot és a felét csak átfutom a szememmel, de gondolatban persze elkalandozok, az ételeknél térek csak magamhoz, hogy kellene valamit enni, mert éhes is vagyok és így inni, hát nem lenne túl okos dolog. - Akkor ez egy kivételes alkalom? Kérdezem meg kicsit megtiszteltetve érezve magam, de azért viszek bele némi tréfás hangsúlyt is, hogy ha nem, akkor ne süljek fel annyira, bár az első verziónak nagyon örülnék, de hát ez nem egy tündérmese, hanem a valóság, ott sosem egyszerű semmi. Valahogy jól esik a szemébe nézni, bár egy idő után nem tudom, hogy melyikbe is nézzek, ilyenkor jobb félrepillantani valamire, ami jelen esetben az étlap, amit az ölembe ejtek, amikor közelebb hajol és a nyakamra ad egy csókot. Kellemes borzongás fut végig rajtam és izgatottan felsóhajtok halkan és az alsó ajkam beharapom. Ez még nem a számra ment, de már most megkívántam őt, erről még sokat fogok álmodozni az is biztos. Persze a kérdése kicsit meglep, hogy egy ilyen után már menne is hozni valamit, de legalább lesz időm lenyugodni, mert nem akarok valami kiéhezett szuka lenni. Csak hát érzékenyebb vagyok az ilyenekre. - Egy sonkás szendvicset meg egy strawberry daiquiri koktélt kérnék. Olyan közel van, hogy kicsit zavarba hoz. Érzem ahogy forrósodik a levegő körülöttünk és meg sem lepődnék, ha hirtelen közelebb is kerülnénk egymáshoz, hiszen annyira csalogató a helyzet, de én nem fogok kezdeményezni az már biztos. Persze hallom a fejemben Reát, hogy tegyem oda magam és szerezzem meg a pasit magamnak, aki tetszik, de hát nem tudom, hogy mondhatnám egy nap után bárkire is azt, hogy ő kell nekem, mikor még nem is ismerem annyira. A külsőségek nem minden, de mégis annyira vonzó és hát ki tudja lesz-e még alkalmam ilyesmire. A kezemmel az ölemben megfogom ismét az étlapot és bezárom, majd csak szorongatom kicsit, nem tudom Milo elmegy-e most tényleg hozni valamit vagy valami olyat csinál előtte, hogy ideolvadjak. Nem mintha meg akarnék szökni előle. Vajon ő tudja, hogy mennyire csábító és direkt csinálja ezt szórakozásból vagy önmagát adja és ő tényleg ilyen. Ez is egy olyan dilemma, ami majd kiderül, nem kéne rajta agyalnom, mert jobb nem lesz. - De veled is mehetek, csak nem foglalja el senki addig a helyünket. A szendvicsre úgyis várni kell és én nem szeretnék egyedül maradni annyi ideig, kár lenne hirtelen ilyen távolságot tartani, mikor még csak most kerültünk talán a legközelebb egymáshoz.
Fent egy kicsit olyan érzésem támad, mintha be lenne dugulva a fülem. Nincs totál csend, mégis így távolabb a hangszóróktól már alkalmazkodnia kell egy kicsit a fülemnek. Csak még nem áll rá teljesen készen. Leülök mellé és hagyom egy kicsit, hogy kótyagos agyam elmerüljön néhány másodpercig a vattacukor felhőben. Szeretnék egy kicsit játszani a hajával. Egy kicsit megtekergetni az ujjam körül, hogy vajon tényleg annyira puha-e mint amilyennek tűnik. Biztosan. -Abszolút.-mosolygok rá. Igazából ha egy raszta fazon szolgált volna ki most valószínüleg otthon durmolnék békésen a szobámba és hagytam volna ezt a 'mozduljunk ki mert faszok vagyunk és nem fáradunk el soha' hülyeséget. A másik kedvenc mottó a 'majd pihenünk a sírban'. Ennek legalább van alapja az egyszer biztos. Apropó halál. Valószínüleg a temetésemig bánnám, hogyha elszalasztanám ezt a lehetőséget, így lassan közelebb hajolok és megcsókolom a nyakát. Először a szemeiben keresem a válaszokat, majd még pont elkapom ahogy lassan megharapja az alsó ajkát. Halvány mosoly kezd el bújkálni a szám sarkában. Adok neki egy menekülési lehetőséget. A szemei azonban összeakadnak az enyémekkel. Válaszol ugyan a kérdésemre, de nem úgy néz ki, aki szökni akarna a kialakuló helyzet elől. Kicsit ki akarom ezt élvezni. Olyan, mint a vihar előtti csend. Aztán az étlapra fókuszálja a figyelmét, hogy levegőhöz jusson, amit én békésen meghagyok neki. Finoman az álla alá nyúlok és visszafordítom magam felé az arcát. Szemei helyett már ajkait figyelem, amik már túlságosan is csábítanak maguk felé. Közelebb hajolok hozzá és ha nem menekül el tőlem akkor finoman megcsókolom az ajkait. A bőre után tudni akartam milyen íze van a szájának. Édes íz keveredik a whiskeyvel. Úgy tűnik, hogy mi egy ilyen páros tudnák lenni. A vattacukor és a whiskey. Aztán lassan húzódok el tőle. Nem akarom , hogy megijedjen vagy bármit kötelezőnek érezzen. Összekulcsolom az ujjainkat. -Igazából nem szeretnélek itt hagyni.-ha engedi, akkor segítek neki felkelni a kanapéról, bár kettőnk közül valószínüleg ő áll stabilabb lábakon. Mindegy. Igyekszem normálisan viselkedni, amennyire ez tőlem csak lehetséges. A VIP másik nagy előnye, hogy a lenti állapotokkal ellentétben itt nem kell sorba állni a pulthoz. Két pultos is arra vár, hogy mi odalépjünk és leadjuk a rendelésünket. -Hello! Szeretnénk két sonkás szendvicset, egy strawberry daiquiri koktélt és egy szénsavas vizet.-nagyokat bólogat és már neki is áll, hogy elkészítse a rendelésünket. Én pedig visszafordulok Mynahoz. A kezénél fogva közelebb húzom magamhoz. -Remélem nem bánod, hogy megcsókoltalak.-a szemeit figyelem és próbálok válaszokat kiolvasni belőle. Már amennyire ez lehetséges. És amennyire még képes lehetek még bármi ilyesmire. A fejem már tisztul. Nem mintha eddig matt részeg lettem volna. Egyszerűen kicsit letompultam ebben a homályban, a fények között és az enyhe véralkoholszintem miatt.
Most, hogy ki van engedve a hajam szabadon választhat magának tincset, mert akad bőven, szerencsére elég dús hajam van és bizony nagyon puha is. Nem lehet elakadni benne és nem gubancolódik, ami persze nem kevés időmbe telik, mert foglalkozni kell vele sokat, de számomra ez sosem jelentett gondot. Élvezem, ahogy játszadozik a hajammal, örülök, hogy tetszik neki, de remélem nem fogja zavarni a kék, lila vagy az ezüst szín sem, mert hát nem szoktam sokáig egy színnél megmaradni. - Megtisztelsz. Mosolyodom el, némi megjátszott önelégüléssel, ám a csók, ahogy a nyakamhoz érnek az ajkai és ott hagyják a nyomukat. Na ott meg sem tudnám magam játszani, tetszett nagyon is és hát furcsán érzem magam, mert csak ábrándoztam erről, de érezni nem tudtam milyen. Csókig eljutottam, de tovább senki sem merészkedett, mert valószínű feszült voltam még és elég rideg is. A nyakam ő érintette meg elsőnek így és jól is esik. A kérdése zavar csak meg kicsit, nem értettem miért akar menekülni vagy csak nekem ad lehetőséget? Fogalmam sincs, ám olyan közel vagyunk és nem menekülök előle. Nos, a szájfényem és az ajakírem ízét érezheti, ami kicsit mentolos epres ízt kölcsönöz, de én már megszoktam. Szerencsére ezt csak sminklemosóval lehet leszedni, szóval nem kell aggódnia, hogy rajta maradna ebből bármi is, bár ki tudja. Nem erre készültem, mikor dolgozni mentem. Most meg ezer pillangó bolydul fel a gyomromban és indul el útjára. Egy pillanatig le is hunyom a szám és az orromon veszek egy mély levegőt, hú, ez isteni volt és olyan rövid. Kicsit elvarázsolódom az biztos és mikor megfogja a kezem, akkor az ujjaimmal belekapaszkodok az övéibe. Valahogy úgy érzem, hogy Reagan mondott valamit azzal, hogy szerinte nem kell sok, hogy valakit az ujjaim köré csavarjak. Persze nem ez volt a célom, én csak önmagam adtam és sodródtam. - Akkor ne is. Leteszem az ölemből a lapot az asztalra és felállok, hogy együtt menjünk a pulthoz kikérni az ételt és italt. Mikor Milo felém fordul kicsit megemelem a szemöldököm, hogy most tényleg vizet szeretne inni? Persze nem tudom, hogy mennyire sikerült kitáncolnia magából az alkoholt vagy mennyire józan vagy sem, én csak a végleteket ismertek, a többit nem vettem észre. - Nem bánom, nagyon tetszett a csók. Elmosolyodom, el sem hiszem hogy ezt mondtam. Persze más lehetőségek is megfordultak a fejemben, mint a "Csak azt bánom, hogy ilyen rövid volt" vagy "Próbáljuk meg újra és megmondom", de ez annyira nem én lennék. Hiába vágyom is rá, meg tartok is tőle, mert hát ha két ember közel kerül, megesik az ilyen, de hogy mennyire komoly érzelmek lehetnek mögötte, az már más kérdés. Szeretnék vele még találkozni és nem tudom, ez mennyire ver éket ebbe. Viszont, nem lehet mindent eltervezni és nem is akarom elvenni sem az én, sem az ő szabadságát azzal, hogy csak ha megpróbáljuk párként, akkor folytassuk. Ezek fontos alap dolgok, amiket jobb tudni, mert ha már egy csók sem működik, akkor később a kapcsolat hogy bontakozik majd ki? - Van, aki valaha megbánta, hogy megcsókoltad? Kérdezem mosolyogva, mert azt valahogy kétlem, elvégre nagyon vonzó fiú és szinte tényleg megtiszteltetés, hogy engem nézett ki magának erre az estére meg ki tudja mi lesz még ebből. Közben a pultra kerülnek a szendvicsek és egy diszkrét torokköszörüléssel jelzik is, hogy mehetünk dolgunkra. Elszakad a kezem tőle, hogy a szendvicsét és a koktélomért nyúljak, majd elinduljak vissza a kanapénkhoz. A lányok persze egyből kiszúrnak minket és csatlakozni akarnak, hiába nem férünk el annyian a kanapén, gyorsan felmérem a helyzetet és hát nem úgy tűnik, hogy le akarnának kopni, szóval Milot előre engedem, hogy utána a combján foglaljak helyet, nem akarok nagyon az ölébe ülni, bár ez rajta áll, mert könnyedén oda húzhat. Nem így terveztem, de nem akartam esélyt sem adni, hogy más kerüljön oda, meg legalább látják, hogy mi úgy együtt lennénk egy kicsit. Persze evés közben még nem olyan zavaró a fecsegésük sem.
Ördögi kísértés. A megszokottnál is többet dübörög az agyam, hogy ennyire közel van hozzám. Próbálok nem az a tahó seggfej lenni ahogy szoktam, hiszen ő sem az a fajta lány, akivel kezdenék. Nem tűnik annak a típusnak, aki könnyen dobja hanyatt magát egy olyan fiúnak, akit aznap ismert meg. Eddig kerestem a könnyű célpontokat. Azokat, akikkel nem kell sokat vesződni, azokat, akiknek meg sem kell jegyeznem a nevét, mert reggelre ők sem emlékeznek majd az enyémre. Talán kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, de van egy olyan érzésem, hogy megéri. Az eddigi benyomás alapján, pedig aligha tévednék. Legalábbis reménykedem. Az ajkai eper ízűek... enyhe mentollal. Szeretnék belefeledkezni az ajkaiba, szeretnék beletúrni a hajába és szeretném közelebb húzni magamhoz. De nem teszem. Nem rontok neki egyből. Ezt nem akarom elcseszni. Együtt megyünk a pulthoz, ahol le is adom a rendelést. Szóval nem bánja. Mondjuk ha sikerült volna kibillentenem a komfort zónájából, akkor nem tartom valószínünek, hogy még itt ácsrogna mellettem. Valószínüleg akkor a mai estémnek már lőttek volna. De még mindig itt van és az arcára kiül egy könnyed mosoly. Mosolyra húzódnak az én ajkaim is miközben lassan elkap a türelmetlenség. Nem akarok itt ácsrogni, mint egy fasz. Szeretnék visszavonulni vele a csendes kis zugba, ahol csak ő volt és én. Kérdésére nevetek egy rövidet. -Hát a szemembe még senki sem mondta...-vonom meg a vállamat bár ez igazából egy hazugság. Nagyon sok lány üvöltözött már velem, hogy ott pusztuljak meg ahol vagyok és én voltam az egész életük megkeserítője. Ezt azért kétlem, de ott abban a pillanatban biztos vagyok benne, hogy én fájtam nekik a legjobban. Úgyhogy az őszinte válaszom az lenne, hogy a csókot nem feltétlen bánták meg... csak minden mást, ami utána következett. De érdekes módon mindig csak akkor, amikor már kiléptem az ajtón. Megkapjuk a rendelésünket és elindulunk visszafelé. Én pedig halk sóhajjal és szemforgatással nyugtázom, hogy nem... nem lehetünk kettesben. Leülök. Myna pedig teljes természetességgel ül le a combomra. Ami engem egyáltalán nem zavar, csak a lányok kuncognak rajta egy kört mielőtt folytatnák a hablatyolást. A szendvicsem gyorsan elpusztul. Iszok néhány kortyot a vizemből és máris úgy érzem, hogy tiszta a világ. Jól lakottan sóhajtok egyet majd átölelem Mynat a derekánál és egy finom mozdulattal húzom teljesen az ölembe. Figyelve persze arra, hogy ne akkor húzzam magamhoz, amikor éppen nyelni készül. Kár lenne ennyivel elszúrni az egészet. A kezem megpihen a dereka körül. Közel tartom őt a mellkasomhoz, fejemet pedig a vállára hajtom. -Mi az amit régóta szeretnél csinálni, de nem volt rá időd? Vagy partnered vagy bármi...-teszem fel hirtelen a kérdést teljesen elhatárolódva a lányok beszélgetésétől.
Nem tudom, hogy mi történt a kanapén... vagyis tudom, csak olyan furcsa volt a nyakamon, majd az ajkaimon érezni őt. Nem az első csókom, de a legelső ilyen hamar ellopott csók olyantól, akit nem is ismerek. Lehet a pia miatt van csak, ki tudja, de megpróbálok nem ezen rágódni, mert akkor még azt hinné, hogy megbántam, hogy nem menekültem el, amíg még lehetett, pedig ez nem igaz. Zavarba hozott? Igen, biztosan állíthatom, de ez nem rossz dolog, már elég idős vagyok, hogy jobban elengedjem magam. Félek, elveszítem ezt a jó esélyt, ezzel a helyes sráccal, ha nem lazítok. A pultnál ezért is kérek koktélt, ami csak annyira bódít el, amennyire kell és annyira tart józannak, hogy még se adjam oda magam csak úgy bárkinek, mert az ellenkezik mindennel, amit képviselek. - Reméljük a hátad mögött sem keltik rossz híred. Én is megvonom a vállam és a kezembe veszem a koktélt, aminek a szívószálát a számba veszem, hogy kortyoljak belőle egy keveset. Amint megvan a kaja, indulhatunk is vissza, de sajnos nem élvezhetjük a kettest, mert a csajok megjelennek. Nem tudom miért kuncognak azok, hogy leültem Milo ölébe, vagyis a combjára, mert azért az öle elég veszélyes lenne, főleg így szoknyában, még félreértené vagy nem is tudom. Leteszem az italom és enni kezdek inkább, kis falatokat harapok és nyugodt tempóban rágom is meg azokat. Nem sietek vele, nem nagyon akarok belefolyni a csacsogásba, az nem az én világom, nem beszélek ki senkit ránézés alapján. Persze azok a fránya morzsák, véletlen sem sikerül úgy enni, hogy ne essen le pár darab az ölembe. Meg persze ha csak az esne le, de nem, amilyen peches vagyok az uborka is kicsúszik és mikor a combjaim találkozásánál érzékelem, úgy érzem mindjárt elsüllyedek. Milo felsóhajt a jóllakottságtól, amire felé pillantok és küldök neki egy mosolyt, majd a keze a derekam köré fonódik és az ölébe húz. Na erre nem számítottam és még ha nyelni akartam volna sem tudtam volna, annyira meglepett és zavarba hozott, de úgy fest, senkit sem zavar rajtam kívül a dolog. A smink előnye, hogy nem látszik talán annyira, hogy elpirultam. Annyira helyes, ahogy a vállamnak dőlve néz fel rám és feltesz egy elég nehéz kérdést, amire hirtelen nem is tudtam válaszolni. Rengeteg dolog van igazából, de melyiket is mondjam, amivel nem rontok a helyzeten és nem tűnök uncsinak majd. - Van egy pár dolog és a bármi fogalma szintén bármire ráhúzható. A szám elég téve a kezem válaszolok, majd miután lenyeltem az utolsó falatott, akkor lentebb engedem a szendvicset az ölembe és úgy válaszolok valamit. - A könyvemhez több tapasztalatot kellene szereznem, szeretnék megtanulni vezetni is és valami olyan helyen szeretnék dolgozni, ami kapcsolódik a hobbijaimhoz. Nem megyek bele nagyon semmibe, lehet már a könyv szó is elég volt ahhoz, hogy most már ő akarjon menekülni majd tőlem. - Neked van olyan, amit régóta szeretnél csinálni, de nem volt rá időd vagy partnered vagy egyéb külső tényező hiányzott? Kérdezek vissza, mert érdekelne a válasza, elvégre abból is meg lehet tudni dolgokat, apró kis mozaikok, de ha sikerül összerakni, akkor látni dogok egy teljes képet Miloról, legalábbis remélem. - Mi volt életed legbátrabb tette? Kérdezek valamit, miközben befejezem a szendvicset és a koktélom fogom mind a két kezemmel és néha a szívószál után kapok, hogy kortyoljak belőle egy kicsit.
Kezdőlap
