"A thaiok a konfliktuskerülés hívei, ezért kerülik az összeütközéseket és nem szívesen hoznak másokat kellemetlen helyzetbe. Az igazi konfliktuskerülő nem beszél szomorú témákról a hétköznapi társalgás során, és ha problémát érzékelnek a másik ember életében, általában nem szólnak egy szót sem, amíg a másik nem panaszkodik vagy nem kér segítséget. A kívülálló szemében érzéketlenségnek tűnhet, amikor a thaiok nevetnek a kisebb baleseteken - amikor valaki megbotlik vagy elesik - valójában azonban az incidens szenvedő alanyát kímélik. Ez a thai mosoly másik forrása - a mosoly a lehető legjobb konfliktuskerülés minden helyzetben." -  írja a jó öreg Wikipédia, de hogy ebből mi igaz Sayara? Hát...
Elég szabad szájú és ha kérdik, ha nem ő aztán beleszól mindenbe, mert ugye ő mindent jobban tud. Sokszor képes magában beszélni, csak mindezt elég hangosan teszi, így sok félreértés született már ebből. De azért, ha lehet kerüli a konfliktusokat.
Ha valami nem a terv szerint jön össze, vagy valaki felhúzza, akkor általában, csak gúnyosan mosolyog és erősen ironizál, ezzel is visszafogva magát, mert ugye, egy thai ember maga a nyugalom, ők nem lehetnek mérgesek.
Türelmetlen, nem szereti ha valamire várni kell, mindent azonnal akar. Ám ezzel ellentétben, ha találkozóra hivatalos, nem biztos, hogy időre megy, vagy, hogy egyáltalán megjelenik. Jobb esetben, előtte 10 perccel azért szól róla.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem megbízható, mert ő igenis az, bármiről legyen szó ő állja a szavát és egy titkot sem ad tovább, valamint senkit sem hagy a szarban, csupán hangulatember, ez pedig azt jelenti, hogy minden a kedvétől függ. Persze, ez nem azt jelenti, hogy munkájában nem teszi oda magát, ha szar napja van.
Tulajdonképpen eléggé extrovertált, utálja a magányt, ezért van, hogy inkább túlórát vállal, csak, hogy emberek között legyen, hiszen tudja, hogy otthon úgyis csak unatkozna.
Anyáskodó, mindegy, hogy ismerősről, vagy éppen idegenről van szó, ő akkor is odamegy hozzád és segít neked, elnavigál téged, vagy éppen megmondja mit tegyél. Olyan téma nincs, amibe ne tudna beleszólni, vagy megoldani. S habár nem szeretné átélni a szülés örömeit, sok gyerkőcöt tervez magának. Ő az a bizonyos nő, aki legszívesebben az összes árvát a szárnyai alá venné. Nem hiába látogatja olyan szorgosan az árvaházakat.

-Hogy lehet valakinek ennyire hülye neve?- vonja fel a szemöldökét, mikor látja, hogy már az első információ feladja a gondot a szemben ülő hölgynek. -Nem, nem, dehogyis! Egy percig nem mondtam ilyet, kisasszony! - szabadkozik a szőkeség, de Pat tudja ám, hogy ezt gondolja, sokszor megkapta már az idők során. Sajnos a thai nevek többsége ezzel jár. Még így is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen legalább az övében nincs semmi olyan, ami egy amerikai számára vicces lenne, vagy bárki olyannak, aki egy kicsit is tud angolul. Nem hiába nem vette fel az apja nevét. Igaz annak más oka is van. Egyébként is, hogy nézne már ki az, hogy Saya Adulkittiporn? Egy angolul tudó ezen persze jót röhög, hiszen számára ezek csak értelmetlenül összedobált szavaknak tűnnek, amin jót lehet mosolyogni és ebből mindenkinek inkább csak az utolsó része marad meg. Csoda hát, ha a bátyja is megváltoztatta a nevét miután külföldön kezdett tanulni?
- Kíváncsi az eredetire? Azon biztos jobban röhögne, lenne mivel sztorizgatni délután a kollégákkal. - mosolyodik el kissé gúnyosan, mire a másik megint csak szabadkozni kezd. Persze, jogosan mondhatnánk, hogy a szőkeség még meg se nagyon szólalt, mire ez a viselkedés? A válasz pedig egyszerű: Pat már 32 órája talpon van és ilyenkor már az is bűn, ha valaki a füle mellett veszi a levegőt. Mindenki az orvosokat sajnálja, hogy szegények mennyit dolgoznak. Mi van az ápolókkal? A feladat nagy része rájuk marad. Ők mozgatják a beteget, ők segítenek a tisztálkodásban, ők szolgálják ki minden igényüket, ráadásul ezt még alig fizetik meg. Még nem olyan régen kezdődött meg számára az igazi gyakorlat, már mindenki vele szúr ki. Fogalma sincs, miért van ráállva a főnővér, de kicsit már elege van abból, hogy ő mindig kétszer, vagy háromszor annyi munkát kap, mint a társai. Egy időben még próbálta azzal nyugtatni magát, hogy ez biztos csak azért van, mert ügyesebb és ezért terhelhetőbbnek gondolják, plusz így kívánják fejleszteni. De már egy ideje felrúgta ezt az elméletet, most már biztos abban, hogy ez szívatás, amiért nem bírják a képét, mert a többiekkel ellentétben egy haszontalan bevándorló. Tény, hogy nem itt született, de ez miért olyan nagy bűn? Biztos nem ő az egyetlen. Elhihetik róla, hogy ő nem terrorista, csak egy jobb élet reményében jött ide, hogy segítse az otthoniakat. Igyekszik nem szégyent, csak pénzt hozni a családra. A bátyjával ellentétben viszont nem voltak olyan jók az eredményei, hogy egy értelmesebb szakra bekerüljön, ezért döntött emellett. Úgy volt vele, hogy szeret segíteni másoknak és ezért még fizetés is jár biztos nem olyan rossz. Most már kezdi bánni, hogy így gondolta.
-És hogy szeretné, mit írjunk ki a nevéhez? - kérdi kissé félve, a regisztrációt intéző hölgy, de már szemével az őröket keresi, míg verekedéshez nem fajul a dolog. -Saya, abból legalább tuti nem lesz még egy. - sóhajt fel fáradtan miközben megdörzsöli a halántékát. Igazán ráférne már egy kis pihenés. Most már csak órák kérdése és álomra hajthatja a fejét. Nem érti, hogy egy ilyen játékhoz mi tart ennyi ideig a regisztráció? Jaj, mert hát igen, azt meg kell említeni, hogy Saya elégé kritikus, bár ki nem az, ha nézőként figyeli a vetélkedőket? A tv előtt ülve, mindenki okosabbnak és ügyesebbnek gondolja magát, mint az adott játékos. Bár ez nem éppen egy megszokott játék lesz, hiszen itt mindig más feladatban kell megmutatniuk a tehetségüket. Egyrészt ezért is jelentkezik, hogy kipróbálja magát, másrészt azért, mert elég szép összeget ígérnek a győztesnek, amit aztán haza küldhet Thaiföldre. Legalább lenne valami, amiben a testvérét is lekörözi. Munka mellett nem tudja, hogy fogja megoldani a részvételt, de az a pénz elég csábító hozzá. –Egyedül szeretne jelentkezni, vagy lesz párja is? – kérdi a pult másik végén lévő. – Egyedül…- mondja egy kissé lemondóan, hiszen ez azt jelenti, hogy így sorsolnak mellé valakit. Kitudja, kit raknak mellé, azért reméli, hogy nem valami bénát, aki csak hátráltatná. Így viszont többet is kell várnia, hiszen még egy sorsoláson részt kell vennie. Oda nem adják már azt a szobakulcsot, hogy mehessen aludni. Húzzák itt feleslegesen az időt. Utál várni, főleg akkor, ha fáradt. Viszont van az a szabály, hogy már a nulladik napon össze kell költözni a pároknak, abban a szállóban, ahol lesz az egész verseny is. Így legalább senki se panaszkodhat arra, hogy nehézségekbe ütközik az odajutás miatt, vagy vádaskodik, hogy melyik csapat nem játszik tisztán. Neki édes mindegy, csak haladjon a sor. Azért elég szép számmal jelentkeztek, bár már így is ki lettek válogatva, az alapján hívták be az ígéretesnek tűnő alanyokat.
Kell egy óra, mire sor kerül arra a bizonyos pár sorsolásra. Saya nézi is, ahogy fogynak körülötte az emberek. Egyik páros tűnik el a másik után, az ő neve viszont még sehol. Legalább párosan vannak? Jut majd neki pár vagy elküldik? Egyre idegesebb, míg végül ketten maradnak. Reméli, hogy habár most utolsóként hagyják el a helyet, elsőként végeznek. Nincs túl sok idegzete ismerkedni, vagy egyáltalán jobban megvizsgálni a másikat. Egyszerűen csak felkapja a kulcsot és megrohamozza a liftet. Ágyat akar látni, most! Szóval, vagy szedi a lábait a másik, vagy majd jön valamikor, őt nem érdekli, nagylány már.