Itt ülök a Rockefeller Center egyik épületének tetején, körülöttem jó pár hasonló korú hölggyel, vagy legalábbis nőnemű egyénnel és próbálom megcsinálni magamnak azt az irtó jó sminket, amit tegnap reggelre álmodtam meg magamnak. Tegnap persze szuper gyorsan sikerült felkennem, most meg már kétszer vakartam le magamról az elkészített művet, mert egyszerűen nem lett olyan mutatós mint előző nap. Egy kicsit maximalista vagyok ilyen téren, nem tűrök egy ici-pici hibát sem, ezért is nem hoztam magammal senkit aki megcsinálná. Fújtatok egyet, majd veszek egy mély levegőt, miközben körbenézek a társaságon. Van aki szintén egyedül készíti a sminkjét, de olyan is akad akit ketten "vakolnak" egyszerre. Nem vetem meg ezeket a termékeket, de szerintem itt is igaz az a megállapítás, hogy a kevesebb néha több.
~ Mi a francnak jöttem én ide?! ~Na, ez egy jó kérdés. A csodálatos kolléganőim, akik tulajdonképpen az alkalmazottjaim, ők a hibásak ezért! Persze, értem én, hogy tök jó poén benevezni a főnöküket és jót röhögni rajta. Arra szerintem ők sem számítottak, hogy továbbjutok a második körbe. Én nyilván örültem neki, mert ha már beneveztek és elcipeltek az előválogatóra, természetesen mindent megtettem azért, hogy ne hulljak ki. Nem vagyok oda a szépségversenyekért, de azért tisztában vagyok vele, hogy az adottságaimmal, a kisugárzásommal és a magabiztosságommal akár még nyerhetek is.
Erre az alkalomra egy sötétzöld ruhát választottam, mert szerintem baromira megy a hajam színéhez. A ruha szív dekoltált, nem mutat meg mindent, de nem is takargat, csípőig simulós fazon, onnan pedig térd fülé érő, bővülő tüllszoknyás. Felső részén a dekoltázsnál és a szoknyán is ezüst színű apró kristályok díszítik, a színben ruhához illő cipővel fogok majd kilépni a kifutóra. A hajam csak szimplán szétengedve, enyhe hullámokkal, a sminkem pedig...
~ Basszus! ~ Már tudom mi a hiba, a mellettem ülő barna hajú lány felé fordulok.
- Kölcsönkérhetem az ezüst szemcerkád? - Úgy tűnik nem fogom megkapni, letagadja, hogy lenne neki, pedig láttam az előbb a sminkcuccai között.
- Ribanc. - Hogy egyesek mekkora seggfejek tudnak lenni. Komolyan mondom az ilyeneket páros lábbal kéne lerugdalni innen, a tetőről, aztán majd rájönnének zuhanás közben, hogy mi az az együttérzés.

Mikor megérkezem a Rockefeller Center egyik épületének a tetejére kicsit úgy érzem, hogy elkéstem, mert itt mindenki már nagyban sminkel és szépítkezik. Én mondjuk ezt otthon jobb szeretem megcsinálni a hajamat és a sminkemet is, amit nem vittem túlzásba. Persze mindig nálam van a sminktáskám, meg egy tartalék ruha, mert mindig érhetnek balesetek, főleg egy ilyen helyen, ahol sokan életre halálra mennek, hogy nyerjenek. Egy fekete szép ruhát vettem fel, ami kiemeli a vékony alakom és persze nincs olyan nagy kivágása, amivel kiemeljem a testem hibáit. Persze engem annyira nem zavar, hogy nincs akkora mellem, mint sok teltebb lánynak, nekem ezt adta a sors és így is szépnek tartom magamat. Leülök egy székre, hogy leellenőrizzem a sminkemet a tükörnél, amit minden lány kapott. Fél szemmel magam mellett figyelem, ahogy kölcsönkérne a vörös csinibaba egy szemcerkát, de természetesen miért is adna neki bárki is. A ribancon elmosolyodom, fel is nevetnék, de visszafogom magam. Örülök, hogy eddig is bejutottam, engem a pénznyeremény mellett a tapasztalatszerzés érdekel leginkább, azért jelentkeztem, elvégre itt profi fotósokkal van dolgom és ha valakinek tetszek és többet lát bennem, akkor lehet később is megkeres majd.
- Majd én adok neked, én nem sajnálom! Szólalok meg és az ölembe veszem a kis bőröndöt, amit kinyitva hát kész kincsestár látható. Kiveszem az ezüst ceruzámat, ami még csillámos is egy kicsit, remélem az nem baj, bár a ruhájához menni fog az már biztos.
- Ne segítsek? Kérdezem meg, elvégre az én visszafogott öltözékemhez, a megfelelő smink már készen van, a hajam is tökéletesen áll, sőt talán kijelenthetem, hogy az enyém a legigényesebb mindenkié között. Persze én ezt sokat gyakoroltam, hogy így menjenek a fonások és persze a hajfestés is. Szeretek a hajammal és a sminkemmel foglalkozni, elvégre az arcommal sokkal többeket megfogok, mint a nemlétező nagy melleimmel.
- Elképesztő ez a helyszín, alig várom a fotózást és persze a kifutón lévő végigvonulást.  Szerencsére nem vagyok lámpalázas és botlábú sem, szóval nem félek az eséstől, hiába a magassarkú. A sok buli után, amit végigtáncoltam ezekben, ez már meg sem kottyan.
- Myna vagyok egyébként. Mutatkozom be és nyújtom a kezem is, remélem nem sorol a ribancok közé, mert én csak ki szeretném élvezni ezt az egészet, nem hiányzik az ellenségeskedés, talán ő is van elég komoly hozzá, hogy túllépjek a többieken.

~ ✩ ~

Amiben teljesen biztos vagyok, az az, hogy a kamerát nekem találták ki. Tökéletes alany vagyok a fotósok, videósok számára és én ezt valamilyen szinten élvezem is. Nem hiába indultam el az énekesi pályán, elvégre ott is jelen vannak ezek a "dolgok", ráadásul ott azt csinálhatom amit tényleg szeretek. Állítólag jó vagyok a szakmában, legalábbis kezd beindulni a szekér. Két albumon és tucatnyi kisebb fellépésen vagyok túl, amiket csak saját magamnak köszönhetek, na meg a sorsnak, hogy ilyen hanggal áldott meg.
Szóval jó barátságba vagyok ezekkel az elektronikai kütyükkel, de a körülöttem lévő, "fajtájú" lányokkal kevésbé. Ezek itt mind a magamutogatásból, a cicomából, mások pénzéből akarnak megélni és ez tökéletesen látszik rajtuk. Tökéletes... ez a szó jut róluk elsőre eszébe majdnem mindenkinek, aki rájuk néz. Műcici, műpilla, póthaj, műköröm, tetoválás, ajakfeltöltés, sorolhatnám... szerintem ezek a lányok műanyagok. Volt már egy-két alkalmazottam a hozzájuk hasonlókból, hát mondanom sem kell, leléptek az első jött-menttel, akiknek tele volt a buksza.
Az biztos, hogy jól felhúzott ez a kis szuka, de nem fogom hagyni magam. Azt hiszi jobb lehet nálam csak azért, mert nem adta kölcsön a szemcerkát? Hát majd kitalálok valami mást helyette, aztán meglátjuk ki nevet a végén!
- Tessék? - Kicsit zavartan pislogok a másik oldalamon lévő szépségre, mert mérgemben nem sikerült elsőre felfognom mit is mondott.
- Komolyan? Köszönöm! - Miközben felém nyújtja a szemcerkát, megejtek egy félmosolyt és jól megnézem ezt a lányt. Na, ő nem olyan mint az itt lévőek többsége az biztos! A haja valami csodaszép fonásban omlik a vállára, a sminkje is nagyon tetszik. Látszik, hogy van rajta, de nem túl erős. Nincs rajta öt kiló vakolat, csak pont annyi amennyi kell.
- Köszönöm, most már menni fog. - Már másodszor lepődöm meg a csajszin, úgy tűnik ő sem a kőszívű, irigy, közönséges fajtából való, ami megmosolyogtat és nyugalommal tölt el. Amilyen gyorsan jött a haragom, olyan gyorsan el is múlt, de persze nem felejtek. Igazából most már egyedül is be tudom fejezni a félig kész alkotásom.
- Személy szerint engem inkább a fotózás érdekel, a helyszín tényleg jó anyag egy ilyen fotózáshoz, de én inkább egy pub-ot, bárt választottam volna, elvégre ott mozgunk otthonosan, de talán majd legközelebb. - Kezdődik, menekülj amíg tudsz, mert ha elkezdem a szófosást, akkor nehéz lesz elhallgattatni.
- Anne, nagyon örülök! - Nyújtom felé a kezem és mosolygok miközben bemutatkozom.
- Önszántadból jöttél, vagy téged is a munkatársaid neveztek be a hátad mögött? - Biztos vagyok benne, hogy kitalálok ezért nekik valami büntit! Na, nem mintha nem élvezném a helyzetet, de nehogy már a nyúl vigye a puskát!
- Tessék, köszönöm még egyszer! - Hálás mosolyt küldök Myna felé, miközben visszaszolgáltatom neki a kölcsönkért sminkcuccot, ugyanis elkészültem a szememmel, már csak egy kis szájfény és készen is vagyok!

Mindig is szerettem szerepelni, persze nem feltétlen vágytam a főszerepre, mert néha jobbnak találtam más szerepeket is. Ott van a Rómeó és Júlia mondjuk, amit minden iskolában eljátszanak egyszer biztosan. Na ott én a dada szerepére jelentkeztem, mert nem volt kedvem az iskola legbeképzeltebb srácával csókolózni. Jó nagy pofára esés volt neki, mert mindenki azt hitte, hogy enyém lesz Júlia, csak én nem vállaltam el.
Kicsit késve érkeztem a többiekhez képest, remélem ez nem rontja az esélyeimet, de hát a közlekedés sajnos ilyen, néha becsúsznak a késések. Szerencsére azért a fotózás előtt ideértem, most csak azt nézik, ki mennyire állja meg a helyét a kamera előtt és mennyire lehet jó képeket csinálni róluk. Na igen a pózolás, azt kellene még gyakorolnom, mert ha nem segítenek, akkor fogalmam sincs mit csinálhatnék. Teljesen természetesen tudok mozogni, de hogy az a kamera túloldalán hogy mutat, abban nincs tapasztalatom.
- Persze, nincs mit! Nem vagyok irigy. Jegyzem meg félhangosan, amire pufogni kezd a ribancnak nevezett lány. Ahogy körülnézek a felhozatalt megnézve kicsit aggódok, hogy ki fogok esni és nem jutok tovább. Mindenhol csak ciciket látok, amerre csak nézek és agyonvakolt lányokat, akik így már emberesebben néznek ki, de akad olyan is, aki inkább hasonlít valami űrlényre a túltöltött szájával és az arcához nem illő sminkkel. Visszafordulok a tükröm felé és közel hajolva megnézem, hogy nem kentem-e el valahol a sminkemet, majd meg is nyugszom, hogy nem, minden tökéletes, legalábbis számomra.
- A naptárhoz biztos olyan helyet választanak majd, de most még válogatnak, bár nem látok túl nagy különbségeket egyes lányok között. Kevés egyéniség van itt az már biztos, nem is értem, hiszem a fotósok is művészek és nem a tömegek elképzelt Barbiját kellene megkeresniük, hanem azokat, akikre ránézve nem pillantanak tovább. Persze ez csak az én saját véleményem, amit lehet nem itt kellene hangoztatnom.
- Én önszántamból jelentkeztem, jól hangzik a pénznyeremény, de nekem már ez is győzelem, hiszen ezt a tapasztalatot nem lehet csak úgy megszerezni, ha nincs ismerősöd, aki már ebben dolgozik. Válaszolok vidáman a bemutatkozás és a kézfogás után. Nézem, ahogy kihúzza a szemét a ceruzával, majd mikor végez vissza is kapom és elteszem a helyére, majd lezárom a kis sminkes bőröndöm.
- Szívesen. Ahogy elpakoltam érkezik is egy meleg férfi, legalábbis süt róla, hogy az és tapsol a levegőbe.
- Hölgyeim! Itt egy jelenléti ív, amit írjatok alá és itt van egy szerződés a mai fotózásról, amit kitöltve hozzatok be majd magatokkal, adom a sorszámokat és aszerint gyertek be abba a szobába! Leteszi a lapokat, majd elindul körbe és úgy osztja ki a sorszámokat, mi valahol a vége felé kerülünk sorra, aminek annyira nem örülök, de addig is lesz időm nézni és tanulmányozni azokat a lányokat, akik már most is úgy mozognak, mint a modellek. Elindulok lassan a lapok felé, nem szeretnék tolongani, nem hiányzik, hogy agyontapossanak magassarkúval a kapkodós libák. Időnk van bőven kitölteni, amíg sorra kerülünk az már biztos.
- Te hova való vagy New Yorkon belül? Próbálok ismerkedni Anneval, elvégre egyedül nagyon unalmas lenne várakozni és nem tűnt eddig rossz arcnak vagy beképzeltnek, azokat annyira nem kedvelem, de még velük is összebarátkoznék, csak ne kelljen egyedül lennem, amíg sorra kerülünk./div>

- Ennek örülök. Nem szeretem azokat az embereket, akik azt hiszik azzal, hogy kárt okoznak másoknak, előrébb juthatnak. - Jegyzem meg egy negédes mosollyal, ami inkább a gondoszkodásomnak szól, nem az új ismerősnek. Na, ezt megkaptad, te kis hülye! Remélem most jól felidegesítettelek és nem fogsz tudni koncentrálni odakint! Igazából mérges már nem vagyok, de akkor is szeretném visszaadni neki az előző bosszankodást.
- Egyes lányok között én sem, nem is értem miért válogattak be ennyi hasonló kinézetű nőt. Viszont te igazán különleges vagy. - És most itt nem feltétlenül a hajszínére, hajviseletére, sminkjére vagy a ruhájára gondolok. A kisugárzása, na meg persze az önzetlensége az amivel engem megfogott, a kisugárzás pedig szerintem mindennél fontosabb egy emberben. Nem, nem vagyok leszbikus, de azért nyilván mi is megnézzük a nőket és igen, ő nő, a javából.
- Hát igen, a pénz nyilván nem jönne rosszul egyikünknek sem. - Úgy látom egészen hasonlóak vagyunk, mármint gondolkodásilag és ez tetszik nekem.
Közben végre megérkezik az egyik szervező, mondanom sem kell,olyan meleg, hogy csaknem forró. Mindig is szerettem volna egy jó barátot, de sajnos a sors még nem hozott össze olyan meleggel, aki hosszabb távon az életem része lett volna.
- Jobban örültem volna egy középmezőnyben lévő számnak, de most már így jártunk. - Elhúzom kicsit a számat, de sajnos nincs mit tenni, a sereghajtók között vagyunk.
- Elefántcsorda. - Zsörtölődöm magamban, de mégis hangosan. Miután megkapjuk a számokat a csajok úgy vetik rá magukat a jelenlétire, meg a szerződésekre, mintha legalább aranyból lennének. Én nem sietek, egész biztosan jut belőle mindenkinek. Pár perc alatt lecseng a tömeg aztán már mehetünk is Myrával, aki úgy tűnik szintén ezt a taktikát választotta. Miután visszatérünk a helyünkre elkezdem átolvasni, kitöltögetni a szerződést.
- Tősgyökeres manhattani vagyok, és te? - Közben körmölöm amit kell, persze figyelek rá is, hiszen tényleg érdekel honnan jött.
- Hol dolgozol? Bártulajként ismerek egy-két helyet, persze az is lehet, hogy nem fogom tudni merre van a bár, ahol melózik, elvégre bulizni is inkább magamhoz járok.
Tulajdonképpen lehet nem is olyan nagy baj az, hogy nem az elején vagyunk a fotózásnak, legalább egy kicsit megismerkedhetem Mynával, talán még bulizni is elmegyünk a közeljövőben együtt.

- Hát valaki még úgy érzi, hogy egy dzsungelben él az erdő közepén, a fejlődéstől és civilizációtól távol, mint a majmok. Csak hát ez New York, itt ez nem divat. Megvonom a vállam, tényleg olyanok páran, mint az állatok és mintha csúcsragadozók lennének megengednek maguknak olyan dolgokat, amikkel leginkább magukat égetik be. Remélem kiesik majd, elég mérgesen fordult felénk és ment el a hasonmásai felé, hogy nekik elpletykálja, milyen rosszak vagyunk. Én csak elmosolyodom és nem is foglalkozom vele többet.
- Remélem ők esnek majd ki, mert kő-papír-olló alapon kell választani, melyikőjük ne kerüljön be, mert a végén még úgy fog tűnni, hogy ugyanarról csinálnak csak fotósorozatot. Mikor megjegyzi, hogy milyen különleges vagyok akkor elnevetem magam.
- Köszönöm, kedves tőled, a sok szőke Barbie között én is úgy érzem magam, de te sem panaszkodhatsz. Megdicsérem én is, mondjuk nem tudom pontosan mire gondolt, amikor azt mondta, hogy különleges vagyok, de az itteniek hatvan százalékánál biztos különb az biztos.
- Nekem nem létszükség, de tudnám mire költeni. Az ösztöndíj és amit keresek bőven elég, de azért itt tapasztalat mellett még nyerhetek is, hülye lennék kihagyni ezt a remek lehetőséget.
- Nem olyan rossz ez, mire sorra kerülünk elfelejtik, kikkel kezdtek. Mondom vidáman Annenak, hogy ne legyen ilyen kis negatív, megvan ennek is az előnye, én mondjuk kicsit örülök is neki.
- Nos, igen, mondtam én, hogy a dzsungelba képzelik magukat! Mondom halkan viccelődve, miközben várjuk, hogy oszoljanak kicsit és mi is hozzáférjünk a lapokhoz. Magamhoz veszem a szerződést, majd a jelentkezési lapot és elindulok vissza, hogy a kis sminkelős tükör előtt a táskámat arrébb tolva ránézzek a papírokra. A táskámból előveszek egy saját tollat, aminek a kupakján egy rózsaszín kis szőrös pamacs van, amit simogatni kezdek olvasás közben. Annyira puha, imádom.
- Én Queensben élek, oda járok egyetemre és ott is dolgozom. Én még nem kezdtem el kitölteni, előbb a szerződést olvasom át, mert nem szeretnék semmi olyanban részt venni, amiben mondjuk ott van, hogy később akt képek is készülhetnek rólam vagy bármi.
- A Woodhaven House pubban vagyok felszolgáló és pincérnő, de csak amolyan diákmunkásként és te? Nem valószínű, hogy ismerem a helyet, de sok helyen megfordulhatok még, elvégre ha buliról van szó, akkor nem árt, ha olyat választunk, ahol van ismerős alak is.
- A szerződés végén van egy rublika, hogy ikszeljük be, ha egyet értünk mindennel és nem olvastuk e a tájékoztatót. Súgom oldalra, még jó, hogy nem írtam semmit és elolvastam végig. Szerencsére nincs benne semmi olyan, ami miatt ne írnám alá, így meg is teszem, majd szép írásommal neki is állok az adatlap kitöltésének is. Kérnek hobbyt, meg hogy tanulunk-e még, mindenre kíváncsiak, ami fura, de gondolom ez a modelles cégnek kell, hogy később is megkereshessen, ha tetszünk nekik. Kicsit el is ábrándozom, milyen jó is lenne, ha nem jutnék tovább, de valami művészettel kapcsolatos dologgal felhívnának egy fotózásra.
- Te izgulsz mi vár most ránk majd vagy már megszoktad ezt a közeget? Érdeklődöm, mert sose lehet tudni, hogy ő is kezdő-e vagy már jártasabb ebben a világban.

~ ✩ ~

Azt hiszem ehhez már nincs mit hozzáfűznöm, de azért jót kuncogok Myna megnyilvánulásán. Ami viszont még jobb hangulatra derít, hogy a csaj elvonul mellőlünk és cseppet sem nyugodt. Valószínűleg nincs hozzászokva az efféle negatív megnyilvánulásokhoz. A szemükben mindenki dicséri az ilyen nőket, de a hátuk mögött szerencsére azért bőven akadnak olyanok, akik a mi álláspontunkon vannak.
- Na, pont ezért leszünk mi azon a naptáron! - Nem tudom miért, de valahogy teljesen biztos vagyok benne, hogy nekünk kettőnknek bele kell kerülnünk. Az embereknek nem csak a műnőket kell mutogatni, ha igényes naptárt akarnak, legalábbis szerintem.
- Köszi! Látod, már ezért megérte eljönni! - Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a zsűri hogyan fog dönteni, bár ha ez a sok "cicibaba" kell nekik, ez illik az elképzelésükhöz, akkor is emelt fővel fogok távozni.
A pénzes témához sem nagyon akarok hozzáfűzni semmit már, elvégre nem vagyok rászorulva, de nyilván meg lenne a helye nálam is.
- Ilyen alapanyagokat nem nehéz. - Mármint elfelejteni, de ezt már nem teszem hozzá.
- Érdekes, hogy ilyeneken már meg sem lepődünk. - Szerintem mindketten előre meg tudtuk volna mondani, hogy valami ilyesmi fog bekövetkezni. Amire viszont nem számítottunk és én is csak most vettem észre, hogy a "barinőm" ruhájára rálépett valaki a tűsarkújával és a vékony, hátul földig érő tüllréteg kilyukadt. Első gondolatom, hogy én bizony nem szólok neki, megérdemli az előbbiekért! De miután leülünk nem hagy nyugodni a dolog és mielőtt Myna válaszolhatna a kérdésemre felkelek.
- Bocsi, egy pillanat. - Odasétálok a lányhoz, aminek eredményeként mindenki elég mérgesen pislog rám, biztos leadta a többinek, hogy kikezdtük, de amikor megmutatom neki a szakadt részt azonnal pánikba esik és a többiekkel kezd el kiabálni, hogy miért nem szóltak neki. Én pedig csak visszasomfordálok a tükrömhöz, hogy folytassam a társalgást.
- Egyetem? Milyen szakra jársz? Mi leszel, ha "nagy" leszel - Egy időbe nekem is voltak ilyen terveim, de aztán anya halála után nekem kellett átvenni a bárt, szóval nem lett volna rá időm. Lehet hogy még belefogok egyszer valami ilyesmibe, de nem igazán tudom mi az ami tényleg érdekelne ezen a téren. Hátha most ad valami jó ötletet.
- Komolyan? Ott volt az első randim, borzalmas volt. A srác azt hitte az első jött-menttel lefekszem aki az utamba kerül, nála is ezt a szófordulatot használtam, mondanom sem kell mennyire felháborodott, de a hely az jó. Szerintem sosem fogom elfelejteni a paprika piros fejét, pillanatok alatt elviharzott, még a számlát is nekem kellett fizetnem. Szerencsére azóta sem láttam.
- A Diamond Bar az enyém Manhattanben. Sokan azt hiszik ilyenkor, hogy biztos csak lógatom a lábam, elvégre elég jól megy a hely, de én magam szeretem intézni a dolgokat. A rendelésekért, beszállítókért, munkabeosztásért, áruátvételért én felelek és hetente több alkalommal beugrom a pult mögé is. Néha kicsit besokallok és elgondolkozom, hogy kéne még felvenni valakit, de amikor otthon maradok 1-1 fél napra olyankor meg alig tudok megmaradni a seggemen.
Az ikszelős részre csak bólintok és mosolygok egy sort. A szerződésben semmi extra nincs, így bátran írom alá, a már professzorira fejlesztett, olvashatatlan szignómmal.
- Voltam már pár fotózáson, de azok az albumomhoz kellettek és ismerősök csinálták, nem rosszak, de nem is profik, szóval ez nekem is új lesz. Nem izgulok, majd lesz valahogy. - Fogalmam sincs mit fogok csinálni, de ez nyilván függ a háttértől és a kellékektől is. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. Közben egy-két csajszi már visszatért, hát nem túl bizalomgerjesztően néznek ki.
- Úgy látom kemény menet lesz. - Fejemmel biccentek a lányok felé, az egyik konkrétan sirógörcsöt kapott miután visszatért.

Myna legalább nem a háta mögött beszélt róla, miután elmegy a sértett lány, már nem is foglalkozik vele. Nem szereti, ha valaki többnek képzeli magát, csak mert vett magának ciciket és még véletlen sem hagy otthon egy szemcerkát sem, amire szüksége lehetne. Ha nem lenne kifejezettem munkához kötve a fotózás, azt hinné nem is dolgozik az ilyen. Persze lehet csak egy modell, aki idejött, mert hallott a lehetőségről, kétli, hogy munkáltatótól fognak kérni igazolást, ki dolgozik ténylegesen a szakmában.
- Remélem! De nem élem bele magam azért, hiszen nincs túl sok tapasztalatom ilyesmiben. Viselkedjen természetesen, vagy sírja el magát, azt bármikor megteszi, a színjátszás jó dolog ilyen téren, de sajnos attól még pózolni nem fog tudni, mert az arcjátéka jó csak. A mozgása már más kérdés. Szeret táncolni, de ott sem az a nagyon zseni, gondolkozott is, hogy beiratkozik majd valamire, ami javít a mozgásán.
- Igen, érdekes. Hagyom annyiban a dolgot, mert bele vagyok merülve a szerződésbe. Nem rendelkezem nagy jogi ismeretekkel, de szeretem elolvasni mit írok alá. Lehet ez is egy teszt és a sok liba beikszeli a rublikát, hogy nem olvasta el és így buknak el egy jó szerződést.
- Oké. Azért utána nézek, hová megy, majd meglátom, hogy az irigy libához megy, hogy szóljon a szoknyája miatt, ami egyből egy kisebb pánikot okoz ott, persze a többi lányt ne érdekli és keresnek mást inkább, ő meg egyedül marad, jaj szegény. Persze kicsit sem sajnálom, Anne legalább rendes volt és szólt neki, bár ez nem javít a helyzetén, emiatt biztos csak még idegesebb lesz.
- Irodalom és művészet. Nagyon szeretek írni, meg rajzolni is, meg színészkedni is. Még nem tudom melyik nyer, de művész leszek remélem és talán még híres is, bár ott sem a rajongók vonzanak, hanem hogy örömet szerzek az alkotásommal másoknak. Mesélem, kissé ábrándozva, de hát ilyen vagyok én. Megáldottak hatalmas fantáziával és bármikor elmesélek valami olyan dolgot, ami meg sem történt, csak milyen jól megálmodtam a szitut és de jól hangzik majd.
- Egek, milyen idióta volt! Nem mindenki olyan ám! Megérdemelte a beszólást, Anne jól kezeli a dolgokat. Én belőlem is kinéznek ilyet, pedig én még olyan tiszta vagyok, hogy még egy fiú előtt sem öltöztem le, a nődoktort leszámítva.
- Saját bárod van? Jól hangzik, na meg fárasztóan, rengeteg munka lehet benne. Én csak keveset vagyok ott, de azért látom, hogy van bőven dolga a tulajdonosnak. A sok rendelés és persze a szabályoknak megfelelő dolgok, a beosztás és hát a költségvetés számolgatás, a könyvelés, a reklámok meg ki tudja mi minden még.
- Milyen albumokhoz? Énekelsz? Érdeklődöm, mert sose lehet tudni az ilyesmit. Én csak zuhanyzás közben énekelek és szerintem az bőven elég is a világnak. Jó hangom van, elvégre a színdarabokban is kell néha énekelni, de van az a szint, amikor csak nyivákolsz, mert az esik jól. Na az vagyok én fürdés közben.
- Lehet beikszelte, amit nem kellett volna és azért. Vigyorgok egy kicsit, pedig valójában félek kicsit. Nem volt szó róla, hogy megfognak szorongatni. Nem szeretnék sírva kijönni az már biztos.
- Kíváncsi vagyok mi ríkatta meg, de nem szívesen megyek oda. Előveszem a mobilom, hogy ránézzek mennyi az idő, majd felállok és visszadugom a zsebembe. Nem kellene ülni, mert elmacskásodom a végén.
- Nem sétálunk egyet a közelben? Nem szeretnék lemaradni, de valahogy nyomasztó síró embereket látni.

~ ✩ ~

- Szerintem sokkal fontosabb a kisugárzás és az egyéniség, mint a gyakorlat egy ilyen helyen. Persze jó, ha az is van, de valahol mindenkinek el kell kezdeni. - Senki nem születik profiként szerintem. Persze sokak előnnyel indulnak azok közül, akik olyan családba születnek, akik ebben a körben mozognak, de azért én bízom benne, hogy egy ilyen fotózásra nem csak az a lényeg kinek a kije vagy, elvégre ez nem olyan nagy tétű verseny.
~ Lehet hogy mégsem kellett volna szólnom? ~ Teszem fel magamban a kérdést, látva a lány reakcióját. Gondoltam hozott váltóruhát és még gyorsan át tudna öltözni, de ezek szerint nem készült ilyesmivel. Szerintem nem annyira feltűnő a dolog, bár a kifutón biztosan kiszúrják majd, de a fotókon simán tudják retusálni, vagy olyan szögből fényképezni, hogy ne is látszódjon. Szerintem jobb, hogy már tud róla, mert ha kint vette volna észre, biztos sokkal jobban pánikba esik, mint most. Nem mintha megérdemelte volna a jó cselekedetet, de a lelki ismeretem nem lett volna tiszta, ha szó nélkül hagyom.
Visszasétálva folytatom tovább a szerződés kitöltését, amivel hamarosan el is készülök, így hát nincs más dolgom, mint nézelődni, illetve cseverészni a mellettem ülő szépséggel.
- Hű, ez igen! Majd mutathatnál pár művet. - Mindig is szerettem azokat az embereket, akik tudnak rajzolni. Nekem sajnos ahhoz nincs kézügyességem, persze állítólag nem lehet tanulni, de a tehetség akkor is hiányozna, szóval inkább bele sem kezdek efféle hobbyba.
- Igen, saját. Szeretem csinálni, főleg azért, mert egy csomó emberrel találkozom, viszont ahogy mondod, fárasztó is. - De melyik munka nem az? Biztos vagyok benne, hogy a legkönnyebb munkában is akadnak nehézségek, amiket nem mindenki tud kezelni. Talán ezért is van az, hogy a mi korosztályunk úgy váltogatja a munkahelyeket, mint más a bugyijaikat. Nálam is megfordultak már jó páran, főleg a diákok tűnnek el olyan gyorsan amilyen gyorsan jöttek, mert nem gondolják mekkora a felelősség egy ilyen helyen pultosként is.
- Igen, énekelek. Már kiadtunk két albumot, jönnek szépen-lassan a fellépések is. Most érek el arra a szintre, hogy már több a bevétel, mint a kiadás. Persze szerencsére volt miből beindítanom a "bizniszt", de azért annak örülök, hogy már nem kell máshonnan elvennem a pénzt, azért hogy ezt csinálhassam.
- Az lehet. - Mondom enyhe bólintással, s miközben feléjük sandítok látom, hogy néhányuk kétségbeesetten satíroz valamit a lap alján. Arcomra gunyoros mosoly kerül és kicsit elhúzom a számat, de aztán visszatérek beszélgető partneremhez.
- Szerintem is hanyagoljuk azt az irányt. Persze érdekel mit mondhattak neki amitől így kiakadt, de nem szívesen mennék oda ezekhez a pénzszívókhoz. - Szegény csajok, ha tudnák hogy kibeszéltük őket az elmúlt körülbelül egy órában. Azt hiszem kapnák a pofánkra tőlük.
- Jó ötlet! - Még bőven van időnk, nagyon a sorszámok elején vannak, így hát felkelek a tükör előtti székről és elindulok kifelé. Ha jól gondolom felfelé jövet láttam egy kávézót ezen a szinten, s bár én kávé nélkül is pörgök, de azért egy cappuccino jól esne.
- Mit szólnál egy kávéhoz? - Kérdezem tőle kilépve a sátorból. Elvégre maga a hely kb. 2 perc séta innen.

Bólintok egyet egyetértésem jeléül, még mielőtt megszólalnék. Viszont ez egy verseny és bárokban dolgozó modelleket kerestek. Az, hogy valaki csinos még nem jelenti azt, hogy modell vagy hogy biztos befutó lesz, viszont némi gyakorlat nem árt neki az biztos. Ez is egy szakma, amit valahol tanítanak, szóval nem annyi egy kép, hogy adott egy csinos pofi, aki beáll és mosolyog, sokkal többre kell odafigyelnie. Én csak két fotózáson voltam és bár nem volt egy órásnál hosszabb, azért az is lefárasztott.
- Ebben bízom én is, mert előbbiből akad, de utóbbiból már nem annyira. Persze ettől nem érzem magam kevesebbnek és nem is szomorít el a dolog. Igazából kevés olyan dolog van, ami elvenné a kedvem és búslakodnék miatta.
- Ó, a telefonomban van pár fotó. Elő is veszem és miután feloldom az ujjlenyomatommal meg is nyitom a galériát, ahol ott van Reagan tetoválásának a tervezete, majd tovább lapozva elé tartom a telefonomat. Van benne ceruzával rajzolt kép, van, ami szénnel lett rajzolva és persze vannak színesek is. Nők és férfiak egyaránt, sőt vannak szerelmesen ölelkező párok is. A legtöbb könyvborítóra készült az írásaimhoz, de ez most lényegtelen. Elég részletgazdag rajzok amúgy, van, hogy elszórakozom egy ilyennel egy hétig is, de a végeredmény azért megér egy misét. Csak azért nem töltöm fel egyik ismert honlapra sem, mert nem szeretném, ha mindenki ezeket használná. Mikor majd megjelenik egy könyvem, ez lesz rajta és legyen újdonság.
- Én csak a könnyű részét kaptam meg, sok jó pasit ismerek meg ott és ki tudja kivel mi alakulhat ki később ugyebár. Amúgy is jó kicsit emberek közé menni és ismerkedni, eddig elég zárkózott voltam, mert anyám nem engedett el semerre, a kollégiumot hamar otthagytam, mert azt nem bírtam, szóval bejárós maradtam egy időre. Most viszont van albérletem, szóval sokkal több mindenre jut időm. Persze sokaknál ez lehet pont fordítva van, de ő utazás közben is képes arra, hogy írjon vagy rajzoljon, legalábbis alapvonalakban felvázoljon bármit, amit otthon csak jobban kiegészít és ténylegesen papírra vet majd, legyen szó írásról vagy rajzolásról.
- Ez nagyon jól hangzik, én csak musicalekben énekeltem eddig, bár nincs gond a szövegírással vagy egy vers megírásával, de azért a zene komponáláshoz meg a többi már biztos nehéz, ha nincs rá ismeretséged, meg amúgy is a színjátszás valahogy közelebb áll hozzám. Színész sem lesz, de itt irodalommal és történelemmel kapcsolatos műveket dolgoznak fel újra, amihez nem árt némi kreativitás is.
- Mi a lemezeid címe? Ki a kiadód? Érdeklődöm azért, mert érdekel, lehet meghallgatom majd, mégis milyen énekessel találkoztam, később még befuthat jobban és jól jön egy híres ismerős.
- Lehet nem volt idejük kijavítani a papírt még az első körökben és nem véletlen javítgatják most. Mondom halkan magam mellé Annenak, majd felállunk, hogy elmenjünk egy kicsit sétálni, jobb is ha nem ülünk végig, ki tudja hogy odabenn hogy kell pózolni, nem árt, ha előtte mozgunk kicsit.
- Egy forrócsoki jól jönne. Nem kávézom, de imádok lattét főzni amúgy, csak hát nem sokan kérnek olyat és én nem is reggel szoktam besegíteni, az egyetem miatt. Este érthető, ha nem akar senki kávét inni, akkor már mást isznak általában. Kivéve a taxisok, akik bejönnek, de ők meg fekete hosszút kérnek általában.
- Nálatok vannak koktélok is? A filmekben mindig szerettem nézni, ahogy keverik azokat, úgy megtanulnám, a bulikon is jól jön az ilyesmi. Kezdeményezek némi ismerkedős beszélgetést, ahogy haladunk a kávézó felé, nem lenne jó csendben haladni. Mikor odaérünk ki is kérem a forrócsokim, majd fizetek kártyával és várom a meleg italom.

~ ✩ ~

Tulajdonképpen nem hinném, hogy a pultok mögött lévő lányok közül soknak lenne tapasztalata ilyen téren. Persze biztosan akad egy-kettő, de azért általában a modellek nem az efféle szórakozóhelyeken dolgoznak.
- Nem hinném, hogy csak tapasztalattal rendelkezők vannak itt. - Persze az is lehet, hogy tévedek, elvégre nem igazán járok más bulihelyekre, legtöbbször a szabadidőmet is a Diamond Bar-ban töltöm.
- Kíváncsi vagyok. - Szólalok meg ismét, amikor előszedi a telefonját. Nem sok embert ismerek, akinek tetszenek a rajzai. Általában olyan... hogy is mondjam, elvontak nekem a művel, de persze láttam már jókat is.
- Hűha, benned aztán van tehetség! - Kicsit el is tátom a számat, miközben mutogatja a műveit. Nem értek túl sokat a művészet ezen ágához, de azért szerintem ezek egész jók. Nekem a ceruzarajzok tetszenek a legjobban, sosem értettem hogyan képesek emberek egy színnel ennyi árnyalatot megjeleníteni, ennyire részletesen kidolgozni egy-egy alakot. Bámulatos.
- Igen, ismerkedéshez kifejezetten jó egy ilyen helyen dolgozni, bár eddig még nem volt szerencsém ezen a téren. Vagy én vagyok válogatós, vagy a normálisak elkerülnek. Mondjuk szerintem inkább az első opció a baj.
- Jesszus, úgy látom ebben a világban mindenkinek megvan a maga keresztje. - Én inkább nem is megyek bele abba min mentem keresztül lassan két évvel ezelőtt, mert sem az ő, sem a saját kedvemet nem szeretném elrontani. Még az ellengésemnek se kívánom azt a pár hónapot. Végigborzongok, de szerencsére Myna újra megszólal, így visszatérek a jelenbe.
- Hát, vagy nagyon drága, vagy nehéz, ha nincs valaki aki tud benne segíteni az ismerőseid közül. Persze így sem volt olcsó mulatság. Még jó, hogy volt mihez nyúlnom. Vannak akik hitelt vesznek fel erre a célra, aztán ha nem jön össze a dolog még a lakásukat is elveszítik a fejük fölül, mert ők annyira hisznek magukban, hogy átesnek a ló túloldalára.
- Memory és Not today, Star Music Publisher. Nyilván nem a legjobb a piacon, de olyan középkategóriás, amilyennek én is számítok jelenleg. - Mondjuk több fellépést már nem nagyon tudnék elvállalni, akkor már tényleg fel kellene vennem még egy embert a bárba. Igazából az egész onnan indult, hogy ki kellett adnom magamból a bánatom, a dühöm, a csalódásom és a veszteségem. Aztán rájöttem, hogy tetszik az embereknek és hogy szórakoztatónak találnak, ez pedig nekem volt kedvemre.
- Én sem kávézom. - Jelentem ki tárgyilagosan, majd miután elindulunk kifelé kicsit el is kalandozok.
Koktélok? Persze. Mondjuk két koktéllapunk van, mert csak hétvégére szerződtettem baristát, így mi csak az egyszerűbbeket csináljuk hét közben, ő pedig péntek, szombat, vasárnap délutánonként a bonyolultabbakat. - Nincs rá igény, hogy hét elején is legyen, meg hát azért árban sem mindegy éppen, nem olcsó egy ilyen munkaerő.
- Egy csokis cappucinót kérek! - Fizetünk, majd együtt várjuk az italokat.
- Igazából úgy gondoltam meghívlak, de akkor majd máskor. Egyszer eljöhetnél hozzánk a bárba. - Hátha megtetszik neki és esetleg még el is csábíthatom dolgozni. Na jó, azt nem hiszem, elvégre most nem kell sokat utaznia a munkahelyére, legalábbis gondolom.
- A suli nehéz egyébként? Van amikor gondolok rá, hogy el kéne menni Egyetemre, de le is beszélem magam azzal, hogy nincs nekem ilyenekre időm. Jó lenne valamilyen diploma, de nem tudom mennyire tudnám összeegyeztetni az aktuális teendőimmel.

Valamiért nekem úgy tűnik, hogy a legtöbb lánynak nincs gondja a pózolással, lehet nem modellek, de biztos egész nap készítik magukról a képeket, mikor mit csinálnak meg hol.
- Meglehet, de biztos több képet lőttek már róluk, mint rólam, nem mintha zavarna, mert biztos a kilencven százaléka ugyanúgy néz ki csak a háttér változik. Mosolygok kicsit, érződik, hogy csak költői túlzásba estem egy kis viccelődés keretein belül, még ha valóságalapja is lehetne annak, amit mondtam. Nem szeretek annyira általánosítani, de most valahogy így több önbizalmam lesz.
- Tessék. Megmutatom a rajzaim egy részét, mert hát mindet nagyon sokáig tartana, lassan kiállítást is nyithatnék, de hát annyira nem lett jó mindegyik azért és még mindig az írás a fő profilom.
- Köszönöm, bár írni jobban szeretek, nagy fantáziával áldottak meg, ami legtöbbször jó, de néha tud kellemetlen is lenni. Rengeteg forgatókönyvem van, a mi lett volna ha és hasonló kezdetű múltban történt dolgokra, arról nem is beszélve, hogy előre is eltervezek nagyon sok dolgot. Olyan vagyok, mint egy GPS, mindig újratervezek, ha valahol eltérek a tervtől, de a cél mindig ugyanaz.
- Nekem sem kopogtatott még az igazi, de jól esik flörtölni ott munka közben, gyorsabban telik az idő és hát ha olyan a srác, biztos megadom neki a telefonszámom is, hátha. Megvonom a vállam, sajnos még nem mertem eddig ilyen lépéseket megtenni, de lehet ideje belekezdeni, csak nem hiszik, hogy olyan könnyűcske vagyok, mint a legtöbb nő. Ha megismerkedünk, rá kell jönniük, hogy én nem vagyok olyan.
- Igen, de hát engem nem zavar, ez is a részemmé vált és a legjobbat hoztam ki belőle. Most is inkább maradok pozitív, mert hát rosszul hangzik, de nem szenvedtem, elvoltam a saját kis világomban. Eddig nem ért nagyon hátrány sem miatta, szóval nincs miért hibáztatnom.
- Nos, a mai világban semmi sem olcsó és jól át kell gondolni, hogy bele akar-e kezdeni vagy sem. Mondjuk nem ártanak a támogató barátok sem, hogy tényleg megéri a dolog, mert van aki csak jónak képzeli magát, elég csak a tehetségkutató műsorokra gondolni. Elég szomorú vagyok, hogy oda bárki elmehet és azzal, hogy rémes az előadása képes tönkretenni magát, kinek mennyit ér kevesebb, mint öt perc hírnév, hihetetlen.
- A középkategória jó. A telefonomba gyorsan belepötyögöm az albumok címét, hogy később rákereshessek és meghallgassam. Nagyon érdekel, hogy ez a vörös szépség hogyan énekel, ami mellett még egy bárt is  vezet, igen tiszteletreméltó.
- Na akkor jól elmentünk kávézni. Nevetek fel, mert hát ez akkor forrócsokizás lesz részemről, részéről meg még nem tudom mi, de majd megtudom.
- Nekünk is van baristánk, de nem mertem még megkérdezni, hogy megtanít-e engem is pár koktélra, pedig jó lenne. Mondjuk mivel ő csinálja, ezért nem is néztem még meg annyira az itallap ezen oldalát. Gondolkozok el hangosan, lehet megnézhetném mit lehet kapni nálunk és Rea csak megtanít ha szépen nézek rá, elvégre eléggé kedvel engem, meg én is bírom őt.
- Rendben, majd akkor ott meghívhatsz valamire, el fogok menni. Időmből kitelik és hát mindegy merre megyek szórakozni. Kedves tőle, hogy meg akart hívni, bár az én ötletem volt, hogy sétáljunk egyet kicsit. Mindegy is, elengedem, az önérzetem nem engedné, hogy csak úgy mindenre meghívassam magam, elvégre van pénzem ilyenekre. Kicsit irigyelem, hogy ez a kedvesség annyira természetes egyeseknél, csak nálam nem.
- Sokaknak az, de nekem nem, elég egyszer elolvasnom valamit és már tudom is, mindig is kitűnő tanuló voltam. Próbálok némi szerénységgel beszélni és oldalra pillantok, nem szoktam dicsekedni ezzel, de hát mi mást mondhatnék? Nekem tényleg nem nehéz, de másokat láttam már szenvedni és izzadni a könyv felett, na meg megbukni a vizsgán.
- Gondolkozol valami levelezős szakon? Sokan azt csinálják munka mellett. Érdeklődöm és a forrócsokim tetejét fújkálom utána, majd óvatosan meg is kóstolom, sikerült annyira lehűteni, hogy ne égessem meg a számat, szóval lassan kortyolok párat, majd a kezem ráfonva melegítem az ujjaimat.
- Szerinted hány kör lesz még ilyen visszahívósból? 

~ ✩ ~

- Saját magukról már egészen biztos többet lőttek, mint mi ketten együtt véve.- Úgy tűnik tök jól egymásra akadtunk ebben a kissé műnőkkel teli fotózáson. Legalább ő sem unja el magát a várakozásban és én nem. Elég idegőrlő lenne itt ücsörögni egyedül és nézni amint jönnek-mennek az előttem lévők. Az meg egyenesen kétségbeejtő, hogy némelyikük hisztérikusan tör ki a fotózás helyszínéről. Nyilván nem esik jól senkinek, ha nem tetszik a másiknak amit csinál, de azért ennyire szerintem nem kell tragikusan felfogni ezt a fotózás témát, elvégre nem élet-halál harc.
- Írni? Miket szeretsz írni? - A rajzolás sem piskóta, de az írás, na az azért szerintem sokkal durvább, abban egészen biztos vagyok, hogy azt nem lehet ugyanúgy tanítani, sem megtanulni, mint az előbb említett művészetet. A rajzolást lehet gyakorolni, az interneten is van fent egy csomó videó, mit hogyan lehet szépen elkészíteni, de az ihletet, a fantáziát, azt nem lehet tanulni.
- Mondjuk ebben van valami.- Flörtölgetni én is szoktam, bár főleg azokkal a srácokkal akik hetente nálunk múlatják át az éjszakát, szóval a törzsvendégszerűségekkel.
A múltról inkább én nem beszélnék, ha nem muszáj, szóval csak bólintok egyet amikor elmondja a véleményét. Jó, persze nagyon ritka az akinél minden szép és jó, még akkor is ha kívülről úgy tűnik.
- Gondolkoztam rajta, hogy egyszer el kéne menni valamelyikbe, elvégre évente több is indul itt a környéken, de ha bekerülnék akkor tuti semmi időm nem lenne a bárra és hát nem szívesen hagynám egy idegenre. - Elhúzom a számat, mire a mondat végére érek. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban ki tudnék törni a középkategóriás énekesek közül, de nem vagyok benne biztos, hogy akarnám ezt a kitörést, legalábbis egyelőre.
- Szerintem pörgünk mi kávé nélkül is. - Jegyzem meg mosolyogva, majd miután megkaptam az italom elindulok egy kicsit messzebb a pulttól, oda ahol vannak hamutálak is kihelyezve. Nem sűrűn dohányzom, de most jól fog esni egy szál. Hosszú és mentolos. Ez az egyik kedvencem. Kiveszem a kis táskámból a dobozt, majd abból egy szálat, aztán megkínálom Mynát is.
- Mi megtanultunk egy-két könnyebb koktélt, hogy aki szeretne belőle, annak akár délelőtt is el tudjuk készíteni. - Mondom lelkesen,miközben rágyújtok. Ez afféle nyugtató szertartás nálam.
- Rendben, örömmel. Tényleg örülnék, ha eljönne, legalább meglátná milyen szuper az a hely. Elfogult vagyok?! Lehet.
- Akkor te nagyon tanulékony vagy! - A verseket, dalszövegeket én is könnyen megjegyzem, de ami nem érdekel, az nem is ragad meg, ezért nem voltam sose kitűnő tanuló.
- Gondolkoztam valami vendéglátós, vagy gazdasági szakon, amit tudnék hasznosítani a bárban is, de szerintem sok lenne az nekem. - Legyintek egyet. Mennyi terv, mennyi "álom" és milyen kevés idő. Borzalmas.
- Ha jól tudom ezután már "élesbe" megyünk. Mármint a naptárfotózás jön. Ezért is lepődtem meg, hogy ennyien vagyunk még, de gondolom az értő szemek ügyesen ki tudják válogatni azokat, akiket szívesen látnának a falukon. - Azért egy kicsit bennem van az izgalom, de közel se veszem olyan komolyan ezt a dolgot, mint az ittlevők többsége.

- Az biztos, pedig én is szeretek fotózni, csak hát nem magamat általában. Meg nem is telefonnal, azzal csak a rajzait szokta lefotózni, hogy meglegyenek, elvégre sose tudhatja mikor találkozik valakivel, aki értékeli a művészetet és akkor megmutathatja neki, hogy ő is. Nem csak azért, hogy megjöjjön valakinek, hanem hogy ténylegesen művész is. Sokan megjátsszák magukat manapság.
- Történeteket, legyen az kaland vagy szerelmi általában, a képek a borítóképek hozzá, egyszer remélem majd megcsináltatom és megmutatom pár nagynak, hátha kiadják, de ha nem, akkor sem keseredek el. Ha már rajta kívül megtalálja azt a pár embert, akinek tetszik, már akkor boldog lesz, online is kiadhatja ingyen és akinek tetszett, az adakozhat érte legfeljebb egy kávé árával.
- Nincs túl nagy ismeretségi köröm, szóval muszáj valahol elkezdeni és a pub jó hely. Ki tudja, ki fog belépni ott, aki elvezet majd a nagy "Ő"-höz, szóval mindenkivel kedves vagyok. mondjuk alapból is az vagyok, elvégre minek gonoszkodjak, vannak arra mások elegen a világon.
- A mi főnökünk jó fej és két helyettest is kijelölt, akik vigyáznak a pubra, amíg nincs ott, gyakran eljár hosszabb időre, de mikor ott van én le se tudom venni róla a szemem, ha a közelünkben van. Olyan helyes kigyúrt pasas, igaz idős lenne hozzám, de hát nézni még lehet. Nem kergetek ábrándokat vele, csak tényleg kellemes a szemnek, olyan igazi férfi, akinek a lányai vagyunk mind ott szinte, mint egy második apuka. Szeret minket, de ha rosszat teszünk hamar leteremt, mert mégis csak egy munkahelyen vagyunk ugyebár.
- Biztos találsz majd valakit, aki alkalmas arra, hogy helyettesítsen, szóval ne mond le róla, hogy egyszer elmész egy tehetségkutatóra. Bár van ezekkel kapcsolatban egy rossz érzésem, mintha előre meglenne ki fog nyerni, mert megmondják ki mit mondhat, de ez már nem az én hatásköröm és lehet csak ostoba tévhit az egész.
- Az biztos, látnád mit tesz velem egy energiaital! Le sem lehet lőni olyankor, de csak vizsgaidőszakban szoktam reggel inni egyet, amikor későn alszom el, mert mindent át akarok még nézni és hát az sokáig tart. Odasétálunk egy hamutálas asztalhoz, ahol kellő távolságra megállok, nem szeretem annyira a cigifüstöt, rosszul vagyok tőle, ha rajtam megmarad a szag és képes vagyok egyből lefürdeni meg mosásba dobni a ruhákat is ilyenkor. Elég beteges, de a saját finom édes illatomhoz ragaszkodom.
- Köszi, én nem, soha nem is. Emelem meg a szabad kezemet, büszke vagyok magamra, hogy kihagytam ezt a dolgot az életemből, elvégre sokan rászoknak vagy csak alkalmi dohányosok lesznek, engem egyik sem vonz, inkább költöm másra a doboz cigi árát.
- Az jó, lehet engem is megtanítanak, mert akkor abba is tudok segíteni, ha egy nagyobb társaság jön be koktélozni. Szinte látom is magamat, ahogy keverem a koktélokat, nagyon jól állna nekem és hát bár csajos ital, azért biztos a fiúk is kérnének valami erősebbet lehet.
- Igen, szerencsés vagyok ilyen téren, de helyette a mozgással voltak gondjaim, sok táncórát kellett vennem, hogy ne legyek nagyon béna a bulikban és ki merjek menni ropni. Kicsit meg is mozgatom a vállaim és a kezeim nevetve, de hát tényleg iszonyú béna voltam. Nem lehet mindenben jó születésem jogán, szóval van, amiért én is megdolgozom.
- Az esti levelezős nem vészes azt mondják, sokan ott végeznek el ilyesmit és kilencven százaléka el is végzi sikeresen, mert az ugye fizetős. Sosem árt tanulni, én is lehet elvégzek majd még valamit esti levelezősön, mikor már munkába fogok állni, bár nekem ugye a tanulás része most sem okoz gondot és valószínűleg akkor sem fog. Kellenek a papírok, de csak ami hasznomra lehet, fölöslegesen nem akarom gyűjteni őket.
- Az jó, bár most kicsit jobban félek, hogy éles az egész. Végigsimítok a hajamon és utána a ruhám is megnézem, meg a cipőm. Minden tiszta és szépen áll még  mindig, szóval az egész rajtam áll, hogyan teljesítek. Az egyik rendező sétál el mellettünk kávét venni hordozóba téve, majd visszafelé megáll nálunk.
- Eléggé felpörgött a fotózás, szóval jobb ha visszajöttök, mert hamarosan ti jöttök lányok. Kacsint Annera és távozik is, én meg csak mosolygok a vörös lányra.
- Szerintem tetszel neki. Jegyzem és kortyolok a kakaómból, jobb lesz ott befejezni a várakozóban, ha felpörgették a fotózást, nem szeretnék lemaradni. Milyen kedves, hogy szóltak nekünk.
- Akkor irány vissza gondolom. Azért megvárom, amíg elnyomja a cigijét és indulásra kész lesz, csak nem úgy értette, hogy egyből rohanjunk vissza.

~ ✩ ~

A fényképezős témát ezennel lezártnak is tekintem, legalábbis nekem már nincs hozzáfűzni valóm. Milyen érdekes, hogy eljövök egy ilyen jellegű dologra, azt hinném, tele lesz üres fejű, öntelt lányokkal, aztán találkozom valakivel, akivel sok közös van bennünk, ami persze első ránézésre nem derül ki rólunk. Örülök neki, hogy eljöttem, ha mást nem csak azért, mert megtaláltuk egymást.
- Ez jól hangzik. Én mindenképp meg fogom venni a műveidet, aztán majd dedikáltatom veled! - Tulajdonképpen még lehet segíteni is tudnám a dolgát, van egy-két ismerősöm ilyen téren is. Persze nem a nagyok között, de kezdetnek szerintem egy kisebb kiadó is jól jöhet. Ezt majd a következő találkozásunkkor elmesélem neki, persze csak akkor, ha tényleg eljön hozzánk.
- Igen, ismerkedésre mindenképp. Ha szerencsénk van még egy-két "sztár" is betéved. A sztár szó alatt mutatom az idézőjelet az ujjacskáimmal. Nálunk megfordult már pár ismertebb személy, persze nem a leghíresebbek, de valahogy az ő társaságukra nem is vágyom. Jó nekem így is.
- Lehet én is jobban tenném, ha rendesen betanítanék valakit. Igen, láttam már, valóban szemet gyönyörködtető. Mennyi idős lehet? Idős. Hát ez elég relatív. Nyilván nekünk most még a 30 felettiek is annak számítanak, de majd ha mi leszünk annyik, akkor már az 50-es korosztályt fogjuk annak nézni.
- Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem kell oda is valamiféle befolyásos ismerős. - Vagy esetleg lefeküdni ezzel-azzal, mert néha olyanok esnek ki, hogy a pofám leszakad és olyanok jutnak tovább, akik jobb lenne, ha csak maguknak énekelnének egy hangszigetelt helységben. Ezt a véleményemet inkább nem osztom meg vele, bár lehet ebben is egyet értenénk.
- Duracell nyuszi? - El tudom képzelni, hogy kb. fejen pörög, miután megivott egy dobozzal az édes italból. Azért egyszer megnézném. El is mosolyodom, miközben rágyújtok egy cigire. Ő nem kér. Jobban teszi, de én akkor se tudok lemondani erről a pár szálról.
Mosolyogva hallgatom őt, miközben a koktélokról, a táncról, a suliról mesél. Nem nagyon tudok mit mondani, szóval csak szívom a cigit és iszogatom az italt, mert már lassan kihűl magától.
- Nem lesz gond, simán lenyomjuk őket. - Közben tekintetemmel abba az irányba mutatok, amerről jöttünk. "Kávézgatásunkat" az egyik szervező szakítja félbe, aki miután közli, hogy lassan mi jövünk rám kacsint. Én küldök neki egy dögös mosolyt, majd kicsit elpirulva Myna-ra nézek.
- Ezt sose fogom megszokni.- Sokan bókolnak nekem, flörtölnek velem, kacsintgatnak, de én még mindig zavarba jövök ezektől a megmozdulásoktól. Talán még nem nőttem fel? Lehet.
- Mindenesetre rendes tőle, hogy idejött. - A cigimből már nem volt sok, így el is nyomom, majd miután elkortyolgattam az italt, leteszem a csészét, hogy együtt sétáljunk vissza.
- Most már én is izgulok. - Szólalok meg amikor visszaérünk a helyszínre. Még ketten vannak előttünk, ez azért kicsit már para. Belenézek a tükörbe hátha mégsem "csókálló" a rúzs amit használok, de szerencsére sem a cigi, se az ital nem vett el a színéből.
- Menjünk oda. Mutatok lágyan az ajtóra, ahol majd be kell mennünk. Kíváncsi vagyok mi vár ránk bent, de inkább nem kérdezek senkitől semmit, nehogy még jobban ránk hozzák a frászt.
- Csak add Önmagad és minden jó lesz!- Vagy, ha nem akkor mégis ezek a műcicák kellenek nekik, de ezt inkább nem mondom már, mert elég sok van belőlük jelenleg körülöttünk.

- Ez még nagyon a jövő zenéje, lehet az első kötetet elejét feltöltöm valahová és ha tetszik az embereknek, akkor adományokból megvehetővé teszem, majd ha sikeres, biztos találok kiadót a többi kötetnek is, már három könyvem készen van. Manapság mindenki ebből akar megélni, amióta a Harry Potter olyan sikersztori lett, de hát nem mindenkiből lesz jó írónő és nem lesz a története sem olyan érdekes. Egy világ, amit jól fel kell építeni meg minden, hát nem kis munka, nekem is jó sok évem van ezekben, de mikor már megvan a kialakult világ, hát könnyebb írni bármit is.
- Tényleg, erre nem is gondoltam eddig, pedig bárhol megfordulhatnak gyakorlatilag. Annyira nem vagyok nagy rajongója senkinek sem mondjuk, szóval nem kapna el a rajongás, hogy a közelébe menjek és aláírást szerezzek bárkitől is. Amúgy sem vagyok az a nagy tömegen átvergődős típus, inkább kivárom a soromat.
- Te ismered a főnökömet? Szerintem olyan harmincas évei elején lehet max. Meglepődöm, bár biztos normális, hogy ismerik látásból is egymást a bár és pub tulajdonosok. Na de nem szeretnék a főnökömről többet beszélni, főleg úgy, ha Anne ismeri.
- Hát a tehetségeket akkor is észreveszik és biztos akad, akinek a dollárjelek megjelennek a szemei előtt, ha felkarol, szóval ott nem az a cél, hogy megnyerd a tehetségkutatót, hanem hogy felhívd magadra a figyelmét az olyanoknak, akik segítenek elindulni az úton. Bár már van lemezed, szóval akinek tetszettél, úgy is rád talál és megveszi a lemezeid. Nem szoktam ilyeneket nézni, csak a beválogatóig, utána már nem érdekel, mert ezek a szavazós dolgok nekem valahogy nem fekszenek, nem égek a vágytól, hogy megtudjam hogy döntött a többség. Aki tetszik, őt másnap megnézem a youtubon, mert mindig felkerül mindenki és ennyi.
- Olyasmi! Le sem lehet lőni, akkor golyóálló is vagyok biztosan. Mosolygok újdonsült barátnőmre és figyelem, ahogy rágyújt és elkezdi a dohányzást. Ez a része mindig tetszik, mikor rágyújtanak, megvan a maga kis hangulata, de attól még én nem fogom kipróbálni.
- Remélem, bár nem célom lenyomni senkit, csak a legjobbat kihozni magamból. Keresztbe teszem a kezeim, kicsit kezdek fázni, de még kibírom, a meleg forrócsoki azért segít, szinte érzem, ahogy végigfolyik rajtam a meleg nedű.
- Az csak jó, szerintem nem szeretik a pasik, ha túl természetesnek veszed a bókokat. Talán még a számát is megadja a végén neked. Heccelem kicsit, bár nem lehetetlen a dolog, hiszen ő az egyik szervező és ha a zsűriben is benne van, akkor biztos lehet, hogy Anne bejut majd. A szimpátia fontos dolog, nem szabad alábecsülni, viszont amennyire megismertem a lányt, nem fog rosszul sem teljesíteni a fényképezőgépek előtt.
- Igen, kár lett volna lemaradni egy forrócsoki miatt a válogatóról. Kár? Ugyan! Botrányosan szánalmas lenne, de ezt nem akarja kimondani, most nem szólja le magát ilyenekkel, mert magabiztosnak kell lennie és hát meg is kellene nyugodnia, de hát az nem megy olyan könnyedén.
- Hát igen, nagyon pörgetnek. A tükörbe nézek és elemelem a poharat a számtól. Jó kis barna kakaó ott van a számon, ami miatt előveszek egy törlőkendőt, hogy letöröljem. Nagyon ügyes vagyok, mint egy kismalac, na de mindegy, előveszem az ajakfényem és kihúzom a számat gyorsan. 
- Menjünk. Összedörzsölöm a tenyereim, majd a ruhámba megtörlöm, nem izzad és nincs rajta semmi, csak megszokásból csinálom inkább.
- Nem izgultam ennyire a vizsgák előtt sem. Érzem, hogy a gyomrom görcsbe rándul és a pulzusom is megemelkedik, annyira jó lenne továbbjutni és szerepelni egy naptárban, beindítaná a karrierem.
- Köszi, igyekszem! Nem tudom, hogy ennyire látszik rajtam vagy csak amolyan búcsú mondat volt-e Anne részéről, de őt hívják be, szóval egyedül maradok és várhatok a soromra, ami mindjárt eljön.

- Üdvözöllek Anne! Ott egy berendezett bárpult, van ott minden, amivel dolgozhatsz, menj oda és gondold át mivel képzelnéd el magad egy fotón és ha készen állsz szólj és a fotós segít mielőtt lefotóz, hogy mindenképpen jó képek legyenek. Szólal meg egy nő elé semlegesen mikor belép és a kezével mutat is az adott helyre. Tényleg van ott mindenféle pohár, italos üvegek, minden, ami egy koktél elkészítéséhez kell, na meg van kávégép is. Csap, ahol sört lehet csapolni, nagyon jól berendezett kis helyiség. A kacsintós pasas is ott ül a nő mellett és súg valamit a mellette ülőnek. A fotós a bárpultnál ül a vendégek helyén és várja, hogy miket választ a lány, majd segít pózolni, ha szükséges és amint kész az a pár kép, megköszöni és vissza leül a helyére.
- Ha maradsz, akkor fél órán belül megtudod tovább jutottál-e, ha nem, akkor sms-ben értesítünk, köszönjük. Küldd be a következőt kérlek! A nő nagyon pörgeti az egészet és hát Myna következik ugyanezekkel a feladatokkal.

~ ✩ ~

Mosolyogva hallgatom a különleges szépséget, miközben a lehetséges terveiről mesél. Ismerős a dolog, bár én nem könyvekben "bizniszelek", de tudom nem könnyű bekerülni a köztudatba egyik műfajban sem.
- Három?? Én egyet sem tudnék írni! - Úgymond tátva marad a szám egy pillanatig, amikor ez közli velem. Suli és munka mellett, hogy a fenébe van ideje még könyveket is írni? Bár valószínűnek tartom, hogy az írást kikapcsolódásnak tartja, mint kemény munkának.
- Azt nem mondanám, hogy ismerem, csak láttam már egy-két alkalommal és hát nem az a rögtön elfelejted típus. - Sőt, szerintem a bártulajdonosok közül ő néz ki a legjobban. Persze, mint tudjuk a szépség nem minden, de azért ő tényleg jól néz ki. Biztos vagyok benne, hogy nem egy-két lány fordult már meg az ágyában, vagy akár az irodájában.
- Na, pont ezért mennék is meg nem is. Láttam már olyat, aki odaállított a lemezével és teljes kudarc lett a vége, bár ő tényleg borzalmas volt. - El is fintorodom az emlék felidézése alatt. Nem is értem, hogy miért hiszik el, hogy jók, miközben olyan hamisak, hogy halláskárosodásért lehetne perelni őket.
- El tudom képzelni.*Szemeim előtt megjelenik Myna, ahogy pattog fel-le, jobbra-balra vigyorogva. Nyilván nem így viselkedik akkor sem, de tény, hogy energiaitalt nem nagyon kell szerintem innia.
Elszívom a cigit és visszamegyünk a várakozás helyszínére, ahol nem is kell olyan sokat várnom. Ilyen gyorsan elment az idő? Hát, egy helyben ücsörögve biztos sokkal hosszabbnak és idegtépőbbnek hatott volna. Mindegy, én következem, ezért hát elhagyom az "előkészítő terepet". Zavaromat leplezve magabiztosan, ám annál szélesebb mosollyal lépek ki a válogatók elé.
- Szép Napot! - Egy-egy mosollyal üdvözlöm az itt lévőket, megpróbálok mindenkivel kialakítani egy pár másodperces szemkontaktust, miközben az egyik szervező tájékoztat a feladatról. Odasétálok a bárpulthoz,a majd egyeztetek kicsit a fotóssal. Úgy tűnik tetszik neki az ötletem, miszerint koktélt fogok keverni. Na, akkor lássuk a medvét. Először is mindent összepakolok kartávolságon belülre, majd jelzek a fényképésznek, hogy most már kattogtathatja az a masinát. Elkezdem keverni a koktélt, közben jó sokszor pillantok rá, hogy mosolyogva, hol komolyabban. Kacérkodva beletúrok a hajamba, kacsintok is egyet. Aztán hopp, átdobom a fejem fölött a shaker-t, hogy a másik kezemmel kapjam el. Szerencsére sikerült a művelet.
- Végeztünk. - Szólt pár perc után, majd kérte küldjem be a következőt. Hát, tudtam volna még pózolni, de remélem ez is elég volt, hogy lenyűgözzem őket. Kifelé menet küldök egy kacér mosolyt annak, aki szólt nekünk a kávézóban.
- Sok sikert! - Nyilván ebből megérti, hogy most rajta a sor elkápráztatni a kamerát. Természetesen szeretném megvárni a mai "meccs" eredményét, meg hát a lányt is, ezért nem is megyek túl messzire az ajtótól, ahol Myna kilépett.

- Jó, de én már tizennégy éves korom óta dolgozom rajta. Első körben a szereplők és a világ volt, amit kidolgoztam és ez rengeteg időt elvett, majd ugye ki kellett találni egy fondorlatos történetet, mert hát ez a siker kulcsa azt hiszem, hogy a könyvek során összeáll a kép és a visszautalások engednek következtetni dolgokra.Szóval jó nagy munka van benne, bár ezt a saját szórakoztatásomra kezdtem el mondjuk, nem voltak akkor még olyan jellegű álmaim, hogy híres író legyek, most sem az a célom, viszont szívesen megosztanám másokkal a történetemet. Na de nem szeretnék nagyon belemenni és untatni Annet ezekkel.
- Nos, nagyon jó kiállású férfi az már biztos, mint a lányait úgy szeret minket ott, amilyen szigorúnak tűnik, annyira nagy szíve van. Nagyon szeretem és szerencsére nem az a csajokat hoz be magához típus vagy aki kikezdene velünk, igazi férfi mintapéldány, csak kár, hogy ilyen fiatal vagyok hozzá, de biztos akadnak korombéliek is, akik közül majd egyszer megtalálom a nagy Ő-met.
- Majd meghallgatlak és elmondom, szerintem érdemes-e jelentkezned ilyesmire, elvégre sokaknak van pénze lemezre, de attól még nem lesz sikeres, ezért is jelentkeznek ilyen tehetségkutatókba úgy hiszem. Azért is gondolom így, mert a sok sznob gazdag megteheti és hát barátok híján biztos nincs, aki szóljon neki, hogy ne égesse be magát.
A megjegyzésére, hogy el tudja képzelni, csak jobban elmosolyodom, sajnos én is el tudom képzelni magamat, túl élénk a fantáziám és nagyon vissza se tudom magam fogni, ami néha okoz némi kellemetlenséget, de szerencsére csak fejben, mert kifelé nem nagyon szoktam kifejezni magam másoknak. Lassan viszont ideje indulnunk és amin ő belép a válogatóba én egyedül maradok. Még sose izgultam ennyire, mert hát tudtam mi vár rám és készen álltam a vizsgákra és előadásokon is, itt viszont nincs se próba, se elméleti anyag, amit kikérdezhetnének, rögtönöznöm kell és nincs több lehetőségem. Látva a feszengésem, az egyik pláza cica odalép hozzám.
- Ne aggódj, mert úgysem fogsz továbbjutni! A gonosz megjegyzésre hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak meglepetten pislogtam párat. Hátrébb léptem és elfordultam az ajtó felé, nem vagyok valami nagy konfliktusba ugró lány, inkább elkerülöm. Biztos csak azért ilyen, mert fél, hogy jobb leszek nála. Nem sokra rá jön ki Anne, akire zavartan mosolygok, majd elindulok befelé. A barbi meg nevetgélni kezd és a többi lányhoz visszasétál.
Megkapom az instrukciókat és a bárpulthoz sétálok. Az első, ami eszembe jut, hogy egy rongyért nyúljak, amivel letörölhetem a pultot, ez nálam amúgy is megszokás, majd a hozzám legközelebb álló dolgok felé nézek. A sör, talán az illik hozzám a legjobban, meg hát a férfiak is mit szeretnének látni egy képen? Hát nem koktélokat remélem. Szóval a fotósnak jelzek és csapolok sört, meg a pultot is áttörlöm, majd a vállamra csapom a rongyot, szerencsémre a fotós segít beállni és tetszenek neki az ötleteim is, mert nem sokan fogták meg ezt a részt, sőt a sörért az egyik zsűritag odajön, hogy elvigye magával, most már lassan végeznek és belefér neki, kár lenne kiönteni. Megköszönik a részvételt, közlik, hogy hamarosan vége és kihirdetik az eredményt, szóval ha lehet maradjak addig vagy értesítenek az elérhetőségeim egyikén. Nagy kő esik le a szívemről és mikor kimegyek, látom, hogy Anne még itt van, szóval odasétálok hozzá.
- Hú ez nagyon jó volt, remélem jó képek születtek, te mivel dolgoztál? Érdeklődöm, mert hát érdekel a dolog, bár azt nem értem, miért jöttek ki sírva páran. El is pillantok a szemem sarkából egy tincset tekergetve az ujjamon a Barbiék felé, akik nagyon örülnek maguknak. Remélem tényleg csak rám akart ijeszteni és nem bundázták meg a fotózás végeredményét.
- Aki szólt nekünk láttad, hogy zsűritag volt? Szerintem az ő szavazatát biztosan megszerezted. Mosolygok kedvesen a vörös hajú lányra, nincs benne semmi féltékenység vagy gúny, inkább bátorítás, hogy tuti bekerül a tizenkettőbe, szerencsére nem kell sokat várni és ki is derül majd.REAG

~ ✩ ~

Ez most valószínűleg közhelyesen fog hangzani, de ha ma nem jutok tovább mr akkor is egészen biztosan nyertem valamit, vagy inkább valakit. Úgy tűnik Mynával nagyon jól megértjük egymást és biztos vagyok benne, hogy fogunk még találkozni, ha nem is a fotózás keretein belül. Nem sok olyan ember van, akikkel nem a munkám által találkozom, de ma ez a szám eggyel nőtt.
- Tizennégy? Jéézus, hát én még akkor azt sem tudtam merre vagyok arccal! - Lehet hülyén hangzik, de hát nincs mit szépíteni. Akkor a legnagyobb gondom az volt, hogy aki tetszik a suliban nekem, rám sem néz. Persze bőven akadtak udvarlóim már akkor is, de valahogy én mindig olyanokért voltam oda, akik azt sem tudták, hogy létezem. Az élet nagy problémái, mit nem adnék azért, ha újra átélhetném azt az időszakot. Mosolygok egy sort az emlékeimen elmerengve, de itt az idő, hogy végre mi legyünk a kamera központjában, ezért visszamegyünk a fotózás helyszínére, ahol hamarosan én következem.
Szerintem jól sikerült részemről a dolog, megpróbáltam kihozni magamból a maximumot, meg persze az sem hátrány, hogy látszólag bejövök az egyik tagnak. Elkészítettem egy zombi koktélt, amit a férfiak kedvelnek többnyire, mivel három féle igen erős rum van benne. Közben persze próbáltam többféle arcomat megmutatni, a kislányosat, a vadmacskásat, a buját, a szendét, hát majd meglátjuk mi lesz az ítélet. Kilépve már jön is a váltás, most Mynán a sor, remélem az izgulása nem megy rá az eredményre.
- Zombi koktélt gyártottam, általában szeretik a pasik, bár most inkább az a kérdés ők szeretik-e. - Megvonom a vállam, miközben az ajtó felé pillantok, aminek nemrég még a túloldalán voltunk.
- Biztos jók lesznek! Te mit választottál? - Közben helyet foglalok a legközelebbi ülőalkalmatosságon, elvégre körülbelül fél órát kell még itt eltöltenünk és, ha nem muszáj nem ácsorgok. Szakmai ártalom.
- Legalább nem maradok cikibe, lesz egy szavazatom.- Mondom neki kuncogva, persze azért bízom benne, hogy több is akad majd.
- Remélem tényleg csak egy fél óra, mert még szeretnék beugrani a bárba is a nagy forgalom előtt, hogy elmeséljem a csajoknak mi volt. - Persze addig még van pár óra, de mivel tömegközlekedéssel jöttem az utazás körülbelül 25-30 percet vesz igénybe. Sebaj, eredménytől függetlenül addig legalább kiszellőztetem a fejem.
- Beírnád a neved, hogy be tudjalak jelölni? - Közben előkotortam a telefonom és megnyitottam a facebook oldalamat, hogy ott is ismerősök legyünk. Nem szeretném, ha többet nem találkoznánk.

Csak kuncogok a kijelentésén, mert hát a korombéli lányokkal nem lógtam csak az iskolában, azon kívül nem, mert nem tudtam velük miről beszélni. Őket a fiúk érdekelték, engem meg a könyvek, elvégre egy fogszabályzós lánnyal ki kezdene? Nem kergettem hiú reményeket, mint ők, inkább kitaláltam magamnak egy arctalan herceget, akivel kalandosan alakult a sorsunk és hát szép lassan megalkottam a világot, a családokat, a barátokat és mindent. Utána már könnyű volt az írás, bár nem vittem túlzásba. Úgy indult, mint egy napló és könyvvé nőtte ki magát végül.
- Nyugi, visszaolvasna nagyon gyerekes volt még sok dolog és át kellet fogalmaznom a dolgokat, de egy jó alapom volt erre, amit kiegészíthettem. Nem kell ám olyan komolyan venni, de persze ha jobban ismerne meg sem lepődne ezen, hiszen kiskorom óta elolvastam és tudtam a tananyagot, semmi sem fogott ki rajtam, még a matek sem, fejben is nagyon jól számolok. Persze az okos nőket sem szeretik a pasik annyira, szóval ilyenekkel nem kérkedek és hát a leendő barátoknak sem jó ilyen okostojásnak tűnni.
- Oh. Biztos sikered volt! Egy koktélt megcsinálni tök jó, meg látványos is, de hát amihez nem értek, azt inkább nem is erőltettem.
- Hát... Én csak a pultot törölgettem egy ronggyal, meg sört csapoltam. Megvakarom a tarkóm és hát így utólag lehet, hogy ez nem volt olyan nagy ötlet, mert villantani kellett volna valamit inkább. Csalódottan sóhajtok egyet.
- Ugyan! Szerintem nem maradsz cikiben, szerinted akkora karmokkal melyik lány tud koktélt keverni? Bökök a lány felé, aki közölte, hogy úgy sem jutok tovább. Eléggé bosszant, de inkább elengedem, mert ezzel csak az én kedvem lesz rosszabb és azt nem akarom.
- Én is, mert elég messze van Queens és mire hazaérek az beletelik egy jó kis időbe. Persze neki a bár az első, de hát itt is lakik és hát bártulajdonos, szóval nem lep meg a dolog. Lehuppanok mellé és keresztbe teszem a lábaim, amin megtámaszkodom.
- Már csak egy jelentkező és bíráskodnak. Közlöm az ajtó felé nézve, majd persze a telefonra nézek, amit elém tart.
- Persze. Be pötyögöm a nevemet, gondolom tetszeni fog neki ez is, elvégre a Rosegold egy szép vezetéknév és ritka is. Bejelöltem magam és úgy adtam vissza neki a telefonját.
- Mindjárt visszajelöllek, de már nincs sok net a telefonomon, szóval majd egy wifisebb helyen ránézek. Alig végzek és kijön a srác, aki Anne-ra kacsintott és nyújtózik egyet. Őt követik a többiek is, kis csoportban haladnak a fotóssal. Egy másik szobába mennek be. Nagyon izgatott vagyok és a ruhámba törölgetem a kezem.
- Egek, mindjárt kiderül, hogy mi lesz! Kicsit kihúzom magam és hát nem bírok egy helyben maradni, már pisilnem is kell. 
- Mindjárt jövök, csak meg kell látogatnom a mellékhelyiséget. Mondom kicsit bohókásan, majd távozom is, elég gyors az anyagcserém. mire visszaérek, a zsűri utána jön ki a szobából és  int minket közelebb magukhoz.
- Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki eljött! Mindenki nagyon ügyes volt és természetesen szép, de csak tizenkettő helyünk van, szóval nem is húzom az időt! A szerencsések nevét mondom és kérem, hogy maradjanak egy kicsit, a többiektől meg búcsúzunk, legközelebb is várunk mindenkit! Neki is áll a nő a neveket sorolni, ami után valakik sikítoznak, amire elhúzza a száját, nem tetszik neki a dolog. Negyedikként mondja Anne nevét, majd folytatja és tizedikként az enyém is elhangzik. Én a csendesen örülök típus vagyok, csak suttogva mondom ki, hogy ez az, meg az ökölbe szorított kezemmel teszek egy nyertes mozdulatot is. Annera nézek.
- Gratulálok! Mondom ki, amint a végére érnek és közelebb is mehetünk hozzájuk. Elmondják, hogy a fotózás két hét múlva lesz és mindenkinek egy órája lesz, kapunk egy mappát, amiben benne vannak az emailcímek és ott értekezhetünk előre a fotóssal majd, aki igényli persze.
- Most pedig, biztos fáradtak vagytok, menjetek pihenni és jelentkezni fogunk még mi is. Elköszön a  nő és mindenki elindul vissza a terembe. A férfi megint kacsint Annenak és követi a többieket.

~ ✩ ~

Most jutok el arra szintre megint, hogy lehet mégsem kellett volna eljönnöm. Most, mikor már túl vagyok ezen az egészen úgy érzem lehet mégis kevés vagyok ahhoz, hogy egy naptáron szerepeljek. Tisztára össze vagyok zavarodva, gondolatok százai pörögnek át az agyamon és megint eljutottam odáig, hogy ebben a világban a természetesség és a szépség kevés egy ilyen helyre. g jó, hogy csak most parázom és nem a fotózás előtt, vagy közben, mert akkor már teljesen biztos lennék a kudarcban. Hogy miért jöttem el mégis, amikor én nem vagyok az a típus aki jelentkezik bármi ilyesmire? Egyrészt nem akartam cserben hagyni a lányokat, ha már az első körben úgy továbbjutottam, hogy nem is tudtam róla, másrészt jó reklámnak tartom a bárnak és az énekesi karrieremnek is. Szerencsére Myna is gyorsan végez, így nem sokáig kell a saját gondolatfoszlányaimmal küzdenem.
- Sör? Milyen egyszerű és milyen eredeti! - Hogy ez nekem szembe sem jutott, pedig a férfiak nagy része imádja a sört! Hát igen, sokszor túlgondolom a dolgokat, ahogyan most is, ezzel magamnak csinálva plusz munkát.
- Jól mondod, nem köröm, karom. Nem tudom a seggüket, hogyan tudják kitörölni, pedig az elég alapdolog. - Nekem is műkörmöm van, de az enyém nem karom, csak köröm, szép és diszkrét, olyan mintha a sajátom lenne.
- Hát igen, neked se két perc lesz, míg hazaérsz. - Tulajdonképpen szerintem már sötét lesz mire innen visszakeveredik, de ez a nap erről szólt. Valamit, valamiért. A körülöttünk lévők már elég türelmetlenek, nem tudom hova sietnek, a nagy részének szerintem semmi dolga.
- Köszi! De szép neved van! Hát nem különös? Rózsaarany és gyémánt... már csak ezért is tovább kell jutnunk! Lassan eljön az eredményhirdetés ideje, előtte Myna még lelép a mosdóba. Elég feszült a helyzet, lehet én is elkísérhettem volna, mert ha izgulok akkor pisilnem kell, de már inkább nem megyek sehova, nehogy lemaradjak.
- Igen! - Vigyorogva pislogok a bírákra és küldök egy hálás mosolyt azokra akikkel sikerül felvennem egy pillanat erejéig a szemkontaktust, köztük a pasira aki odajött nekünk szólni, amikor a kávézóban ültünk.
- Én is gratulálok! Ügyesek voltunk! - Közben felemelem a jobb kezem, hogy ha vevő rá pacsizzunk egyet, elvégre elég nehéz helyzet volt túlélni e között a sok libus között a helyzetet. Közben a pasi megint rám kacsint, amint egy zavart mosollyal hálálok meg, aztán kimennek a teremből.
- Legalább lesz egy kis időnk előkészülni.- Közben felállok és elindulok, hogy összeszedjem a cuccom a tükrös asztalnál. Majdnem itt hagytam!
- Köszönöm még egyszer a ceruzát, vendégem vagy egy italra, ugorj be ha arra jársz! - Mondom "sátorbontás" közben. Jó nagy szatyrot hoztam magammal, de hát ezzel a többiek sincsenek másként.
- Mehetünk? - Reményeim szerint együtt hagyjuk el az épületet, majd ha van rá lehetőség együtt is utazunk egy darabig, bár nem tudom pontosan neki mire kell felszállnia első körben. Mosolyogva köszönök el tőle, s bízom benne hogy nem csak a fotózáson fogom őt látni, hanem utána is.

A pult törölgetés annyira nem lehet nagy szám, mert nem fogta meg Annet, inkább a sörre mondja, hogy milyen egyszerű és eredeti ötlet. Nos igen, én megpróbáltam olyan szemszögből nézni, hogy egy férfi hogy nézne valakit szívesen egy képen. Persze ez csak akkor lehetne jobb, ha valami olyan pózol, aki erősebb mellben, de mindegy is.
- Köszi, bár kétlem, hogy sokan kevertek koktélt. Körbenézek és hát nem tűnnek olyannak, inkább valami mást önthettek pohárba és annyi.
- Na igen, nem is értem, mert nem is szép és a férfiak sem szeretik szerintem annyira. Jegyzem meg lezárva a témát, majd csak bólintok, hogy igen, mire hazaérek, az bizony nem két perc lesz, de akkor is megérte és örülök, hogy eljöttem. Bár könnyen barátkozom, de erre leginkább csak  pubban van időm, ott meg nem mindenki gondolja úgy, hogy legyen hosszútávú a dolog. Ez most úgy érzem más kicsit, hiszen facebookon már meglesz és ott lehet tartani a kapcsolatot is, ha úgy van.
- Köszönöm! Én is szeretem. Viszont muszáj könnyítenem magamon, de szerencsére időben visszaérek és jön is az eredményhirdetés, szinte kiráz a hideg, hogy bejutottam, ha Reagannak elmondom dob egy hátast biztosan! A hapsi, aki odajött nekünk szólni elég szembetűnően nézi Annet, a haverja vállon is boxolja, ő meg sóhajt és igyekszik senkire sem ránézni, mert nehogy megvádolják, hogy csak emiatt jutott tovább, mert ez nem igaz.
- Igen, úgy fest! Viszonzom a pacsit, de nem elég gyengén csapok bele a tenyerébe. Nem szoktam ilyesmit csinálni, de jól esik. a holminkhoz sétálunk és összepakolunk, én meg csak leellenőrzöm, hogy mindenem megvan-e. Valaki tollal összefirkálta a táskám egyik oldalát nem túl ízlésesen. Magamban átkozom, hogy hogy lehet valaki ennyire féltékeny és gyerekes. Ráhajtom a kabátom, mert odakinn jó idő van úgy is.
- Ugyan, nincs mit. Sóhajtom, elfáradtam és most még sikálhatok majd otthon, mert ez a kedvenc táskám és még drága is volt, csak remélem, hogy ki fog jönni.
- Persze, mehetünk. Elmosolyodom és már csak azért sem fogok hisztizni meg árulkodni senkinek. Emelt fővel távozunk. Sajnos azonban én teljesen másfelé megyek, szóval hamar búcsút intünk egymásnak, két hét múlva úgy is találkozunk.

~ ✩ ~