Kicsit hirtelen jellem, aki tele van fantáziával és képes egy jóképű srác láttán már elképzelni akár az egész életét, hogy milyen lenne, anélkül, hogy megszólította volna. Könnyen szerelembe tud esni, bár mások számára ezek csak úgynevezett fellángolások, amik elmúlnak. Persze mivel elég szép, így magasra szokta tenni a lécet a fiúknál és megesik, hogy még ő is puffan egyet, amikor elutasítja valaki. Minden érzelmet képes túldramatizálni és mivel kiskora óta rész vesz az iskolái színjátszó köreiben, így egész ügyesen túljátszik mindent, ha az kell valami eléréséhez. A csalódottságot nehezen kezeli, muszáj valakinek kibeszélnie magát és forrongani kicsit, azután mindig jobban érzi magát.
Ám egyedül is elég jól elvan és történeteket ír, amit egy kis lakatos naplónak tűnő könyvbe ír. A kulcs általában mindig a kedvenc karkötőjén van, ami minden ruhához jól megy. Ez egy ezüst karlánc, amire kis emlékmedálokat tett az idő folyamán. A történeteihez rajzolni is szokott, amihez szintén van tehetsége. Ezt a képességét azonban szívesen kamatoztatja, így tervezte meg barátnője Reagan tetoválását is.
Kedvenc helye a kanapéja, ami mellett van egy kis asztal, oda készít mindig valami rágcsálnivalót és innivalót, elvégre, amikor elkapja az ihlet, akkor hosszas ideig is elvan az írással. Ezen kívül szeret parkokban friss levegőn sétálni, de a pubot is kedveli, ahol jelenleg dolgozik.
Az utóbbi időben jelentkezett modellnek egy internetes oldalon, így néha fotózásokon van, ami egy kis plusz bevétel neki. Nem kérkedik ezzel és nem is változtatta meg, mint a legtöbb lányt. Ő még így is kicsit naiv és szerény maradt, egy amolyan igazi kertvárosi jó kislány, akit az egyetem és a város fog megrontani. Ez talán félig meddig igaz is, mert sokkal lazábbra vette a figurát, viszont még mindig lappang benne jóság és ő mindenkinek a kis angyalka, aki figyelmeztet, ha valamit soknak érez és rossznak. Persze hamarabb harapja el a száját inkább, mint megszólaljon, mert élvezi, hogy most kicsit rossz lány lehet.

Anya a lehető legszigorúbb volt velem mindig is, nem engedett el házibuliba és mindig vacsorára otthon kellett lennem. Sajnos így nem sok tartós kapcsolatom volt, vagyis nem olyanokkal, akikkel én szerettem volna kavarni. Nem mertem neki ellent mondani, mert nem bírtam a kifakadását és a hisztijét hallgatni, hogy milyen hálátlan vagyok. Apa sokat dolgozott és ő sem mert kiállni anya ellen, hogy megvédjen, abban egyet értettek, hogy jobb a fiúkat távol tartani tőlem. Szomorú dolog, de ugyebár nem lesz ez mindig így.
Addig is, kiélhettem a művészeti kreativitásomat és amit szóban nem tudtam kifejezni, azt eleinte rajzban fejeztem ki, majd elkezdtem írni is. Eleinte csak egy kis sablon történet volt, hogy miként találkozik egy szép lány egy helyes pasival és miként jönnek össze, majd ez megbonyolítottam kellemetlenségekkel, amit vagy túléltek vagy nem. Ekkor jöttek új szereplők a képbe és a végére nagyon drámai lett az egész. Megírtam a kis történetet, sokat rágódtam, hogy megmutassam-e anyáéknak, de végül úgy voltam, hogy nem lenne okos dolog. Elzártam őket a szekrényem mélyén egy ládába és ott őrzöm továbbra is. Egy idő után viszont megragadtam és csak ugyanazok a történetek ismétlődtek meg a fejemben, akkor döntöttem úgy, hogy kicsit felhagyok vele és foglalkozok mással. A más viszont én voltam, és a külsőm. Sokat rajzolgattam és terveztem, milyen ruhák állnának jól nekem, majd mikor kész voltam, azt megmutattam anyának, aki rögtön el is vitt vásárolni, mert azt mondta, ritka nagy tehetségem van hozzá, de nehogy stylist merészeljek lenni, mert akkor lenyakaz. Szerencséjére nem is akartam az lenni, mert önző mód, én akartam kinézni a legjobban mindig, minden körülmények közepette. Így teltek hát az évek, amíg nagykorú nem lettem és sikeresen le nem vizsgáztam a  középiskolámban.
Amint betöltöttem a tizennyolcat és nagykorú lettem, akkor az egyetem miatt kénytelen voltak elengedni a kezeim. Amíg kitűnő eredményeim vannak, addig békén hagynak szerencsére. Elég jó tanulókám van, amit elolvasok, azt meg is jegyzem egyből, szóval nem nehéz teljesíteni  a kérésüket. Igaz most már dolgoznom is kell egyetem mellett, hogy az albérletem fel tudjam tartani. Egy pubra esett a választásom, oda mentem pultosnak, illetve pincérnőnek. Érdekes emberekkel ismerkedtem meg itt és úgy érzem az életem egy új szakaszába léptem. Végre úgy érzem vannak barátaim és tartozom valahová. Persze a színjátszóknál is megvoltak a kapcsolataim, de ott mindenki a főszerepre gyúr és könnyen hátba támadnak, ha elhappolod az ilyen szerepeket. Szóval ott szívás volt a barátkozás, sajnos saját bőrömön tapasztaltam meg.