Szeretek beszélgetni. Sokat. Mert szerintem úgy értünk meg mindent mire felnövünk, ha mindenre rákérdezünk, ötször is, ha szükséges. Lucas szerint vicces vagyok, mert néha össze keverem a szavakat, szerintem pedig ő a vicces, mert sosem érti, amit mondani akarok. Ő a legjobb barátom, és már iskolába jár. Alig várom, hogy én is mehessek és ott megtanítsanak írni meg olvasni. Szeretem a számokat, bár néha előbb a hetet mondom, és azután a hatot, nem tehetek róla, hogy olyan egyformák. Aztán imádok rajzolni. Általában hercegnőket szoktam, meg pónikat, de ha olyan a kedvem lerajzolok én bármit. Szeretek nevet adni mindennek, még annak is aminek van, mert általában vagy elfelejtem az eredetit, vagy pedig kitalálok valami sokkal szebbet. Imádom az állatokat, kivéve a pókokat, mert azok olyan csúnyák. És sok lábuk van. Néha még szökdösnek is, nem viccelek. Utálom a tejet, aminek nemhogy az íze, de még a színe sem igazán tetszik. Nagyon undorító ital, így nem is iszom meg sosem. Szeretem, ha apu megcsikiz, de sajnos ő ritkán van itthon a munkája miatt, így csak kevés időnk van együtt játszani. Bár ők azt hiszik, hogy túl kicsi vagyok ahhoz, hogy észre vegyem, hogy anyuval külön alszanak és talán már nem is szeretik egymást, de az igazság az, hogy nagyon is látok dolgokat, amiket talán még nem értek, mert a felnőttek nagyon furák és nehéz őket érteni, de mindent megteszek azért, hogy ne váljanak el, mint a Lucas szülei is.  Ahogyan azt is tudom, hogy Alexander nem csak azért van nálunk, hogy rám vigyázzon, ha anyu nincs itthon, mert sokszor, amikor azt hitték, hogy alszom, hallottam őket anyával nevetgélni. Ez persze nem baj, hiszen a barátok sokat kacarásznak együtt. Úgy ahogyan én is Lucas-al.

- Ha nagy leszek piskóta leszek. - szólalok meg büszkén, miközben bele harapok a csokis sütibe, amit a Lucas anyukája nemrég tett ki elém. A legjobb barátom velem szemben ül, ő is sütit majszol, de közben a repülőjével is játszik, amit nemrég kapott az apukájától. Nekem sosem engedik, hogy játszak evés közben, anyu szerint egyszerre csak az egyik dologra tudunk koncentrálni csak. És az evés sokkal fontosabb, hiszen nagyra kell nőnöm.
- Hogyan lehetnél piskóta? - kérdi Lucas értetlenül, miközben leteszi a repülőjét és helyette elveszi a pohár tejet, amit a süti mellé kaptunk. Én nem szeretem. Szerintem gusztustalan ital.
- Jól. Beülök a repülőbe és elrepülök vele. Talán még a csillagokat is megfoghatom majd. - válaszolok kérdésére és befalom a sütim utolsó darabját is. Elveszek egy szalvétát, megtörlöm vele az számat, úgy ahogyan az anyukám tanította, aztán kényelmesen hátra dőlök és lóbálni kezdem a lábamat, hiszen még mindig nem nőttem akkorára, hogy leérjen a földre. - Ez nagyon finom volt. - Lucas anyukája mosolyogva néz rám, majd elveszi előlem a tányéromat, hogy a mosogatóba rakhassa.
- A csillagokat nem is lehet megfogni. És a lányok nem lehetnek pilóták. Az fiús dolog. - Lucas válaszára össze húzom a szemöldökömet és úgy figyelem őt, nem igazán értem, hogy miért mondja ezt. Ha a fiúk csinálhatnak lányos dolgokat, akkor a lányok miért ne csinálhatnának fiúst? Például egyszer láttam aput főzni, ami az anyukák feladata, és biztos vagyok abban, hogy anyu is csinál olyat, ami az apukák dolga lenne. Például vezet. Ha a lányok vezethetnek autót, akkor miért ne lehetne belőlem pilóta?
- Márpedig én úgyis az leszek. - felelem vállat rántva, majd feltérdelek a székre, hogy elérhessem a papírt és a ceruzát, amit valaki minden bizonnyal itt felejthetett. - Megtanítod leírni a nevemet? - kérdem lelkesen, de a barátom csak megrázza a fejét, és odébb tolja az üres tányérját, hogy nagyobb helye legyen a repülőzéshez. Gurítani kezdi az asztalon, majd a magasba emeli, és közben olyan vicces repülős hangot is ad ki. - Miért nem? - kérdem őt figyelve, mire végre abba hagyja a játszást és ő is rám néz.
- Majd ha akkora leszel, mint én, te is megtanulod. - válaszolja mosolyogva, és elveszi tőlem a ceruzát, hogy egy másik papírra írhasson valamit, amit sajnos még mindig nem tudok elolvasni.
- De én sosem leszek akkora, mint te vagy. Mert te mindig nagyobb leszel nálam. - válaszolok csalódottan és a levegőben próbálom leutánozni azt, ahogyan fogja a ceruzát és vezeti a lapon. Alig várom, hogy iskolás legyek.