C - Mint célorientált. Még hozzá olyan mértékben, hogy egyet nem értését vagy igazát hangos kiabálással próbálja érvényesíteni, addig míg a másik meg nem hátrál vagy Charlotte el nem kezd duzzogni
H - Mint hazug. Hazudni is olyan, mint az alkohol. Vannak hátrányai, de hamar rá kapunk az ízére. Illetve hát, tagadni is kár, hisz mindenki hazudik. Valaki a jó, valaki a rossz érdekében.
A - Mint akaratos. De melyik csibész nem? A trükköket sikerült elcsípnie nővérétől, s gondolván, hogy neki is bevált, Charlienak is menni fog.
R - Mint rendetlen. Ezt biztosan nem anyjától örökölte. De mint tudjuk, a zsenik uralkodnak a káosz felett.
L - Mint lányos. Na ez az, ami csak részben igaz rá. Menstégére szóljon, személyisége és ízlése is kiforratlan még
I - Mint intelligens. Legalábbis korához képest. Ebből kiindulva pedig örökké kíváncsi mindig mindenre. S bár eddig csak a tévéből és könyvekből okosodott, csupán egy lökett kell neki és biztos elindul egy nap világot látni.
E - Mint elveszett. Nem mondja és nem is mutatja ki, hogy ezzel se bántsa meg a szüleit, de gonoszkodó kortársai szavaiból és az ő túlon-túl nagy fantáziájából azt a következtetést vonta le, hogy ő a hibás, amiért szülei nem szeretik már egymást.
Charlie az a fajta kislány, aki már egészen piciként is sokat töri fejét az élet dolgain, mégha sokszor azt sem tudja mi az. Ám szülei szétszakadása az, ami igazán sokat foglalkoztatja, ami 10 évesen érthető, hisz nagyjából már felfogja mi történik körülötte.
Amit imád, az a szüleivel töltött idő. Mikor anyjával mesét néznek vagy orvososdit játszanak vagy mikor apjával egy-egy discoveryn látott ügyet boncolgatnak, persze gyermeki szakértelemmel. Amit nem szeret, mikor éppen nem foglalkozik vele senki, mert neki a 24 óra is kevés volna. Illetve azt sem szereti, ha piszkálják vagy bántják, de azt manapság megtanulta kezelni némi pofon és lépcsőkön lelökéssel.

"Mikor egy gyermek felnéz a szüleire halhatatlan isteneket lát. Olyan fenséges lényeket, melyekben feltétel nélkül bízhat, jót akarnak neki, minden szavuk szent, szeretetüknél pedig nincs nagyobb kincs. De a gyerek nem látja meg azt, mit gyermeki szemei nem láthatnak. A valóság sötét oldalát. Azt, hogy senki sem tökéletes. A szülők is sírnak, éreznek fájdalmat, és a legkevésbé sem halhatatlanok. Ha a gyerekek érett fejjel, már korán meglátnák mind ezt, nem lennének kétségeik, nem éreznék, hogy az egésznek ők az okozója, s nem pedig a valóság kusza, sokszor logikátlan és gyűlölködő világa. S ebből kifolyólag nem emésztené fel őket lassan a remény, hogy egy nap minden olyan lesz, mint régen."

Csak egy átlagos péntek...
A ház falai szinte beleremegtek a ricsajba, a résnyire nyitott ablakokon keresztül pedig az utcára is ki hallatszott az éneknek nem nevezhető, inkább dalra ordítók zaja. Mintha éppen a "Legyen hó" című disney számot próbálták volna metál stílusban. Pedig szó sem volt feltörekvő rock bandáról, még csak nem is a macska farkára lépett rá valaki, csak a sokadszorra megnézett Jégvarázs ment a tévében, míg anya és lánya pedig nagyon is beleélve magát a szerepbe, nos... énekeltek. Legalábbis próbáltak.
És mit ér a dal tánc nélkül?
Ők legalábbis komolyan azt képzelték, hogy balerinákat megszégyenítő produkciót adnak elő. Az viszont bizonyos, hogyha látták is volna őket, a tüll szoknyások szégyenkezve nézték volna őket, hogy mind ezt egyáltalán táncnak merik nevezni.
De hol engedheti el magát anya és lánya, ha nem otthon?
Csak úgy repültek a párnák és a pattogatott kukorica, haldoklott a kanapé, ahogy kíméletlenül ugráltak rajta, de még az egyik állólámpa is kapott egy taslit, ahogy Charlie pirouette közben lekaratézta. Csupán egy lerúgott cipő kellett, mi pont telibe találta a tévé ki-bekapcs gombját, s mintha az apokalipszist jelentették volna be az előbb, elkerekedett szemekkel néztek lassan egymásra.

"Apa csak egy van" érzés...
Minden bizonnyal mindenki jól ismeri azon apukákat, akik kapnak végre egy igazán nekik való feladatot és annak ellenére, hogy komolyan elhatározzák, most végre bizonyítani fognak, mintha utána mind erről elfeledkezve, szándékosan rontanák el az egészet. De oly módon, hogy mikor legközelebb is felmerülne eme probléma, mindenki rettegve emlékszik vissza a kellemetlen pillanatra. Így volt ez Charlie első mozgó fogánál is.
- Apa, apa! Nézd, mozog a fogam! - kiabálta a kislány, pedig csupán egy-két méterre ült apjától a szomszédos asztalnál az irodában, ám hamar le is csúszott a székből és odarohant hozzá, hogy megmutassa, tényleg mozog az egyik foga. Félbehagyva az irodai munkát, Bellamy felé fordult nagy csodálkozva, pedig már jó ideje feltűnt neki, hogy a lánya egy ideje a szájában matat. Ám a mozgó tejfog kihúzása igazi férfi munka, illetve megvárni sem akarta, míg egy váratlan pillanatban kiesne. Így hát biztosítva kissé tartózkodó lányát, hogy minden rendben lesz, kerített egy madzagot, aminek egyik végét Charlie fogára kötötte, a másikat pedig az ajtó kilincsére. A kislány aggódóan pillantgatott hol a kilincsre kötött madzagra, hol apukájára, aki közben elmagyarázta miképp fog lezajlani a gyors és fájdalom mentes foghúzás. Egy pillanatig sem kételkedett a lány apukájába, mert ha ő egyszer azt mondta, az úgy is van. De hogy megmutassa mekkora lány már, ő akarta becsapni az ajtót. Ezzel nem is volt semmi baj. Apu odébb állt, Charlie a félig behajtott ajtóhoz lépett, megmarkolva a magas kilincset, s mikor már lökte volna be, valaki a túloldalról valami sürgős eset miatt kissé lendületesebben kitárta, nem kicsit orrba vágva a kislányt, aki egyből ki is terült. Szerencsére a feje körül táncoló csillagokon kívül más baja nem esett, ráadásul a foga is kiesett. A fogtündér pedig a baleset jóvá tétele miatt jóval bőkezűbb volt.

Kamasz-kór...
Mikor Charlie a kádban játszott kedvenc gumikacsa családjával és a vérengző fehér cápájával, hirtelen hangos vitára kapta fel fejét. Anyukája és nővére vitáztak odakint, hogy kiről vagy miről, nem tudta, de hangosak voltak. Ha pedig hirtelen elhalkultak, akkor sem tudott megnyugodni, mert tudta, hogy csak is miatta beszélnek halkabban.
Nem értette a kislány, miért változott meg testvére egyről a kettőre, de még neki is hirtelen jött. Egyik nap még együtt játszottak Harry Pottert, most pedig már alig szakít rá időt Bailey, sokszor otthon sincs és akkor is mindig furcsán viselkedik. Szereti nővérét, hogyne szeretné, igazi SuperGirlként tekint rá. Éppen ezért sem érti, miért változott meg. Mikor rákérdez anyukájánál, hogy mi baja van Baileynek, anyja csak annyit felel: Kamasz-kór...