Végre péntek. Hihetetlennek tűnik az előző napok után, hogy ismét eljött a hétvége. Azok a kamaszok nagyon le tudják fárasztani olykor az embert, még úgyis, hogy én jobban lefárasztom őket.. oké, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy tornatanárnő vagyok, ez a mondat elég furán csengett volna.
Amolyan kikapcsolódásból, meg persze azért, mert rég láttam utoljára a barátomat, beszéltünk meg Matt-el egy találkozót a kedvenc kávézónkban. Jó érzés néha kibeszélni a lökött kamaszokat egy másik kollégával, elviccelni a dolgokat. Szeretek Matt társaságában lenni, igazán jó kikapcsolódást nyújt a vele való beszélgetés. Szinte bármilyen témát ki tudok vesézni vele, és igen, a szintén van a hangsúly, mert a csajos dolgokat inkább hanyagolom a társaságában.
Mielőtt elindultam volna a megbeszélt kávézó irányába, még megvártam, hogy a barátnőm megérkezzen hozzánk, hogy ne hagyjam egyedül Robby-t. Nem mintha nem merném magára hagyni pár perc erejéig, dehát na.. féltem őt. Ő az én hercegem, nem eshet bántódása. Utálja, mikor így szólítom, persze ez engem nem nagyon tántorít el attól, hogy továbbra is így nevezzem. No, azért idegenek előtt nem "alázom meg", azt be kell ismernie, tudom, hogy kell viselkedni.
Aztán, amint a barátnőm megérkezett a lakásunkra, elköszöntem tőlük, majd beültem a Volkswagen Golf-omba és meg sem áltam addig a kávézóig, ahová a találkozónkat egyeztettük Matt-el. Ott aztán kerestem egy üres parkolóhelyet, majd azt követően elindultam az épület felé.
Sikerült még Matt előtt megérkeznem, ami ritkaságnak számított, ugyanis a legtöbb esetben én vagyok az, aki késni szokott. Úgy döntöttem, addig is, amíg rá várakozok, foglalok magunknak egy helyet és rendelek egy latte-t.