Eve && Jade

Ha van valami, a mi az emberi kebelnek az élet viszontagságai ellen védelmet nyújt, az bizonyára a változhatlan igaz testvéri szeretet.

A takaró alatt összekuporodva játszottam el egész este Eve-nek azt, hogy alszom. Ahogy hazaértünk, ruhástul, a fél pár cipőmmel a lábamon feküdtem be az ágyba, és húztam a fejemre a takarómat. Bár feleannyira sem voltam részeg, mint amennyire megjátszottam azt, könnyebb volt ezt csinálni. Ha elmondom neki, hogy pontosan mi történt azon a bulin, ami miatt Mila és Isa mind a ketten hazudtak neki, akkor biztos vagyok benne, hogy teljes mértékben kiakad. Így is éreztem a kérdő pillantásokat, amikkel bombázott és pontosan tudtam, hogy lesz majd egy hosszú beszélgetésünk a dologgal kapcsolatban... Elsősorban azért, mert apa tiltása ellenére elhagytam a házat, utána pedig amikor értem jött, úgymond vállalhatatlan állapotban talált, ami miatt el is estem, és a majdhogynem új cipőmet is sikeresen elveszítettem... Bár nem tudom, hogy ezt észrevette-e, arra kellett tippelnem, hogy valószínűleg tud róla.
Ha voltak is kétségei a kis kreált sztorinkkal kapcsolatban, egyelőre nem zúdította a nyakamba a kérdéseit, ezért pedig hálás voltam. Mielőtt elhagyta volna a szobámat hallottam, hogy kinyitotta az ablakot, megsimogatta a kócos tincseimet... És az éjszaka folyamán többször visszanézett hozzám. Gondolom ő maga sem volt biztos abban, hogy mennyit ihattam és tartott a ténytől, hogy majd a saját hányásomba fogok belefulladni. Emiatt kifejezetten hálás is voltam neki, még ha egy-egy pillanatra abba kellett hagynom a sírást, és a takaró alá bújni amiért a szobámban tartózkodott. Persze az éjszaka közepén rendesen forgott velem az ágy, és pont annyira ütött be az alkohol, hogy alig tudjak aludni pár órácskánál többet, de még mindig kellemesebb volt annál, ahogyan a reggelemet indítottam.
Mert az első utam egyenesen a wc-hez vezetett, és azt ölelve próbáltam lehetőleg halkan kipakolni a gyomrom tartalmát oda, miközben szorongattam a saját hajamat. Annyi lélekjelenlétem volt összesen, hogy bezárjam magam után az ajtót, mert gyűlöltem kiszolgáltatottnak érezni magam még akkor is, ha csak holmi rókázásról volt szó.
Viszont amikor belepillantottam a tükörbe, egészen ijesztőnek hatottak a vörösre duzzadt szemeim, és a saját gyomortartalmam utóíze is volt annyira borzasztó, hogy lebiggyesztett ajkakkal kezdjem el bámulni magam. Enyhén szólva is borzalmasan néztem ki, és veszettül gusztustalannak is éreztem magam, pont ezért is döntöttem úgy, hogy inkább beállok a zuhany alá. Kifejezetten óvatosan dörzsöltem végig a testem, és mostam meg a hajam, ennek a kettő kombója pedig már elég volt ahhoz, hogy egy fokkal jobban érezzem magam.
A szobámba érve még gyorsan összekaptam pár ruhadarabot, amit végül magamra vettem, megszáríottam a hajamat, és kisminkeltem magam, hogy ne nézzek már ki úgy, mint a halott menyasszony... Bár a hányás kifejezetten jó hatással volt rám. Mintha újjá születtem volna minimum.
Igyekeztem valamennyire természetes külsőt varázsolni magamnak, és kényelmesen felöltözni, odafigyelve arra, hogy rövidnadrágot válasszak a szettemhez. Lényegében ezzel csak a tényt akartam megerősíteni, hogy a combomon éktelenkedő, lilás, már-már barnás árnyalatú horzsolás tényleg csak azért van ott, mert túl sokat ittam, és a földre kerültem. Egy utolsó mély levegőt vettem, ellenőriztem az ajkaimra kent matt, pink színű rúzst, pár pillanatig gyakoroltam a tükörben a mosolygást, aztán leosontam a nappaliba.
- Csáááóó – köszöntem időközben Evelynnek, majd egyenesen megindultam a konyha felé – Éhen halok, de nem igazán tudom, hogy mit kéne bekajálni. Félek, hogy kipakolom majd még mielőtt kettőt pislognék... Maradt reggelről kávé?
Mondjuk ez elég hülye kérdés volt, mert ha minden a tervek szerint ment, akkor apa ténylegesen nem tudott hazajönni az éjszaka, és akkor minden bizonnyal Eve csak magának illetve nekem készíthetett az italból. Nem sokkal a kérdésem után meg is találtam a kis kancsót, aminek a tartalmát a kedvenc bögrémbe töltöttem. Semmi kedvem nem volt itthon ülni, és mivel már kihánytam magam, úgy éreztem, mintha legalább újjászülettem volna... Ha ezt tudom, már tegnap este ledugom az ujjamat a torkomon, és baromi sok kellemetlenségtől megkíméltem volna magam.
- Dolgozol már megint? – vontam össze a szemöldököm – Evelyn, hétvége van! Inkább velem kéne foglalkoznod.
Persze úgy nyilvánvalóan elég nehéz lett volna, hogy kb. egy órával korábban még az ágyamban haldokoltam, de... Mindegy is. Most már talpon vagyok, éppen ezért is indultam meg a kezemben szorongatott feketével a kanapé felé, majd egyetlen mozdulattal csuktam le a laptopja tetejét.
- Menjünk el valahova együtt – néztem rá, könyörgő tekintettel – Vásárolni, vagy moziba... Enni valamit. Sokszor utazol el, én meg egyedül vagyok itthon olyankor. Apa is állandóan dolgozik. Hamarosan úgyis elrendeli majd, hogy az egész életemet a szobámban töltsem, szóval nem szánnád meg egy kicsit a drága húgod, és szednéd össze magad a kedvemért? Az megvár.
Innen már valószínűleg sejthette, hogy terveztem elmondani papuskának a tegnap estét. Igazából nagyon sajnáltam néha... Két nőszeméllyel él együtt, és Eve is folyamatosan átverte a sráccal kapcsolatban, szóval most... Nem kéne beállnom a sorba. Szerencsétlen férfit teljesen meghülyítjük.

759 ✮✩ ruha ✮✩ megjegyzés ✮✩