In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Szomorúan szusszantok a szavaira, pedig annyira örülnék, vagy nem is tudom… Büszke és akaratos vagyok, és igen, fennhordtam az orromat, direkt, hogy lássa azért az, hogy csak úgy megszakította velem a kapcsolatot, igen is hagyott rajtam is nyomot. Megtörtem, és ez is egy bélyeg volt arra nézve, hogy ne legyenek szerelmi kapcsolataim a jelenben sem. Se az öt év alatt. Pff! - Igazából, most egy nagy testbe bújt, kölyök. Csak nézz rá! – pillantok a párosra, és a szemeimet forgatom. Snow teli pofájú vigyora mindent elárul. Nagyon örül, hogy Kirill itthon van, miért nem tudok én is ilyen lenni, mint a kutyám? Ennyire megbocsájtó? - Olyat, aki tényleg jó, és be van táblázva két hónapra előre, tudok. De ha sürgősen kell, akkor meg kell elégedj velem. – jegyzem meg csöndesen. Annyira… hagyjuk. A fejem alá gyűröm Kirill párnáját, és így alszom el. Még ha nem is sokat, de jólesőn szundítottam el, és hamarosan az illat is bekúszik az orromba. Jólesőn nyújtózkodom, és felmosolygok rá, és belebújok a párnájába újra. Odadörgölőzöm az arcommal, végül, óóó nee! Ááá fúj! A saját nyálamba is sikerült bele dörgölőznöm, és morcosan szemlélem a párnát, ahogy feltérdelek, mintha ő tehetne arról, hogy rányálaztam. Megtörlöm a kézfejembe az arcom, még jobban összeborzolom a hajam, és újra nyújtózkodom,szétcsusszannak alattam a térdeim, és seggre csüccsenek az ágyon, de tovább nyújtózkodom, hátra, majd előre is egy kicsit. Régen mindig ilyenkor Chasey cicának becézett, mert nagyon tudok ébredés után össze vissza nyújtózkodni. Fél szemmel ráhunyorgok, és kicsúszok az ágy szélére. Snowt azért leküldöm a helyére, és rávetődök a pizzámra. - Ahhhm! Memmei! – forgatom a szemeimet és jól meg is rágom, percekig csak az első szelettel foglalatoskodom, mély átéléssel. Ennek már nem szabad kijönnie. Kicsit megnyugodtam, hogy kimondhattam azt, ami bökte a csőrömet ,és ő is elmondta ami az ö lelkét nyomja. Egy kicsit kieresztett a gőz. A tortillákat is bele mártogatom sorra a sajt, a taco és a barbecue szószba. - Film! Nézzünk valamit! – bár úgy is tudom, hogy terhes kismama méretűre fogom magam enni, mikor volt utoljára csaló napom? Három hónapja talán. Igazság szerint, meg voltam már az ilyen kaják nélkül, mert nem igazán kívántam őket, de most… Gyomor ideg és alig evés társai megtették a hatásukat.Nem tudom, hogy miért, de azt a Marveles filmet állítom be a netflixen, amit utoljára láttunk együtt, erre talán még emlékszik, és … innen folytathatná a többit is, ami kimaradt. - Nem tudom ,hogy tudod-e de ezután még jött egy csomó Marveles film, és kijött Venom saját filmje is, bár köze nincs a pókember szériához, de így is jó, valamennyire. Majd meglátod. – kezdem magyarázni neki.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Nem kerüli el a figyelmem hogy Chase is mennyit változott és bár jó lenne azt hinni hogy mindent folytathatunk onnan ahonnan abbahagytuk, de tudom hogy ez nem így lesz és felkészültem rá hogy meg kell harcolnom a makacsságával, amit én is bőven a csúcsrafejlesztettem. Nem telt el nyomtalanu ez az öt év, és most mégis képes vagyok egy kicsit lejjebb ereszteni és nem úgy működni mint egy pattanásig feszített íj, amit bármikor elengedhetnek. Elnevetem magam ahogy Snow bohóckodni kezd az ágyamon, de valahogy jó érzés látni és nem érdekel az sem hogy elfoglalják az egész ágyam Chase-el. - Igen, ebben van valami. Mint egy nagy boldog kölyök - hajolok oda hogy megborzoljam a bundáját, mire még intenzívebb szőrözésbe kezd, de aztán elcsendesül ahogy Chase bealszik és mellé fészkelődik. Egy hűséges társ maradt vele, és ez valahogy a szívem mélyéig hasít. Nem vagyok féltékeny egy kutyára de... Nekem kellett volna Chase mellett állnom és a támasza lennem. A kezembe temetem az arcom, és ezen merengek amíg meg nem érkezik a kaja és ki nem megyek érte. A futár nem túl meglepett de látom rajta hogy nem rám számított. Nem érdekel különösebben és odaadom neki a borravalót is, és már megy is. Chase meg kezd ébredezni és elmosolyodom ahogy nem nő ki ebből a macskás vonásából, és már már ott tartok hogy megsimogassam az álla alatt. - Persze hogy igénylem - hiszen ez is közelebb hozhat minket, meg mert igaza van, totál be van állva mindenem, és ki kell laulnom valahogy ha táncolni akarok még. Furcsa most belegondolni ebbe is, hiszen ezer évnek tűnik mióta nem táncoltam, és fogalmam sincs hogy menne-e még egyáltalán. - Még mindig Chasey cica vagy - jegyzem meg a mutatványára és kipakolok mindent hogy elérje, én meg magam elé húzom a tisztességesen megpakolt gyrosom, és már kezdek is neki az evésnek. Lassan, de módszeresen, nem habzsolhatok és egyenlőre nem is eszek olyan sokat, megszokta a gyomrom a kevés adag kaját és alkalmazkodott és átsuhan egy néma, gyilkos düh a szemeimen. Még az étvágyam is elvették tőlem! Nagy sóhajjal tolom el a kaját magam elől, és futni lenne kedvem. - Milyen filmet? - próbálok inkább koncentrálni rá éselnyúlok az ágyon, amit sokkal jobban betöltök, mint korábban tettem volna. Szélesebb lett a felsőtestem, de még mindig arányos vagyok, csak sokkal kidolgozottabb mint öt éve. Volt időm edzeni és szerintem a tulajdon anyám sem ismerne meg. Vagyis de, anya mindig de.... egek oda is le kellene jelentkeznem, öt évig nem hallottak rólam, és talán nézték a tévét annak idején és... jézusom. - Hm, szeretem a marvel filmeket... Oh saját Venom? Meg kell néznem... jópofa az a parazitás megoldás, és kíváncsi leszek... remélem nem valami pojácát találtak rá - sóhajtok, mert csak az lenne a rosszabb ha valaki elcseszte volna a karaktert. Remélem nem történt ilyesmi azért. Elhelyezkedek ahogy filmezünk. - Heh, ez jó jelenet - kommentálom, mert emlékszem erre.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Fél füllel azért hallom, hogy jól jönne neki a masszírozás, persze… nekem is. Ah, mindegy. Legalább kiropogtattam és megnyújtottam magamat, és jóóól eseeett! Így, hosszan elnyújtva, igen. Ha nem lett volna itt Kirill, lehet hogy még mortyogok is, jólesőn. A régi becenevem hallatán meglepetten pillantok rá, és nem is tudom, hogy mit érzek a gyomromban, amikor kissé összerándul. Végül elhessegetem a dolgot, mert egyébként is éhes vagyok, és az elkövetkezendő néhány percben, csak a hirtelen falásra tudok gondolni, azután észbe kapok, hogy nem eszi meg előlem senki, és egyébként is, van még. Meg… nem egy barbár fazon vagyok, de még így is chasesen eszek. Maszatos vagyok mindenhol. De ez sem gátol meg abban, hogy utólag kapjam fel magamra a pulóverem, amit csak a támlára hajítottam, amikor haza érkeztem, és rohantam egyből a fürdő irányába. Jókor jut az eszembe, hogy rajtam vannak a madaraim, bár… már mindegy. Olyan furcsa, hogy itt van, újra, de nem tudom magamat elengedni mellette úgy, mint régen. Igazából, szemet vetettem Kirill gyrosára, és őszintén szólva, meg is lepődöm, amikor félre tolja, és kutatón pillantok rá, csak a dühöt látom rajta, így torokköszörülve, visszafogottan pislogok, és nyújtózkodom a kajáért. - Öhm, ha nem eszed meg… én… megehetem? – nyúlok át rajta, és elmászok az ágyon az asztal azon oldalához, peresze, mert egyébként sokkal könnyebb lenne felkelni, és átmenni oda, arra az oldalra, mint ő rajta áthajolgatni, támaszkodni felette… Kicsit messze tolta, így kénytelen vagyok jobban benyúlni az asztalon. A térdeim az ő combját érik, és már éppen emelném át a lábai felett az egyik lábamat, amikor elvétem a nyúlást, és az ágy pereme, amit már nem tart semmi, de ugye…az a lehajolós rész. Szóval… az kicsúszik a tenyerem alól, teljesen elnyúlok Kirill lábain, és a fejem is lelóg az ágyról, de legalább meg támaszkodtam, két kézzel, és nem rántottam le az asztalról az összes holmit. - Oh…öhh…huuhhhm! Az isteni Tom Hardy a főszereplője! Állati jó fej, kutya imádó színész! – nyögdécselek meg nyüglődök, mert Kir térde beleállt a gyomromba, és nem akarok megint hányni, túl finom volt minden, és még ott van a gyros is! Az a gyros! Akarom! Nálam fontos, hogy egy közszereplő kutyabarát legyen, vagy legyen kutyája ,vagy ne, de szeresse őket. - Segííts! – kérlelem, így nyüglődve. – Nyom a térded, és félek, hogy ha megmozdulok, akkor… minden kijön, nem akarok megint hányni. – persze, hogy annál a jelenetnél bénázok, amikor ő kommentálja, de nem érzem úgy, hogy azóta a pillantás óta minden rendben lenne vele. Nem tudom,hogy mit csináljak ,hogy legyen jobb neki. De nem akarom jobb kedvre deríteni, nem! Ráadásul utálom, hogy mellette ha zavarban érzem magam, akkor mindig ügyetlenkedek, ez miatta van! Mindig is így volt, utálom ezt a bizonytalan érzést.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Persze hogy jól esne a masszás, és nem is tudom hogy inkább tőle, vagy egy idegentől, aki tényleg csak masszíroz és nem kérdez, nem kér és nem kötnek hozzá érzelmek. Chase-hez kötnek és éppen ez a baj, ezért nem tudtam csak úgy elmenni, és itt hagyni, ezért követeltem ki magamnak egy második esélyt és rendbe akarom hozni amit lehet. Öt éve leomboltam, hogy túléljek, és ő is kimaradjon az éjszaka mocskából és ne használhassák fel ellenem. Nem bírtam volna ki ha valami baja lesz miattam és ennek nyoma még most is itt lebeg a fejem felett. Szörnyű lett volna. Megmosolygom ahogy nyújtózik, cicásan, ezt mindig szerettem bebbe mert olyan ártatlan és naiv mozdulatok, mintha semmi rossz nem lenne a világban. Pedig mi mindent kellett túlélnie miattam, amikor vérző szívvel elküldtem és nem fogadtam a hívásait sem. A leveleit is visszaküldtem mert féltem hogy ha kibontom őket, meggondolom magam és ordas nagy hibát követek el. Nem volt könnyű. Nem sokat változott az evési kultúrája, ilyenkor majdnem mindig fal, amikor sokat halogatta a dolgot diéta után. Bár most épp nem diéta de a hatás ugyanaz. Én is eszegetek a hatalmas adag gyrosomból, de nem bírom megenni mindet és jó a fele meg is marad, mert egyszerűen összement a gyomrom, és nem bírok befogadni egyszerre sok mindent. Kényszerű diéta de két hét után hozzászoktam hogy gyakorlatilag éhesen kelek és fekszem le. Nem volt a legjobb dolog. - Persze, vidd csak - mormogom, mert eltussolom a dühömet ami nem neki szól. Az ellen szól, amit velem tettek, és a Farkas kifigyel a szemeien keresztül néha. Közel van, nagyon is és nem szabadna ennyire átadnom magam az érzésnek. Végül persze átmászik rajtam, mert nem ám kikerülne, és könnyebben elérné a kajám, inkább kúszik mászik és rajtam landol. Felnyögök egy aprót de alig érzem meg és közben oda is nyúlok hogy megtartsam, és ne essen le teljesen. - Tom Hardy? Nem az játszott a Mad Maxben is? - kérdezem ahogy lassan tartom és húzom vissza hogy ne boruljon le, és nem is kell kérnie hogy segítsek neki, mert lassan mozgatom hogy ne háborogjon a gyomra ennél is jobban. - Nyugi, segítek csak hagyd hadd mozgassalak vissza - navigálom a mozgását és lassacskán visszahúzom és megfeszülnek az izmaim ahogy dolgozom. Sokkal izmosabb lettem. Ülő helyzetbe tornázom és megtámasztom, ahogy odahúzom a gyros maradékát. - Tessék. Én nem bírok enni. Összement a gyomrom... eléggé - szomorkodom a vacsorám romjaim felett mert annak előtte megettem egy egész adagot és még desszertet is.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nem mondom, hogy teljesen ellazultam, de megnyugodtam, valamennyire. Eszek, és kezdek kellemesen eltelni ,de nekem jó, hogy arra fáj a fogam, ami az övé! Miért nem én is gyrost rendeltem? Látom, hogy több érzelem fut át az arcán, és kicsit összezavarodok, nem tudom, hogy mitévő legyek, és talán emiatt is van az, hogy csak úgy egyszerűen inkább átmászom rajta. Vagyis, megpróbálok átmászni rajta, de a manőver kudarcba fullad, és tótágast állok, egyenesen rajta, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hallottam a nyögését, mert igen, hallottam, és még mindig hallom szinte, ahogy felsegít, újfent zavarban vagyok, és pislogva pillantok oldalra, ahogy mellette térdelek, nem mászok el azonnal. - De, ő játszott benne, esküszöm, hogy irigy vagyok a kutyájára. – mert ő ott van a közelében, ha épp nem forgat, és mégis csak Tom Hardy! Ahogy újfent ülök, először tudomást sem veszek arról, hogy a hátamon a tenyere, mint aki továbbra is megakar támasztani, az én kezeim, pedig az ő combján pihennek,leköt az étel, épp csak a kutya füleim, és farkam hiányzik, annyira lelkesen várom a gyrost, mint Snow a kajáját. Megfogom az ételt, és beszívom az illatát. - Pedig isteni Kir. – kicsippentek egy hús darabot, és egyet be is kapok, majd felé is nyújtok kis hús darabot. Nem tudom,hogy mi ütött belém. Talán elfáradtam, és a kaja egyébként is amolyan fegyverszünet jelleggel hat, legalábbis rám. Ha hagyja az ajkai közé nyomok egy kis vékony szelet húst, aztán mint egy mohó cápa harapok rá a megtömött pitába rejtett finomságokra. - Ühm! – még a szemeim is lecsukom, és elmosolyodom. – Tele vagyok, de ide a desszerttel, megeszem én akkor az egészet! – szerintem, a végén ettől leszek rosszul, de nem bírtam ellenállni a pudingos kekszes zselés kockáknak, imádtam. Tök hamar elkészül, és általában én magam jobban szeretem elkészíteni, de… ez a gyengém. - Egy falat biztos, hogy nem fog megártani. – ezúttal viszont felkelek, mert nem akarok átbukdácsolni senkink, és semmin, így az asztal túloldalán levő hűtő tálas cucchoz lépek, és felmarkolom, majd letelepszem Kirill mellé újra, ahogy szoktam, térdelek, és így huppantom le a fenekem az ágyra, a lábaim közé, így kényelmes. - Tessék, csak egy kis falatot. Nem kell degeszre tömnöd magad. Különben tényleg meg fogom enni. – nem fenyegetem, pusztán csak az igazságot mondom. Megenyhültem, mert eszek végre, igen, sokszor az éhség is zsémbessé tesz, de talán az is benne van a pakliban, hogy elfáradtam hadakozni ellene.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Lassacskán visszarázódom a valós világba és már nem a rácsok és benti szigorú szabályok kísértenek, de nem olyan könnyű azért évek után csak úgy pöccre átállni és első pár nap nem is aludtam valami sokat. Fent voltam hajnalban és realizáltam hogy nem jön a reggeli ébresztés és még pihenhetek tovább. A börtönélet napirendje elég szigorú volt és öt év alatt lassan rutinná vált bennem, ahogy az edzés is amivel majdnem túlzásba is estem. Most még kevésbé kötnék bele saját magamba, mint régebben mert nagyobbat tudok ütni. Chase nem érti mire gondolok, mert több minden is átsuhant az agyamon ahogy a kajámat eltoltam magam elől, és szinte a fele még érintetlen. Nem várom el hogy tudja, mi mindenen mentem keresztül helyette, mert engem is megviselt. Őt megölték volna bent. Persze hogy nem hazudtolja meg magát és átmászik ahelyett hogy kikerülne, de megtámasztom, és megtartom hogy ne boruljon a földre és ne essen le. Vissza applikálom az ágyra, mint egy nagy gyereket. - Most komolyan egy kutyára vagy féltékeny? – húzom fel kissé a szemöldököm, egy halvány mosollyal hiszen ez jellemző rá. Egy kutyára féltékeny, és szerintem néha Snow-ra is az lehetett amikor velem aludt. Megnyugtató dolog tud lenni egy szőrös alvóstárs. Ennyi év magány után pláne jól esik. Bár Chase még jobban esne így belegondolva, de eljön annak is az ideje. Elfelejt elengedni és nem sietek a tudomására hozni hogy rajtam üldögél félig meddig. - Tudom, a felét megettem végül is... Ha nagyon rossz lett volna ott hagyom - mosolyodom el, ahogy kinyitom a szám, és elfogadom a falatot. Megrágom és lenyelem, viszonylag gyorsan, ez is a benti élet hozadéka hogy gyorsan eszem. Mondjuk keveset is, de ott minden időre ment és az evés is többnyire, aztán meg el voltam különítve. - Beléd hogy fér még bármi is? - csodálkozom rá nagy szemekkel, belém egy falat se menne már, és nem sok édességre volt lehetőségem odabent. Mindent nélkülöztem és csak alapvető szereim voltak, tisztálkodáshoz és ilyenek, semmi extra. Megeszek egy falatot, de többet tényleg nem, mert aztán még a végén őt felváltva én fogok rókázni a telítődöttségtől, és gyűlölök hányni. Az ideget és az epét és hogy fulladok jószerével. - Megeheted az összeset, én már holnapig nem eszek semmit - paskolom meg a lábát ahogy képtelen pózokban üldögél. Odatolom elé az összes sütit. - Amit te csináltál az azért finomabb - állapítom meg ahogy hátrafésülöm a hajam a képemből, és megvakarom az állam. De szőrös vagyok... borotválkozni kéne de... minek. Úgyis mindig visszanő. - Áh mindegy, hadd nőjön - morgolódom ahogy hanyatt dőlök, de aztán mocorgok is. Melegem van és leveszem a felsőm. Akad pár tetkó itt is, viszont szőr egy szál se. Az összeset levágtam. Látszódik a televarrt karom is. Meg az ő oldala is. - Látom, tetováltattál te is. Tetszik - jegyzem meg.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Miért kellett magát ennyire kigyúrnia? Ráadásul, még jól is áll neki… mert érzem, hogy sokkal könnyebb neki, ahogy megfog és visszahúz, és még látom, ahogy a bicepsze is kicsit megdagad. Nem igazság! Ott felejtem rajta a pillantásomat, de aztán észbe kapok, és máshová pillantok. - Persze! A kutyáknak nem számít, ha mérges vagy, vagy épp magányos, szomorú, esetleg haragudtál rá korábban, ugyan úgy fog örülni neked, és bármikor örülnék,ha pont ő simogatna. – eresztek meg egy vigyort, meg egy gyenge poént, hogy elvegyem a mondandóm élét, mert most senkit sem akartam piszkálni. Ahogy a hús darabot odaadom neki, szinte ugyan azzal az intenzitással fogyassza el, mint a gyrosa felét. - lassan kéne enned, nem pedig falni. – pillantok rá komolyan. Habzsolok, ilyenkor amikor sokáig koplaltam, vagy épp a gyomoridegtől voltam rosszul. De én például lassan eszek. Épp a sütikkel bírkózom, aztán leállok, és akkor ér a kérdése, amikor rásimítok a pocakomra, mert mos az, kis kidudorodó pocak. - Nem tudom, de jól esett, két napja nem ettem egyáltalán. – vonom meg a vállamat, én nem követem Kirill példáját, nem veszem le a pulóveremet, azonnal. Mert igen is jól esett, hogy levegőzött a bőröm, szeretek meztelenül aludni, és ezt most el kell engednem, mert itt van ő is! Úgy nézem őt, mint valami ufót, férfiasabb és keményebb lett a kiállása, de az arca is, a szakálla miatt, a haja is nőtt viszont. Újra fújtatok egy picit és másfelé pillantok. A karjai mellett meglátom, a tele tetovált hasát és mellkasát is, és döbbenten kerekedik el a pillantásom. Jó munka, igényes, és! Azta! - Régen utáltad a szakállat. Még a borostát rajtam is. – én amúgy le fogom kapni magamról ,de pár napos borostát kértek a fotózáshoz, és ez pont jó volt így. Jegyzem meg, ahogy a szakállába túrva dőlt hátra az imént. A tekintetem többször a bimbó piercingjeire téved, az orrán kívül máshova is raktatott? Nem gondoltam volna ,hogy ennyire tetszenek neki a test ékszerek. Nem tudom,hogy hogyan csúszhatott fel addig a pulcsim, hogy látszódjon a tetoválásom. - Ugyan, ezek csak madarak, és egyébként sem az egész testemen vannak, mint a tieid. – elhúzódom tőle, hirtelen nagyon is tisztában vagyok a jelenlétével, hogy itt van az ágyon, és eldőlt, mintha mindig is itt lett volna, szinte el sem ment volna, hosszú időre. - Én… megyek, és összepakolom a cuccokat. – a korábbi bénázásommal ellentétben, inkább a kaja romjait kezdem el, eltűntetni. Van, ami megy a hűtőbe, van ami a szemétbe, és a kapucnim meg a fejemre, hogy ne is érezzem, hogy engem néz. Próbálok nem foglalkozni azzal sem, hogy igen is beindított a látványa, és folyton azon jár az eszem, hogy a számba veszem valamelyik hűvös piercingjét, és van-e más intimebb területen is rajta? Nem volt mit elmosogatni, mert eldobhatós eszközöket használtunk, de a csepegtetőben levő holmikat kezdem újra elmosni. Majd lecsillapodom. - Odabent tetettél piercinget a bimbóidba is? – köszörülöm meg a torkom, zavarban is vagyok, és kíváncsi is, és igen is izgatja a fantáziámat, az a két testékszere.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Kicsit értetlenül figyelem Chaset de aztán elnevetem magam ahogy azon mereng mi lenne ha Tom Hardy simogatná. Én féltékeny lennék az biztos, de azért nem hinném hogy erre valaha is esély lenne. Bár ha össze futnék vele, biztos megkérném hogy simogassa meg Chaseyt egy kicsit hogy legyen mit mesélnie évekig. - Szeretem a kutyákat, mert attól függetlenül hogy rossz napod van vagy éppen jó ugyanúgy szeretnek életük végéig, csak az a kár hogy nem élnek addig, amíg mi - teszem hozzá, hiszen mennyire jó lenne ha egészen a halálunkig elkísérnének. Nagyon szép gondolat de sajnos nem élnek addig és nem akarok azon gondolkodni hogy vajon Snowt mikor veszítjük el, mert nem engedek belőle hogy a mi kutyánk. Szeretem én is a kis szőrgolyót mert együtt hoztuk haza, és ketten tanítottuk be az alapvető dolgokra mielőtt engem bevarrtak volna. Az is megmaradt hogy az evéssel sietni kell, hiszen nem volt sok időnk rá. - Ez még... nem mindig megy. Az ebédre volt negyed óránk naponta és ha nem ettél meg mindent, éhen maradtál, és így sem volt éppen sok... - húzom el a szám, hiszen jó fogyókúra volt, aztán meg épültek az izmok is, mert nem volt túlsúly és kevesebbet ettem, mint amennyi jól esett volna. Így nem volt olyan nehéz testet építeni és tetováltatni sem. Ment vele az idő és a fájdalom segített fenn maradni hogy még nem égtem ki, hogy képes vagyok érezni és fáj a tű érintése. Ledobom a felsőm, zavar, melegem van és nyűgös vagyok. Érezni akarom hogy lélegzik a bőröm és nem kell mindig a ruháimat hordanom ha nem akarom. Észreveszem hogy kikerekedik a szeme és kérdőn húzom fel a szemöldököm. - Mi a baj? - kérdezem végül, ahogy engem vizslat. Aztán a kérdésére csak megvonom a vállam, régen sok mindent utáltam, többek között a brokkolit is. - Sok mindent utáltam, de... el kellett engednem dolgokat. A szakáll miatt keményebbnek tűnt a megjelenésem is, és megnövesztettem. Ki kellett... építenem egy tekintélyt hogy ne tegyenek tönkre és ne ássanak el a börtönkertben - válaszolok egy kis hallgatás után. Nem szívesen beszélek ezekről, de tudom hogy nem értheti meg ha nem mondom el, így megpróbálok erőt venni magamon és válaszolni a kérdésekre is. Csoda lenne ha nem lenne millió kérdése de időt kell neki hagynom, még ha türelmetlen is vagyok olykor. - Tetszenek. Mindig is szárnyaltál a táncban - mosolyodom el enyhe nosztalgiával, mert neki a tánc a mindene. Teljesen el tudott veszni néha a koreográfiában és addig nem állt meg amíg jól nem csinálta és nem érdekelte hogy mennyi idejébe telt kitökéletesíteni ezt. Figyelem ahogy felkel és a konyhába viszi a cuccokat, és pakolászik. Mintha még mindig félne tőlem, hogy itt vagyok. Inkább felülök és vissza veszem a pólómat. - Ahham. Volt rá lehetőségem. Tetszik? - vigyorodom el kicsit kihívóan. Régebben ezeket szerettem csak és az orrpiercingem megvolt már akkor is.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Én is azt szeretném, ha évekig élne Snow, így merengve pillantok rá, tessék! A kutyák témája kissé szentimentálissá tesz, pléne az örök élet trükk… Kicsit érzem ,hogy össze is szorul a mellkasom, nekem csak ő volt nagyon sokáig, és a merengésemből Kirill hangja az, ami kirángat a melankóliából, és rá emelem a pillantásomat. - Annyira mégsem lehetett rossz minőségű, ha sikerült egy fél Kirillel nagyobbra gyúrnod magadat. – ez igazából dicséretnek akart volna hangozni. Mert jóságos egek! Meg minden ami nem szentséges, meg akármi! Így felső nélkül mégjobban meg tudom bámulni, és… izmos! Jó,hogy nem guvadnak ki a szemeim, és lógnak kocsányon! - Igen… keményebbnek is tűnsz, sokkal. – dünnyögöm halkan, ahogy arrébb helyezkedem, és elfordítom a fejemet is. Nem vagyok az a pirulós fajta, vagy az a könnyen pirulós, de ettől függetlenül lehetek zavarban, érezhetem magam annak. Régen is tetszett Kir, de akkor körülbelül olyan szálkás lehetett mint én, most meg inkább tömegben izmosabb. De…pf! Újra összefonom a kenguru zsebben a kezeimet, és fintorgok. - Pedig nem csak a szárnyalást jelenti. Nem egy buta szóvicc. Mélyebb jelentése volt. Le akarom szedetni, de nem volt még időm megtalálni a megfelelő helyet. – vonom meg a vállamat, és felkelek, időben, mert kezd forróvá válni számomra a hangulat, és azt nem akarom. Amíg pakolászok, és mosogatok, remélem feledi a tetoválás témát. Róla szól, arról, hogy elengedtem, hogy tovább haladok. Ezzel akartam neki bizonyítani, hogy én sem lehetek szabad, addig, amíg ő fogságban van helyettem. De, abban a pillanatban, hogy szart a fejemre, értelmét veszítette az egész, és megbántam. Nem kellett volna ennyi időt várnom arra, hogy leszedessem. Már rég nem kellene, hogy rajtam legyen, az összes madár. - Egyébként most már inkább csak sztriptízelek. – vonom meg a vállamat. – Ritka, ha titokban, maszkban fellépek. Itthon gyakorlok többnyire. – egyenként törölgetem a tányérokat, és bögréket. Nem pillantok hátra, inkább elkezdek teát főzni, mármint előbb vizet, és összekészítem a tea füveket. Levendula, citromfű, és vörös tealevél és néhány aszalt gyümölcs. Ezt nem a filterbe teszem, hanem a bögrébe. - Te kérsz teát, és aszalt gyümölcsöket is bele? – míg ügyködöm, úgy le is foglalom a gondolataimat, másra koncentrálok. Egy bögre, majd ha kér ő is, még egy bögre, és még egy keverék, a filterrel együtt. egy kék kisember áztatja majd magát a forró vízben, és a pocakja van megtömve a keverékkel. Szándékosan nem válaszolok a kérdésére. Megint felfújtatok, az előbb még úgy, ahogy nyugodt voltam, most pedig újra izgulok, ideges vagyok. - Elmegyek megfürdök, beleöntöd majd a vizet a bögrékbe? Ha sípol, akkor forrt fel. – bökök a konyha irányába, és mint a szellem, igyekszem úgy átsuhanni a fürdő irányába. Másra sem vágyok, csak egy jó kiadós levendula fürdőre, citromfűvel.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Egy kicsit elmerengek én is, ahogy ő is. Snow amolyan közös pont és szeretem is a kutyát, és szemmel láthatóan örül nekem hogy itt vagyok, mert elég közel fészkelődik hogy hozzám érjen. Nem fajtatiszta és nem egy nemes vérvonal. Hol érdekel? Sehol. Imádom ahogy van, és akármilyennek is nézek ki, szeretem az állatokat, azok nem basznak át mint az emberek. A megjegyzésére kicsit megrándul a szemem sarka. A börtönkonyha meg a minőség? Jó hogy éhen nem haltunk, de messze volt a jótól és a laktatótól. - Az volt. És kevés. Ha egész nap egyszer eszel, és keveset de van egy csomó időd edzeni akkor megkapod a végeredményt. Igazából szerintem úgy.... plusz 25 kilót gyúrtam magamra asszem. Nem emlékszem mi volt a súlyom mikor kiengedtek végre pedig lemértek - húzom el a szám hiszen minden adatot újra felvettek és végre kieresztettek a levegőre hogy hazajuthassak. Azaz hogy Jake-hez először, utána meg minden máshová. Nem tudom még mindig hogy mi lesz de bízom benne hogy sikerül valamelyest azért dűlőre jutnom Chase-el de tudom jól hogy nem lesz fáklyás menet. Most is, mint a sértett herceg. - De még mindig én vagyok az. Nem hiszed? Félsz tőlem hogy nagyobb lettem és szakállas? - kérdezem ahogy a tetoválást szemlélem meg. Jól áll neki. Nekem sokkal több lett és el kellett valahogy tölteni azt az öt évet. Észreveszem hogy bámul, és ez azért valahol hízeleg is hogy tetszik neki a látvány és nem lett rám teljesen immunis. Ez azért elégedettséggel tölt el, és lassan moccanok meg. - Azt tudom hogy van jelentése. Te nem olyan vagy aki csak divatból tetováltat és nem hordoz semmi jelentést magában. Nekem is megvan a maga sztorija mindegyiknek... - pillantok le a televarrt felsőtestemre. A legnagyobb is több mindent foglal magában de hosszú lenne ezt így összefoglalni és nem hiszem hogy most vevő lenne erre mert elmenekül a konyhába, mint régen. Mosolyra húzódik az ajkam, mert olyan sokat nem változott azért. - E miatt van ez is. Meg fogja bánni még ezt, arról gondoskodnifogok Chase. Nem múlik el az öt év nyomtalanul, de ennyi idő alatt valószínűleg fel se ismerne. Ami azt illeti szerintem a saját anyám se lassan.... - túrok bele a hajamba ahogy átgondolom hogy el kellene mennem hozzájuk is. Nem akarom hogy belekeveredjenek ebbe szóval még egy kicsit talán jobb ha távoltartom magam tőlük, nehogy zsarolási alap lehessen. - Gyakorolnom nekem is kell majd. Mikor kezdjük el? - kérdezem ahogy követem a konyha széléig és onnan válaszolok. - Kérek, de levendula nélkül - azt sikerült elég erőteljesen megutálnom és most nem viselem el magam körül semmilyen formában, még illatban sem, meg teában sem. - Persze, leforrázom, menj csak - mert mg emlékszem hogy issza a teát, és arra is hogy én hogy szerettem régebben amikor még volt lehetőségem ilyenekre. Odabent nem igazán adódott semmi ilyesmi, és ahogy sípol a forró víz, leöntöm a teakeveréket és visszasétálok a kanapéágyamhoz, és kotorászok a cuccaim között. Elintézek egy két hívást addig és Ericket is megcsörgetem hogy össze kéne futni valamikot. Kellenek a szívességek és hogy kideríthessem az igazat.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Leeresztek, egy kicsit, ahogy hallgatom, hogy egyáltalán csak naponta egyszer volt lehetősége enni. Sajnálom őt, mert nem ezt érdemelte. Mennem kell, mert úgy érzem, hogy belém lát, hogy tudja, hogy mi játszódik le bennem, és a következő kérdése, nagyon is betalál. Haragosan pillantok rá. - Igen! Mert olyan vadak a szemeid, és képzeld el! A rohadt madaraim! – bököm meg a mellkasát az egyik ujjammal. – A rohadt madaraim, arról szóltak, hogy… hogy! - nagyon nagy hévvel kezdtem bele, éreztem ,hogy elvörösödik az arcom és haragosan pillantok rá.- Ha olvastad volna a leveleim egyikét, még az elején! Tudhattad volna, hogy azért van rajtam, mert! – akadozóvá válik a beszédem. – Mert, mert tudom, tudtam, hogy ártatlan vagy, és miattam vagy ott, de egy kurva örök emléket varrattam magamra! Eredetileg tudod miről szólt?! Hogy… addig én sem leszek szabad amíg te sem! De aztán rá jöttem, hogy egy hazugság volt az egész, és hülyeség! Meggondolatlanság! Egyedül voltam, és elragadtattam magamat, most már az egész arra emlékeztet, hogy senkinek sem vagyok fontos. Egyedül megoldok magam mindent. A madarak meg úgyis szabadon szállnak nem?! – Kirill mellkasára csaptam, de nem maradtam ott, a konyha jó ürügy volt. Az is szálka volt a szememben, hogy egy idő után az ügyvédje is megfenyegetett, hogy feljelent, amiért Kirillt zaklatni próbálom, és tűnjek a börtön közeléből is, majd mindjárt ezt is a fejéhez vágom! - Nem! Nem fog elmúlni, minden pillanatára emlékszem. – igen, nekem nehéz megemésztenem, hogy egyedül maradtam, mert Kirillre ha nem is annyira, de támaszkodtam. Előtte is pasiztam, de ő mindig ott volt velem az ablérletben,amit közösen béreltünk, és tudom,hogy miattam került a börtönbe , és harcoltam érte, harcoltam azért, hogy bemehessek, de egy idő után úgy éreztem, hogy magamból csinálok hülyét, hogy minden látogatási időben hiába próbálkozom. - Te azt gondolod, hogy miért nem értem meg? Megértem, de amikor egy olyan ember mar el magától, akiben bíztál, akivel… reméltél valamit, és tudod, nehéz volt! Te pedig azt mondod, hogy itt vagy! Meddig? Amíg újra be nem versz egy akkorát, hogy a világomat nem tudom, és lecsuknak? Vagy… úgy nem döntesz, hogy eleged van belőlem, meg a bizalmatlanságomból, ami szerintem tök jogos! Félek, igen! – majdnem elejtettem az egyik csészét, de sikerült letennem a pultra, és összekészítenem a teát. Szipogtam egyet, és megtöröltem az orromat, miközben biccentettem. - Hamarosan, ígérem nem fogom húzni halasztani. Amint összeszedtem magamat, meg, kezdtünk valamit a beállt, letapadt izmaiddal. – ami a masszázst jelentette volna, de nem akartam hozzá érni. Nem azért, mert leprás lenne, hanem azért, mert tudom ,hogy elgyengülnék attól, hogy őt gyúrnám, még akkor is, ha az izmait érinteném. Megéreztem, hogy ide is követett, de miért?! Onnan is tökéletesen hallottam eddig is. Mielőtt még kimondta volna, tudtam ,hogy nem kell az övébe levendulát tennem, emlékeztem rá, mi a francért emlékeszem én ilyenekre vele kapcsolatban?! Miért nem tud úrrá lenni rajtam az a korábbi, evés közbeni nyugalom? Megint ott tartok, mint amikor bejelentette, hogy ide jönne. Rosszabb vagyok szerintem, mint egy menstruáló nő. Igen, fel tud kavarni, és idegesít. Fáj és végtére is azt akarom ,hogy neki is fájjon, ne csak nekem. Öt perc múlva a kádban ücsörgök, mint egy nyomorult kisegér. Magamra zártam az ajtót, mint aki azt hiszi, hogy egy kulcsra zárt ajtó visszatarthatná attól az új Kirillt, hogy betörjön ide. Olyan jó lenne, ha lenne valakim, akivel tudnék beszélni erről. Mert szerintem így csak ki fogok borulni folyamatosan. Végig szaglászom a fürdőbombáimat, és úgy döntök, elég lesz a tea levendula formában, maradok egy kellemes csokisabb illatnál. Ez mindig segített megnyugodni, relaxálni. Meg kell maradjak annál, ami megszokott, nem szabad kiborulnom! Veszek egy nagy levegőt és elmerülök a víz alatt, miután a bomba is elpezsgett; a kád hatalmas, így bőven el tudok benne nyúlni. Tompán szűrődnek be a hangok, de épp nem hallom, ahogy Snow kaparja az ajtót, és ugat odakint. Csak lebegek, magamban számolok, ez megnyugtat, segít kitisztítani a fejemet. Hallom a szívverésem, és a zakatolás, az őrült rohanása fokozatosan kezd lassítani. A víz megnyugtat, ezért van odafent is egy kültéri jakuzzim. Harmincnál tartok, és érzem, hogy a számolás van, meg az, hogy odafigyeljek arra, hogy fokozatosan engedjem ki a levegőt, a kiengedéssel is lehet plusz időt hozzáadni ahhoz ,hogy mennyire bírom sokáig a víz alatt. Itt csak én vagyok, és senki sem bánthat.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Kicsit nyugodtabb lesz ami mondjuk nem hátrány de Chaset ismerve eléggé hangulatember és megmondom őszintén valahol rohadt szar hogy az egykori legjobb barátom szinte félve menekül előlem, mert nem bízik abban hogy még mindig én maradtam. Felbosszant, de türelmesnek kell lennem, hiszen valahol meg mégis megértem mert öt évre itt hagytam és kerültem minden kapcsolatot vele, de azt hiszi hogy ez nekem olyan könnyű volt? - Chase! - szólalok meg rekedten. Ha most nem hagyja abba, azt lehet hogy én is meg fogom bánni később mert ingerült vagyok és bennem él a harag és a tehetetlen düh az elvesztett öt évem miatt és még ő is vádol! Pont ő! Neki nem lenne joga hozzá. Nem lenne joga, mert ő kint lehetett és élhette az életét, még nélkülem is. Nekem erre nem volt lehetőségem! Nem volt! Felmordulok ahogy a tetoválásait vágja hozzám, és kissé meg is hökkent a dolog hogy ilyen dolgot akar leszedetni magáról és el is borul kissé a tekintetem. - Túlzásba esel! - figyelmeztetem de nem fogja be így egészen egyszerűen megragadom a pulcsijánál fogva és úgy rázom meg hogy figyeljen rám. Lefogom a kezeit ha tiltakozna, mert szerintem fog. A fenevad felvillan a szememben egészen közel a felszínhez. - Ha elfogadtam volna a leveleidet veszélybe sodortalak volna, hát tényleg nem érted?! Azt akartad hogy magába szippantson ez a mocskos világ hogy ne tudj kiszakadni onnan többet?! Hogy azzal zsaroljanak téged hogy megölnek odabent? Hogy el kelljen viselnem hogy bántanak téged miközben én nem tehetek semmit?! Semmit az égegyadta kurva világon?! Ezt akartad?! - fakadok ki dühösen, de nem ütöm meg, uralkodok magamon, még mindig én vagyok az és nem egy állat. Bár kérdés mit fog gondolni ezután, de nem adom át magam az indulatnak. Vele szemben nem. Remeg a testem az indulattól. - Egész barátságunk alatt egyetlen egyszer ütöttelek meg akkor is a te érdekedben, ne merészeld ezt felhánytorgatni! Ne merészelj egy indulatos szadistának nevezni aki tönkretett téged és ráadásul még vert is, mert nem igaz! Én nem ilyen vagyok, nem érted?! Azt akarod hogy olyan legyek?! Hogy legyen okod félni tőlem? - folytatom ahogy durván megcsókolom haraggal kevert szenvedéllyel, mert ráébredtem hogy szeretem, és nem csak mint egy barátot, hanem mint egy párt de már nem volt alkalmam elmondani neki. Nem eresztem el azonnal. - Chase! Nem tehettem mást! Engem tönkretettek odabent, nem hagyhattam hogy téged is megkaparintsanak, olyan nehéz megérteni azt hogy a te kurva biztonságodért tettem, mert te voltál az egyetlen aki ért nekem ennyit?! - nyögöm ki ahogy elszakadok tőle, és elengedem. A konyhapultnak tántorodom és elfehérednek az ökleim ahogy az asztal lapját markolom. Olyan nehéz semmit nem tenni. Mert ha most megmoccannék, azt később magam is megbánnám, és nem akarom bántani Chaset. - Nem lehetek ugyanaz aki voltam, de még mindig én vagyok. Fogadj el ilyennek, vagy utasíts el, mert ez a helyzet, a vak vádaskodás és a múlt felhánytorgatása egyikünknek sem jó. Nem Te vagy az egyetlen, aki szeved, és akinek fáj! Beleringathatod magad ebbe az illúzióba de magadnak is hazudsz ezzel, és erre nem vagyok kíváncsi. Épp eleget fájt már. Ki vagyok varrva, jah. Tudod miért? Mert ez volt az egyetlen érzelem amia sajátom volt. A fájdalmam! És fájt! - teszem hozzá hiszen elég nagy felületen vannak minták rajtam, és nem kevés óra és tűszúrás volt ebben a folyamatban. Nagyon fájt. Elmondani sem lehet mennyire és inkább kifordulok a konyhából hogy a dzsekim után nyúljak. Ki kell mennem, ki kell jutnom innen! Snow persze érzi az ideges hangulatot és zaklatottságot és odajön. - Kiviszem Snow! - megsimogatom, és kiviharzom vele az ajtón. Úgyis megint én leszek a gonosz! Mindig ez van!
Három cigivel később már úgy ahogy ura vagyok az érzéseimnek és a ház előtti kis parkban csövelek egy padon. Vissza kellene mennem, de nem akarok. Még nem. Én komolyan gondoltam hogy meg akarom próbálni rendbe hozni de így nem fog menni. Beletúrok a hajamba ahogy várom hogy a kutya kfutkossa magát és ahogy visszajön a padhoz egy bottal lehajolok hozzá. - Miért ilyen nehéz Chase-el, hm? Miért nem akarja megérteni hogy én nem... nem azért jöttem hogy vele is csak harcoljak... Csak egy rohadt nyugodt helyet szeretnék... - sóhajtok fel ahogy a fejét a combomra teszi és nyüsszög. Rá nem haragszom és nem tudom mit tehetnék így csak felnyalábolom, és az ölembe veszem. Nagyobb lett és nehezebb de nem számít. Én is erősödtem és csak magamhoz ölelem mint valami nagy, élő plüsst. - Jajj Snow... most mégis micsináljak? - suttogom tanácstalanul ahogy fél kézzel tartom, a másikkal meg simogatom.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
A hirtelen mozdulata miatt megrebbentek a pilláim, és össze is hunyorítottam a szemeimet, így váratlanul ért a durva csókja, megmerevedtem, és el is akartam taszítani magamtól, de nem volt sok esélyem, lefogta a kezeimet, így tiltakozni se tudtam nagyon, mert zsigerből be akartam neki húzni. Mi az, hogy beleélem magamat itt, a heves érzelmeimbe, az indulataimba, és egyszerűen csak lesmárol?! Ami egyébként nem akarom bevallani, de jól esett. Bár sosem ilyennek képzeltem az első csókomat vele. Még most is, miután elmenekültem a fürdőbe, az ajkának érintésére vágyom, még szinte most is érzem, hogy a szám bizsereg utána. A főző sípolására robbanok ki a vízből, és épp csak kihúzom a dugót, de már köntösben rohanok a konyha irányába. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy kiviszi Snowt, müzlit akarok enni, realizálom, ahogy a polcra pillantok, és megrázom az üres Cornflakeses dobozt, majd a még nedves hajamba túrok. Még nyár van javában, így meleg van odakint is, csak kiugrom a boltba, amíg Kirill elvan a kutyával. Amúgy is kell kezdenem valamit magammal is, bűntudatom van, mert nem akarok így viselkedni vele, nem érdemli meg, de ha a közelemben van, nem tudok normálisan gondolkodni, mert félek tőle. Nem bántott az imént sem, remegett az indulattól, de nem akart megütni, vágytam arra, hogy hozzá bújjak, hogy átöleljen, és ez igazából megrémített. Mert, sosem voltam ennyire gyenge, hogy arra vágyjak, hogy átöleljenek, és eltűnjek valaki karjában. Mindig én voltam kívül, ha nő volt, ha férfi volt, én voltam a támasz, de Kirillben van valami, amitől másabb lett, és bár izgalmas is, mégis… félelmetes. Az aurája, a jelenléte, betölti a teret. Nem akarom gyengének érezni magamat mellette, mert igen is erős vagyok. Felveszek egy titok zoknit, egy farmer nadrágot, egy mintás pólót, elől a hasamnál betűröm, hogy az övem kilátsszon, és a kedvenc, új Nike cipőmet, és egy baseball sapkát, meg az egyik torna tasim, és a futó órám, a telefonom a zsebembe kerül. Kigyalogolok az egyik Wallmartba, mennyire jó lenne, ha nem taxit kéne hívnom a nagybevásárlás miatt. Becsukom a házat, és sóhajtva pillantok körbe. Megpillantom a ház előtti kis parknál Kirilléket, azt a parkot én kezdtem el rendezgetni, Snowt meglátva pedig egy idő után nem akarták tönkre tenni. Azért…sokat köszönhetek Snownak, hogy egy picit jobb lett a környék ezen része. Meg a kameráimnak, amik be vannak kötve a rendőrségre, néhány próbálkozás után, amikor azonnal jöttek, hogy betörést észlelt a rendszerem, meg szólt az aktív secus szolgálat is, hogy nem én nyomtam el a gombokat, a város másik végében vagyok, és melózok, utána elterjedt a hír, hogy jobb vigyázni a hellyel. Közelebb megyek hozzájuk, és amikor Snow visszamegy Kirillhez, bottal a szájában, megállok, és nem megyek közelebb. Tudom, hogy hülyén viselkedtem. A víz alatti meditálás kicsit helyre rántott, és vágytam a csókjára, és még többre is, de nem szabad ilyen könnyedén megadnom magamat neki. Megindít, ahogy így látom őket egymás karjában, és tudom, hogy Snow szereti Kirillt, nem változott, nem változhatott akkorát, még akkor sem, ha a szemei mélyén láttam megvillanni a farkast. Elszégyellem magamat, ahogy a kutyám széles oldalába mormogja a szavait. Hiszen, miattam szenved újra, az én kemény fejem miatt. Engednem kellene,mert többet szenvedett, mint én, igen. Elhátráltam, és elkiáltottam magamat. - Kirill! Itt vagytok? – közelebb sétáltam. – Elkísérsz nagy bevásárolni? – csoki illatot árasztottam magamból, az iménti fürdésnek hála, meg a kenős dezodorom illatát, és a tiszta ruhák öblítő illatát. – Elfogytak a mosószereim, a mosogató cucc is fogytán, és kellene még néhány fürdőbombát vennem, meg… vennék nagyobb kiszerelésben vizet, narancslevet, meg ilyesmiket. De… nincs kocsim, és kölcsön vehetnénk egy ilyen városi megosztóst, te úgyis tudsz vezetni… - én is, csak én nem szeretek. Bocsánatkérőn pillantottam ki a sapkám pereme mögül rá, és halványan el is mosolyodtam. - Tudom,hogy hisztis voltam, és nem akarok mindig kiakadni. Jó volt, hogy kaja közben nyugis volt minden, én… nem tudom, hogy mi ütött belém. – Kirill ütött belém, ott fekve az ágyon, és a látványa, és inkább támadásra fogtam a dolgot, mintsem tovább ücsörögjek meghitten.
Kezdőlap
![](https://i.imgur.com/lWyZ20l.gif")
