Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Hosszú éjszakának nézek elébe, de ez olyasmi, amit nem tudok halogatni tovább és nem is akarok. Még most le akarom rendezni hogy tisztán lássak, és ahhoz mérten induljak el jobbra vagy balra. Kivettem egy szobát. Nem a legjobb minőség, de aludni megfelel, és aztán ha szerencsém van akkor beköltözök valahová. Csak még nem tudom hová. Egy piros-fekete Kawasaki motorral érkezem, amit kölcsön kaptam, amíg a kocsimat újra vissza nem állítják a forgalomra. Jake elvileg megőrizte és csak aktiváltatnom kell a felfüggesztett jogsit amit nem tudtam bentről elintézni sehogy sem. Egy sporttáskát cipelek magammal, minden cuccommal amim csak van. Három napja vagyok kint és az első kettőt.... nem tudom mivel töltöttem. Sok emlékem nincs csak kurvák és whiskey. Meg egy vagy két éjszaka. Sodródtam az árral, és minden szembejövő nőt meghúztam abban a kurva bordélyban ahová mentem, mert le kellett vezetnem a feszkót és.... hát menekültem. Magam elől, az emlékek elől, Chase elől. Nem futhatok tovább. Leparkolok az épület előtt és a motornak támaszkodva gyújtok rá egy cigire. Kell, mielőtt még becsengetnék, és hagynám hogy a kutya rám ugorjon. Múltkor is nagyon örült nekem, és ha tudott volna, át is jön az ajtón. Eldobom a csikket és felállok. Fekete farmer és fekete póló, egy motorosdzsekivel. Utálom a szürkét és a fehéret, egy ideig nem i akarom látni ezeket. Öt év alatt eleget nőtt a hajam, és keményebbek lettek a vonásaim is. Kigyúrtam magam és megtanultam túlélni. A farkast nem törték meg odabent sem. - Hát, egyszer élünk.... - sóhajtok fel, ahogy odalépek az ajtóhoz és becsengetek. Nem hallok ki zajt, de aztán lépéseket és Snow ugatását. - Snow? Snow kicsike... - teszem az ajtóra a kezem ahogy döngeti csaholva de aztán Chase hangját is meghallom, ahogy rászól a kutyára hogy mi baja van már. A zár kattan, az ajtó résnyire nyílik és Chase égkék szeme jelenik meg mögötte. - Chase! - mosolyodom el akaratlanul is ahogy megpillantom, de aztán eltűnik, mert a kutya fellöki és kiront. Megvetem a lábam és elkapom a becsapódó szeretetgombócot. Kiszeretgetem de közben.... - Chase. Sejtem mire gondolsz de.... beszéljünk. Ha nem akarsz látni, elmegyek és nem jövök többet... - sóhajtok fel ahogy lassan lecsillapodik Snow szeretet rohama is. Kicsit gombóccal a torkomban meredek rá, de nem akarom, az isten bassza meg, nem akarom hogy elküldjön. Hiszen öt év után most látom először, és legszívesebben csak.... áh mindegy. Egyetlen lépéssel közelebb érek és szorosan megölelem. Kecses, karcsú teste olyan kidolgozott mint volt, csak én változtam. - Kérlek Chase.... - nem eresztem el.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Ki vagyok purcanva, három éjjelt egymás után lenyomni… nem akarok mást, csak aludni. Ma Snow sétáltatásáról, és arról szólt a nap, hogy minél jobban ellazuljak. igénybe is vettem a jakuzzim kényelmét, többször, imádom! Olyan hőfokra állítom, ami nekem jó, és csak lazulok, ázom. Teát szürcsölgetve aludtam el, és imádom a puha ágyamat, a legjobb matracot vettem magamnak, mert azt vallom, hogy a test kényelme mindennél fontosabb. Ez a memóriahabos csoda pedig… Mintha felhőpamacsokon feküdnék. Igen, senki sem tudja, hogy imádom a plüsst, a puhát, és a finom illatokat, mint az öblítőét, és épp ebben a békében relaxálok. Még zenét sem hallgatok, csak a földszinten megy az időzítős hangulat lámpa, pont kellemes idő intervallumokban váltja a fényét és Snow itt fekszik a hátamnak bújva, és horkol, szokásához híven. Mégis Snow morgása az, ami felébreszt, valaki van itt, még hallottam a jármű hangját, fülelek. Vertem már meg vas baseball ütővel suhancokat… Kemény hely…Hiába afféle perem terület…de… na! Belebújok az ágy mellé odakészített melegítő nadrágomba, és felmarkolom az ütőt, biztos, ami biztos. Snow is csöndes, még a karma kopogását sem lehet hallani a padlózaton. Aztán Snow furán kezd ugatni, egyértelmű, mintha ismerőst köszöntene, de egyik haveromat sem hívtam át, mert minek? Pihenek, ők is pihennek, tudjuk jól, hogy az első napot mindenki a maga módján vészeli át a fellépések után. - Állj már le! Menj a helyedre! – szólok Snowra, aki az ajtónak ugrott, ha nem lenne tömör vas és fa egyvelege, esküszöm kiszakította volna, a fekete jószág leül a helyére, de ezerrel csóvál, nem emlékszem, hogy rajtam kívül másnak is ennyire örült volna valaha. Kinyitom az ajtót, épp csak kibámulok rajta, de egy totál idegen, csöves fazon pillant rám, nagy lobonc hajjal, és szakáll szerű borostával, még szerencse, hogy a biztonsági fény idekint a mozgásra beindul, így jól látom ,hogy azért nem teljesen csöves benyomását kelti. De épphogy megvan az első benyomás, repülök, seggre, és a kezemből is kiesik a vas, döbbenten kapom fel a fejem a földön ülve, elterültem, mint egy béka. A hangja! Ezer közül is felismerném. Nem! Menj innen! Nem akarlak látni! Tünj el! Fáj! Elszorul a mellkasom, és levegőt is alig kapok ,de a düh, a fájdalom ,és minden kis szar bajom eszembe jut, itt hagyott, köpött, mit köpött?! Szart a fejemre! Hallom amit mond, de nem érdekel! Megrázom a fejem. Nem! Nem akarom hallani. Azt sem, hogy mit keres itt. Engem ne keressen! Meghaltam a számára, amint bekerült oda, világossá vált a számomra! - Snow, menj vissza a helyedre! – ripakodok rá a szeretet kitörésben szenvedő kutyámra, aki azonnal bevonul a lakásba, a kedvenc fekvőpárnájára, de a tamtamot hallani. - Oooké, iittt voltál, megnéztél magadnak, de ehhh….- meglepődöm ahogy elkap és nem ereszt. Úgy állok az ölelésében, mint egy merev faág, és csak… bambulok. –De…eng…eedjel. - Mit keresel itt?! Minek jöttél?! – sokkal stílusosabb lett volna, ha mondjuk, hátam mögött két gyerekkel és egy bombázó nővel nyitok ajtót,mert így látná hogy durva dolog lenne szétbarmolnia az életemet, amit egyedül építettem fel! Nélküle! Megacélozom magam, mert meg tudom! Mert megedződtem! Nem ő volt az első akitől pofont kaptam és nem is az utolsó, de tőle fájt a legjobban azt hiszem. -Rendben, ha beszélni akarsz, akkor beszélj. Vedd le a cipőd, ma takarítottam.– szabadítom ki magam az öleléséből, és lehajolok a vas baseball ütőért, a cipős szekrényre mutatok vele, és igen… egy szaros ütőből merítem a bátorságot,aminek úgy szorongatom a nyelét, mintha Kirill nyaka lenne. Ideges vagyok, persze, hogy az vagyok! Fáradt is, és éppen majdnem elaludtam. Biztos járt már más is úgy,hogy épphogy aludt, de valamiért felriadt, és utána megmagyarázhatatlanul ideges. Na most pont így érzem magam, azt leszámítva,hogy az én idegességem tárgya, kézzelfogható! - Egyébként nem hiszem,hogy túl fair dolog, idejönni, és beszélgetést kezdeményezni, azok után ,ahogy a tudtomra adtad, hogy nem érdekellek. Kemény lecke volt, köszönöm, tanultam belőle.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Nem is merem elképzelni hogy mire fogok itt jutni, de végül is meg kell próbálnom, és el kell magyaráznom neki hogy miért nem kereshettem odabentről. Ahogy megpillantom, sok minden áramlik át az agyamon, és eszembe jutnak a régi szép pillanatok és az a nyomorultul sikerült este amikor eltörött minden. Beszélek a kutyához, hiszen ketten fogadtuk be és legalább annyi időt töltöttem a tanításával mint Chase és nagyon megszerettem a kutyát. Agyon simogatom ahogy ugrál és örül nekem, és felkapom hogy az ölembe legyen egy kicsit és összecsókolhasson. Aztán teszem le és Chase vissza is parancsolja a helyére befelé. Felsóhajtok ahogy ketten maradunk és nincs már semmi ami segíthetne nekem elterelni a figyelmét. - Nem akarlak elengedni - de elengedem, hiszen mégiscsak lerohantam és világosbarna szemeimmel nézek rá. Sokszor cukkoltak azzal hogy fényben olyan mint a farkasoké, olyan világos. - Azért jöttem hogy elmagyarázzam. Tudom, oké? Tudom hogy utálsz amiért nem kerestelek, és elvágtam minden szálat de meg akarom magyarázni hogy miért - nézek rá komolyan. A benti élet nem túl engedékeny és nem lehetnek gyengepontok, mert aki gyenge az meghal. Én élni akartam. Belépek a házba és kibújok a cipőből. Fekete sportcipő és a zokni is fekete alatta. Leveszem a dzsekit és már csak a póló takar. Sokkal arányosabb lettem mint voltam. - Nem tudom mit mondhatnék, őszintén szólva. A börtönben nem volt sétagalopp az élet, és nem lehettem az aki voltam. Elszakítottam minden kapcsolatot a külvilággal, mert nem akartam hogy téged megtaláljanak és felhasználjanak. Odabent nem szeretik az erőszakolókat, és engem annak tartottak, és ki kellett verekednem hogy elhiggyék. Előttük tiszta lettem, de a hatóság szemében nem változott semmi, de legalább már beszállhattam a benti játszmákba - kezdek bele ahogy beljebb sétálok hogy mégse az ajtó előtt állva magyarázzak neki és megsimogatom Snow, mellé telepszem le. Szerettem ezt a kutyát. - Tudom hogy nem fair, de... szerettem volna hogy megértsd, nem azért csináltam mert semmit nem jelentessz nekem. Pont azért, mert nagyon is sokat és nem akartam hogy miattam bántsanak téged! Tudom hogy erős és még mielőtt elkezdenéd bizonygatni hogy mennyire hozzá kell tnenem, hogy odabent nem így mérik az erőt, és nem volt sok más választásom. Chase, légyszíves... Sose hazudtam neked, még akkor sem amikor még minden rendben volt, miért most tenném? - sóhajtok fel ahogy dühös, vádaskodó arcára nézek. Nem azt vártam hogy a nyakamba ugorjon, de esélyt akartam hogy tisztázhassuk a helyzetet és magamat. - Szeretném rendbe hozni ezt a dolgot kettőnkkel, ha még... ha még akarod és jelentek neked bármit is. Ami kicsit is több mint az utálat tárgya. Pár napot még itt leszek. Ha nem tényleg nem érdekel már semmi velem kapcsolatban, elmegyek és nem kereslek többet. Nincs jogom azt kérni hogy bocsáss meg, de mégis ezt kérem - meredek rá, mert nem futamodhatok meg a beszélgetés elől, ha már én provokáltam ki ezt.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
nehéz volt elfelejtenem, de megtettem, épp három hét múlva kaptam időpontot, hogy lézeresen leszedessem magamról a madarakat, és a feliratot. Mi ez, ha nem határozott túllendülés, egy olyan múlton, ami nem ért semmit? Felkavar, és kést döf a szívembe, a lelkembe, szeretném én is megölelni, de nem inoghatok meg, meg kell tudja, hogy nem egy eldobható, egyszer használatos valami vagyok, amit könnyen pótolni lehet. Darabokra estem, és nekem kellett összeraknom magam, senki sem segített benne Snowt leszámítva. Nem hagy szóhoz jutni, és az ölelés közben is magyaráz. - De megtetted! – szegem fel az állam és nem pillantok rá, úgy bontakozom ki a karjai közül, és röppenek is odébb, szó szerint meztelen talpam csak úgy csattog a járólapon, és kell is nekem egy póló! Nem láthatja meg ,hogy akad a testemen néhány tetoválás, és bár meleg van, mégis az ajtó melletti vészhelyzet kapucnis, cipzáras pulcsimért nyúlok, és azt húzom magamra gyorsan. - Halljuk, én legalább adok esélyt neked megmagyarázni, végül is te magad voltál, aki kilöktél, nem én. Teljesen egyértelmű volt , igaz kicsit nehezen esett le. – haragosan villannak a szemeim, és feloltom a konyhában a lámpát, majd az egész házban egy távirányító segítségével. – Fél év, hülye, értelmetlen kitartása, de azért leesett. – vonom meg a vállam. Nem csak ő beszél, én is beszélhetek, nem kell némán végig hallgatnom. Figyelem őt, a konyha pult túloldaláról, az ütőt letámasztottam a pult szekrényéhez, megváltozott, a járása a tekintete, és sokkal izmosabb lett, és… a haja, megnőtt a haja is, meg szakálla is lehetett, de most csak borostája van. Fújtatok egyet, mint a vadállatok. Snow abbahagyja a tamtamot, érzi, hogy most túlfeszült a helyzet, és amint belép, ömlik a szó a szájából. Snow mellé ül, emlékszem, hogy mennyire szerette, és vannak képeink, amiket már nem veszek elő, abban a dobozban van, amit már rég óta tervezek kidobni, a leveleimmel együtt. A pulton támasztom a tenyereimet, és onnan figyelem őt, keserűen mosolyodom el, majd többször hitetlenkedve szisszenek fel. Nem! Nem teheted ezt velem! Nem sétálhatsz be ide, úgy, hogy azt mondod, próbáljuk meg rendbe hozni azt, amit elrontott, ő! Meg remeg a szám széle. Rohadtul, kurvára erősebb akartam lenni, ha vele találkozom még valaha, erre… itt van, eltelt öt év. A telefonomra pillantok, mindig itt hagyom a konyhában, éjjelre lehalkítva, és tényleg… percre pontosan öt év telt el. De nem érdekelt, nem számoltam vele, nem emlékeztem rá, nem akartam törődni a ténnyel. Nem engedhetem meg neki,hogy meglássa, hogy mennyire összezavart, és megtört a jelenléte. Még azt hinné, hogy van esélye nálam, bármire is. - Miért … van menned bárhová is? – de amint kiböktem a kérdést, megbántam. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy érdekel, hogy mi lesz vele. Pedig de. Szeretnék odamenni hozzá, és megölelni, és… nem tudom. Olyan más. - Át kell gondoljam, hogy mit akarok. – pillantok rá komolyan. – telefonálhattál volna, hogy kiszabadultál ,vagy nem tudom… Vagy írhattál volna levelet, és egyébként is! Honnan a francból tudtad, hogy itt lakom?! Erről a címről sosem írtam neked! – találja meg a hangját.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Hosszú beszélgetés lesz ez de ezen át kell esnem és nem is akarok úgy elmenni - ha el kell mennem - hogy nem próbáltam meg. Átölelem és alig akarom elengedni, de el kell hogy tudjunk beszélgetni, már ha megadja nekem az esélyt. Azon se csodálkoznék ha meg akarna ütni, bár azért remélem nem fog, mert így is eléggé nyomorultunk érzem magam. Nem tehettem mást öt évvel ezelőtt, de hogyan magyarázzam meg neki ezt az egészet. Hogyan kezdhetnék neki ennek? - Megtettem, mert máshogy nem tudunk beszélgetni. Ám, ha akarod akkor addig szorongatlak amíg meg nem hallgatsz - mosolyodok el, ahogy belépek mellette a lakásba, és leveszem a cipőmet. Nem mennék szembe a ház szabályaival, bár legutóbb még nem lakott itt. Nem jártam itt sosem. Figyelem ahogy magára ránt egy pulcsit de láttam az oldalát. Valamiféle mintát varratott magára persze.... én meg sem szólalok inkább. -Tudom hogy én voltam, és nem is tudod mennyire fájt! Lecsuktam Chase, nem kirándulni mentem! El tudod képzelni, mi van odabent? Bandázás, megaláztatás, és erőszak? Mit tehettem volna? Hagytam volna hogy fenyegessenek veled? Hogy felhasználjanak a mocskos kis céljaikhoz? A kezükre kellett volna adjalak? - nézek rá, hiszen sok minden változott és vele együtt én is. Keményebb lettem, talán ridegebb is. Sokkal több tetoválás lett rajtam és sokkal kevesebb zsír. - Nagyon nehéz és hosszú öt év évem volt, Chase. Te tovább tudtál lépni, van életed. Csinálgatod a dolgaidat de én öt évre benne rekedtem az időben és nem volt semmim, ami elterelte volna a gondolataim, az edzésen kívül - mert azért elég látványos a változás, és nem sokban hasonlítok az öt évvel ezelőtti önmagamhoz. Simogatom Snowt aki az ölembe mászik a csöpp kis mázsás súlyával. Elnevetem magam és a bundájába temetkezem, nagyon is hiányzott nekem ez a szőrzsák. - Meg fogom oldani ha nemet mondassz, de remélem nem teszed - nézek rá fel. Nagyon i szeretém hinni hogy működhet ez még és nincsen minden veszve hiszen ez éltetett hogyha kijövök akkor akkor ide jöhessek. - Megvannak a kapcsolataim, és két telefonhívásomba került kideríteni. Három napja vagyok kint, és a közeli motelben szálltam meg - teszem hozzá ahogy felkelek. - Elmenjek? - kérdezem ahogy a konyhapultnak támaszkodik, és szinte egész testében remeg.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
- Nem így értettem! – csattanok fel.- Elengedtél, akkor, amikor fontos lett volna, hogy tudjak valakivel…bárkivel kommunikálni! Aki…aki hisz nekem, és tudja…hogy nem voltam képes ilyesmire. – bukik ki belőlem is a keserűség. Bár befogná, bár ne mondana semmit, bár ide se jött volna, mert…mert megfogom sajnálni, nem akarom! Egy pillanatig sem akarom meghallgatni a mondandóját! De egy valamiben mindig is más voltam mint az anyámék. - Tudom, hogy nem kirándulni mentél, bassza meg! Segíteni akartalak! Látogatni! Azt akartam ,hogy tudd, hogy számíthatsz rám! – nagy levegő, és sűrű pislogás. Utálom magam, ki tudok akadni mellette még mindig. Igen, ő régebben is ismerte az érzékenyebb oldalam. Látom, hogy az egyik karja tele van tetoválásokkal, sokkal többel mint előtte. Gőgősen emelem fel a fejem, hogy lássa, van bennem tartás, és amikor felkel Snow mellől, és közelebb lép a pulthoz, én hátrább lépek onnan, eltávolodom tőle. Nem akarom, hogy a közelemben legyen, mert elgyengülök, a karjaiba vetném magam. Én télen, az elsőn szétfagytam, a másodikon már kevésbé, de utálom a telet, és a hideget. A kajára sosem volt panaszom, szerencsére ennek a helynek alacsonyak a költségei. Elhátrálok, és összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt. Hosszú percekig csak őt nézem. Majd becsukom a szemem, és elfordulok, a fejemre húzom a kapucnimat is, és próbálok elmenekülni. Igen, élem az életem, megpróbálom, valahogy tovább kellett lépnem, és igen, megtettem. Nem érzek már iránta semmit. Veszek egy nagy levegőt, végül is miattam került oda, én értem, és ezt nem felejthetem el neki. - Maradj, amíg nem találsz magadnak rendes munkát, és egy saját normális albérletet ki nem tudsz venni. Ennyit tehetek érted. Én már más vagyok, mint akkor voltam. Megváltoztam én is, ha külsőre nem is úgy, ahogy te, de megváltoztam. – fordulok vele szembe és jegesen csillannak máskor kedves kék szemeim. - Az a határ, az a lépcső, oda nem teheted be a lábad, az az én hálóm. te megkaphatod az itteni kanapét, kihúzhatós, kényelmes. – jegyzem meg mintegy mellesleg. – Péntek , szombat és vasárnap este, éjszakába nyúlóan dolgozom. Ezeken a napokon napközben általában alszom. A hét többi napján, nagyjából délig, olyankor is dolgozom, bár olyankor nem éjszakába nyúlón. Ha azon a három napon tiszteletben tartod, hogy dolgozom. Nem lesz probléma. A vízbe és a villanyba kell beszállnod, amin van melód, és a kajába, amit ennél. – miközben beszélek, ösztönösen megyek, és menekülök. Nem akarok ölelést, nem akarom ,hogy közelebb jöjjön hozzám, és megöleljen. - Ennyit tehetek érted, ezt…ez belefér. Az, hogy mi volt köztünk, arról pedig beszélgetni is felesleges, mert ugyebár csak volt. Nehéz rendbe raknom a dolgokat idebent. – bökök a mellkasomra.- Még akkor is, ha hallottam a te verziódat a benti életről. Ez nem megy egy csettintésre. – ezzel egy időben csettintek is, és veszek még egy nagy levegőt. - És, az volna a legjobb, ha ma...ha ma éjjel még nem jönnél, és ha már úgy is sikerült kiderteni a címem... a telefonszámomat is biztos tudod. Szólj előre,amint érkezel. - pillantok rá komolyan.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Megállok a konyhapultnál ahogy hátrál, és menekül előlem. Régen nem menekült ennyire de nyilvánvalóan őt is megviselte ez az öt év, és ő nem rekedt benne az időcsapdában mint én. Karba fonom a kezeim, ahogy válaszol. - Chase! Most mondtam el hogy miért tettem! Azt hiszed nekem ez olyan könnyű volt? Mindentől elszakadtam amit egy kicsit is szerettem, és én nem tudtam túllépni. Egyszerűen nem volt hová, de legalább nem kevertelek bele. Ez se számít mi? Mennyivel lett volna jobb ha a nyakadra járnak és azzal zsarolnak hogy ha nem leszel te is bűnöző akkor nekem bajom esik? Ezt akartad? - húzom össze a szemeimet, hiszen én nem kértem ezt és nem akartam soha börtönbe kerülni, de tudom jól hogy meghalt volna odabent. Lelkileg összeroppant volna, és engem is csak Zen (Mark) mentett meg hogy ne roppanjak össze. Később is hívtam párszor ha lehetett éppen. Mert elég sokszor ültem büntiben. - Azzal segítettél hogy nem jöttél - teszem hozzá, mert valahol megértem a kiakadását, de valahol meg nem. - Nem lehetett könnyű, ezt ezt megértem. Tényleg megértem, de neked voltak lehetőségeid itt kint... - sóhajtok fel. - Miért menekülsz előlem? - húzom fel a szemöldököm, ahogy mászkál és követem a nappaliba ahol mutogat. Végül is kényelmes lakás, elég nagy akár még kettőnknek is ha már itt maradhatok. Kihasználom a lehetőséget. Bár szerintem nem változott olyan sokat de majd kiderül. - Jól van. Itt maradok pár napot. Én küzdeni akarok azért ami volt, és azért ami lehet de ha egyáltalán nem akarod és látni se bírsz akkor most mondd meg. Így is elég rossz ez nekem hogy ilyen mély sebeket okoztam - sóhajtok fel. - Ki tudnám deríteni de inkább add meg. Holnap este kicsekkolok a motelből... - ha megadja, akkor felírom. Nem akarok nyomozgatni és még többel tartozni valakinek.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Fájnak a szavai, de igazat adok neki, mégis...Annyira jól esne haragudnom rá, csak úgy. Mert ha én ilyen haragtartó ember lennék...bárcsak. De tudom, hogy nem vagyok az, és azért vagdalkozom, kiabálok, vagy beszélek erőteljesebben, mert félek. Váratlan volt a látogatása. Erőtlenül rázom meg a fejem, képtelen lettem volna olyan dolgokat véghez vinni, amiket kértek volna tőlem; túl becsületes vagyok, még egy frissen leesett pénztárcát is azonnal visszaadok annak, akinek a zsebéből kiesett, hiánytalanul, minthogy elsétáljak vele. Francba! Túl jól ismer Kirill, és fáj bevallanom neki, hogy igaza van. Pedig nem vagyok az a makacs veszekedő partner sem. Ne nézz rám így! Dühös, sértődötten emelem rá a pillantásom. Nehezen hiszem el, hogy a távolmaradásommal segítettem neki.Bár...nem lenne itt, ha nem akarná megmagyarázni, és nem akarná, hogy megértsem, hogy mit miért tett. De öt évig gyűjtögettem a haragomat, és a megbántottságomat. Én haragudni akarok még rá! - Mert, megtehetem. Azért. Meddig akarsz maradni, egyébként is? - kerülöm meg a kanapét, és jó lenne ha most már nem követne mindenfelé. Mert lassan kifogyok a helyekből, és így is kezdem magam egész gyerekesnek érezni. Összeszűkül a pillantásom, és nagyon dühösen pillantok rá. - Mi...miért...mi...mi volt? - a számra tapasztom a tenyerem. Igen! Megtalálta a gyenge pontom. Akkoriban szerettem volna bevallani neki valamit, nem hiszem ,hogy emlékszik azokra a percekre, vagy a lopott érintésekre, arra, hogy megborzongtam egy- egy érintésétől. Én emlékeztem rá, és most is az eszembe jut, ezért nem akarom, hogy újra belépjen az életembe, mert egy ütéssel képes kisétálni onnan. Egyébként is mindig elhagytak engem, és megtagadtak. Miért lett volna rosszabb az ő árulása? De nem árulás! Esküszöm két kis apró lénnyel, egy angyalkával, a megbocsátó részemmel, és egy kis ördögfiókával a haragudni próbáló énemmel veszekszem gondolatban. - Maradj pár napig, ennyivel tartozom neked, az értem hozott áldozatodért. - vonom meg a vállaim, és elbújok a kapucniban, a pulóveremben. Pedig egy kis sün akarok lenni. Szaggatottan sóhajtok, és a kezemet kinyújtom a telefonjáért. Ha megkapom, belepötyögöm a számom. - Csörgess meg, hogy rögtön elmenthesselek, és... tényleg telefonálj. Jobb lett volna, ha most is inkább így szólsz, hogy jössz. - hogy ne legyek itthon, hogy ne is jöjjek haza inkább. Az egyik részem el akar tőle távolodni a másik a nyakába akarja vetni magát, és hozzábújni, örömködni, de...nem szabad. Ennyire könnyen nem borulhatok a karjaiba, és! Nem is fogok. - Tessék. Akkor, ha jól sejtem, este jössz. Addigra rendbe szedem a lakást én is. - na nem mintha bármit is rendbe kellene szedni, de így húzhatom az időt. Nem akarom, hogy elmenjen, de azt is akarom hogy menjen. Hülye agy, és hülye szív.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Hallgatok egy kicsit, mert nem akartam azért ennyire felcsattanni, de elmondtam hogy miért tettem, és nem is remélem hogy elsőre megérti a dolgot és megbocsát. Sose ragaszkodtam semmihez sem ennyire mint hozzá, és ezért kellett döntenem, hogy nem rángatom bele. Így is elég sokat dobtam be érte, és ezt nem fogom hagyni hogy semmibe vegye. Nem azért ültem le öt hosszú és kínkeserves évet hogy aztán most ő vágja az orromra az ajtót, pedig tudom hogy valahol jogos a haragja hiszen nem kerestem. A meneküléses válaszára viszont csak felhúzom a szemöldököm, hiszen ez annyira gyerekes, ahogy átmegy a kanapé másik felére is a nappaliban. Végigüldözlek én a lakáson, ha erre vágysz. A szavaira elmosolyodom, hiszen tudom én jól hogy csőbe szaladt, de valahol igaz is. Nem véletlenül húztam le ezt a hosszú időt. - Jajj Chase, néha olyan nehezen esnek le neked dolgok. Szerinted ha egy kicsit sem érdekeltél volna, bevállalom érted azt az öt évet? Most komolyan.... - sóhajtok fel ahogy a hajamba túrok egy kicsit, mert lehiggadok. Nem hiszem el hogy ez nem jutott eszébe, és tudtam vagy legalábbis sejtettem hogy nem csak a barátjának tekint, hanem másnak is, bár sose léptünk át egy határt. Nem teszem hozzá hogy ez a legkevesebb amit megtehet, mert nem akarok még inkább veszekedni, és odaadom neki a telefonom. Középkategóriás, semmi extra. - Ha szóltam volna, elmenekültél volna. Ne nézz madárnak Chase, ismerlek egy ideje... - mosolyodom el már majdnem kedvesen. Megcsörgetem hogy elmenthesse a számom, közszemlére téve a tetovált kézfejem is. Elég fájdalmas volt de inkább vállaltam a testi kínt, mint a lelki fájdalmat. Így túl éltem. - Nos, akkor holnap este jövök. Megcsörgetlek ha itt vagyok, mert valahogy be kellene jussak... - teszem hozzá mintegy mellesleg, hogy miért is nem menekülhet el előlem.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Talán bennem is kezd oldódni a feszültség és a félelem, mert… annyira hiányzott a hangja! Nem hiszem el, hogy ennyi idő műlva is képes vagyok úgy reagálni rá, hogy megnyugtasson, vagy épp boldoggá tegyen. Pedig pont ez történik. - Nem, de akkor is! – állok meg végre dacosan, amikor észre veszem, hogy nem követ már végre, és felhúzom a vállaimat is, mintha ettől nagyobb lehetnék, holott nem vágyom másra, csak arra, hogy viszont szeressenek végre. Lehet, hogy pont ő kell ahhoz, hogy egyáltalán túl tudjak lépni a múlton és mással is összejöjjek, fixebben. Vagy…lehet hogy meg sem próbálom, mert a párkapcsolat egyébként sem nekem való. Attól rettegnék, hogy mikor akarnak magamra hagyni. Az pedig nem egészséges. Amikor átveszem tőle a telefonját, megakad a pillantásom a kézfején, az ujjain, és egy kicsit el is tátom a számat, meg ; megvonaglik a szemöldököm is. Azért… mennyire fájhattak? Majdnem a keze után nyúlnék, hogy megérintsem, és megnézzem, hogy mennyi tetoválást szerzett magára, de visszafogom magam, csak ökölbe szorulnak a kezeim a testem mellett. Kicsengek, de nem veszem fel, tudom,hogy Kirill az. - Igen, tényleg nem lettem volna itt, mert… nem érnék rá. – bököm ki, egyre kevesebb daccal a hangomban. Ne mosolyogj, ne nevess! Haragudni akarok rád! A búcsú mondatára, csak felfújom az arcom és puffogva pillantok rá, és követem az ajtóig, szó szerint kikísérem, vagy inkább kirugdosom. De a három lépés távolságot meghagyom tőle. - Itthon leszek. Hmfp! – alig várom ,hogy kitegye a lábát, idegesen túrok a rövid kis hajamba, és becsukom kullcsal a ház ajtaját. De nem töltök itt túl sok időt, feszült vagyok, nem akarok itthon lenni! Es igen! Kivételesen én akarok menekülni, én nem akarok ott lenni, ahol vagyok. Öt perc se telik bele, futó cuccban jelenek meg az utcán, mellettem Snow, fel cuccoltunk, van egy futó hámja, egy csaj beszélt rá a parkban. Amúgy imád velem rohanni, de így még jobban élvezzük a futást. Kiadom az parancsot Snowflakenek, és kis híján más irányba kanyarodunk, mert Kirill autója után menne, de ráparancsolok, és inkább beállítom magam mellé futni. Én irányítok, én akarom irányítani az életemet, és nem hagyom neki, hogy ő tegye meg helyettem, vagy ő…legyen a világom közepe. Egyszer már megsértett, többet nem engedem neki. A parkban két órát futunk, Snow a végére hasonló tempóban kocog mellettem, de le is fekszik a fűben, és onnan figyel. Ott van mellette a vizes tálja, tudja, hogy nem megyek el nélküle. Kimerülten heveredek el végül mellette, és a fejemre húzom a kapucnimat is. Jó, hogy ilyen késő este senki sem jár errefelé. Egy idő után az izzadság cseppjeim helyett azt veszem észre, hogy sokkal kövérebbek potyognak a szemeimből. Remegek a fáradtságtól, de a napfelkeltét is itt a fűben ülve várom meg. Snow mellettem van, mint mindig. Nagyon nem várom az estét. Mégis összeszedem magam, csak pár óra összezuhanást engedélyezhetek magamnak. El kell menjek bevásárolni a piacra is, és új ágynemű garnitúrát is kell vennem Kirillnek a földszintre. Plusz két tartalék huzattal az ágyneműkre. Egész nap takarítok, és még főzök is, mindig is én főztem. - Jók leszünk Snow, kibírom…jól fogom csinálni. Bármennyire is szar lesz, nem fog újra egyedül hagyni minket, mert én fogom őt magára hagyni, mert… mert nem hagyhat el…Úristen, de sok hülyeséget hordok össze! Nem! Jön és megy, és kész! – fáradt vagyok, lévén nem aludtam az éjjel, és egész nap megállás nélkül takarítottam… Főztem. Meleg is van, mezítláb és egy térdig érő rövidnadrágban, meg egy szürke pólóban járkálok fel és alá. Halkan szól a zene, és kínomban nyújtó gyakorlatokat csinálok. Nem akarom, hogy csöngessen! Sem azt ,hogy hívjon, vagy sms-ezzen!Mégis meglátom az üzenetét...tényleg ír, hogy elindult. Akkor...inkább elterülök a földön, és nyomok egy kis plankot, legalább... az leköt. Beállítom a telefonomon a stoppert, és nézem, hogy meddig bírom. Ez leköti a gondolataimat...A közelbe, körülbelül, negyed óra gyalog az egyik motel, kocsival, kb öt perc! Gondold meg magad, és maradj ott inkább!
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Kicsit kevésbé idegeskedem már hiszen nem dobott ki és tudom hogy ő sem tud elmenni mellette mert nem lenne fair, és ő mindig is a fair play híve volt, és nem igazán tud nekem ellenállni. Ki fogom használni elég galádul ami azt illeti de nem fogom elengedni. A dacos kis ellenkezésére elnevetem magam, mert ahhoz képest hogy épp ki van akadva és dühös olyan mint egy felborzolt tollú madár. Próbál hangos és fenyegető lenni, de nem sikerül neki de meghagyom ebben a kedves illúzióban. - Akkor is, mi? Nem én vagyok a máltai szeretetszolgálat hogy bárki kedvéért bármit bevállaljak. Az, hogy bedobtam ezt az öt évet, csak jelent valamit. Igen, nem volt leányálom, és nem lehettem veled, de esélyed volt kijönni ebből és helyre billenteni a karriered - válaszolok, mert ő tudott táncolni, tudott barátokat szerezni, és tudott ismerkedni. Én csak túlélni tudtam, és az sem éppen egyszerűen. Bele kellett follyak a játékokba és megtanultam játszani hideg fejjel, és a forrófejűség miatt kicsit le is hűltem. Meg kellett tanulnom a komplex egészet nézni és játszani. Mindig játszani kellett, és most gond nélkül le tudnék sakkozni bárkit. - Nem lett volna túl szép dolog. Tudod, nem reméltem túl sokat de ha mégis le kell lépnem, mindenképp meg akartam magyarázni hogy mit miért tettem. Ez sem számít semmit? - húzom fel a szemöldökömet. Kicsit azért bánt hogy kerülni akar és ahogy odaadom a telefont látom is hogy megnézi alaposan a kétfejem. Van rajta mit nézni, hiszen a kézfejemen és az ujjaimon is akad némi minta. - Rendben - hagyom rá és kisétálok az ajtóig hogy kikísérhet és még megsimizem Snowt is. A nem messze parkoló motorig megyek és felveszem a dzsekit meg a bukót. Bepöccintem, és elsuhanok, bár szerintem ezt már nem nézi végig. Másnap estére össze vagyok pakolva egy nagyobb utazótáskába, és azzal érkezem. Nincs sok holmim. Nem aludtam kifejezetten jól és egész nap mászkáltam, és intéztem a dolgaimat. Utána kell ennek járnom, mert az öt év alatt elég sok mindent megtanultam az erőszakmentes bosszúról hiszen akik kijönnek bosszút akarnak állni, de nem kockáztathatják hogy visszakerüljenek. Enrique az a kis mocsok, ő vádolta be Chaset és miatta kerültem be a hűvösre, és nem fogok neki megbocsátani. Kiderítem hová jár bulizni, milyen versenyeken indul, és miben utazik. Ki az a kis ribanc aki vele volt. Egyenlőre nem tudok sok mindent, de egyre több és több lesz. Ezt a mappát is a táskámba süllyesztem, amikor el kell indulnom, és írok Chasenek. Kijelentkezek a motelból, és a motorra ülve indulok el. Még nem tudom mi lett a kocsimmal, de vissza kell juttatnom a forgalomba. Rengeteg dolgom van még. Leparkolok és lezárom a motort hogy bemehessek, és becsengetek. Snow már messziről hallja hogy jövök és megint ki akarja vinni a lakásajtót, de sejtem hogy Chase nem hagyja neki. Protektoros dzsekit vettem fel, így a felsőtestem kb kétszer akkorának néz ki mint amúgy, de jobb a biztonság. Ahogy ajtót nyit, rámosolygok. Vállamról lóg az utazótáskám, ami siralmasan alakul, de egyenlőre örülök hogy ezek megannak és voltak dolgok, amiket nem foglaltak le és nem cipeltek el. Most áldom az eszem hogy sose dobtam ki semmit. - Szia - üdvözlöm ahogy megpillantom és megcsap az illat a konyha felé. - Idegességedben nekiálltál főzni? - kérdezem, hiszen régebben mindig ezt csinálta amikor nem tudott magával mit kezdeni, vagy főzött vagy pedig edzett. Ha beenged, akkor leteszem a táskám, és kibújok a cipőből meg a dzsekitől. Rövidujjú van alatta és így jól látszik a karom ami tele van.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Nem akarom ,hogy visszajöjjön, bevallom őszintén, megrettentem tőle. Annyira vad lett, és csak úgy kinevet. Mintha az érzéseim csak…arra volnának jók, hogy fennhangon kinevessenek… Ez azért egy kicsit fájt. azért mondanék neki még ezt-azt, de megvonom a vállam. Nem a sztriptízkedés volt az álmom, tényleg. De ez maradt, és végtére is ebben is jó vagyok, hasznát veszik annak,hogy koreográfus vagyok, nem mindenki lesz huszonhárom évesen koreográfus oktató. De nekem mégis sikerült elérnem ezt a címet, csak… sosem dolgozhattam a szakmámban, igazán. Leeresztek, egy szavam sem lehet, mert… ő bent rekedt öt évig egy olyan helyen, ahol nem lett volna szabad. Ahová nekem kellett volna mennem. Senkinek nem hiányoztam volna, a mamáék úgyis meghaltak volna. A szüleimnek nem jelentek semmi. De Kirill? Menj végre innen! Nem akarom, hogy újra itt legyen, és felbolygassa a lelkem. Mert igen, nem véletlenül mehetett be helyettem, mert… meg akart védeni egy olyan világtól, amit nem ismerek és egészen biztos, hogy elbuktam volna benne. - De…számít. – suttogom halkan. Ezért is engedem vissza az életembe, még akkor is ha nem akarom, annyira bosszant, hogy a börtönben csak testesebb lett. Én szálkásabb, és ruganyosabb, kell is, mert itthon és néha az utcán, utcai random összejöveteleken mutatom meg, hogy mit tudok. Azokat a helyeket imádom. Nem nézem végig, ahogy elmegy, így is egy kínszenvedés lesz végig várnom a mai estét. Fáradt vagyok, karikásak a szemeim, és remegnek a karjaim ,de az iménti planktól csak. Ajtót nyitok és duzzogva pillantok végig rajta. Snow érzi,hogy nincs túl jó hangulatom, bár ajtónak futás után inkább lefekszik a helyére, és még üdvözli Kirillt, de utána visszafogja magát. - Ne vetkőzz le teljesen. Megmutatom a kulcsokat – emelek fel egy kulcs csomót, a kedvenc bandájának az emblémája van a kulcson, igen, még erre is figyeltem. Fene belém. - Csináltattam neked sajátokat, mert csak. – vonom meg a vállam, és kilépek a bejárati ajtón. Snow jön velünk, míg megmutatom az első kulcsot, ő körbe jelöli a környéket. Én meg körbe pillantok. - Nem kocsival jöttél? - miután ezt is konstatálom, megvakarom a fejem és a motorra nézek. - Csináltattam garázs kaput is, hozd a motorod. – megkerülöm a házat, és megmutatom a személyi bejárót, ezt is kinyitom, és aztán a súlyos garázs kapuról is leveszem a lakatot. - Idebent van a hidraulika, ezen a falon. – mutatom meg, felhúzom az ajtót, addig ,hogy be lehessen kényelmesen tolni a motort, és aztán visszaengedem. – Nem tanácsos kint hagyni. – a kocsi beálló igazából úgy néz ki, hogy egy, egyetlen egy autó még beférne ide. De mivel kocsi ellenes vagyok, és egy légtérben lakom a kipufogó gázzal, ezért sem használtam eddig, meg nem is volt rá szükségem. Bezárok mindent, és bejövök itt a lakásba. Megtörlöm Snow lábait is, és az útjára engedem, majd kilépek a cipőmből. - És…igen, főztem. szolgáld ki magad, bátran. – – vonom meg a vállam. Tésztás ragus egy tál étel. Vagy ehetsz azután is, miután körbe vezettelek. – intek a fürdő irányába, és kinyitom az ajtót. - Nem tudtam ,hogy van-e fogkeféd, és ilyesmik, így vettem neked mindent… - és ha jobban megnézi… minden az a régi cucca, csak original, érintetlen csomagolásban ,tusfürdő, borotva hab, dezodor, arcszesz… de minek is vettem, ha szakállas szinte? Itt lopva az arcára pillantok. Mindegy. - Sampont, ugyan olyan márkát vettem, mint amilyen a tusfürdőd, és… hidratálót is vagy mi franc, pakolás… és…papucsot, ha kell. Meg, új ágynemű garnitúrát, és több nem jutott eszembe. – vonom meg a vállam, és sarkon fordulok. - A szobámnál tovább vezet a lépcső, el a tetőtérre. Ha cigizni akarsz, azt ott kint tedd. – igen, érzem ,hogy dohányzik. Nem vagyok odáig érte.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Tetszik hogy ennyire berendezkedett is, tegnap is körbenéztem al akást. Nem a legjobb környék de nem is a legrosszabb, és szerintem nincs is igazán mitől félnie amíg itt van, és Snow is elég harcias tud lenni amikor éppen úgy hozza úri kedve. Átsuhan némi harag és elégedetlenség az arcomon, hiszen nekem öt évem lett oda, és mégsem álltam neki jelenetet rendezni, mert az én döntésem volt hogy bementem helyette, nem ő kért eá, és nem lenne igazságos ezt rákenni, de ennek ellenére kicsit kedvesebb bánásmódot reméltem. Mintha nem lennék teljesen idegen vagy kelletlen vendég itt. Megadja a maradás lehetőségét, és ki fogom használni, vissza fogom szerezni a bizalmát és őt magát is. - Akkor jó. Számítson is, mert hosszú öt évem volt - mosolyodom el és az arcszőrzet sokat dob ezen a kedves gesztuson, kicsit gonoszabbnak látszódnom így. Bár van olyan amikor meg szoktam borotválkozni rendesen, úgyis hamar visszanő. Bár most egy ideje már ilyen, tetszik nekem így. - Hm? Jah, oké. Menjünk akkor - hagyom magamon a cipőt és a dzsekit is. Elveszem tőle a kulcsot amin a Nirvana jellegzetes logója van és elmosolyodom. Erre is emlékszik hogy szerelmes voltam Kurt hangjába. - Nem, még nincsenek meg a papírjai. Lejárt a forgalmi és a jogsim is, amíg meg nem újíttatom addig nem vezethetem, szerencsére motorra még jó mert azt sokkal később csináltattam és Jake kölcsönadta, mert ő nemrég vett másikat - válaszolok, mert ő is ismerheti még régebbről, Jake is sokat lógott velünk de nem táncolt, ő inkább zenész alkat volt mindig is. - Remek. Tök jól berendezkedtél amúgy. Kösz, akkor mindjárt behozom - indulok el a motorom felé, és besétáltatom a garázsba, hogy biztonságban legyen. A kormányra akasztom a motorosláncot ami védelem, másfelől lánccal is lehet harcolni, és ez elég vastag és elég nagyot üt. Ha az ember tudja a technikáját akkor még akár végzetes lehet. Megnézem hol van a hidraulika, és megjegyzem ez még jól jöhet ha tudom. Azután megyek csak vissza be, őt követve és újra elbabusgatom Snowt aki láthatóan hiányolt, mert most rám van gyógyulva. Imádom azt a kis szőrös lelkét. - Majd a körbevezetés után. Te nem vagy kajás? - pillantok rá ahogy felakasztom a dzsekim és kibújok a cipőmből végre. Beljebb viszem a táskámat és a kihúzható kanapé mellé teszem le. Bekukkantok a fürdőbe és elmosolyodom a régi dolgok origin változatán. - Nem gondoltam hogy emlékszel még mit használtam régen, de köszönöm. Már most elkényeztetsz - bár bevallom őszintén valahol azért jól esik, és el is várom ha már öt évem füstbe ment miatta. Nem hányom a szemére. - Ah jó, azt akartam is kérdezni... röhejes hogy odabent szoktam rá a cigire - sóhajtok fel, és hátratúrom a hajam az arcomból, aztán ha ő is jön letelepszem a konyhába. - Megvan még... az a ronda batmintás bögre? - kérdezem ahogy eszembe jut valami, vagy már kihajította a fenébe. - Chase.... mi történt, miután bevittek? Ha van rá mód, tisztázni akarom magam és téged is - ez nem ötlet, ez konkrét terv, de jobb lenne ha ő is együttműködne velem. Ki fogom deríteni mi folyik itt és addig nem nyugszom meg amíg az a kis féreg el nem takarodik az élők sorából. Nem kell valakit megölni ahhoz, hogy halott legyen.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Bosszant, hogy az oroalá dörgöli, hogy értetem tette ezt az öt évet, de kértem én erre? Egyébként sem szeretek senkinek sem tartozni, mindent visszaadok mindenkinek, ha netán kölcsön kellett kérnem valaha is, de szerencsére nem nagyon szorultam rá, maximum meghúztam a nadrág szíjat. Elengem a fülem mellett a megjegyzését, és körbevezetem kintről is. - Áhm…Jake keveri a számainkat, még mindig. – jegyzem meg szúrósan, igen, fennakadhatnék, hisztizhetnék, hogy Jakehez ment először, de mindegy. Tudomásul veszem, és kész. Figyelem, ahogy beszél és viselkedik, szinte ugyan az a Kirill Morrighan, aki öt éve megtagadott magától. Örülnöm kellett ,hogy megmagyarázza és visszajött, de még mindig félek. Hogy most például másért hagyna magamra, mert…hiába mondnja, hogy nem keveredett bele, de mégis. Kicsit kigúvadnak a szemeim a motoros láncnál, és megvakarom a tarkóm. Nem teszem szóvá, úgy döntöttem nem fogok megszólalni, nagyon. Csak belékötnék, és inkább sodródom az árral, és kikerülöm őt. Fintorgok az áruló Snowra pillantva, úgy körülzsongja, meg sem érdemli! Horkantva sétálok tovább, már-már sértődötten a saját kutyámra. - Nem, egyáltalán nem vagyok kajás. – vonom meg a vállam, és a fürdő után a konyhába megyek, mert látom rajta,hogy legszívesebben enne végre. - Aha, szerintem undorító a cigi,továbbra is. – vonom meg a vállam. Sosem volt dohányos párom, mert nem szeretem, ez nálam olyan kikerülő ok. Büdös, a lehelete is az lesz, a keze, vagy az egész maga, semmi jó nincs benne. Elé rakok egy tálat és egy tészta szedőt, és hagyom hagy szedjen magának, meg egy villát. Azért nem fogom kiszolgálni teljesen. Felnőtt ember. A bögre kérdés hallatán lemerevedek, és el is fordulok. Komorrá válik a tartásom, és megrázom a fejem. Emlékszem, dédelgettem, és vigyáztam arra a pohárra, a régi közös helyünkön aludtam, és rémálmom volt, akkoriban kezdett világossá válni a számomra, hogy Kirill többet nem fog keresni. Miután felriadtam, mert már nem éreztem az ő holmijaiban az illatát sem, éjjel lejöttem és teát csináltam az ő bögréjében, ami sikerült is, de még mindig a rémálom hatása alatt voltam, és Snow megmozdult a háttérben, valami leesett, megijedtem, és esküszöm olyan volt, mintha Kirill hangját hallottam volna, de ezt csak a túl élénk fantáziámnak tudom be, és ijedtemben kiejtettem a kezemből a bögrét. Egész éjszaka afölött a kerámia halom mögött roskadoztam mint valami szerencsétlenség. - Nincs már meg. – vonom meg a vállam egykedvűen. Én sem lehetek tökéletes. – Eltört, elejtettem. A következő kérdése meglep, nem számítottam rá, végül a hűtőhöz lépek, és kiveszem a tejem, meg a szekrényből a zabpelyhemet, és gyorsan megcsinálom magamnak. Nem nagyon vagyok éhes. De muszáj, ez legalább lemegy, és ott is marad. Míg ázik a tejben a kajám, addig a dobozból szemezgetek. - Két napot a kukák közt feküdtem, nagy nehezen haza vergődtem magamat, a csövesek majdnem behívtak a szállóra velük aludni. – vonaglik meg az arcom, egy keserédes grimaszban.- Hivogattalak, nem vetted fel, a suliba akartam menni, a továbbképzésemre, de az ajtóban szó szerint kirúgtak, az igazgató és a biztonságiak, a többiek végignézték, E… pedig... belefutottam a sarkon. Pár haverjával nekem esett, gondolom a látszat kedvéért, mert én lettem a pedofil haverja. Elmondta ,hogy neki az is bőven elég, ha te kerültél rács mögé, mert így egyedül nem tudom még annyira sem vinni, részben igaza volt, mert csak sztripperkedem, de ezt ő intézte el... Azt is , hogy szét akartak választani minket, meg ellehetetleníteni a legtöbb csatornán, hogy nehogy alkalmazzon bárki is. - Tényleg így volt ,minden ügynökség elhajtott. –vonom meg a vállamat, - érdekes módon, csak a tánccal kapcsolatosak. Egy reklám ügynökség viszont felfigyelt rám, bár ehhez házi sztriptízre kellett mennem. Na mindegy. E elintézte azt is, hogy szinte az összes éjjeli versenyről is kitiltsanak. De képtelenek voltak rá, ott van az a Kitsune maszk, a bandám megvan, bár inkább hobbi szinten nyomjuk, néha megjelenünk egy-egy versenyen, és megnyerjük, vagy a közelébe érünk. A Kitsune maszk a védjegyünk. Éjszakai utcai versenyeken már nem vesz részt, de mindenhol vannak emberei. A móló alatti kedvenc helyemnél is, pedig oda igazán kikapcsolódni járok. - Kirill emlékezhet, hogy az, a melegek partizó helye, oda lehallatszik jó időben a salsa bárból a zene, és senkit sem zavar, ha ott táncolunk.- Azt hiszem ennyi, ami hirtelen beugrik. – nekilátok megenni a műzlimet, állva a konyha pultnak döntve a csípőmet.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Magamban lefuttatom hogy nem fogom felhozni igazán ezt az esetet, mert magam mögött akarom hagyni az egészet, és tudom hogy nem fair hogy felhozom de nem tudok elmenni mellette és keserű pirula marad de visszafogom magam és nem morgolódok ezen. Nincs semmi értelme igazán, és nem rombolni akarom a kapcsolatunkat, hanem építeni ha még van mit. - Jake jó DJ, bírom a stílusát és jó zenei mixeket csinál, ezek szerint még mindig. Tőle tudom egyébként hogy hová költöztél - teszem hozzá, mert nem titok hogy kihez mentem először miután Chaset nem találtam a régi helyén. Szerencse hogy Jake mindenfélét megőrzött nekem, és most nem a semmiből indulok, nem tudok elég hálás lenni neki érte. Beviszem a motort és ráakasztom a láncot, de látom ahogy elkerekedik a szeme. - Motor lánc, sokkal erősebb mint egy bicikli zár... - sóhajtok, mert nem verekedésekre használnám ha nem muszáj, de tudok azért ütni ha kell. Ahhoz még lánc se kell, elég az öklöm, és ezért is volt ez a becenevem odabent mert elég kemény az öklöm. - Jó neked - hagyom rá, hiszen én még ma csak futólag ettem és akkor sem sokat. Próbáltam elintézni minél több mindent amit csak lehetett, de még így sem értem a dolog végére. - Tudom, de még mindig jobb volt cigizni, mint erőszakban levezetni a feszkót, akkor még mindig nem lennék kint - sóhajtok fel kesernyésen és letelepszem az asztalhoz, hogy ehessek. Ha már főzött akkor ne vesszen kárba és szedek is magamnak, igaz sokkal kevesebbet mint régen tettem volna, leszoktattak a sok kajáról, mert a testzsír nem jó és a konyhán se volt túl sok ennivaló. Az adagok is kicsik voltak és nem is jók. - Uhh méh'mihik fi'om - nyögöm ki két falat között ahogy meleg is meg finom is a falat, de akkor is megeszem mert jók esik házi kaját enni. - Kár, na nem baj, előfordul - megtanultam nem túlságosan ragaszkodni tárgyakhoz de szerettem azt a bögrét mert még anyáméktól kaptam valamire és az egyetemre is magammal vittem hogy abból igyak. Figyelem hogy ő zabpelyhet csinál magának, én azzal sosem tudtam jól lakni. Egyszerűen nagyon kevés. Ahogy eszem, barna szemeimmel nézek rá hogy mit mesél, és kicsit elszorul a torkom, mert nem ezt érdemelte volna, és nem is akartam hogy így alakuljon a dolog. Nem nagyon ismertem Enrique-t de zsigerből utálom, és az hogy az én karrierem eltörte egy dolog, de Chase-ét miért kellett, miért? Egészen elönt engem a jeges düh ahogy végiggondolom. - Az a pénzes kis köcsög.... - mordulok fel, de nem fogom én ezt annyiban hagyni. Ez nem erről szól. - Azért annak örülök hogy nem sikerült teljesen ellehetetleníteni és még mindig táncolgatsz - mosolyodom el, mert ennek a részének még mindig tudok örülni hogy legalább ez nem lett teljesen oda. Kicsit hiányzik a régi ritmus és hogy táncoljunk de szerintem teljesen berozsdásodtam már. A capueira már majdnem tánc és elég jól meg is mozgat de mégsem ugyanaz. - Sajnálom hogy ennyire lerombolt mindent, de szerintem vissza tudnánk építeni ha te is benne vagy. Elég sok mindent megtanultam odabent és kiépítettem a magam kis kapcsolatait. Időbe telnek, de meg tudnánk szorongatni azt a kis pöcsöt. Szeretném ha te is tisztáznád magad de ha nem akarod, nem foglak rákényszeríteni, nyilván. Én nem fogom annyiban hagyni, mert már tudok küzdeni ellene és a korrupt kis galerije ellen - mordulok fel, mert gyűlölöm a kis rohadékot, és el fogom érni hogy ő vonuljon sittre és ne öt évre. Onnan ő már nem jön ki élve ha bekerül, ezt el tudom intézni és meg is érdemelné. A kis adagos kajám után felkelek és a mosogatóba teszem. Kezet mosok, és elmosogatom amit koszoltam, nem vagyok teljesen háziatlan. - Miért pont kitsune maszk lett? - kérdezek rá, hiszen amikor táncról beszél, olyan lelkes tud lenni.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Az áruló pöcs! Ezért még el fogok vele beszélgetni, vagy maximum puffogok rá egy sort, mert tényleg konfliktus kerülő vagyok, amennyire lehet. - Ja… ő erősködött, hogy tegyük el a cuccaid. – vonom meg a vállam, hogy féltékeny lennék? Á dehogy! De. Azt hiszem ez az érzés arra hasonlat leginkább. Nem kell ez nekem.Nincs szükségem ilyesmire. Jól megvagyok egyedül is ,vagy kóbor numerákkal. Ott egyszerűek a játékszabályok, nincs holtodiglan, meg semmi más. Egyszerűen egy éjszaka vagy pár óra , és csá! - Felőlem. – vonom meg a vállam a motoros láncos magyarázatra, igen, dacos és szúrkálódós vagyok. - Jó, hogy nem ettem tegnap óta semmit, tényleg. – vonom meg a vállamat, és amikor a műzlinél tartok, azt is csak immel ámmal eszem. Annyira gyenge az idegrendszerem, vagy bánom is én, hogy igazából, csupa ideből is sikerül kihánynom valamit, még ha jól is esett, nem azért mert bulémiás, vagy anorexiás lennék. Nem, köze sincs ehhez. Egyszerűen csak túlidegelem magam. Csoda, hogy a műzlivel képes vagyok lefoglalni magam. - Sokkal jobb. Igen. – nem értem, hogy minek vagyok még itt, és minek nem mentem fel a saját szobámba, megmondtam neki,hogy az a rész tabu, és tartsa tiszteletben. Tegye is meg. El akarok vonulni előle, a saját kis világomba, és kapaszkodni azokba a lécekbe, amiket körém építettem és még nem hullottak darabokra a megjelenésével. - Jó étvágyat. – ahogy őt figyelem, valahol melegséggel tölt el, hogy ilyen lelkesedéssel eszi a főztöm, de nem engedem neki, hogy lássa rajtam, meg bármit is lásson rajtam. - jah,az… -vonom meg ki tudja hanyadjára a vállam, és elmosom a műzlis tálam, mikor kiürítettem. – kis köcsög, és… amennyire a körülmények engedik, táncolok. – igen, lekorlátozódtam fél szavakra, vagy tő mondatokra, fáradt vagyok, remeg a gyomrom és minden porcikám a fáradtságtól, és a hajhagymáim is fájnak. De nem panaszkodom. - Jó lenne, ha visszavághatnék nekik, de nem hiszem ,hogy elfelejtetted volna ,hogy belém genetikailag kódolva van a hippik , szexelj és ne háborúzz felfogása… - fáradtan rázom meg a fejem és a szobám irányába pillantok. - Mert volt az a lány, Akihiko a cserediák, mikor elkezdődött ez az egész fos, mesélt a japánok róka szelleméről, meg úgy a szellemekről általában. A róka pedig csalafinta, megtévesztő és sokoldalú. – kimegyek a konyhából, és le is oltom ott a villanyt. Rám fér a fürdés, így elindulok a fürdőbe. - Van akinek ogre maszkja van, vagy van az a… madár szerű ember féle lény… - töprengek, nem jut eszembe a neve. – Nem a tanuki, vagy… nem a tanuki az a kis medve lény, na olyanunk is van. –eltöprengek azon, hogy mikor voltam utoljára ilyen gyomor ideges, mint most, és rá kell jöjjek, hogy jó öt éve volt, a sok szar cunami elején, E. balhézása, az egyedül maradásom, és a végleges egyedülmaradásom miatt volt, hogy kiakadtam. - Megfürdök, addig rendezkedj be. – zárom magamra az ajtót, kulccsal, és megengedem a zuhanyt, jó hangosra állítom a csobogást, és üdvözlöm a vécé kagylóra görnyedve a visszaköszönő műzlim. Éééljen! Majd egy órát szarakodok, és fogat is mosok. Remélem addig ő elaludt odakint, igyekszem minél kisebb zajt csapni.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Elég jól ismerem már Chaset, és tudok olvasni a gesztusaiból, s most azt látom hogy legszívesebben megfojtaná Jaket amiért elmondta neki hog hol lakik, de hát Jake totál kiborult, amikor megtudta hogy ez az egész úgy kamu ahogy van. Bár vele sem tartottam a kapcsolatot miután bekerültem, de megértette miért, hiszen van neki is pár ilyen kapcsolata. - Igen, mesélte. Szerencsére eltett egy csomó mindent, így nem a nulláról indulok és ez sokat számít nekem - mosolyodok el ahogy leparkolok a motorral bent ahol biztonságos közegbe kerül. Nem lenne jó ha meglovasítanák amíg itt vagyok. - Miért? A diétának nem ez a lényege hogy nem eszel, de nem lep meg az az igazság. Amilyen ideges voltál tegnap.... - nekem nem kell bemutatni, hiszen eleinte én is sokat idegeskedtem bent és volt hogy rosszul is voltam a gyomoridegtől, de neki nem lenne igazán oka rá. - Szerintem is. Majd leszokok róla, vagy nem tudom - nem vagyok annyira láncdohányos hogy naponta egy dobozzal elszívjak, de néha szükséges és jól esik. Le kell valahogy vezetnem a feszültséget és ez még mindig jobb mintha megvernék mindenkit, mert rossz kedvem van. - Köffiiih - morgom két falat között, mert nagyon is jól főz, de azért én sem vagyok teljesen konyhai analfabéta hiszen akkor régen felváltva főztünk megegyezéses alapon. Lassan eltüntetem a kis adagot és elmosom a tényért. - Ezt becsülöm, mert annak ak is pöcsnek a mesterkedései ellenére se adtad fel a céljaidat - teszm hozzá, hiszen az enyémek eltűntek, és elhalványultak réges régen, mikor bezárult mögöttem a rácsos kapu. Ott minden füstbe ment. Minden, amire egyszer vágytam és el akartam érni az életben. Hogy egyszer közös tulajdonú táncstúdiónk legyen és mindketten táncoktatók legyünk. Elhalványult, és eltűnt a semmiben. - Nem, nem felejtettem el, de nem is hagyom ezt ennyiben. Nem kell benne részt venned, mert lehet hogy néhol nem lesz szép, de nem maradhat ennyiben. Én sok mindent tanultam bent és nem fogom elfelejteni ezt a öt évet amit elvett az életemből az a kis pöcs - jelentem ki ahogy visszatelepszem a konyhaasztalhoz. Megtámasztom a fejem a könyökléssel, ahogy ránézek. - Akihiko? Ahh asszem emlékszem rá. Olyan kis őzike szemei voltak, aztán kiderült hogy keményebb mint egy csapat utcai suhanc - nevetek fel, mert beugrik a cuki kis harcias csajszi. - Szóval innen jött... - biccentek, és kimegyek én is, a nappaliba ahol most lakni fogok, és berendezkedek. Leginkább megágyazok, mert nem pihentem még valami sokat és amíg fürdik addig el is szundítok a kanapén. Jól esik végre ismerős közegben lenni, és Chase jó hatással van rám azt hiszem. Félig levetkőztem hogy zuhanyozzak, de nem jött ki egyhamar így ahogy vagyok aludtam el. Arra ébredek hogy Snow nyalogat és mellettem hever mire félálomban átölelem, és plüsskutyaként tartom, de mocorog és ficereg, így kinyitom a szemeim. - Mi van Snow, miért nem hagysz aludni? - kérdezem tőle, de aztán erőt veszek magamon és felkelek. Le kéne mennie, és Chase nem vitte le valamiért. - Jól van, hozd ide a pórázodat - utasítom, én meg kimegyek a fürdőbe és dobok egy sárgát, és felöltözöm. Leviszem a kutyát, és hozok vacsit is. Péksütiket és kakaót. Kell szereznem egy bögrét is. - Chase? Hoztam vacsit... - teszem le az asztalra a cuccokat.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Az eszem megáll! Minden második mondatában benne van az érzés, hogy nekem kellett volna gondoskodnom az utána hátramaradt holmijairól is, azok után, hogy elvágta tőlem a kapcsolatot. Ezért se érzem magam túl fényesen. Ezért vagyok egyre jobban idegesebb és idegesebb. - Tisztában vagyok, vele, hogy a diéta nem erről szól, és nem is számít diétának, hanem életmódnak egy idő után az egészséges étkezés, de ha nem megy, egyszerűen nem megy. –vonom meg a vállam. – Hát, az egészséges életmód se arról szól, hogy edzés után eltolsz két szál cigit… - morgok bele a műzlimbe. Biccentek a dicséretét hallva, igen, büszke vagyok magamra, hogy sikerült hellyel közzel talpra állnom, és a tánc közelében maradtam, a nagyi azt mondta, hogy ha nem csinálhatom azt, amire születtem, én beleszakadnék, bele betegednék. Ez éltet, ettől érzem magam jól, táncolnom kell. Töprengek még a tálam felett állva, és biccentek - Nem szeretnék verekedni, még akkor sem ,ha párszor megvert, de azt akarom, hogy kapja meg ami jár neki. Nekem nincs pénzem drága ügyvédekre, mint neki és olyan kapcsolataim sem. – szomorú szusszanás kíséretében tűnök el a fürdőben, legalább egy órára. Addigra szerencsére Kirill is alszik, így nem kell elvonulnom mellette, a szobámba érve pedig fáradtan dőlök le, forgolódom, és alig bírok aludni, éjjel kiülök a lépcsőmre, egy rövidnadrágban, és őt figyelem , ahogy alszik. Biztonságos távolságból, még talán horkol is. Snow a közelébe a kedvenc párnáján. Sosem volt túlságosan kanapé kutya, mert inkább a helyén feküdt, de úgy is minél közelebb hozzám, ha pedig kellett, azonnal jött, hogy megvigasztaljon. Másnap reggel szép csendben tűntem el fotózásra, a fehérje italom legalább megmarad bennem, de közel sem elég tápanyag, amire szükségem lenne, így az este végére, már nagyon ki vagyok. Egyszerűen tudom, hogy gyerekes vagyok, de nem tehetek róla, hogy ennyire felkavart. Tudom,hogy ő Kirill, de nem a régi Kirill, akibe szerelmes voltam. Sokkal vadabb, látom a szemei mélyén megcsillanó farkast, sokkal jobban, mint rég, sokkal közelebb van mint akkoriban volt. Amikor haza érek, akkor veszem tudomásul, hogy nincs itthon Snow felszerelése, valószínűleg elmentek sétálni. Az egyetlen előnye talán a dolognak, hogy Snow el tud menni vele is. Arra volt jó ez az egész nap, hogy távol voltam tőle, és nem volt jelen a Kirill probléma, de ahogy haza érkeztem, megéreztem az ő illatát is, mennyire szerettem ebben az illatban elbújni, még a börtönbe kerülése után is nem sokkal. De aaaah! Érzem, hogy megremeg újra a gyomrom, és épp csak eljutok a wc-ig, majd a szinte semmi jön ki belőlem. Talán visszajöttek Snow és Kirill is, de szinte meg sem hallom. A művelet végén észre veszem, hogy lehánytam a pólómat is, így csak fáradtan ledobom magamról, homlok törölve, és fogat mosva állok a csap előtt, mire Snow felborít, szinte, és kirongyol a lehányt pólómmal a szájában. - Fhééé! ávvvmeeev! – köpöm ki a habot, és a kéztörlőbe törlöm az arcom. Utána rohanok, de elszédülök, és a kanapéban kapaszkodom meg. - Hééé Snow add vissza! – máskor odaadná,de most a képembe röhög, és felpillantva meglátom Kirillt a konyhában. - Mikor…értetek vissza? – köszörülöm meg a torkom aggodalmasan, kezd sötétülni a világ a szemeim előtt,Snow egyre hangosabban ugat.- Kirill?! – látom, hogy mond valamit, de nem hallom, kiment az erő a lábaimból. Egy gyenge gyomorideges kis fasz vagyok ha a közelemben van. Miért érzem ennyire bizonytalannak és gyengének magamat a közelében? Menj a fenébe!
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Örülök hogy a cuccaim javarésze megmaradt és Chase nem dobta ki, hanem egyszerűen lepasszolta. Most már ha akarnám se tudnám elhordani az ő cuccait, hiszen sokkal kidolgozottabb vagyok mint voltam, és vállban erősebb, de lehet a kockáim nem olyan kemények mint az övé. A szavaira csak megvonom a vállam, van benne valami, de én letértem az egészséges életmódról, mert nem volt esélyem sem betartani odabent és a kaja kevés volt amúgy is. Mindig keveset adtak de hozzászokott a gyomrom hogy nem eszek sokat. - Persze, de az sem az ha a gyomoridegtől mindent kihánysz amit megeszel. Azért van ilyen ideges mert megjelentem itt? A jelenlétem zavar ennyire? - kérdezem ahogy felnézek rá a tészta fölött mert nagyon is jól főz és hiányzott a sok ismerős íz. Meg maga a gondolat hogy valakit érdekel mi van velem, és akárhogy is ellenáll, nem tudott úgy várni hogy ne főzzön, és még ágyneműt is vett meg mindenfélét. - Tudom. Nekem sincs felesleges sokmillió dollárom, de ki fogjuk találni hogy tudjuk megfogni azt a rohadékot, de segítened kell benne. Aligha emlékszik rám, és elég sokat változtam az öt év alatt. Be kell szivárognom a táncos körökbe de... kiestem a gyakorlatból - sóhajtok fel, hiszen keveset nyújtottam, inkább építettem és nem biztos hogy olyan hajlékony vagyok mint voltam, de vissza tudom nyerni a formám, ha segít benne. - Chase, segítessz formába jönni vagy keressek egy másik táncost aki edz velem? - kérdezek végül, mert nem akarok sok lenni és rázúdulni és látom hogy tart tőlem, ami nem esik jól, és valahol mélyen nagyon is szeretnék ráripakodni, de nem tehetem meg mert nem ő kérte hogy én menjek be, én döntöttem így. A saját karrierem áldoztam be az övéért.
Másnap sikerült kialudnom valamennyie magam nem kellett felkelnem korán, és jól is esett amíg Snow meg nem jelent mellettem de istenem, hiányzott ő is. Amíg ő a parkban sétál, és végzi a dolgát, addig én megeresztek pár telefonhívást és kérdezősködöm, intézkedek. Aztán beugrom a pékségbe is hogy szerezzek valami kaját, és még tudom melyik fajta péksütit ette mindig Chase. Hazaérve észlelem hogy itthon van de nem tudom hol, aztán a fürdő felől jönnek hangok, és Snow is elrohan hogy köszöntse a gazdáját és egy pólóval jön vissza. Egy.... lehányt pólóval. - Chase? - emelkedik meg a hangom, kissé aggodalmasan de végül ő is elég kerül. Bár nem néz ki túl jól, és Snow is ideges. - Hm, most egy... két perce... - pillantok az órámra de a kutya ugatni kezd és odanézek, Chase meg esik össze így odaugrom, hogy elkapjam, és a kanapéra fektetem. Az van a legközelebb és felstócolom a lábait. - Hé, Chase, Chase! Ébresztő.... nem alszunk... - kerülök elő egy hidegvizes borogatással amit a homlokára terítek.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Fején találta a szöget, nem tudok vele mit kezdeni. Tényleg nem tudom, hogy hányadán állunk. Öt év sok idő, nem mondom, hogy leragadt a múltban, mert engem is zavar, hogy itt tartok, de nincs erőm egyedül arra, hogy visszavágjak Enriquenek, ahhoz segítség kell, és ha már kiszabadult, miért ne segíthetne ő nem? Úgy is vissza akar vágni neki, akkor miért ne lehetnék benne abban ,hogy együtt tesszük tönkre? Benne vagyok, de tőle akkor is tartok valamelyest. Mert érzem rajta, hogy megváltozott, sokkal vadabb. - Ha azt mondanám, megértenéd, hogy… van egy belső állatod, és ez régen csak megvolt, veled volt, de most már karcolgatja a felszínt? Ha olyan világban élnénk, telihold nélkül is átváltoznál farkassá, így gondolom, és igen, tőled tartok. Tőled is. Sóhajtva hallgatom tovább, és csak figyelem ahogy beszél, hiszen már többször is megemlítette az estén, hogy vissza akar vágni. - Nem akarom, hogy más is belekeveredjen a hármunk ügyébe, azzal hogy elkezdesz visszaszivárogni, veszélyessé teszed a szimpla gyakorlást neki is. E kezei messzi érnek. Segítek neked, igen.
Azt hiszem, hogy elájultam… mert…nagyon furcsán érzem magam, óóó ez kellemes! Hűs. Elmosolyodok. - Vidd innen a nyelved, ne nyalj meg és ide ne merj fingani Snow, mert míg alszol én is odafingok a párnádra! – figyelmeztetem a kutyát, de a hűvöset még mindig érzem a homlokomon, és most már kezdem érezni a lábaimat és a karjaimat. Ijedten ülök fel, ha csak vissza nem nyomnak, erővel, mert könnyedén vissza tudok dőlni a párnára. - Öhm…szi…a. – bököm ki bugyután és Kirillre pillantok, de még erősen fókuszálok. Nem akarok beszélni, csak sűrűn pislogni kezdek, majd nyelek egy nagyot. - Jól vagyok… - megpróbálok felülni, de alig megy. – de… éhes vagyok… - eresztek meg egy suta vigyort és próbálok nem ránézni, pláne, ha haragszik rám.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Figyelem ahogy a konyha másik oldalán támaszkodik, és onnan válaszol, de nem tudom mit érezzek. Annyi minden kavarog bennem, és annyi mindent szeretnék most azonnal megtenni, de mégsem lehet, és lehiggadtam már az öt év után, kegyetlen két napos menetet toltam le egyben, annyiszor amennyiszer akartam, és valahol nagyon is jól esett az egész. Kellett hogy ne robbanjak fel. Leteszem az evőeszközt ahogy elmosogatom magam után, mert nem akarom ezt is rátestálni ha már befogadott. - Úgy érted hogy ha farkasembernek látszom? - ezen azért derülök egy kicsit, de aztán lehervad a mosolyom, mert pontosan tudom mire gondol, és nem ő az egyetlen aki ezt észrevette és szóvá is tette. Marc... - Mondanám hogy hülyeség, és ilyesmi csak a könyvekben van de... tudom mire gondolsz. Én is észrevettem már, és szinte érzem is ahogy a felszín alatt feszül. Persze, nyilván nem növesztek szürke farkasbundát teliholdkor de... - vonom meg a vállam, mert korábban talán kinevettem volna az ötletet hogy képtelenség, de azért nem telt el nyomtalanul ez a pár év, és igenis érzem hogy hogy vadabb, szilajabb lettem mint voltam, és nem hátrálok meg senki elől. Nem véletleül lett az Ököl az én ragadványnevem. - Ez igaz, de nem kérhetem tőled hogy velem legyél, ha már a puszta ténytől rosszul vagy hogy itt vagyok... - sóhajtok fel. - Chase, még mindig Kirill vagyok... Nem egészen ugyanaz aki voltam, de nagyrészt igen. Nem bántanálak, és egyetlen egyszer emeltem rád kezet, akkor is a te érdekedben... - sóhajtok fel hiszen nem volt rendszeres és sosem bántottam előtte. Akkor viszont, azért nem fogok bocsánatot kérni. Érte történt, hogy ne vegyék észre, és ne vigyék el. - Jó. Akkor hozzál formába légyszíves - teszem hozzá és elindulunk a saját dolgunkra.
Később már csak azt veszem észre hogy Snow balhézik és még idejében elkapom a zuhanó testet, hogy ne verje össze magát és a kanapéra fektetem. Nem tudok sok mindent az orvoslásról, csak amit annak idején a jogsi miatt kelett gyakorolni. Elnevetem magam ahogy a kutyát vádolja. - Kivételesen ártatlan, és nem fingott az orrod alá - válaszolok neki ahogy visszanyomom az ágyra. - Nana! Semmi hirtelen mozdulat mert visszazuhansz - igazítom meg a borogatást a homlokán, és elmosolyodom. - Szia - válaszolok neki. - Hoztam péksütiket meg kakaót. Ülj fel lassan, ide hozom őket és ehetsz - hagyom rá és felkelek mellőle hogy a konyhából idehozzam a dohányzóasztalra a vacsit. Sajtos fitnessz croissone neki és sonkás sajtos nekem. Meg egy-egy kis kakaós dobozka, még hidegek is. - Ez nem annak a jele hogy jól lennél... - pillantok rá, ahogy beleharapok a sajátomba.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Egész nap a korábbi beszélgetésünkön pörög az agyam, nem farkas, de ott van benne a jelenléte, és nem bántana engem, de látom, ahogy sokszor elborul a tekintete, nem ütne meg, de látom, hogy nem tetszik neki, amit mondtam. Elegem van az egész napból, a fotózás egész jól megy, bár idiótán érzem magam. Több beállítást megmutatnak, és beállítanak hozzá, de a pillantásom, és az arcom tökéletes a témához. Borongósabb, kissé szomorkásabb képek kellenek. De akkor sem voltam elégedett a teljesítményemmel. A végére lehetett volna értelmesebben társalognunk, de nem voltam képes már, elfáradtam érzelmileg leginkább. Nem akartam veszekedni tovább. De tény, hogy nem fejeztük be azt, amit. Jó volna tisztáznunk a helyzetünket és a kapcsolatunkat. De talán leges leg először azt kellene, helyre tenni, hogy mi van most jelenleg köztünk, és lehet-e még valami ebből? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem dobbant meg a szívem, amikor újra megláttam, de megrémültem. Egy pofon volt először az anyámtól, majd az apámtól egy erőteljesebb, hátha az isten igéje magamhoz térit és soha többen nem fogok foglalkozni a fiúkkal, de nem így történt. Kitagadtak. Aztán eltűntek az életemből. Kirill, vele jóban voltam a pofonig, és tudom, Ellának van igaza, tökhülyeség miatt aggódok. Hiszen visszajött, bevallotta, hogy szeretné megpróbálni azt, ami régen volt kettőnk közt. De akkor csak randiztunk, illetve az első randink volt meg, és utána annyi. Addig haverok voltunk. Kirill! Annyira utállak! Persze üres fenyegetőzés részemről, de… nem vagyok könnyen kapható, nem fogok a nyakába borulni, elsőre. Megpróbálok felülni, de inkább fél oldalasan fekve maradok, és visszahatjom a párnára a fejemet. Az ő illata van a párnán, és a takarón is, hasra fordulok, és beledörgölöm a fejem a párnába, aztán szusszanok, és kelek fel végül, kikúszok az ágy szélére, és ott felülök az asztal pereméhez. Nagyon gyengének érzem magamat. - Nem rendelünk valami kaját? – a tegnapi jó még, de lusta vagyok felkelni, és energiám is alig van. Próbálom figyelmen kívül hagyni a megjegyzését. Kinyitom a dobozos kakaót, és egy harapás, egy korty kakaó rituálémba kezdek. Nekem így kényelmes, addig sem beszélek. Pedig tudom,hogy nem szabadna kerülgetnem a forró kását. - Jó, nem vagyok jól. Szarul vagyok, és igen, igazad volt tegnap, hogy gyomorideges lettem, vagyok. Nagyon rég nem voltam ennyire szarul, és tudod, hogy alapból is nehezen lehet felidegesíteni, mert nem akadok ki minden szaron úgy, mint mások. De igen, miattad vagyok az. Megjelentél. Állítólag nem akarod éreztetni velem, hogy ennyit minimum megtehetnék érted, azok után, hogy helyettem mentél be a börtönbe. De nem kértelek rá. – nézek rá kérlelve, hogy ne szakítson félbe. – mégis amikor megjelentél először, és amikor beköltöztél, akkor is, láttam a szemeidben, hogy hozzám vágnád, hogy ennyit megtehetek érted, sőt többet is! Mit többet ha? Ne kérd tőlem, hogy ugyan úgy nézzek rád, mint öt éve, nem tudok. Érzem, hogy változtál. Elég morcosak lettek a vonásaid, korábban nem ilyen voltál. Energikus… és kirobbanó, de másképp. Nem így mint most, hogy bejössz és a súlyos jelenléteddel töltöd be a teret. Azt mondtad, meg akarod próbálni azt, ami egykor volt. Én azt mondom, próbáljuk meg, anélkül a szar, félresikerült randi próbálkozás nélkül. Volt, de nem történt semmi,tragédiába fúlt. Ismerjük meg egymást, újra. – fáradtan rázom meg a fejemet. Baromi kajás vagyok, és ez a kevés kaja is túl kevés volt. – Ezt leszámítva segítek neked továbbra is E. ügyében. – laposat pislantok, fáradt vagyok, és álmos. Alig aludtam ebben a pár napban. - Mit szeretnél enni? – nyúlok a zsebembe a mobilom után. Ha nem főzök, tényleg azt jelenti,hogy kicsit elhagytam magam, vagy nagyon szar a kedvem, hangulatom.
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Chase mellett ülök a kanapén, és próbálok rájönni hogy miért ennyire makacs és nem képes elfogadni a jelenlétem. Rosszul van mert rástresszel és nem eszik eleget és a gyomorideg jeleit látom rajta, mint a vizsgatáncunk előtt, amikor páros koreográfia mellett döntöttünk és mindenkit megdöbbentve együtt vizsgáztunk le, méghozzá nagyon is jó eredménnyel. Ezen jár az eszem ahogy a kanapén hever kiütve és hirtelen ránt vissza a valóságba a hangja ahogy felébred, és fel akar kelni. Visszanyomom a párnára, ha most felkel megint csak elájulna nekem és nem vagyok valami jó orvos ami azt illeti. - Rendeljünk. Mit ennél? - hajolok előre a telefonért és hagyom Chaset választani. Nekem mindegy, elég sok mindent megeszek már, amit korábban nem mert bent nem volt meg a válogatás lehetősége. Ha nem ettem, éhen maradtam és az nem volt jó. Energia kellett hogy erősebb legyek, így feladtam az első dolgot hogy mit nem eszek meg. Kénytelen voltam. A szavaira kicsit megdörzsölöm az arcom. Van benne igazság, de nincs is. Nehezen tudok mit reagálni, de végül csak átülök úgy hogy jobban lássam, és lassan megfogalmazom a válaszom. Végighallgatom, és közbevágnék de jelez hogy inkább ne tegyem, és tiszteletben tartom ennyire. - Ha ennyire rosszul vagy tőlem akkor inkább elmegyek, ennyit nem ér hogy hogy itt legyek, hogy tönkretedd magad és miattam legyél rosszul - sóhajtok fel ahogy hátratűröm a hajam a képemből. - Nézd Chase. Tényleg nem akarom, tudom hogy volt választásom, és ÉN döntöttem így, de ettől még... nagyon hosszú volt egyedül ez az öt év és nem vagyok teljesen ura az érzéseimnek. Nem akarom hogy úgy érezd tartozol ennyivel. Azért maradtam itt, mert jelentett nekem valamit hogy ennyi ideig együtt voltunk, és meg akartam magyarázni. Úgy döntöttél adsz nekem még egy esélyt, de.... nehezen fog menni ha mindig hozzámvágod hogy azt éreztetem veled tartozol. Nem akarom ezt, de nem tudom hogyan kezeljem ezt a dolgot... - kezdek bele ahogy helyzekedek és szerintem Snow is érzi a tanácstalanságom mert az ölembe mászik és hízeleg. Simogatni kezdem. - Itt maradtam mert a tragédia ellenére jó volt az a randi, és amíg meg nem támadtak minket jól is éreztem magam veled - simogatom a kutyát mert nem tudok felnézni. - Változtam, és rossz irányba, de túl kellett élnem Chase. Az akkori önmagammal nem volt esélyem életben maradni, és alkalmazkodnom kellett és a bentiek szabályai szerint játszani és kis híján belehaltam. Erősebb lettem, és hidegebb de még mindig én vagyok az. Öt év telt el, és alig egy hete vagyok kint, miért vársz tőlem csodát? - pillantok fel hiszen alkalmazkodok én , csak nem egyik pillanatról a másikra. A feszültség is lejebb eresztett már, és nem állok minden percben harcra készen. - Én próbálok leengedni, de nehezen megy. Talán a táncolás segíteni fog benne, nem tudom. Azt hittem soha többé nem fogok táncolni... - pillantok el a gyakorlótér felé, hiszen régen sok sok órát töltöttem én is ott, amíg egy-egy mozdulat tökéletes nem lett. - Gyrost. Leginkább... Bármit, amiben elég hús van... - ha már egyszer ragadozó lettem.
In the city that never sleeps, a lot can happen in one night.
Elmondtam, amit akarok, és ő is elkezdi mondani az ő oldalát, meg kellene értsem, és értem is, csak…elfáradtam! Felfogtam, amit mond, és tényleg nincs erőm vele hadakozni, csak… szeretnék végre normálisan élni, ahogy eddig is. Már a körülményekhez képest. Az ő ágyán vagyunk most, nekem nincs szükségem úgy fürdésre, mert taxival hoztak vittek, az ügynökség fizette, még biciklizni sem volt erőm, és munka után le is fürödtem, az ottani öltözőmben. Így felnyomom magam az ágyába, és fáradtan dőlök el, a tipikus tv néző pózomba. Beletörődtem, megnyugodtam. Most nem látom azt a gúnyt a szemében, és azt sem ,hogy folyton minden szavával nekem akarna támadni. Nekem is tetszett az, ami régen volt. De ahj! Őt figyelem, ahogy válogatom a menüket az appon keresztül. Tv néző snacket is rendeltem, mártogatósat, és tartalmas kaját is, ami most pizza lesz, egy nagy családi, és gyros Kirillnek, üdítők, és egy-egy üvegsör. - Azért, mert titkon reméltem, hogy ugyan az maradtál… és… nem tudom. – motyogom az orrom alatt, mikor végeztem a rendeléssel, kiírja az időt, és szusszanok. - Különben is tudom, hogy a csodák a tündérmesékben léteznek, csak. – újabb szemforgatás, és fáradtan nyújtózom ki. – úgy érzem, hogy minden végtagom lebeg… - biggyed le kissé az ajkam. - Annyi mindent a fejedhez akartam vágni. – csóválom a fejem, majd felülök kissé, és megcsipkedem Kirill csuklyás izmát. – Nagyon be vagy állva. Ide masszázs is kellene, nem csak nyújtás, és… holnap rá érek veled gyakorolni, ha nincs programod. De nyújtani fogunk, hogy újra ellazuljanak az izmok. Én pedig… pihenek egy kicsit… - dőlök vissza az ágyra, és a fejem alá húzom Kirill párnáját, és össze is gömbölyödtem. Tényleg elment minden energiám, a testemmel való harccal is. - Snow egyébként hetekig sírt utánad, és az ajtó előtt ült. Sokszor éjjel is. – mondjuk, ez mindkettőnkre igaz, mert szinte vele virrasztottam. De rólam nem kell tudnia. Az említett hátra vetődött az ágyra, és mellettem puffant, háton fekve kezdte el a dörgölőzős rituáléját, Kirill illatát akarja ő is magán érezni, minél jobban. Boldog röfögései hallhatóak. Mire én egyre jobban le-le csukom a szemem. - Kifizettem ám a kaját, de ha akarsz, adj borravalót neki, ott van a… konyha pulton a táskám. – nem áll a számra, hogy elküldjem újra, félek, ha megtörténne végleges lenne, és abba újra belehalnék. De hiszen erős vagyok nem?! Snow mocorgását érzem még, ahogy mellettem vergődik, majd elnyom az álom, az eb, Kirillnek puncsol még ,hogy hadd maradjon idefent, én pedig el is alszom. De ha megérkezik a kaja, azonnal felébredek, az illatra mindenképp!
Mama said if I really want to, then I can change, yeah
Próbálok türelmesnek lenni és elmagyarázni neki hogy mit kellene megértenie, de nehéz lesz és még nem vagyok vissza szocializálódva hogy könnyű legyen nekem. Látom hogy fárad és nyilván nem véletlenül lett rosszul, ha ennyire rágörcsölt az érkezésemre, de el kell fogadnia. Ezt neki kell megemésztenie hogy már itt vagyok és nem akarok feladni mindent ami volt. Az ágy szélén ülök, és hagyom nyomkodni a telefont, hogy a kínálatot böngéssze, én gyrost akarok enni leginkább arra még nem igazán volt módom mióta kijöttem a börtönből. Figyelem, hogy engem néz, és visszanézek. Indulatos vagyok, de visszafogom magam, és már tudom hogy értette a fenevadat a felszín alatt. - Szerettem volna, de... akkor gyenge voltam, és nem élhettem volna túl - válaszolok ahogy leteszem a telefont az asztalra, és megint elhúzom előtte a tetoválást kezem. Fájt, kurvára de nem érdekelt. Kellett. Kell is még. - Sajnos, ez az élet nem tündérmese pedig biztos szexi tündérlovag lehetnék - dőlök hátra ahogy kényelembe helyezem magam és megugrom ahogy megcsipkedi az izmom. Nem számítottam erre, de legalább hozzámért. Régebben váll váll mellett hevertünk és filmeztünk órákon át, most meg szinte fél tőlem. Hová jutottam... - Be vagyok, nem volt túl sok helyem hogy nyújthassak, kurva kicsi és kényelmetlen a magánzárka... Ráérek, kezdjük el - sóhajtok fel, de attól tartok hogy igaza lesz. - Kell egy masszőr... Tudsz jót? - kérdezem ahogy Snowt simogatom aki rám gyógyul. Hiányzott a szőrös kis teste és hogy hozzám bújjon, de átfészkelődök és a kutya is inkább lefekszik Chase mellé. - Jajj te - simogatom agyon ahogy dörgőlőzik és mindenem összeszőrözi. - Nekem is hiányzott, olyan kölyök volt még... - mosolyodom el ahogy ránézek, még mindig odáig vagyok érte de nem árulom el Chasenek és amikor megjön a kaja, csendesen felkelek, és adok borravalót a srácnak, de a saját pénzemből. Még van valamicske tartalékom és holnap éjjeltől már dolgozom is, szóval nem leszek sokat Chase lába alatt. Becipelek a csomagokat és megint leülök az ágyra és finoman megrázom a vállát. - Chasey. Megjött a kaja - legyezgetem felé a kellemes illatokat.
Kezdőlap
![](https://i.imgur.com/lWyZ20l.gif")
