by a moonlight shadow

Egyrészt örülök, hogy kiflizünk, másrészt kár, hogy így nem láthatom rendesen Tate arcát, miközben mesél. A szemközti falat bámulva hallgatom, miféle őrült ötlettel áll elő a szuperhős jelmezemet illetően, és a mosoly, amit az előbb felvarázsolt az arcomra, tovább szélesedik.
- Komolyan? Király! Alig várom, hogy köpenyben repkedhessek egész nap. Remélem, olyat tervezel, amiben wc-re is fél óráig tart elmennem, csak hogy átérezzem az igazi szuperhős-érzést. - Mondjuk ha róla van szó, biztos nagyon menő ruhát hozna össze. Amilyen ügyes és kreatív, lehet, hogy le sem venném aznap, hanem még hazafelé és boltba menet is rajtam lenne.
- Vagy csak az orrod előtt vannak és ezért észre sem veszed őket. - igyekszem közömbös hangot megütni, de azok után, mi történt köztünk a fürdőben, lehet, hogy célzásnak veszi. Igazából célzás is, bár azért nem hibáztathatom, hogy hetero létére sosem szentelt nekem nagyobb figyelmet. Nem várhatom el tőle, hogy a kedvemért beállítottságot váltson. De akkor miért csókolt vissza?
A közelsége túl sok, a kísérletező kedvével egyszerűen nem bírok el. Olyan régóta vágyom arra, hogy megcsókolhassam, megérinthessem... Azt hittem, képes leszek normálisan mellette feküdni és úgy tenni, mintha az a csók meg sem történt volna köztünk, de ennyi érzelemmel már nem bírok el. A kérdésére nem válaszolok, csak az ágyra pillantok kettőnk közt. Ha két szobával odébb lenne, akkor is nehezen uralkodnék magamon, de így? Mikor ennyire közel van? Lehetetlen.
- Ez a te szobád, te dilis - A feszült légkör ellenére megrándul az ajkam a javaslata hallatán. - Ha valakinek a kanapéra kéne költözni, az inkább én vagyok. - De nem akarok. Még sosem itta le annyira magát, hogy elkezdjen közeledni hozzám, meg elkezdjen nyitni a közeledésemre. Nem akarom, hogy ez a lehetőség elvesszen azért, mert képtelen vagyok uralkodni magamon.
Az újabb kérdésére sem felelek. Azt akarja, hogy kimondjam, viszont én nem akarom kimondani, mert akkor valósággá válik, akkor józanul is emlékezni fog rá és akkor egész biztosan tönkremegy a barátságunk - vagy legalábbis megváltozik, nem lesz már ennyire közvetlen velem, kínos lesz együtt élnünk és ezt nem akarom. Nem akarom, hogy bármi is negatív irányba változzon köztünk csak azért, mert valahol az elmúlt három évben beleszerettem.
Figyelem, hogyan fut le a keze a karomon, majd felpillantok az arcára, továbbra is konokul hallgatva elemzem a szavait, próbálom kitalálni, mi járhat a fejében, lehetséges forgatókönyveken futok át képzeletben. Részegen mindenki azt hiszi, hogy már józan, de majd ha holnap visszagondol rá, miket műveltünk... Az orromon át kifújom a levegőt és elszánom magam. Tenyerem az arcára vándorol, ujjaim felkalandoznak a nyakszirtjéhez és közelebb hajolok, megtámaszkodva a térdén. Megcsókolom, mintha ez lenne az első, belesürítem a választ az összes kérdésére, a kimondatlan érzéseimet iránta, amiket nem akarok szavakba önteni. A mellkasára teszem a kezem és eldöntöm az ágyon, követve ajkaimmal, hogy ne kelljen megtörni a csókot, hacsak ő nem tol el. Megtámaszkodom felette, vagyis félig, az egyik térdemmel a combjai közé furakszom. Az ujjaim alatt érzem a bőre melegét, a szíve dobogását, de igyekszem a mellkasán tartani a tenyerem, hogy ne kalandozzon el rajta semerre, mert akkor tényleg nem lesz megállás.

River && Tate

 

Még sohasem aludtam férfi mellett, pláne nem így összebújva, mégis sokkal jobban tetszik az érzés és a gondolat, mint ahogy azt először gondoltam volna. Széles váll, keskeny csípő, finom illat. Akár mozdulatlanul is tudnék maradni egészen reggelig, és még talán utána sem akarnám elengedni őt, de nem tudhatom, hogy reggel nem kap frászt tőlem, vagy én nem pánikolok be a kialakult helyzettől. Egyelőre minden szépnek és megfelelőnek tűnik, és kezdem azt hinni, hogy alkohol nélkül is pontosan így éreznék. Miért nem láttam őt eddig így?
- Ezentúl jobban nyitva tartom majd a szemeimet, megígérem. - lehet, hogy magára céloz Hogy miért nem vettem őt eddig észre? Magam sem tudom a választ, azt hittem engem csak és kizárólag a nők érdekelnek, lehet annyira szerettem Rosiet, hogy ez a fajta érdeklődés teljesen elhalványult bennem, de most itt van River és végre igazán látok.
Felül és én is felülök, nem akarom, hogy elmenjen és ennek hangot is adok.
- Nem mehetsz ki, szükségem van rád. - nem csak azért, sőt már egyáltalán nem azért, mert rosszul lennék, hanem a társaságára van szükségem és ha azt csak úgy kaphatom meg, hogy tovább megyünk akkor azt fogjuk tenni.
Hazudok, ha csinálunk bármit is az nem azért lesz mert nem akarom, hogy elmenjen, hanem azért, mert én is tovább akarok menni. Várom a válaszait, egyszerűen hallanom kell őket, hogy mi jár a fejében, milyen elvárásai vannak velem szemben, de nem felel, pedig nekem most szükségem lenne a szavakra,  hogy letisztázzak pár dolgot.
A tetteivel felel a szavak helyett és már így is minden tisztának tűnik, mindent értek, és mindent akarok, amit tőle kaphatok.  Csókját viszonzom, próbálom belesűríteni azt, hogy mennyire szeretném ezt az egészet. Hanyatt fekszem, és a vállainál fogva húzom magammal, hogy még véletlenül se szakadjon meg közöttünk a kapcsolat, szeretném ha rám feküdne, de nem teszi megtartja magát mellettem és a mellkasomon. Ha egy picit is figyel arra mit érez az ujjai alatt akkor tudhatja mennyire gyorsan dübörög a mellkasomban a szívem. Ő csak csókol és nem mozdul többet, de én nem érem be ennyivel, végigsimítok a hátán, majd elkezdem róla lehúzni a trikóját. Ostoba dolog volt tőle, hogy fölvette, most majd meg kell szakítanunk a csókot, hogy le tudja venni. Fölfele görgetem az oldalán az anyagot, miközben végig simítok a bőrén.
-Vedd le!- súgom két csók között az ajkai közé szavaimat, és ha nem teljesíti kérésemet én kezdem el róla lecibálni a felesleges ruhát. Amint lekerült róla a felsője végigsimítok a mellkasán, a hasán, viszont kezem megtorpan az alsógatyája korcához érve. Vajon ellöki a kezem ha lejjebb csúsztatom a kezem, vagy nem fog ellenkezni? Vajon nála is ugyan az a helyzet mint nálam és a boxer kezd egyre szűkösebbé válni? Egyszerűen muszáj a kérdéseimre választ kapnom, ezért a kezem folytatja az útját lefelé, miközben az ajkait továbbra is csókolom.

by a moonlight shadow

Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy tényleg szüksége van rám, mármint rám van tényleg szüksége, arra, hogy vele maradjak és társaságot nyújtsak neki, de aztán elhessentem a gondolatot pont olyan gyorsan, ahogy jött, és bemagyarázom magamnak, hogy valószínűleg a rosszullétre és az évfordulóból fakadó magányára érti. Legalábbis megpróbálom erre és az alkoholra fogni, viszont attól még jól esik, hogy marasztal. Eszem ágában sincs magára hagyni őt.
- Maradok. - Valószínűleg akkor sem lennék képes kimenni, ha erre kérne. A fenébe, én egy kortyot sem ittam, akkor mégis mi ütött belém?! Úgy érzem, kettőnk közül én fogok jobban bánni mindent reggel, nem ő, hiszen ő ráfoghatja ezt az egészet az alkoholra, nekem viszont semmi mentségem.
A csókja bódító, olyan készségesen mozdul alattam, hogy egészen felbátorodom, habár máshol érinteni egyelőre nem merem, a szája épp elég. Bejárom minden pontját, a nyelvét, az ajkait, és ahogy egyszer csak megindul a trikó a derekamon, épp csak elhúzódom tőle, hogy lenézhessek rá. Habozok, de aztán határozottnak hangzó suttogása győz, így készségesen emelem mindkét karom.
- Te vedd le! - Annyira vigyorgok, hogy a tervezett csókból csak egy gyors szájrapuszi sikerül, aztán kénytelen vagyok elhúzódni, míg leszedi rólam a felsőt. Alig egy réteggel lett kevesebb rajtam a ruha, mégis egyből meztelennek érzem magam előtte, kissé feszengek azon, milyennek láthat, változott-e benne bármi, ha most rám néz, szemben azzal, mint mikor korábban tette. Talán nem is akarom tudni. Megborzongok jóleső érintésétől, ám észlelve, merre tart, visszafojtom a lélegzetem. Az alsónadrág fájdalmasan feszül rajtam, minden idegsejtemmel azért drukkolok, hogy Tate megtorpanó keze tovább vándoroljon, de közben félek is attól, hogy így lesz. Kénytelen vagyok feltörni a csókot, mert ahogy megérint az alsón keresztül, kiszalad belőlem egy halk sóhaj.
- Hé. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - megfogom a csuklóját, de nem húzom el az ágyékomtól, csak fogom. - Nem akarom, hogy megbánd reggel. Azt mondtad, az alkohol nem befolyásol, de mégsem vagy teljesen józan sem. - Meg hát elég hosszú napja volt, rengeteg minden kavaroghat benne. Nem akarom kockára tenni a barátságunkat, egyszerűen túl fájdalmas lenne elveszítenem őt, ha rájönne, hogy undorodik ettől az egésztől. Tőlem. Bár jelenleg egyáltalán nem úgy fest, mint aki igen...
- Még abbahagyhatjuk és tehetünk úgy, mintha nem történt volna semmi... - Ha tényleg ezt akarja; mert én egyáltalán nem, de érte hajlandó lennék bármit megtenni. Átvetem felette az egyik lábam és fölé térdelek, megtámaszkodom felette, míg a válaszára várok. Megpihen a combján az egyik kezem, kissé tétován simítom meg, az alsónadrágja szárával játszom, be-betévednek alá az ujjbegyeim, forró bőrével ismerkedem.

River && Tate

 

Hatalmas kő esik le a szívemről, mikor közli velem, hogy itt marad. Ha nem szeretne maradni akkor sem engedném ki az ágyamból, köré csimpazkodnék mint egy kis majom és még akkor sem engedném el, ha meggondolná magát, hogy mégis itt marad. Már nem tudom elképzelni ezt az éjszakát nélküle, nem csak a jelenlétére van szükségem, hanem minden másra is amit adni tud nekem. A barátságát, a testét, a vágyát, hiszen látom rajta, hogy szeretné ezt az egészet és ha nagyon figyel akkor rajtam is ugyan ezeket a jeleket láthatja.
Teljesen belefeledkezem a csókba, kezeim automatikusan mozognak, mindenhol meg akarom érinteni, és ahogy kiadja az utasítást már teljesítem is. Igaza van, sokkal jobb ötlet az, hogy én vetkőztessem le, hisz így tényleg láthatja, hogy akarom.
Lekerül róla a trikója és az ilyen helyzetben megszokott melltartó helyett egy egészen más látvány tárul elém, és ami azt illeti nagyon is tetszik ez a látvány is. Érinteni akarom és mire rájövök, hogy ezt tényleg meg is tehetem a kezem már rége-rég felfedező útra indult. Olyan helyre tévedt a kezem, ahova még korábban sohasem és ahelyett, hogy kiélvezhetném ezt az újdonságot, River elkapja a csuklómat és nem enged tovább mozdulni, pedig nekem ez minden vágyam.
- Igazad van, nem vagyok józan. Nem látok tisztán, mert ha tisztán látnék akkor mindenféle gondolatok járnának a fejemben, de most csak rád tudok gondolni és arra, hogy mennyire szeretnélek megérinteni és milyen jó lenne ha te is ezt tennéd velem. - Nem érdekel, hogy mi történt ma, vagy olyan sok évvel ezelőtt, csak az számít, hogy végre felnyílt a szemem és már nem csak a haveromként tekintek rá, hanem látom a lehetőségét annak, hogy ez az egész kapcsolat új irányba menjen el, már ha neki is van hozzá kedve.
- Vagy benned vannak kételyek és csak rám akarod kenni? Meggondoltad magad, és mégsem tetszem neked? - nézek fel rá és remélem, hogy nem ez a helyzet, de miért is lenne ez, hiszen ő csókolt meg… már másodjára, szóval csak bejövök neki annyira, hogy most ne álljunk meg.
Felnézek rá és próbálom kitalálni a gondolatait, majd ahogy megsimogatja a combomat a tekintetem azonnal oda szegezem és próbálom rávenni a kezét, hogy ne álljon meg ott, menjen feljebb, és feljebb, végül nem bírom ki, most én fogom meg az ő csuklóját, de nem azért, hogy megállítsam, hanem azért, hogy feljebb húzzam. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat. Az alsónadrágom már rettenetesen kényelmetlen, remélem, hogy hamarosan megszabadulhatok tőle. Elengedem a kezét és igyekszem letolni róla a sajátját, ha már a trikóját is nekem kellett levenni róla, feltételezem, hogy az alsógatyájával is ugyan ez a helyzet.

by a moonlight shadow

Tate őszintesége zavarba hoz egy kicsit, nem azért, mert ne hallottam volna már ilyen vagy ennél mocskosabb dolgokat más fiúk, férfiak szájából, hanem mert tőle nem szoktam meg. Régóta vágytam rá, mégsem hittem volna, hogy valaha tényleg elhagyhatja a száját olyasmi, amiről korábban csak álmodozni mertem. Pillanatnyi zavaromat azonban hamar lerázom magamról, hiszen eloszlatta minden kételyem, meggyőzött. Bármi is történik köztünk most éjjel, már tudom, hogy ő is akarja; nem biztos, hogy ettől még nem lesz kínos másnap egymás mellett ébredni, de majd akkor foglalkozom ezzel, ha odaértünk. Most csak élvezni szeretném, amit nyújtani tud.
- Azóta tetszel, hogy... Nincsenek. Nincs bennem semmi kétely, csak miattad aggódtam. - Nem bocsátkozom nagy vallomásokba, amúgy is épp eleget jártattuk már a szánkat. Magyarázkodás helyett inkább megcsókolom, rákapok ajka ismerős ízére, miközben a kezem az alsónadrágjánál matat. Ahogy megfogja és feljebb irányítja, beborítom tenyeremmel az ölét, az alsónadrágon át tapintom ki, ismerkedve simítok végig rajta. A sóhaja tényleg eloszlatja minden maradék kételyemet, egy fokkal bátrabban esek neki, a vékony anyagon át masszírozom, miközben ő a nadrágot próbálja leszedni rólam. Kénytelen vagyok elhúzódni annyira, hogy teret adhassak neki. Segítek lehúzni magamról az alsót, amit aztán félre is dobok. Furcsa érzés ennyire lecsupaszítva támaszkodni felette, de már egyáltalán nem vagyok zavarban, sőt. Jobban vágyom rá, mint valaha.
- Lazíts. - suttogom a nyakába, apró csókkal szakadok el tőle és indulok meg lefelé. Ajkaimmal bejárom a mellkasát, lekalandozok a hasfalán, majd két oldalt az alsónadrágba kapaszkodva lehúzom róla, kibújtatom belőle, félredobva azt is valamerre az ágy mellé. Közelebb fúrom az ágyékához a fejem és megteszem, amire már olyan régóta vágyom: a nyelvem, a szám és a kezem hármasával kezdem kényeztetni, forró és nedves fogságban tartva, először csak lassan, ismerkedőn, aztán egyre ütemesebben, hevesebben, gyorsabban.

River && Tate

 

Ha most látnám magunkat külső szemlélőként nem tudom hogy mire gondolnék, vajon nem tetszene? Vagy épp ellenkezőleg? Nem tudom, de ha tippelnem kellene akkor inkább az utóbbira gondolnék. River sok nő álma lehetne és még több férfié, úgy tűnik már én is közéjük tartozom.
Elejtett fél mondat, amire azonnal vissza kérdeznék, de úgy dönt, hogy a beszédnek vége, mert megcsókol. Majd ha holnap felkeltünk kifaggatom arról, hogy mióta tetszem neki most már tényleg elég volt a szóból.  Vágyakozva viszonzom a csókját, és még többet akarok belőle, és kapok is, úgy tűnik Ő is ugyan annyira élvezi ezt az egészet, mint én. A kezeink sem restek, ő felfedezi a testemet én pedig vetkőztetem őt tovább, mikor elhúzódik akkor felmordulok, mert nem tetszik a távolság, de máris jobb kedvem lesz amint meglátom, miért is távolodott el tőlem. Most először van alkalmam így megnézni őt magamnak, és már a kezemmel is nyúlnék utána, de a szavai megzavarnak.
-Rendben.- felelem, bár nem tudom mimet lazítsam el.
Kissé elkerekednek a szemeim, amikor rájövök, hogy mire is készül, de nem tolom el magamtól, csak figyelem, meglehetősen feszülten. Igaza van, lazítanom kell, de nem megy, nagyon keveseknek szoktam engedni azt amire készül, mert aki ilyennel próbálkozik általában nem jól csinálja, de bízom benne, hogy River ért hozzá.
Elakad a lélegzetem mikor először hozzám ér puha nyelvével és szájával,ezt nem csak érezni akarom, hanem látni is, ezért a fejem alá gyűröm az egyik párnát. Hihetetlenül élvezem amit velem művel, és ezt néha a tudtára is adom, szavakkal vagy sóhajokkal. Olykor megemelem a csípőm, belezavarva a felvett ritmusába, és bár próbálom nyitva tartani a szemeimet egyre nehezebben megy. Beletúrok a hajába, de nem irányítom, mindent rá bízok, és ha figyeli a reakcióimat akkor sejtheti, hogy már nem sokáig bírom.
-Ha nem… hagyod abba… én… - próbálom figyelmeztetni, bár már beszélni se tudok rendesen.

by a moonlight shadow

Vak vezet világtalant-ra hajazó a helyzetünk, bár mindkettőnknek van némi tapasztalata ágytorna terén, de ezek teljesen eltérőek. Más esetben hosszasan meg kéne tárgyalnunk ezt-azt, mit, hogyan, milyen felállásban és mennyire, nem is beszélve a szükséges előkészületekről, most azonban valami más, valami egyáltalán nem józan és nem is logikus ösztön hajt mindkettőnket, így csak belesodródunk, belesodrom és nem hagyom, hogy bármelyikünk is kievezzen belőle.
Érzem, hogy megfeszül picit a csókjaim alatt, ahogy megsejti, mire készülök. Nem sürgetem, nem is erőszakoskodom, türelmes vagyok vele és gyengéd, legalábbis eleinte, és amikor már kezdi átadni magát nekem, akkor váltok csak tempót. Tetszik, hogy néz, kicsit úgy érzem, fel kell vágnom előtte és plusz műsort nyújtanom, úgyhogy fel-felnézek rá én is, azt remélve, fokozhatom a hatást azzal, ha közben egymást bámuljuk. Lopott pillanatok csupán ezek, mert kénytelen vagyok újra és újra visszamerülni, főleg, ahogy elkezd manőverezni a csípőjével és egyszer-egyszer mélyebbre csusszan a kelleténél. A figyelmeztetést hallva egyből elszakadok tőle, felhagyok a kényeztetésével és feljebb tornázom magam. Annyi jóérzés szorul azért belém, hogy ne csókoljam meg egyből, de a kísértés meglehetősen nagy.
- Még ne. - A nyakához furakszom, oda csókolok bele, majd kinyújtózom oldalra. Az agyam teljesen blokkolta az információt arról, amit az éjjeliszekrénye fiókjairól mondott, így áttúrom az összeset, szerencsére elég könnyen és gyorsan megtalálva a keresett tubust - meg még sok mást is, amikbe egészen belepirulok, de azokról majd reggel beszélünk...
- Jó lesz, ha...? - Képtelen vagyok rendes, összetett mondatokban beszélni. Az is csoda, hogy kezem enyhe remegése ellenére elsőre sikerül felpattintanom a tubust. Úgy érzem, nekem kell irányítanom, és mivel szeretném, ha Tate első ilyen élménye jó és fájdalommentes lenne, ezért fölé térdelve, sietősen előkészítem magam. Nem a legalaposabb módja, de a korábbi tapasztalataimból kiindulva csak nem fogok szétszakadni. A kisördög belém száll és nem bírom ki, hogy ne vonjam be őt is, így a krémből nyomok egy keveset Tate ujjaira és a fenekemhez irányítom, segítve hova, hogyan, mennyit. Igyekszem nem vigyorogni a reakcióján. Talán ebből megérti, milyen szerepet szánok neki, és ha nem akarja máshogy, hanem elfogadja az irányításom, akkor a hűsítő krémmel bekenem őt is, majd fölé helyezkedve a csípőmre húzom a kezét, átadva neki az irányítást, izgatottan doboló szívvel, vágyakozva.

River && Tate

 

A szemeit nézem, már amikor felnéz rám, ha nem akkor pedig ajkaira vándorol a tekintetem és már most egészen biztos vagyok abban, hogy ezek a képek örökre beleégnek a fejembe és a következő napokban nem fogok tudni tőlük szabadulni. Nem is lenne baj, csak akkor ha Riverrel a dolgok rossz irányba fordulnának.
Volt már részem pár orális kényeztetésnek, de egyik sem fogható ahhoz, amit most Rivertől kapok, lehet ez annak köszönhető, hogy ő is ugyan olyan alkatrészekkel rendelkezik, mint én, vagy annak, hogy már bőven volt ideje gyakorolni, remélem inkább az előbbi a magyarázat, nem szeretnék már most a múltjára gondolni. Technikájának köszönhetően viszonylag hamar csúcshoz közel érek, és amikor szólok neki szerencsére arrébb is húzódik tőlem, bár kettős érzések vannak bennem, hiszen nagyon jó lett volna, ha nem hagyja abba, de így az este további része talán még jobb lesz, meg érdekesebb.
Magamhoz ölelem és a hajába túrva elhúzom a fejét a nyakamtól, hogy megcsókolhassam. Nem érdekel, hol voltak előbb az ajkai, vagyis nagyon is érdekel, azért kap csókot, hogy tudja mennyire nagyon tetszett. amit az előbb művelt velem.
Az éjjeliszekrényem számos meglepetést tartogat a számára,  bár az igazat megvallva nem tudom, hogy tényleg meglepődött-e bármin is, illetve lesz-e kedve majd valamikor kipróbálni onnan bármit is, de ez majd csak a jövő zenéje lesz. Egyelőre maradjunk a jelennél és annál, hogy végre megtalálta amit keresett.
-Jó lesz. - nem tudom mibe egyeztem bele, de bármit is szeretne ma este csinálni velem én örömmel beleegyezek, csak ne hagyjon magamra. Fogalmam sincs, hogy mit vett elő a fiókomból, nem is nézem meg, mivel a tekintetem egészen másra fókuszál. Talán végre engedi, hogy hozzáérjek férfiasságához, ha nem engedné akkor muszáj leszek őt kikötözni, vagy bármi hasonló módszerrel lefogni, hogy ne csak ő érinthessen meg engem, hanem ezt viszonozni is tudjam, legalább a kezeimmel. Végigsimítok a combján felfelé, míg el nem érem a célomat, marokra fogom és ismerkedem ezzel az egész dologgal.
River közben önállósította magát és már nem csak az ő keze krémes, hanem az enyém is, és a hátsójához irányítja a kezem. Most már tudom, hogy mibe is egyeztem bele, ha fordított lenne a felállás attól azért tartanék, de így nem lesz gond, hiszen már csináltam ilyet, csak a partnerem nem férfi volt, hanem nő. Besegítek neki, majd eltolom a kezét, hogy én akarom csinálni. Egy másik alkalommal szívesen végignézném ahogy önkielégítést végez, de most én is aktív résztvevő akarok lenni. Ujjaimmal igyekszem azon lenni, hogy majd ha a következő szintre lépünk minél könnyebb legyen neki és ne okozzak nagy fájdalmat.
A csípőjére húzza a kezemet én pedig átveszem az irányítást, és szépen lassan magamra húzom őt, élesen szívom be a levegőt, mely egy nyögés közben távozik is belőlem, hihetetlen érzés, és azt akarom, hogy ez az egész minél tovább tartson.
-Minden… rendben?- préselem ki magamból nagy nehezen a kérdést, és egyelőre igyekszem lefogni őt, hogy ne tudjon mozogni, mert ha megmozdul nekem abban a pillanatban végem. Lassan enyhül a szorításom a csípőjén, de én még megmozdulni nem merek.
/center>

by a moonlight shadow

Újra és újra beleszeretek, minél több pontját fedezem fel és minél több oldalát ismerem meg. Ahogy Tate maga felé fordítja a fejem és megcsókol, ismét azt érzem, hogy hajlandó lennék egy kamion elé vetni magam érte, egyetlen csókjáért, a legkisebb törődéséért, figyelméért is. Túlságosan függök tőle, rég túlnőtt már nálam ez a barátság szintjén, és ez egy kicsit azért ijesztő, mert fogalmam sincs, mihez fogok kezdeni, ha reggel végül elutasít. Most viszont sikeresen elfeledteti velem minden kételyem, ahogy a férfiasságomra fog. Néhány pillanatra még azt is elfelejtem, mit akartam a síkosítóval, csak lehunyt szemmel és halk sóhajokkal élvezem az érintését.
Könnyedén átveszi a kezdeményezést, örülök, hogy nem riasztottam el semmivel, sőt, még a lélegzetem is elakad, ahogy kiveszi a részét és a segítségem nélkül, magától boldogul. Alábecsültem. Nem véletlenül irigykedtem annyit az egyéjszakás nőire, Tate tényleg nagyon... A gondolatmenetem megszakad, ujjaival olyan pontokat érint bennem, hogy fojtott nyögéseken és szuszogáson túl többre nem futja tőlem.
Az éles, futó fájdalmat hamar elmossa a kéj. Hagyom, hogy ő diktáljon, hátravetett fejjel, ívbe hajló gerinccel fogadom magamba. Nem mozdul, én sem sürgetem, kell egy kis idő, hogy a légzésem beálljon és a kellemetlen feszítést enyhítő zsibbadás váltsa fel.
- Minden... - susogom vissza a kérdésére, bár nem tudom, miért suttogok, talán csak attól félek, elillanna a pillanat, ha túl hangos lennék. Minden rendben; leszámítva, hogy el sem hiszem, hogy bennem van, és sírni tudnék örömömben. Nem jó pillanat ez arra, hogy érzelgősködni kezdjek, pedig leírhatatlanul jó érzés, ahogy kitölt. A mellkasára támaszkodva lehajolok hozzá, puha csókkal érintem az ajkait, míg kölcsönösen szokjuk egymást.
- Mozoghatok? - Már nem szorítja olyan erősen a csípőm, de azért jobbnak érzem rákérdezni, viszont annyira kába vagyok, hogy a válaszát meg sem várva mozdul a csípőm, lassú, körző mozdulatokkal hullámzom rajta. Egyik kezem a mellkasán, megpihen valahol a szíve felett, a másikkal a matracon támaszkodom, majd ahogy egyre inkább elkap a lendület, úgy emelkedem egyre feljebb, hogy még könnyebben rugózhassak rajta, a túlcsorduló érzésektől egyelőre csak lassan, mélyen. Olyan közel járok már a gyönyörhöz, vissza kell fognom magam, hogy ne siessem el és addig nyújtsam, ameddig csak lehet, kiélvezve minden pillanatot. - Jól vagy? - Most rajtam a sor, hogy megkérdezzem. Már néhány mozdulattól teljesen kimelegszem, sóhajaim is elnehezülnek, a hajamba túrva hátrafésülöm, mielőtt ismét lehajolnék hozzá, hogy a válaszát, bármilyen legyen is, csókkal jutalmazzam.

River && Tate

 

Reagál az érintéseimre, és ez nagyon tetszik, teljesen más, mégis hasonlóan, mint ahogy egy nő tenné, de valahogy Riverrel eddig miden jobb. Az érintések, a csókok és az érzések is, minden egy pillanatra a helyére billen, és remélem ez a pillanat majd nagyon sokáig kitart. Úgy érintem a testét ahogy még eddig soha és csak arra tudok gondolni, hogy ezt meg akarom ismételni, minél többször, minél hamarabb, telhetetlen vagyok és minden egyes elmúló perccel ez csak fokozódik. Képtelen leszek ezek után ugyan úgy nézni rá, mint eddig tettem.
Ismeretlen mégis ismerős vizeken evezek, és magamhoz ragadom az irányítást, nem mintha nagyon meg kellett volna érte küzdenem, de tetszik, hihetetlenül tetszik az, hogy rám bízza magát. Ujjaim szorgosan munkálkodnak én pedig egy folyamatosan őt nézem, nem tudok betelni a látvánnyal, egyre jobban és jobban kívánom, már ha ez lehetséges.
Ahogy magába fogad szinte majdnem elélvezek, de sikerül vissza fognom magam, ha most megmozdulna azonnal elmennék és akkor később megkapnám tőle, hogy addig se bírom, mint egy kis kamasz, de erről szó sincs. Halkan felel kérdésemre és a válasz megnyugtat, nem okoztam neki olyan fájdalmat, amit ne tudna elviselni.
Csókját viszonzom, még ezt a puha csókot is imádom amit kaptam tőle, bármit is tesz, minden mozdulata szinte rabul ejt. Egyre jobban megszokom ezt a helyzetet és úgy tűnik ő is, hiszen engedélyt kér arra, hogy megmozduljon. Normális esetben most jól szórakoznék azon, hogy meg sem várja a választ, máris cselekedni kezd, de most nem tudok ezen nevetni, hiszen teljesen magával ragad az új élmény. Ha akarnám se tudnám levenni róla a tekintetemet, annyira szép ahogy hullámzik fölöttem a teste. Vele együtt mozdulok én is, és érzem ahogy minden egyes mozdulattal közelebb jutok a csúcshoz.
-Tökéletesen. - felelem, és amint látom, hogy le fog hozzám hajolni, már várom is a csókját, szinte követelőzően csókolom meg, türelmetlenül, de leginkább hálásan, amiért itt van még mindig velem. Még pár mozdulat és a nevét nyögve élvezek el, miközben szorosan magamhoz ölelem őt. -Köszönöm- szólalok meg alig hallhatóan. Rengeteg mindenért vagyok neki hálás ebben a pillanatban, de leginkább azért, mert itt van velem és elvisel.

by a moonlight shadow

Van valami fura abban, ahogy Tate rám néz, és a furát nem kellemetlen és nem is negatív értelemben gondolom, inkább csak szokatlan. Eddig még sosem láttam, hogy így nézett volna, igaz, eddig egyszer sem lovagoltam meg egy átalkoholizált este után... Mégis zavarba hoz kicsit az a rengeteg minden, amit ki tudok olvasni a szeméből, és még az a plusz fél tucat, amit ki tudnék, de nem merek. Egy részem elkezd reménykedni, hogy talán lehet ebből, kettőnkből több is, még akkor is, ha az agyam racionálisabb fele próbál figyelmeztetni, hogy ne éljem bele magam túlságosan.
Nem sokáig bírom már, ahogy kitölt, ahogy mozog alattam, ahogy csókol és ahogy érint, az egyszerűen túl sok, szinte öntudatlanul hozzá, a rezdüléseihez időzítem a saját élvezetemet is. Gyönyörködve figyelem, hogyan szakítja át az extázis határát, a belém robbanó forrósággal pedig már nem bírok el, átlök a határon, nem sokkal Tate után élvezek el, hosszú, nagyon hosszú ideig csak csillagokat látva és a szívem dübörgésén kívül mást nem is hallva. Vagy ez az ő szíve? Képtelen vagyok megkülönböztetni, de nagyon kalapál, és ahogy pihegve, kielégülten elterülök a mellkasán, már nem is nagyon érdekel, melyik rész kihez tartozik, csak élvezem a testét az enyémen és a gyönyör utóhullámait.
Kis híján meg sem hallom, mit mond, fáziskéséssel, kábán pillantok fel rá, eltűrve néhány izzadt tincset a homlokomból. Nem tudom hirtelen, mit reagáljak. Az érzelgősség egy csomó mindent kimondatna velem, aminek nem itt és nem most és nem így lenne itt az ideje, így némi habozás után végül elmosolyodom.
- Szívesen, máskor is - elviccelem a dolgot inkább, az könnyebb, mint szembenézni azzal, hogy... Te jó ég, lefeküdtem a legjobb haverommal. Sőt, a szó legszorosabb értelmében még mindig rajta fekszem, és ahogy ez tudatosul bennem, kissé szégyenkezve legördülök róla, a hátamra fekszem mellette és a plafonra bámulok. A légzésem lassanként helyreáll ugyan, de a gondolataim kezdenek teljesen szétesni, ahogy egyre élénkebben tudatosul bennem, mit tettünk. Mit tettem. Így visszagondolva a felelősség száz százalékban az enyém.
Meg kéne mosakodnom, de ha elhagyom a szobát, kizárt, hogy visszajöjjek, ahhoz túlságosan beijednék és túlságosan szégyellném magam a történtekért. Így inkább úgy döntök, maradok, majd reggel rendbe szedem magam. Lassan az oldalamra fordulok, Tate felé, és csak bámulom a sötétben a profilját.
- A tízből hány pontot kapok? - Nevetnék, de elég gyámoltalanra sikeredik, átkozom magam, amiért szex után mindig ilyen szentimentálissá válok... De nem tudom, hogyan állunk most egymással, változott-e valami köztünk drasztikusan, amit muszáj egy kis viccelődéssel mentenem, vagy minden rendben van? A dilemma ezernyi rémképet fest le a fejemben, és tudom, hogy nem kéne a jelenlegi állapotában sokat adnom a válaszára, mégis próbálkozom. Ha elrontottam, helyre kell hoznom.

River && Tate

 

Rajtam fekszik és kellemes ez az érzés, tetszik ez a súly magamon, nem a megszokott, mert sokkal nehezebb, mint amelyen egy nő lenne, de mégis… valahogy tetszik, sőt sokkal jobban tetszik ez az érzés. Lassan megsimogatom a hátát éppen csak hozzá érek az ujjaimmal, mert félek, ha túlságosan is nagy felületen érek hozzá még megijed és elszalad. Nem tudom mennyire van tudatában annak amit tettünk, bár ez a kérdés az ő fejében sokkal jogosabban merülhet fel, hisz én ittam le magam a sárga földig az este elején, de azóta kijózanodtam, te jó ég de még mennyire!
Nem tudom mi lesz ezután, csak azt, hogy ezt meg kell neki köszönnöm, amit meg is teszek. Válaszát hallva elmosolyodom bár nem tudom ezt mennyire láthatja a sötétben.
- Vigyázz, mert a szavadon foglak. - viccelhetnék is, de a szavaim komolyak, egyelőre úgy vagyok ezzel az egésszel, hogyha holnap egyikünk se menekül ki a világból amiatt amit tettünk akkor… akkor baromira jó lenne megismételni ezt az egészet.
Legördül rólam, nyúlnék utána, hogy megakadályozzam, de nem megy, képtelen vagyok olyan mozgásokat végrehajtani ami ilyen sok izmot igénybe venne. Máris hiányzik a közelsége, a bőre érintése és melege de nem teszem szóvá, lehet szüksége van egy kis távolságra, hiszen mégis csak most feküdt le a legjobb barátjával. Mintha valami olyasmit mondott volna, hogy már régóta tetszem neki, de lehet csak a pillanat heve mondatta ki vele ezeket a szavakat. Töprenghetnék rajta nagyon sokat, de nem akarok, majd megkérdezem tőle holnap, ahogy olyan sok minden mást is meg kell majd beszélnünk, amihez jó lenne látni az arcát, a z apró rezdüléseket amikből már olyan sok mindent ki tudok olvasni.
Kérdésére halkan felnevetek én is.
- Hmm….lássuk csak…. tízből ez megérdemel legalább százat. - húzom el az elején egy kicsit a mondanivalómat had őrlődjön, de aztán elárulom neki a véleményemet.
- De te előnyben vagy, neked már volt ilyenben tapasztalatod. Én inkább meg sem kérdezem mennyire vagy velem elégedett, mert nem szeretnék negatív számot hallani. - Kicsit rosszul is érint ez az egész. Most biztos összehasonlít majd a többi hódításával és… nem, tényleg az lesz a legjobb ha nem tudom meg azt, hogy mit is gondol az együttlétünkről.
- Még mindig hajlandó vagy velem maradni az este további részében? Ha nemet mondasz akkor kikötlek és kész. - nem akarom, hogy elmenjen innen bárhova is,még mindig szükségem van rá.
Felé fordulok, közelebb húzódok hozzá és lágyan, röviden megcsókolom.

by a moonlight shadow

Azt hittem, lerázza majd a kérdésem, de ahogy tényleg elkezdi megválaszolni, még levegőt sem veszek arra a néhány pillanatra, nehogy elmulasszam azt a bizonyos számot. Mikor kiböki a százat, elnevetem magam, mert egy tizenegyest talán még elhittem volna, de ennyire jó azért még én sem lehetek.
- Csak azért mondod, mert még nincs viszonyítási alapod. Mondjuk, amilyen nőket eddig felhoztál... - elharapom a végét, de egyértelműen megvan róluk a véleményem. Nem hiszem, hogy bármelyikkel is különösebben nagy élmény lehetett volna az ágyban, nem hiába nem láttam kétszer ugyanazt az illetőt. Egy pillanatra belém mar a felismerés, hogy ha Tate nem szokta megismételni az éjszakáit, akkor vajon velem sem...? De elhessegetem a rémképeket, hiszen sokkal komolyabb dolgok miatt is aggódhatnék, például hogy rámegy-e erre a barátságunk, vagy mi a fene lesz.
Ha nem ismerném, azt hinném, aggódik a teljesítménye miatt, és ez a gondolat megmosolyogtat. Lehetne ennél is aranyosabb? Igen, valószínűleg igen, a szívem mégis megtelik melegséggel, ahogy a kételyeit figyelem.
- Ilyenben még soha. - Szám helyett inkább valami kevésbé konkréttal igyekszem megnyugtatni, és nem ferdítek, ilyen jó még tényleg senkivel sem volt. De hát egyik partneremet sem szerettem szerelemből, ez azért sokat dob Tate mellett.
- Azok után, hogy láttam, miket rejtegetsz a fiókodban, még el is hiszem, hogy kikötöznél. - elvigyorodom, a látottak emléke egyszerre hoz zavarba és egyszerre nevettetne meg, annyira abszurd ez az egész, ha épp nem hajolna oda egy rövid csókra, mellyel teljesen belém fojtja a szót. Mindig, amikor elfelejteném, mennyire bele vagyok zúgva, valamit tennie kell, amivel emlékeztet.
- Nem megyek sehova. Ígérem. - Bármilyen kínos vagy nehéz is lesz reggel, itt maradok vele és végigküzdöm. - Na, add a vállad! Lehet, hogy te nem vagy álmos, de nekem sok meló volt, míg ágyba dugtalak. - Kezdve a rögtönzött, ruhás fürdésével... Meg aztán szex után képtelen vagyok ébren maradni, most is érzem, hogy egyre nehezebb nyitva tartani a szemem. Felé fordulok és a vállgödréhez fúrom az arcom, lazán átkarolva a mellkasát, ha nem tol el magától.
- Próbálj te is pihenni. - A szemem csukva ugyan, de még igyekszem ébren maradni, nem akarok Tate előtt elaludni, nehogy nekem egész éjjel fent maradjon, valami hülyeségen kattogva. Úgyhogy próbálom megvárni, hogy ő dőljön ki előbb, és hogy ezt elérjem, a hajával kezdek babrálni, cirógatom, simogatom, hátha attól elálmosodik.

by a moonlight shadow

Inkább nem becsmérelném azokat a lányokat tovább, amúgy sem szép látatlanban véleményt alkotni valakiről. Csak legyintek, jelezve, ez a téma már egyáltalán nem fontos, és amúgy is késő van, jobb lesz, ha alszunk. A másik téma meg szinte zavarba hoz, legalábbis az, milyen nyíltan és őszintén áll hozzá Tate. Csak hümmögök, mintha megfontolnám az ajánlatot, és igazából meg is fontolom... Teljesen komolyan venni azonban nem merem. Nem merek kettőnkről tervezgetni, mert mi lesz, ha reggel közli, hogy részéről ennyi volt? Reggel, majd reggel, ezt mantrázom magamban, így simulok hozzá hátulról, így kívánok neki jó éjszakát és ez az utolsó gondolatom is, mielőtt elnyomna az álom.
Reggel.

A reggelt jócskán átalszom, a stressz és a kimerültség mély álomban tart délig. Össze-vissza álmodom mindenfélét, az egyik jelenetben például Tate árnyékát üldözöm, de nem sikerül sosem elkapnom, a végén pedig rájövök, hogy az nem is az övé, hanem az enyém... Biztos van ezeknek az álmoknak mélyebb, filozófiai jelentőségük, mindenesetre a nagy részüket el is felejtem szerencsére, mikor ébredezni kezdek. Különös, távoli csörömpölések kezdenek el kicsalogatni az álomvilágból, ám akkor ébredek meg rendesen, mikor megérzem a matrac süllyedését.
Félálomban kinyúlok oldalra, a mellettem lévő, üres helyet tapogatom értetlenül. Belém hasít a félelem, hogy talán Tate lelépett, ekkor hallom meg a hangját meglehetősen közelről, ami arra késztet, hogy a hátamra gördülve, álmosan felnézzek rá. Hunyorognom kell, és néhány pislogásig így is csak pacákat látok belőle.
- Hmmm? - A felét sem sikerült felfognom annak, amit mondott, csak hogy Mrs. Thomas és virág. De hát én nem is loptam semmit, egészen biztosan nem volt olyan álmom... Ekkor siklik lejjebb a pillantásom a kezében fogott tálcára. A látvány bőven elég ahhoz, hogy egy pillanat alatt felébredjek.
- Készítettél reggelit? - átdörgölöm az arcom, miközben lassan ülésbe tornázom magam. Körbenézek a szobában, próbálom a félhomályból beazonosítani, mennyi lehet az idő. - Mióta vagy fent? Felkelthettél volna... Hogy érzed magad? - Muszáj aggodalmaskodnom, mert hát azok után, mi minden történt az éjjel, rögtön az ő jólléte az első gondolatom. Arról nem beszélve, mi miket műveltünk... De első látásra frissnek és épnek tűnik, ráadásul (lehet, hogy csak az álmosság teszi) elképesztően jól néz ki, ahogy a megpakolt tálca felett figyel. Képzelem, ezzel szemben én milyen gyűrött és kócos lehetek.
- Készítettél reggelit... - ismétlem, ezúttal nem kérdésként, hanem tényként közölve, és nagy nehezen elszakítom róla a pillantásom, hogy megnézzem, mit ügyködött. Egészen elérzékenyülök. Rántotta! Virág! Nem, inkább nem gondolok bele, hogy nézhet ki a konyha és hogy mikor fogja Mrs. Thomas ránk rúgni az ajtót, mert ez annyira aranyos gesztus tőle, hogy szinte az ágyra olvadok. Széles mosollyal hajolok közelebb és szagolom meg a virágot, aztán felnézek Tate-re. Istenem, meg akarom csókolni!
- Köszönöm szépen. - A kezem felvándorol a karján, fel a tarkójára, annál fogva húzom közelebb magamhoz, és a tálca felett, ügyelve annak tartalmára, óvatosan és röviden átölelem. - Délután együtt átmegyünk Mrs. Thomashoz. - súgom a fülébe, csak hogy ne higgye azt, hogy ennyivel megúszta a virágrablást, aztán elhúzódom tőle és éhesen a kettőnk közt fekvő tálcára nézek, óvatosan az ölembe emelem azt.
- Reggelizel velem? - Fogalmam sincs, hogyan állunk most egymással, de szeretném, ha velem maradna és szeretném, ha megbeszélnénk, mi is van akkor most velünk. Reggeli alatt, után... Vagy talán hagynunk kéne?

River && Tate

 

Ülök és csak nézem. Legszívesebben hozzáérnék, de nem akarom felébreszteni. Egyelőre, mert ha sokáig kell várnom akkor egészen biztos, hogy elkezdem majd macerálni, hogy ébredjen fel, de szerencsére erre nincsen semmi szükség. Szinte azonnal ahogy leültem mocorogni kezd és az ágyat simogatja végig. Mázlista lepedő… akár én is lehetnék ott, de ha én lefekszem egészen biztos, hogy minden felborul és annak River nem örülne, mert moshatná ki a takarómat… neki kellene, mert azt mondanám, hogy ő a hibás, még akkor is ha ez nem lenne igaz.
Mosolyogva figyelem ahogy szépen lassan felébred, és próbálja beazonosítani, hogy hol is van és mi is történt tegnap este.
- Igen, készítettem. - felelem, de nem úgy tűnik, mint aki rám figyel, inkább a saját gondolatait próbálja egyelőre rendezni. Én is ugyan így keltem, próbáltam kitalálni, hogy mi történt, és hogy ezután mi lesz, de a nagy beszélgetés előtt jó lenne ha ennénk is valamit. Már ha lesz beszélgetés, nem tudom mennyire akar erről az egészről tudomást venni, de szerintem egyáltalán nem elhanyagolható az ami tegnap este történt.
- Már egy ideje fent vagyok, nem akartalak felébreszteni, nagyon aranyosan aludtál, mozgattad az orrodat is, mint egy nyuszi. Jól vagyok, nem vagyok másnapos, de ez talán csak annak köszönhető, hogy már az este valamennyire kiment belőlem az alkohol. Te hogy érzed magad?- kérdezek vissza, kíváncsian és kissé idegesen. Mi van ha… nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mit érezhet.
Úgy tűnik, hogy csak most tudatosul benne igazán az, hogy én tényleg csináltam neki reggelit, pedig ilyet sohasem szoktam, nem hiába, a főzési tudományom nem valami kecsegtető, most mégis próbálkoztam. Tetszik neki, annyira tetszik a lelkesedése, nem is tudom mit csinálnék vele legszívesebben, vagyis tudom, de azt nem merem. Még nem tisztáztuk a dolgokat addig igyekszem úgy viselkedni, mint eddig korábban, bármikor.
Viszonzom az ölelését, a tálcára már kevésbé figyelve, de szerencsére River figyel rá, így nem dobul le róla semmi sem, amikor frászt kapva dőlök hátra és nagy szemekkel nézek rá.
- Nem lehet… én nem mehetek át Mrs. Thomashoz, túlságosan is ijesztő a kutyája. Bármikor elmegyek az ajtaja előtt az a kis vakarcs majd kitépi az ajtót a helyéről úgy nekiesik. Igaz, hogy csak egy kis tacskó, de szerintem csak álcázza magát. - képes vagyok mindenféle hülyeséget össze hordani, ha nem akarok valamit, ezt pedig nagyon nem akarom, Mrs. Thomas lekap a tíz körmömről ha megtudja én rongáltam meg a virágait.
- Igen, azért is hoztam két villát. Nagyon éhes vagyok. - hozhattam volna két tányérban is ételt, de erre már nem gondoltam, de csak nem lesz emiatt mérges, sőt… ő ajánlotta fel, szóval biztosan nem haragszik meg azért amiért belenyúlkálok a tányérjába.
- Jó étvágyat!- mondom, majd megfogom a villámat, de egyelőre nem kezdek el enni, hanem csak nézem Rivert.
- River… mi lefeküdtünk egymással. - közlöm vele, arra az esetre ha elfelejtette volna, bár ezt nem tartom valószínűnek. - Normális esetben ha lány lennél akkor már rég nem lennék itthon és hagynám, hogy te gondoskodj arról, hogy elmenj, de… itt vagyok és nem akarom, hogy bárhova is menj. Te… Mit gondolsz? - nem tudom halogatni ezt az egészet, pedig lehet az lett volna a legjobb ha csöndben maradok.

by a moonlight shadow

- Nyuszi? - kotyogok bele a válaszába, azon töprengve, igaza van-e és tényleg csinálok-e ilyesmit az orrommal (nem nagyon mondta még senki, de hát nem is alszom sűrűn együtt másokkal), viszont utána el is hallgatok és hagyom, hogy befejezze. Örülök, hogy jól van és nem fáj semmije, és annak is, hogy egyelőre gond nélkül elbeszélgetünk, mintha semmi komoly nem történt volna az éjjel. - Jól, én is jól vagyok, azt hiszem. - Még nem nagyon volt alkalmam mozogni és nyújtózkodni, viszont nem fáj különösebben az ülés, amit jó jelnek könyvelek el.
Elnevetem magam a kifogásán, miért nem mehet át a szomszédunkhoz. Még ha nem is szép kinevetni a félelme miatt, attól még aranyosnak találom, hogy ennyire odavan attól a kutyától.
- Lehet, hogy kedvel téged és a nyakadba akar ugrani. Te meg rögtön rosszra gondolsz... - megcsóválom a fejem, mintha elítélném az előítéletes viselkedése miatt, de közben cinkosan mosolygok rá, hogy lássa, csak szívatom. Talán a néni nem is sejti, hogy ő randalírozott a virágai körül és így megúszhatjuk a bocsánatkérést is. Most az egyszer nem bánnám, ha nem kéne vele bajlódnunk.
- Jó étvágyat! - A villámra tűzök egy jó nagy falat tojást és leküldöm a torkomon, pont akkor, mikor Tate közli a nyilvánvalót. Természetesen cigányútra megy a falat és rögtön köhögni kezdek, még bele is könnyezek a kellemetlen félrenyelésbe. Hogy tudja ezt ilyen nyíltan közölni, éhgyomorra? Tuti az volt a célja, hogy eltegyen láb alól. Kortyolok a narancsléből és rendezem a légutaim és különböző csöveim, csak aztán pillantok fel rá, kitörölve a könnyeket a szemem sarkából.
- Még szép, hogy nem raksz ki, a lakbér felét én fizetem. - Az viszont jó jel, hogy nem akarja, hogy elmenjek. Az is jó jel, hogy készített reggelit és beszélgetünk. Már csak az nem tudom, pontosan mit vár tőlem, hogyan álljak a dolgokhoz. - Nem akartalak kihasználni tegnap éjjel, remélem, nem tűnt úgy, hogy az állapotod miatt... Mert nem. Az igazság az, hogy... - elhallgatok, az ételt babrálom a villával. Tudom, mit akarok mondani, de az annyi mindent megváltoztatna köztünk. Ha kimondom, többé semmi nem lesz már olyan, mint volt, viszont most még megtehetem, hogy elodázom és ennyiben hagyjuk. Egy sóhajjal leteszem a villát és kiveszem Tate kezéből is, majd a tálcát félreteszem magunk mellé az ágyra. Ha már beszélünk, beszéljünk rendesen.
- Az igazság az, hogy sokkal jobban kedvellek, mint egy barátot, már nagyon-nagyon régóta. Azt hiszem, azóta, hogy először megláttalak a kórházban, a gyerekosztályon. - Az ölemben pihenő kezeimet figyelem, azokkal babrálok. Egyedül a vallomásom végén tudom rávenni magam, hogy felnézzek Tate-re. - Sosem mondtam, mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, vagy kockára tenni a barátságunkat. Nem akartam, hogy megutálj vagy távolságot tarts tőlem. Ezért... Elnyomtam magamban ezt az egészet és hazudtam. De tovább már nem megy. - helyezkedek kicsit, közelebb húzódom hozzá és megérintem az egyik kezét, bárhol is van. A tekintetem az övét kutatja, szeretném, ha egymásra néznénk.
- Nem hiszem, hogy képes lennék továbbra is csak a legjobb haverod maradni. Annál nekem sokkal több vagy. - A múlt éjszaka után kizárt, hogy tovább színlelni tudjak, vagy türtőztetni magam mellette, ahogy azt is képtelen lennék végignézni, hogy újabb lányokat hoz fel oda, ahol mi már egyszer...

River && Tate

 

Nem hiszem, hogy igaza lenne, de látom a mosolyát, szóval ő sem gondolja komolyan, csak szívatni próbál. Egészen biztos vagyok hogyha az a kutya egyszer kiszabadulna véres küzdelemnek néznénk elébe, vagy hangosan sikítva rohannék el a legközelebbi fáig, amire felmásznék amíg nem jön az erősítés. Nincsen semmi bajom a kutyákkal, amíg normális méretük van, a kicsikhez nem értek, azok olyan kis sunyi alattomosak, és még a szemük sem áll jól. A bocsánat kérés remélem hamarosan kimegy River fejéből, mert nagyon nem akarok átmenni.
Jól esik, hogy River nem óvatoskodik az ennivalóval, hanem egyből rendesen neki akar állni enni, de én ezt megzavarom. Ahogy köhögni kezd fogalmam sincs, hogy mit tudnék csinálni, amivel segítek neki, paskoljam meg a hátát, vagy rohanjak a telefonért és hívjak egy mentőt, mert a frászt hoztam a legjobb barátomra?
- Jól vagy? Legközelebb megvárom, amíg már nem eszel, ha beszélni akarok, ne haragudj! - hatalmasra nyílt szemekkel méregetem, hogy most hogy már nem köhög tényleg jól van-e vagy annyira félrenyelt, hogy bármelyik pillanatban újabb rohamot kaphat, vagy hasonló.
Amikor közli hogy nem rakhatom ki, mert ő fizeti a lakbér felét elmosolyodom.
- Ez valahogy kiment a fejemből, de akkor már csak ezért sem lenne érdemes ilyesmin agyalni. De nem is akarok. Szeretek veled lakni. - felelem, majd befogom a számat és csak arra figyelek amit mond nekem, mert ez most nagyon fontos, nem maradhatok le semmiről sem.
Tudom, hogy nem akart kihasználni és ha azt mondom, hogy elég volt abban a pillanatban elhúzódik tőlem és nem ér hozzám többet, de akartam. Olyan érzésem van, mintha én használtam volna ki őt, hiszen szükségem volt valakire aki velem van, akit megölelhetek, és ez Ő volt. Rá volt szükségem és ha ő megálljt parancsol nem valószínű, hogy lett volna elég önuralmam ahhoz hogy teljesítsem a kérését. Törökülésben ülök, a kezeim a lábaimon, de amikor megfogja a kezemet akkor szorosan megfogom én is az övét, miközben az arcát, szemeit nézem. Annyira hihetetlen amit mond, hogy nem is akarom elhinni neki. „sokkal jobban kedvellek, mint egy barátot” ez az egy mondat ismétlődik a fejemben, miközben arra is figyelek, hogy miket mond még nekem. Nem tudom, hogy én ebből miért nem vettem észre bármit is? Biztosan voltak jelei, én pedig vak voltam, és semmit sem érzékeltem belőle. Vajon ha megkérdeznék bárkit is, aki mind a kettőnket ismer, ő mit felelne?
- Én…- kezdek bele, miközben végigpörögnek előttem az elmúlt évek eseményei. Az a rengeteg lány akiket végig kellett hallgatnia miközben mi… Te jó ég! - Én nagyon sajnálom. - tekintetem lejjebb siklik a mellkasára, a hasára, majd vissza, hogy újra a szemeibe nézhessek.
- Fogalmam sincs, hogy milyen lehetett neked az, hogy folyamatosan lányok jártak fel ide, ne haragudj! – úgy érzem muszáj bocsánatot kérnem tőle.
- Én… egészen tegnapig azt hittem, hogy egyedül a nők érdekelnek engem, és mint kiderült annyira ez nem igaz. Viszont, tudom, vagyis sejtem, hogy más férfiak nem érdekelnének, vagyis sohasem volt, hogy megnéztem volna magamnak csak úgy valakit. - fogalmam sincs, hogy ebből az egészből érti-e azt, hogy mit akarok mondani, szóval inkább tovább mondom, hátha sikerül majd kibogoznia a mondanivalóm lényegét.
- Ahogy itt ülsz és tudom, hogy a takaró alatt nincsen rajtad semmi, nagyon tetszik. Szeretnélek újra megsimogatni és megcsókolni… azt hiszem Riverszexuális lettem. - nem biszexuális, mert a többi pasi nem érdekel, csak ő.
- Viszont… ha szeretnéd, akkor segítened kell, mert fogalmam sincs, hogy pasik között ezt hogyan is kell csinálni. El kell mennünk randizni? Elmehetünk egyáltalán?-

by a moonlight shadow

Csak legyintek párat, jelezve, hogy ne aggódjon, megmaradok, én nyeltem szerencsétlenül, de akár annak is felfoghatja a kalimpálást, hogy rendelje a sírkövet, nekem már úgyis mindegy, szóval amint sikerül megszólalnom, tisztázom ezt is.
- Nem, nem, semmi gond. Csak nem hittem, hogy egyből és ilyen nyíltan a lényegre térsz majd. - Ragtapasz-trükk. Talán jobb gyorsan túllenni rajta ahelyett, hogy finomkodnánk és kerülgetnénk a témát. Lehet, hogy picit kellemetlen elsőre, de sokkal hatékonyabb. Elmosolyodom azon, hogy szeret velem lakni, ez a visszajelzés határozottan jól esik és erőt ad a további témákhoz. Így hát kiterítem a lapjaim és teljesen őszinte leszek vele, akkor is, ha még mindig félek tőle, hogy ezt később megbánom. Szeretném, ha mindenről tudna és nem lenne több titok köztünk.
- Dehogy, ne kérj bocsánatot! - csóválom meg a fejem, mikor elkezd szabadkozni. - Nem tudhattad. - Az én hibám, hogy sosem mondtam, de hát idő kellett nekem is, míg megemésztettem magamban a dolgot. Nem várhattam el, hogy csak azért ne élje az életét, mert nekem az nem feltétlenül tetszik. Azt semmiképpen sem szeretném, ha bűntudata lenne emiatt, hiszen néma gyereknek az anyja sem...
Feszült figyelemmel hallgatom a válaszát. Őszintén szólva én sem tudtam róla egészen tegnapig, hogy a nőkön kívül bárkinek is esélye lehetne nála, ezért is bátorodtam fel annyira az éjjel. Ahogy közli, hogy Riverszexuális, halkan elnevetem magam, leplezetlen örömmel. Attól is féltem, hogy most fog ráébredni a szexuális nyitottságára és én csak az ugródeszka leszek, elkezd majd kísérletezni más pasikkal... Tudat alatt szabadít meg ettől a rémképtől, meg hát eléggé hízelgő, hogy ilyen nagy hatással voltam rá.
- Tényleg adni szeretnél nekünk egy esélyt? - Csak hogy biztosan jól értettem-e. Más, ha vonzónak talál meztelenül és más, ha erre egy párkapcsolatot is építeni szeretne. Két srác szerelme az elég bonyolult tud lenni. - Mert akkor igen, a randi kötelező. Elég romantikus típus vagyok, nem cipelhetsz ágyba csak úgy ingyen. Például ilyet - bökök célzón a tálcára, a reggelire utalva. -, sokkal többet kell csinálnod. De a virágot hagyhatjuk. - Nem szeretném, hogy bajba kerüljön a szomszédoknál, vagy Mrs. Thomas egyszer nyakon csípje. Persze kihasználni és megváltoztatni sem szeretném, nem várom el tőle, hogy pedánsabb legyen és minden nap meleg étellel várjon, ha nekem épp dolgoznom kell. Úgy szeretem őt, ahogy van, rendetlenül és házimunkára alkalmatlanul, épp ezért esnek olyan jól ezek a ritka gesztusok tőle.
- Segítek, persze. Minden ugyanúgy működik, mint a lányoknál, de mivel te vagy a legjobb barátom és együtt élünk már egy ideje, a formalitásokat igazából el is hagyhatjuk. - Mosolyogva a tarkójára fogok és odahúzom magamhoz, mintha meg akarnám csókolni, de az utolsó pillanatban eszembe jut valami, megtorpanok az ajkai előtt és hátradőlök annyira, hogy felnézhessek rá.
- Szóval, foglalkoztat, mi van a takaró alatt? - ugratom széles, pajzán vigyorral, és még közelebb csusszanok hozzá, hogy a térdünk egymáshoz nyomódjon a takarón keresztül. Szinte már az ölében ülnék, ha nem választana el tőle a paplan. - Ha már te gondoskodtál a finom reggeliről - mert egyébként nagyon finom lett! -, akkor bízd rám a desszertet. Utána pedig megnézhetnénk valami filmet itthon, vagy a moziban.- hagyok időt, hogy megfontolhassa a választ, de nem bírom ki túl sokáig. A samponja illata az orromba tekeredik és elbódít, képtelen vagyok tovább várni: megtöröm köztünk a távot és megcsókolom.

River && Tate

 

Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha mondjuk már két évvel ezelőtt megtudom, hogy nem vagyok annyira közömbös Rivernek, mint amennyire azt mutatja. Nem hiszem, hogy megpróbáltam volna belevágni vele bármibe is, inkább rövid úton kerestem volna magamnak egy másik lakást, ahol lehetek, talán még tavaly is ezt csináltam volna, de most? Mikor már amúgy is érlelődött bennem a gondolat, hogy ez így nem jó, változtatni kell az életemen… Csak abba nem gondoltam bele, hogy ez a változtatás ilyen irányt is vehet.
Ő a legjobb barátom, ő az aki szinte mindent tud rólam, és az a legijesztőbb, hogy ezek ellenére is ezt gondolja. Tudja, hogy milyen rendetlen vagyok, hogy néha (vagyis nem is annyira néha) idióta dolgokat találok ki és igyekszem megvalósítani. Tudja, hogy nem vagyok egy konyhatündér, és csak végszükség esetén próbálkozom meg azzal, hogy beindítsam a mosógépet, mégis… én ezt az egészet nem értem, hiszen nem sok mindent nyer velem. Fogalmam sincs, hogy mi az amit láthat, de ki kell derítenem, mert azon nem szabad változtatni semmit sem.
- Igen, tényleg szeretnék. Rosie-nak írtam levelet és neki is megígértem, hogy keresek valaki komolyabbat… csak nem gondoltam volna, hogy ezt a valakit ilyen gyorsan megtalálom. - felelem neki majd elmosolyodom. - vagy ezt az egészet azért csináltad, mert tudtál a levélről? - ami azt illeti nem lennék rá mérges, vagyis… nem tudom. Lehet nem tetszene a tudat, hogy azokat olvasgatja… bár lehet egyáltalán nem is tud a leveleimről.
- De hát már becipeltelek az ágyba… - és nem is csináltam érte semmit sem.
- Szívesen csinálok neked reggelit, de meg kell tanítanod főzni, mert akkor nem csak reggelit, hanem majd vacsorát is kaphatsz. - Mondjuk meglephetném egyszer ha hazaér munka után, bár lehet először inkább azzal kellene kezdenem, hogy rendelem a kaját és ha már biztosabb a főző tudományom csak akkor nekiállni kísérletezni ilyesmivel.
- Vagyis nem fogsz bemutatni a szüleidnek? - kérdezek vissza, mert ha elhagyjuk a formalitásokat, abba ez is beletartozik, amit ugyan annyira nem bánnék, de lehet, hogy ez csak a kötelező körökre vonatkozott, vagyis semmi tapi a második randiig és így tovább. Ha erre gondolt, akkor már a létező összes szabályt felrúgtuk, de én nem bánom. Ahogy a tarkómra fog, közelebb hajolok hozzá és már a szemeimet is becsukom, várom a csókját, de elmarad. Kérdése hallatán gyorsan kinyitom a szemeimet és ránézek.
- Igen, nagyon foglalkoztat, megmutatod megint? - este sötét volt, csak az ablakon keresztül beszűrődő fényben láthattam, de most már világos van.
- Maradjunk itthon. - felelem némi átgondolás után, majd végre megkapom a várva várt csókot. Kissé óvatosan viszonzom, ismerkedem az érzéssel, hiszen tegnap azért még volt bennem némi alkohol, amikor ezt csináltuk, de az a helyzet, hogy most is ugyan olyan jó. Végigsimítok az oldalán és közelebb húzom magamhoz, miközben ajkaim szétnyílnak és igyekszem elmélyíteni a csókot. Teljesen elbódít a közelségével, és csak azt tudom, hogy nem akarom elengedni.
- Mi lesz a desszert? - kérdezem tőle két csók között. Lehet ő csak egy futó gyors csókot szeretett volna, de én arra képtelen vagyok.

by a moonlight shadow

A kérdése bizonyos értelemben váratlanul ér. Mindig is tudtam, hogy egyszer szembesít majd ezzel és be kell vallanom neki, hogy a levelei nem misztikus módon párologtak el az éjszakába a sírról, hanem én csentem el őket. Természetesen sosem vezérelt ártó szándék, csak azt szerettem volna, ha Tate jobban érzi magát és megnyugvást lel a levelekben, és igen, önző mód azt reméltem, megtudhatok belőlük olyasmit, amit amúgy sem árulna el nekem... Rettenetesen nagy bűntudatom volt miatta és számtalanszor el akartam neki mondani, de úgy voltam vele, azzal győzködtem magam, hogy előbb-utóbb csak rákérdez magától is. Azt nem gondoltam volna, hogy pont most, pont ilyen idilli helyzetben. Fogalmam sem volt, mit mondjak.
- Hogy tudtam volna? Végig itthon voltam. - Mosolyt erőltetek az arcomra és azzal győzködöm magam, hogy ez részben igaz. A tegnapi nap túlságosan kaotikusra sikeredett ahhoz, hogy a levelével foglalkozzak. Ez persze nem teszi jóvá az előző évek rutinját, de... Itt el is hallgattam. - Ez egy szép gesztus. Biztos vagyok benne, hogy Rosie is egyetértene veled, és hát... Látod. Csak kérned kellett és már jött is. - igyekszem tovább terelni a témát a levelekről. Épp csak most fordult jóra minden, önző dolog, hogy egy kicsit élvezném az első összeveszésünk előtt? Valószínűleg igen.
- Ez elméletileg igaz, technikailag megkérdőjelezhető. Inkább én cipeltelek téged. - nevetek, ahogy felidézem, mennyire szerencsétlen volt az éjjel. Valószínűleg élete végéig fogom emlegetni, hogy ruhában zuhanyoztunk.
- Áll az alku. De figyelmeztetlek, szigorú tanár vagyok. - Bár az is igaz, hogy elég könnyen meg tudna puhítani. Eddig sem csináltam belőle nagy titkot, milyen gyorsan le tud venni a lábamról, és még csak erőlködnie sem kell hozzá.
- Szeretnéd, hogy bemutassalak? - Kérdésre kérdéssel felelek, mert elbizonytalanodom a választ illetően. Nem lenne korai? Nem mintha kételkednék a szándékaiban, de... Jó, igen, kételkedem a szándékaiban. Azt tudom, hogy én szerelmes vagyok, ám hogy ő mit érez, mikor jön rá, hogy ez a kísérletezgetés nem neki való, vagy épp arra, hogy belém habarodott? Nem lehet előre tudni. Az egész helyzet olyan bizonytalan. A komolyabb döntésekkel várnék még, amíg letisztázza magában, mit is akar egész pontosan tőlem.
- Ha csak nézegetni fogod, akkor nem. - Félig vicceskedve mondom, félig komolyan, mert hát azért természetes fényben egy fokkal prűdebb vagyok én is, mint este, amikor tudtam, hogy ittas és sokkal kezdeményezőbb, mint máskor. A programot illető döntését elkönyvelem magamban és csókkal felelek inkább. Egy pillanatra rástresszelek, hogy talán eltol, de ahogy viszonozza a csókot, egy egész szikla gördül le a mellkasomról. Felszabadultabban, hevesebben csókolom tovább, főleg, hogy úgy tűnik, ő sem nagyon akarja, hogy egyhamar elszakadjunk. Nem bírom tovább tartani köztünk a távolságot, úgyhogy fogom magam és átvetem rajta a lábam, fölé térdelve átfogom a nyakát és a vállára támaszkodom úgy, hogy lehetőleg az ajkaink se váljanak el túl sokáig egymástól. A kérdését is úgy hagyom csak feltenni, hogy közben szó szerint rajta lógok, és amíg másra használja a száját, apró puszikkal végigbecézem az arcélét, fel a füle tövéig.
- Az attól függ, mennyire vagy édesszájú. Vagy palacsinta... - A másik opció előtt leheletnyi szünetet tartok, míg szám ismét rátalál az övére. Két tenyerem közé fogom az arcát, úgy csókolom meg, ám a kezem nem időzik ott sokáig, a mellkasára vándorol és lenyomom az ágyon. A hátára döntöm, ha nem ellenkezik nagyon. - ...Vagy én.

River && Tate

 

Igaza van, csak kérnem kellett és máris itt van valaki, akivel akár boldog is lehetek. De tényleg az lehetek? Akár hosszabb távon is, ez nem csak valami kis fellángolás, azért mert már vágyom arra a pluszra, ami az utóbbi években eltűnt az életemből? Ezt csak úgy tudom majd meg ha adok neki egy esélyt, de ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor az fájni fog, nekem is, de neki még inkább, hisz ő a legjobb barátom, de én ezek szerint valami több voltam neki. Ha rosszul végződnek a dolgaink nem hiszem, hogy vissza térhet minden a régi kerékvágásba… sőt, már most sem térhet vissza. Nagyon figyelnem kell majd mindenre, hogy ne menjen tönkre, mert nem akarom elveszíteni őt.
- Mit szólsz egy döntetlenhez? Te is vittél engem de én is téged? Azt hiszem mind a ketten ludasok vagyunk a tegnap este történtekben. - Ehhez ketten kellettünk, ha csak egy dolgot is másként csinálunk, akkor valószínű, hogy az estét mind a ketten egyedül töltjük ki-ki a maga szobájában. Nem bánom, hogy ez az egész megtörtént, sőt, nagyon tetszik, de tartok is egy kicsit a folytatástól.
- Szeretem a szigorú tanárokat, mellettük lehet  a legjobban tanulni. Mikor kezdődik majd az első órám és mit fogunk főzni? - tényleg szeretném majd valami komolyabb étellel meglepni, hisz a mai reggeli amit készítettem egész szánalmas próbálkozás ahhoz képest amiket ő szokott készíteni magának meg nekem. Majd az első „óra” előtt beszerzek magamnak egy olyan kötényt amin egy kidolgozott felsőtestű férfi mellkasa és hasa szerepel, biztos értékelné River. Vagy inkább csináltatok egy olyat, amin én vagyok rajta, hogy ne mást nézegessen majd főzés közben, hanem csak engem.
- Még nem hiszem, hogy készen állnék rájuk, mindig is rettegtem a szülőktől. Majd… később. Sokkal később. - felelem és remélem, hogy ezzel nem bántom meg. Rosie szüleit is teljesen véletlenül ismertem meg és nem éppen olyan helyzetben ami megfelelő lett volna, hiszen épp kajacsatáztunk, és a hajamból is spagetti darabok álltak ki.
Kissé félrebiccentett fejjel nézek rá, majd elmosolyodok.
- Azt úgy szabad, hogy először csak nézlek, és utána csinálok veled nagyon sok dolgot? Tudod te vagy úgy az első férfi az életemben, majd szeretném nagyon alaposan feltérképezni, hogy ez mit is takar. Azt pontosan tudom én hogy nézek ki és milyen amikor magamhoz érek, de ezt másnál nem tudom. Még. – felelem, majd ajkaink egymásra találnak, és egyre hevesebben csókoljuk egymást. Nem tudok és nem is akarok elszakadni tőle, úgy  tűnik ezzel River is pontosan ugyan így van. Fölém térdel, egyik kezemmel a derekánál fogva magamhoz ölelem, a másikkal végigsimítok felfelé a gerince mentén, hogy a végén a hajába túrhassak. Mikor megszólalok akkor sem húzódik el tőlem, ezek szerint nem csak engem vonz mágnesként az, hogy érintsem és csókoljam őt, hanem ő ezzel ugyan így van.
A hátamra dönt, és húzom magammal, ha hagyja és  a válasz előtt még egy újabb csókot követelek tőle.
- A kettőt egyszerre nem lehet? - kérdezem apró mosollyal az ajkaimon.
- De lehet fordított sorrendben is, előbb te, utána a palacsinta. - mondom végül és újabb csókot követelek magamnak, és már el is felejtem azt, hogy holmi kajálásról is szó esett. Csók közben kissé megharapom az alsó ajkát, kezem pedig lejjebb kalandozik a fenekére. Ha nem lenne közöttünk a takaró, érezhetné, hogy a testem mennyire örül annak, hogy újra őt érinthetem és csókolhatom.

by a moonlight shadow

Rosszul éreztem magam, amiért hazudtam Tate-nek. Még ha meg is tudnám magyarázni, ha fel is tudnék hozni fél tucatnyi ürügyet és miértet, akkor is gyötört a lelkiismeret. Úgy éreztem, hátba támadom azzal, hogy nem vagyok egy ilyen fontos témában teljesen nyílt és őszinte. Hiába próbáltam lenyelni a bűntudatom és a jelenre koncentrálni, egyszerűen nem tudtam teljesen elengedni magam.
- A döntetlen jól hangzik. - ismerem be egy mosollyal. Tetszik, hogy nem hagyja, hogy az enyém legyen a teljes felelősség, hanem ő is kiveszi a részét a tegnap estéből. Ezek szerint annyira csak nem bánhatta meg! Ami a közös főzést illeti, a válasza megmosolyogtat.
- Oké, holnap kezdjük és spagetti lesz. Megtanítom, hogyan kell jó bolognai szószt készíteni. - Azért ez nem egy világmegváltó étel, mégis elég trükkös tud lenni. Azt remélem, ezzel egy kis sikerélményt szerezhetek neki úgy, hogy mégsem a szendvicsek szintjén kezdjük el az okítást; ráadásul imádom a bolognait és alig várom, hogy megkóstoljam, amit ő készít.
- Nem sietünk sehova. - elkomolyodom, ahogy a pillantását keresve a szemébe mondom, egyfajta ígéretként. Olyan sokáig vártam arra, hogy történjen valami, bármi, hogy ezek után hülye lennék elkapkodni vele ezt az egészet. Akkor lépünk csak tovább, ha majd ő is úgy érzi, készen áll rá.
- P-persze! Szabad. Bármit szabad. - Biztos vagyok benne, hogy az arcom rákvörös lett, de hát a kérdésével teljesen zavarba hoz. Az, hogy csak nézni akar, én meg bemutatót tartsak... Teljesen érthető igazából, és már a gondolattól életre kel egy egész állatkert a gyomromban.
Eldőlök vele, megtámaszkodom a feje mellett az ágyon, így kényelmesen tarthatom magam felette, miközben csókolózunk. Az érintése jól esik, bármit megadnék azért, hogy állandóan ott érezzem a kezét a hajamban.
- Telhetetlen vagy! - nevetek, de őszintén szólva nem hiszem, hogy képes lennék itt hagyni őt és nekiállni palacsintát sütni. Bűntudat ide vagy oda, a kisugárzása, a vonzereje még mindig túl erős, úgyhogy mohón vetem bele magam ismét az ajkaiba, jólesőn morranva, ahogy a keze lejjebb vándorol. - A fordított sorrend tetszik... - dünnyögöm két csók közt, fejem átbillentve a másik oldalra, hogy jobban hozzáférjek. Kiélvezem a csók minden percét, szája minden mozzanatát, amíg tart, aztán elszakadva tőle a nyakára kalandozok, apró kóstolókat harapva csókolom végig. Lassan kiegyenesedem rajta és felemelkedem az öléről annyira, hogy le tudjam hámozni magunkról a takarót. Eléggé körénk tekeredett, így meg kell vele küzdenem kicsit, míg végül sikerül kiszabadítanom magunkat a puha anyagból. A fejem megint lángol, nem nagyon szoktam bemutatót tartani senkinek, főleg nem a legjobb barátomnak, de nézni akart, úgyhogy...
- Ez elég, izé, zavarbaejtő. - félregyűröm magunk mellé egy nagy, rendezetlen kupacba a takarót, így már nem rejt el semmi Tate elől, sőt, rajta ülve, széttett lábakkal eléggé kitárulkozom előtte ahhoz, hogy zavarban legyek. - Szólj, ha kibámultad magad. - Nem tudom, mit csinálhatnék, úgyhogy egyelőre csak ücsörgök rajta mozdulatlanul, és kíváncsian, kissé félve lesem a reakcióját, tetszik-e neki józanul is, amit lát, vagy esetleg így már kétszer meggondolná, komolyan gondolja-e ezt az egészet köztünk.

River && Tate

 

Paradicsomszószos étel? Elég merész vállalkozás így elsőre, de sebaj, majd maximum újrafestem a konyhát, hiszen az már vagy egy éve ugyan abban a színben pompázik, épp itt az ideje annak, hogy valami változás legyen ott is. Akár lehet piros is, bár azt egy kicsit erősnek érzem, de majd kikérem River véleményét, hátha neki van valami jó ötlete, persze azon kívül, hogy ne akarjam  felrobbantani azt amit főzünk.
- Jól hangzik, még sohasem csináltam olyat, de a tiedet nagyon szeretem! Már alig várom! - remélem nem lesz valami nehéz, ha meg mégis akkor majd jót nevet a bénázásomon. Holnap szerencsére csak este kell bemennem az egyetemre órát tartani, a kórházba pedig csak 2 nap múlvára ígértem magam, vagyis ha nem lesz semmi gond sem sehol sem, akkor a főzésnek semmi sem áll az útjában.
Azt, hogy nem sietünk sehova nagyon meggyőzően mondja, és ha lenne bennem bármilyen fajta kétely, az most elszállna, mert annyira magabiztos. Tudom, hogy ha rajta múlik, akkor ez az egész kettőnk között működni fog, és csak rajtam múlik, hogy elcseszem-e vagy sem. Igyekezni fogok, hogy minden olyan legyen, mint ahogyan azt esetleg elképzelte.
Megcsókol és én elvesztem. Képtelen vagyok betelni vele, akár egész nap tudnám ezt csinálni, csak csókolózni vele, semmi mást, mint amikor még kis tini voltam és nem mertünk tovább lépni. Teljesen a rabja leszek, és ebből a rabságból nem is akarok kiszabadulni sohasem. Kezeim ismerkednek vele folyamatosan, csak akkor szakadok el tőle, amikor elhúzódik tőlem. Nem próbálom vissza tartani, hiszen épen arra készül amit kértem tőle. Feltámaszkodok a könyökeimre, miközben ő elhelyezkedik, majd inkább én is felülök.
Egyelőre csak az arcát és a szemeit nézem, nem merem lejjebb engedni a tekintetemet, de előbb vagy utóbb muszáj lesz, mert még a végén azt hiszi, hogy nem tetszik nekem, pedig ez nincs így, csak én vagyok rettenetesen gyáva.
- Nagyon tetszel nekem. - mondom ki, bár szívem szerint inkább a gyönyörű vagy kifejezéssel éltem volna, de még ehhez is gyáva vagyok.
Végül csak lejjebb kalandozik a pillantásom, megnézem magamnak őt úgy, ahogy még sohasem tettem, csodás izmok feszülnek a bőre alatt, legszívesebben végigsimítanék rajtuk, de nem mozdulok. Nem tudom mennyi ideig csak bámulom őt és iszom a látványát, csak az térít magamhoz, hogy megszólal.
- Nem tudom mit csináljak. Nem merek hozzád érni. - szólalok meg halkan, mintha a szavakat is félnék kimondani.
- Legszívesebben egész nap csak nézegetnélek, de így ennél többre nem vagyok képes, neked kell kezdeményezni, most még, aztán majd valahogy ezt is megtanulom. - lehet hiányzik a bátorságomnak a tegnap esti alkohol, főleg úgy, hogy most ő is engem figyel és ki tudja mi járhat a fejében.

by a moonlight shadow

Tate lelkesedése mosolyt csal az arcomra, örülök az új közös programnak, bár egy kicsit tartok is tőle, mivel fog járni. Ha balul sül el köztünk ez az egész "legyünk többek annál, amik vagyunk" dolog, akkor mindkettőnknek kínosak lesznek a most beszervezett programok. Nem kéne ennyire negatívan hozzáállnom, főleg, hogy látom, ő is mennyire igyekszik. Sosem akartam még semmit ennyire, mint őt.
A kezdeti zavarom lassan oldódni látszik. Azok után, mennyi őrültséget csináltunk együtt az elmúlt években, ez is csak egy újabbnak tűnik, ráadásul a pillantása nagyon is hízelgő, így hagyom, hogy tanulmányozzon, amíg nem érezzük már kölcsönösen kínosnak a dolgot.
- Köszönöm, ennek örülök - Még fel is nevetek röviden, mert hát sosem gondoltam volna, hogy bejöhetek neki srácként is. Azok után, miféle lányokat hozott fel állandó jelleggel, még szép, hogy meg sem fordult hasonló a fejemben. Az elveszettségét látva végleg levetkőzöm a zavarom, a mosoly pedig állandósul az arcomon.
- Semmi baj, nem harapok - ugratom, hátha a humorral enyhíthetem kicsit a zavarát, bátorságot önthetek belé. Nem szeretném, ha kényelmetlenül érezné magát, teljesen érthető, hogy új neki a terep, így gond nélkül elvállalom a tanár szerepét. - Mondtam: végtelen időnk van. Ráérünk kis lépésekkel haladni. Add a kezed! - Ha engedi, a két kezembe zárom és a számhoz emelem, először egy üdvözlő puszit nyomva rá, aztán a nyakamra igazítom a tenyerét és elkezdem levezetni magamon. - Ne félj, ezt nem tudod elrontani. - Szeretném, ha megnyugodna és el tudna lazulni; felesleges rástresszelni, az éjjel bebizonyosodott, hogy elég jól működik köztünk a kémia. Még ha nem is tudja, hogyan érintsen, kizárt, hogy bármi is rosszul esne tőle. Közben végighúzom a tenyerét a mellkasomon, le a hasfalam vonalát követve. Még ez az irányított érintés is jól esik tőle, bőröm egyszeriben forrósodni kezd alatta.
- A lényeg, hogy ne gondold túl. Sőt, egyáltalán ne gondolkodj, csak tedd, amit jól esik! - elakad a végén a hangom, egy oktávnyit megzuhan, ahogy a kezünk már az alhasamnál jár. Ha hagyja, hogy továbbra is irányítsam a kezét, akkor a combjaim közé vezetem és ujjait a férfiasságom köré kulcsolom. Elnehezül a légzésem, becsúszik egy-egy halkabb, telt sóhaj, miközben fel-le lifteztetem a kezünket, először csak lassan, végig őt fürkészve közben, hogy ha nem tetszik neki, elengedhessem. Ha viszont nem ellenkezik, tovább irányítom, megmutatom, milyen erővel és tempóban érintsen, azt pedig meg sem próbálom leplezni, mennyire jól esik és élvezem, amit művelünk. Beáldozom a szabad kezem és az anyag alá futtatva az ágyékára simítok, leutánzom a mozdulatot, amit ő végez rajtam, majd nem bírom tovább és odahajolok hozzá egy felhevült csókra.