4 évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolatunk, mikor gyakornokként az irodád ajtaján kopogtattam. Téged akkor neveztek ki a Broadway színház igazgatójának, nem sokkal azután, hogy végleg visszavonultál a színházi rendezéstől. Pedig valaha tiéd volt a világ, a szakma nagyjai is tisztelettel és mély megbecsüléssel emlegették a nevedet, te valahogy mégis belefáradtál. Nem sok esélyt láttam arra, hogy alkalmaznál, de te megláttál bennem valamit, a félelem és az önbizalomhiány alatt és végül a szárnyaid alá vettél. Az évek során mindenre megtanítottál, amire csak a szakmában szükség lehet, sőt talán még annál is többre. Állandóan azzal piszkálsz, hogy szerinted többre is képes lennék, hogy egy nap asszisztensből akár még rendezővé is válhatnék, én mégsem érzem magam alkalmasnak erre. Talán tényleg csak azzal van a baj, hogy nem hiszek eléggé önmagamban, ki tudja, de te nem adod fel, újra és újra előhozakodsz a témával, én pedig nem tudok haragudni rád emiatt. Ez alatt a négy év alatt olyan lettél számomra, mintha csak az apám lennél. Egy személyben lettél a mentorom, a bizalmasom, az egyik legjobb barátom és voltaképp a főnököm is. Nincsen családod, talán épp emiatt sikerült ennyire közel kerülnöm hozzád, hiszen már te is saját lányodként tekintesz rám, akit próbálsz terelgetni és óvni a magad módján. Még önmagadtól is…

Van egy számomra ismeretlen oldalad, ami tele van hazugságokkal és titkokkal. Míg a világ szemében te vagy a tisztesség és a becsület egyik mintaképe, a géniusz, aki továbbra is hatalmas név a szakmában és akinek a kegyeiért még mindig versengenek a színészek, színésznők, rendezők és a kritikusok, addig te nyakig merültél az alvilág mocskában. A színházat pénzmosásra használod az üzletfeleiddel, miközben évek óta részt veszel a kábítószer és gyémántcsempészetben. A külföldről rendelt jelmezek és díszletelemek között elrejtve hozzátok be az épp aktuális árut az országba, gyakorlatilag a vámosok orra előtt. Géniusz vagy még ebben is, de vajon meddig még? És ami talán még ennél is fontosabb, mi mindenre volnál képes, csak, hogy sose tudjam meg a titkodat és ne gyűlöljelek meg egy életre?

// A név, a kor és a pb tekintetében rugalmas vagyok, minden alkuképes, cserébe csak annyit szeretnék, hogy egy aktív user vállalja el. Nagyon sok lehetőséget látok a karakterben, minél több mindent szeretnék kijátszani vele. Nagyon várlak, szóval, ha megérkeznél dobj meg egy pm-el! //

Két évvel ezelőtt még ünnepelt rendezőként ragyogtad be a Broadway egét, aki bármihez is nyúlt, aranyat alkotott belőle. A darabokat, amiket te állítottál színpadra, hosszú évekig nem vették le a műsorról, örökös teltházzal futottak. A nézők a lábaid előtt hevertek, a kritikusok pedig gyűlöltek, amiért semmi negatívat nem tudtak írni a „gyermekeidről”. Nagy jövő állt előtted, ám ahogy minden ember ezen a földön, úgy egyszer te is elkövettél egy nagy hibát, a szakma pedig ahelyett, hogy kegyesen megfeledkezett volna erről, hátat fordított neked. Egy csapásra bukott emberré váltál. Egy darabig próbáltad meggyőzni magad arról, hogy ez pusztán csak átmeneti állapot, mindössze rossz művet választottál, ennyi az egész, ám a hangok, amik körbevettek, hangosabbnak bizonyultak a sajátodénál, te pedig hittél nekik. Elhitted, hogy neked befellegzett, hogy képtelen leszel újra nagyot alkotni, hogy már nem térhetsz vissza a régi önmagadhoz. Az alkohol nyújtotta mámorban kerested a megváltást, a feloldozásod, mégsem bukkantál rá soha. A sors viszont vagy sokkal inkább Benedict, úgy döntött, hogy mentőövet dob neked.

Fél évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, mikor Benedict bemutatott téged a társulatnak és közölte, hogy te rendezed majd a következő darabunkat, én pedig az asszisztensed leszek. Bár próbáltál magabiztosnak látszani, a félelem ott bujkált a tekintetedben. Hiába minden igyekezet, Benedict támogató szavai, te még mindig attól rettegsz, hogy ismét csúfos bukásra ítéltetsz, és veled együtt mi is. Nem vagy az a bőbeszédű fajta, nehezen nyílsz meg az embereknek, de, ha valakinek sikerül igazán közel kerülnie hozzád, egy egészen más oldaladról ismerhet meg. Kár, hogy ez eddig szinte még senkinek sem sikerült. Kezdetben velem is mogorva pokróc voltál, még a nevemet sem voltál képes megjegyezni – legalábbis úgy csináltál, csak, hogy bosszants – ám idővel, mikor láttad, hogy nem tudsz elüldözni, kitartóbb vagyok, mint hitted, végre elkezdtél komolyan venni.

// A karakter nevében és korában rugalmas vagyok, de a pb-t nagyon szeretném, ha megtartaná az alkotó. ( Bár, ha meg tud győzni, akkor ez is alakítható ) Úgy terveztem, hogy a későbbiekben a két karakter sokkal közelebb kerülne egymáshoz, de a részleteket, az odáig vezető utat együtt szeretném kitalálni majd a rendezőúr userével. Mivel fontos személy Lily életében, szeretném, ha olyasvalaki vállalná, aki aktív és nem tűnik majd el idővel. Ha felkeltette az érdeklődésedet, akkor küldj egy pm-et nekem. Nagyon várom! //

Te vagy az én „imádnivaló” mostohaöcsikém, aki immáron tíz éve színesíti az én amúgy sem szürke hétköznapjaimat. Kezdetben ugyan egyikünk sem volt különösebben elragadtatva a ténytől, hogy az apád beleszeretett az anyámba és el akarja venni, de később jobb ötlet híján beletörődtünk és igyekeztünk jó képet vágni a dologhoz. Az idő múlásával szép lassacskán összecsiszolódtunk, sőt kifejezetten megszerettem azt a tök fejedet. Igaz ugyan, hogy már elköltöztem otthonról, és te is a koliban dekkolsz legnagyobb örömödre, mert így nem kell otthon bámulnod a gerlepárt, de gyakran átugrasz hozzám filmezni, sok közös programot szoktunk együtt csinálni. Ha pedig szükségem van valakire, akinek kiönthetem a kicsi szívem vagy csak dühönghetek az idióta főnököm vagy egy színész miatt, te mindig készségesen meghallgatsz, sőt, néha még használható tanácsokkal is ellátsz.

// Nem szeretnék több dolgot meghatározni róla, abszolút a készítő képzeletére bíznám a jellemét, a kapcsolatai alakulását, stb. Amit még fontos róla tudni, hogy szerepel az előtörténetemben a jellem résznél egy beszélgetés vele, szóval kérlek, hogy azt biztos, ami biztos, olvasd el, ha pedig bármi kérdésed, kérésed lenne vele kapcsolatban, küldj bátran egy pm-et és mindent megbeszélünk! //