Amikor tele a város a feszült utolsó pillanatokkal, az valami egészen különös érzés. Ugyanez fogott el decemberben is, valamint a két szünetük alatt. Nem mintha engem egyetemistaként annyira meghatna, hogy mégis minek mikor van vége, de Green és Thun miatt még figyelemmel kísérem a középsulit. Na meg..nem mintha én olyan kurva rég éreztem volna azt, hogy milyen érzést húz magával az a legutolsó kibaszott csengő. Mindig az járt a fejemben, hogy na most..most végre két és fél hónap kurva nyugi és nem is kell rágondolnom sem a matekra meg a többi baromságra, amikből egy tetves szót sem értettem legtöbbször. Hiába, amúgy kajak nem értem, hogy juthattam be az NYU-ra. Nem feszültem bele különösebben, a felvételim része egy esszé volt, na meg tök jót dumáltam szerintem a felvételiztetővel könyvekről. Mások hónapokig készültek rá, hogy a lehető legjobbat mondják és a lehető legokosabbnak meg legműveltebbnek tűnjenek a nagy pillanatban. Én meg szerintem akkor is minimum másnapos voltam. Minimum. Az egész inkább tűnt egy egyszerű beszélgetésnek, mint valódi felvételinek. Nem is emlékszem miket mondtam. Aztán felvettek és ezt már tudtam az első körben, tehát már az érettségimnek is mindegy volt igazából.
Szóval hiába csak egy év telt el, olyan mintha eltelt volna legalább 50. Pedig alig vagyok idősebb a végzősöknél, de olyan szemekkel nézek végig az épületen és a belőle kiözönlő diákokon, mint valami sokat megélt vén picsa, aki nosztalgiából ide jár kukkolni. Delikvensem, a vártam viszont nem végzős, bár az utolsó óra csengője legalább annyira fel fogja dobni őt is, mintha az lenne. Azt tudom, hogy Fabi pölö nem fejezte be a gimit. Már talált magának alternatív pénzkereseti lehetőséget közben is. Dandy sulizik, nekem csak sulizni KÉNE, szóval mondjuk ki: nem pont mi vagyunk a legjobb példák bárkinek is. Rágyújtok, lévén már senki nem szólhat be érte. Igazából azért se, ha bemegyek az udvarra. Legfeljebb udvariasan megkérnek, hogy takarodjak már ki innen. Viszont nem csak Thunderék az egyetlen ismerőseim akik itt vannak és nem mellesleg szeretnék is kérni egy szívességet, szóval egyszerűen besétálok. Van még időm, tehát megejtem a telefont is. Mike elém is jön és integetünk a portásnak, hogy eltűnhessünk a tesiterem és a főépület között. A kezembe adja a borítékot ahogy én is a kezébe adom a saját borítékomat. Ez ilyen kis okos ügyes üzlet, a portás meg nyilván azt hiszi, hogy vagy lógok vagy valami ilyesmi. Lévén 1 év egyetem nem nyomott az arcomra 15 év pluszt, hogy olyan húdekurva öregnek nézzek ki. És még egy táskát is kapok, szóval dupla a vigyorom. De ezt majd később. Kisétálok a suliból, a portás meg még mindig full érdektelen arccal néz rám. Pff, ha ezt tudom, lehet jelentkeztem volna a melóra. Kurvára értek ahhoz, hogy egész nap a lábam lógassam.
És meg is szólal az utolsó csengő, jó hosszan. Akkora üdvrivalgás, anyázás és egyebezés kíséri, hogy akaratlanul is elmosolyodom. Vár rátok a nyár srácok, ideje belefogni. És ideje széles vigyorral üdvözölnöm azt, akit én vártam. Integetek is neki, ha netán nem venne észre, amit mondjuk erősen kétlek, de formaságok, formaságok.
- Baaszki, nem mondod?! - felnevetek, pedig ő sem hülye gyerek, csak eszerint nem mindenki tolerálja az indokolatlan nem megjelenéseit amik valahogy a második félévben mindig rendszeresebbek. Talán mert jó az idő, előtte meg azért, mert kinek van kedve bemászni reggel a hidegben. - Miből rántottak el? - nézek rá kérdőn, mert akkor ez azt jelenti, hogy augusztusban be kell magát vonszolnia pótvizsgázni, már ha nem óhajtja megismételni az évfolyamot. Kellemetlenül zavaró a pótvizsga ténye, mindig ott dong az ember körül, mint valami rohadt szúnyog. Azért előhúzom neki a kis üveges pezsgőt és a kezébe is nyomom. - Hát akkor legalább igyál arra, hogy bukta! - felnevetek és bólintok. - Húzzunk, a meglepetésem majd estére fog vonatkozni úgyis. - rákacsintok, mert én már tudom mi lesz és mivel én intézem, a résztvevőket nem csaphatják ki sehonnan. Rá is gyújtok, mert hát miért is ne. Intek, hogy menjünk menjünk. - Ha netán kidobnának otthonról a bukás miatt, épp kiadó az egyik szobám. - ha már ugye Dino elhúzott a gyászba, amit egyébként valahol rettenetesen sajnálok, mert amellett, hogy időben fizetett még ráadásul jó arc is volt, de hát ez van. Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot. Ránézek az egyik kocsmára és elhúzom a szám, hát még belém is belém köthetnének a nem vagyok 21 miatt, Thun meg aztán végképp nem annyi, szóval arra kanyargunk ahol egyébként melózom. Ott senkit se érdekel. - A sörfogyasztás eléggé korlátlan. - intek befelé - És küldjünk körüzit a többieknek, hogy este buli lesz. És a suli végét azt..mindenképp meg kell ünnepelni. - én el is kezdek írni egy üzenetet - Apropó, egyedül..vagy hozol valami csajt is végre? - nézek rá kérdőn, mert hát soha nem hoz közénk csajt, ami eléggé fura..de az ő dolga igazából, csak nem árt tudnom.

Igazából valami tök bölcset kéne erre mondanom, vagy fenéken billenteni egy nem létező holt térben, hogy hát minek bassza el már megint a nyarát, de ahogy végignézek rajta és látom a tekintetén, hogy igazából max azért sajnálja az egészet mert megtörtént, nem azért mert magasról beleszart a tárgyaiba. Így aztán nem mondok semmit, meg amúgy is Dandynek sem mondok semmit pedig tuti ő is elbaszta a suliját. Na meg magamnak se mondok semmit, mert az egyetem környékére sem merek menni pár hónapja már. És a mentorom nincs odáig ezért, úgyhogy két ujjrágcsálás között elneveztük szakváltási krízisnek a dolgot, tehát talán nem rúgnak ki ha legalább pár vizsgát képes vagyok letenni. Thunderen végignézve viszont nem látom magamban erre a lelkesedést. Ha nem lennék full csóró akkor lefizetnék valakit, hogy csinálja meg helyettem. Mondjuk Dandy okos és igazából megírhatná ha úgy van. 300 ember között csak nem veszik észre. De rizikó, hát mi van ha elbassza? Beletúrok a zsebembe és igazából frankón előre mosolygok az egész este miatt, holott mostanában képes vagyok apatikusan nem foglalkozni semmivel. Viszont mégiscsak vége a sulinak, ami nagy dolog vagy mi. Mármint nekik.
- Majd nyár végén megoldod. - ennyit tudok mondani, több biztatásom nincs. Nem fér ki a csövön. Igazából én csak inni akarok egy jót, kicsit lazítani - már megint - és nem gondolni a holnapra - már megint - . Ez akkora baj? Ő meg, hát igazán valljuk be, hogy két hónap alatt a minden is elsajátítható, tehát ha csak az idő felében lesz szétesve még akkor is van esélye átcsúsznia a vonalon. - Dumálj Dandyvel, amúgy elég okos. - mégis egy jó tanács egy kéréshez amit vagy megtesz vagy nem tesz. Ha meg már pezsgőt hoztam akkor egyenesen vétek lenne nem meginni, meg hát azt mondjuk ünnepelheti, hogy csak matekból kaszálták el.
- Az, meglepi. - nézek rá, mintha most tudatosulna megint, hogy amúgy itt áll előttem. Fasznak gondolkodom ennyit. Igazából nem kellene, még én is tudom, hogy túlságosan sokszor agyalok a semmin vagy fölösleges dolgokon. Biccentek. - Tartsd is, de nem potyázunk. - elmosolyodom, hát vannak a haverok meg vannak a közművek akik meg nem haverok és nem is akarják hagyni, hogy az legyél. Ha tudnám hogyan kell még a villanyt is lopnánk, de senkim nem tud szerelni. Rágyújtok, legalább ennyivel is könnyebb elviselni egy kicsit azt a zsizsegést ami belőle árad. Én meg lassan örülök ha reggel kivakarom magam az ágyamból és képes vagyok értelmesen szóba is elegyedni úgy bárkivel. Hmmm.
Ironikus, hogy pont a munkahelyemet célzom be, de hát még én sem vagyok igazából 21 és itt a lepukkant részben úgyse érdekel senkit. A zsaruk azért nem jönnek, mert a bírságokat sem tudnák kifizetni az emberek. A börtönök fenntartása meg gondolom nem olcsó, ha már csak a napi háromszori étkezést vesszük is alapul. Becsúszom a boxba és ..és tudom, hogy tökre írnom kéne az üzeneteket, csak hát hirtelen nem is tudom kivel kezdjem a sort. Mindegy, legyen random. Közben látok két nem fogadott hívást Dandytől, de nincs kedvem visszahívni most. - Király, de piát maguknak hozzanak. A jótündérséget nem vállalom be. - jegyzem meg azért és megint rágyújtok, csak úgy. És mert már igazából az is full idegen lenne, ha nem lennének cigi vagy fűszagúak a ruháim. Lehet...haza kellene látogatnom egy kicsit..ez a gondolat meg faszán úgy megy, ahogy jött. Nem veszem komolyan egy pillanatig sem. - Semmi, csak érdekelt, hogy becsajoztál-e vagy sem. - de mivel ezek szerint nem, így hát ő is egyedül képviselteti magát. Kérek magunknak két sört a pultnál és csak megírom Dandynek is az üzenetet, végtére is mindenki haverja is lett. Miért ne. Csak vállat vonok Darla kérdésére, hogy kii ez a srác már megint? Hát ahhoz nincs mondjuk köze, nem is nagyon érdekel mit hisz. Visszatérve lerakom Thunder elé a sajátját. - A pezsgőt utána. - emelem a korsót - Szóval grat, hogy lezártad az évet. Remélem jobb nyarunk lesz idén, mint tavaly. - amikor mániákusan görcsöltem az egyetem dolgán, rohantam a beköltözésre és annyi álom úszkált a fejemben, hogy azt se tudtam a végén, hogy ki vagyok én..mára ez azért jelentősen megváltozott.