Hailee && Jess

Kényszerszabi. Ugye milyen jól hangzik? Persze az emberiség mondhatni 99%-ának még csakneszébe sem jutna odarakni a kényszert a szabadság elé. De hát Jess Song éppen abba azb1 százalékba tartozik, akiketba főnökük, vagyis jelen esetben a saját nagybátyjuk két lábbal rúgdos ki a munkahelyről, azaz abból az étteremből, amit a kis család üzemeltet. És ez történt pontosan három nappal ezelőtt, hiába nyafogott ez a nagyra nőtt gyerek, hogy úgysincs semmi dolga a nyárra, meg amúgyis mit csinálhatna, a haverjai ilyenkor már rég Balin meg a Fülöp-szigeteken nyaralnak, sőt, még a szülei is mostanra tervezték be azt a három hetes második nászutat Törökországbaba 25. házassági évfordulójuk alkalmából. Neki meg tényleg nincs terve, nem is szándékozik elmenni sehova nyaralni. Meg amúgy is ő szívesen dolgozik, még akkor is, ha egész nap a forró tűzhely mellett kell állnia.
De nem, a nagybátyja nem tűr ezúttal ellenkezést. Pedig Jess másnap azért megpróbálkozott beosonni a konyhára, hátha megesik rajta a szíve, és hagyja, hogy maradjon. De nem járt sikerrel... Így hát már harmadik napja nincs is más dolga, minthogy a kanapéján fekszik, nézi a tévét, vagy épp az interneten böngészik. Persze azért néha kimerészkedik ő is a szabadba, legalább annyi időre, míg Archie-t leviszi sétálni a parkba. Mert hát azért ennyit megérdemel a kis szőrgombolyag, hogy ha már a gazdája végre otthon van vele két teljes hétig.
De ezen felül semmi mást nem csinál. És így a harmadik naprra már nagyon is kezdi unni ezt a nagy semmittevést. De kit is hívhatna fel, kivel tölthetne el egy kis időt, hogy legalább addig se azon gondolkozzon, hogy vissza akar menni dolgozni, mert ebben a nagy unalomban szinte meghal. Unottan pörgeti is végig a névjegyeket a telefonjában. És még ő maga is meglepődik egy kicsit, hogy mennyi ismerőse van. Igaz, a többséget talán még nem is ismeri, azt se tudja, hogy mégis honnan lehet meg a számuk. Na meg hogy egyáltalán kik is ők valójában. Igen, akad egy-két olyan szám a telefonjában, amikről halvány lila gőze sincs, hogyan kerülhettek oda. De le is rendezi annyival, hogy biztos valami csoporttársa vagy régi osztálytárs, vagy esetleg valami nagyon távoli rokon lehet, akikkel egyszer talán valami családi rendezvényen találkozott, és számot cseréltek. Végül pedig egy számnál áll meg az ujja. Na de ezt a nevet, és arcot legalább ismeri is. És eszébe is jut, hogy milyen rég beszélgettek már. Az első évben Hailee volt az, akit Jess nyugodtan bombázhatott a kérdéseivel. Még úgy is, hogy tulajdonképpen nem is a Harwardra jelentkezett, hanem az egyik itteni, New York-i egyetemre. És a lánnyal azóta is egészen jóban vannak. Igaz, Jessie hibájából az utóbbi... mondhatni hónapokban nem nagyon beszélgettek, találkozni meg talán még annál is ritkábban tudtak. Na de majd most... Legalábbis ebben reménykedik akkor is, mikor elküldi neki azt a lényegre törő üzenetet. Még egy szívecskét is biggyeszt az üzenet végére, hátha attól jobban meglágyul a szíve, és igent mond a meghívására.
Szinte tűkön ülve várja is a választ, s amint megkapja, már pattan is fel, hogy egy kis rendet rakjon, meg összeüssön valami egyszerű kaját. Igaz, túl nagy rendetlenség nincs ebben a lakásban, csupán csak azokat az üres kínai kajás dobozokat kell levinnie a szemetesbe, amiken napok óta él. Mert hát saját magára minek főzzön? Annak ellenére, hogy a nagybátyja egész jó tanárnak bizonyult, és már egész kicsi kora óta elkezdte tanítani őt főzni, csak nagyon ritkán - és ez is inkább csak az étterem konyhájában történik - alkalmazza a tudását. Na de most ha már vendéget vár, legalább egy kis jjajangmyeon-t összedob, s mire Hailee megérkezik, már minden kész is van. Még Archie is nyugodtan fekszik a kanapén a plüssnyuszija fülét rágcsálva.
- Szia Lee! - nevetve lapogatja meg a hátát üdvözlésképp, a megjegyzésére pedig csak vigyorogva borzolja össze Hailee tökéletesen beállított haját. - Pedig egy centit sem nőttem már vagy... három éve. Biztos csak te öregedsz és mész össze... - a szatyrokat pedig nem hagyja, hogy ő vigye be, gyorsan felkapja, még mielőtt a lány tehetné meg, és tessékeli is befele maga előtt. Bár nem is nagyon kell noszogatnia, hisz mintha csak hazaérkezett volna, olyan otthonosan mozog a másik is az ő lakásában.
- Meg, minden meg lett hál Istennek... bár csak 4.6-os átlaggal... ooooh igen, a világ legnagyobb problémája, hogy az átlaga nem éri el az 5.0-t. Jó, persze ez nem olyan nagy tragédia, és Jess sem így éli meg, de azért emellé muszáj még egy drámai sóhajt is eleresztenie. Mert azok a gonosz tanárok és az ő szivatós tesztjeik... De hát ő választotta a New York-i egyetemet a Harwarddal szemben, hiába mondta neki Lee, hogy jobban jár, ha oda jelentkezik.
- Persze, épp az előbb lett kész, remélem szereted a jjajangmyeon-t. Ha nem, van még pár zacsis leves a szekrényben... - kuncogva teszi is le a szatyrokat, és követi Hailee-t a konyhába, hogy megtálaljon neki az asztalnál. - Talán egy nap bűnözés még belefér... Vagy jössz velem holnap ledolgozni a plusz kalóriákat... - vigyorodik el még szélesebben. Na igen, mostanában a külsejére is egy kicsit jobban figyel. Bár túlzásba nem viszi, és van, hogy már este tízkor látogatja meg a közeli edzőtermet, de azért ennek is megvan az eredménye, amit azok a bizonyos képek is mutatnak.
- Na és veled mi újság mostanában?

Hailee && Jess

Az emberek talán 99%-a örül, és tűkön ülve várja a szabit. Már hónapokkal előre eltervezzik, hogy mikor fognak lelépni pár hétre a munkahelyükről, és hogy azokban a hetekben mit fognak csinálni. Mint ahogy Jess legtöbb barátja, és a szülei is. Na de ott van az a bizonyos egy százalék, ahova Song Hyunwoo is tartozik. Ő az ilyeneket nem tervezi előre. Sőt, mondhatni egyáltalán nem is gondolkozik olyanban, hogy szabadság. Neki jó az, hogy bejárhat az étterembe, és dolgozhat egy kicsit, vagy annál egy kicsit többet. Ahogyan tulajdonképpen ezen a nyáronsem volt neki semmi terve, hogy hova is mehetne el egy kicsit kikapcsolódni, így maradt neki a munka az étteremben. Egészden addig, míg a nagybátyja úgy nem döntött, hogy ebből elég, kijár neki is egy kis pihenés, és két teljes hétig be nem teheti Jess a lábát annak az étteremnek a küszöbén. Legalábbis akkor nem, ha ő kifejezetten dolgozói szándékkal közelíti meg a helyet. Persze az már más eset lenne ha csupán csak egy kiadós ebédre, vagy épp vacsorára vágyna,, de más különben meg se forduljon a fejében, hogy ő odamegy.
Pedig egyszer meg is próbálkozott vele, de az öreg tényleg beváltotta a afenyegetését, és szó szerint páros lábbal rúgdosta ki a fiatalabbat a  konyhából, hogy márpedig ő most haza megy szépen és pihen. Vagy bánja is ő hova, felőle akár elmehet túrázni is, vagy egy fürdőbe, vagy... tulajdonképpen bárhova, csak kapcsolódjon ki egy kicsit. Tudja, mint egy átlagos, és normális huszonéves fiatal. Csakhogy éppenséggel nincs egy árva ember se, akivel elüthetné az időt. Nyaralni menni pedig egyedül... Hát ahhoz nem igazán van kedve. Így pedig nem marad más neki, minthogy otthon unatkozzon, egyedüli társaként pedig csak Archie szolgál, akit néhanapján azért levisz a parkba sétálni, de úgy az egész napos kimozdulás ki is merül ennyiben. Na meg abban a két órácskában, míg lemegy a közeli edzőtterembe. Így harmadnapra pedig már szinte halálra unja magát a nagy semmittevésben. S talán a két hét elteltével már csak a csontjait találnák meg a szomszédok... Vagy épp a zsaruk, annyira belehalt volna az unalomtól, ha nem támadna egy igen nagy ötlete, mikor megpillantja az egyik igen jó barátjának csinos arcát az instagramon. Már elég rég találkoztak utoljára, s lehet nem is fog ráérni a lány, de azért tesz egy próbát, és ráír. Az igenlő választól pedig egyből jobb kedve is lesz. Még alami kis egyszerű ételt is összedob számára, hátha éhesen fog ideérni a másik, s épp csak befejezi a főzést, mikor Hailee megérkezik.
- Oooooh bocsánat... mindig elfelejtem, hogy a lányok allergiásak rá, ha valaki hozzáér a hajukhoz... - Neveti el magát, rögtön az után, hogy egy pár pillanatig szomorúan lebiggyeszti az ajkait. Mert az a gödröcskéit ért fenyegetés, miszerint legközelebb nem kap majd puszit, szinte összetörte a pici szívét.
- Hm... Szerintem a nagybátyjám felesége még nálad is alacsonyabb de... egész biztos hogy te állsz a törpeségi sorban a második helyen.... - Gondolkozik el vigyorogva, de aztán csak egy nagyot sóhajt, s már indulna is meg a keze, hogy ismét megpaskolja a fejét. Félúton azonban eszébe jut, hogy ez nem épp a legjobb ötlet, így gyorsan vissza is húzza hatalmas mancsát, helyette pedig felkapja a szatyrokat, hogy beljebb tessékelje az ügyvédbojtárt a lakásába. - Jajj ti nők...
S talán ezért nincs még neki mindig barátnője...? Legalábbis egy pillanatra átfut ez a gondolat az agyán. Hisz tény, hogy nem igazán ért a nőkhöz, s valahogy mindig kicsúszik a száján egy-egy olyan mondat, megjegyzés, amit talán jobb lenne magában tartani. Még akkor is, ha éppenséggel a legnagyobb jóindulattal mondja mindazt, amit. De hát tulajdonképpen ki érti a nőket...?
- Áhh... Én meg a buli nem vagyunk éppenséggel túl nagy puszipajtások. Nem is tudom mikor voltam utoljára egy olyan jó kis buliban.... - ahova a haverjai tulajdonképpen szinte minden hétvégén elhívják, ő viszont ritka kivételek elteltével mindig visszautaasítja az ajánlatot. Pedig néha azért tényleg nem ártana neki is kicsit lazítania, kiengednie a fáradt gőzt. Mondjuk a haverokkal, egy olyan buliban. Hisz mi sülhetne el balul...? Most viszont csak vállat von, ahogy a cuccokat lepakolja, és megterít Hailee-nek, hogy megtömje a pocakját. Ő maga annyira nem éhes, így csak egy tálat, és pácikákat vesz elő, s mire a másik is lehuppan az asztalhoz, már teszi is le elé a szépen megpúpozott tányért. Mintha csak azokban a kínai gyorsbüfékben lenne, leszámítva azt, hogy amit Jesstől kap az annál sokkal finomabb... Na meg egészségesebb is. - Hát volt kitől tanulnom... Hyung amilyen jó szakács, olyan jó tanár is, nem csoda, hogy remekül fut az étterme... - Huppan is le a másik székre rögtön az után, hogy tölt magának egy kis vizet, s csak figyeli Lee reakcióit a főztjére. Mert azért néhány visszajelzés mindig jól jön, csak hogy még ennél is jobb lehessen.
- De de vagy az egyik legügyesebb és legtalpraesettebb nő, akit ismerek, tudom, hogy ezzel az új helyzettel is simán megbirkózol... De azért pihenj is, amennyit csak lehet, ne dolgozd túl magad... - Bagoly mondja verébnek, mi...? Hát igen, Jess mások miatt talán sokkal többet aggódik, mint kéne, míg magát néha úgy elhanyagolja, hogy azon se csodálkozna, ha egyszer a kórházban kötne ki a végkimerülstség miatt. De hát ő mindig is ilyen volt. Már egész kiskora óta mindig is maga elé helyezte mások gondjait, és védelmébe vonta azokat, akiknek szükségük volt rá. És ő nem is nagyon tud csak magára gondolni, hiába próbálkozik meg vele néha.
- Na, mi történt...? Nyugodtan elmesélheted, szívesen meghallgatlak... - billenti meg aggódva a fejét. Bár tudja, hogy segíteni már nem tud rajta, de azért csak jó lenne Hailee-nek is, ha kibeszéli magából a történteket. Ha akar, még sírhat is a vállán, zsepit is ad neki, mert ő már csak ilyen jófej kisöccs... - Hát szerinted úgy néz ki ez a lakás, mintha lenne bármiféle csaj is a láthatáron...? Pedig már anya is folyton rágja a fülem, hogy mikor viszek végre haza valami lányt bemutatni nekik... - nevetve mutat körbe a lakáson. Mert hát igen, ez a hely tipikusan úgy néz ki, mint egy átlagos legénylakás, s a legalapvetőbb dolgokon kívül semmi más nem található meg. Mondhatni tiszta kopár az egész hely. De hát Jess amúgy sem tartózkodik valami sokat itthon, így nem is ragaszkodik hozzá, hogy ennél több cucc legyen itt. Neki ez pont jó...
De aztán Hailee a lába mellől egy halk nyüsszentést hallhat, ha eléggé figyelmes, majd meg is érezheti az apró mancsokat a vádliján. S ha lepillant, csak egy apró szőrcsomót vehet észre, hatalmas könyörgő tekintettel. Mintha csak valamit várna... - Archie... Mondtam már hogy nem szép dolog kunyerálni, nem...?