Pozitív tulajdonságok:
✘ rendszerető: nem bírja elviselni maga körül a rendetlenséget, a káoszt, ilyenkor úgy érzi, hogy nem ura a környezetének, ami meg végképp ki tudja készíteni. Így ha teheti, mindig rendet tart maga körül és igazából mindenki más körül is. A főnöke után például rendszeresen elpakol, s míg más ezt inkább tehernek érezné, Lindát megnyugtatja, ha látja, hogy a káoszt a rend és tisztaság váltja fel, ezért nem panaszkodik az efféle plusz munka után.
✘ diszkrét: mindig is jól tudott titkot tartani, nem üti bele az orrát feleslegesen mások életébe. Nem az a kíváncsi fajta, nem érdekli, hogy másokkal mi történik, pletykák terjesztésében pedig sohasem vesz részt. És el sem hiszi a hallottakat, hisz jobb szeret saját maga meggyőződni a dolgokról. Ha pedig valamiről beigazolódik a gyanúja, akkor sem kürtöli azt világgá, ezért bátran meg lehet bízni benne, mert ő aztán sose köpne be senkit sem. Ahhoz még túlságosan lojális is.
✘ pontos: ő tipikusan az a fajta, aki inkább öt perccel előbb érkezik mindenhova, mintsem elkéssen bárhonnan is. De a pontossága nem csak az időhöz való hozzáállásában nyilvánul meg, hanem a munkájában is. Roppant mód precíz és szorgos, hibás avagy félkész munkát nem tud kiadni a kezei közül. Lelkiismeretes, aki komolyan veszi a munkáját, éppen ezért egyszerűen képtelenség csalódni benne és bátran lehet terhelni, mert biztos nem fog összeroppanni a nyomás alatt.
✘ magabiztos: a külvilág felé lehengerlő magabiztosságot sugall, ami valahol valóban igaz is rá. Azonban a felszín alatt sokkal többször bizonytalan, mint ahányszor azt kimutatja, bár az is igaz, hogy ez leginkább a szerelmi életében mutatkozik meg. Ott ugyanis sorra kudarcot vall, de az életének többi területén szépen megállja a helyét.
✘ időzsonglőr: irigylésre méltóan osztja be az idejét, olyannyira, hogy akár egyetemi kurzus keretében taníthatná is ezt a fajta időzsonglőrködést. Mindig, mindenre jut ideje, másoknak pedig halvány fogalma sincsen, hogy csinálja mindezt. Teljes állásban dolgozik, mellette kellően ápolja a kapcsolatait, eljár szórakozni, kikapcsolódni és mindig szentel annak is időt, hogy egyedül legyen és kulturálódjon.

Negatív tulajdonságok:
✘ túl könnyedén megnyílik: hamar megbízik az emberekben és hamar ki is adja magát nekik. Főleg, ha némi alkohol is bekerül a képbe. Sok információt elárul magáról, ez pedig nem feltétlenül jó dolog, hisz nem mindenki olyan diszkrét és titoktartó akárcsak ő.
✘ aggodalmas: van benne egyfajta állandó feszültség, amit sehogy nem tud leküzdeni. Próbált már terápiát, sportolni is járt, de valahogy semmi sem segített neki. Az aggódás, a túlgondolás megmaradt neki, s valószínűleg élete végéig el is kísérik majd őt ezek a nem éppen kellemes tulajdonságok.
✘ paranoiás: na nem kell megijedni, azért még messze van a klinikai esettől. De az biztos, hogyha éjjel meghall valami furcsa hangot, akkor még a lámpa fénye mellett se képes álomra hajtani a fejét, mert szent meggyőződése, hogy akkor az életére törnének.

Egyéb érdekességek:
✘ kisiskolás korában kivették a manduláját, mert a túl sok hóevés miatt állandóan torokgyulladása volt - a hideg iránt érzett különös szeretete a mai napig megmaradt és ugyanúgy képes egy doboz fagylaltot télen magába tömni, ahogyan nyáron a negyven fokban
✘ idegességében dobol a lábaival és közben a hajával babrál - néha sikerül annyira becsomóznia egy-egy hajtincsét, hogy azon csak az olló segíthet, semmi más
✘ három fiútestvér mellett hamar meg kellett tanulnia, hogy miként érvényesítse az akaratát, nem hiába boldogul most is olyan jól a férfi kollégák gyűrűjében
✘ fivéreinek hála előbb tanulta meg, milyen is a tökéletes jobb horog, mint azt, hogy melyik alapozó illik a bőrtónusához
✘ anyukája halála után ő vette át a tipikus női szerepet a családban: főzött, mosott, takarított a család férfitagjaira, pedig alig múlt akkor még csak tizennégy éves
✘ egyik testvére süket-néma, ezért Linda minden gond nélkül tud jelnyelven beszélni
✘ azért tanult szabad bölcsészetet az egyetemen, hogy az apját bosszantsa - sikerült egyébként
✘ lehetetlenség Lindát kihozni a sodrából, ezen a téren olyan, akár egy szentfazék, aki épp lement alfába és kizárta a külvilág gondjait
✘ káromkodni is ritkán káromkodik, na de ha kosármeccsen van... az már egy másik történet. És akkor talán ő maga is egy másik Linda.

Éreztem testét az enyémnek simulni, éreztem az ajkai közül kiszökő meleg leheletét, miközben mohón csókokkal kényeztette a nyakamat. Éreztem, ahogy keze a hátamról a fenekemre vándorolt és követelőzően érintett mindenhol, ahol csak ért. De én nem akartam. Most nem.
El akartam lökni magamtól, a szemébe mondani, hogy közöttünk mindennek vége, de egy hang sem jött ki a torkomon. Szemeimben talán feltűnt neki egy érdekes fény, amelyet még sohasem látott azelőtt s aminek hatására elvesztette a fejét. Erőszakosan lökött hátrébb, míg hátam a falnak nem ütközött. Lépni akartam, szabadulni a közeléből, de már ott is volt előttem, erősen hozzám simulva és a falnak szorítva. Tenyerével végigsimított a combomon fel, a karomon át, míg nem ujjai megállapodtak a szegycsontomon.
- Az enyém vagy. - lihegte ajkaimra dühösen, ellenkezést nem tűrve, mialatt ujjai egyre szorosabban a nyakamra fonódtak. - Megértetted? - ekkor már annyira szorított, hogy szinte alig kaptam levegőt. Kérdésére válaszul egy néma bólintásra futotta tőlem, mire fellélegezve, csókot lehelve ajkaimra végre elengedett. Zihálva kapkodtam levegő után és most először félve néztem Brian felé. Afelé a férfi felé, aki iránt sohasem éreztem szerelmet, de akitől képtelen voltam elszabadulni. Három éve csináltuk ezt a huzavonát, hol együtt voltunk, hol külön, a kapcsolatunk ideje alatt is már dugogatta a stewardesseket, amikor pedig külön voltunk... akkor meg gondolom el se mozdult mellőlük. Nem mintha én annyira szent életet éltem volna, mikor épp nem alkottunk egy párt, de már ebből is látszódnia kellett volna, hogy nem vagyunk jók egymásnak. De véget vetettünk a kapcsolatunknak? Ó, de még mennyiszer. Ám egyik sem volt végleges. A mai mutatványa után pedig féltem attól, hogy talán sohasem fogok tudni megszabadulni tőle.

Én értem be elsőként az irodába, bár ez nem érte meglepetésként a hallban lévő portásokat. Az viszont már annál inkább, hogy a szokott fél órával korábbi érkezésemet, most teljes kettő órával megelőztem. Jóformán reggel sem volt még, csupán hajnal, de képtelen voltam a lakásomban maradni, Brian mellett.
Az itteni, egyedül töltött órákban többször néztem meg magam a tükörben, mint eddigi életem során összesen, de a helyzet megkívánta most a kellő alaposságot a külsőmmel kapcsolatban. Általában kényelmes ruhákat öltök ide bentre, de a mai nap inkább az egyetlen nőiesebb ruhámra esett a választásom, méghozzá azért, mert ehhez annak idején járt egy kendő is. A kendőt csuklóra ajánlották kötni, de én most a nyakamra tekertem, miután észrevettem, hogy az alapozó csúfos kudarcot vallott Brian ujjlenyomatainak eltüntetésében.
- Reggelt, Linda! - köszönt oda Troy, mire ijedten arrébb ugrottam. Ennyi idő eltelt volna? - Igazán csinos vagy ma! - elismerően végigmért, majd tovább folytatva az útját meg sem állt az asztaláig. Amennyire szétszórt és ideges voltam, tőlem mindössze egy biccentésre futotta mind köszönés- s mind köszönetképpen. Még egyszer gyorsan ellenőriztem, hogy minden nyomot elfed-e a kendő, majd futólépésben a lifthez siettem, ahol már Andrew várt a rendelt kávékkal.
- Megmentettél! Az adósod vagyok! - kikaptam a kezéből az egyik poharat, elmormoltam még egy hálás köszönömöt is és sietősen Ron irodájába lépkedtem vele. Ráhelyeztem a papírpoharat az asztalára, majd mellé fektettem a mai New York Times számát és kiültem az asztalomhoz. Ezzel a kis bekészítéssel igyekeztem elkerülni a reggeli kontaktot vele s bíztam abban, hogy pont elég elfoglaltsága lesz ma ahhoz, hogy engem ne tüntessen ki a figyelmével.
- Hé, Linda! - megint összerezzentem Troy közeledésére, amin ő már csak felnevetett és elsütött valami olyasmi ostoba poént, hogy ennyire azért nem ijesztő az a pár napos borosta, amit már szakáll címszó alatt óhajtott emlegetni. - A Boss-nak nemsokára születésnapja lesz és gondoltam mivel a tavalyi meglepetés buli is remekül sikerült, idén is alakíthatnánk valamit. - szó mi szó igaz, a tavalyi születésnapja tényleg pazarul sikerült, mondjuk az utána lévő éjszaka se volt éppen semmiség, meg az azt követő négy alkalom, mikor sikerült a kelleténél jobban összegabalyodnunk. - Föld hívja Lindát... - ma már harmadszor rezzentem össze Troy szavai hallatán, de ez utóbbiért legalább hálás voltam, ugyanis a gondolataim kezdtek vészes irányba elterelődni, de még időben rángatott vissza a valóságba a fantáziálgatásaimból.
- Igen, bocsi, figyelek. De nem is tudom, Troy... tavaly volt negyven, az szép kerek szám volt, méltó ünneplés járt mellé. De most megint rendezzünk meglepetés bulit? Aztán innentől kezdve csináljuk ezt minden évben? Így pont hogy a meglepetés varázsa veszik ki az egészből. - fordultam felé és vártam volna valamiféle reakciót tőle, de nem felelt semmit, helyette viszont csendben tovább állt. Azt hittem, hogy ezzel most megbántottam, de amint ez a gondolat átfutott az agyamon, úgy rögtön megpillantottam Ronan-t is beérkezni az irodába, így pedig világossá vált Troy gyors távozása.
- Jó reggelt, Linda! - megállt az asztalomnál, pedig abban reménykedtem, hogy egyenesen besétál majd az irodájába és elkerüljük a szemtől-szembe való találkozást.
- Jó reggelt, Boss! - behódolva az etikettnek felálltam a székről, hogy nagyjából egy magasságba kerüljünk és mégis illendőbben üdvözölhessem. - A kávé és az újság az asztalodon vár. A kilenc órás meetingre pedig mindjárt előkészítem a tárgyalót. - gyors tájékoztatást adok, bízva abban, hogy ezzel rövidre zárhatjuk a reggeli eszmecserét. De persze jó megfigyelő hírében áll, így láttam, ahogy tekintete egy pillanatra a nyakamra tévedt, de hálás voltam, amiért nem kérdezett rá a furcsa kiegészítő jelenlétére.
- Köszönöm. - ennyivel elengedett, én pedig megkönnyebbülésemben egy nagyot sóhajtva rogytam le vissza a székemre. Hála az égnek, hogy ez most így sikerült.
Gyorsan végiggörgettem az e-mailjeimet, fogadtam egy hívást, felbontottam a postát és korábbi ígéretemhez híven előkészítettem a tárgyalót a partnerek fogadására. Kilenc óra előtt tizenöt perccel járhattunk, mikor már-már megnyugodva visszatértem az asztalomhoz és újra helyet foglaltam ott. Lopva megigazítottam a kendőmet és boldogan nyugtáztam, hogy semmiféle folt sem látszódik ki alóla.
- Bel, bejönnél egy pillanatra? - ijedten kaptam fel a fejem Boss hangjának irányába s mikor tekintetünk találkozott csak mosolyogva bólogattam felé. Fogtam a füzetemet, egy tollat és már indultam is hozzá. - Csukd be az ajtót, kérlek. - még jóformán be sem léptem az irodájába, máris hűvösen megkérte, hogy zárjam ki a kíváncsi füleket. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott, a szívem kalimpált és el sem tudtam képzelni, hogy vajon miért hívatott be. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos valami hivatalos ügy, intézni, szervezni kell valamit, s ezen gondolatokkal sikerült is valamelyest újra rendes vágányra terelni a pulzusomat. Ám közben adódott pár kósza gondolatom, miszerint most nem munka miatt hívatott be, ettől pedig újfent az egekbe szökött a vérnyomásom, s alighanem az arcom is rákvörös színben pompázott.
Csak szólalna már meg, hogy megtudjam mit akar...