- Na, milyen volt az éjszaka? Téged nem hozott lázba az új szaunázási szokás? – termek Shane mellett a folyosón, és egy szemtelen vigyort villantok rá. Dwayne még javában húzza a lóbőrt, kettőnk közül mindig is én voltam a korán kelő típus. Reménykedtem benne, hogy az étterem felé kolbászolva belebotlok Shane-be, és nem kell egyedül reggeliznem. Általában így szokott ez lenni, ha együtt utazunk el valahová. Ő is mindig olyan csajokat fog ki, akik nem képesek tartani a lépést a főorvosi napindító rutinnal. De nem bánom, szeretem vele tölteni ezt a röpke fél-egy órát, míg a többiek is magukhoz térnek. - Csak mert Dwayne-re egészen üdítő hatással volt – nevetek fel. Szeretek Shane-nel szexről beszélni. Pont az a pasi ismerősöm, akivel simán megteheti az ember, anélkül hogy félreértené a szituációt. Vagy attól kéne tartani, hogy rám nyomul. De ettől egyáltalán nem veszik el a flört jellege a dolognak, sőt, imádom ezt a kis szikrát, ami folyamatosan ott pattog a beszélgetéseinkben. Ártalmatlan, de attól megvan a saját izgalma. Mintha viszonyunk lenne, de közben még sincs. Tökéletesen ki tudom élni rajta a kalandvágyó természetem, ami időnként azért így is elő-előbukkan, hogy fülig szerelmes vagyok. - Mikor utánam jött, a szobában is előadtam neki a lepedős jelenetet, kíváncsi leszek, hogy mennyire vésődtek be nála a finom kis részletek – mosolyodom el kis számító dögként, alig várom, hogy ma is a szaunában kössünk ki. – Ami engem illet, tudok ám inspiráló lenni – nézek fel rá, mintegy megerősítést várva. - Veled viszont valami nincs rendben, Shane Harper. Ha már hódítás közben is ilyen lehangoló szöveget puffogtatsz, mint amit tegnap is levágtál a szaunában. Hová lett a Don Juan? Szegény lány nem csoda, hogy inkább ledobta a törölközőt. Csak nem kezdesz belefásulni? – teszem meg a kezdő tippjeimet, ahogy a reggeli összeszedegetése után letelepszünk egy kis asztalkához, és közelebb tolom hozzá a kávét. – Inkább ezzel kezdd, mert ez rázós lesz.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
A reggeliző felé tartva, már csak Adele hangjára leszek figyelmes, mikor mellém ér. Elmosolyodom a kérdésén és zsebre tett kézzel, felvont szemöldökkel fordulok felé. - De, élénken az emlékeimbe égtek az idomok – bólogatok helyeslően, hiszen tényleg így volt. Olyannyira, hogy konkrétan ezzel is álmodtam, hogy öt-hat meztelen nő ücsörög körülöttem tök meztelenül, mikor aztán Adele és Sera is közéjük lépett. Nem kell mondanom, hogy az éjszaka közepén olyan zászlórudat lelhetett volna bárki fel a takaró alatt, hogy csak na. – Ezzel is álmodtam – vonok vállat, hiszen Adele előtt nem igazán vannak titkok. Megosztjuk az ilyesmit, ahogy Dwaynenel is. - Egyébként meg üdítően hatott volna, ha Sera nem sértődik meg és hozzám sem szólt volna egész este – emelem égnek a tekintetem. Mikor elmeséli, hogy nagyjából mi történt az éjszaka náluk, szájhúzva pillantok rá. - Ne már, most irigykedem. – Hogy nekik jól telt az éjjel. Hogy Dwayne egy izgalmas és jó nővel éjszakázott és nem pedig egy puffogó szőkével. – Hozzám is átkopoghattál volna, hogy feldobd az éjszakám – nevetek fel, majd az asztalnál ledobom magam a székre. Még szerencse, hogy Adele tudja venni ezeket a dolgokat és nem veszi sem rámenőségnek, sem pedig bunkóságnak. Ezzel ellentétben persze Dwayne jelenlétében nem gyakran ejtek el ilyesmiket, mert tudom, hogy ő simán bele tudja lovallni magát a dolgokba, ha úgy adódik. Pedig nem is kellene belelátni ebbe semmit. Csak barátok vagyunk, akik tudják jól érezni magukat a másik társaságában. Jó, Adele tényleg baromi jó nő, nem mondom, de Dwaynehez tartozik és pont. A kérdésére megvonom a vállam. - Nem tudom, Sera idegesített is már a végére. Azon kívül, hogy jó az ágyban, nem sok pozitívumot tudok elmondani. És ugyebár még azt is ellőttem, szóval rossz választás volt erre a kiruccanásra, úgy érzem. – El is veszem a kávét kérdés nélkül és lehúzom egyszerre. – Na meg a rezidensem baszki, hát ekkora idiótát, mint én, nem hordott még a hátán a föld – mondom egy sóhajjal, de a végére elröhögöm magam. Szerencsétlen döntés volt őt hozni, ez már biztos. - Mára mi a terv, ruha nélküli síelés? – kérdezem érdeklődő tekintettel és mivel karnyújtásnyira van a svédasztal, el is kapok onnan egy croissant és falatozni kezdek. Közben már meg is jelent a fejemben a kép. Jó ég.
- Nem annyira az emlékeidre céloztam ezzel, de azért az sem rossz eredmény – ha legalább az álmai izgalmasak voltak, nevetgélek még mindig, de aztán ahogy folytatja, már értem is, miért ezzel kezdte. - Ó, te szegény – vigyorgok továbbra is, a szavaimon kívül nem sok jelét adva, hogy megsajnáltam volna. – Akkor jó éjszakád volt. A mai speedet biztos te nyered a pályán – muszáj újra elnevetnem magam, ahogy ez képi formában is megjelenik előttem. Jaj, istenem. Shane-nel és a nőivel mindig élmény a nyaralás. - Ilyen az élet, Cowboy. Te vágysz mindig a rizikósra. Ha állandó barátnőt tartanál, nem futnál lyukra. Bár, ez most itt belátom, nem a legjobb hasonlat – nevetek bele megint a mondatom végébe, ez kész, nem bírom abbahagyni. De a lényeget biztos érti. Mikor aztán rám néz, egy tányér saláta fölött, és közli, hogy hozzá is átkopoghattam volna… - Honnan veszed, hogy nem jártam nálad? – kacsintok rá, majd szedek is egy adagot a tányéromra, hogy aztán őt is bevárjam az asztalnál. - Legalább önkritikád van – hallgatom bujkáló mosollyal, most már azért visszavettem, nem akarom pofán röhögni, de attól mulatságos ez az egész. – Az is valami – nézek rá szemtelenül. Az ötlete nyomán már meg is érett bennem a következő megjegyzés. - Látom, tényleg nehéz éjszakád volt – turkálom meg a joghurtomat, és a számba irányozom a falatot. – Reménykedjünk, hogy ma nem bosszantod fel a kisasszonyt, és este nagy kegyesen feloldoz a cölibátus alól.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
- Nem kell sajnálni. Volt már rosszabb is. – Mondjuk általában kerítek valakit, ha arról van szó, hogy már nem bírom, most még egy napot már csak kibírok szex nélkül, na. Az még nem a világ, nem? Tudom, hogy nem sajnál, a vigyor a fején mindent elárul. A síelős megjegyzésre viszont én is elröhögöm magam. - Ez aljas volt – morgom, a kajámon nyamnyogva, de mikor még mindig röhög a következő megjegyzésnél, morcosan pillantok fel rá. – Ne röhögj már. Nem kell nekem állandó, egyszer elég volt, kösz, nem kérek belőle többet. Elleszek így hatvanéves koromig, vígan – mutatok felé vigyorogva a villával. - Ja, hogy akkor azért ébredtem álló cerkával az éjszaka közepén? Azért felébreszthettél volna, esküszöm, ha nem alszom közben, sokkal jobb teljesítményt tudok nyújtani – röhögök most én fel, de aztán akarva-akaratlanul is belegondolok, hogy milyen izgató lenne, ha Adelelal az oldalamon vagy valahol máshol ébrednék. Na jól van, túl reggel van még azt hiszem, de ha ezt így folytatjuk tovább, felmegyek a szobába és rávetem magam Serenára, ha megvan sértődve, ha nem. - És ha nem? – tárom szét a karomat. – Akkor fognod kell nekem valakit, Adele... nincs mese. Nem hagyhatsz lógva.
- Hát persze, hogy elleszel. Nem féltelek. – Csak sajnállak. De ezt a világért sem mondanám ki, és nem is éreztetném soha. Dwayne-nel szerencsém volt. Előtte én sem voltam a kapcsolatok híve, elég sokáig, ha akkor találkozunk, azt igazság szerint annyira nem bántam volna. Mikor megismertem őt, már jócskán foglalt voltam. És egy percre sem bánom, hogy Dwayne-nel vagyok, nem erről van szó. De valami azért vonz benne. Magam előtt minek is tagadnám. És a saját példámról azt is tudom, mennyivel más, mennyivel mélyebb örömöket tartogat számodra egy őszinte, komoly kapcsolat, mint ha csupán szeretők melegítik az ágyadat. Egy ideig nagyon király, de… egyszerűen rossz tapasztalata volt. És sajnálom, hogy ennyire meghatározó volt neki, a csalódás, de őszintén szólva, az ő esetében meg is tudom érteni. – Egyszer volt, és kész-slussz-pasz-ennyi? Ahogy az álló cerkás ébredést említi, az alsó ajkamba harapok, hogy ne húzódjon szélesebb mosolyra, mint ami illik. De csak megvonom a vállam. - Talán majd legközelebb. Engem nem zavar, ha álmodozol rólam. Vagy este majd én is rásegítek egy kicsit a képzelőerődre a szaunában. – Ha nem? – Akkor oltári nagy peched van. Kérdezd meg Dwayne-t, mennyit áldozna be, hogy segítsen egy bajba jutott, régi jó baráton – mosolyodom el ismét.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Persze, hogy nem félt. De azért biztos ott motoszkál a gondolataiban a dolog, hogy nem annyira vagyok normális, hogy ezt így gondolom, ezt én is tudom, de én még egyszer nem fogok dolgozni azért, hogy a nőt eltartsam, majd fogja magát és lelépjen a pénzemmel. Nem-nem, el lehet felejteni. - Nem azt mondom, hogy nem volt több hosszabb kapcsolatom, de akit el akartam venni feleségül olyan igen, egy. – Jó nagy szopás, igen. Egyik napról a másikra fordult velem a világ akkor. - Király, akkor így legalább már legálisan álmodozom – kapok be egy kanál joghurtot, de a szaunázós megjegyzésre csak kíváncsian felvonom a szemöldököm. - Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Ha azt akarod, hogy két ember legyen rám megsértődve, akkor mondjuk ez tényleg járható út. – Merthogy erre biztosan ugrana, Dwaynenél elég tabu a nő téma. Egyszer amikor valamin poénkodtunk utána félre is hívott, hogy elmondja, hogy ezt komolyan mondtam-e? És az a „baj”, hogy minden egyes alkalommal van komolyság a szavaimban, csak viccnek van beállítva.
***
- Jó éjt, megyek mindjárt, csak még ezt a poharat megiszom. Mármint a bort, nem a poharat. Nehogy beugorj Dwayne mellé a zuhanyba – intek Serenának és Adele felé fordulok a kelleténél egy kicsit már kótyagosabban. A szauna eléggé megütött úgy, hogy megittam előtte két pohár bort már. Aztán persze az is, hogy Adele rásegített az álmodozásra... - Áh, álmos – legyintek felé nyüszítve és megint nevetni kezdek. Szóval lehetséges, hogy még ma is cölibátusi mivoltomat fogom tölteni. Mondjuk nem segít egy cseppet sem, hogy Adelenak elég mélyen dekoltált a felsője. Öljetek meg.
Igen, a házassággal jól befürdött, ez tény. Még jó, hogy nem voltam ott a templomban, és nem kellett végignéznem ezt az egész jelenetet... az arcát. És az is nagy szerencse, hogy nem ismertem azt a nőt, mert biztos, hogy kikapartam volna a szemét, nem is biztos, hogy a végén, könnyen lehet, hogy még menet közben. De azért abba is érdekes belegondolni, milyen lehetett akkoriban Shane. Fülig szerelmesen. Át is pillantok rá az asztal mögül. A megjegyzésére aztán fel is nevetek. - Nem vagy elég kreatív, Shane Harper. – De hogy ezzel egészen pontosan mire is célzok, azt én se biztos, hogy meg tudnám mondani. Leginkább semmire.
***
- Én is megyek mindjárt, de nekem még tele poharam van. Hé? Hogy lett ebben ennyi? – csodálkozok rá, száz százalék, hogy valamelyik pasas benne a ludas, határozottan úgy rémlik, hogy legalább a felét megittam már. De azért a röpke csók után, még hátranyújtom a kezem, ahogy Dwayne-t felbúcsúztassam. Majd holnap megköszönöm Serenának, hogy feltámogatja. Fogalmam sincs, mitől rúgott be ennyire. - És még Dwayne a féltékeny – szusszanok fel Shane zuhanyzós megjegyzésére, de amilyen ábrázattal hozzáteszi, hogy álmos, csak értőn elmosolyodom. - Akkor úgy látszik, ma sem lesz nagy móka. Legalább tartod a mai csúcsodat, jobban is teszed, mert Dwayne nagyon nyerni akar, és igazából én is – emelem meg a szemöldököm fél-kihívóan. Az asztalra könyökölök, és megtámasztom a fejem a tenyeremen. Azért engem is megütött egy kicsit ez a szauna-pia kombináció, plusz az egész napi túra. - Nem isszuk meg kint a maradékot? Baromi meleg van itt – indítványozom, hogy vonuljunk ki a kint kialakított részhez, de látva, hogy a szembe padot hó borítja, úgy helyezkedek, hogy ő is kényelmesen mellém férjen. Ha pedig már úgyis mellettem ül… nekidöntöm a hátam a falnak, és szembe fordulva vele, végignyújtom a lábam a padon, hogy végül az ölébe csúsztassam. - Valami nem okés a lábammal, doktor úr, ha már itt van, tegye hasznossá magát. Kérhetnék egy szakszerű vizsgálatot?
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Kérdésére csak mit sem sejtésemet mutvatatva széttárom a karomat, akárcsak egy ártatlan gyerek. - Biztos újratöltős a pohár! Azért nagy érték, ha az embernek van egy ilyenje! - Persze én voltam az elkövetője a tettnek és ezt nyilván ő is tudja. Volt még az üveg alján egy kicsi, nehogy már kárba vesszen! - Hát, vele kapcsolatban nem vagyok az, ha az estére párt cserélnénk, az se zavarna cseppet sem, sőt... - Lehet, hogy ilyen állapotban még Dwayne is belemenne. Legalább mind a ketten jól járnánk. Ő aludhatna nyugodtan, én pedig megkapnám, amire másfél napja várok. - Esélyetek sincs, ha így folytatjátok tovább - kacsintok rá. Síelésben mindig az élen jártam, kevesen tudnak lekörözni. A felvetésre bólintok és előreengedve őt már megyek is utána, letelepszem a padra, ami legalább a tető alatt van és nem csurom víz. Ahogy a lábait az ölembe csúsztatja, a kezem akarva-akaratlanul is rátelepszik és zongorázni kezd a lábszárán. - Nem tudom feltűnt-e, hogy nem ortopédus vagyok, hanem kardiológus. Akkor szólj, ha itt... - siklik fel a tekintetem a mellkasára és a két ujjam is ezzel együtt pókjárásban, hogy aztán egy szív alakot rójak le velük. - ... van baj - mondom halkan és egy félmosollyal az arcomon tekintek a szemébe a pohár felett. Dwayne azért rendesen megfogta az Isten lábát ezzel a nővel. Mázlija van, hogy nem velem találkozott először.
- Az biztos. – Nagy érték. Ezzel tisztában vagyok. Meg azzal is, hogy kicsit becsíptem mostanra, valószínűleg ezért látom életem értékeinek egyik nagy megtestesítőjét éppen Shane Harpernek. De örülök, hogy ismerem. És annak, ami köztünk van. Jó ég, azt hiszem, kezdek szentimentális magasságokba is csapni. – Melyik is ez a márka? – veszem kézbe a kiürült borosüveget, hogy megvizsgálgassam. – Ilyet soha az életben még egyszer. – Finom volt, de… - Mi? – vesztem el az érdeklődésem hirtelen az üvegre kanyarintott betűk bogarászása iránt, és visszapillantok rá, mint aki már a hallás-képességeiben is kételkedik, de végül csak elmosolyodom. – Abban talán még én is benne lennék. Bár nem teljesen biztos, hogy ezzel mindketten ugyanarra célzunk. Nem tudom, ő miről beszél, de nekem mindig is mozgatta a fantáziám, milyen is lenne eltölteni vele egy éjszakát. Aktívan. Nagyon is aktívan értve. Figyelem a reakcióját, mégis mit implikál benne ez a kis félmondat, de aztán csak halkan elnevetem magam, és a szemébe célozva hozzáteszem. - De azt még nem döntöttem el, hogy Serát választanám, vagy téged. – Vicces piszkálgatni ezt a témát. A franc egye meg, de egészen élvezem. Szóval esélyünk sincs legyőzni őt a pályán? - Ne bízd el magad annyira, ismerem a legnagyobb gyengepontod, Harper. – És talán nem is félek felhasználni ellene. De ezt már csak a tekintetembe rejtem, nem mondom ki hangosan. És talán nem is gondolom komolyan. Vagy igen? Ahogy kitelepszünk, és lazán az ölébe csúsztatom a lábam – megszokott már nálunk, hogy nincsenek udvariassági körök, feszengés vagy álszemérmeskedés, hisz’ kurvajóban vagyuk –, a válasza nevetésre ingerel. - Azt hittem, mindenhez értesz – incselkedek vele halkan, és hagyom, hogy lassú mozdulattal körberajzolja a szívem, amivel el is éri, hogy valamivel hevesebb lüktetésbe kezdjen. Mintha a légzésem is felgyorsulna egy kicsit. - Nem kizárt, hogy… arrafelé is akadnak... feltáratlan problémák – teszem hozzá néhány másodperc múlva, ahogy felpillantok rá. Az ujjaim egy kicsit szorosabban fonódnak a pohár köré, és az ajkaimhoz emelem egy kortyra.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
- Ugyanannyi ellenségem is akad, mint akik oda vannak értem, egy percig se aggódj – nevetgélek én is, mint valami félbolond. Ahogy viszont összetalálkozik a tekintetünk rájövök, hogy ő tényleg a szexre gondolt. Beszarás ez a nő. Ó Dwayne, hogy csesznéd meg, fent húzod a lóbőrt, te isten barma... - Hát nem is rossz – vonok vállat. – De akkor is jobb vagyok – húzom széles vigyorra a szám. Azért megbolygatta rendesen a fantáziám most ezzel, ki tudja, habár erről még sosem beszéltünk, Adele eléggé két lábon áll a földön, simán kinézem belőle, hogy a nők is ugyanúgy fel tudják pörgetni. És el is gurul a gyógyszerem, az első két pillanatban még átfut az agyamon, hogy ez a világ legnagyobb baromsága, de aztán valami kattan és már az ajkaira is tapadok. Kellemes bizsergés fut rajtam végig, mikor végül érezhetően nem ellenkezik, a hév teljesen magával ragad. A borospoharam félúton a földön landol, az övé az asztalon és ahogy hozzáprésel az asztalhoz, egy szempillantásnyi gondolatra, mintha meg akarnék állni, ez az a pillanat, ha most nem kapcsolok, akkor később már nem fogok. Adele viszont egy mozdulattal el is oszlatja ezt a gondolatfoszlányt, így tenyerem szorosan a csípőjére simít és így vonom a lehető legközelebb magamhoz. Alig hallható morranás tör fel a torkom mélyéről, és érezhetően meg is keményedtem odalent. Állát a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogva irányítom újabb csókra, viszont mikor elszakadunk, vele együtt veszek egy mély levegőt. Mintha ez józanítana ki mindkettőnket, én sem bánom, hogy aztán lekászálódik rólam, de a mutatóujjam azért még végig szánt a combján. - Igen, nekem is inkább aludnom kéne, hogy holnap újra brillírozzak a pályán – szólalok meg, de a hang mintha nem is egészen hozzám tartozna. Tekintetemmel figyelem, ahogy bemegy, én pedig összekaparom a földön lévő törött poharat, azaz a gyanú tárgyát.
***
- Kár, hogy Dwaynenek el kellett mennie – mondom Adele felé fordulva a kezemben a díjjal mikor odaérek. – De te csinos vagy – dicsérem meg, majd végig pásztázom a tömeget mikor mellé érek. Mikor tekintetem összetalálkozik Prudence Smith-szel, visszafordulok az ideiglenes partnerem felé. - Ó, szuper társaságunk akad máris – mondom a hangomban merő iróniával, de azért mosollyal a képemen, hogy még véletlenül se tűnjön fel neki.
- Még szerencse, hogy itt vagy, és éberen őrködsz a józanságom felett – szúrom be, remekül elszórakozva azon, hogy ilyeneket mond, mikor az előbb épp ő töltötte vissza a poharamat. Nem mondhatnám, hogy maga az erények embere ücsörög velem szemben, de jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, a maga módján micsoda gentleman tud lenni, és habár néha egész hatásosan titkolja, a saját szabályaihoz azért nagyon is szigorúan tartja magát. Az már más kérdés, hogy ebből szerintem sokkal kevesebb van, mint egy tök átlagos, földi halandónak. De a barátság, az egyik legfontosabb a számára. Talán épp ezért nem aggódtam sosem, hogy a halvány flörtön és heccelődésen túl, a valóságban is kikezdene velem. - Azt hiszem, megpróbálnám kideríteni a titkot, mitől van odáig érted a fél Presbyterian Hospital – nevetek fel. Értem ezt úgy, az egyéjszakás kalandok után is. De ezt inkább megint nem teszem hozzá, szerintem úgyis remekül olvas a tekintetemből. - Ki tudja – vonom meg vállam, hogy melyikükkel járnék jobban. – Azért Sera sem tűnik kispályásnak – teszem hozzá, csak hogy húzzam egy kicsit. De igazából azt sem bánom, ha gyanakodni kezd: talán nem csak a férfiak képesek lenyűgözni. Az elbizonytalanítási kísérletére csak kérdőn felvonom a szemöldököm. Afféle „most tényleg engem akarsz megvezetni?” néma kérdéssel. De a mosolyom elárulja, hogy kár a gőzért. Aztán valahogy a kis akciója, az érintése teljesen elvonja a figyelmem, nem gondolkodom, de ahogy közelebb húz, úgy látom, ő se igazán. Vagyis ekkor még reménykedem, hogy de, csak én kezdek lemaradni fonálban… De a pulzusom tényleg lüktet, az arcom kipirult a bortól és a szaunától, a bőröm pedig egyre kellemesebben bizsereg, ennek pedig egyetlen oka van. Belenézek a szemeibe, egészen közelről, a kék íriszei mintha megteltek volna tűzzel, az ajkaimon kislisszoló levegő pedig mintha egy halk sóhajnak érződne, de én sem vagyok benne egészen biztos… Nehéz elfordítanom róla a tekintetem, ő viszont mozdul, és ahogy a vállamra csókol, majd a nyakamon keresztül végül az ajkaimra, nehezemre esik ellenkezni. Még akkor is, ha a fejemben végig ott motoszkál, hogy ez őrültség. Hirtelen mintha nem jutna eszembe, hogy pontosan miért is… A nyelvem végigszánt az övén, és tétovázás nélkül hagyom, hogy az ízlelgetés helyett rögtön elmélyüljön a csók. A jobbomban ott a pohár, de a bal kezem a tarkójára csúszik, úgy vonja közelebb, majd a vállán és a mellkasán lesimítva a felsője, és a nadrágja pereménél állapodik meg. Basszus. Itt még elidőzök, de ahogy a combomhoz simít, nem bírok tovább egy helyben ücsörögni, és a céltáblája lenni, az asztalra teszem a bort, talán a kelleténél hangosabban is csapódik le, majd a mellkasának nyomva a tenyerem, Shane-t is az asztalhoz préselem, míg szembe helyezkedve vele az ölébe nem ülök a padon. Másodpercek munkája az egész. Lábaimmal elérem a földet, az ölemmel pedig egészen szorosan hozzá simulok. Az érzés pedig, ami végigfut rajtam, egy pillanatra megrészegít, de meg is állít egyben. Kifújom a levegőt. Mintha akkor jönnék csak rá, hogy ez egyáltalán nem volt jó ötlet. És most már azt is pontosan tudom, hogy miért. Visszaegyenesedem, és egyelőre meg sem merek mozdulni rajta, csak ott ücsörgök, a férfin, aki amúgy a jegyesem legjobb barátja, és kis túlzással talán az enyém is, tudva, hogy talán csak egy apró fészkelődés választ el attól, hogy valami végzetes hülyeséget csináljunk. - Későre jár. Azt hiszem, hogy… inkább menjünk fel mi is a többiekhez– nézek le rá, de még mielőtt a szemébe pillantanék, már le is kászálódok róla.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
- Ugyanannyi ellenségem is akad, mint akik oda vannak értem, egy percig se aggódj – nevetgélek én is, mint valami félbolond. Ahogy viszont összetalálkozik a tekintetünk rájövök, hogy ő tényleg a szexre gondolt. Beszarás ez a nő. Ó Dwayne, hogy csesznéd meg, fent húzod a lóbőrt, te isten barma... - Hát nem is rossz – vonok vállat. – De akkor is jobb vagyok – húzom széles vigyorra a szám. Azért megbolygatta rendesen a fantáziám most ezzel, ki tudja, habár erről még sosem beszéltünk, Adele eléggé két lábon áll a földön, simán kinézem belőle, hogy a nők is ugyanúgy fel tudják pörgetni. És el is gurul a gyógyszerem, az első két pillanatban még átfut az agyamon, hogy ez a világ legnagyobb baromsága, de aztán valami kattan és már az ajkaira is tapadok. Kellemes bizsergés fut rajtam végig, mikor végül érezhetően nem ellenkezik, a hév teljesen magával ragad. A borospoharam félúton a földön landol, az övé az asztalon és ahogy hozzáprésel az asztalhoz, egy szempillantásnyi gondolatra, mintha meg akarnék állni, ez az a pillanat, ha most nem kapcsolok, akkor később már nem fogok. Adele viszont egy mozdulattal el is oszlatja ezt a gondolatfoszlányt, így tenyerem szorosan a csípőjére simít és így vonom a lehető legközelebb magamhoz. Alig hallható morranás tör fel a torkom mélyéről, és érezhetően meg is keményedtem odalent. Állát a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogva irányítom újabb csókra, viszont mikor elszakadunk, vele együtt veszek egy mély levegőt. Mintha ez józanítana ki mindkettőnket, én sem bánom, hogy aztán lekászálódik rólam, de a mutatóujjam azért még végig szánt a combján. - Igen, nekem is inkább aludnom kéne, hogy holnap újra brillírozzak a pályán – szólalok meg, de a hang mintha nem is egészen hozzám tartozna. Tekintetemmel figyelem, ahogy bemegy, én pedig összekaparom a földön lévő törött poharat, azaz a gyanú tárgyát.
***
- Kár, hogy Dwaynenek el kellett mennie – mondom Adele felé fordulva a kezemben a díjjal mikor odaérek. – De te csinos vagy – dicsérem meg, majd végig pásztázom a tömeget mikor mellé érek. Mikor tekintetem összetalálkozik Prudence Smith-szel, visszafordulok az ideiglenes partnerem felé. - Ó, szuper társaságunk akad máris – mondom a hangomban merő iróniával, de azért mosollyal a képemen, hogy még véletlenül se tűnjön fel neki.
- Te már csak tudod, mit jelent a vérszívás. – Emm. Nem. Nem ezt akartam mondani. Erre ráébredve el is nevetem magam. – Szóval. A v-é-s-z-h-í-v-á-s – De a nevetést most már nehéz abbahagyni. Mindig szívesen húzom Shane agyát, ez tény, de amire eredetileg célozni akartam, hogy főorvosként bizonyára őt is riasztották már rossz időpontban. Már ha az ilyesmire létezik egyáltalán jó időzítés. Nem örülök annyira, hogy Dwayne lelépett, de azért így sem esem kétségbe. Mint látszik… - Jól indul az este. Pedig eddig csak egyetlen koktélt ittam. Azt is azért, mert már az összes számba vehető hátsót végigleltároztam. Azt nem mondtad, hogy ebbe a kitüntetésbe bele fogok halni – nem beszélek túl halkan, de úgy, hogy azért csak ő hallja. Mikor megszólal, követem a tekintetét. - Mi? Ki az? – bár utólag jövök rá, hogy ilyen feltűnően talán inkább mégsem kellett volna. - Ha le akarod koptatni, csak bízd ide. Úgy érzem, elememben vagyok - mosolyodom el újra, az előbbi nyelvbotlásra célozva.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Összeráncolt homlokkal meredek Adelera a "vérszívás" hallatán és poénból még a fogaimat is megvillantom, ha már vérszívásról esett szó. Nem értem, hogy jön ide, de mindegy is. Végül aztán javítja a nyelvbotlást, de én is röhögök rajta. - Azt már inkább, mint a vérszívás - bólogatok, majd elveszek egy pezsgőt az egyik pincér tálcájáról és Adele kezébe nyomom, majd magamnak is veszek egyet és helyeslően bólogatok. - Hát én is valahogy ugyanezt érzem - sóhajtok fel, ahogy pontosan ebben a pillanatban követek végig a tekintetemmel egy szépen ringó csípőt és még egy halk "hm" is elhagyja a számat. - Persze nyilván más az ízlésünk - mosolyodom el, majd amikor összetalálkozik a tekintetem az egyik gyógyszergyár női tulajával, máris másfelé nézek. - Ne nézz... - kezdek bele, de látom, hogy máris odakapta a tekintetét. - ... olyan feltűnően oda - emelem égnek a tekintetem. - Most - mormogom hasbeszélve, mert közben oda is ér a nő, de előtte még egy lágy mozdulattal oda is húzom Adele-t, közel magamhoz. - Dr. Harper, hadd gratuláljak a díjhoz! Lesz a fogadás után egy szűkösebb körben egy összejövetel nálam. Tényleg szűkösen, eljöhetne - néz rám úgy, hogy a tekintetével rögtön kvázi le is vetkőztet, és Adelet úgy ahogy van, teljes mértékig ignorálja. Szép ez a nő, jól néz ki, egy a baj, hogy tudom róla hallomásból, hogy egy számító dög és ha kiveti a hálóját, akkor nem csak egy éjszakát kell tőle várni. Kinek kell a bosszús nő, aki egy gyógyszergyár tulaja? No way. - Nagyon köszönöm Leona, de a menyasszonyommal éppen arról beszéltünk, hogy mennyire elfáradtunk így a nap végére - siklik a tekintetem Adelera, akit továbbra sem engedtem el.
- Mi az, megint üres maradt az ágyad? – vonom fel a szemöldököm érdeklődve, és persze baromi szemtelenül, de a mosoly sem marad el hozzá. A kérdésről valamiért eszembe villan az a múltkori síelős túra, pedig nem kellene, hisz’ azóta sokszor voltunk már szintén kettesben Shane-nel, de sosem beszéltünk róla. Mert nincs is miről értekezni. Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem kell ezt ennél is jobban felfújni. Mindkettőnk vállát büszkén megveregetem, hogy egy csókon kívül semmi más nem történt. Ez végül is még nem akkora nagy bűn. Nem mondom, hogy nem volt bűntudatom Dwayne miatt, de ez az eset legalább baromira megerősített abban, hogy őt akarom, és egyáltalán nem szeretném megcsalni. Ez persze semmit nem von le Shane vonzerejéből, de be kell érnie a legjobb haver nemes és megtisztelő, de legfőképp szexmentes posztjával. - Ja. Hopszi. Mért nem szóltál? – kérdem elvigyorodva, mikor a tekintetem találkozik is az említet nőével. Már késő. Tényleg felénk tart. Eleinte csöndben hallgatom a diskurzust, és tőlem már-már szokatlanul passzívan szemlélődöm. Nem is tudom, Shane gyakorlatilag mit is vár tőlem. Éppenséggel van az ujjamon egy jegygyűrű, de… neki nincs. És az egy dolog, hogy ilyen édesdeden magához von, amint kiejti a menyasszonyom szót, a nőcske rögtön a gyűrűt keresi. Úgy látszik, ez afféle berögzült női szokás. De tényleg. Én is ezt szoktam csinálni. Szóval elérkezettnek látom az időt, hogy megszólaljak vala. - Tényleg arról beszéltek, én tanúsíthatom – bólintok Shane válaszára, és a hatás kedvéért, kedveskedőn végig is simítok a nyakkendőjén, majd mosolyogva a macára pillantok. – De ha van egy szabad hely, én szívesen önnel tartok.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
- Miért, csak akkor lehet női seggeket vizslatni? - kérdezek vissza, és erre az emlékeim rögtön visszacsatangolnak a síelős hétvégénken megtörtént csókra, ami meg kell hagyni, nem egy csók volt, hanem egy határozott egymásnak esés. Persze nem beszéltünk róla és én isten ments, hogy felhozzam, jó, ha nem fog kiderülni, mert azért volt nekem is bűntudatom utána. Nem Serena miatt, hanem Dwayne miatt. Leona érkeztére, rögtön őrült ötletem támad, ha már Adele így felajánlotta, miért is utasítanám vissza, ugyebár? Most vagy soha, lerázhatom végre! Mikor várakozón rápillantok, hogy most kéne valami megerősítés, ő meg is teszi, csak nem éppen úgy, ahogy kellene. Az arcomra pedig ki is ül egy kérdőjel. - Ne haragudjon, de ki maga? - kérdezi zavart tekintettel. Nyilván nem érti, ha nem ő a menyasszonyom, akkor miért is vonom így magamhoz, és ennek hatására lassan le is siklik róla a tenyerem. - Ő itt Adeleline Reever, a Presbyterian egyik neves plasztikai sebésze - mondom mosolyogva. Hát akkor támogassuk csak meg azt a helyet! Tényleg így hívják a Presbiben az egyik dokit, és a helyzet az, hogy az a pletyka járja, hogy Leona be akar törni ebbe a közegbe is, több okból kifolyólag. - Ó, hát akkor nagyon szívesen várjuk, és ha már itt tartunk, lenne egy rekem üzletem is az Ön számára. Van egy ismerősöm, akinek szüksége lenne egy mellplasztikára. Cserébe pedig lenne egy remek kifejlesztése a gyárnak egy szérumra. - És be is lendült a drága. Nos, Adele jobban járt volna a menyasszonyi poszttal, ez már egészen biztos. Meg is köszörülöm a torkom és halvány mosollyal az arcomon belekortyolok a pezsgőmbe.
- Csak egy ártatlan kérdés volt – kezdek is nyomban szabadkozni, már-már a kezeimet is magam elé emelve. Ahogy lehorgonyoz nálunk az ismerőse, érdeklődve stírölgetem, biztos orvos, ők szokták így fenn hordani az orrukat. Persze, azt mondtam Shane-nek, hogy bízza ide, de arra nem számítottam, hogy egyből a menyasszonyává avanzsálok elő. Úgy döntök, csavarok egyet a dolgon, de mielőtt még válaszolhatnék a kilétemet firtató kérdésre, a kamuvőlegény megelőz. Érdeklődve pillantok rá. Hátha pikánsabb részleteket is megtudok magamról, de elég szűkszavú bemutatásra sikerül. - Á – konstatálom, hogy nem csak plasztikai sebész lettem, de fél percre rá már az első komoly megbízásom is megvan. – A mellplasztika a specialitásom – bólogatok elmélyülten. – Hát ez nagyszerű! – lelkendezek a „kifejlesztés” hallatán, és Shane-re pillantok, remélem, ő jobban érti, miről hadovál ez az istentelen nőszemély, de részemről ebből ennyi bőven elég is volt. - Most ha nem haragszik, sürgősen el kell rabolnom az úriembert, de adja meg neki az ismerőse telefonszámát, és majd leegyeztetik a… vizitet – búcsúzkodom nagy elánnal, és már rángatom is el onnan Shane-t, benyitva az első random ajtón, ami a kezem ügyébe kerül, és még ki is nyílik előttem. - Tessék. Szereztem neked egy kuncsaftot. Remélem, elfogadod nászajándéknak. Nem is mondtad, hogy megnősülsz. Ki lesz az ara? – kérdem nyilván csak húzva vele az agyát. – Nem mellesleg ki a fene ez a nő? És miért csináltál belőlem plasztikai sebészt? – Azt hiszem, túl sok kérdésem lett hirtelen.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Tulajdonképp de, volt ki melegítse az ágyam tegnapelőtt, de mára sem bánnám, ha lenne valaki, akivel össze lehet gyűrni a lepedőt. És remélhetőleg lesz is. Leona érkezésére az ötletem majdnem fuccsba megy, de még mentem, mi menthető. Kishíján elröhögöm magam, mikor a nő lelkendezni kezd, Adele pedig nyilván szart se tud erről, de azért meglehetősen jól lelkendezik a szérummal kapcsolatban. - Akarja mondani, azmert időpontot - mosolyodom el, majd ahogy Adele elhúz onnan, ártatlan arckifejezéssel egy "bocsánatot" tátogok széttárt karral és már ott sem vagyok. Belépve a szervízraktárba lendületből egy egész tányértornyot leborítok, ami csörömpölve landol a márványon. - Ó baszki - röhögöm el magam, majd Adele felé fordulok. - Úgy gondoltam, hogy te, miféle hülye duma volt ez? -kérdezem kíváncsian, majd az asztalnak támaszkodom és megiszom a maradék pezsgőmet. - Az egyik nagy gyógyszergyár fejese, aki nyíltan rám van állva. Azért csináltam belőled plasztikai sebészt, mert felajánlottad, hogy részt veszel a kis összejövetelen, de egy oknyomozó riportert kevesebb lelkesedéssek fogadnak - magyarázom a dolgot, majd hamis mosolyba fut a szám. - Mindenesetre sok sikert az estéhez. Én a menyasszonyommal fogok hemperegni. Majd valakit azzá avanzsálok egy órán belül - pillantok rá a pohár felett. - Ha te nem vállaltad, sajnos kerítenem kell mást.
Mikor azt mondja, úgy gondolta, én leszek a menyasszonya, mosolyogva megingatom a fejem. - Már ne is haragudj, de a te esetedben ez cseppet sem olyan megtisztelő cím – lépek hozzá közelebb, és a mutatóujjammal a mellkasára bökök. – Mindenki tudja rólad, mekkora nőcsábász hírében állsz, és semmi kedvem nem volt a maca lesajnáló pillantásához, amiből szinte olvasni lehet a szöveget: ó, te szegény pára, ha tudnád, hogy azt est végére a drága vőlegényed az én szoknyám körül fog szorgoskodni… Így legalább konkurenciának érez – vonok vállat a végére, mert hát az tényleg látszott, hogy rá van indulva Shane-re. - Pedig lehet, találnék érdekességeket – fűzöm hozzá, mikor azt a bizonyos összejövetelt említi, de annyira azért mégsem vonz a dolog, hogy tényleg elmenjek, és szaglászni támadjon kedvem. Inkább kilesek az ajtón. – Kösz. De szerintem neked nagyobb szükséged lesz rá, mert a menyasszonyod dumával még nem fogod eléggé eltántorítani – teszem hozzá egy gonoszkodó félmosollyal, majd kislisszolok az ajtón. Csodák csodájára csakugyan eltelik egy óra, mire újra összetalálkozunk. Nem akartam ráakaszkodni, hadd keressen magának tényleg valakit, akivel elszórakozhat, én addig elcsacsorásztam, felmértem a terepet, kötöttem néhány gyümölcsöző orvos-ismeretséget, sosem lehet tudni alapon. De mikor épp a mosdóból visszafelé tartok a rendezvénynek otthont adó szálloda hátsóbb termein keresztül sétálva, újra belebotlok, és mintha úgy látnám, hogy a mindig kisimult idegei egy kissé fel lennének borzolva. - Minden oké, Don Juan? – állok meg előtte, és kérdőn pillantok rá. – Pont úgy festesz, mint aki sürgős búvóhelyet keres a nyomában lihegő háreme elől – teszem meg a viccbe bugyolált tippet.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
- Na! Ez sértő, Adeline! - Igazándiból a helyzet az, hogy ha valakivel odáig jutnék, hogy feleségül kérjem, biztos, hogy a tenyeremen hordoznám, de ez a lehetőség nem igazán áll fent. A nők számító dögök, nincs jobb tapasztalatom velük. - És Isten ments, hogy ott szorgoskodjak, hát nem veszed észre, hogy épp menekülni próbálok? - nézek rá kérdőn, majd a körülöttem lévő összetört tányérokat vizslatom. - Akkor majdnem kitalálok valami má... - Mire odafordulok, már nem tudom folytatni a mondandóm, mert már ki is slisszolt az ajtón. Egy órával később, miután Leona ismét a karmai közé vett, alattomosabb módszerhez látok folyamodni. Öt perc múlvára a 206-os szobába rendeltem. Szerintem kihúzom a gyufát, de nincs más lehetőség. Már csak egy vállalkozó szellemű nőt kell keresnemnaz akcióhoz. - Soha jobbkor, gyere! - nyúlok Adele keze után és máris beiramodok vele a 206-ba. - Gyere, hadd húzzam le a zipzárad. Jövök egyel, ha segítesz - megyek a háta mögé, és ha engedi, akkor lassan le is húzom a nyakától egészen a derekáig, és aztán az ágy szélére huppanok, miután magamról is ledobtam a zakót és az ingem is félig kigombolom. Aztán ki tudja, lehet, hogy nem is jön ide...
Odanézz, a végén még megsértődik. Lehetetlen kiszámítani ezt az embert. De azért csak gonoszul somolygok az orrom alatt, meg sem próbálva eljátszani, hogy nem volt szándékosan a célzás. Ó, dehogynem, látom én, hogy koptatni próbálja a bigét, csak azt is konstatálom, hogy rosszul. De hát, nincs mit a szemére vetni, hisz’ ő a becserkészés specialistája, ez egy teljesen más műfaj. - Csak ügyesen – kívánok sok szerencsét a menekülő hadjárathoz, mielőtt kislisszolnék az ajtón, és a következő órácskában, bevallom, nem is annyira követem nyomon az eseményeket, mígnem egyszer csak össze nem futok vele a folyosón. A kérdésemre sajnos nem reagál, de nem baj, már feltenni is épp eléggé élveztem, az arcára pedig amúgy is rá van írva a válasz. Ezt a sietséget, és a… cipzáram lehúzására tett javaslatot viszont nem értem. - Elárulnád, hogy miről van szó? – Ettől függetlenül engedem behúzni magam a kiválasztott terembe. – Miben is pontosan? – fogom meg a kezét, mielőtt a ruhám cipzárjához érne. Tudja, hogy sok mindenre rávehető vagyok, de ezt azért mégis szeretném tudni. Azt már csak hümmögve figyelem, ahogy ledobja a zakóját, és az ingén is meglehetőst látványosan lazít. Azt hiszem, kezdem kapizsgálni a dolgot. - Valami azt súgja, rosszban sántikálsz – kommentálom a műsort, és hirtelen ötlettől vezérelve felülök az óriástükör előtt ácsorgó magányos asztalkára, miután a minicukorkákkal töltött tálkát egy gyengéd mozdulattal lesodortam róla, és Shane szuggerálásába kezdek. - Szerintem erre a pózra sokkal féltékenyebb lesz - nyitom szét egy kicsit - jelzésértékűen - a két térdem, és nehezen állom meg, hogy ne kuncogjak fel. A két tenyeremmel kényelmesen megtámaszkodom magam mögött.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Csakis valami isteni sugallat lehet, hogy Adele-t éppen erre sodorta az este. Így már azzal sem kell törődnöm, hogy tíz perc alatt becserkésszek valakit. Habár jó vagyok benne, ez nem túl sok idő arra, hogy akár egy ismeretlent rávegyek, hogy vagy igazából vagy csak álcázva, de játsszon el velem egy szexre hajazó jelenetet. - Lekoptatni ezt a megszállott nőt – vágom rá, hát nyilván ez a célom, mi más lenne? Ha nem engedi lehúzni a cipzárt, hát nem, rendben. De ha nem segít, itt és most kinyírom. Ennyit már csak ér a barátságunk! Mindenesetre az ingemen lazítok, a megjegyzésére elmosolyodok, aztán csak a koppanásra kapom fel a tekintetem és látom, ahogy a cukrok szétgurulnak a parkettán, aztán figyelek csak fel Adelera, ahogy a tükör előtt ücsörög. - Micsoda ötlet – húzom az ajkam félmosolyra, majd fel is pattanok és közel megyek hozzá. Megköszörülöm a torkom, mert az agyam könnyedén tovább pörgeti a jelenetet, hisz igazán kecsegtető a látvány. Odaérve hozzá jobb kezemmel a combja mellett támaszkodom meg, ballal pedig éppen csak egy kicsit, de leejtem a válláról a ruha pántját, ezzel fedetlenné téve azt. Pár pillanatra meg is pihen a tekintetem rajta. - Így hitelesebb – fogom erre hamiskás mosollyal a szám szegletében, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak ez vezérelt. Pillanatokon belül viszont meg is hallom a folyosón közeledő lépteket, és reflexből az álla alá nyúlok a mutatóujjammal, de közeledve hozzá elér a felismerés, hogy egyszer már túlmentünk a határon, így inkább a nyaka felé veszem az irányt. Az állcsontjától csókolok végig a válláig, a kezem pedig a combjára simít, mikor hallom, ahogy koppan az ajtó a falon, habár szeretném látni az arcát, nem zavartatva magam, nem fordulok meg. Fogalmam sincs, végül milyen megfontolásból, de megcsókolom és arra is rájövök, hogy ez a helyzet igen jó indok volt arra, hogy a sajnálatosan kicsit önző érdekeimet kielégítsem.
Vagy úgy. Hogy még mindig ez a projekt. Nyugtázom egy halvány mosollyal, de szó nélkül követem is a terembe, és kíváncsian várom, milyen tervhez asszisztálhatok. A cipzáram azért marad, és ágyba sem vetemedem vele, de támad egy sokkal jobb ötletem, a reakcióit látva pedig, úgy fest, neki sincs ellenére. - Mindent a hitelesség kedvéért – mélyítem el a hangom épp hogy egy cseppnyi iróniával színezve, majd mosolyogva, egy fokkal suttogósabbra váltva hozzáteszem. – Ne mozdulj. Azzal a nadrágja felé nyúlok, és anélkül hogy igazán hozzáérnék, lassan lehúzom rajta a cipzárt, majd ha egyszerűen megoldható, játékosan felpillantva rá, a gombját is kibújtatom. Nehéz visszafogni magam, hogy ne játszadozzak el vele egy kicsit, ha már ilyen hülye helyzetekbe kényszerít. De hát Shane, mindig is Shane marad. - Így. Most már csak az hiányzik, hogy… – egy kicsit még közelebb lépjen, de ahelyett, hogy kimondanám, már húzom is magam felé, a kinti lépteket hallva, pedig szorosan köré fonom a lábaim. Mm, ez azért nem mondom, hogy kicsit sem melegíti fel a helyzetet. Hátradobom a fejem, hagyva, hogy az ajkaival és a finom borostájával végigcirógassa az állam és a nyakam vonalát, remekül eljátszva, hogy épp olthatatlan vágyakozás fűti. Az ajtó hangosan nyílik, és Shane ezt a pillanatot választja ki, hogy megcsókoljon, nem tudom, ennyire pöpecre el volt-e tervezve, vagy abszolúte rögtönzés részéről, de ennek az apró gesztusnak nem örülök annyira, amilyen gyorsan csak lehet, meg is szakítom, mintha csak az a jövevényünk érkezése zavarna meg, és Shane vállába kapaszkodva, épp csak néhány foknyit fordítva a fejemen a bejárat irányába nézek. De csak egy sóhajtásnyi időre, míg elmélyíthetem a tekintetem a meglepett íriszekben, majd jelzésértékűen visszafordulok Shane felé, és lágyan a fülcimpájára harapok. A hölgyünk nem is marad sokáig nézelődni, amint ocsúdik a döbbenetből, sarkon fordul, és fene tudja milyen érzésektől fűtve, de visszavonulót fúj. A folyosón még sokáig hallani a hektikus léptek fokozatosan elhaló kopogásait. - Szerintem nem csak ma estére, de egy életre beleégettük ezt a jelenetet - kommentálom halkan, egy vigyorral, és nyomban lazítok is a combjaim szorításán, hogy hátrébb fészkelődjem magam egy kicsit azon az asztallapon, mielőtt még elkapna a kísértés, hogy búcsúzóul még mocorogjak egy kicsit, csak hogy szeretetem jeléül megpiszkáljam az idegeit. De igazából ez a hátracsúszós manőver sem annyira nélkülözi ezt az ártatlan gesztust. - Szóval, most már behúzhatom a strigulát, dr. Shane Harper is megvolt - incselkedek vele, a szokásos mosollyal, majd az ingéhez nyúlok, hogy komótosan elkezdjem visszagombolgatni.
Breath in deeply to bring your mind home to your body.
Azért annak őszintén örülök, hogy végül benne van, hogy segítsen. Lekötelez. Mikor viszont a keze a nadrágomnál landol, nyelek egy nagyot és inkább elpillantok a válla felett, hogy a tükörből visszatetsző függönykarnissal szemezzek, mielőtt még konkrét reakcióba lépne a testem, ami persze abszolút normális jelenség, ha egy ilyen gyönyörű nő ül vele szemben. Persze mindketten tudjuk, hogy ez csak a későbbi nyugalmam érdekében történik. Ahogy közelednek a léptek, ő is közelebb húz és én is „támadásba” lendülök, a combjai szorítására azért egy kicsit meglepődöm, bár nem tudom, mit gondoltam. Egy pillanatig sem kell színészkednem, egészen ösztönösen megy ez az egész –na nem azért, mintha nem lennék ebben gyakorlott, csak Adele az Adele, és nem más-. Egy kicsit valóban megfeledkezem a szituációról, a mozdulatok követik egymást, mikor aztán hallom, ahogy távolodnak a léptek és Adele combjának szorítása is enged a csípőmnél, ahogy fészkelődni kezd, a már így is hevült helyzetet csak fokozza odalent. Ó bassza meg. - Remélem eléggé meglepett volt a tekintete. Lehet, hogy holnapra megszünteti a megállapodást a kórházzal és valószínűleg plasztikára sem megy el hozzád – mosolyodom el, és el is lépnék onnan, ha nem kezdené gombolgatni az ingem, de végül úgy vagyok vele, hogy jobban teszem, mielőtt még lejjebb siklik a tekintete a nadrágom felé. - Ó, ez nem ilyen egyszerű, ez maximum egy fél strigula, de inkább negyed – mosolygok rá vissza, majd elkapva a kezét az ölébe teszem és az ablakig sétálok, miközben visszagombolom az utolsó gombot is és a sliccemnél is rendezem a dolgokat. - Bocs a csókért – mondom nem nézve rá, azt hittem pofon lesz a vége, ahogy Leona kilép az ajtón. Nem is említeném meg, de tulajdonképp a jó múltkori kirándulásunk után is csak a homokba dugtuk a fejünket. Mondjuk magától értetődő volt, hogy nem ejtünk erről egy szót sem többé, mielőtt még Dwayne megtudná. Sera nem számított volna, mert rá három napra ki is dobtam és azóta is gyilkos pillantásokat lövell felém, a múltkor meg még a rendelőm ajtajára is egy Shane-fejű wodoo babát tűzött tele tűkkel. Kedves. – Túlságosan elragadott a jelenet – fordulok vissza felé egy félmosollyal. Kicsit kíváncsi vagyok, hogy mit gondol erről? Nem tudom az okát, szóba sem kellett volna ezt hozni.
- A plasztikát nem bánom, a támogatás már más tészta, de felteszem, jól átgondoltad. – Na persze, Shane és a jól átgondolás művészete. Ha nőkről van szó, mindig elmegy az esze, de főorvosként azért egészen beszámítható tud lenni, ha akar. Kérdés, hogy ebben a helyzetben, melyik énje volt inkább jelen. Elszöszölök az ingjével, mint aki jól végezte dolgát – és végül is ez igaz is. Az a csók nem kellett volna, az engem is megkavart egy kicsit. Az ajka és a borostája érintése még mindig a bőrömön bizsereg, talán tényleg pofon kellett volna vágnom, de én máshogy szeretek bosszút állni. Ez sokkal jobb móka. Tudom, hogy őt is feltüzelte ez a kis kitalált jelenet, sőt, a jelek szerint őt nem meglepő módon, jobban is, mint engem. Naná, hogy kiszúrtam a benne végbemenő változásokat, épp azért nem engedem még most sem útjára, hanem szépen. Sorban. Haladok lefelé azokkal a parányi gombokkal. Kíváncsi vagyok, meddig hagyja, de még el sem érek a harmadikig, mikor inkább félreteszi a kezem, és az ablak felé veszi az irányt. Én csak somolyogva lóbálom a lábam. Valami ilyesmi lehet, mikor a hóhért akasztják. - Szerintem ez pont egy olyan strigula, ami egy hozzám hasonló nőt roppantul elégedetté tesz – javítom ki a mondatát, és formálom át a saját strigulakódexem szabályaira. Azt nem mondtam, hogy az övé szerint játszunk. Én már jegyben járok, szóval az én hódításaim az alapján születnek, hogy hány srác lenne tettre kész, ha én is úgy gondolnám az alkut. - Én nem emlékszem semmiféle csókra – kerekítem is le az erre vonatkozó magyarázkodását. Shane intelligens ember, érteni fog ebből is. Ráadásul a vőlegényem is az ő legjobb barátja. Nem aggódom miatta, hogy túlment volna a határon, ha épp nem egy forró szexjelenetet imitáltunk volna. Abból a múltkori hibából szerintem mindketten tanultunk. Nem tudom, ő hogy van vele, de számomra ettől az égbekiáltó stoptáblától, ami kettőnk között feszül, és ettől a mostanra kölcsönösen felfedezett, lappangó vonzalomtól csak még izgalmasabb ez a reláció. De ez nem azt jelenti, hogy bármikor is át kellene lépnünk a határvonalat. Épp elég, ha csupán csábító.
Kezdőlap
