Pozitív tulajdonság:
- őszinteség - ami a szívemen a számon -
- könnyen beilleszkedek bárhová
- állat barát vagyok
- merész

Negatív tulajdonságok
- makacs
- szeleburdi
- szétszórt
- akaratos
- pimasz
- kábítószer függő
- mindig az ellenkezőjét csinálni annak, amit mondanak
- öntörvényű

Félelmek:
- pókok
- gyerekek
- bohócok
- víz - nem tudok úszni -
- magasság

Legnagyobb csalódásaim:
- az anyám halála. Úgy érzem, hogy cserben hagyott
- az apám, aki jelenleg a rácsok mögött ül

Álmok:
- állat menhelyet alapítani
- elérni, hogy legalizálják a kábítószereket

- Hány hetes terhes? - kérdi az orvos, miközben én egy fehér ágyon fekve, hosszú körmeimmel a hasamon dobolok. Közben ő valami ragacsos löttyöt ken egy mikrofonhoz hasonlító kis tárgyra, és a mellettem lévő számítógépen valamit állítgat.
- Fogalmam sincs. Pár hetes. Mit számít? Csak vegye el a magzatot és kész. - felelek, ő pedig rám néz, felvonja a szemöldökét, majd leül a mellettem lévő székre. Elveszem a kezemet a hasamról, a fejem alá helyezem, ő pedig a kezében lévő trutyis tárgyat végig húzza a hasamon. A velem szemben lévő hatalmas kijelzőn azonnal feltűnik először valami feketeség, majd ahogy a doki tovább mozgassa, a fekete lyukon megjelenik egy apró fehér folt is, amiből tisztán kivehető, hogy a gyerek, ami bennem van. Sóhajtok egyet, és bár nézem a kivetítőt, de mégsem köt le teljesen. Valami másra van most szükségem. Valamire, ami feldob, az pedig nem a doktor és nem is a magzat. Csak essünk végre túl az egészen.
- Nos attól tartok, hogy nem lehet elvenni a magzatot. Már túl van a 16. héten. - A doktor hangját valami más, különleges hang váltja fel, ami így tiszta fejjel még egy kicsit idegesítő is. - A szíve nagyon szépen ver, egyenletesen, a tüdeje is ki van fejlődve. Itt pedig a gerince van. Pár hét múlva, ha a baba úgy lesz fordulva, még a nemét is megtudjuk állapítani. - Még sok minden mást is elmond, bár az igazság az, hogy nem csak, hogy nem érdekel, de nem is bírnám megjegyezni a sok információt akkor sem, ha akarnám. Leveszi a gépet  hasamról, majd felém nyújt egy szalvétát, amit először azt hittem, hogy azért ad, hogy ha esetleg sírok megtöröljem a kezem, de aztán rájövök, hogy a hasamról kell letörölnöm azt a ragacsos akármit. Veszek egy mély levegőt, kifújom azt, aztán felülök és egy fintorral a számon kezdem letörölni azt magamról. Miután végzek, a kukába dobom a szalvétát, majd lehúzom a blúzomat és felállok.
- Szóval most csináljuk? - kérdem, mert esküszöm, hogy mindenről beszélt eddig csak arról nem, hogy mikor szabadít meg a tehertől. Az orvos értetlenül néz, én meg rájövök, hogy kicsit furán is jött ki az, amit kérdeztem. - Úgy értem, hogy most lesz az abortusz? Vagy jöjjek vissza? - javítom ki magam, mire a doki az asztalához megy, leül és valamit írni kezd. Közelebb lépek hozzá, mire végre rám néz. - Attól tartok kisasszony, hogy már túl késő az abortuszhoz. Túl van a harmadik hónapon, onnantól pedig már nem vállaljuk a kockázatot. - szavai feldühítenek, így veszek egy mély levegőt, kifújom azt és próbálok nyugodt maradni.
- Azt hiszem nem értett. Én nem állok kész az anyaságra. Annyit fizetek, amennyit csak mond, de szabadítson meg a gyerektől. - válaszolok, majd elképzelem magam előtt Jude arcát, aki minden bizonnyal szétrobbanna a dühtől, ha tudná, hogy éppen mire készülök.
- Sajnálom. Én nem vállalom. - az orvos hangja még mindig nyugodt, ami már egy kis frusztráló is. - Egy személyazonosságit kérek, aztán végeztünk is. - teszi hozzá, én pedig fittyet hányva a kérésére sarkon fordulok és távozok. Nem mintha fel tudnám mutatni a személyimet, Jude gondoskodott arról, hogy ne férjek hozzá nélküle. Talán az lesz a legjobb, ha keresek egy másik orvost, aki elvégzi azt a feladatot, amire megkérem, az helyett, ami egyáltalán nem érdekel.