Janine mindenekfelett heves. A lelki békének maximum a fogalmát ismeri, ő maga nem is emlékszik rá, mikor tapasztalta utoljára. Ha úgy igazán a figyelemreméltó külső alá nézünk, sosem nyugszik saját hirtelen érzelmeinek igencsak viharos tengerén.  Ebből a külvilág felé nem mutat szinte semmit, környezete nem lát mást belőle, mint egy erős, magabiztos, némileg törtető nőt, aki karakánsága ellenére is elbűvölő marad. Érzelmi kitöréseit megtartja a hozzá igazán közel állóknak, de nem az a tipikus tányértörős fajta, ő sokkal kifinomultabban szeret bosszút állni. És ha valaki eléri, hogy bosszút kelljen állnia, hát jobb, ha felköti a gatyát, hiszen ha Janinet megbántják, nem ismer kegyelmet és nem okoznak olykor alattomos húzásai álmatlan éjszakákat neki. Ő úgy gondolja, mindig igazságosan jár el.

Azért a magába fojtott érzések képesek álmatlan éjszakákat okozni neki, ezekkel sosem szeret szembe nézni, inkább elmenekül; piába, drogokba, szexbe. Mindegy, mibe, csak okozzon örömet és kapcsolja ki az agyát, hadd ne kelljen a valós problémákra gondolnia.

Tisztában van testi adottságaival, mégis fontos magabiztossága megőrzéséhez a folyamatos visszajelzés, egy-egy kis flört, és rajta felejtett tekintetek, amikről könnyedén olvasni lehet. Élvezethajhász, a szexet, mióta megtapasztalhatta, az egyik legfontosabb helyre helyezte életében, mindennapjaiban, rengeteget foglalkoztatja a dolog. Szereti feszegetni a határait, újdonságokkal, szokatlan dolgokkal kísérletezni, amolyan önismeretnek is használja.

Kevés embernek nyílik meg, de akiknek igen, azoknak úgy igazán, akiket pedig megszeret, azokért bár a kezét nem teszi tűzbe, de azért sok mindent megtesz. Sokakat megtéveszt külseje, de okos fiatal nőről beszélünk, aki a mélyre ható, élet nagy kérdéseire kitérő beszélgetéseket nagyra értékeli. Imádja az irodalmat és a történelmet, ezek órákon át foglalkoztatják, és reményei szerint tanárnőként a fiatalságnak is megmutathatja ennek a két tárgynak az izgalmas oldalát.



!! 16+ részleteket tartalmaz !!


Családi vacsorák… utálom a családi vacsorákat. Nem bírom felfogni, apám miért érzi úgy, hogy az ötvenes években élünk, és ő a mindenható családfő, a kenyérkereső, a család feje, akire mindenki hallgat. Hallgat rá a házias kis felesége, aki tölt neki egy italt, amint ő hazaér a munkából, a szorgos, tisztelettudó (nevelt) fia, aki segít a ház körüli munkákban és tisztességes férfit nevel belőle, valamint a szende szűz kislánya, aki vacsora után a szobájába vonul tanulni, és a jó jegyeken kívül nem is érdekli más.

A mai viszont más volt; a mai napon új játékszert találtam, valamit, pontosabban valakit, akivel új, eddig ismeretlen izgalmak tárultak fel előttem. Mert ő tabu. A tiltott gyümölcs mindig sokkal, de sokkal édesebb.

- Mmm, nagyon jól néz ki – dicsérem meg „anya” almás pitéjét, az elém helyezett szeletre pillantva. Emberes adag tejszínhab alá temetem, ami „véletlenül” az ujjamra került belőle, klisébe illően látványosan nyalom le, tekintetemmel nem eresztve Ray pillantását. Rámosolygok, mint egy jó mostohahúg, közben a szüleink is nekilátnak a desszertnek.

- És kerestél már valami munkát a nyárra? – szegezi apám Raynek a kérdést, mosolyogva várom a válaszát, lábfejemet lassan vádlijához érintem, szép lassan felvezetem térde irányába, a mosoly továbbra is ajkamon csücsül. A szívem gyorsabban ver, kiráz a hideg az új helyzet izgalmától, egyszerűen imádom.







- Janine… anyáék mindjárt itt vannak – Ray nagyot sóhajt, komolyan néz rám, ártatlan mosollyal viszonzom pillantását. Az első nyári szünetünk, a texasi nap még a szülői ház medencéjének hűs vízében is égeti a bőröm. Kézzel-lábbal csimpaszkodok a fiatal férfivá érett „tesómra”, testem az övének nyomom, ujjaim finoman vállára markolnak.

- Akkor gyorsan kell intézz el – duruzsolom ajkaiba, mielőtt hosszú, mély csókot nyomnék rá, mohón és egyre követelőzőbben, tenyerem végigvándorol a hátán, fenekébe markolok. – Egyébként sem értem, mi baj lenne belőle, sz… - kezdek bele, majd alsó ajkamra harapok, mielőtt kimondanám azt a rettegett szót, ami még mindig annyira a mumusom. – Csináld – terelek újabb csókkal, terelem a figyelmét, a sajátomat. Nem akarok belegondolni ebbe az egészbe, nem akarok az érzéseimmel foglalkozni, mert félek, hogy amint kiderülne, hogy mi zajlik köztünk évek óta, kidurranna az én kis rózsaszín védőbuborékom és Ray azt mondaná, ennyi volt, megállj, elég. Mert ezt fogja...







Csalódottságot érzek minden porcikámban, végtelen szomorúság tölti meg a szívemet és a vérrel együtt pumpálja ereimbe, lassan terjed szét egész testemen, meg sem áll ujjbegyeimig. Újabb otthon töltött szünet, amiről úgy mentünk haza, mint testvérek. Mostohatestvérek, de testvérek.

Ray anyja még meg is jegyezte, hogy mindig is két gyereket akart, és mennyire örül, hogy velem lett egy lánya is, ami borzasztóan édes részéről, nekem mégis keserű szájízt okozott. Ki akartam tálalni, mindent elmondani, már-már szóra nyílt a szám, amikor Ray és apa visszajöttek a kis pasis sörözésükből. Nem is tudom leírni, mit éreztem pontosan, mikor apa átölelte „anyát”, ő pedig puszit nyomott az arcára, pár pillanatra elnémult a világ. Éreztem magamon Ray pillantását, hátat fordítottam és a konyhába menekültem előle, nem akartam, hogy bármit is lásson rajtam. Féltem tőle, mit gondolna.

- Csináltunk citromtortát – fordultam meg a hűtőből kivett tortával, mosolyt erőltetve magamra, mikor hallottam, hogy valaki utánam jött; meg tudom különböztetni az Ő fiatalos, pörgős lépteit apám lelassult mozgásától. – Szólj apáéknak, hogy jöjjenek enni – sétáltam el Ray mellett mosolyogva, csípőmet ringatva, csak akkor görbült le a szám egy pillanatra, mikor már nem látja az arcom, de csak míg nem érek az étkezőbe. Leteszem a megterített asztal közepére a tortát és halkan felsóhajtottam. Fájt a szívem, túl nehéz már rajta a súly. El akartam mondani…

Mégis úgy vittek ki a reptérre, mint a gyermekeiket, akikből igazi testvérek lettek, mégis testvérekként integettünk nekik a becsekkolás után, és most úgy fogja a kezem, mintha ez így normális lenne. Mintha egyszer nem szeretnék majd többet, mint ez a titkolózás, amit még kapcsolatnak sem lehet hívni.