Átpiáltad az éjszakát a haverokkal, de nincs nincs járatod haza? Átmeneti szállás kell, mert kiraktak otthonról, vagy simán csak nincs kedved haza menni? Nincs pajtid akivel neki vághatnál az éjszakának? Kisírnád valaki vállán minden nyűgöd? Nincs hol nyugton hagyjanak, hogy tanulj, írj vagy valamit alkoss?
Jó hírem van; emberedre akadtál. Biztos, hogy vállalható állapotba hoz másnapra, ha kell veled virraszt egész éjszaka, hiába megy másnap dolgozni. Vagy bevisz a detoxra, ha szükséges. A lényeg; biztosan puha ágyban fogsz aludni, de minimum egy tisztán tartott matracon, pokróccal.
A lakása egy átjáró ház, megszokta már és nem is bánja. Mondhatni, magányos lenne a hozzá csapódók nélkül. Van egy különös kiábrándultsága a világból, és mondhatni koravén. Talán ez tükröződik mindig szomorú szemeiből. De lehet egészen más az oka. Hiszen sosem beszél róla. A saját dolgaival kapcsolatban mindig is hallgatag volt. Gyakran kifejezéstelen is és az arcán van az a tipikus “belül meghalt” arckifejezés.
Ha valami mégis életet csal belé, akkor az biztosan a zene, zeneszövegek, versek, az irodalom és a baráti körének társasága.

Apámnak van egy roncstelepe, autószerelő műhelye odahaza Holly Springs-ben, anyámnak meg egy kisebb bistroja, motele. És ennyi elég is erről. Inkább pár gondolatot osztanék meg veled.
Te észrevetted már, hogy ha az embereket, életük forduló pontjairól, vagy önmagukról kérdezed, mindig tragikumokat, kudarcokat hoznak fel? Legalábbis csodaszámba megy amikor valaki nem innen közelíti meg. Tényleg ebből áll az életünk? És ha igen miért?
De érd el, azt egy csapat kölyöknél, akiknek ezer problémájuk van, hogy egyáltalán elgondolkozzanak ezeken. Értesd meg ezekkel a kamaszokkal, fiatal felnőttekkel, további sérülés okozása nélkül, hogy senki sem halhatatlan. És hogy amit csinálnak néha önmagukkal, egymással, abba bizony bele dögölhetnek. Szerinted mennyire érdekli őket bármi a szakadék szélén? Szerinted eljut hozzájuk a hangod? Példát hozol saját magad referenciájából és fel sem fogják sokszor. A te nyomorod nem az ő nyomoruk.
Te gondolkoztál már azon, miért a múlt a meghatározó? Miért nem az, amivé válhatunk? Miért nem tanítja senki a receptjét annak, hogyan lehetünk azok akikké válhatnánk? Van-e rá egyáltalán eszköz? És ha a múltad el is cseszted, hogyan teheted minimum semlegessé, hogy ne számítson?
Főleg úgy, hogy a múltja egy embernek, egy új közegben az égvilágon semmit nem jelent. Egy új közegnek nincsenek tapasztalatai ingerei veled. Ők rögtön olyannak és abban a minőségben fogadnak el, ahogyan megjelensz nekik először. Ha ezt tudatosítjuk, viszont túl sokat hibázunk újra és újra, menekvővé válhatunk. Mert a felelősség és a szembenézés a régi közegekkel, önmagunkkal cseppet sem egyszerű. Sokkal egyszerűbb mindenhonnan lelépni a faszba. De vajon hosszú távon is ez a kifizetődőbb?
Bárki születhet álmokkal, világ dörgedelmes álmokkal. Ahogy azonban cseperedünk, megtanuljuk, hogy nem álmodhatunk. Kínkeservesen ugyan de hozzá szokunk, ehhez, meg később ahhoz is, hogy nem csak nem tehetjük, de nekünk nem is járnak álmok.
Megtanulunk jobbról balra olvasni. Vagyis, hogy mindennek az árát nézzük először és aztán dől el mit eszünk, sosem azt, amire vágyunk. Vagyis, mivel ösztönössé válik a nélkülözés, voltaképp nem vágyunk semmire, csak megelégszünk azzal amit kapunk.
Álmok és vágyak nélkül születhetnek-e célok? Ha vannak álmaid, vágyaid, céljaid, van-e elég lendületed is hozzá, hogy tegyél értük? Figyelünk-e arra, hogy a céljaink számunkra reálisak legyenek? Figyelünk-e arra, hogyan és mikor növelhetjük az adagot?
Azt mondják, ha valamit el akarsz érni, mindig olyat keress, akinek az az adott dolog már meg van. Persze kurvára nem könnyű megtalálni azt, aki kompetens lehet a megoldások tekintetében az életed egyes területein, ha épp az a legnagyobb bajod, hogy vajon ha vissza váltod a sörösüvegeidet, akkor kijön-e belőle két zsemle, neked meg a haverodnak, vagy a másikat már ki kell puncsolnod az eladótól. No de álljunk is tovább, mert ennyi fért bele a műszak ebédszünetébe. Egyszer talán mesélek tényleg a múltamról is. Majd akkor, amikor elértem azt akivé válni akarok.
Ezeket hagyom itt számodra egyenlőre.
Meg azt, hogy az ajtóm sokaknak nyitva áll, azt nem ígérem, hogy lesz meleg étel, de valami konzerv mindenképpen. Aludnod sem a földön kell majd és még tisztálkodni is fogsz tudni. Pár egyszerű szabályom van csak; ne lopj tőlem soha! Ha nem csak iszol nálam, figyelj, hogy ne hagyj nyomokat magad után. Ezt értem arra, hogy ha felhozol valakit, minimum baszd a szennyesbe az ágyneműt, ha pedig füvet, kólát, egyéb nyalánkságot hozol fel, annak főleg ne hagyd nálam a nyomait. Legalább ez az egy főhadiszállásunk maradjon meg! Mindenkinél akad egy pótkulcs a lakáshoz, akikben megbízom, így voltaképp bárki bármikor megaludhat, vagy használhatja a Loser Club-bosok közül. Biztosan mindenkitől van már egy fogkefe legalább, a fürdőben, meg egy halom csajcucc, holott alapvetően egymagam lakok állandóban a lakásban. Szóval ha leülsz szarni, és szembe figyel veled egy agglegény lakásban két két doboz tampon meg betét, arctisztító-ápoló anyámkínja, netán valami férfiak számára extrémebb kozmetikai takony akkor ne csodálkozz! Továbbá mindenki tudja, hogy rögtön a fürdő bal felső pocán van egy halom gumi is, azzal a felirattal: “Kötelezően ajánlott!” majd alatta egy gondos árlista a nemi betegségek, fertőzések kezelésének árairól és abortuszköltségekről. Még egyel alatta: “De ha széthagyod a lakásban, a fejedre húzom és bemutatlak az elkent gyerekednek.”
A lakásban többnyire minden fel van cimkézve ami a betévedőnek üzen, ha netán én nem lennék otthon. Van egy persely a konyhapult sarkán, amiben mindig három doboz ciginyi pénz van. Ez amolyan “közös kassza” amit alkalomadtán illik vissza tötenie aknnak aki kivett belőle, de magam is mindig vissza töltöm ha nagyon üres lenne, kurvára nem csinálok problémát belőle azért van ott az a szar, hogy használd! És persze még ezer érdekes bizbasz van a lakáson, amit majd szépen felfedezhetsz magad, ha egyszer ott jársz.
De ami inkább a legfontosabb; ne bántalmazd a gang tagokat, a társaidat, mert ha meglátom, vagy hallok róla, a lehető leghiggadtabban, az a minimum, hogy eltöröm a kezed!
Ha ezeket tartod, ez az ajtó mindig nyitva marad előtted.