Valóban létezik negatívum és pozitívum? Akár pozitív, akár negatív kritikát kapok, egyikkel se igazán tudok mit kezdeni, ha nincsenek észérvek, nincsenek felépítve a dolgok. Ezekből tanulni nem igazán lehet, az egész abszolút megfoghatatlan marad. De az ember mégis különbséget tesz. Sekélyes előítéleteket kreál az ostoba kis fejében! Hisz gondoljunk csak bele, ami nekem pozitív tartalommal bír, az másnak - nézőpont eltérésekből fakadóan - lehet épp negatívval. Valóssággal rám erőltetik, hogy pontról-pontra kifejtsem mitől vagyok jó, illetve rossz. Az önismeret valójában azt jelenti: emberként élni. Felismerni, hogy nincsenek pozitív és negatív tulajdonságok. Épp ezért, minek érdemes jártatni a számat? Hogy jó benyomást nyújtsak? Hogy kialakítsak egy hamis képet a könnyebb érhetőség kedvére téve? Sose kérj ilyet tőlem! Két dolgot utálok a legjobban az életben. A hazugságot és a képmutatást! S ennek most itt vetek véget!

❛❛ Dilis vagyok, édes, egy igazi őrült.
A legőrültebb barát,
akid valaha is volt,
Azt hiszed pszichopata vagyok,
hogy elmentek otthonról,
Mondd meg a pszichiáternek,
hogy valami nincs rendben. ❜❜ - ♫

- Mr. Yeong! Kérem mondja el részletesen mit csinált az ébredése után és az elalvása előtt a tegnapi nap!
- Haldokoltam. Mentálisan. Ez egy k*baszott silány világ tudja! Én nem fizika fáradtság miatt dőlök bele az ágyba! Hanem az emberek céltalan hülyesége miatt. Azt hiszik tényleg elhivatott céljuk van. Mindenki azt hiszi! Hogy azért érdemes felkelni mert egyesek meleg hivatalban meresztik a seggüket, és ezért vaskos pénzjutalmat kapnak. Miféle élet ez? Én reggel azért kelek, mert nem bírok visszaaludni. Nem nyugtat meg semmi és senki. Pedig hányszor próbáltam napokat átaludni. Vagy akár hónapokat mint egy nyavalyás grizzlyi!
- Kérem nyugodjon meg mr. Yeong! A válaszából úgy ítélem, maga elakar zárkózni a világtól. Javítson ki ha mégsem!
- Ha lehetőségem akadt volna kizárni magamat az emberek hülyeségéből, akkor most nem ülnék itt és hagynám, hogy belekurkásszon a fejembe!
- Nyugodjon meg! Kérem! Mi zaklatta fel ennyire?
- Mások felelőtlen érdeklődése. Úgy csinál mintha kivételezne, pedig én is egy vagyok a többi elmebajos között! Az ember csakis jóérzeműségből kivételeznek...árulja el maga miféle rossz szándékot lát bennem? Embereket öltem, saját kezemmel. Ritkítva a népet elvvel. Elégedett voltam és vagyok, mert az emberi baromságot megtisztítom a társadalomtól.
- És úgy gondolja ez eredményhez vezeti majd a későbbiekben?
- Nem! Tudom hogy reménytelen! Az ember úgy szüli a baromságot, ahogy egy patkány az utódjait. Egyet megölsz, de ott marad a többi 20. Ez nem eredmény, ez hatalmas veszteség!
- Akkor miért csinálja? Miért öl embereket?
- Mert ezért érdemes felkelnem. Azért! Én tényleg a jobb célért küzdök, teljes kockázat mércével! Minden erőmmel és részemmel. Mondja melyik ember képes még erre? Úgy értem embert ölni a jobb jövőért?
- A bűnözök.
- Nem! Nem...dehogyis maga idióta! A bűnözőket önös érdekek, pénz, hatalom, elismerés hajtják! A bűnözök csak egy pitiáner melléktermékek. A sorozatgyilkosok pedig ösztönszerűen ölnek. Nem válogatja meg egyikőjük sem kit érdemes megölni! Ki érdemli meg igazán a halált.
- Maga szerint ki vagy kik érdemlik meg a halált?
A hazugok. A befolyásos hazudozok. A folytonos képmutatók. A valódi szörnyetegek akiket nem tartanak kerítés mögött. Nem...élnek és virulnak, mi több fényűzés veszi őket körbe. Mert senki nem mer semmit tenni! Mindenki fél, félti azt a nagyon értékes életét!! Hányinger környékez az ilyentől.
- Mr. Yeong az elmúlt éveben hány "ilyen" embertől szabadította meg az emberiséget?
- Pontos számot most nem tudok mondani így hirtelen...de biztos meghaladta az 50-et ha nem a 60-at.
- S 60 ember élet után magának megéri a fiatal éveit börtönbe tölteni?
- Én is és maga is tudja, hogy ez egy fajta büntetés. Rács mögé zárni azt aki csúnya dolog követett el. De a többség fejében ez játszódik le: "Igen! Végre Ő megtette amit kell!"
- Akkor azt állítja maga az emberiség kedvére akar tenni?
- Kedvére?? Jobb szót nem talált erre?! Nem, a boldogságukra. Mert bármilyen sötét és gonosz bestia is legyek, de engem boldoggá tesz mások boldogsága. S ameddig boldogok addig nem követnek el hülyeséget, nem mondanak baromságot. Csak a pillanatnak, az örömnek élnek. Ez nagyon is lefoglalja őket.
- 60 élet kiontása ellenére maga mindösszesen 3 évet töltött börtönbe. Hogy lehetséges ez?
- Maga a pszichiáterem. Találja ki!
- Mégis adhatna egy kis institúciót!
- Melyik a legerősebb kötelék maga szerint?
- A család.
- Pontosan! A család.
- S miért kötődik a családja a börtönben leült éveihez?
- Ők kértek a felsőbb osztályt hogy jó magaviseletért adják lejjebb a büntetést. Ők győzték meg a pénzeseket, a mágnásokat...maga is ismeri azt a mondást, hogy "pénz beszél, kutya ugat" nem?
- Szóval maga is egyfajta befolyással bír a gazdagabb osztályban.
- Ezt azért nem mondanám. Hiszen a legtöbb ember akivel végeztem, mind kő gazdag volt. S amilyen kiszámíthatatlan a világ, így sok ellenségre de ugyanúgy barátra is szert tettem.  
- Mennyi idő telt el a szabadulása óta mikor először újra embert ölt?
- Ebben a hónapban lesz majdnem féléve, hogy nem öltem embert. Amióta Amerikába költöztem.
- S ennek mi lehet az oka?
- Az oka? Hát...hogy még nincs jó kiszemeltem erre a célra. Várom, hogy mikor bukkan fel, a TV-ben, az újságokban vagy a tömegben az emberiség legnagyobb hülyéje! Aki azt hiszi cselekedeteinek nem lesz következménye. Aki nyilvánvalóan úgy gondolja, túl nagy a befolyása, túl sok testőr áll mellett, és túl sok pénze van ahhoz hogy az embereket kilóra megvegye! Akinek roppant vakmerősége végül halálhoz vezet.
- Mit szólna hozzá, ha most az életéről beszélnék Mr. Yeong?
- Rendben. Kérdezzen!
- Milyen volt a gyerekkora?
Szánalmas mint a többi gyerekké.
- Kérem fejtse ki egy kicsit bővebben!
- Bővebben...gyerekként nem ért hátráltatás, nélkülözés...azt sulykoltál belém hogy ebben az időszakban vehetem magamhoz a legtöbb tudást. Így is történt. De amikor megkaptam a tudást, azt már nem kötötték az oromra hogy hogy bánjak vele. "A tudás ártalom!" Ezek a mondások mind hiteles embereket igazolnak.
- Voltak barátjai? S ha igen milyen viszonyt ápolt velük?
- Tárgyilagos voltam velük. Hiszen mégis csak ismeretlenek voltak. Nem tudtam 100%-ban kiismerni őket, de még 20%-ban sem. Nekem csak a családom volt az igazán fontos. Elviekben ez kell legyen a normális minden embernél.
- Ha barátjai nem voltak, akkor a családjában kivel tartotta a legszorosabb viszonyt?
- Apámmal. Habár, ha anyám a születésem pillanatában nem halt volna bele a fájdalmaiba, akkor vele lenne most a legszorosabb a kapcsolatom. De apámat sem szégyenlem, ő két szerepet magára öltve nevelt fel minket.
- Igen. Ha jól tudom önnek van egy kis testvére. Egy öccse, ha minden igaz.
- Igen, egy kellően idegesítő kisöcsém.
- Neki milyen példaképet mutat azáltal, hogy embereket öl?
- Figyeljen, én tudom, hogy maga és a többi bürokrata mindenáron engem gonosznak akar beállítani...de hiába! Az öcsém bálványoz, teljes mértékben elismeri bátyját. Kitudja talán egyszer a nyomdokaimba lép.
- Hogy mondhat ilyet?!
- Miért vág ilyen felháborodott képet? Az imént még jóérzeműségből kivételezett velem...most meg hirtelen megvet? Kőkemény paradoxonok vannak az ön fejében is. Nem hibáztatom, mert máséba is. A legkönnyebb lenne egyszerűen elfogadni. Mert bizony a jó ügy érdekében, gyilkos megoldásokhoz kell folyamodni!