Gyógyfürdő, hidratálás, kikapcsolódás. Nem is tudom mikor voltam utoljára. Jót fog tenni az biztos. És akit elviszek annak is. Persze mivel legutóbbi találkozásunknál nem adott telefonszámot, nekem kellet kitalálnom, hol keressem. Persze visszamentem a konditerembe ahol adtak elérhetősége de gondoltam, az nem privát száma szóval kihasználva képességeimet azt kerestem meg ahol biztosan elkapom. Az pedig az otthona. Nem tudom, hogy itthon van-e majd kiderül. Az autóból kiszállva gyújtok rá majd teszem zsebre a kezemet a dzsekiben és felnézek az épületre. Nem egy szépséges lakóhely de nem is egy legalja hely az biztos. Olyan Jaces meg Polás. Vagy nem tudtak dönteni vagy közös megegyezés alapján laknak itt. Mindegy, az én lakásomnál csak jobb lehet. Az a tetőtéri lakás ahova csak aludni járok haza. Az csak egy lakás amibe néha megjelenik egy idegen. Néha Jeki megjelenik, jelezve, hogy kéne neki kicsit a lakásom mert csajt vinne valahova a saját koszába meg nem akarja mert mindig igénye, ribancokat szeret kúrogatni, akikkel könnyű elhitetni, hogy mennyire szeretik aztán el is vannak dobva mint a rongy. Jeki a barátom, de tudom milyen a nőkkel szemben. Úgy váltogatja őket mint más az alsógatyáját. Nem egy erőszakos fajta de nem is mondanám az álom pasik gyöngyének. Szóval ha lány lennék messzire elkerülném...De a barátom, mert tényleg az és megtudom érteni miért ilyen a világgal szembe. Bár sokszor elgondolkodom, miért is vagyunk mi még mindig barátok. Még nem meséltem el neki, hogy újra találkoztam Jaceval. Nem tudom mit reagálna rá. Bár tudta jól mi folyik közünk a gimiben akkor sem volt egy rossz szava sem mégis éreztem valamit rajta ami ellen vélemény lehetett talán. Nem tudom, soha nem derült ez ki...Talán nem is fog és csak az agyam szórakozik velem vagy ha elárulom neki a dolgot valami ismét felüti a fejét? Mindegy...miért gondolkodom most ezen? Inkább megyek és megnyomom az épület kaputelefonját, jelezve Jace lakásának, hogy itt vagyok, vegye fel valaki és jöjjön el velem egy gyógyfürdésre most azonnal.
Úgy éreztem magam mint előhalott, aki nem tud mást tenni, csak létezni és próbálni nem meghalni. Sok minden volt megint, jött egy nagy hullám, hirtelen mindenkinek kellett minden és nem fogták fel, hogy nem akarok új embereket. Talán az lenne a legjobb, ha az egyik idiótát betanítanám és elmagyaráznám neki, hogy hogyan működnek a dolgok, de... egyszerűen nem tudom. Nincs szívem kibaszni velük, ahogyan anno velem is kibasztak. Tizenketten vagyunk, mindegyik egy kigyúrt izomagy és imádják, ha valakibe beleköthetnek. Roderick a legnagyobb barom, ő csak egy rossz pillantásért is képes valakit agyonverni, mert neki nem tetszik az, ahogyan ránéztek... A másik, hogy nagyon-nagyon kötődik hozzám és nem szereti, ha valaki olyan van a közelemben, akit nem ismer. Neki is el kell majd mondanom, hogy egy illetővel majd több időt fogok eltölteni a közeli jövőben, de szerintem erre még ráérek. Csak megérti. Éppen a laptopomon matattam nagyon, amikor meghallottam, hogy valaki csenget a kapucsengőn. Tudom, hogy illetéktelenek nem zaklatnak, így nyugodt szívvel nyitottam ki neki a kaput, majd mikor pedig feljön a lépcsőn és kopog, akkor megfogom tudni ki is az, aki engem keres. Pola még suliban van és hát ja, reggel van, alig múlt kilenc... Amikor pedig meghallom a kopogást, akkor elvonszolom magam az ajtóhoz és kinyitottam. - Hát te? - csak elmosolyodom, mikor meglátom őt és ellépek az ajtóból, hogy ha akar, akkor beljebb tudjon jönni. - Gyere csak be. - láthatóan még a kedvem is jobb lett, nem tudom, hogy miért jött, de nem érdekel mi az, hiszen itt van...
Az ajtó felrezzen tehát kinyitották és én be is lököm, hogy beléphessek az épületbe. Lassan felsétálok az emeletre és az ajtóhoz érve kopogok be. Hallom a léptek zaját ami közeledik az ajtóhoz majd zörögnek a kilincsnél és az ajtó kinyílik. Jace néz velem szembe és viszonzom a mosolyt amivel fogad.-Szia.-szólalok meg elsőnek ahogy szemeibe nézek. Félre áll és beenged én pedig lassan besétálok az ajtón majd kicsit körbe nézek a lakásban. Szép kis lakás. Hozzájuk való. ketten bőven elférnek benne.-Pola suliban?-kérdezem ahogy felé fordulok, hogy biztosan ketten vagyunk-e de biztos, hogy csak ketten vagyunk. Ahogy becsukja az ajtót és felém fordul oda lépve hozzá adok egy finom puszit a szájára egyik kezemmel az arcára simítva majd rá mosolygok és elengedve lépek el tőle.-Van fürdőgatyád?-kérdezem ahogy a szemeibe nézek.-Mert ha nincs az se baj, majd veszünk út közben. Gyere el velem gyógyfürdőzni. Jót fog tenni, kikapcsolódás, meg randi.-mondom ahogy figyelem, várva, hogy eljön-e velem.-Nem kell semmire sem figyelned, én fizetek mindent és neked csak relaxálnod kell.-magyarázom még kis csábítást is bele víve, hogy hívogassa a dolog.-Meg persze ha van kedved eljönni velem. Kaja is van ott és egy egész napot lefoglaltam. Szóval jegyünk van.-kacsintok egyet szélesebb mosollyal az arcomon.-Eljössz velem? Szeretném ha eljönnél...-kérdezem kíváncsian és kicsit izgatottan mit fog nekem mondani. Tényleg várom, hogy mit fog válaszolni. Ezzel őt akartam meglepni, és persze ahogy mondta randizzunk egészen el a szívéig. Mert érte jöttem nem másért.
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ma menni is fogok valahova és őszintén nem is terveztem semmit sem. Mióta újra találkoztam vele, azóta szinte mindem gondolatom körülötte forog, bár nem is csoda, azok a csókok, ki tudna másra gondolni? Olyan régen láttam már és annyira bántott, hogy nem kerestem fel, annyira bennem volt az akarás, de sosem mertem megtenni, féltem... Féltem, hogy ő már régen elfelejtett engem és nem akar velem lenni. Nem ma volt a középiskola vége. Sok mimdent még nem tudok róla, legalábbis nem annyit, amennyit tudni szeretnék. Azt mondta egy klubban dolgozik, de vajon melyikben és milyen? Aztán mjntha varázsoltam volna, ő megjelent nálunk, nem is tudtam hirtelen, hogy mire gondoljak, csak mosolyogtam, de örültem, hogy ott van, szeretem, amikor velem van és rám figyel. - Igen, ma csak később jön haza. - mondom neki mosolyogva, majd figyelem, ahogyan puszit nyom az ajkaimra és mielőtt ellépne tőlem, én is nyomok egyet az övére. Mondjuk nem meglepő, hogy iskolában van, hiszen hétköznap van és elég korán, szóval biztosan tudta, hogy hol van. Vajon tervezett valamit? Érdeklődve figyelem őt, amikor felteszi azt a kérdést. - Igen. miért ne lenne? - kuncogok egyet, miközben rápillantok. Ami leginkább lefoglal az az ajka, azok az ajkak, amik azt kiabálják, hogy "Csókolj meg". Vajon mások is ezt gondolják, mikor rá néznek? Nem... ebben inkább nem gkndolok bele, nem akarom tudni, hogy a sok hülye buzi mit gondol és a sok ribanc gindolata sem érdekel... Aztán nem sokkal később már meg is tudom, hogy pontosan mit is tervez velem mára. Nem is tudom, hogy hortelen mire is gondoljak, de annyira csábító a dolog, hogy a szívem azt mondja, hogy menjek... jót tenne egy pihenés, de nem akarom Polat egyedül hagyni. Sose lehet tudni, hogy mikor jön rá egy rosszullét. Pár másodperc múlva nyitom szóra az ajkaimat. - Nagyon csábító, de nem tudom... nem tudom, hogy jó ötlet lenne e. - mondom sóhajtva, ő is tudhatja, hogy mindennél jobban vele szeretnék lenni és éppen nem kéretni akarom magam, csak Pola...
Hallgatom a szavait és a végén pislogok párat majd felvonom a szemöldökömet.-Ugyan már Jace...Semmi bajod nem lesz belőle. Ha annyira zavar akkor előbb haza hozlak mint ahogy Pola haza ér. Esküszöm.-Emelem fel kezemet előtte, hogy esküszöm a szavaimra.-De gyere el velem! Te mondtad, hogy randiznunk kell de ha elutasítasz akkor nem tudok mit csinálni. vagy mit szeretnél raboljalak el?-kérdezem ahogy oldalra fordítom kicsit a fejemet és ha erre vágyik nekem olyan mindegy van a csomagtartóban bilincs én az autóba is beteszem és bezárom oda. Minden megoldható.-Persze, hogy jó ötlet! Ezért akarlak téged vinni.-mondom pislogva párat majd elfordulok és beljebb sétálok majd kiszolgálva magamat a hűtőjüket kinyitva találok innivalót és találva poharat töltök magamnak majd leküldöm pár korttyal a pohár tartalmát, vissza teszem a hűtőbe az üveget majd a konyhapultnak döntve csípőm figyelem Jacet.-Ha ennyire nem akarsz sokáig maradni maradhatunk mondjuk 2 órát. Akkor biztosan visszaérsz és akkor Polának se kell elmondanod, hogy itt jártam és akkor még dolgozni is fogsz még tudni, vagy amit csinálsz éppen és az most olyan halaszthatatlan mint hogy velem fürödj egy délutánt.-mondom a pohárral a kezembe figyelve őt és közben elengedek egy mosolyt irányába.
Mindennél jobban szerettem volna vele menni, de ott volt bennem az is, hogy Pola nem maradhat egyedül, legalábbis általam. Ő biztosan örülne, ha kapna pár órát nélkülem, gondolom néha az agyára megyek, de neki ez még ismeretlen... nekem már csak ő van, se apu, se anyu nincs már. Mondjuk persze itt van nekem Erick is újra, de... - Nem kell elrabolni. - valahogy kinézem belőle, hogy képes lenne rá és megtenné, ha arra van szükség, szóval inkább nem kérem tőle. Figyelem, ahogyan elindul a konyhába és tölt magának inni, majd iszik is és végül a pultnak dől. Elindulok arra, majd szépen hozzábújok és megölelem őt. Lehet neki ez feleslegesnek tűnik vagy nem fog annyira örülni, de nekem erre szükségem van. - Jó menjünk. - egyezek bele végül, de nagyon is jól tudom, hogy ebből nem lesz két óra és hiába akarjuk, nem fogunk tudni lemondani a közösen eltöltött időről. - De ne merj majd megnézni mást előttem. - figyelmeztetem, majd nyomok egy puszi a mellkasára. Annyira szeretem, hogy egy fejjel nagyobb, vele maximálisan biztonságban érzem magam.
Figyelem sötét szemeimmel ahogy követ és ahogy ide jön, hogy megöleljen szét tárom a kezeim majd finoman át fonom kezeimmel és finoman államat fejére támasztom. Az intő szóra elmosolyodom majd lehajolva puszilok a nyakába majd álla alá simítva emelem meg kicsit, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Én nem akarok mást nézni.-jegyzem meg mosolyogva és és oda hajolva adok neki egy hosszú csókot, finoman lágyan.-Élvezni fogod, hidd el.-engedem el majd lassan megfordítom.-Szedj össze valami fürdő gatyát aztán menjünk!-lelkesedem ahogy kitolom a konyhából magam előtt majd ha elmegy összekészülni mosolyogva toporgok az ajtóban várva, hogy Jace is jöjjön és ha jön már nyitom is az ajtót, ki engedem előre aztán követem és megvárom míg becsukja a lakása ajtaját aztán megfogva a kezét vezetem le a kocsimhoz, hogy aztán bele rakjam aztán én is bele ülve elindulok vele a fürdőt irányba véve.-Közben ha gondolod hazának vehetünk valamit enni.-jegyzem meg ahogy kikanyarodok a lakásuktól és ahogy szabad útra érünk kicsit jobban rá nyomok a gázra.-Hogy vagy amúgy? Jól vagy azért?-kérdezem ahogy néha felé pillantok az útról de igyekszem oda figyelni. Szeretek vezetni, de Jacet nézni még jobban szeretem.
Minek is húzzam az időt, tényleg szükségem lenne erre a kis pihire és kikapcsolódásra, semmi kedvem sincs dolgozni... Fáradt vagyok, legalábbis annyi éve nem foglalkoztam egy kisit sem magammal, hogy eluralkodik rajtam az önzőség és Ő vele akarok lenni. Csak ő vele, senki mással. Jól esik, hogy átölel és állát a fejemre rakja, nagyon is, ha lehetne egész nap így maradnék, de persze az ágyban, nem itt a konyhában... de be kell érni azzal, amit kapunk, nem lehetünk telhetetlenek, nem igaz? Elmosolyodom azon, amit mond és örülök, nagyon örülök, hogy ezt mondja. - Szerencséd van, hogy ezt mondtad és nem mást. - mondom neki, miközben nyomok egy puszit a mellkasára. - Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom. - majd kitol engem, én pedig megyek gyorsan a szobába összedobni a cuccokat, előkapom az utazómat, belerakok egy pár papucsot, fürdőgatyát, törölközőt és már be is csuktam. Gyorsan átöltöztem farmer rövid gatyába és testfeszülő trikóba, majd már mentem is ki Erickhez. Már a kocsijában találtam magam és igazából hazudnék, ha azt mondanám, hogy vonakodva tettem a kezemet a combjára, úgy tettem oda, mintha annak ott lenne a helye. Néha simogattam is és vártam, hogy ha tudja, akkor rárakja a kezét és összekulcsolja az ujjainkat. - Rendben, ez egy remek ötlet. - majd pirosnál áthajoltam és nyomtam egy puszit az arcára. - Kissé fáradtan, sok a munka meg idegesítő gyökerek vesznek körül, Pola egyre hisztisebb... - panaszkodom neki, majd rápillantok. - Te hogy vagy? - kérdezem tőle, majd... végül csak kibököm. - Hiányoztál már.
Ahogy a pirosnál állunk óvatosan kezemet rá teszem az övére és megsimogatom ujjait.-Soha nem merek mást mondani.-nevetek halkan ahogy visszapillantok az útra és lassan váltok mikor sárgára villant a lámpa aztán rá lépve a gázra ahogy zöld lesz már megyünk is tovább, hogy áztassuk csodálatos testünket a kellemes gyógyvízben. A puszira csak szélesebb a mosolyom de az utat figyelem ahogy a kormányt forgatom a kezemben és olykor a váltón támasztom jobb kezemet figyelve néha szemem sarkából őt, hogy mit mesél és a kérdésére finom sóhaj szalad ki belőlem.-Legyél türelmes, lány a lányok meg sok mindent túl dramatizálnak amihez mi férfiak soha nem értünk.-rántok vállat.-Pihenj többet, mondjuk eljárhatnánk együtt edzeni esetleg közös ebéd valamelyik napon a hetedből és nálam kinyomhatod a fáradt gőzt.-vagy én nyomlak az ágyba és ott engeded ki a napi stresszt drága Jace. Tudom, hogy mindig kitalálok valamit, és mindig vannak ötleteim szóval ezt is simán megoldom, ha arról van szó, hogy esetleg nálam kössön ki. Tudom, hogy belül nagyon is ezt szeretné én pedig szívesen teljesítem a rejtett vágyait. A kérdés utáni kijelentésre elvigyorodom és egy pillanatra rá nézek.-Te is hiányoztál nekem.-mondom beismerve ahogy lefordulok a fürdő utcájába és egy parkolóhelyet találva állok be minél hamarabb majd állítom le a motort és nyúlok hátra a két táskáért a sajátját oda nyújtom majd a ruhájára fogva húzom oda magamhoz és csókolom meg hosszan.-Amióta megint meg találtál...csak te vagy a fejemben...-suttogom a csók után ajkaira majd a ruháját elengedve simítok fel a hajába és ismét megcsókolom.-Ez a te hibád.-vigyorodom el majd lassan elengedve nyitom ki a kocsi ajtót és kiszállok. megvárom míg ő is aztán bezárva a kocsim indulok el vele be a fürdőbe.-Amúgy megvagyok. Dolgozom, és dolgozom néha pedig találkozom Joeyval meg persze együtt is dolgozunk meg ilyen szépségek.-rántok vállat nem igazán részletezem a dolgot tovább mert ezen nincs még mit. A recepcióhoz megyek elkérem a két lefoglalt öltözőszekrény kulcsát majd fizetek és az egyik kulcsot Jacenak adom ahogy elindulok vele az öltözők felé.-Jó hely ám nagyon. Tetszeni fog.-mondom lelkesen.
Kezdőlap
- 