Nem rajongom a második keresztnevemért, valahogy sosem tudtam beleszeretni. Anya ötlete volt, meg a nagymamámé. Szeretem őket, de örülök annak, hogy nem ez lett az első keresztnevem, így legalább csak kevesen tudnak erről a számomra utálatos és ronda keresztnévről, ami régen biztosan hagyományos nevek közé tartozott, de már nem nagyon. Ha rosszat csináltam, mindig így szólítottak. Én pedig sosem figyeltem fel rá. Nem voltam teljesen jó gyerek, a bátyám sem, épp ezért voltunk egymás bajtársai.
Én szeretek mindennek utánajárni, információt szerezni mindenről és mindenkiről. Nem jártam profilozás elmélete órákra, így nem kell attól félni, hogy én túl analitikus lennék, azonban szeretem az őszinteséget. Egyszerűen a bizalom és az együttműködés egyik alapköve. Minden problémára lehet találni megoldást, én pedig szívesen segítek, ha tudok. Tudom, milyen egyedül végigevickélni egy rossz dolog után, de ilyenkor keresni kell valakit, akivel megoszthatod ezt, a mélyrepülésre ez a gyógyír.
Aktív személyként tudom magam felhozni. Nagyon nehéz engem lecsapni, szinte folyton jövök-megyek, intézkedek. Néha elkélne az aktív pihenés is, nem mindig a munka és a pörgés.
Alapjáraton egy csendes, vidám és magabiztosnak tűnő egyéniség vagyok, akinek valójában gondjai vannak az önbizalmával, kissé nyugtalankodó és aggódó típus. Elrejti ezen tulajdonságait, csak keveseknek tűnik fel mindez. Jólelkű, ám nem naiv. Tudja, kinek kell segítenie, és ki nem érdemli meg. Persze, néha pocsék megérzésem van, de hamar felvilágosulok, és megálljt parancsolok annak a drága jó szívemnek. Nem szeret bedőlni semminek, a rózsaszín felhős idillt is kerüli, bár szereti a romantikus dolgokat, mégsem az a mindenkibe belehabarodok nőszemély.


Kész állok minden kihívásra, nem szoktam kétségbe esni vagy pánikolva rohangálni fel-alá. Jobb szeretek a józan ész maradni. Egész nap elérhető vagyok, azonban néha én is szoktam elvonulni a kis lakásomba, ahol egyedül lehetek. Kell a nyugalom is az életembe, de sosincs ilyen. Mindig közbejön valami. Mindig akkor, amikor nem kéne.
Nem Elle Ray az első személy, aki mellett asszisztens vagyok, de ő az első abban, aki a barátom lett így. Dolgoztam üzletember és képviselő mellett is már, így van tapasztalatom asszisztencia munkakörben. Tudom, mivel jár a hírnév, az elismertség, ismerem az árnyoldalait, a botrány és a pletyka mindennapossá váló láncolatát. Nem engem érintenek közvetlenül, hanem azokat, akiknek dolgoztam és dolgozom.
Már épp lepihentem volna, kényelmesen bekuckóztam volna a fotelbe magam, ekkor váratlanul dörömbölni kezdett valaki az ajtómon. A bátyám majdnem betörte rám az ajtót, aztán ledobta a fegyverét, jelvényét az asztalra, mintha otthon lenne. Én csak bámultam őt, de szólni nem szóltam. Ő se beszélt, néhány perc némaság után kijött hozzám a konyhába, ahol én kávét főztem.
- Hugi, kérhetek abból én is? - mutatott a kávéra, de valahogy azt éreztem, nincs vele minden rendben, idegesnek tűnik.
- Persze - már készítettem is neki, amikor beletúrt a hajába mindkét kezével, ekkor biztossá vált az, hogy nem volt jó napja. - Akarsz beszélni? - kérdésem nem volt határozott irányú, csak egy kérdés, amire vagy válaszol, vagy vállat von, vagy még idegesebb lesz Clive.
- Egy nyomozás - tipikus rendőr válasz, de azt már nem tette hozzá, hogy nem mondhat róla mást, mivel folyamatban lévő.
- A cukor ott van a jobb kezednél - mosolyogtam rá, hátha némileg ő is feloldódik, amit nem hiszek.
- A francba... - csapott rá a pultra, miután elolvasta az üzenetet, ami akkor érkezett a telefonjára, én pedig megrezzentem. - Bocs, mennem kell. Amit tegnapelőtt mondtam, vigyázz - ezután összeszedte a cuccait, és kirohant.
Tudom, mire értette a vigyázz kifejezést, és a munkámmal kapcsolatos. Vagyis ahhoz kapcsolódó, mert nem az asszisztensi munkám az, ami veszélyes. Szerinte nem jó ötlet, hogy Kyle Mooney a közelembe van. Kicsi a világ, mi? Pont ő. Mindenesetre tudhatná, én mindenkivel megtartom a három méter távolságot mindaddig, míg nem bizonyítják, hogy megbízhatóak. Hallottam már erről a férfiről pár dolgot, hiszen a bátyám volt a felettese a rendőrségen, és bár kicsit túlzásba tud esni a testvérem, önelégült azóta, hogy osztályvezető azon a részlegen.
Van más problémám is. Vagyis nem tudom, hová tenni, csak baljóslatúnak érzem. Egyszerű rajongói üzenetekről, levelekről van szó, viszont sok ilyet láttam és olvastam az előző munkaadóimnál. A levél írója minden esetben ugyanaz és a szöveg is. A közösségi médiában is több képhez odaírt olyasmit: #imádomeztanőt #enyémleszel #közösélet és hasonló hashtag-ek. Meg kell mutatnom ezeket Elle-nek.