Igen végre eljött ez a nap is. alig bírtam aludni, annyira izgatott voltam már este is. sokszor álmodoztam arról, hogy megélem ezt a kort és tényleg! itt vagyok, jól érzem magam és boldog vagyok, nagyon boldog!
Most aztán cseppet sem érdekel a betegség. Csak örülök annak, hogy végre betölthetem a 18-at.
Reggel csak úgy kipattanok az ágyból és már szaladok is a fürdőszobába, hogy elkezdjek készülődni. Igaz csak este van programom, de azért néha szeretem magam kifesteni, főleg ilyen csodás napokon. Egy gyors zuhany hajszárítás, smink, ruha és készen is vagyok. Nem mintha valami nagy hepajra készülnék, de jól esik ritkán, nagyon ritkán kicsit kiöltözni. Bízom benne, hogy Jace nem akad ki rajta. Még Hiennel vettem tavaly, pont a mai napra. Ebben tényleg nőnek érzem magam, nem pedig egy kislánynak. És nem ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindenféle baromságban részt fogok venni. Ugyanaz vagyok, aki eddig is, csak ma elképzelhetetlenül boldog és felszabadult. Ha ez lenne életem utolsó napja, akkor nem panaszkodnék.
a konyhába sétálva készítek egy forrócsokit, sütök pár palacsintát, majd szépen tálalva besétálok Jace szobájába.
-Ébresztő Szundi! Ideje felkelni. Csináltam neked finom reggelit, bár reméltem ma én kapom ágyba, de nah.. Most az egyszer megbocsátom.-Szépen lehuppanok az ágy szélére hatalmas vigyorral a képemen, miközben a tálcát továbbra is fogom.

A kocsival könnyedén fordulok be az utcába mögöttem a csomaggal. Pontosan emlékszem ezen a napon mit kell ünnepelni. Ünnepeltem én már ezen a napon. Azt is tudom már hova kell mennem. A kocsi motorja csendesen bőg miközben nyomom a gázt és nem zavartatva magam hajtok el bizonyos autók mellett amik nem az én sebességem szerint közlekednek. Lehet korán van az érkezésem de biztos, hogy ilyen időpontban itthon találom őket. Kitudja Jace mit szervezett annak a kis törpének. De ha ő nem én szerveztem nekik műsort. Leparkolva matt fekete Audimmal szállok ki a kocsiból veszem ki a nagy csomagot és zárom be a kocsit. Elviszem őket szórakozni. Arra nem mondhatnak nemet. Én fogok rájuk vigyázni szóval még nagyobb biztonságba lesznek Dongó pedig a mai napon nem is fog keresni hiszen elengedett. A lépcsőn felsétálva amint kilép a néni az ajtón én csöngés nélkül besurranok miután ő kilép. Hála égnek nem kezd velem kötekedni, hova tartok de ha le is állt volna nem tartott volna sokáig az eszme cserénk. Jace...annyira örülök, hogy néha könnyedén elárulod nekem az információkat. Felsétálok a lépcsőkön majd megállva az ajtó előtt ahol laknak 3 erő teljes kopogással jelzem megérkeztem. A csomagot magam előtt tartom amiben egy torta bújik benne Pola gyönyörű nevével és a torta tetején egy doboz a dobozban pedig egy hozzá illő ezüst nyaklánc jelezve hogy hivatalosan is kész nő lett. Most fogom látni őt közel talán...12 éve? Nem is tudom mikor láttam őt utoljára. És most egy felnőtt nő fog nekem ajtót nyitni.

Leírhatatlanul izgatott vagyok és nem is tudok nyugton maradni, csak pörgök ezerrel, így a finom reggeli is hamar elkészül. Gondoltam ezzel köszönném meg az én drágalátos bátyámnak mind azt, amit megtett értem. Tudom, hogy a sok kezelésem finanszírozása miatt dolgozik annyit, amennyit. Tudom, hogy ő sem ilyen életről álmodott, mégsem mondott le rólam. Szeretem őt, bár tény sokszor legszívesebben felpofoznám, amiért olyan undokul szól hozzám és tény sokszor veszekedünk, de mindig is szerettük egymást és nem is akarnám őt elveszíteni. A legjobb testvér!
-Jace! Ébresztő! Palacsintát csináltam! Friss, meleg…-De szinte meg sem moccan. Kissé elszomorodom, így csak sóhajtok egyet, majd a kopogtatásra kisétálok a szobából, hogy a tálcát a konyhába visszavigyem. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az ilyen korán. Elég pofátlan dolognak tartom. Ha valami teleshoppos emberke biztosan elküldömk jó messzire. Mégis mit képzelnek magukról? Azt hiszik, hogy az embereknek nincs élete?
Kíváncsian sétálok az ajtóhoz, majd nyitom ki azt és… Értetlenkedve pislogok egyet. Ez meg kicsoda?
-Öhm… Jó napot! Jace-hez jött?...-Teszem fel a kérdést, de meg sem várom a választ, kicsit hátrálok, majd bátyus szobája felé fordulok és elkiáltom magam.
-Jace! Valami agyontetovált fickó áll itt.-Természetesen még nem engedem be a fickót. Azért csak úgy idegeneket nem szoktam. Főleg, hogy Jace még az ágyban heverészik és ki tudja éppen milyen álomfelhőn utazik.

Valahol megértem ezt a reakciót azt hiszem. Hiszen mikor utoljára látott alig ért a derekamig. Csöpi, manó, mazsola, törpe. Azt hiszem a törpével tudtam a legjobban felhúzni és mindig nekem rohant és harcolt mint egy macska. Én pedig nevetve fogtam a kis kezeit miközben tartottam el magamtól, így egyáltalán nem ért el. Most is egy fejjel magasabb vagyok nála de valóban. Nőiesebb lett ahogy a bátyja mondta, "Lett csöcse meg segge.". A gondolatra halkan elnevetem magam majd ahogy bekiabál a bátyjának szusszanva támasztom a vállamat az ajtófélfának kezembe a tortával.-Én tulajdonképen most hozzád jöttem törpe.-jegyzem meg, mielőtt itt hagyna, hogy a bátyjához meneküljön mert félelmetes "tetovált csávó" áll az ajtóban. Aztán eszembe jut, mit mondtam neki mindig "nagy bölcsen" bár mindig is komolyan gondoltam, ha róla van szó.-Igazad van, hiszen mindig azt mondtam, hogy "igazán csak abban bíz akit nagyon szeretsz."-jegyzem meg hátha beugrik neki valaki de ha Jace feltűnik akkor ő úgy is leleplezi ki vagyok igazából. Bár kitudja mit csinál szóval Pola gondolkodhat egy darabig, hogy ki vagyok ha Jacen múlik.-Azért a tortát meg az ajándékot fogad el, ha már nem ismersz fel.-mosolyodom el féloldalasan.-És ha érdekel titeket akkor szülinapod alkalmából elutazhatnánk Brooklynba. Fesztivál, vidámpark, óriás kerék, plüss állat nyerés, vattacukor meg minden ilyen cucc. Persze ha kitalálod ki vagyok és ha érdekel a dolog.-nevetek csendesen ahogy figyelek az ajtóban.

Meglepődve pislogok az ajtónkba álló idegenre. Jacenek odakiabálok, de semmi reakció nem jön tőle. Csak megrántom a vállam, majd éppen elküldeném a fickót mikor kijelenti, hogy hozzám jött. Még nagyobb értetlenség ül ki az arcomra, bár a törpe szó kissé gyanússá válik nekem. Egy valaki hívott mindig így, de ő biztos nem lehet. Aztán mikor kimondja a bűvös szavakat szinte tátva marad a szám.
-De mégis te vagy az!-Erick… De azt hogy? Honnan tudja, hogy itt lakunk és különben is mit keres itt? De mégis honnan? Vagy csak képzelődöm és igazából azt hallottam, amit az agyam szeretne hallani és nem is áll itt… Lehet, hogy a betegség erősödött bennem és ez valami hallucináció? Vagy csak álmodom?
-Erick tényleg te vagy az?-Most már apró könnyekkel kísérve teszem fel a kérdést. A tortát kiveszem a kezéből, leteszem ez közeli helyre, majd szó nélkül ugrok a nyakába és ölelem meg „szorosan”. Azt hittem mikor felkeltem, hogy annál boldogabb nem lehetek, de tévedtem. Most még inkább az vagyok. Csak ölelem őt és egyszerűen képtelen vagyok elengedni. Mintha attól tartanék, hogy bármikor köddé válna.
-Te Jó Ég, de örülök neked! Ezt el sem tudom hinni!-Szép lassan elengedem őt és letörlöm a könnyeimet, majd félre állok az ajtóból, hogy végre bejöjjön.
-Hogy kerülsz ide? Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?-Ismét nyakába borulok. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tényleg itt van!
-Ugye nem csak álmodom? Ugye igazi vagy!?-Suttogom a fülébe és csak akkor engedem el, mikor kimondja a varázsszavakat.
-Azt hiszem Jace visszaaludt. Valahol lehetett az este, mert az előbb bementem a reggelivel és nem kelt fel… Pedig Palacsintát csináltam. Juuuj tényleg kérsz? Van bőben és hidd el naaagyon finomat csinálok!-Ezerrel elkezdek pörögni miközben le se tudom vakarni az arcomról a mosolyt.

Elnevetem magam ahogy rá jön ki is vagyok, és engedem, hogy elvegye az ajándékot majd szorosan megölelem ahogy rám veti magát. Finoman megsimogatom a hátát majd figyelem kicsit és ha beljebb enged beljebb is sétálok. Hallgatom amiket mond és finom mosoly ül az arcomon. Körbe hordozom tekintetem a lakásban bár jártam már itt de nem forgattam nagyon végig rajta a tekintetem.-Igen, én vagyok teljes valóságomban csak kicsit tetovált vagyok, és le van nyalva a hajam.-mondom halkan nevetve. Ahogy azt kérdezi, honnan tudom a címüket meglep, hogy Jace még mindig nem beszélt rólam a húgának. Ez valahol kicsit fáj, de inkább nem kerítek nagy dolgot neki. Minek? Jobb már úgy sem lesz tőle.-Igazából találkoztam Jaceval valamikor és ő elmondta. Aztán gondoltam születésnapod alkalmából meglátogatlak.-mondom megrándítva vállamat, hogy nem olyan hosszú történet ez és nem is olyan érdeke igazából. Ahogy azt kérdezi, igazi vagyok-e finoman megcsípem a karját.-Ha ezt nem érzed akkor valószínűleg nem állok itt.-mondom halk nevetés kíséretében. Hallgatom amit mond Jaceról és szusszanok egyet. A titkok egyre szövevényesebbek és ez bosszant valahol de nem tartozik nekem elszámolással ahogy én sem neki. -Merre van?-kérdezem Polától és ha elárulja be megyek a szobába és nézem az ott alvó Jacet. Szusszanok egyet rajta majd oda sétálok, és felvéve az egyik palacsintát kezdem enni majd megböködöm kicsit az oldalát.-Legalább köszönj nekem aztán egyez bele, hogy elviszem a húgodat szülinapot ünnepelni és aludhatsz tovább.-piszkálom egy kicsit, hogy felverjem álmaiból. nem szemétségből de legalább nem vághatja hozzám, hogy a tudta nélkül viszem el szülinapozni törpét. Ő pedig nyugodtan aludhat tovább ha ez megfelel neki.

Figyelem és elmosolyodom a szavaira majd megsimogatom a haját aztán az arcát.-Jó lenne, de ez most Pola napja, a te szülinapodon egész nap az ágyadban fetrengünk és alszunk...vagy nem.-jegyzem meg egy szélesebb mosollyal az arcomon ahogy figyelem őt sötét szemeimmel majd a kérdésre szusszanok.-Karneválra szeretném vinni Staten Island-ba. Tudod, óriás kerék, vattacukor, csokis vagy sós patogatott kukorica meg minden ilyen cuki és vidám cucc ahova egy tetovált csávó egyáltalán nem illik mégis bemegy.-vigyorodom el ahogy figyelem Jacet.-Szeretném ha e is eljönnél mert igazából kettőtöknek szántam csak látom rajtad, hogy annyira fáradt vagy világodat nem tudod.-finom ráncok jelennek meg a homlokomon ahogy ezt mondom. Biztos gondol rá, hogy ez most Pola napja mégis...nem készült semmivel? Komolyan? Mélyet szusszanok ahogy lágyan simogatom a haját.-Addig maradnánk ameddig maradni akar. Már nagykorú szóval ő dönt majd a sorsom felől én csak vigyázok rá, hogy te ne aggódj érte.-tűröm el pár kósza tincsét azt Pola felé sandítok kifelé majd vissza nézve Jace-ra hajolok le és puszilom homlokon.-Csavarogtál az éjszaka mi?-kérdezem ahogy figyelem és nem kérdőre akarom vonni csak...nem szeretném ha ilyeneket csinálna...