Negatives:
Rossz szokás vagy a másoknál ismeretes "csak a halálodat gyorsítod meg" dohányzás néha kifejezetten enyhítő levezetésnek hat. Bárki is tagadja! Persze azért nem viszem túlzásban. Naponta három szál a megszokott adag. Változatlanul a függők csoportjába tartozom.


A túlzott szókimondóság árthat ugyanakkor megelőz olyasfajta pillanatokat mikor zsigerből hazudnom kelljen mondván, hogy ne legyek túl nyers. Csupán csak enyhén visszavettem belőle.


Noha az igen alacsony vérnyomásomnak kifejezetten jót tesz a reggeli, déli és az est-ebéd coffein. Néha mégis megkapom, hogy jobb lenne leadom a napi arányból. Ebből a hétvége lett kiszúrva.


Hihetetlen befolyásoltságomat ismerve, megtanultam hogy ezen tulajdonságomat a legvégsőig lepleznem kell ádáz ellenfeleim elől. Bár így is csak néha bukik ki szertelen hiszékenységem.


Pozitives:
Egy pillantással megtudom szerettetni magamat. Nem fektettek sok energiát abba, hogy mindenki szemében egy pozitív jelenségnek tűnjek. Mégis tudatlanul elérem, hogy megkedveljenek.


Örökölt tánc tudással rendelkezem, amit dédanyámnak köszönhetek. Létezésének ajándéka, hogy én követem rangsorban. Természetesen minden, ami társastánc. Tangótól kezdve egészen a keringőig.


Képes vagyok mindent a visszájára fordítani anélkül, hogy fájó előkészületekbe kezdjek előtte. Noha a partnerem számára nem előnyös. Pont mint a karma.


Anyai ágon botanikus palántát neveltek belőlem. Örök zöld szeretettemnek egyik mellékterméke a zöldebb környezet is.

Főcím: Szeptemberi autizmus
alcím: avagy az iskola elstartol!

Első lehozott cikkem, ami nem másról mint a felnőtté válás egyik kritikus stádiumának állomását taglalja.

Amiben, ahogyan mondani szokás - sok hibára halmoztuk a tudást.
Vélhetően még hitelesebb a tinédzserek korát megfejtenünk, ha azt maga egy hihető forrás foglalja szavakba. Nos mint serdülő palánta sok hipotézis beigazolódásának avagy megcáfolásának voltam szemtanúja. Az egyik megcáfoló tény, hogy a fiatal véna alapjáraton nem megegyező a tudatlansággal. A középiskolások szürkének látszott csoportja igenis olyanokkal van tisztában, mint a pedofília, korrupció és a büntetlenség.

Vagyis a '00 évek generációja nem olyan gyámoltalan mint tíz évvel elmaradt társa. Az újdonságok, a korszerűség átka - avagy ajándéka, - hogy az intézményekbe kötelezhetők célcsoportja nagyobb tudással ül be az óráira. Pro szempontokat vizsgálva az órák javíthatóan lecsökkentek időtartalmilag. Kontra, hogy már a kezdődő "felnőtt képzőben" különböző érdekeltségű csoportok alakulnak. A kezdeti klikkesedés jelei. A legnépszerűbb nebulók ismét a legnagyobb trendek, míg a sakk vagy matek szeretők a legkevésbé kedveltek. Meg van az újságírók koalíciója, amiben épp a jelenlegi közönség aktualitások tömör leírásán fáradozom. Akadnak zenészek, művészek, célratörő sport emberek.

Azonban, minden spontán bandatagnak egyetlen célja bemutatni azt, amitől nem lesznek átlagosak. S noha a felnőttek világa ezerszer keményebb köntöst hord, nem árt tudni hogy a tanév kezdetével mi - friss növendékek - is egyre nehezebb mellvértbe öltöztetjük magunkat.



Főcím: T.a.v.a.sz
alcím: a megújulás évszaka

Tavasz. Közismerten a megújulás évszaka. De ha ügyesen pontokat ékelünk a betűk soraiba, a szó máris más értelmet kap. Vagyis, Teljes Akarat Veszteségi Apokaliptikus SZindróma. A betegség tünetei nem nyilvánvalóak, de egy figyelmes szemnek láthatóak. Leggyakrabban a középosztályt vagy az annál fiatalabb korcsoportot érinti ez a fajta probléma. Hogy miről ismerhetjük fel őket? 3 fontos, és hétköznapi hozzáállás fajtából.

   Van a nyilvánosan tagadó: aki minden alkalommal azt hangoztatja mennyire nem foglalkoztatja az őt körülvevő változások tengere, a pasik újabb felhozatala, a butikok legújabb kollekciói, vagy a barátok legújabb tagjai.
   Van a kényszeres formabontó: aki a tavasz megkezdte után minden idejét arra fordítja, hogy az idei nyárra formás popsit küldjön a luxus telefonok kameráiba.
   S végül ennek a két-végletnek a biztos középútja, a megújuló makrancia: aki habár elhivatott az új dolgokra, de a körülmények vagy a körül-vevő környezete ebben meggátolja.


Gyakorta megesik az emberrel, hogy elgördül a füle mellett a tavasz szó, s ő önkénytelenül is belegondol, miben kéne most idén változtatnia? Lassacskán a társadalom tudatába ég ez a kényszeres kötelesség, amit még jóval előbb januári fogadalomként ígérgetek meg magukkal az érintettek. Ez az évszak, amit potenciális időpontnak tűztek ki, hiszen benne van a jelentésében...megújulás. Mégis többen károsultak a beígért listáknak. S noha a tavaszt nem lehet beperelni, de valójában nem is érdemli meg a nagy-összegű pénzt büntetést! Lehet ez, akaratvesztés vagy vérző szakítás a hagyományokkal. S így születik meg a legtöbb negatívum a többség számára, a tavasz megújuló hiedelméről. Mese, ábránd, amit az ember csak unalom-űzésből tesz, vagy hogy éppen a beszélgetésekben azt mondhassa: "bennem meg volt a szándék." De mikor érezzük úgy, hogy a vesztett csatát a tavasszal szemben, majd elfelejtjük? Napok, netán hónapok után? Miért frusztráló érzés annyira, ha az idei forrónapokon nem a megedzett, feszes formánkban mutatkozunk? Vagy a narancsbőr egyszerűen kiment volna a divatból?

A köznép nagyobb százalékos áranya, még-mindig abban a hitben ringatja magát, hogy a forgatag utcákon finomra barnított, sima bőrű nők és férfiak járnak. Tökéletes, kiphotoshop-olt kollázzsal az arcukon. De a való életben nem így van. Fogadjuk el a tényt, hogy a nők 85%-al rakoncátlan gödröcskékkel van a felfegyverezve a szoknyájuk alatt, és hogy a tökéletes arcösszképét eltorzítja a valóság valódi aránya. A férfiak voltak az elsők, akik megbírtak barátkozni ezzel az igazsággal. Nekünk nőknek - akiknek, szükségszerű lenne megértenie - miért nehezebb elhinnünk? Miért ad szégyenkezésre okot, ha a miénknél sokkal hamvasabb vagy simább bőrű vetélytársat látunk? S legfőképp miért akarunk olyasvalakinek tetszeni, akit nem tartunk esélyesnek házastársnak? Ösztönös, ha egy nő fenn szeretné tartani, domináns fölényét a többi női egyed között. De amikor a strand standjai megnyílnak, miért teszünk rá még egy lapáttal?

Természetes, ha egy nő formában akarja tartani magát, még a "punnyadás-beálló" évszakok előtt. Ahogy az is elnézhető, hogy ezért meghozza a kellő áldozatot is. De vajon jót teszünk, ha koplalásba és tápanyag-mentes diétákba hajkurásszuk magukat? Miért mégmindig a diéták a legjobb kézi-megoldásai a kétségbeesett lányoknak és asszonyoknak? A tavasz nem képes a növényeket szigorú diétára fogni! Helyette, fizikai megerőltetésre sarkalja őket, hogy megnyíljanak, rügyet és virágokat bontsanak. Nekünk embereknek is, a fizikai erőlétre - nem pedig az éhség egyre szélsőségesebb tűrésére - kellene koncentrálnunk. Folyamatos mozgással, kocogással, könnyű erőléti edzéssekkel. Persze nem árt tudni, hogy a cseresznye fa sem dönt úgy egyik percről a másikra, hogy virágot majd rögtön azután gyümölcsöt ereszt. Türelmes, és ilyenek kell lennünk, nekünk is. A végeredmény pedig nemcsak bódító virág itatott fúj az arcunkba, hanem kis szerencsével, növekvő önbecsülést is.



Főcím: Behódolás a női társadalomnak
alcím: hogyan látnak a mai lányok?

Minden stílusban és divatban meg van a sajátos Méh-királynő, aki uralja a világot. Ha az osztályod többsége lányokból áll, vagy a hétköznapi munkakörben inkább női alkalmazottakba ütközöl, nem árt tudnod, hogy a férfiakkal ellentétben, milyen vonzata van annak (az öltözködésednek, hajviseletednek...stb) ha azt akarod hogy jó benyomást nyújts. Női szemben, egy másik nő ösztönből vezérelt vetélytárs. Így hát ne hunyászkodj meg első alkalommal, és ne bújj el a legbőbb pulcsid sűrűjébe! A természet megannyi figyelemre-méltó adottsággal ajándékozott meg, így kár volna nem kihangsúlyozni azokat. Ősszel, remek irigylést gerjesztő darab a térd zoknik használata, ami sötét színekben nem csak karcsúsítja/vékonyítja a vádlidat, de igazi kihívást hirdet a modell alkatú célközönségnek. Ugyan ezt a praktikát alkalmazva, veheted elő a szekrényed mélyéről a különböző vastagságú öveket, amivel a csontszínű pulcsidat is egy pillanat alatt feldobhatod. Nem mellesleg az öv hatásával, a női társadalomnak szintén azt üzened, szép derékkal rendelkezel. Ez hol szimpátiát vált ki, hol irigykedést. De nem érdemes kétségbeesni, hiszen mindig is lesznek olyanok, aki szívesen ellopnák a ízlésed, mert az övéjüket, úgymond még nem fejlesztették ki, ami fáradtságos munka, igazam van? Csizmák? Természetesen! Őszi időben főképp. Gyönyörű összhatást ad egy puffos mellényel vagy egy egybe-részes ballon kabáttal.

A hajviselet a nők szemében különböző opciókat foglal el. Az összefogott haj, fegyelmezettséget, határozottságot sugall. A konty néha szeleburdiságot, néha pedig saját gondolataiban elvesző egyént sugároz. A kiengedett haj, felhívást, harcra hívást jelent a másik nő számára. Hiszen a teljes összképet sugárzod azzal, ha kiengeded a hajad, ami a pasik számára igazi öröm-tánc lengetése. A különböző fonatok, pedig kreatív, kiegyensúlyozottságodat hangsúlyozzák. Ilyen ez a haj-pszichológia.
Körmök? Nos, ez a nők esetében hatalmas ízléskérdése. De mindenképp tetszetősebb és nem annyira fenyegetőbb, ha a hossz nem éri el a 3 cm-it, és natúr színek (bőr szín, gyöngyház szín...stb.) borítják. Ezzel természetes, ugyanakkor kifinomult oldaladat mutathatod. A műkörmök, már a szóeredetével is műt sugároznak. Ápolást igénylő módszerekkel, citromos masszással vagy akár paradicsomos mosással is sokkal erősebbé, és fényesebbé teheted körmeidet. Anélkül, hogy kiadtál volna több ezer forintot egy átlátszó köröm-erősítőért, ami igazából nem használ semmit.

Vésd a fejedbe, a nők csak akkor érzik feszélyeztetve magukat a társaságodban, ha már teljesen kibékültél magaddal és magabiztos lábakon állsz velük ellentétben! Ne tagadd meg azt az örömöt magadtól, hogy mindenki boldognak és büszkének láthasson.



Főcím: Feltépett sebek
alcím: miről árulkodik a túlzott szeretet?

Még régebben, mikor a gimis élet gondtalan idősíkjában éltem, átéltem valami kegyetlenül fájdalmas borzalmat. Gimisként mindenki egyszerű, és rendkívül tudatlan. Mai napig emlékszem mi történt, szinte már mindenegyes és felejthető apró részletre. Akkor, egy bizonyos napon - új tanárunk érkezett.

Belépett, és határozott magabiztossággal még velem is elhitette, hogy jobb lesz mint az elődje. Kétségkívül az lett. Az elején mindenki próbálja megszakítani fontos kötelékét a bizonytalansággal és a gyanakvással. Először mindenki elfogult. Mondván: "egy esélyt megérdemel." Ezt a fatális hibát, mindenkinek el kell követnie. Hiszen ha nem tenné, hogy ébredne rá, a véres valóságra? Ez kezdettel fogva illúzió volt...a megjelenése, mely elegáns zakójával folyton azt ordította: "Én vagyok a ritka tudás és megjelenés minta Hercege!". A mosolya, amitől 50 méteres körzetben mindenki fehérneműje bő méretet vett fel. Egy vonzó szemfényvesztés, egy egyszerű rajztanár képében. A felismerés hosszabbra elnyúlott...akkor kezdett a gyanakvás ádáz fülbogara belefészkelni magát a fejembe, mikor már valóságos csapdába estem. De előtte már volt néhány megnyilvánulás, ami pontosan felüthette volna a gyanakvást...barátaim többsége elhitette velem dolgok jó oldalát. Holott a helyzet már ott elfajult, hogy kezdtem elhinni tanárunk töretlen énjét. Két hónapra rá, tanárunk szakkört hirdetett. Ami köztünk szólva, nem volt nagy meglepetést. A gond egyedül az volt, hogy a szoros többség helyett ezeken a szakkörökön a szolid kevés volt a megkövetelt. S ez a kevés is, az idő haladtával egyre kevesebb és kevesebb lett. Én magam is a szakkör tagjává váltam. Ekkor kezdtek feltámadni az első kételyeim. Miért ennyien vagyunk? Mi alapján döntött mellettünk? Miért úgy tanít meg minket rajzolni, hogy közvetlen testbeszédet vesz fel, miközben közel mellettünk ül?

Szakkörein az elvárhatóhoz mérten tevékenykedtem. Szép alkotásaim születtek. Egy nap a dicséret fényében, szokványosan leült mellém és ott osztotta meg véleményét. Erőlteljesen az én hiúságomat dédelgette, miközben "hangtalanul" figyelmemet lelankasztotta. S ami utána következett, az kifogástalanul ráébresztett ostobaságomra, ahogy arra is, hogy a teremben egyedül én vagyok a csapdábaesett áldozat szerepében. Lelki szemeim előtt ég, ahogy tanítóm, tudásom nevelője keze megemelkedik a levegőben. Majd egy könnyed mozdulattal az állam aláfog vele, mintha csak egy pohárral teli tányért tartana a kezében. Az érintésére egyetlen másodpercre megfagyott bennem vér, miközben tüdőmben megszakadt az a folytonos nyomóhatás, amit levegővételnek neveznek. Ennek a cselekvő képtelenségnek hamar meg lett a hátulütője. A túlzott magabiztosság tanáromban nagyobb cselekvés vágyat sarkalt. A keze, ami ezidáig az államat támasztotta, könnyeden siklott le a nyakamon. Már attól gyönyörteljes sóhaj szakadt fel a torkán, hogy ilyen hamvas tapintáson szelhette át az ujjait. Én továbbra is a mély döbbenet dermedt vermében vergődtem. Úgy éreztem, mintha mindenegyes izmomon 60 kg-os kötegek lennének. Így egy apró mozgás is olyan nehézségű volt, mintha egy hangya akarna elhúzni egy 1 tonnás autót. Maga a helyzet, hogy tudva tudtam mi következik, még arra sem vett rá, hogy a szemébe nézzek. Egyenesen a falat bámultam. Annyi imát gondolatban elmormolva, amivel saját rekordomat állítottam fel. Tudtam jól, hogy tanárom vágyai jóval mélyebbre óhajtoznak és mohóbbak mint eddig bármikor. De a kezét nem vitte lejjebb. Gondoltban úgy hittem, talán azért haboz ennyire, mert nálam ment el pályafutása alatt a legmesszebbre. Vagy csak azért, mert belőlem pontosan kinézte azt a fajta következetlenséget, amitől a legjobban félt. Alapjáraton jól megtippelte. Abban a röpke hezitálásával álltam el székemtől, majd vérszemet meresztve néztem le a férfire, aki egy perccel ezelőtt úgy tekintett rám, ahogy nőre szentség-törés néznie! Egy szó nélkül kiviharzottam a teremből, és áldottam a sorsot, hogy nem állta utamat vagy egyáltalán nem akart fizikai erővel a terembe marasztalni.  

Akkor, azon a kegyetlen napon ráébredtem ön-ön hülyeségemre. Hogy mennyire a dics-fellegekbe emeltem egy olyan embert, aki mindenki szemében nem volt több csak egy ember. Nem több és nem kevesebb. Tudtam, hogy abban helyzetben a tanítóm már nem úgy nézett rám, mint egy tudásszomjú diákjára, hanem egy egyszerű, frissen vágott húsra. Onnantól kezdve előítéleteim szerte foszlottak, Mindennap keserű szájízzel ültem be az óráira. Már nem jártam az egyszemélyes szakkörére! Ez a burkolt undor, később számára is feltűnt. S ez hozta ki belőle a leggonoszabbat. Kiabált, ostorozott és minden telhetőt megtett, hogy az erős jellememen lyukat üssön. Hogy a gyengeségembe kapaszkodjon, s megtörtségemen uralkodjon. De nem engedtem meg neki ezt a szívességet. Épp ellenkezőleg, sokkal magabiztossá tett az ő jogos félelme. Mindenkinek elmondtam, miféle ember, és milyen aljas módszereket használ, hogy ifjú lányokat megtévesszen. Hogy mikre nem képes, csakhogy egy fiatal lányt szexuális tárgyává tegyen. Elmondtam. Elmondtam a szüleimnek, a barátaimnak és az igazgatóságnak. Nem léptek azonnal, ahogyan az várható volt egy neves intézménytől. Lassan de biztosan, egyre hangosabb kiabálásokkal teli rajzórás szörnyűségeken túl, végül megkaptam, amit akartam. Kicsapták. De ez, halvány rokonságban sincs a Happy End-el.

Bármennyire is elszomorító, borzasztó vagy akár undort keltő, de a pedofil hajlamokkal tarkított tanárunkat, ironikus módon áthelyeztették egy általános iskolába. Ahol mondanom sem kell, még több gyámoltalan és tudatlan célpontjával találkozhat.



Főcím: Brooklyn-i vérengzés
alcím: túlélői jelentés

Brooklyn, fagyosnak ígérkezett február elsején üdvözlő kártyának hagyott legalább húsz ember brutális kivégzését a forgalmas Stan street egyik bankjában.
Közmédiában elhiresült tömeggyilkosság hamar figyelemközpontúvá vált a városban. Ezen rovat szemtanúsága köszönheti, hogy az elkövetőt jogerősen körözik. A cikk alján részletes fantom rajzot illetve észrevehető jegyeket láthatnak és olvashatnak. Az előre nem látott mészárlás írásos részletei nem ajánlottak kiskorúaknak!
A kegyetlen eset az idő által halhatatlanul fennmarad mindenki adattárában.


A bank megszokott nyitásával fogadott, köztünk személyemet, egy olyan pitiáner ürüggyel mint a szerződés hosszabítás. Délután öt óra-tájban, mikor a legnagyobb kihasználtságnak örvendett a bank, elgördült az első figyelmeztető lövés. S a tömegnek mintha evulóciós mozdulata volna levetette magát a tükörsima alapzatra. Talán egyetlen tényt közöltek velünk hitelesen a Hollywood-i akciófilmek. Mégpedig azt, hogy közvetlenül az elgördült lövés után rosszfiúk lépnek be átlagos életünkbe. Kísérteties mindenre emlékezni a halál-félelem teljes nyomása alatt. S míg az alapkép változatlan maradt, addig a lefegyverezett morajban beleszűrödött mindenki néma sikoltása, kisgyermekek sírása. Aktuális veszélyforássunk bohóc smink mögé rejtette gonosz szándékait. S bárcsak azért imátkoztunk volna Isten felé, hogy mégtovább rejtegesse önarcképét. Természetünk aznap ellentmondásokkal volt tele. Így mikor követnünk kellett tovább az erőszakos "arccal a földre", szabálysértőkbe ütköztünk. Akiknek túlélési ösztöne nagyobb volt a kényszeres szófogadással szemben. Ekkor gördült el ismét - ha jól emlékszem nem kevesebb mint három töltet. Nem volt adandó alkalom részletekbe meríteni a tekintetünket. Legfőképp úgy, hogy a testek ismét a földre kerültek. A halálos reakciónak arra lett volna ildomos kérnie, hogy mindezt megtörténtként könyveljünk el. Mégis a bankban fogvatartottak közül egyikünk sem érezte a helyzet igaz valóságát. Efelől a vér szögegyenes látványa sem győzött meg. S mikor már érzékelni kezdtük a halvány kegyelem jelét a távolban, még pár töltet vert éket még legalább hét magatehetetlen fekvő társunkba. A sokk legteljesebb tetőfokát súrolta minden épesszű társam eddigi racionilátásban. Először láttam valakit félelmében összeroppani. Állatias ösztönként vízháztartását elengedni, vagy étkezését újból megmutatni. Éreztem, hogy némán sírógörcsbe temetkeztem. Magam sem tudom mikor indult el bennem. Csupán arról ismertem fel, hogy arcom teljes egészét belepte. Ugyanakkor éreztem azt is, hogy cselekvő képes vagyok, míg fekvő állapontomban is. De a félelem egyetlen másodpercre hosszú perceken át egy mozgásképtelen szellemi-felfogását ruhazta rám. Aki szintén éppolyan magatehetetlen a kitudja hanyadik lővés elgördülésének hallattán. Titkon remélve, hogy nem az ő bőrét csontig hatolva lyukasztja át a következő töltet.

Helyzet végső menthetetlenségének pillanatában szólalt fel a megmenekülésenket zengő rendőri sziréna. Kizökkenthetetlen bűntettünk abban az adott pillanatban zsarnokból menekülőbe váltott, a szegényes és szellemileg megkínzott túlélőket maga mögött hagyva. Az eset igenis rendkivűli döbbenetnek örvend, nem csupán a rendőrség körében. A túlélők leírása halvány százalékba fedte mindazt, ami 2019. 02. 01 Stan utca-i bankban történt. A pszchihopatát rá 1 hónapra a személyleírások alapján körözöttnek nyilvánította a brooklyn-i rendészet.

Reménykedjünk, hogy az elkövetőt mielőbb megtalálják és brutalításáért megkapja méltó büntetését!

Körözött személy!
Brooklyn police department

27-30 éveiben járó, rövid zöld haj,
fehér sápadtag bőr, 178-189 cm közé tehető.