A pláza legtetején sétálok Jack oldalán, s nézem a kirakatokat. Órák és fehérneműk nem hiányoznak az életemből, mert különösebben nem érdekel az idő. Fehérneműt, meg már annyit loptam, hogy lassan fehérnemű hatalom lehetnék. Mégis elfog engem az az elégedetlen érzés, hogy nekem valamire nagyon szükségem van, s nem 10 perc múlva, hanem máris. Elhaladunk egy farmer kirakat mellett, de csupán ingatom a fejem, ám a következőnél minden további nélkül megtorpanok. Ékszerek, ráadásul nyaklánc. Egy halálfej, ami a szájában tart egy gyémántot, aminek alakja szív. Első látásra szerelem, s izgatottá válok. Belekarolok Jackba, s odavonom magam mellé. - Az kell! Most! – hát bocsi, a kérés ritka jószág a szótáramban, tán Jack hatása miatt. Ki tudja? Felesleges fecsérelni, jópofiskodós szavakra az időt. Körbenézek, hogy kamerák elhelyezkedését megnézzem, azután várok. Egyelőre türelmes nő vagyok, de ha nem cselekszik Tréfa valamit, akkor bizony saját magam fogom az ügyet kezembe venni. Még a mai nap ott fog lógni a nyakamban az ékszer. Biztosan drága dolog, árat nem írtak oda. Szemetek mostanában az eladók. Egy mosoly jelenik meg az ajkamon, s következő lépésem, hogy megcsókolom Tréfát. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mennyire tudom ezzel ösztönözni őt bizonyos tettekre. A heves csók után ellépdelek a korláthoz, s ennyit mondok. - De utána mehetünk bugyit nézni, mert nem fog passzolni a szín – a nőies ízlésemet nem tudta ezen felem eldobni magától. Figyelem az emberek mozgását, de leginkább a biztonsági emberekét. Én még nem döntöttem el, hogy csak úgy egyszerűen kiraboljam, vagy esetleg más módszerrel szerezzem meg az értékesnek tűnő csecsebecsét. fogadni mernék, hogy Tréfának biztos van már egy megoldása. Most egyáltalán nem szeretnék rohanni, valami trükkel kellene megkaparintani. Eszembe jutnak a mérgek, meg más vegyületek. Kétségkívül gyorsan végzik a dolgukat, de most nyűgös hangulatban vagyok. - Menjünk be! – besétálok, s mivel nincs szék, kanapé sem más ülő alkalmatosság, így felülők az eladó üvegvitrines pultjára. - Elnézést hölgyem, de nem ülhet ide! Az üveg nem fogja elbírni a súlyát! – újdonság számomra, mert most rajta vagyok, s nem úgy tűnik nekem, mint ami egyből összetörne alattam. - Szóval azt mondja kövér vagyok? – nézek rá lesújtó nézéssel, mert szerintem elég formás a testem, s egyáltalán nem hasonlítok a vizilovakhoz. - Ne..eem, csupán azt szeretném közölni, hogy ahol van, az nem ülőhely. – nyel egyet, mire én lekászálódom nagy nehezen. Nagy sóhaj tör fel belőle, de most én támadok vissza. - A kirakatban van egy koponyás gyémántszívecskés nyaklánc. Az mennyibe kerül? – kérdezek rá, mire rögtön előveszi a papírost róla és kimondja a csillagászati árát. - Az a vacak benne annyit ér? – lemondóan sóhajtok, miközben Jackre nézek már, hogy ő mit csinál mögöttem.
Morgane mellett úgy érzem teljes az ördögi képlet, bár a nő kissé túl forróvérű néha és úgy veszem észre nem nagyban gondolkodik. Én is így csináltam régebben, de rájöttem, hogy New York-ban nem elég ha valaki ékszereket lop meg holmi tárcákat. Show kell nekik és egy ördögi alak aki megadja mindezt. Így születtem meg és ezért hozom el a káoszt. Mások azt hinnék rombolok, de csak egy igazi pusztítás után lehet felépíteni valamit. Bármennyire is érzem azt, hogy Morginak fel kell nőnie a feladatokhoz ha lennének érzéseim azt mondhatnám szeretem, de ennél valami sokkal kevésbé emberibb van köztünk. Csodálom őt, ami valljuk be egy olyantól, mint én igencsak ritkaság. Úgy gondoltam megtanítom neki, hogy szerezzen figyelmet és közben talán közelebb juthatunk a végső célhoz, na meg amúgy is szeretem ha mellettem van. Így jutottunk el a pláza tetejére. Rögtön egy gyönyörű ékszert ki is fog. Engem igazából nem mozgat sem az anyagi haszon, sem a hatalom, így a pénz sem, de nekem is megakadt a szemem. Elvégre fegyverek meg egyéb nekünk sem ártanak. -Menjünk. Ritka jó első randi lesz édesem. Közben hatalmas vigyor ül ki arcomra. Aztán megcsókol, azt hiszi talán ezzel irányítása alá vonhat, mint valami amatőrt, vissza csókolok, hátha pont fordítva sül el. -A szavaid izgalomba hoznak, mint egy kiadós vérfürdő. Mi tagadás én is férfi vagyok. Nos, vagy valami olyasmi, mások inkább a szörnyeteg, elmerokkant szavakat használnák, de mit mondjak azért beindít, viszont külön kell választanom ezeket a dolgokat mert a célom nem egy esti kufirc hanem New York átvétele majd porig rombolása, a sorrend mondjuk mindegy. Hahaha... Miután bent vagyunk bájos partnerem felül a kirakatra. Igazából tökéletes elterelés lenne ha nem hozná szóba az említett ékszert de még így is jól sülhet el a dolog. Nem Tréfaként jöttem, elég feltűnő jelenség lenne nekünk pedig most az nem igazán poén. Csak egy stílusos kalap van rajtam a zöldes öltöny mellett, ami kellően eltakarja az arcom fentről. Persze fegyvereim nálam vannak, egy rejtett kés az öltöny ujjában a karomra szíjazva, egy kipattintható penge a cipőmben és egyéb finomságok. A kameráknak így sem örülök, én nem tolvaj vagyok, mindig is hatalmas porfelhő és hullák maradtak utánam nyomok nélkül. No de a szavakból elég, jöjjenek a tettek. Egy kamera volt kint és kettő van az üzletben, egy mögöttünk és egy velünk szemben. Ami jó, mert így az eladónak a hátát látják az egyiken, a másikon pedig szerencsés beállásban pont mi takarjuk ki. Az már csak pláne, hogy szépségem viselkedése miatt, kicsit sem figyeltek arra, hogy megfordítottam a "nyitva" táblát az ajtón. Nem tudom direkt úgy ült-e, hogy az eladót eltakarja, de egyetlen gyors mozdulatra van szükségem. Kilépek Morgane mögül és a pult mögé irányulva beszélek. -Elnézést kérek öntől a kedvesem heves viselkedése miatt. Tudja ha valami kell neki, addig rágja a fülem amíg meg nem veszem. Komoly vagyok, persze belül már előre nevetek a fejemben lejátszott mutatvány miatt. Ilyen oldalam még nem láthatta, de ami késik nem múlik. A probléma az, hogy meg kell öljem azt a barmot. Illetve nem kell, de ha nem akarunk felhajtást bizony megteszem, hogy erre Morgane, hogyan reogál az kérdéses lesz. Amikor kérdően rám nézett szerintem tudta, hogy cselekedni fogok és végül is eddig is elég egyértelmű volt, hogy nem vagyok szokványos bűnöző. -Mondja megnézhetnénk az ön kezéből az ékszert? Az eredetiség számomra is fontos, mint korrekt vásárló. Remélem ezt megérti. Kis gondolkodás után előveszi és két kézzel kitartja elém. Erre vártam. A jobb kezemmel kipörgetem a kést az ingem ujjából a markomba, a ballal pedig nyúlok elkapom a kezét és megtartom amíg a kés az állába nem kerül. Mindezt egyenesen magam előtt, hogy a kamera csak enyhe mozgolódást láthasson. Az említett szúrófegyvert benne kell hagynom, hogy ne fröcsögjön a vér mindenfelé, de nem probléma, mert az ujjlenyomatomra egy halottat dobnak fel a rendszerek hála a műszaki és elektronikai szakértelmemnek. Ha Morgi ügyes az arca egy pillanatra sem látszott, ebben reménykedem és ha kifelé követni fog ez így is marad. Egyenlőre nem tudom hangot is vesznek-e így a legbiztonságosabb ha nem osztok meg vele részleteket. Össze esni sem hagyom késsel a nyakában, letámasztom az üvegre előre kinyújtott karokkal kezében a hőn áhított fémdarabbal. Előveszem a tárcám és kiveszek belőle egy köteg bankjegynek látszó valamit majd le helyezem. Monopoly-s fizetőeszköz Tréfa aláírásokkal. Az egyik kedvenc belépőm. A zsebembe teszem hát amiért jöttünk és társamhoz fordulok. -Menjünk életem, látod, mit meg nem veszek neked? Majd elindulok pontosan szemben haladva a mozdulatlan testtel az ajtó felé. Ha kedvesem ügyesen követ, csak az után látszik a kamerán a kés miután kiértünk, persze így is feltűnő lehet, hogy miért pihenget ott. Ha mégsem tűnne fel nekik akkor mostanában nem is fog, hisz az utca felé nézve zárva van a hely. Persze mindenképpen gyorsan el kell vegyülnünk, de azzal már nem lesz probléma szerintem egyikünk esetében sem. Kacagva haladok hát kifelé.
Re: Jack & Morgane - This is a beautiful evil day!
Szomb. 4 Május - 22:05
- Első randi? Azt hittem, hogy az már a bölcsiben megvolt, mikor belelöktél a sárba – nevetem el magam az emlékre, mert az nem most volt. Nekem megragadt a fejemben ez az emlék, amit mind a mai napig át tudok élni, újra és újra. Furán bókol a csók után, amit megkapok, de csupán nevetek én is. A vérfürdő szó, most miért nem akar távozni a helyéről? Vajon mert Jack sokkal inkább tenne olyan nagy felhajtást. Ki tudja? Néha követhetetlen számomra az észjárása, de számomra olyan mindegy. Míg együtt mókázhatunk, az addig számomra a legjobb hely. Lassan besétálunk az ékszerboltba, hogy ott rögtön ülőhely nélkül leüljek az üveg pultra. Tudom, hogy miként kell felülni rá, hogy ne roppanjon össze alattam. Utána Jack szedegethetné ki a hátsómból az üvegszilánkokat. Akcióba lép kedvesem, így hagyom őt ténykedni. Jól látszik, hogy az eladó nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy hol az egyikünkre kell figyelni, hol pedig a másikra. Maradok a helyemen, hogy jól takarjam Tréfa ténykedését, ami ott válik elég egyértelművé, mikor szerencsétlenbe döfi a pengét. Mi a reakcióm rá. Nevetek, hiszen ha azt hiszi, hogy egy ártatlan élet megölésével kicsapja nálam a biztosítékot, akkor nem nyert. Tanulok tréfától, hogy milyen művészi módon igazítja el a halottat. Akkor mozdulok meg, mikor kedvesem megszólal. - Hát menjünk, s látom természetesen – nyugtatom meg Tréfát, hogy bizony ezen tettéért őrülten dobod a szívem. Követem Jacket, könnyedén, mert a mai nap nem magassarkút húztam a lábamra, hanem egyszerűen egy sportcipőt. Kifelé haladunk, ami ellen nem tiltakozok. Jókedvűen belekarolok Jackbe, aztán a következőt súgom a fülébe. - Ha te ilyet teszel értem, akkor én… - megpillantok egy 18 éves suhancot, aki éppen a hagyományos lépcsőn jön felfelé. Elébe sietek, így el kell engedjem Jacket egy időre. Elé állok, aki természetesen nem érti a helyzetet, mindaddig, míg taszítok rajta egyet, hogy hátraessen. Rögtön beveri a fejét, elég szerencsétlenül. Visszasietek Jackhez, aztán megunva ezt a plázai csilivili kavalkádot, hogy a következővel állok elő. - Játszani akarok! – mosolygok egy sort, mert van egy pár ötletem, hogy mivel lehetne show-t csinálni. Valami olyanra gondolok, hogy sötétség, aztán tűz. S megnézni, hogy ki szabadul ki és ki ég meg. - Figyelj, nem csinálnánk nagy sötétséget valahogy, aztán tüzet és végül távolról megnézni, hogy ki maradt életben? – vetem fel elmebeteg tervem. - Vagy esetleg mérgezzünk meg bizonyos embereket? – nevetem el magam, indul be a fantáziám, s a mérgezéshez elég csupán pár vegyszer. Bár nem tudom, hogy a 18 éves srác után, nem-e keresnek minket rögtön azonnal. Nem idegeskedek ilyen apró részletek miatt, majd hazudok, hogy megcsúszott. - Neked vannak esetleg terveid? Olyan lángelme vagy, s jó, hogy itt vagy mellettem. – somolygok rá, miközben megpillantom a közeli női wc-t, ahol biztosan van tükör. Jacknél van az ékszer, s szeretném magamon tudni. Ha már elkezdtük a felhajtást, akkor fejezzük is be. - Szívem, látni akarom, hogy a nyakamba rakod az ékszert. – ezzel húzom őt a női illemhely felé. Leejtem, hogy pasit húzok be oda. Mikor megpillantom a nagy tükröt, akkor vidáman lépkedek oda. Úgy tűnik számomra, hogy ketten vagyunk. - Ha megkapom azt, akkor megígérem, hogy megtanulom tőled a módszereid. – én tényleg kisstílű módszerekkel éltem eddig, s rögzült az elmémbe, de érzem és tudom jól, hogy Jacknek nagyobb tervei vannak. Nem szeretnék az útjában állni.
A dolgok a terv szerint haladnak... természetesen. Mindenki őrültnek gondol csak mert nem követem az értelmetlen szabályaikat és törvényeiket. Pár darab papírra értékként tekintenek és ha nincs belőle minél több, nem érsz az égvilágon semmit sem. Aztán én vagyok az elmebeteg, a mániákus, a pszichopata? Ugyan már, addig sem vagyok rabszolga egy leláncolt világban. Kint vagyunk hát, bár ez a nőszemély megint meglepett. Ahogy valószínűleg "megölte" a srácot az tüzet csiholt bennem. Végre kezdi érteni miért is élek. Világ! Amit normálisnak tartotok az nem normális, és ami veletek ellentétes arra mondjátok ugyan ezt. -Mutassuk meg nekik, hogy mit sem érnek ha elvesszük tőlük a hatalmat, vagy a pénzt. Mutassuk meg, hogy nincsen igazi erejük ezeknek az átkozottaknak. Ma úgy érzem semmi sem állíthat meg minket és igazából már ki is eszeltem valamit. Kíváncsi vagyok, hogy alakulnak a dolgok. A rövid beszélgetés után egy női mosdó felé vesszük az irányt, ahol megkér tegyem a nyakába az ékszert. Jót nevetek az egészen, igazából egy megjegyzést is kibökök jó nagy vigyor kíséretében. Picit félre tolom Morgit a tükörtől majd elé állok. -De hát édesem, azt hittem nekünk "vettük" a láncot... Kiveszem a zsebemből majd a nyakam felé emelem. -Na jó, legyen inkább a tiéd. Rajtad jobban festene. Nyögöm ki végül nevetve majd mutatok a nőnek, hogy álljon vissza az eredeti helyére, miközben hátrébb lépek. Ha a helyére kerül, akkor mögé sétálok és a jogos tulajdonosának adom a láncot. Miközben felhelyezem hozzá simulok a nőhöz végül egy rövid de annál érzékibb csókot adok a nyakára. -Ideje indulni, egy pénzszállító van nagyjából most egy utcányira. Ha jól gondolom épp pakolnak be. Terveim vannak vele. A mosoly nagyjából azóta is az arcomon van mióta az előbb felkerült. Izgatott vagyok. Igazából ez lesz az első alkalom, hogy végre megmutassam mit is akarok. Ha közben százakat kell a túlvilágra küldenem sem érdekel. Szóval nyújtom a karomat partneremnek, ha bele "kapaszkodik" akár indulhatunk is. -Megtanítalak mindenre amit tudok. Viszont az akció előtt ki kéne találnunk neked is egy álruhát ami feltűnő mégis elrejti a valódi éned. Ha benne vagy, akkor itt szemben megtalálunk mindent. Gondolok közben a szemközti boltra ahol van egy szabó aki az egyedi öltönyöm is készítette, jó munkát tud végezni. Túlságosan kockázatos így mutatkoznia mellettem. Mi leszünk a város legrettegettebb párosa, adjuk hát meg a módját. HAHAHA
Re: Jack & Morgane - This is a beautiful evil day!
Vas. 12 Május - 8:23
Én meg Tréfa, ki hitte volna, hogy annyi év után találkozunk? Ennek mekkora volt az esélye? Szerintem egyenlő a nullával, már ha abból indulunk ki, hogy én nagyon el voltam foglalva az egyetemmel. Rendes voltam, egy normális ember addig a pontig. Most már másképp látok mindent. Értelmetlen a törvényeket követni, mert nem mindegyik van hasznára a társadalomnak. Nagy fejtegetés jön a részemről, ahogy az ékszer kereskedőtől kimentünk. Szöget ütött a fejembe, hogy Tréfa miért ölte meg. Nem azért, hogy utána majd beazonosít minket, hanem hogy a földi szenvedésétől megszabadítsa őt. Most már biztosan szabad, s ez jó érzéssel tölt el. Megválthatjuk így a világot? Igen, kezdek hinni kedvesem világra kiterjedő tervében. - Akkor mindenhol a főnökökkel kell kezdeni nem? Övék a hatalom, s pöffeszkednek a helyükön, mint császárok a trónon. – szólok vissza, miközben az én fejemből kiment, hogy nemrég öltem meg valakit, aki előtt ott volt még az élet. Ha jobban belegondolok, akkor őket fertőzik meg a legjobban, mármint a társadalom romlottsága, s nem lehetnek szabadok. Ám én a közeli női mosdóba húzom őt, hogy végre a nyakamban tudhassam az ékszert. Jobbá tenné a napom, s cserébe én sem lennék hálátlan. Ott vagyok a tükör előtt, de Jack várakoztat, sőt elhúz a tükörtől, maga felé fordítva. - Hát, halálosan jóképűek lennétek tőle. Ti lennétek a fehér bárány a koponyához képest – mikor a nyaka felé emeli a nyakláncot, akkor összeszűkül a tekintetem, mint aki azon merengene, hogy mikor kell megmarnia a rosszul gondoskodó gazdáját. Mikor pedig enged, úgy pillanatok alatt bájos kisugárzó arckifejezésem lesz. Kifújom a levegőt, majd helyemre állok a tükör elé. Várom a pillanatot, ami meglepően érdekesre sikeredik. Hozzám simul hátulról, ami nincs ellenemre, azonban mikor a nyakamba csókol, akkor már beleremeg az egész testem. - Pénzszállító? Fel akarod gyújtani? – rögtön kérdezek vissza, mert fogalmam sincs, hogy egészen pontosan mi lehet vele a terve. Vagy a pénz szállító autót szeretné ellopni, csodajárgánynak? Egyelőre még nem tudhatom. - Felőlem mehetünk – egyezek bele utána, hogy a részemről teljesen rendben. Egyáltalán nincs ellenemre a mai napi jótékonyság. Csak úgy sugárzik belőlem a szeretet. Nyújtja a karját, s én pedig elfogadom természetesen. Mikor arról kezd el beszélni, hogy mindenre megtanít, akkor nem bírok szótlan maradni. - Jó diákod leszek! – bújok hozzá egy picit, majd meglep az álruhával kapcsolatosan. S ehhez miért kellene szabó? Pislogok kettőt, majd a következő szavak jutnak eszembe. - Azt mondod, hogy jobban ki kellene dobnom a melleim? – hiszen a legtöbb férfi és nő valószínűleg észrevenné a nagy dekoltázsom. Egyik részről nyáladzó pasik lennének, másik részről irigy, féltékeny és mérges nők. Utóbbiak a kis mellűekre gondolom. Mindenesetre elnevetem magam, s kíváncsi vagyok, hogy milyen álruhát képzelt el Tréfa. Készen állok még jobban bemocskolni a kezem.
Morginak csodásan áll az ékszer, mint minden. Rögtön a fejembe veszem, hogy mivel a Tréfa "személyiségem" többnyire megvédi a kilétem így jó lenne ha neki is kitalálnánk valamit, hogy ne legyenek tele az utcák Morgane Baywater plakátokkal. -Nem, nem a melleid akarom kirakatni... bár... nem rossz ötlet. Nevetem el magam miközben kacsintok egyet. Felhozza közben a páncélautót. Azt gondolja felakarom gyújtani... végül is nincs messze a tervemtől, de azt akarom, hogy az egész város rettegjen a nevünktől, sőt az arcomat lássák álmukban. Káoszt akarok! -Nos drágám, a kocsi rá ér. Beakarlak mutatni valakinek. Mondom majd elindulunk a szemben lévő bolt felé. Benyitok és bemegyek először. Rooney nem fog örülni nekem, nem szeretném ha Morgi kapna egy golyót. Valószínűleg már kiszúrtak minket. Ahogy beérünk egy szimpla ruhaboltnak tűnik, de több ez annál. Sejtelmes hangulat veszi maga köré az egész helyet és úgy érzi magát az ember, mint egy kisgyerek aki betéved a játékboltba amíg az anyukája a postással van. Hahaha. Legalábbis az, aki tudja, hogy hova is jött igazából. Jobbra van egy kassza, kamera nincs. Odasétálok a hölgy eladóhoz aki van vagy hetven éves. Igazából nem is tudom lát/vagy hall-e minket. Nem is reogál. -Kedvesem, él még? Szólítom meg jó hangosan, szinte már kiabálva, mire olyan szemekkel néz rám, mint egy medve aki most ébredt a jégkorszakból. -Mit ordibál!? Nem vagyok süket! -Elnézést, tudja a maga korában... Na erre aztán még fel is áll és megemeli a hangját. -Mit képzel!? Csak negyven múltam! -Mennyivel? Harminccal? A kiabálásra nyílik is a barna ajtó ami a bejárattal szemben van a másik oldalon. Megjelenik egy ősz, felül erősen kopaszodó negyvenes férfi. Tudtam, hogy Rooney kidugja a képét a kiabálásra. Ha csak szóltam volna, hogy én vagyok és őt keresem már messze járna. Amilyen gyorsan jön olyan gyorsan is torpan meg mikor meglát. Lesápad, mintha szellemet látott volna majd remegni kezd. Most legalább nem vizelt maga alá, mint legutóbb. Dadogva beszélni kezd... -Ja...Jack? Te él... Közben nyel egy nagyot. -Te élsz? -Tudod ez kissé fáj... Azt hittem bízhatok benned erre ott hagytál megfulladni a mólónál. Közben Morgira nézek. Még igazából fogalma sincs szegénynek, min mentem keresztül mióta utoljára találkoztunk. A férfi próbál meglógni, de gyorsan kapcsolok. -Na ne olyan gyorsan. Nem azért jöttem, hogy végezzek veled. Közelebb lépek, már már az arcába állok, mellé hajolok és a fülébe suttogok. -Ennek a gyönyörű hölgynek szeretnék egy az enyémhez hasonló ruhát. Legyen praktikus, nőies. Ja igen és lövedékálló. Rooney sóhajt egy nagyot majd int, hogy menjünk vele, bólintok Morginak. Innentől én csak szemlélő vagyok. A szabó hozzá beszél. -Nos, mit képzelt el kedves? Kebleket rejtse vagy hangsúlyozza? Rejtett zsebek? Ilyesmikre gondolok. Mutat pár mintát, megbeszélnek mindent ami szükséges majd ha minden előkészület kész akkor munkához lát. Addig várakozunk. Partnerem felé fordulok majd beszélgetni kezdek vele. Suttogok, hogy a ruhagyáros ne hallhassa miről csevegünk. -Ha végeztünk azt teszel vele amit szeretnél. Örülnék ha végeznél vele, persze csak ha akarod. Persze nem muszáj megölni, de nem lenne jó ha Rooney bárkivel is beszélhetne rólunk. Igaz, ez ellen tehet máshogy is, rajta múlik.
Re: Jack & Morgane - This is a beautiful evil day!
Szomb. 8 Jún. - 11:57
Érdeklődve tekintek Tréfára, hogy milyen tervei vannak a nappal kapcsolatosan. Még fiatal az idő, ráadásul sok bűncselekményt elkövethetünk egymás oldalán. Érzem, hogy az eddigi bűnözéseim csak gyermeki szinten mozogtak, de most igazán belevethetem magam a kénköves pokol, az őrület és a semmi megbánás, andalító, páratlan és ölelő karjába. Ezen felül egy olyan idegenvezetőm van, akit nagyon jól ismerek és valami tekintetben vonzódok hozzá. - Akkor mi mást akarsz kirakni? – pillantok rá, miközben próbálom leolvasni az arckifejezéséből, hogy mi járhat a fejében. Hogyan érthette az előbbit? Rá kell jönnöm, hogy kevés vagyok hozzá, hogy megfejtsem. Megrándítom a vállam, s tovább lépek ezen a kérdéskörön. -A kocsi ráér? De az nem fog ránk várni örökké! – végül meglepetten nézek rá, mikor közli velem, hogy be szeretne valakinek mutatni. Milyen alakról van szó? Miért megyünk ahhoz az alakhoz? Követem Jack-et, közben ezer kérdés merül fel bennem, hogy miért jövünk ide, egy szabóhoz? Nem tud semmi olyat csinálni, amitől én annyira hasra esnék. Nem szólok, csak kivárom, hogy miként alakulnak az események. Rákiabál a pultnál az idős hölgyre, aki természetesen visszaszól. Eldöntöm magamban, hogy bizony meg fogom leckéztetni, mert senki sem szólhat így hozzá, mármint Tréfához. Nyílik az ajtó, ahonnan egy öregebb ember lép ki. Közelebb lépek a nyanyához, hogy jobban szemmel tarthassam. Innen a két férfi kibontakozó jelenete szórakoztat, hogy nem is igazán tartom magamban a hangos nevetést. Mikor viszont fulladást említ Jack, akkor villannak ám a szemeim. Legszívesebben szemmel perzselném fel a szabót. Türelmetlenül várakozom, hogy mégis mi a fenét akarunk ettől az istencsapása alaktól, akit még sosem láttam életem során. Hamarosan értelmet nyer az egész, ahogy Tréfa kimondja a lövedék állót. Mikor bólint Jack, akkor jobban odafigyelek a szavakra. Végül a Rooney szólal meg, így közelebb lépek hozzá. - Ezeket jobban kihangsúlyozni? – teszem fel a kérdést, miközben kidomborítom a mellkasom. De még mielőtt teljesen elfedős ruhadarabra gondolna a másik, ami csak arra lenne jó, hogy fulladós érzésem lenne, így kimondom az igazságot. - Nem kell annyira kidobni a mellem, de ne is legyen teljesen zárt. Nem akarok belerohadni az öltözetbe. Legyen benne rejtett zseb, egészen öt darab. Könnyen lehessen benne mozogni, tevékenykedni. Ne gátoljon meg. – adom ki az utasítást, majd odasétálok kedvesemhez. Először végig nézek a banyán, majd a férfin, s kibukik belőlem a kérdés. - Ők egy párt alkotnak? – suttogom oda, azonban Jack sokkal inkább meglep a szavaival. Szóval rám bizza a férfi megölését, amiből szerintem a nyanya sem maradhat ki. Túl sok mindennek a szem és fültanúja. - A Banyára is lesz gondom – sóhajtok, s jól látszik, hogy elgondolkozok, miként ölhetném meg őket. Milyen halálra lennének méltóak? Fojtogatás? Esetleg elvágni a torkukat? Lelőni őket, mint egy kutyát? Ez utóbbi túlságosan hangos. - Neked van valami kívánságod esetleg?
Kezdőlap
