Hehe! Szia!Ki vagyok? Csak egy szépséges nő, aki mosolyodva téged mustrál, mint hentes a húsárút. Kérlek…Kérleeeek játszunk, csak egy ici picit…Mondom játszunk! Ne légy bátortalan, mert utálom a tehetetlen embereket. Azok eldobhatóak, mint a szex után az óvszer. Nah, ne kelljen már nekem noszogatni. Tégy, valami izgalmasat, nem mindennapit! Hehe, igen, megy ez. Bárány bőrbe bújt vad oroszlán!Kedvemre csupán úgy tehetsz, ha elfogadod a játékszabályaim, mert azokból nem engedek el semmit. Sem könyörgésed, sem pedig sírásod nem fog meghatni cuncus. Ígérhetsz pénzt, esetleg mást, de bebuktad.
Meg szeretnél ismerni? Unalmas könyv az egész, aminek a lapjait csupa szép dologgal összeírták, hogy aztán a végére minden elromoljon. Pech, vagy mázli? Nem!Ez a Szerencse! Ismered a szerencse kereket? Ha nem, akkor most bejelentem, hogy te is rajta vagy! Rettegj, menekülj és mindenesetre nyüszíts, mert lehet, hogy holnap te vagy a soros.A kiválasztott.Most komolyan ennyi sor után puszinyuszifali barátom szeretnél lenni?!
Rossz helyen jársz, az egy ajtóval arrébb van. Készülj a legváratlanabbra, a megdöbbentőre a nem mindennapi helyzetre, mert én a nyomodban leszek. Legyél rendőr, vagy csupán irodai sajtkukac, nem számít.Nem számítasz semminek!
Az én játékaimnak vége a jól megérdemelt jutalom, amit biztosan megkapsz, ha jó partner vagy cuncus! Ebben az egyben biztos lehetsz, de ami közte történik, az rajtad múlik.


Az a nap, mikor újjászülettem

Emlékszem arra a napra, egy reggeli nap volt, az én egyetlen drága stressznélküli szabadnapom. Orvos voltam, s a toxikológián dolgoztam a legközelebbi korházban. Az, akik azért esküdnek fel, hogy drága emberi életeket mentsenek, s mivel sokan vagyunk, így mindig van teendő.
A banki ügyeimet szerettem volna elvégezni, hogy azután visszatérhessek a munka áradatába, abba az unalmas, de mégis szerethető fakult unalmas hétköznapokba, ami rám várt. Azonban az élet cseppet sem jóságos…
Ott álltam a reggeli sorban, kezemben a sorszámommal, hogy egyszer csak sorra kerüljek. Lassan haladt minden, tán a hülye vén banya miatt, aki a pult végén szerencsétlenkedett, a nyomorult lányával együtt, aki a másik ablaknál fogadta az embereket. Ebben nincs semmi különös, szerintem te is rostokoltál sokáig, hogy elintézz valami fontosat, de utána jött a csattanó.
- Ez egy rablótámadás! Mindenki a földre! – hangzott egy igen férfias hang. Késlekedtem a földre guggolni, így pillanatok alatt én lettem a kiválasztott. Csinos öltözet volt rajtam, hiszen mindig nőiesen öltözködtem. Odajött hozzám az egyik társa, s akkorát húzott be a gyomromba, hogy szinte összeestem a földre, s a hasamat fogdostam a fájdalom miatt.
- Kérem ne! Ne csinálja! – még sosem ért el hozzám ilyen tisztán merő rossz indulat, erőszak. A saját kis rózsaszín felhős falai megrepedtek.
- Hé! Maflás! Hagyjad már! Majd később szórakozunk vele! Először a meló, utána a buli és utána a hirnév! – hangzott számomra úgy, mint valami köztük terjengő közmondás, vagy hitvallás. A földön fetrengtem, míg ők a megbeszélt módszerrel bezsebelték a zsákmányt. Én maradtam utoljára, mint kiválasztott. A keményen megdolgozott pénzem elvették, a karórám és a szép ezüst nyakláncom is. Szemük volt az értékhez.
- Állj fel te ribanc! – szólt hozzám, a rablótámadást kiáltó férfi, aki szerintem a vezérük, a koponyájuk volt. Felálltam nagy nehezen, s odacipelt egy falhoz. Odaállított mindenki szeme láttára, s majd ennyit mondott.
- Állj egyenesen, s nem kapsz golyót a fejedbe! – ennyit közölt, s eltávolodott tőlem elég messze. Szembeállt velem, s rám fogta a pisztolyát. Menekülni próbáltam, de két tettes társa lefogott. Féltem, s tán egyszer le is pergett előttem az éltem darabkái, főleg mikor lőni kezdett. Az elsőnél felsikítottam, de a többinél feladta a lényem az ellenkezést. Túl nagy stress! Kikapcsoltam, vagyis jobban mondva elájultam. Mikor felébresztettek pofonokkal, akkor már csupán a fehérneműimben voltam, s a bank közepén egy asztalon feküdtem. Fogalmam sincs hogy kerültem oda, de már itt éreztem egy fura érzést. Hogy mennyire aranyosak végül ezek a bankrablók, s együtt éreztem velük, hogy mennyire nincs pénzük. Szimpatikussá váltak a szememben, főleg úgy, hogy egy picit most már kedvesek voltak velem. Simogattak, kényeztettek. Mikor pedig ott akartak hagyni, felizgatva, akkor féltem a többi embertől. Utánuk mentem, velük tartottam, mert bennük bíztam meg.
Nehezen fogadtak be a csapatba, s bizonyítanom kellett, hogy nem leszek áruló. Természetesen én a vezér csaja lettem. Kisebb lopások, ijesztgetések, zaklatásokat hagytak rám elsősorban. Addig a pontig, mikor a bűnözésre éhes, okos énem fel nem ébredt szunnyadó álmából. A rendőrök már ekkor a nyomunkban voltak, de én egy jól sikerült akció után megmérgeztem őket. elvágtam magam tőlük, így sosem jöttek rá, hogy én vagyok az utolsó tag. Ma is szabadlábon vagyok, próbálom visszanyerni a régi felem, de mindannyiszor visszabuktam. Egy idő után feladtam a harcot az őrült, s bűnöző énem ellen, sőt ez vagyok én baby! Hogy mi fogok most csinálni? Cssz, ez legyen mindenki számára titok!