A konyhába sétálok és elkezdem elővenni a hozzávalókat egyik kedvenc cupcake receptemhez. Már rég nem sütöttem semmit. Ideje lenne ismét nekifogni. Most valami új ízt szeretnék kipróbálni. Csokis-chili. Édes, de picit pikáns. Az a célom, hogy épphogy megérezzük a csípősséget. Talán még Jacenek is ízleni fog... Na jó igazából egy kis célom is van vele. Szeretnék elmenni egy koncertre, ami pont a szülinapomon lesz, de a bátyust ismerve nem hiszem, hogy el fog engedni. A legtöbb komolyabb programért órákig kell könyörögnöm, hogy elengedjen, vagy sem... Pedig megbízhatna bennem. Tudom nagyon jól, hogy mit szabad és mit nem. Utálok a kórházban lenni, ahol a nővérek úgy bánnak velem... Na jó vannak kivételek, de a vén boszorkányokat ki nem állhatom. Miért akarnék rosszat magamnak? Csak szeretnék egy jót szórakozni a barátnőmmel, a szülinapomon. Olyan nagy kérés ez? Reményeim szerint mire Jace hazajön a sütikkel is elkészülök és még rendet is tudok magam után rakni. Ha sütök, akkor kész káosz van körülöttem. Az egész konyhát befoglalom ilyenkor. De mindig rendet teszek magam után. Szóval egy szava sem lehet. A sütés közben egy kis zenét is bekapcsolok, jó hangosra tekerem és már csatlakozom is az énekeshez.
Nem hittem volna, hogy találkozni fogok vele, hogy újra fogom látni őt és… nem hittem volna, hogy még mindig ennyire helyes lesz és jó pasi. Szinte semmit sem változott a gimi óta, csak olyan nagy lett, mint egy ház, bár mindig is magasabb volt nálam. Polanak meg persze, hogy tetszett ez, mindig a hátára mászott anno. Igazából nem is figyeltem az időt, annyira jól éreztem magam a kávézóban, remélem még lesz majd kedve találkozni velem és… újra minden olyan jó lesz, mint régen. Annyira örülnék, hogy ha ők is találkoznának, hiszen tudom, hogy Pola is mennyire imádta őt. A munkája azonban nem hagy nyugodni, legszívesebben utána néznék, de nem tehetem, miért is kutakodnék utána? Miért is kéne? Hiszen senki sem vagyok számára, ahogyan ő se számomra… Mindegy is, talán ezt túl gondoltam. Persze a taxizás alatt mindig csak visszakanyarodott a gondolataim a délutánra és a kávéra, valamiért… De nem szabadna rá gondolnom, inkább csak le kéne nyugodnom és másra gondolni, például arra, hogy hogyan mondjam el neki, biztosan nagyon izgatott lesz. Na nem mintha én nem így reagálnék a helyébe, de a pillanatokkal később kapott SmS teljesen lehervasztja a kedvemet és csak sóhajtani tudok. Nem hiszem el, tényleg kénytelen leszek kirúgni ezt a recepciós lányt és keresnem valaki mást a helyére, mert ez így nem mehet tovább. Nem érdekelne a dolog, ha nem egy törzsvendégről lenne szó, hiszen kit érdekel mit csinál, de miért nem tud kedves lenni és rendes másokkal? Ma már nem akarok visszamenni a terembe, így majd ezt eltolom holnapra és ráérek kirúgni őt. Nagyon magyarázkodnom sem kell... Mikor pedig kinyitom az lakásunk ajtaját és érzem a jó illatokat… Tuti akar valamit, mindig sütni szokott, amikor kérni szeretne tőlem valamit, szóval… már csak azt kell megfejtenem, hogy mit szeretne tőlem most kérni. Lerúgom a cipőmet, leveszem a kabátomat és elindulok mezítláb a konyha felé. - Megjöttem majomka. - mondom neki, majd mögé lépve összekócolom a haját. - Mi ez a nagy sütögetés?
Mindig is szerettem sütni. Nem tudom honnan jöhet ez a szeretetem. Szeretem azt gondolni, hogy anyutól örököltem, bár nem ismertem őt, de remélem, hogy valami van bennem belőle. Szeretnék is idővel ezzel foglalkozni. Nem hiába egy cukrászdában dolgozom az iskola mellett. Szerencsére a cukrásszal jól megvagyunk és sokat tanulok tőle, miközben a vendégekkel jókat beszélgetek. Szeretek ott lenni. Ha tehetném egész nap ott dolgoznék, de ha kihagynám a sulit Jace leharapná a fejem… Nah meg amúgy, tudom meglepő, de szeretem a sulit, még ha az osztálytársaimmal nem is jövök ki olyan jól. Ők azok a tipikus bulizósok, akik mindenhéten pénteken lemennek a partra, vagy összegyűlnek valakinél és totál leisszák magukat. Szerintem nincs olyan lány, vagy fiú (rajtam kívül), aki nem tapasztalta volna meg a testi élvezeteket, kivéve egy valakit, akivel jól kijövök. ő is kissé különc, de csak azért mert nem áll be a sorba a többiekkel együtt, annál jóval okosabb. De igazából nem nagyon érdekel engem, hogy mit gondolnak rólam. Én jól érzem magam és kész. Már az utolsó adag sütit teszem be a sütőbe mikor meghallom a bejárati ajtó becsapódását. A jelek szerint hazaért. Érdeklődve kuksolok az ajtó felé, majd egy mosoly kúszik arcomra bátyám láttán, ami hamar eltűnik mikor összeborzolja a hajam. -Hééé! Ezt ne csináld!-Bokszolok lisztes kezemmel testvérem vállába. Persze nem túl erős, így szinte meg se érzi a dolgot. -Csak sütögetek. Csak nem baj az!?... Amúgy csokis muffin egy kis chilivel. Azok készen vannak már!-Mutatok egy még meleg adagra nem messze tőlem. Nagyon is érdekel az ő véleménye. Nekem nagyon ízlik, a nyelvem hegye enyhén csípett, de kellemes volt. -Merre jártál?-Nem, nem számon kérem, nem anyáskodom felette, egyszerűen csak érdekel a dolog. Közben a zenét is lehalkítom, hogy rendesen tudjunk beszélgetni. -Amúgy nincs kedved ma este filmezni?-Nem fogok rögtön belevágni a közepébe, Majd ha eljön az ideje felvezetem a dolgot.
Nem tudom, hogy mire számíthatok tőle, mikor amikor hazaérek. Remélem, hogy jó napja volt és nem lett rosszul egyszer sem, remélem hogy már lassan jobban lesz, hiszen olyan sok kezelése van... Kezdek aggódni, hogy sose jutunk előre, hogy sosem fogok látni igazi fejlődést az állapotában, ez pedig megijeszt, nem állok készen arra, hogy elveszítsem a kishúgomat. Ezeken korai gondolkodni és inkább már a dolog gondolatát is elhessegetem. Nem szép dolog, hogy összekócolom a haját, de hát én vagyok az idősebb és megtehetem, ha ezt akarom, amúgy is olyan jó összekócolni a haját. - De csinálhatom. - kacagok fel gonoszul és figyelem őt, majd megpöcköltem az orrát is, amikor lisztes lett a pólóm a boxolásától. - Csak magaddal cseszel ki, te mosod ki úgyis. - öltöm ki a nyelvemet, feltűnően jó a kedves és ezt még csak palástolni sem tudom, többször is a találkozás jut eszembe. Bárcsak itt lenne most ő is... Bólintok, mikor elmondja, hogy mit csinál, de mikor meghallom, hogy chilis-csokis a muffin csak elhúzom a számat. Sóhajtok egy nagyot és szomorúan pillantok rá. - De ugye lesz sima is csokidarabkákkal? - kérdezem őt reménykedve és ártatlanul pislogok rá, igen, nagyon megy ez nekem. De vajon miért csinálhatta a sütit, nem hiszem el, hogy csak simán lett kedve, hogy nekem süssön valamit, minden ilyen mögött valami rejtőzik... csak arra kéne rájönnöm, hogy mi is az? Majd csak kiderül. Kérdésére egyelőre nem felelek semmit sem, elindultam a fürdő felé, miközben levettem a pólómat, melegem van... Második kérdésére felvonom a szemöldökömet és úgy pillantok rá. - Valamiben sántikálsz, ismerlek már ennyire. - mondtam neki, majd lefeküdtem a kanapéra és a plafont bámultam. - Találkoztam egy haverommal.
-Mi az, hogy úgy is? Mégis ki vagyok én? A bejárónőd? Te is kivehetnéd a részed a munkából. Attól még, hogy lány vagyok nem jelenti azt, hogy nekem is kell minden házi munkát megcsinálnom. Főzni szívesen főzök, mert szeretem, de a többit el kéne osztanunk nem gondolod? Unom már, hogy én mosom a büdös alsóidat.-Fintorodom el. Tudom, hogy sokat dolgozik, de azért nah… Ne higgye azt, hogy én mindent megcsinálok itthon. Nekem ott van a suli is… Az sem kis meló. Jó persze tudom örüljek addig, míg tanulnom kell… De valahogy már nagyon várom azt, mikor a saját kis cukrász műhelyembe léphetek be és azt csinálhatok, amit csak akarok. Megforgatom szemeimet Jace reakcióján. Még meg se kóstolta, de már panaszkodik. tipikus… -Előbb kóstold meg. Nem lett erős, csak éppen hogy érzed a chilit. Amúgy meg szinte olyan, mint a csokis. És nem…Nem csináltam sima csokist. Hidd el ízleni fog!-Nyújtok felé egyet, hogy kóstolja már meg. Sose szoktam adni neki olyat, ami én nem ennék meg. Igazán bízhatna már bennem. Testvérek vagyunk, hasonló az ízlésünk. -Fúj már! Vedd vissza a pólódat. Nem akarom nézni a csupasz felsőtested.-Mondom neki komolyan, de ismerhet már annyira, hogy tudja csak szívom a vérét, ahogyan ő is rengetegszer szokta. -Most miért mondod ezt? Már filmezni sem szabad veled? Csak gondoltam csinálhatnánk valami közös programot, mert már rég nem tettük meg. Rád férne a pihenés.-A filmezés tényleg őszinte a részemről, mármint nincs azzal semmi hátsó szándékom. Arra inkább a sütöt tartogatom, de lehet, hogy az sem fog bejönni neki. -Amúgy tényleg kérni szeretnék tőled valamit, de nem azért vagyok ilyen kedves veled. Mert tényleg hiányzol és szeretnék egy kis időt veled eltölteni. Persze ha nem hiszed el, akkor nem tudok mit tenni.-Rántom meg a vállam, majd az utolsó adagot is beteszem a sütőbe és szépen leülök a fotelba. -Tudod lesz az a koncert…És szeretnék rá elmenni Hiennel. Az anyukája elvinne minket, majd haza is hozna… Mármint hozzájuk, mert náluk aludnék utána. A jegyre van pénzem! Bár tudom, hogy nem az zavar téged.-Sütöm le a tekintetem, majd várok. Várok, hogy megkapjam a fejmosásomat. Hogy ordítson velem egy sort, hogy mégis mit képzelek…
Megjegyzésére jobbnak látom, ha hallgatok, mert megint elmondok valamit neki és hisztizni kezd meg túlreagálja. Szerintem ennyit megtehet, hogy kimos, ha már minden adott... nem nagy kérés, de akkor rendben. - Holnaptól lesz bejárónő, aki főz, mos, takarít. - mondom neki komolyan, nem érdekel az ellenkezése vagy a hisztije, ha nehezére esik kimosni a nadrágjaimat, akkor nem kell. Amúgy is simán futja rá, meg nekem is könnyebb lesz és neki is, mindenki csak jól jár. Nagyon reménykedem benne, hogy jól fogja majd fel ezeket a dolgokat és nem fog semmilyen csetepaté ebből kialakulni. Lassan öregebb is lesz, repül az idő. Nekem bizarul hangzik, amit sütött és ha nem akarom megkóstolni, akkor nem is fogom... nem akarom megbántani, de nekem a csoki és a csili nem illik össze, külön finomak és ja, ennyi. - Most nem kérek. - mondok mindössze ennyit, majd legyintek egyet. Tudom, hogy szeretne valamit és azon vagyok, hogy ezt a valamit minél előbb megtudjam, mert... remélem csak itt akar aludni az egyik barátnője, nem szívesen engedem el itthonról és szerintem ez teljesen érthető dolog. Jobban szeretem, amikor előttem sürög és forog, mert akkor látom, hogy mit csinál és hagyok is neki privát szférát. Megforgatom a szememet a megjegyzésére, majd csak figyelek és várom, hogy végre megossza velem, hogy mit is szeretne tőlem igazából. - Egy filmbe az ember nem hal bele. - gyanakodva figyelem őt, majd végül csak el kezdi mondani, amit mondani akar. Nem igazán örülök a tervének és hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, egy darabig csak hallgatok. - Mikor kezdődik és mikor fogsz hazaérni? - krdezem tőle emberi hangon, majd elindulok a konyhába, hogy töltsek egy kis narancslevet magamnak. - Az anyja is ott lesz a koncerten?
Nagyot sóhajtok Jace szavain. Természetesen csak poénkodtam vele. Tény jól esne, ha nem venné alapnak azt, hogy én csinálok meg mindent itthon, de a jelek szerint már poénkodni sem lehet vele. -Bah… Nem így értettem…. Nem kell bejárónő!-Forgatom meg a szemeimet. Nem akarom, hogy ilyen felesleges dolgokra költsön. Főzni tudok és szeretek is, de a takarítást ahogyan a legtöbb ember én sem szeretem. De hagyjuk is ezt a témát, ha fel is vesz valakit én biztosan szépen hazaküldöm. Nem kicsit esik rosszul az, hogy még meg sem kóstolja a felé nyújtott sütit. Nem mutatom ki neki, de párat félre téve a többit szépen kidobom a kukába. Én ennyit nem eszek meg, Hienékhez meg nem tudom mikor megyek át. Ők legalább örömmel fogadják a sütijeimet, bármilyenek is legyenek. Max kóstolás után megmondják, hogy legközelebb ha lehet ilyet nem…Fogom magam és elkezdek egy új adag tésztát kikeverni. Bár érzem magamon, hogy fáradok, nem is kicsit, de ha már ennyire egy p*cs… akkor csinálok neki sima csokisat…. Felszökik szemöldököm reakciójára. Szóval még ehhez sincs kedve. Igazán kimondhatná kerek-perec, hogy hagyjam őt békén. Láthatóan most nem igen vágyik a társaságomra. -Ha ekkora kényszer neked, akkor nem kell, egyedül is tudok filmet nézni.-Iszonyatosan hiányzik nekem a bátyám. Igen itt van, látom, beszélünk, de nem bátyámként van itt, hanem mint egy aggódó szülő, egy nevelő. Meg is lepődtem volna, ha azonnal igent mond a kérésemre. Felkészültem a kérdésekre, így mindent előre jól elterveltem reménykedve abban, hogy elenged. -Két hét múlva pénteken lenne. Este nyolckor kezdődik.-Hétköznapi koncertre nem is mernék engedélyt kérni. De így, hogy pénteken lesz talán több az esélye az igenre. -Bejönni nem fog a koncertre. Nem laknak messze a helyszíntől, így gondolom hazamegy majd. De Hiennel lennék, ismered őt. Ő sem az a vad bulizós csaj. Sőt koncertekre se jár el nagyon és tudja, hogy mit kell csinálnia, ha rosszul lennék. Én nagyon megbízom benne, ahogyan a családjában is.-De ő is bízhatna már bennük. Elég régóta ismerem őket és szinte már a kezdetek óta tudnak a betegségemről. Miután kikevertem a csokis piskótát egy pillanatra megállok és megtörlöm a homlokom. Nem mondok semmit, csak elmosom a muffin formát, majd ismét megtöltöm azokat, hogy Jace kaphasson sima csokisat is. Amint bekerül a sütőbe az adagja elcipelem magam a kanapéig, ahol szépen hosszan elnyújtózom. Bár sok mindent el kell még mosogatnom, de most úgy érzem, ha nem fekszem le pihenni, akkor a pult mellett ájulok el.
Tulajdonképpen nem várom, hogy megértse sokszor miért vagyok feszült és ingerült, amúgy sem tud sokat arról, hogy mivel is foglalkozom, egészen jól beadtam neki, hogy az edzőterem előtt futárkodtam és utána lett pénzem a teremre. Azt egyből gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni a bejárónő ötlete, de hát jobb lesz mindenkinek, majd ha olyanja van, akkor elküldi vagy mondja neki, hogy valamit ne csináljon, kénytelen lesz rá hallgatnia, ha akar fizetést a nő. Persze, most még ezzel is jön. - Nem kell mindent ennyire túlgondolni, megértem tini vagy, de akkor sem kell, rakd be a filmet. - úgyis elég, ha elindítja a telefonon és már kint is van az okos tv-n. DE hát tudom én, hogy ez a sütögetés okkal van, nem nehéz rájönni, az az ok pedig elég hamar kiderül. Péntek még okés, aznap elmehet ilyenkor is koncertre, ha egy normális tini lenne normális problémákkal, akkor nem is érdekelne. De az állapotát elnézve talán jobb, ha nem engedem el felelőtlenül. - Szóval pénteken. - elgondolkodom, én pénteken amúgy sem leszek itthon, így talán nem is baj, ha nem fog megint unatkozni és itthon ülni, de... még mindig bennem van a félelem és az aggodalom. - Legyen... - mondom végül, tudom, hogy nagyon fog örülni, de ő is tudja, hogy ez egy ritka alkalom lesz, nem csinálunk rendszert az ilyenekből. Veszek egy sima csokisat, amjd hálásan rámosolygok, és odabújok hozzá. - Na mit nézünk prücsök? - kérdezem tőle, majd a tv-re bámulok.
-Pff… ezt most úgy mondod, mintha te sose lettél volna Tini. És nem, nem gondolom túl, csak konkrétan ez érezhető a szavaidból.-De persze tudom mindig velem van a gond, én vagyok mindenért a hibás és a többi. Valahogy nem hiszek neki, hogy tényleg akarna velem filmet nézni. Mindenesetre, ha befejezem a második adag sütit is biztosan hamar be fogok aludni majd a filmen, bármi is legyen az. Amíg agyal a dolgon nem veszem le róla a tekintetem. Nagyon bízom abban, hogy elenged. Nem sűrűn szoktam tőle ilyet kérni, mert tudom, hogy nem szívesen enged el, hiába nem lennék egyedül. Valahol megértem őt, hogy aggódik értem, de igazából itthon is bármi történhet velem, és sokszor vagyok itt egyedül. Végül mikor beleegyezik egy széles mosoly kúszik az arcomra. Odasétálok hozzá, majd egy nagy cuppanos puszit nyomok az arcára. -Köszönöm!-A sütit befejezem, beteszem az utolsó adagot is, majd miután az is kisült ismét leülök a kanapéra, hogy végre pihenhessek. -Nekem igazából mindegy mit nézünk…. Hmm mit szólnál az Aquamanhez? Tudod… Jason Momoa!-Kacsintok egyet, majd felnevetek. -Oké van benne egy dögös vörös is, bár nem tudom neked melyik fog jobban bejönni.-Igen tudom, hogy a bátyus nem feltétlenül csak a női nem iránt érdeklődik.
Kezdőlap
- 
