Elle egy igazán tehetséges művész, kinek a kisugárzása magával ragadja az embert. Milliók rajonganak érte, és a munkásságáért, sokan akarnak rá hasonlítani és kapcsolatot kialakítani vele. A határozott, talpraesett és vidám külső azonban egy végtelenül törékeny lelket rejt, melyet nem sokaknak sikerült még megismerniük.

"Egyszerűen szenzációs, amit ez a csaj csinál a színpadon. Tele van energiával, és professzionális mindaz, amit leművel. Imádja a közönség, ehhez kétség sem fér. - The Forbes "

"Zenei tehetség, minden porcikáját átjárja a muzsika és látszik rajta az, hogy élvezi. Ezzel sokat ad a közönségének is, nagyon kedves és jó a humora. - Egy rajongó"

"Jó vele együtt dolgozni, alapvetően meg lehet beszélni vele a problémákat, mindig tudja azt, hogy mit akar, határozott és szeret irányítani. Igaz, neki is megvannak azok az apró sztárkliséi, melyektől talán soha nem tudna megszabadulni. Ha rossz a kedve, akkor viszont elég tüzes tud lenni és szeszélyes, ennek ellenére nem bántam meg azt, hogy neki dolgoztam - táncos - Texas tour"

"Ez egy bolond k..va, akit végig döngetett az összes lemezkiadó tulaj, egy nem normális nő, összetörte a kamerámat! Őrült r..anc! - fotós, Firestorm"

"Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek ismerik. Nagyon zárkózott, és elég nehéz vele összebarátkozni. Kedvesnek kedves, ha épp nincs rossz kedve. De ami azt illeti, még nem sűrűn láttam jókedvűnek őt. Valami nagyon bánthatja, múltkor is sírt. Nem vett észre, de én láttam őt. - takarítónő"



♪ muzikális  ♪ őstehetség ♪ kaméleon ♪ színésznek nem a legjobb ♪ dohányos ♪ bolondos ♪ melankolikus ♪ francia ♪ amerikai ♪ dögös ♪ fura ♪ sznob ♪ gyorshajtó ♪ fitt ♪ profi ♪ könnyűvérű? ♪ egyedi ♪ palacsintaimádó ♪ állatbarát ♪ autómánia ♪ kitartó ♪ fáradhatatlan ♪ perfekcionista ♪ őrült ♪ bulvárutáló ♪ paparazziboxoló ♪ titokzatos





- Asszonyom, bocsánat..csak az..- ijedten rezzentem össze, amint megláttam a tükörben feltűnni a hirtelen rám törő Garcia. Idegesen kaptam köntösöm pántjai után, hogy azonnal összefonjam a selyem anyagát testem körül, de még így sem voltam elég gyors ahhoz, hogy a férfi ne láthassa meg a testemen éktelenkedő hegeket. Elég volt csupán a tekintetébe néznem, hogy lássam barnáinak mélyén a döbbenetet, melyet zavartság váltott fel. - Ezerszer mondtam már, hogy a szobámban ne zavarjatok, és kopogjatok, mielőtt beléptek! - dühösen csattant hangom, mire a férfi megtorpant, s elnézést kérően sütötte le a szemét néhány másodperc erejéig. Nem volt jellemző az, hogy hozzám beléphessenek, ő azonban nyugtalannak tűnt, s gondterhelt vonások futottak végig az arcán. - Bocsásson meg asszonyom, tényleg nem akartam zavarni, csak...az anyja van a telefonban, és azzal fenyegetőzik, hogy ha nem beszél vele, akkor kitálal a sajtónak. Öhm...talán inkább beszélnie kellene vele. - a küszöbnél megtorpanva, felém nyújtotta a készüléket, miközben én magam sem tudtam azt, hogy mit kellene tennem, s mit kéne mondanom annak a nőnek.

Tulajdonképp gyűlöltem őt, és nem akartam beengedni az életembe. Hiába is fenyegetőzött a sajtóval, még ezzel sem tudott rávenni arra, hogy egyáltalán szóba álljak vele. Éppen ezért - bár Garcia szuggerálni próbált a tekintetével- nem vettem át tőle a készüléket.
- Nem akarok vele beszélni, mond meg neki, és hagyj magamra - szavaim keménységet, s feszültséget hordoztak magukban, így a latin származású Miguel is jobbnak látta, ha nem zargat tovább, s magamra hagy.

Amint elhagyta a helyiséget, s ismét a szobám falai közt maradhattam a magányommal, mély sóhaj tört fel a mellkasomból.
Ismét a tükör felé fordultam, s megtámaszkodva a sminkasztalon, fürkészni kezdtem vonásaimat a tükörben. Az arcomról egy kiló festék se tüntethette volna el a bennem kavargó érzéseket. Pocsékul voltam, a torkomat gombóc szorította, s egyáltalán nem volt kedvem elmenni arra az ostoba partira.

Néhány óra is megterhelőnek tűnt ebben a közegben, ahol mindenki azt várta tőlem, hogy mosolyogjak, vágjak jópofát mindenkihez és tegyek úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig egyáltalán nem voltam jól. Mérhetetlen fáradtságot éreztem, amin az egy pohár elfogyasztott pezsgő sem segített, sőt. Menni akartam.
- Menjünk már Martin - kérlelően pillantottam a menedzseremre, aki épp bájolgó diskurzust folytatott az egyik lemezkiadó vezetőjével. Nem is igazán tetszett neki az, hogy félbe akartam szakítani ezt a nagyszerű estét, de a férjem után megfogadtam, hogy soha többé nem fogom hagyni azt, hogy bárki beleszóljon az életembe. Éppen ezért Martin is tehetett nekem egy szívességet. S mivel szerencsére még mindig én diktáltam, így ő sem tehetett mást, elköszönt a nagy emberektől, szétosztott néhány névjegykártyát, integetett, s mosolygott még azokra, akikben potenciált lát, majd csak ezután hagyhattuk magunk mögött a termet.
- Tudod, egyáltalán nem értelek. A szakma legnagyobbjai vannak itt, jelenleg a lábaid előtt hevernek, te meg csak úgy felállsz és itt hagyod őket? Elle, ez őrültség!
- Nem az, és ne hajtogasd nekem ezt, fáradt vagyok.
- Fáradt vagy, mindig fáradt vagy Elle mostanában. Ha ezt nem hozzuk össze, akkor húzhatjuk le a rolót. Szerinted mégis meddig lehetsz így a toplisták élén, ha nem adsz ki új számokat, hm? Ha nem megyünk új turnéra, akkor szép lassan el fogsz tűnni a színről és Niki Minaj-ok fognak arrébb pöccinteni.
- Ne beszélj róla így, nagyon is tehetséges.
- Leszarom, te annál is tehetségesebb vagy, érted? - a Martinnal való beszélgetésem a ruhatártól egyre feszélyezettebbé vált, s már a fejem is megfájdult, amikor Garcia lépett oda hozzánk, s félbeszakította kettősünket.
- Hátulról kellene mennünk, mert megtudták, hogy Ön is itt van és odakint összegyűltek a rajongók, meg a sajtó.
- Előbb hadd lássam, mennyien vannak. Talán még jól is jöhet Elle-nek néhány fotó - jegyezte meg Martin, még mielőtt én bármit is mondhattam volna, s Garcia vezérletével megindult az ajtó felé, hogy ő maga is szemügyre vehesse a felhajtást. Már csak ez hiányzott. Miért is kellett nekem egy másik ilyen pasassal leszerződnöm?
- Elle! Egy fotót? - gondolataim közepette, a semmiből termett mellettem egy köpcös alak, akinek csíkos inge alól a nyakában lógó aranylánca is felcsillant. Ennél azonban még vakítóbb volt a vaku, amivel az arcomba villogott, s hiába próbáltam a kezeimmel hárítani a váratlan ostromot, a fotós jobbra-balra lépdelve igyekezett minél több képet készíteni rólam.
- Ne csinálja ezt, hagyja abba! Miguel, Martin! - próbáltam jelezni a kísérőimnek, ezzel egy időben azonban még egy nem várt fordulat következett be. Erősen szorultak férfiujjak a felkaromra, s hirtelen rántottak arrébb a fotós elől, hogy aztán a falhoz passzírozzanak.
- Charlie??
- Soha nem veszed fel azt a kurva telefont, de egyszer úgyis beszélnünk kell! Te az enyém vagy, megértetted?
- Ne..Charlie, eressz el ez fáj! - ijedten néztem farkasszemet a férjemmel, akinek tekintetében düh és bosszúvágy lángja lobogott. Úgy éreztem, hogy képes lenne ott helyben megfojtani, de váratlanul ott termett Garcia, s erővel tépte le rólam a férjemet, miközben Martin a fotóst igyekezett arrébb taszítani a közelünkből.
- Jól van asszonyom? - Végül Marlon is megérkezett - a másik testőröm - aki segített rám adni a kabátot, majd a hátsó kijárat felé terelt.
- Jól, csak menjünk haza. - Valójában nem voltam jól, s nem éreztem azt, hogy már valaha is jól leszek...