"Értem én, csak leszarom!" A legtöbbször ezzel a kifejezéssel az arcomon lehet látni, mert egyszerűen nem érdekel  mások nyomora, és mindenféle vélt és valós bajai. Nekem is megvan a magam baja, mégsem árasztom rá mindenkire, hogy jajj képzeld de pocsékul vagyok… Az ilyenek… nagyon idegesítenek engem. Igen, azt gondolhatod hogy bunkó vagyok, és nagyszájú mindenkinek beszólok típus, pedig nem igaz. Na jó, nem teljesen igaz mert képes vagyok elveszíteni a hidegvérem, amire általában olyan büszke vagyok. Ilyesmikkel könnyű kihozni a sodromból, de nem vagyok mindig ilyen méregzsák, kifejezetten szeretem a nyugalmat és ha egyedül hagynak. Nem vagyok depressziós, félreértés ne essék, de a magány a legjobb barátom, és mivel gépekkel dolgozom, gyakran vagyok magamban, ami nekem megfelel. Igazán nem kerülöm az embereket, ők szoktak kikerülni engem, de nem értem miért. Ítélkező, előítéletes társaság, ch! Rendben van hogy nem vagyok cicababa de azért egy ogre sem. Bár rám is igaz a mondás hogy rút kiskacsából lettem hattyú, mert  a gyerekkorom rémesen telt. Az a kislány voltam, aki mindig el tudott tűnni a tömegben, annyira nem volt semmi különleges bennem, se a szépségem, se az alkatom, semmi. Most viszont büszke vagyok a szürkés szemeimre, a telt ajkaimra és kissé gömbölyded majdnem szív alakú arcomra. Nincs önértékelési zavarom, és szívesen próbálok ki új sminkeket is, és új ruhadarabokat amennyiben azok színe fekete vagy vörös vagy hasonló árnyalatok. Rózsaszín kizárva!
Nos de ha nem vagyok semmi ilyesmi, akkor mégis milyen? Hát. A franc se tudja. Szeretek sok mindent, olvasni, kódolni, chatelni és játszani is online játékokkal. Onnan jött a Hanare mint becenév, a legtöbb helyen így vagyok regisztrálva és a lehető legtávolabb áll tőlem a japános csengése miatt. A legtöbben biztos valami anime imádó kislányt sejtenek a név mögött. Tény hogy szeretem őket, de kevés van amit egynél többször megnézem, persze nem kizárt. A zenéik is jók, talán mert annyira mások mint amiket mi ismerünk. Szeretem ha valami más, nem olyan egyhangú és unalmas. Igazából eléggé elviselhető vagyok és valamennyire még művelt is, és meg is csillantom neked ezt az oldalam, ha nem mászol bele a személyes terembe, nem nyomulsz rám mint valami Casanova és nem vagy seggfej. Akkor láthatod hogy imádom a zenét, és elmegyek egyedül is koncertre ha senki más nem jön velem. Szeretek olvasni is, főleg fantasyt és vámpíros démonos könyveket és könnyű velem ezekről beszélgetni is. A kedvenc zeném naponta változik.
Mindemellett ott a kérdés, hogy na de csaj vagyok, meg rendőrség, meg programozó. Hol van az kőbe vésve hogy csak pasik lehetnek ilyenek? Én nem lehetek ilyen kocka? Miért ne lehetnék? Szóval nálam ez a három remekül összejön. Szeretek játszani és minden programot és a feladatot új kihívásként élek meg. Rendelkezem némi szarkasztikus, fekete humorral, de ha valaki megérti a poénjaim, és hasonlóval válaszol, akkor könnyű nevetésre bírni. Nem vagyok egy életunt goth picsa, csak gondosan megválogatom kivel állok szóba és kinek mutatok többet magamból. A többiek lássák csak a gothos antiszociális seggfejet.

Utószó:
-Ha az utcán látsz, többnyire feketében láthatsz, és egy hatalmas fejhallgatóval, amit napközben a nyakamba ejtve hordok.
-Gyakran napszemüveg az orromon, nem feltétlen a nap miatt, hanem hogy elrejtse a sminkkel már nem eltakarható bevásárló táskáim a szemem alatt.
-Nagyon rossz alvó vagyok.
-Tél közepén is képes vagyok fagyit enni
-Közepesen vagyok csak jó szakács
-Kávé, energiaital, cigi, nem kell részteleznem, ugye?
-Szeretem az egzotikus gyümölcsöket
-Green Day rajongó vagyok
-Gyűjtöm a tollakat, szóval ha felelőtlenül az asztalon hagyod…. Magadra vess.
-Tekintélyes gyűjteményem van bicskákból
-Több fülbevalóm van
-Bár rendőrségi munkát végzek, még bejönnek a rosszfiús pasik
-Be nem vallanám de plüssökkel le lehet venni a lábamról
-Akkor is jó lehetsz velem ha hozol nekem kávét
-Rémálmom a bevásárlás és sok idióta ember
-Remek dolog az online rendelés. Komolyan nekem találták ki.
-Van jogosítványom autóra és motorra is. Már csak motor kellene
-Allergiás vagyok a mogyorókrémre. Sírok, hogy lehet valaki ennyire finom dologra allergiás?
-Utálom a One Directiont.
-Szeretem a verseket.
-Be nem vallanám, de van egy cuki fülecskés pulcsim otthon.
-Nem szeretem a kisbabákat.


Totálisan hajnal van amikor csörög a telefonom. Azt se tudom hány méter, mi merre, én ki vagyok, igen ki vagyok ettől a reggeltől, de úgy értve hogy személyiségileg... mindegy! Álmosan, begyógyult szemekkel tapogatózom a telefonom után, és rápillantok, ólomsúlyú pilláim alól. Kiírja ugyan a számot, de nem ismerős. Felveszem és kómásan közlöm.
- Halló? - igen, ezt mind. A zaklató hallhatóan felismeri a hangom, és máris löki a rizsát, én meg félkönyékre emelkedek, és csukott szemekkel, félig aludva próbálom elkapni a lényeget. Az a sok túlóra kikészít teljesen. Nem is tudom minek vállalom ennyire túl magam. Ja de, mert jól fizet. És az életvitelemhez kell a pénz, hogy el is tudjak tenni, és mindig ugorhassak ha kijön egy új rész a kedvenc játékomból, meg playit belépőkre...
- Crys!! - kiált bele egy hang a telefonba mire felriadok ábrándozásomból.
- Miaz?  - kérdezek vissza enyhén álmos hangon.
- Beszélek hozzád éppen egy ügy kellős közepén vagyok hajlandó lennél figyelni is rám? - kapom máris a virtuális fejmosást, amit sosem viseltem jól, de végül feltornászom magam ülő helyzetbe.  
- Persze, Dana még jóhogy figyelek, amikor két órája feküdtem le, mire befejezte a legutóbbi ügyedet, de köszönöm kérdésed, ébren vagyok - vágok vissza, mivel alapvetően nem vagyok agresszív de ilyenkor kicsit magasabb a vérnyomásom mint szokott. Ezt valószínűleg ő is érzi, mert kissé lágyabban, békülékenyebben folytatja, aminek az a lényege hogy azonnal be kell mennem az örsre. Jah igen, a rendőrségen melózom, hát nem meglepő?

Sosem volt célom hogy a rendőrségen dolgozzak, de még csak az sem hogy emiatt végigcsináljam a felkészítő tréninget hogy átmenjek a gyakorlati részeken, ahol a fizikum is számít. Igazából semmi célom nem volt ezzel az egésszel kapcsolatban, nem voltam olyan gyerek, aki már óvodásan tudta hogy ő már pedig ez vagy az lesz. Én csak sodródtam az árral, és igyekeztem túlélni az iskolákat. Azért ez elég meghatározó része az ember életének. Gondolj bele, éveken keresztül napi hét nyolc órát töltessz a többiekkel egy teremben, az embernek vagy rohadt jó élményeket okot vagy nagyon rosszakat. Na találd ki nekem melyik volt. Az általános még elment valahogy, de a középiskola… Rémálom a köbön. Én voltam a furalány. A társaság szélére szorultam, mert nem szerettem az éppen aktuális divattrendeket, az épp menő színészeket, nem voltam szerelmes Jensen Acklessbe vagy a One Direction srácokba, és még csak műkörmöm sem volt, vagy elrejtett tetoválásom, ami miatt idegeskedhettem volna minden tesi óra előtt.
Néha ha belegondolok ezekbe az évekbe, irigykedem azokra, akiknek ezek bulizással, jó társasággal, és sok baráttal teltek el. Nekem sosem voltak, és egy két ember volt csak a osztályban akikkel beszélgettem vagy akik egyáltalán észrevették, hogy élek és én is odajárok. Mindenesetre nehezen túlélhető időszak volt, akkor szoktam rá a cigizésre is. Na persze gondolhatjátok hogy anyámék hogy kiborultak miatta, de ők sosem értettek meg engem. Szerettek és megadtak nekem mindent, amiről úgy gondolták hogy szükségem van rá, de egyikük sem látta a soha el nem sírt könnyeim, egyik sem látta a mosolyom mögötti szomorúságot. Nem hibáztatom őket, nehezen beszélek az érzéseimről, és nehezen nyitok mások felé is, de… Mindegy, nem is fontos. Azért mesélem csak el, mert ez mind mind hozzájárult ahhoz, hogy miért is vagyok most ilyen, amilyen. Egyedül.
Mivel nem igen volt társaságom, kellett valami alternatíva, amivel az időm eltölthetem, és így jelentek meg a könyvek és videójátékok. Hamar belejöttem, és rájöttem hogyan tudom feloldani a plusz pályákat vagy kikerülni egy-egy extra szivatós küldetést és rájöttem hogy ez érdekel engem. Számtechből mindig is jó voltam, de elkezdtem komolyabban venni, ismerkedni a html-el, a programozás alapjaival és meglepő módon ezzel mentem tovább hogy ezt akarom csinálni. Anyáméknak persze csalódás volt hiszen derek a bátyám orvos lett, én meg csak "kockulni" akarok egész életemben. A gépek megértenek, nem pofáznak vissza, és írásban mindig is könnyebben kommunikáltam mint élőszóban szóval… Meg persze gamer "konferenciákon" is részt vettem és a mai napig szívesen játszom mondjuk WoW-al vagy WoD-al. Természetesen az sem használt anyámék felől hogy folyton azt hallgattam hogy miért pont ezt akarom csinálni, meg hogy válasszak értelmesebb foglalkozást, meg hogy annyi lehetőség áll előttem. Aztán mégis hol? Nem akarok tucat lenni, egy a sokból. Itt kitűnhetek a tudásommal, az új programok mindig kelendőek, és mindig, mindig kell valamit feltörni, szerkeszteni, bütykölni. A programozás megadja nekem azt a szabadságot ahol én lehetek a teremtő, hiszen én írom meg a programot, és mondom meg hogy mi hogyan működjön. Nem egy kész rendszert kapok, hogy ismerjem meg, az… az túl egyszerű, abban semmi kihívás nincs, betanított robot munka szinte.
Miért pont a rendőrség? Véletlenül. Egyetemen voltam végzős, és volt egy felhívás hogy valami rendőrség számára hasznos programot kell írni és tesztelni, és akié a legjobb lesz annak munkát ajánlanak, és a programot elfogadják diplomamunkának is. Kaptam az alkalmon és telefonos applikációt programoztam, amivel egymás helyzetét be tudják mérni, és amolyan jelzőként funkcionál hogy egyes bűntett helyekhez ki van a legközelebb és ki ér oda leghamarabb. Volt ugyan egy két bug benne, de mivel ez egy google mapsre épülő program nem az én hibámból, szóval a program működik. Elismervényt is kaptam róla, és később fel is hívtak hogy alkalmaznának. A főnököm szeme persze ragyogott mikor kiderül hogy cyberangyal is vagyok mellette és bejutok olyan helyekre is amire ők nem tudnak, vagy nincs elég idejük ezzel foglalkozni, és máris csiszolatlan gyémánt lettem a szemében. Tipikus apáskodó fazon, de… őt kedvelem.  A kollegáimmal is többnyire jól kijövök, de egy két összezördülés természetesen elkerülhetetlen.  

Befordulok a rendőrség elől, és kiszállok a kocsimból, nem a legújabb példány és nyögöm a részletét, de kell, mivel elég sokat kell vezetni és mászkálni. Kezemben egy doboz energia itallal slattyogok fel a rendőrség lépcsőjén, hogy szembe nézzek a Dana által hozott, SOS feladattal, így két óra alvás után... Csodálatos lesz, tényleg, és később még a dokinál is jelenésem van amiatt a hülye rendszeres szűréses papír miatt.... Tényleg remek ez a nap....