Ha Aiden fenekéről van szó, akkor úgy érzem, miután átléptem a határt, hogy hozzá merjek érni, nincs visszaút. Egy ilyen érintés lehet gyengéd, szeretettel teli, vagy éppen ennél sokkal bensőségesebb is, most inkább kedvesen simítom meg, de kiélvezem a pillanatot, hogy megtehetem szobám négy fala között, mivel azon túl ritkán fog megadatni. Megbújik mosolyában egy cseppnyi huncutság, de nem változtat az érzéseimen, nincs jobb, mint mikor így néz rám, ennyire felemelően és boldogan.
Mintha a legpuhább anyaghoz érinteném számat, mikor megpuszilom, egy ideig nem távolodom el tőle és közelről láthatja fékezhetetlen mosolyomat a belőle feltörő kuncogásra. Tényleg kuncog? Nagyon édes, megmelengeti szívem ez a hang, de egyszerre borzongok is bele, képtelenség, hogy ennyire sok érzelmet váltson ki bármi is, illetve úgy tűnik még sem.
Válaszként az eldöntendőkérdésére kezem végig vezetem combjáig és pihentetem, amíg csak lehet. Álcáznom értelmetlen már magam, nagyon élvezem feszülő lábát kezem alatt és hogy olyan természetesnek hat tőlem ez az érzelmekkel teli cselekedet, mintha nevemet írnám le egy szerződés aljára. A különbség, hogy a tőlem kapott aláírás most a csók volt, melyet a beszélgetésünk után kapott és eddig ilyet más nem kapott.
Belül most hátamra dobom magam és őrült módjára fogom meg arcomat és dülöngélek, míg lemoshatatlan mosoly díszeleg arcomon és a gyönyörtől csillog szemem, ahogy megint olyan aranyosan elneveti magát, de az még a helyzethez mérten is túlzás lenne részemről, helyette simítok végig párszor lábán. Megdermed a mozdulatom az Imádlak. szó hallatán és biztos így fogok mindig érezni a jövőben is, mikor újra és újra ki fogja mondani, mert remélem meg fogja tenni, mivel újszerű élet kezdődik ilyenkor bennem.
Feleszmélek, hogy már nem ül rajtam, így mellé fekve vizsgálom meg vonásait aprólékosan, a még megbújó mosolyától kezdve, orra hegyén át, szemének vonaláig, bár a párna kissé takarja, nagy bánatomra, de ahol sikerül, ott megnézem Őt. Fel-fel nyitja kedves szemeit, ilyenkor nem habozok azokba nézni.
Szigorúbbá váló arca után már érkezik is kérdése én pedig nem szeretnék rá nézni, míg felidézem magam előtt Samantha arcát, alakját és vonásait, bár nem esik nehezemre, volt már lehetőségem végig nézni rajta és megjegyezni mindent, ami ő. Érzékelem, hogy felül mellettem, ez némileg zavar is, de nem láthat különösebb érzelmet rajtam. Nem nézek rá, ők ketten teljesen mások és nem szívesen mosnám össze kettejüket.
Mintha egy festményről beszélnék, úgy vázolom fel Samantha-t Aiden előtt és beszélek a viszonyunkról, kapcsolatunkról, ami sosem lehetett olyan, amire a lány várt volna. Elmondom, hogy igyekeztem női szívét elvarázsolni ajándékokkal, eleinte örült is neki, bár inkább tudatosan kerestem neki mindig valami apróságot, nem pedig úgy, hogy valamire rápillantva eszembe jutott volna. Erre persze hamar ráeszmélt, mikor megkérdezte, hogy miért pont azt vettem meg neki, amit. Hiába, megérezte, hogy inkább barátságból szólnak a tárgyak neki.
Aiden igyekszik vígasztalni, bár nem érzem okát, egyetlen bűnöm, amellett, hogy megcsaltam páromat, ami nem szép cselekedet még a mi körünkben sem, de minden magától történt, hogy nem érzek szomorúságot, amiért nem tudok eléggé kedvében járni.
-Igyekszem az lenni-válaszolok neki, ekkor felé nézek és elkomolyodok. Nem tudom miért, de úgy érzem megosztanám vele a szexuális kontaktusokkal kapcsolatos gondjaimat. Mintha csak figyelmeztetni próbálnám, hogy mivel jár együtt a velem való együtt lét, emiatt zavarba jövök, hiszen ez azt jelenti, hogy elgondolkodom azon, hogy egyszer mi ketten… Az eddig tapasztaltak szerint Aiden mellett nem lennének gondjaim.
Nyelve egyet már nem nézek rá és mondom el azt, ami már érzelmeket ébreszt bennem, kellemetleneket, hisz ki élvezné, hogy bevallja, nem sikerül elérnie az ágyban, amit elvárnak tőle. Szokásomhoz híven nem mondom ki konkrétan a szavakat, jelen esetben nem a stílusom miatt, hanem mert kimondani képtelen vagyok. Nincs is rá szükségem, tökéletesen érti, hogy mire irányulnak szavaim, de velem ellentétben, ő nem szégyelli kimondani. Rászorulnak ujjaim kezére, melyek már megszokottan ismét az övében van. Egy ideig szorítom. Szükségesnek érezte kimondani? Kissé elfordítom felőle arcomat és így pihentetem meg azt a párnán. Egyre érzem, hogy eluralkodik rajtam a meleg érzete, aminek sejtésem szerint nem csak a kimondott szavak és emlékeke az okai.
Aiden annyira…, annyira szókimondó, már sokszor tapasztaltam, de mindig ledöbbent, nem is a szókimondása, én is az vagyok, hanem inkább annak nyíltsága és fesztelensége. Sok zavarba ejtő pillanatot, vagy inkább percet fog ezzel még okozni nekem, ebben biztos lehetek.
Kissé megemelem arcomat, tehát volt már lánnyal? Ez azt jelentheti, hogy eleinte ő sem ismerte a vonzalmát a férfiak iránt? Én is csak őt tartom annak, más sosem hatott még így rám. Megfeszülök és biztosan látja, mivel pontosan rám lát, mikor eszembe jut, hogy milyen reakciókat ébresztett bennem. Heves. Igen, nagyon heves volt, talán én még jobban.
Végül felülök, pont úgy sikerül, hogy előtte helyezkedem el, ám csak oldalról láthat.
-Elég kellemetlen erről a nehézségemről beszélnem-vallom be neki, majd lehunyom a szemem és úgy döntök, hogy mégis megteszem és jobban kifejtem, hogy miként éltem meg. Még soha nem adatott meg, hogy valaki meghallgassa, Samantha-nak mindig csak annyit mondtam, hogy nem megy. Nem megy, pedig szeretném neki megadni. Neki nem kell magyaráznom, hogy mi nem megy, hiszen fizikálisan is tapasztalhatja és láthatja rajtam az igyekezetet, mely azonban láthatóan nem mindig elég.
-Eleinte kisebb noszogatás hatására nem voltak gondjaim, pedig előtte sosem láttam női testet és azt hihetné az ember, hogy egy korombélinek már ez is elég lenne ahhoz, hogy valami megmozduljon bennem-kezdek bele lassan, magam elé meredve, miközben hálálkodom magamban, hogy nincs fényes nappal, akkor nehezebben beszélnék így magamról. Fel sem ismerem, hogy bevallom Aiden-nek, Samantha az első és egyetlen, kivel megosztottam ágyamat, előtte sosem néztem senkire sem, nem éreztem szükségességét, a testi élvezet nem mozgatta meg fantáziámat és igazán azóta sem, mostanáig.
-Igyekeztünk megtalálni, hogy…-mi az, mivel fellehet kelteni az érdeklődésemet, folytatnám, de nem vagyok rá képes. Valóban erről beszélek most neki? Nagyon kipirulok, teljesen kitárulkozom előtte és kommunikációs nehézségekbe ütközök. -Végül ő is beletörődött, hogy enyhén fogalmazva egyirányú a kapcsolatunk. Mindig is feladatomnak éreztem, hogy jó társ legyek és jól teljesítsek, de egy idő után elmúlt a csalódottságom ás felváltotta a megnyugvás, hogy megszűntek az ilyen irányú kérései, így már nincs mi emlékeztethet arra, hogy mi az, amire nem vagyok képes-nyugodtnak érzem magam, de még a szokottnál is lassabban beszélek, forgatva a szavakat, jól meggondolva, hogy mennyire illendő ezt kibeszélnem. -Tudom, hogy nem jó neki. A golfos találkozásunk során azt hittem, hogy kész lennék ismételten felélénkíteni a kapcsolatot és Sophie-t megkérdeztem, mit tud a szerelemről, de nem Samantha arca jelent meg lelkiszemeim előtt-végre felnézek Aiden-re, ennél jobban képtelen lennék nyomatékosítani, hogy rá gondolok. Még ha konkrétan nem is tudom kimondani, hogy szeretem, legalább ilyen módon képes vagyok rá.
Végül igyekszem elterelni a ködöt, hogy nem tartom Samantha-t hibásnak, vagy nincsenek rossz érzéseim iránta, ahogy neki az én hibámat, úgy nekem az ő ebből fakadó rossz hangulatát kell elfogadnom, az elfogadás fontos mindenféle emberi kapcsolatban, ezt már rég megtanultam.
-Igen, tökéletesen illik hozzám-ismétlem meg szavait határozottan, ezt nem tagadom, ki van találva a kapcsolatunk és az üzleti világba lett megalkotva. -Beszélni fogok vele és úgy vélem, mind a kettőnk megnyugvására ezután már hivatalosan is csak, mint nő és férfi leszünk, nem pedig egy pár-fogalmazom meg hozzáállásomat, majd nekidőlök Aiden mellkasának, még mindig oldalvást ülve neki.
-Olyan ember lennék, ki ellehetetleníti a kapcsolatokat? -kérdezem meg Aiden-t, mintha lenne rá alapja, hogy válaszolhasson, hiszen nem tudja milyen a páromnak lenni, bár abban biztos vagyok, hogy vele minden más lenne. A kérdés így inkább csak magam felé irányul, de Aiden-nek dőlve pontosan tudom a választ. -Veled nem-suttogom végül szinte ki sem mondva a szavakat és remegek bele a gondolatba, hogy egy kapcsolatot ajánlottam fel Aiden-nek. Nagyon jó lenne, nagyon szeretném.
Kezemet térdére rakva pihentetem meg és vonom még közelebb hozzá magamat fáradtan és feldúsúlva érzelmekkel, minddel, amit iránta érzek és a megkönnyebbüléstől, hogy Samantha-val is vége lesz mindennek. Tudom, hogy már egy ideje ez a gondolat van közöttünk, de ő sosem tenné meg a szüleink miatt, én pedig az üzlet miatt, illetve, soha nem tettem volna meg, de meg fogom lépni.
-Elmeséled? -kérdezem meg félénken, bár nem tudom, hogy tudja-e, hogy mire is utalok ezzel. A lányokra, kikkel együtt volt, valamiért kíváncsivá tett, hogy ő hogyan élhette meg. Volt olyan, akivel jól érezte magát? Volt már férfival? Ha érdi a kérdésemet, akkor biztosan nagyon nyílt válaszadásban lesz részem.

A magamnak szabott határoknak köszönhetően, melyeket gondosan építettem ki, még ha át is lépem őket, nem fogok tudni sohasem úgy beszélni érzéseimről, ahogyan azt Aiden teszi, a közelébe sem érhetek. Rajta érződik, hogy elfogadta a helyzetet, amiben van, az irányultságát, én pedig ha csak rágondolok, hogy mit jelentenek az iránta táplált érzéseim, bűnösnek érzem magama. Mert eddig nem észletlem és mert nem ez a megszokott, nehezebbé teszi az életet.
Elfordulok tőle, a zavar teszi ezt velem és az elgondolkodás, hogy vajon mindig is ennyire könnyedén mondott ki ilyen szavakat, vagy tanulható?
Bocsánatkérésére értetlenül nézek rá, némiképp szigorúan is. Ezt nem kell tennie, nincs miért bocsánatot kérnie. Elengedem kezét és megsimítom karját, ameddig csak felérek így fekvő helyzetben, míg ellágyulnak vonásaim, majd visszaérek ujjaihoz és szorítom meg bíztatóan.
-Soha semmiért nem kell bocsánatot kérned. Se, ha más a véleményed, se, ha valamit ki tudsz mondani, de esetleg én nem-mondom ellentmondást nem tűrően. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki ki tudjon maga mellett állni, ebben nagy gyakorlatom van és ha tudok, akkor segíteni fogom, hogy ő is elhiggye, nincs olyan, hogy rosszat mond, maximum a körülmények lehetnek nem teljesen megfelelőek, de ha kettesben vagyunk, akkor semmitől nem kell tartania, vagy félnie, hogy kimondhatja-e. -Azzal, hogy kimondod, amire én képtelen vagyok…, még ha zavarom fokozod is vele, csak engem erősítesz. Megmutatod, hogy minden, ami történik, az valóságos és nem bűn-mondom már a plafont nézve, nagyon lágyan beszélve. Egyszer talán én is kitudok majd mondani mindent, mindenesetre valóban megerősít, hogy megért, hogy tudom, érti a körmönfont megfogalmazásomat.
Már ülök és így folytatnám magánéletem egyik legbefolyásosabb pontjának változását egyik lépcsőfokról a másikra érkezve. Nehezen jönnek a szavak, még ha tudom is, hogy megszeretném vele osztani mindezt, de kis unszolásra szorulok, melyet meg is kapok tőle.
Megrándul arcom mikor az első olyan este jut eszembe, mikor hosszú próbálkozás után sem lett eredmény. Samantha akkor nagyon feszült volt és nem segítettem annak változtatásán. Csalódtam aznap este magamban.
Hálálkodva hunyom le szemeim és csak Aiden-re koncentrálok ebben a pár néma másodpercben, a kezeinkre, melyen át érzem törődését, de egész lényéből is. Megkönnyít mindent a szavaival, a tetteivel, a jelenlétével és mint vízfolyás ismertetek vele mindent, olyan részletességgel, amivel a megszabott határok még béke viszonyban vannak.
Megtudja, hogy Samantha az első nő életemben, ekkor sandán ránézek, hogy vajon miként érintheti, hogy ezt megtudta, hogy változtam-e bármit is a szemében, de ő töretlenül és bíztatva figyel továbbra is, ez pedig további erőt ad, hogy ne akadjak meg.
Egyik alkalom a másik után jut eszembe, ahogy számomra egyre kellemetlenebb mondhatni kísérletek és változtatások lettek eszközölve együttléteink során, csekély sikerrel. Még ha néha kiszolgáltatva is éreztem magam, akkor is beadtam derekam a cél eléréséhez.
Aiden simítása visszaránt a jelenbe egy nagyobb levegőbuborék hagyja el számat, szinte kiszakadva belőle. Sose néztem, vagy viselkedtem másként egyik este után sem és nem gondoltam, hogy hatással lehet rám, de belegondolva már másként gondolok rájuk. Jó érzés kimondani mégis ezeket, ha nem is tűnik úgy külsőleg, de egyre könnyebbnek érzem magamat.
Elmondom, bár nem konkrét számot említve, hogy egy ideje már nincs intimitás közöttünk. Ha szégyenszemre is, de azóta kevésbé kerülöm a Samantha-val való találkozásokat, bár idő hiányában rég nem volt alkalmunk eltölteni akár csak egy vacsorát is.
Kipirulok mikor a szerelemről való beszélgetésre térek. Egy párna mögé bújva igyekeztem elmenekülni a világ elől, vagy az érzéseimet igyekeztem elrejteni pont a világ elől? Valószínűleg az utóbbi, mivel a kettőt eddig összeegyeztethetetlennek véltem.
Az én szemléletemben egy kapcsolat egyenlő a kötelezettséggel. Hiszen elkötelezem magamat egy másik személy mellett és bár más, de szabályok szerint élünk tovább egy párként. A szabályok közé pedig a teljesítés is beletartozik az ágyban és tudom érzelmi szinten is, aminek betartását azonban én nem tudtam megtenni, ám erről tudattam Samantha-t is, miután egyértelművé vált számomra, hogy kedvességnél és odafigyelésnél többet nem tudok neki nyújtani.
-Igyekeztem nem feladatként tekinteni kettőnkre, de nem tudtam változtatni a tényen, hogy nincsenek elég mély érzéseim iránta, így már csak egy megszokott pontjává vált életemnek, hogy van egy barátnőm-válaszolom neki és talán most ütközik ki igazán a kapcsolatokhoz való hozzáállásunk.
A golfozással töltött napunk vízválasztó volt, több szempontból is, nem tudom, hogy Aiden-nek is, de szavaiból ítélve hasonló érzések lehettek benne akkor, mint, mik bennem is voltak. Meglepetten pislogok felé a csók hatása alatt, egyáltalán nem számítottam rá és elérte, hogy pírom még egy jó ideg helyén maradjon. Szégyenlősen nézek fel rá, amiért képes kizökkenteni egy szempillantás alatt és meg tudok feledkezni bármiről, ha hozzám ér.
Sikerül ismét Samantha-ról beszélnem és tudatom vele elhatározott döntésemet, hogy véget fogok vetni a már régóta hűvössé vált kapcsolatunknak. Meghallom némileg ijedt hangját és bár még mindig zavarban vagyok, de elszántsággal tekintek szemeibe, nehogy magát legyen képes hibáztatni, még ha az is az igazság, ha ő nincs, akkor egy párként, házastársként élem le életemet Samantha mellett.
-Aiden. A kapcsolat, amiben vagyok egyre csak elhidegül. Igen, megfordult a gondolat a fejemben, hogy javítsak rajta, ám már akkor kételkedtem benne, mikor ezt eldöntöttem, mivel ha bár elnyomva is, tudtam, hogy ennek nem ő az oka. Soha nem szokott eszembe jutni úgy, hogy akkora ütést kapjak itt belül…-teszem kezemet mellkasomra utalva szívemre. -…, mint mikor te jársz gondolataim között. Ami lényegében már az elhatározásom előtt, hogy esetleg javítok a párkapcsolatomon, megtörtént többször is-cikázik szemem az övéi között, remélem, hogy megérti, hogy mit kívántam mindezzel mondani. -Csak a tiéd a szívem és vele együtt én is-ejtem ki félve mindezt, szememben csillogással és nagyon szerelmesen, ennyire nyíltan talán még nem mondtam neki, hogy szeretem. Elrejtve arcomat dőlök neki és bújok mellkasához. Gyengének, legyőzöttnek érzem magam mellette, letepertek az érzéseim, amiket tőle kaptam és most igyekszem nem harcolni ellenük.
Egy elég negatív gondolat jut eszembe hirtelen, míg cirógató érintését érzem fejem tetején és hunyom le szemeim. Hangot is adok aggodalmamnak. Nem feltétlenül a már meglévő kapcsolataimra céloztam. Ismerem magam és tudom, hogy nehéz velem, mellettem, hogy sokszor olyan hirtelenséggel zárok vissza minden védvonalat, hogy azt nehéz nyomon követni. Emiatt vesztem össze EunSol-lal is és váltam kegyetlenül őszintévé Aiden-nel még korábban mikor elvittem az egyetemre. Tudatosan még nem tudom befolyásolni, de bántani nem szeretném egyikőjüket sem azzal, hogy ilyen vagyok. Elhatározom, hogy Aiden-nel nem leszek ilyen, hogy nagyon fogok figyelni és ha kell, akkor inkább nem kap azonnali választ, vagy reakciót tőlem, ha azt érzem, hogy nem lenen megfelelő a felszólalásom.
Nagyon jól esik, hogy tart, teljesen megnyugszom és ellazul minden egyes tagom, mintha egy teljesen más világban lennék. Érintésének köszönhetően boldogan szuszogok egyet, mintha csak olvasna gondolataim között, mindig tudja, hogy mikor szeretném, ha törődő kezeket, vagy érintést kapnék tőle.
Közelebb ülök hozzá, míg beszél, fejemet lejjebb csúsztatom, hogy mellkasán maradhasson és halljam szívverését. Soha nem gondoltam volna romantikusnak magamat, valójában azt sem tudom pontosan, hogy a jelenlegi állapotom mitől számít annak, hiszen kiszolgáltatva érzem magam és cseppet sem tekintélyt parancsolónak. Itt görnyedek Aiden karjai között, mint egy félős gyermek és mégis romantikusnak hív. Az utolsó pár szó teljesen a hatása alá von. Nem azt mondja, hogy a mai napját tettem boldogabbá, hanem az egész életét. Én is ezt érzem, de olyan gyermekien hangzott mikor eszembe jutott, kimondva viszont gyönyörű a gondolat.
Felemelve fejemet szakítom ki magam az egyre szorosabb és biztonságosabb ölelésből. Felnézek rá és hányszor lehet anélkül ezt gondolni, hogy már túl soknak tűnjön, de még gyönyörűbbnek és csodálatosabbnak látom Aiden-t, mint eddig, pedig nem hittem volna, hogy ez lehetséges.
Feljebb ülök és csókot nyomok füle alá a puha bőr felületre és nyakánál megpihenve kérem meg, hogy meséljen a lehető legfélénkebben. Reménykedtem benne, hogy nem fog visszakérdezni, mert ez azt jelenti, hogy magam kell, hogy rákérdezzek arra, ami érdekel. Szégyenlősen, szinte végig hozzáérve csúszok le ölébe. Fejemet lábára pihentetem úgy, hogy homlokom oldalához simuljon, bal kezemet dereka köré fonom, míg tehetetlenül tartom a másikat, melyet nem tudom, hogy hova rakhatnék anélkül, hogy még a jelenlegi helyzetnél is jobban zavart okozzon bennem, de tudom, hogy azzal is megszeretném érinteni, így végül csak beleejtem ölébe és érek combjához. Felhúzott térdekkel mászok ölébe a lehető legjobban és veszek mély levegőket, hogy nyugtassam szívem.
-A lányokról-szűröm ki fogaim között, ha nem tudnám, hogy mit mondok, akkor biztosan egy szavamat sem érteném. Egy tüsszentés, majd még egy ráz meg, amit gondosan fogok vissza és húzom magam még ennél is közelebb, mert nem szeretném, ha ez azt eredményezné, hogy elengedne, valamint készülök pontosítani a korábbiakat. -Volt, akivel élvezted? -beszélek már érthetőbben és gyorsabban, hogy el te toljon magától, vagy kapnék indokot rá, hogy én tegyem meg. A lehető leghalkabban beszélek, ami nem elég ahhoz, hogy ne hallatszódjon, lévén a néma csöndnek, ami a szobában van. -Voltál már…-sóhajtok bele hasának oldalába. Nem is értem, hogy miért vagyok ezekre kíváncsi, pedig mindig úgy gondoltam, hogy elhangzik az összes fontos információ, mikor annak ott az ideje anélkül is, hogy kérdezni kelljen, de most nagyon mozgat a válasza. -…férfival? -fejezem be nehezen míg szememet egyre jobban préselem össze.

Szigorúan nézek rá, de nem bántási szándékkal és reakcióját, testének zsugorodását, arcán a feleszmélő félelmet látva, eszembe juttatja, hogy neki egy ilyen tekintet a legrosszabbat jelentheti, így enyhítek nézésemen és simítom végig karját. Én sosem fogom bántani, fizikálisan és mentálisan sem, ebben biztos lehet és megvédem azok elől, akik viszont másként cselekednének. Teljesen természetesnek vélem, hogy valaki a véleményét hangoztatja, ez az üzletben nagyon fontos, hogy tudni kell beszélni és tudni kell, hogy mikor érdemes, most megteheti Aiden és a jövőben még többször is. Meg is osztom vele ezt a nézetemet, még ha nem is munkáról van szó, ez egy nagyon fontos erény és bátorsággal, magabiztossággal vértezheti fel az embert, ezt szeretném, hogy Ő is megélje. Könnyedző szemét látva nyugtatom gyengét és nagyon óvatos simogatásokkal kezén.
Hangom hangszínén nem tudok, lényegében nem is érdekem, hogy változtassak, így tudhatja, hogy mindent komolyan gondolok, bár ahogy már egyre inkább megismer, így rájöhetett, hogy ha beszélek, az csakis a valóság és nem feltétlenül a hanglejtésen múlik, de ezt még megtartom magamnak, hogy komolyan szóljak az engem határozottan érintő olgokról.
Ismét bocsánatkérésre nyitja száját, kissé feljebb emelem egyik szemöldökömet, de megbújik szám sarkában egy mosoly, így csak némileg sikerül fenyegetően rápillantanom, de végül nem fejezi be a szabadkozó szót és emiatt szélesebbé válik mosolyom a büszkeségtől.
-Mellettem sose fog bajba keverni. És ha esetleg egy üzleti megbeszélésen mégis gorombábban reagálnék viselkedésre, az sem ellened szól, remélem ezt tudod és tudni is fogod-emlékeztetem mégis, hogy lehet elő fog fordulni az előbbi szavaimmal ellentétes cselekedetem, de ne érezze bántásnak. Ezt persze nem lehet nem annak érezni, húgom már tudja, hogy esetleg egy szót fogok ejteni róla később, hogy nem megfelelően viselkedett, de nem lesz kevesebb a szememben, ez Aiden-re is igaz és valójában mindenkire, bár azt nem szeretem, ha figyelmeztetés után sem látok változást, éppen ezért örülök, hogy az iménti szólásom, hogy ne kérjen bocsánatot, már elő is idézett valamit.
Elgondolkodom, hiszen valóban nem sokat hallottam beszélni a vacsorákon, akkor szokatlannak is tartottam, ahogyan visszahúzódóbb viselkedését is és okot igyekeztem rá kapni, ami meg is történt, de erre sosem gondoltam volna.
-Ne nevezd problémának, a világon semmi elfogadhatatlan, vagy hibás nincsen benned-bíztatom tovább és ha csak ennyit is tudok neki adni, akkor ezt fogom, bátorságot, ahogy ő azt kifejezte. Melegség jár át, jól esően tölt el, örülök, hogy hasznosnak bizonyulok abban, ami kettőnk között kezd kialakulni és én is lehetek támasza Aiden-nek bizonyos érzelmek terén.
Ismét én kerülök a beszélgetés központjába, az iménti kitekintés, majd támogató érzése segít összeszednem magam és gondolataim, így mindent aminek elmondására jelenleg készen vagyok, azt meg is osztom vele. Nem tudom, hogy miként reagálnék arra, ha azt mondaná, hogy nem jó a hozzáállásom, mert nyilvánvalóan nem az a Samantha-val való kapcsolathoz, de határozottan állítom és fogom is, hogy bizonyos idő után már nem kifizetődő ragaszkodni ahhoz, ami nincs, vagy éppenséggel nem lehetséges.
Megindoklom a döntésemet, ha nem lenne szívem az övé, akkor leélem Samantha mellett életemet úgy, hogy nem tudom meg mi a szerelem. Szeretetet érzek iránta, ami bennem megegyezik a tisztelettel és gondoskodással, de ez nem elég ahhoz, hogy kapaszkodjunk a kapcsolatba. Neki is lesz esélye más után keresnie, aki szeretni fogja és meg tudja majd nyugtatni, ha szükséges, nekem ez a személy Aiden-ben összpontosul és ahogy Samantha-tól, úgy magamtól sem szeretném ezt megvonni.
Kezemet követi szemével és őt nézve látom, hogy minden egyes szavam értő fülekre talált. Úgy néz rám, mintha nem lenne jelen, kissé tátott szájjal van felém fordulva, először megrémít, hogy talán nem érzi jól magát, egyszeriben nagyon gyengének tűnik. Aggodalmamat végül arcának, ebben a fény viszonyban alig látható, színének változása megszünteti. Mosolygó szemekkel viszonzom tekintetét, nagyon elveszettnek tűnik, de megértem, hogy meghatódottsága az oka, ettől ráeszmélek, hogy milyen szavakat is használtam és mennyire határozottan, mennyire úgy, amilyen én vagyok és igen, zavarbahozom saját magamat és Ő is ezzel a tekintetével.
Kényelmesen, meghitten, ám eszembe ugró rossz gondolattal terhesen dőlök neki és belefeledkezem ölelésébe, de egyre tisztábban hallom azt, amit mond és kénytelen vagyok nem válaszolni rá és elmondani én hogyan vélekedek. Aiden-nel, bár számomra annyira nem, a szokatlan érzések miatt, de mégis könnyű beszélgetni, igazán beszélgetni, nem az időjárásról, nem az autókról, az üzletről, egy következő tervről, hanem bármiről és ez nagy szeretettel tölt el, mely egyre csak fokozódik hallva, hogy miket mond.
-Tudom-mondok csak ennyit neki ugyanazzal a határozottsággal, mikor arról számoltam be, hogy miért ne kérjen bocsánatot, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy mindig velem van, mert mindig eszemben jár és látom magam előtt arcát és mikor ma telefonért nyúltam, már akkor tudtam, hogy eljön értem, pedig az még mindezek előtt volt, hogy mondta volna, már akkor tudtam. Így tehát abban is biztos vagyok, hogy nála jobb helyen nem lehetne szívem, mert ha én kevésbé is, de Ő gondoskodni fog róla.
Felemel, mikor észlelem mit váltok ki belőle, pontosan ezt szokta velem tenni, mégsem ez az indíttatásom, csupán itt még sosem csókoltam és lassan minden egyes pontját tervezem feltérképezni, egyeseket lassabban, mint másokat, de elkötelezett célom ez. Belemosolygok nyakába a sóhajt hallva. Képtelenség nem szeretni. Ezzel a meghittséggel és felmerülő félénkségemmel kérdezek tőle, de nem érti.
Elrejtem arcom előle, ez lassan kezd bevett szokásommá válni és helyezem magam egy felettébb kényelmes pozitúrába, eleinte nem gondoltam volna, hogy az lesz, bár nem is nagyon gondolkodtam, csak ledőltem az ölébe. Rögtön megfogja kezemet és bár mindenem izgatott a közelségtől és a kapott választól, amit remélhetőleg valóban meg fogok kapni, ha sikeresen pontosítok kérdésemen. A meleg takaró nagyon jól esik hátamnak, a hideg egy ideje már ráz, de most kellemesen lep el a puha habként rám tornyosuló anyag. Mikor először megöleltük egymást, akkor azt örök cselekedetként szerettem volna megélni, ezt annál inkább, kivéve a szégyenlős hangulatomat, de az, ahogyan majd mindenemmel hozzábújok, míg simogatva teszi még tökéletesebbé a képet, mindennél jobb. Már csak az lenne ennél pompásabb, ha ő is mellettem feküdne és úgy kapaszkodnánk egymásba.
Megrémülök gondolataimra, nagyon kiszolgáltatott vagyok most, amilyennek sosem volt szabad lennem, de még sem ér támadás, vagy lenézés érte, amitől apám óvva intett, hogy meg fog történni, ha egyszer is leeresztem és nem rakom vissza a maszkomat, így soha meg sem tettem, egészen mostanáig. Most érzem a legjobban, hogy teljesen szabad vagyok. Megszorítom Aiden-t, megköszönve ezt és igyekezvén elhitetni magam, hogy ez így tényleg helyes, mert bár tudom hogy az, de ez nem elég, ha egész életemben azt sulykolták, hogy nem.
Végre kimondom, hogy mit szeretnék megtudni, mást is, de ez megragadt bennem korábbról és mikori, ha nem a mostani, hogy erről beszéljünk, még ha ezzel türelmetlenebbnek érzem magam annál, mint azt szabadna.
Fizikálisan érzem megkönnyebbülésemet és hogy a még maradék feszülő izmom is elernyed, mikor azonnal nyugodtan felszólal. Szokatlan még mindig, ha megsimít, de már rég nem húzódom el, helyette kiélvezem ezt a gyengéd érintést és már szemem sem szorulnak, ellágyul arcom minden vonása is.
Hosszú történet, készít fel már az elején, én pedig kissé megmozdítom fejem és kezeim is, lényegében mindenem, hogy még az előzőnél is kényelmesebben helyezkedjek el, jelezve, hogy készen állok, bármily hosszan is tervezne beszélni.
Az első pár szó is elgondolkodtat, hogy Seoul-ra otthonaként gondol, én is voltam már ott párszor, családi, vagy üzleti találkozó miatt és bár félig koreai vagyok, mégsem gondoltam, hogy otthonomként kellene hívnám, mondjuk ha erre a házra gondolok, akkor sem ez a szó jut eszembe, még ha annak is hívom, akkor sem igazán az. Mi az otthon? Nem tudom a pontos jelentését, de jelenleg ott érzem magam.
Érdekel, hogy miért ment Párizsba, illetve ha tanulás végett, akkor miért nem elit iskolába, vagy magántanulóként, ahogy az velem is volt itt, Chicago-ban, de nem szakítom félbe, egyszer minenre választ fogok kapni.
Egy lányról kezd el beszélni, aminek meg kéne lepnie, lévén már a jelenlegi helyzetbe is belegondolva, de valójában eltudom képzelni őt egy kedves és aranyos lány mellett, aki csupa mosoly és minden szórakozásban partnere. Ez persze megrettent, én kétlem, hogy mindenféle szórakoztató programban kedvemet lelném vele, egyszerűen ha nem érzem otthon magamat valahol, akkor képtelen vagyok élvezettel lenni. Bevallhatom, hogy nem sokat keresgéltem, hogy mi a nekem való. Akarva, akaratlanul kezdem el magamat hasonlítgatni az említett lányhoz, pedig nem sokat tudhatok meg róla, de elgondolkodom, hogy vajon én tudnék-e olyan lenni Aiden-nek, mint amilyen a lány volt neki, mert nagyon szépen beszél róla, vagy, hogy vajon már vagyok-e hasonlóan kedves neki. Persze eltávolítom ezt az elmélkedést fejemből, hiszen ha nem így lenne, akkor most nem engem ölelve és simítva beszélne hozzám, hanem valahol teljesen máshol lenne.
Kissé hozzá nyomom homlokomat még inkább oldalának, feszültebbé válok, ahogy hallgatom, már nem azért, mert bármi is zavarna, csupán hasonlóságokat kezdek felismerni a kettőnk helyzetében, még ha nem is ugyanaz a kettő.
Egy francia férfi. A franciákat tartják a legromantikusabbnak és leginkább érzékenynek a szerelemre, nem hiába nagy álma Smantha-nak, hogy elmenjünk oda, de mindig kibújtam alóla, először ez nem fogalmazódott meg bennem, de utána rájöttem, hogy azért, mert nem szerettem volna neki csalódást okozni azzal, hogy nekem teljesen mást jelentene egy utazás a szerelem városába.
Én is tudok a másféle szexualitások meglétéről, a televízióban sok hasonló hír van, ám sosem szenteltem nekik nagyobb figyelmet azon felül, hogy valami ilyesmi is létezik. Ahogy arról beszél, hogy mennyire feszült volt korábban, merev, de ez megváltozott, akaratlanul is megvédeném magam, hiszen ez vagyok lényegében én is. Ez az üzleti formám, az üzlet vagyok én és sosincs ínyemre, ha valaki ezt akár cseppet is negatívumként taglalja. Szemem kinyitva nézek fel rá és nyitnám szóra számat, mikor megint mindent kiolvas belőlem és arcomon kissé határozottabban simít végig. Megenyhül arcomon a csekély rosszallás és megszűnik bennem a méreg, nem támadásként szánta. Elgondolkodok, hogy miért mondhatta, miközben úgy helyezkedem, hogy még mindig ölében, de már hátamon fekszem, most veszem csak észre, hogy már nem ölelem derekát. Sietősen fogom meg kezét és húzom magamra derekamon átvetve azt és ölelem magamhoz, mintha csak egy párna lenne. Így igyekszem vígasztalni, ha esetleg rosszallóan nézne rám, amiért egy pillanatra megfeledkeztem magamról és bűnbánóan, amiért egy pillanatra is eszembe jutott, hogy esetleg személyem ellen célozna támadást, amit egyszer már meg is tett, de akkor nagyon kíméletlenül beszéltünk egymáshoz és nagyon hűvös voltam.
Kipirulok, mikor azt mondja, hogy megkívánt egy férfit, arra már én is gondoltam, hogy vágyom rá, de ez egy erőteljesebb szó, amit Ő használ, de nagyon hozzám közelinek érzem. Nem tudom, mit érthet a szó szoros értelemben vett szexen, bár van egy ötletem, mit inkább nem neveznék nevén. Lejjebb nézve Aiden arcáról képzelem el, hogy mit élhetett akkor át és gyorsan szorosabban ölelem kezét, ami kényelmetlen lehet neki, mivel Ő ül, ezért azonnal elengedem. Nem értem, hogy mi történik velem, de egyszeriben annyira zavarba jöttem, hogy nem tudom mit kezdhetnék magammal, hogy ezt csillapítsam.
Kimondja, hogy lefeküdtek. Nem vagyok naív típus, a közelébe sem érek ennek a tulajdonságnak, várhatónak éreztem, hogy a történetben ez is szerepelni fog. Örülök a boldogságának, ahogy beszél mind erről, még ha némi haragot is érzek az ismeretlen iránt, aki ilyen boldoggá tette, ezért úgy döntök, hogy mégis jobban szorítom magamhoz kezét, hiszem most mégis csak itt van velem.
Ismételten egy nem tudom részemről gondolatban, hiszen fogalmam sincs, hogy mit lehet élvezni egy szexuális alkalom során, mármint tudom a biológiai és kémiai részét, én is volt, hogy éreztem élvezetet, de főként nem. Én is önmagam igyekeztem lenni, mikor Samanhta-val bújtunk ágyba, de sosem volt elég, vagy megfelelő, célratörő.
Gondterheltté válik és gondolkodás nélkül simítom meg kézfejét és bújok közelebb fejemmel hasának vonalához. Gyorsabbnak tűnik az utolsó része mondandójának, de lehet csak azért érzem annak, amit a legvégén mond. Szomorúnak látszik, hisz valaki fontosat veszített el, aki megtanította élni. Nem tudom, hogy milyen lehetett neki és belegondolni sem szándékozom, valamint abba sem, hogy vajon mennyire válhatok ragaszkodóvá ahhoz, hogy ne tudjam elengedni Aiden-t, ha esetleg mégis arra lenne szükség. De nem, tényleg nem kívánok erre gondolni.
-Sajnálom-mondom együttérzően, mert egy szúrást a szívemben érzeztem, mikor Aiden elvesztése eszembe jutott. -Azóta találkoztál vele? Vagy gondoltál rá, hogy találkoznál?- második kérdésemet már félve teszem fel, hogy vajon mit hozna a jövő, ha ismételten egy helyiségben lennének és miként cselekednének. Igyekszem nagyon tapintatos lenni a kérdésekkel, még ha úgy is hat, tisztában vagyok vele, hogy nem lehet könnyű neki erről beszélni.
-Aiden, mikor először megláttál, már akkor éreztél valamit?-kérdezem meg félénken, igen, nagyon érdekel, akkor nagyon más voltam vele és önmagammal is. Nem tudom elképzelni, hogy mit láthatott bennem, ami miatt azokat a számomra ismeretlen szempontok semmissé váltak. -Szempontok?-kérdezek tovább, majd észre veszem, hogy ki is mondtam, ami miatt egyik kezemet gyorsan számra teszem, ezt lényegében csak egy elgondolkodásnak szántam volna, de másként sikeredett. Becsukom szemem, nem hiszem el, hogy ennyire nem tudom uralni magam, még mindig megrémít.

Bíztatom Aiden-t, hogy legyen önmaga, hogy ne hagyjon azoknak, kik véleményét elnyomva igyekeznének fölé hatalmasodni. Talán én is ilyen vagyok egy elnyomó, de csak azért, mert védem az üzletet és szeretteimet egymástól. A kettőt összemosni nem lehet.  
Párat bólintva értek egyet szavaival, azonban mikor kiemeli, hogy egy személyesebb variánsomat ismerhette meg, akkor megállnak ezen apró mozzanataim, valóban az vagyok, érzelmes, gyengéd és figyelmes, de egy sokkal jelentőségteljesebb értelemben, csakis Aiden miatt. Többet jelent nekem mindennél az, hogy az üzleti énemet is kedvére valónak találja, hiszen akkor vagyok a legtalpraesettebb, a legmagabiztosabb és megnyerőbb, ha szóba kerül a munka és tudva, hogy a szívét sikerült még abban az állapotomban is elnyernem, vagy legalábbis megérintenem, mert kétlem, hogy abba a Christopher-be könnyű lenne beleszerelmesedni, ez persze némiképp elszomorít, mivel többször vagyok olyan, mint érzelmes, de be kell látnom, hogy Aiden életében jobban el tudok képzelni olyas valakit, ki dúslakodik érzelmekben.
Már tudja egy nagyon nagy gyengémet, ami összességében saját maga, de megtetézve ezzel a mosollyal…, nem vagyok képes levenni róla egyre széjjelebb nyíló szememet, hogy még többet fogadjak be a látványból és kedves arcának látványából.

Teljesen egyértelmű nekem, hogy mióta szívem felfedte magát és kiderült számomra, hogy nem csak egy muszájból zakatoló gép, akkor egyenesen Aiden kezei közé ugrott és nem tágít onnan, valószínűleg soha többé. Ijesztő ennyire végletekben beszélni valamiről, ami alig kezdődött csak el, de erre nincsen semmi logikus válaszom, csak egy érzelmes, az, hogy ez maga a szerelem. Ezt egy puszival nyugtázza és elhiszem, hogy azért, mert pontosan tudja, hogy mire gondolok, mosolyogva bújok hát mellkasának és nagyon érdeklődve figyelek életének történetére, mely nem hazudott, valóban hosszú lesz, ám cseppet sem bánom. Mindent tudni kívánok, ami csak ő és elraktározni, hogy ha kell segítségül hívjam és jobban tudjak reagálni arra, amiket mond.
Ahogy a lányról beszél, kissé közelebb húzódom felé, akárcsak valakit, akit félek, hogy elragadnának tőlem, hisz oly szépen szól életének első szerelméről, hogy szinte úgy érzem, vissza kéne rántanom magam mellé és némi keserűséget is érzek, bár nagyon örülök, hogy boldog volt akkor és most is az emlékeknek köszönhetően.
A komorságra tér, a kimértségre, amit én általánosságban inkább kifinomultságnak és megfontoltságnak nevezek, de persze mint sok mást, így ezt is számtalan oldalról lehet megvizsgálni. Kettős érzelmek telítenek el, hiszen korábban azt mondta, hogy szereti az üzleti énemet, azt, aminek ő megszűnt létezni, vagyis mindig komolynak és ridegnek, most azonban mégis úgy hallom ki szavait, mintha ez egy nem éppen kellemes tulajdonság lenne, amitől meg kell válni. Hátamon fekszem és megsimítja arcom, mely azonnal megkönnyebbül, egész bensőmmel együtt és rá kell eszmélnem, hogy magamnak festettem a falra az ördögöt, mert bizony ha vannak is fenntartásai a hűvösségemmel kapcsolatosan, eltudja azt fogadni.
Magamra húzom karját, mintha a világ legpuhább és legkedveltebb takarója lenne és nem eresztem, megkönnyebbülésemet elősegíti, hogy ő is kényelmesen von magához a birtokba vett kezével, majd egy olyan pozíciót vesz fel, melyet én meg sem mernék kísérelni, de lehajol hozzám és forró homlokomon megérzem lágy, de bíztató csókját, mely míg tart, addig szememet lehunyva tartom.
Feszélyez a testiség szóbahozatala, leplezni sem tudom, de tudhatja ennek okát, hisz, megosztottam mindent, mi ezzel kapcsolatos és ezt még tetőzi az is, ahogyan beszél róla. Nem sajnálom tőle a boldogságot és az eddigi tapasztalatok alapján én is azzá válok, de mégis csak egy férfiről beszél, kivel együtt töltött csodálatos alkalmakat. Feszültebben kapaszkodok belé, nem is véve magamról tudomást, ám amint realizálom tettem, már el is eresztem Aiden-t. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan folyhattak közöttük az ágyban töltött időszakok, ha bele is gondolok, hatalmas forróság jár át rajtam, van elképzelésem hogyan működhet, de engem jelenleg nagyon taszít, hogy velem is megtörténjen, pedig testem egyértelmű jelét adta, hogy vágyakozik Aiden iránt, vagyis az aktus iránt is, azonban nem vagyok benne biztos, hogy amint megtudja, hogy hogyan is működik, akkor szintén ennyire lelkes lesz, ahogy én sem. Nem szeretnék csalódást okozni neki is, azt szeretném, ha jó lenne velem, ha neki is jó lenne, vagy inkább csak neki, ha én bennem nincs is kellemes érzés az aktustól, de az Ő boldogságától biztosan lesz.
Alig érzem kezének járását oldalamon, még mindig az együttlét körül forgolódok és ahogyan már ő is kimondja azt, ami számomra is nyilvánvaló, ismét szorítom magamhoz. Mégis, minden kellemetlen érzésemet képes a tudat, hogy Aiden itt van mellettem és Ő van mellettem megsemmisíteni. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy közöttünk már ne képezzen akadályt a ruha, akkor készen leszek rá és nagyon figyelmes lesz, ahogyan most is az és figyeli minden vonásomat, pedig róla van szó.
Szerető gondolatokkal, hiszen teljes mértékben tudom, hogy nála mindig jó kezekben leszek dőlök végül hozzá, valamit egyre csak vált hangulata a boldogról és igyekszem biztosítani, hogy vele vagyok és nem tud elrettenteni semmivel sem. Végig simítok kezén, mely rajtam pihen, majd ott is hagyom és így nézem szomorkássá vált szemeit, melyek hálálkodva néznek le rám, pedig nem kellene, érezze csak természetesnek a bíztató jelenlétemet, köszönetet se mondjon érte, ezt kívánom elérni kettőnk kapcsolatában. Szavakkal is biztosítom jelenlétemről, hogy nincsen egyedül, többé már sosem.
Néhány kérdés a sok közül utat tör magának, melyek jelenleg a legfontosabbak, hiszen úgy vélem lenne még, amit megosztana velem a fiúval kapcsolatban, csupán nem tudja honnan környékezze meg a témát. Fejben történő gondolkodásom is kiszivárog azonban és még egy kérdéssel gazdagítom a korábbiakat, ám ez még engem is meglep és szégyenlősen vetem kezemet számra, de ez nagyobb meggondolatlanság, hiszen így láthatja, hogy magától kívánkozott ki ez az egy szó és kéretlenül.
Saját ujjaival szabadítja meg számat, de még úgy érzem, hogy szüksége lenne elzárnom azt a külvilágtól, főleg, hogy újabban könnyen tud meggondolatlanná és önfejűvé válni. Gyengéden kulcsolom rá ujjaimat az övére, ajkaimat végül csak összébb szorítom, mintha ezzel megakadályozhatnék bármit is, közben finom érintést kapok, mely a már jól ismert bizsegő érzést hagyja maga után, de kezét nem vagyok hajlandó elengedni, szememből főként döbbenetet olvashat ki és küzdést, hogy elfogadjam, valóban feltettem azt az egy szavas kérdést.
Egy lerakódott kő esik le szívemről, mely gonoszul csüngött ott, mikor meghallom, hogy korábbi barátjának párja van. Így a tudat, hogy a jövőben találkoznak, nem rettent meg, ám Aiden cselesen a végére hagyta ezt az információt és hagyta, hogy testem egyre csak feszüljün, míg ki nem mondta, hogy nem egyedül érkezne. Ezt a merevséget mosolya is egyre lágyítja, míg végül meg nem szűnik.
-Nagyon szeretted igaz? -kérdezem meg, bár megtorpanva, mielőtt múlt időben beszélnék, mert elgondolkodom rajta, hogy vajon még mindig tathat-e benne az a szeretet.
Boldognak tűnik és el is mondja, hogy az a másik boldogsága miatt, de nem tudom eldönteni, hogy vajon van-e benne még valami más érzés is. Elmélkedek egy ideig, magam elé meredve, hogy vajon van-e valami benne, amit nem veszek észre, mikor megint puszit kapok. Értetlenkedve nézek fel, hogy vajon mire föl érkezhetett ez az ajándék. Csodálkozásomból államnál megérzett keze taszít ki és engedelmesen hagyom, hogy oda mozdítsa fejem, ahová célja tartja, míg ajkaim kissé elnyílnak egymástól és szemeimben már a várakozás csillog. Feljebb emelem állam, ahogy megérzem csókját és illesztem bele számat az övébe a lehető legjobban és követem lassú mozdulatait, igyekezve kiélvezni ezt a felettébb borzongató csókját, melynek hatására kezemmel ismét végig simítok az övén és oldalán, míg el nem távolodik tőlem.
Ahogy elenged ismét szorosabbra fogom kezének ölelését és fejemet oldalra fordítva simítok végig orrommal hasának oldalsó vonalán és szívom be mélyen illatát. Csukott szemmel hallgatom tovább, meghitten fekszem, míg elkezd beszélni kettőnkről.
Valójában nem lepnek meg szavai, de mikor kimondja a féltékenység szót, ismét már Őt nézem és folyamatosan simítom ujjaimmal karját. Általában felbuzdul a versenyszellem az emberekben, ha meglátnak, mert fiatal vagyok, célratörő és sikeres, olyan, amilyenek lenni szeretnének, vagy amilyennek a fiukat kívánják, így féltékenység, sőt sokszor düh is járja át őket, hogy ez egy távoli remény számukra, mivel tenni nem tudnak, vagy nem akarnak érte. Nem célom, hogy ezt érjem el az emberekben, számomra a tekintély az elsődleges, fölülkerekedni akkor szeretek, ha megkívánja a szituáció és akkor a vacsorán pontosan ez történt, mintha egyre csak egymásra licitáltunk volna, ám akkor ezt kevésbé vettem észre.
Nem tudom elképzelni, hogy miből gondolhatta azt, hogy a barátságunk lehetséges, azon az estén csak egyszer ejtett kemény borításomon hajszál repedést, de azon felül kegyetlenül hideg voltam és nem átallottam megmutatni, hogy szavam bizony sokat ér a cégnél.
-A kertben pont az volt a célom, hogy ilyennek láss, bár bevallom, sokszor többet is kaptál a nem üzleti énemből, mint, amennyi terveim között szerepelt. Nehezen voltam ura magamnak a közelségedben-mondom szinte azonnal, mikor egy pillanatra elhallgat, ebből láthatja, hogy bizony a céljaim nem mindig lesznek sikeresen elérve, de mit nevezünk sikernek, mert én azt, hogy most itt vagyunk kettesben. Meglep, amit a golfklubbos találkozónk kezdetéről mond, akkor valóban sokszor végezhettem volna a nappal idegességemben. -Te voltál minden reményem, hogy kikapcsolódjak, hogy ne arra gondoljak, hogy megbántottam a húgomat és arra, hogy talán tényleg kudarcot vallok és nem végzem be a rám bízott feladatot. Akkor úgy találkoztam veled, hogy nagyon nyílt leszek és megpróbálok olyan lenni, mint egy figyelmes és higgadt ismerős, bár valóban megnehezítetted a feladatomat-mosolyodom el és emelem fel kezem, hogy ráhelyezzem arcára és nyugtassam Őt mivel arca nagyon fájdalmasnak tűnik. Talán nem a legmegfelelőbb szavakat használtam, ahogy az már megszokottá vált nálam, ha érzelmes igyekszem lenni, de nem sikerül. -Nagyon zavart a zilált ruházatod, utána pedig az, hogy már többé nem abban voltál. Magam sem tudtam, hogy mit szeretnék-biztosítom szavaimmal, hogy nem Ő volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy mi történik. Sose gondoltam volna, de most én vagyok az összeszedettebb kettőnk közül, pedig érzelmes minden, ami elhangzik, mégis nyugodt a hangom. Valóban ugyanazon mentünk végig keresztül, csak más megközelítéssel.
Megrezzen nyugalmat sugárzó arcom, ahogy egyre csak hadarja a szavakat, majd levegőért kap, szüntelenül simítom ujjaimmal és más nem igen jut már eszembe, amivel megnyugtathatnám, látszólag a szavaim ismételten nem segítettek, finomítani kell még sokat a fogalmazási módomon.  
Nagyot dobban a szívem, mikor kimondja, hogy belém szeretett, pedig már mondta, de egyszerűen képtelen vagyok még épp ésszel ezt értelmezni és a tudat, hogy már akkor szerelmes volt és ezt tudta, míg én tengődtem az érzelmek hurrikánjában, tragikomikus, hiszen már egy ideje csak állunk egymással szemben, mind a ketten ugyanarra vágyva és mind a ketten csak szenvedtünk.
Megértem, hogy mitől fél, már többször is elmondta, hogy nem jó neki otthon, nem tudom, hogy mi féle parancsról lehet szó, de fájdalmasan érintette és tudni vágyom, hogy segíthessek neki, de arcának torzulásra szívem is hasonlókon megy keresztül és nem, nem ez a megfelelő alkalom, erre még várnom kell.
Döntések nélkül vezérelve ülök fel, hiszen egy dolog van, amit adhatok neki, melynek a szavakhoz képest prioritást kellene élvezniük, de még én is csak tanulom, hogy hogyan működik, hogy hogyan legyek teljesen figyelmes vele, mert teljesen más Ő és mások az érzéseim iránta, mint bárkihez.
Szinte egyszerre mozdulunk meg és amint már nem fekszem ölében, már le is fekszik az ágyra. Figyelem, ahogyan kényelembe helyezkedik és már csak egy kézzel ér hozzám, melyekre ujjaim még mindig szorgosan rásimulnak és gondterhelten túr bele hajába. Ezt én is ismerem, mikor tehetetlenséggel telve igyekszik csillapítani kavalkádba gyűlt érzéseit és gondolatait, melyeket képtelen legyűrni.
Nem értem kérdését, hiszen nagyon sok mindenben válaszolt véletlenül kicsúszott kérdésemre, bár még több keletkezett bennem, de még többet megtudhattam róla.
-Ha nem válaszolsz, az sem baj. Semmi sem baj-mondom halkan és lágyan, míg elengedem másik kezét is és lefekszem mellé a lehető legközelebb, majd átvetem derekán egyik kezemet és kissé megnyomom oldalát, jelezve, ha szeretné, hozzám bújhat. Ha felém fordul, akkor másik kezemet feje alá téve igyekszem kényelmessé tenni neki a fekvést és a lehető legszorosabban, de vigyázva a kényelmére ölelem át és adok puszit oda, ahova érem és ahova hagyja.

Nem merem magamnak sem bevallani, de titkon az után vágyakozom, hogy Aiden kimondja, engem szeret, melyet már megtett korábban, de a fiú szóbahozatala kapar belülröl, hogy hallani vágyom szájából azt a bizsergető szót és pontosan most. Szereti, de nem szerelmes, neki köszönhetően pedig pontosan tudom érzékelni a két érzelem közti különbséget, ami meg is nyugtat némiképp, de nem kapom meg azt, amire úgy vágytam. Azonban további kételyek ébrednek bennem, melyek eddig is jelen voltak, de hallva Őt egyre felfokozódtak. Mit tudnék neki adni, amit már nem kapott meg? Illetve, ha tudnék is neki mást adni, akkor annak Ő is örülne? Kételkedem saját magamban és sikeremben. Két oldalról szemlélek minden kapcsolatot, vagyok én és van a másik fél, még ha tudom is, hogy párkapcsolatnál a mi sokkal fontosabb és első helyen áll, mégis úgy tartom, bár lehet csak eddigi tapasztalataim szerint, hogy van, amit csak az egyikőnk tud megtenni kettőnk érdekében. Vannak betöltendő feladatok, amiket azonban jelenleg nem tudok szétosztani, mivel a szerepek eléggé különösek és szokatlanok ahhoz képest, amiben eddig jelen voltam.
Hangot kéne adnom aggodalmaimnak, hogy tudja, mennyire terveim között szerepel az igyekezet és hogy ehhez képest bizony nagy arányban található meg bennem a félelem, hogy estleg mindent elrontok és nem leszek számára megfelelő, de nem mondok semmit, még fejlődhetek és talán sikerül megcáfolnom saját démonjaimat. Így tehát igyekszem nyugalmat sugallótan nézni rá, de tisztában vagyok azzal, hogy megbújik szemem egy pontján a kétség.

Én is elmondom saját szemszögemből miként festet a kerti beszélgetésünk, szokatlannak, mégis meglepően hasznosnak találom, hogy megismerjük a szituációt a másik szemével, így minden a helyére kerül és értelmet nyer.
Kissé mélyebbre süppedek ölében kérdését hallva, eddig kiegyensúlyozott voltam a beszéd alatt, azonban most megint elveszettnek érzem magam. Szinte reménytelen kiismerni, hogy mikor válik ennyire huncuttá, így védekezni is képtelen vagyok. Majd arcát meglátva nagyot nyelek, ilyennek még nem láttam, máshogy hívogat szemeivel, egy pillanatra elmerülök varázsában, majd gondolkodás nélkül szólalok meg kiszáradt ajkaimmal.
-Bosszantó-de azonnal meg is bánom, hogy megtettem, pedig neki is azt taglaltam, hogy szavait sosem szabad bánnia, vagy bocsánatot kérnie. Köszörülve torkomon, viszonylag hamar sikerül rájönnöm, hogy ha ez az egy szó fog lebegni továbbra kis közöttünk, akkor bizony kellemetlen hatása lesz. -Megfogalmazhatatlanul bosszantott, hogy nem tudtam, mit teszel velem, hogy nem tudok ellenállni-vége, a szavaim végérvényesen is fölöslegessé váltak és felesküdtek annak céljából, hogy egyre kellemetlenebb és kellemetlenebb helyzetekbe sodorjanak. -Vagyis…-kapaszkodnék egy mentőövbe, de mit mondhatnék, amitől ne pirulnék el még jobban. Bevallottam neki, már eléggé egyértelműen, hogy nehéz volt mellette minden lépésem és sokszor bizony ráncba kellett szednem magam, hogy képes legyek irányítani a találkozót.
Összeszorítom ajkaimat és ráncolt homlokkal nézek el hirtelen róla és szabad kezemmel húzom feljebb a pulcsi magas nyakát, aminek most nagyon hálás vagyok. Haragszom magamra. Sokat gyakoroltam gyermekként, hogy hogyan kell viselkedni különféle élethelyzetekben, így pontosan megtanultam, hogy hogyan maradjak rettenthetetlenül örökös, de a mostani alkalomra senki nem figyelmeztetett.
Megkönnyebbülésemre már a golfklubban töltött eseményekről beszélünk, pontosabban arról a napról, de szerencsére kevésbé tartom zavarónak, hogy megemlítem.
Újra élem szavai nyomán a beszélgetésünket, valóban viszonylag nyílt voltam vele és folyamatosan tudatta velem, hogy figyel és igyekezett felnyitni a szemem. Összeért akkor ujjunk, alig észrevehetően, de nem szakítottam meg. Mi történt volna, ha már akkor is tudom, amit most?
Csodálkozva nézek rá, mikor azt mondja, hogy figyelmesebbé váltam, amire emlékezni tudok az az, hogy előtte felkavart, ha Leonard közelében láttam, de utána valahogy nem történt meg hasonló, beismerve ennek az lehetett az oka, hogy nem igen töltött már vele időt. Ha tudtam volna…, ez a mondatrész ügyefogyott és sosem jó a múltban időzni, de most pontosan ezt teszem. De ha valóban tudtam volna mi megy végbe közöttünk, akkor eszembe nem jutott volna egy francia férfit hívni csak azért, hogy Aiden jól érezze magát. Bólintok magamnak egy határozottat és tudom, hogy ilyen többé nem fog előfordulni és keresnem kell női kisegítőt.
Bizony eleinte taszítónak tartottam, hogy egy rongyos, kissé kinyúlt felsőt viselt, de később rá kellett jönnöm, hogy arra vártam, mikor láthatom megint abban, de persze nem volt ellenemre az elegánsabb ruházata sem. Most nyíltan kimondom, hogy nem tudtam, mi az, amire vágyok, de az biztos már számomra, hogy lényegében teljesen mindegy, hogy milyen öltözetben látom.
Rémülettől feszül meg egész testem és mozdulok meg ölében, szinte ugrásra készen. Valahogyan a véres köpeny kikerült a látómezőmből, de az biztos, ha észlelem, akkor egy pillanatig sem engedtem volna, hogy abban szálljon be. Nem emlékszem, hogy láttam volna foltot a hátsó ülésen, bár nem is nagyon szoktam nézni, de mostantól, ha valaki ott utazik, ami eléggé ritka esemény, akkor ellenőrizni fogom. Hallom szavaiból, hogy bánja tettét, ezért megenyhülök én is, végtére is nem történt tragédia.
Először nem tudok, de utána elmosolyodok szélesen, mert eszembe jut, hogy rólam nevezte el a szívét.
-Aiden. Miért rólam nevezted el? -kérdezem meg, mert ezt tudnom kell, főként, hogy utána felvágta. Pontosan ezt teszi velem a közelséggel, mélyen a szívemben matat és még mindig életben vagyok. -Nem hazudtál, tényleg jó kezekben van-mondom ki, utalva a saját szívemre, míg Ő feltehetőleg az órai feladatára gondol. Csak most jövök rá, hogy nem értheti, de végig simítom még arcán lévő kezemet, melyet most elveszek onnan és érintem végig felsőtestét, hogy ölembe pihentessem végül meg.
Az a nap valóban nagyon érdekes volt, több szempontból is, de ténylegesen útjára indította a barátságunkat, mely mélyebb volt már akkor, mint azt gondolhattam volna, vagy akár Aiden.
Bíztatóan cirógatom, szinte minden egyes szavára kap egyet válaszként, hogy hallom és látom Őt és itt vagyok, még ha bele is merül saját gondolataiba, melyet végig is tudok követni arcának vonásait figyelve.
Mintha megbeszéltük volna, olyan együttműködéssel mozdulunk meg és lényegében cseréljük meg a pozíciókat. Bánt, amiért ilyennek látom, de az főként, hogy nem tudom átvenni tőle az ilyes érzelmeit, hogy megkönnyebbülhessen. Kulcs fontosságú a bizalom és az, hogy merje nekem elmondani azt is, ha éppen nem szívesen oszt meg valamit, így tudhatom, hogy mi történik vele, más különben az őrületig képes lennék aggódni és gyűjteni a feszültséget, mint ahogyan azt vallomásom előtt is tettem és végül szögként szakította át a burkot, ami akadályozott a beszédben.
-Nem baj-válaszolom már fekve, hangom kissé mélyebb, mint a szokásos, mintha még inkább védelmezni igyekeznék és hangszínemmel eltudnám zavarni a benne motoszkálókat, kik nem engedik most, hogy nyugodt legyen.
Gondolkodás nélkül húzom magamhoz, miközben elveszek barna szemeiben, melyeket azonban tudom, hogy egy ideig nem láthatom, hiszen közelebb húzódik hozzám. Hirtelen megrándul egész testem, mikor lábát megérzem derekam környékén, erre nem számítottam, azonban instabilnak vélem a jelenlegi pozíciót, főként, mivel egész testem igyekszik ellenállni, hogy hátra ne dőljön. A feljebb lévő lábamat előrébb nyújtva rakom lábai közé, így stabilizálva kettőnket és húzom szorosabban hozzám, nem engedem el, nincs semmi, ami erre rá vehetne.
Nyelek egyet, míg szívem hevesebben ver, ahogy az eddigi legnagyobb felületen érzem magamon Aiden-t. Nem tudok teljesen ellazulni, aminek ez a közelség az oka, de mégis meghittnek érzem azt, ahogyan vagyunk és adok egy gyengéd puszit fejének tetejére és mozdulataiból pontosan tudom, hogy mit érez, hogy még közelebb szeretne lenni, ahogyan én is, de ez szó szerint képtelenség, mégis ölelem Őt, ahogy csak lehet. Halovány hangját hallva belemosolygok hajába és lehunyt szemeimmel élem át a pillanatot. Kezemmel derekánál ölelem, míg ami a feje alatt van, azt behajlítva teszem vállára, de előtte még beletúrok nagyon óvatosan hajába, melyet szeretettel teszek, gyengéden és simítom végig arcát.
Nem tudom, hogy mit mondhatnék felszólalására, ahogyan azt sem, hogy milyen is egy pánikroham, amiben valószínűleg már volt része, apja miatt. Már korábban is mondta és láttam is rajta, hogy ha a férfi kerül szóba, akkor valami összetörik benne és erőre van szüksége, hogy rendezze sorait.
-Ha csak bántani mer…-szorítom össze fogaim és szűröm ki mérgesen, mert Ő maga mondta, hogy bántja, hogy nem jó neki ott. Nem hagyom neki, nem tehet Aiden-nel semmi rosszat, valahogyan meg fogom találni a módját, hogy soha ne kelljen fájdalmakat átélnie, amik miatt ennyire elgyengül. Mindentől meg lehet erősödni és ha egyszer sikerül megtalálnia, hogy ez hogyan lehetséges, akkor a támadó ellen fordíthatja és legnagyobb fegyvere lehet a szembe szegülés. -Ide mindig jöhetsz, bármikor, a következményekről majd gondoskodom én-folytatom higgadtan, de hűvös szavakkal, melyből tudhatja, hogy nem kevés indulatot folytok vissza magamban jelenleg amiatt, amiben része szokott lenni otthon. Beszéd közben végig simítok hátán, míg vissza nem jut derekára a kezem.
Megrezzen egész testem, egy hatalmas hiányt érezve és egyszeribán átjár egy nagy hideg hullám, mely megborzongtatja egész testemet. Meghallom nevemett és egy távoli érintést, kell egy kis idő, míg rájövök, hogy mi, pontosabban ki lehet a forrása. Szemeim összeszorítva emelem az ágyon pihenő kezemet arcom elé és dörzsölöm meg szemeimet, hogy képes legyek kinyitni azokat, mikor egy tüsszentés szabadul ki belőlem, még a fejem is belefájdul.
Kábultan, álmos szemekkel, melyeket fáj nyitva tartanom nézek a fölém hajoló angyalom fölé. Még a kellemetlen fájdalmaim ellenére is ez életem egyik legszebb ébredése, főként, hogy Aiden az első, ami szemeim elé kerül.
Kérdése után még mindig fáradtan pislogok felé, már félig hátamon fekve és igyekszem tömör, ám célra törő választ nyújtani neki, így egy ideig elgondolkodom, hogy mit válaszolhatnék kérdésére. Kezét homlokomról saját kezemmel veszem le és lázasan teszem nyakamra, mivel bőrömhöz képest hűsítően hidegen hat, ami nagyon jól esik.
-Melegem van-még leheletem hőmérséklete is bőven az egészséges fölé ugrott, ezt azonban már az orromon kiáramló levegőnél is éreztem. A fürdésre inkább nem reagálok, jelenleg a megmozdulásra is képtelennek érzem magam. Már említettem korábban, hogy az első betegen töltött nap szokott kritikus lenni a számomra, ám utána a gyógyszer amint a szervezetembe kerül, bizony hamar hatni kezd és nyoma sincs rajtam az egészségtelen állapotnak.

Az általam kimondott egy szónak jelentése nem éppen kellemes és főként az, ahogyan tálaltam. Valóban hibát vétettem, hiszen fogalmazásomból az értelmezhető, hogy Aiden-t tartom bosszantónak, miközben nem és arcát látva, valamint kétségbeesett kérdését hallva rá is jövök, hogy azonnal pontosítanom kell, hogy tudja, nem Ő az, kit annak tartottam, hanem azt, hogy képtelen voltam megmondani, hogy mi is történik velem, mióta megismertem.
Olyannak látom, amilyen érzelmi állapotba sose szabadna kerítenem, de másnak sem. Egész testéből árad a szégyenérzet és a fájdalom, mely megrémít és megtántorít a cselekedetben, mellé pedig hozzáadódik a zavarom, ami akkor keletkezik, mikor vallomást teszek neki.
Nem értem, hogy miért mondja azt, amit. Nem manipuláció az, ami velem történik, hiszen küzdöttem ellene, de nem sok sikerrel, bár inkább úgy mondanám, hogy örülök, amiért nem én nyertem. Komoly tekintetébe nézek, de én nem tudok az lenni, helyette értetlenkedők és félők szemeim, amiért rosszul értelmezte szavaimat és igyekszem belekapaszkodni valamibe, bármibe, amivel ezt megmásíthatom.
Zavartan rejtem el arcom, míg keresem a jó szavakat, talán, ha megint elmondanám, amit az előbb, csak másként, akkor az segítene.
-…úgy értem, hogy az a bosszantó, hogy nem tudok értelmet találni az érzéseimnek-fejezem be egy hosszabb szünet után a korábbi megkezdett mondatomat, nagyon félénken. Megtudhatja, hogy nem elég, hogy letepertek az érzelmek, de jelenleg is ezt teszik velem, hiszen már nem múlt időben fogalmazok, valamint azt is, hogy az imént nem jól fogalmaztam meg azt, amit mondani igyekeztem. Kettős szíven döfés ez számomra. -Tudom, hogy vigyázol rám-válaszolok még a korábbi szavaira, arcomat már teljesen ellepi a ruha és rá sem merek nézni. Nem gondolnám magam gyengének annyira, hogy védelemre szoruljak és itt most nem is a fizikai értelemben vett vigyázásra gondoltam azzal, amit mondtam, hanem hogy valóban nem fog olyat tenni, aminek még nincs itt az ideje és megfogja várni, mikor én teszek meg lépéseket. -Fontos vagy-teszem még hozzá, annyira belesüppedve ölébe, amennyire csak lehet és rá kell jönnöm, hogy magamat okolhatom csak, amiért nincs menekülési utam ebből a szituációból, hiszen én feküdtem ölébe, így marad az arcom eltakarása, mintha ezzel elhitetném magammal, hogy ez mind meg sem történik és nincs senki aki látna ennyire elveszettnek, tehát én még mindig a magabiztos Christopher vagyok.
Bennem reked a levegő és szinte kavarog velem a szoba, ahogy kimondja a várva várt szót. Tudom, hogy már rég nem a francia fiúnál tartunk, de azért igyekszem úgy értelmezni szerelmi vallomását mintha ezzel kijelentené, hogy csakis engem, senki mást és ez elég is nekem, mert tisztában vagyok vele. Megszorítom kezét, mintha csak azt mondanám, hogy én is téged, de a szó még nem jön számra, így remélem, hogy pontosan tudja célját ennek a mozdulatnak. A szorításnál egyenesen szemébe nézek, majd azonnal oldalának nyomom fejemet, hogy jelezzem, most némi időre van szükségem, hogy feltápászkodjak a földről, ahova ezek a szavak és érzések ledöntöttek.

A rólam elnevezett szívről kérdezem, de egy sokkal összetettebb választ kapok. Összeszorul a mellkasom, de nem a keserűségtől, hanem mert én képtelen lennék ilyen szépen megfogalmazni mindent és mert sose mondta még senki sem, hogy ennyire rám gondol. Nem tudom hogyan lehetne viszonoznom, csak dermedten vagyok képes feküdni, mozdulni sem merek, míg ajkaimat párszor összeszorítom, mintha rágódnék a szavakon, hogy én hogyan tudnám megfogalmazni, hogy milyen érzés az, hogy amerre nézek, csak Őt látom, de képtelen vagyok beleönteni betűkbe, így csak könyörögve nézek rá, hogy remélem nem vár választ, mert képtelen vagyok rá, de én is pontosan így érzek, csak eddig nem volt nevük, de az érzés igen.
Annyit tudok csak megemlíteni, de mosollyal az arcomon, hogy jó helyen van a szívem, a sajátomra utalok ezzel, de természetesen meg kell kérdeznie, én pedig ezzel egyetemben összébb is húzom magam. Komoly kihívás számomra megszokni Aiden őszinte kérdéseit és véleményeit, ami persze nem rossz dolog, sőt, ez egy újfajta kihívás és nagyon izgalmasnak ígérkezik, de szerintem már bőven érzékelte rajtam, hogy falba ütközök ilyenkor és komoly feladat reakciót adnom.
Megkönnyebbülve és hálásan nézek fel rá, kisimulnak vonásaim, amiért most megment és nem nekem kell válaszolnom arra, amit én egyértelműnek hiszek. Mellette vagy leszokom a ködös fogalmazásról, mert láthatóan pontosítást kíván tőlem, vagy elkell fogadnom, hogy lesznek hasonló kérdések.
Szélesebben elmosolyodok, mikor a tényleges jelentésre válaszol és megerősít abban, amit már tudok, hogy nála nincsen jobb helyen a ketyegőm. Még meg is rázom fejem, hogy sose fogok másként gondolni, de csak egy apró mozdulat ez, ennyi telik jelenleg tőlem, hogy kifejtsem tornyosuló érzéseimet, pedig magamhoz szorítanám és sose engedném, akkor viszont megszakítanám a jelenlegi állapotot, pedig még látom rajta, hogy nagyon sok mindent mondana.
Nem tudtam, hogy neurológusnak készül, eddig erről sosem beszéltünk, bár megértem az okát, lehetősége se nagyon volt rá. Megkérdezném, hogy miért pont ezt választotta, hiszen az orvoslásnak rengeteg ágazata van és ha egy szívfeltárás ennyire jól megy neki, akkor miért nem ez a választott irányzata. Észreveszem rajta azt a féle lelkesedést, amit EunSol-nál szoktam tapasztalni, ha csak szóba kerülnek tanulmányai, vagy a régiségek és különleges darabok. Ezt a fajta csodálatát sosem fogom megérteni, de mindig jobb kedvre derít lelkesedése és szeretete az iránt, amit csinál. Most is ezt érzem, még ha Aiden most zavartnak is tűnik, amiért észreveszi lelkesedését és ajkába harapva folytja el magában az érzéseket. Ezt már többször megfigyeltem, van, amit Ő sem enged ki magából, ám nem tudom, hogy a feszélyezettsége miatt lehet, hogy nem tudja, miről merhet előttem beszélni, bár erre bőven kaptam ellenkező eseteket, vagy tán a reakciómmal kapcsolatosan vannak kétségei. Egyik sem valós dolog, kedvemre vannak a lelkes személyek, mert produktívak, célratörőek és úgy vélem, mindegy, hogy mivel foglalkozik, de azt jól csinálja.
Nincs lehetőségem belekapaszkodni a tanulmányaiba és kérdezni róluk, mivel hamar megváltozik és eltűnik játékossága, ezzel együtt az én védelmező ösztöneim kerülnek előtérbe és magamhoz húzva zárom el a külvilágtól, mely eddig is túl sokat bántotta és mintha élő pajzsként szorítanám Őt fogok fel mindent, még ha nincs is tényleges veszélyben jelenleg.
Megérzem, hogy feszesebben préseli nekem kezeit, mintha csak ellökni próbálna magától, de tudom, hogy kapaszkodik jelenlétembe. Stabilizálni igyekszem kettőnket, így két lába közé csúsztatom sajátomat, mikor combommal tökéletesen érezhetem Őt és azt, amilyen állapotban jelenleg van, ez teljesen megborzongtat és egyben elgondolkodtat, hogy melyik mozdulatom lehetett az, ami ennyire hamar ilyen reakciót váltott ki bennem. Ha próbálkoznék, se tudnám elrejteni, hogy bennem mit vált ki a közelsége, hiszen szívem fokozott állapotba kapcsol és nagy levegővételét, mely mégis sóhajba csuklik át hallva öntudatlanul szorítom combom keményedő testrészéhez, amivel egyikünkön sem segítek és kissé megnyomom, mintha csak jelezném, hogy elfogadom, ami vele történik és többre vágyik testem egésze. Mellkasom megemelkedik ahogy görcsösen veszek levegőt, melyet hajába fújok orromon keresztül. Képtelenek megnyugodni izmaim, ami miatt aggódok, hogy esetleg Aiden sem tud teljesen megkönnyebbülni karjaim között, így tudatosan igyekszem ellazulni, aminek következménye, hogy izmaim néha elernyednek, majd újra megfeszülnek, míg végül beletörődöm, hogy most nem leszek képes rá, hogy uraljam testem.
Nyugalmam nem meglétének valószínűleg nem csak testének és bizonyos pontjának közelsége okozza, hanem az is, hogy eszembe jut, tulajdonképpen miért is ölelem most ennyire magamhoz. Mind a kettőnk csillapításának érdekében lágy puszit adok neki, ezzel fejének tetejére koncentrálva az érzéseket, bár lábaink helyzete valóban figyelemfelkeltőbb. Egyre közelebb mászna hozzám, amiben én készségesen segítem is, amennyire azt fizikailag lehetséges.
Egy pillanatra elveszítem fejem és ekkora dühöt és indulatot még sosem éreztem, mint most. Nem fejezem be a mondatot, de biztos vagyok benne, hogy a legalitás határán belül bármire képes lennék a férfi ellen, vagy bárki ellen, aki bántani meri. Képes lennék kiforgatni egész vagyonából, megtalálnám a módját, bár kevésbé gerincesen és emberségesen, mint ahogyan most igyekszünk az egész céget legyőzni a rivalizálásban.
Bár ne hallanám ezt a választ Aiden-től, bár nem lenne ez igaz és soha ne bántották volna, főleg nem egy családtagja, ami ekkora hatással van rá. Hevesebben kezdem venni a levegőt és beletelik némi időbe míg sikerül megnyugodnom és feleszmélnem az egyre elhatalmasodó haragból. Szemeim lehunyva, Aiden hajába fúrva arcomat mély levegővételekkel igyekszem használhatóvá lenni, hiszen az indulatok, a megfontolatlanság nem kifizetődő és könnyen saját csapdánkba eshetünk. Mikor már viszonylag nyugodtabb vagyok, sikerül megszólalnom, de minden feszültség az üggyel kapcsolatban hallható hangomban. Biztosítom, hogy hozzám bármikor jöhet, azzal sem foglalkozom, hogy szüleim, vagy a cég miként reagálna erre, de míg én végzem endesen a munkámat, addig nincs visszaesés, ezt pedig úgy tudom a leginkább tartani, ha Aiden-t is biztonságban tudom, ha ennek az az ára, hogy mellettem legyen, akkor ez valami, amit készségesen megfizetek bárkinek.
Félénk szavait hallva meglágyulok és az iménti már tetőfokára hágott feszességem némiképp enyhül. Nem tudom, hogy a házra, a szobámra, vagy az ölelésemre érti, de ezen hármas bármelyikét én meg tudom neki adni, akár az összeset is. -Akkor itt maradsz-mondom azonnal és komolyan is gondolom. Kissé paracsolóak szavaim, ahogy hangom is, ha itt jó neki, akkor itt a helye és nem szeretném, ha elgondolkodna ennek helyességén, mert minden jobb annál, ami ennyire meggyötörtté teszi. -Sosem engedlek el-teszem még hozzá, már érzelmesebben, de a szigorú él még mindig bennem van, de párat simítva hátán igyekszem jelezni, hogy ennek nincs kapcsolata azzal, hogy esetleg ne örülnék folyamatos jelenlétének.

Kezét nyakamra helyezve csillapodik azon a ponton a forróság, mely teljesen hatalmába kerít, amióta újra ébren vagyok. A korábbi gondolataim megszűntek, Aiden is talpraesettebbnek tűnik és szeretném azt hinni, hogy ennek oka, hogy némiképp megnyugodtak korábbi érzései. Már két kezét érzem magamon és nyugodtan hunyom le szemeimet, élvezve a hideg érintéseket, még kis mosoly is megjelenik szám sarkában, mert ennyire én még nem élveztem a hideget, mint most.
Azonnal kinyílnak szemem és ránézek kétségbeesetten, mikor megemlíti, hogy elmegy. Hova megy és miért? Nincs szükségem gyógyszerekre, ha ez azt jelenti, hogy itt hagy. Erőtlenül nyúlok keze után, melyet már mellkasomon érzékelek A csók melyet kapok csak egy gyenge vígasz távozásához és nem is igazán tudom kiélvezni. Utánanézek, figyelem, ahogy nyitódik az ajtó és némi fény kúszik be nyomán, majd azt is, ahogyan becsukódik.
Fájdalmas nyögés hagyja el számat a felismeréstől, hogy tényleg elment, de azt mondta, hogy visszajön és én nagyon várom, mikor ez megtörténik.
Kezem felemelve próbálom behúzni a pulóverbe, hogy levehessek magamról legalább egy, ha nem kettő réteget, hiszen a két pulóver alatt még egy ing is díszeleg, annak viselete bőven elég, talán még sok is lesz, de ebben a két pulóverben valóságos tűzhányónak érzem magam. Bal kezemet sikerül kiszabadítanom, mikor egy három tüsszentésből álló sorozat rázza meg mindenem és vele együtt visszhangzik az Aiden nélkül üressé vált szoba, mintha semmi más nem lenen itt, csak én, még tárgyak sem csak az üresség és a hiány. Megvagyok róla győződve, hogy ez a fő oka elhatalmasodó fizikai gyengeségemnek, bár érzelmileg is tapasztalom, hogy lassan kezd elérni a kín, amit a tudat okoz, hogy beteg vagyok. Eddig nem nagyon érzékeltem, de most egyszeriben ellep és szabadulnék belőle.
Hátamon fekve nézem a plafont, de hamar becsukom égő szemeimet, melyeket mar a forróság. Hajam egyre jobban tapad homlokomhoz, melyről verejték csordogál le arcomról. Egy hideghullám fut végig bennem, mely pillanatnyi enyhülést hoz, de hamar el is múlik.
Léptelet hallok és fejem azonnal az ajtóhoz forgatom, majd nyílik is az, szívem pedig keservesen dobban egy hatalmasat, majd kiszakadva belőlem, mikor Aiden belép a szobába. Igyekszem minden mozdulatát követni, amennyire a látóterem engedi. A víz hangját hallva kiszáradva nyelek egyet, majd a gyenge fénynek köszönhetően már meg is látom a poharat, amiben a hűsítőt remélem.
Minden egyes szavával egyre közelebbinek érzem és segít, hogy hallhatom is, nem csak láthatom. Egyik kezemet oldalamhoz rakva igyekszem megtámasztani magam, hogy felülhessek, de Aiden megelőz és már nyújtja is a kezét, melybe én azonnal bele is kapok, hogy felülhessek. Megérzem hátamon érintését, míg én még mindig kapaszkodom belé gyengén, de kitartóan, azonban már vállába. Kezéből kiveszem a gyógyszereket és egy határozott mozdulattal nyelem le, míg kiiszom a pohár teljes tartalmát.
Bólintva jelzem neki, hogy bármennyi vizet képes lennék jelenleg meginni, így már kapok is és mohón iszom, nem törődve azzal, hogy egy vékony csíkban folyik le nyakamon keresztül egy vízsugár, egészen a ruháim alá, még meg is könnyebbülök tőle, ahogy végig seper rajtam a hideg érzés, majd számat megtörölve jelzem, végeztem.
-Köszönöm-hálálkodok halkan és tompán, de biztosra veszem, hogy eltudja képzelni, mennyire jólesett ez most nekem.
Miután már nem iszok tovább, már nem is ül az ágyon, hanem a földön keres valamit nagyon aggódva és kitartóan. Elmosolyodok Őt látva és szívesen segítenék neki, ám ekkor diadalittasan szólal fel, ebből megtudhatom, hogy bizony meglelte a keresett tárgyat.
A fejemhez közeli oldalra ül és kérésére, mintha egy zsákot dobnának le, úgy esek bele ölébe és helyezem kényelembe magamat. Csukott szemmel élvezem ki jelenlétét és közelségét. Én meg is feledkeztem a sebemről, de ebből is látszik, hogy Aiden még nálam is jobban figyel rám. Kissé megrándulnak vonásaim, mikor a bőrt tépve lekerül rólam a kötés, de még mindig nem nyitom ki a szemem, csak békésen fekszem tovább.
Fáradt mosoly jelenik meg arcomon, ahogy saját magát sietteti, mert nekem bizony nincsen szükségem ezekre a jelentéseire, mivel tudom, hogy jókezekben vagyok és a lehető leggyorsabb igyekszik lenni.
Egy hideg vízcseppet érzek meg arcomon, ekkor azonnal felnyílnak szemeim némileg aggódva, mert ez azt jelenti, hogy Aiden kint volt a hidegben és én eddig észre sem vettem. Egyenesen szemeivel találkozom, ahogyan felém hajol és összeszedve minden erőmet emelem fel kezemet és simítom ki arcából a nedves tincseket, így jobban láthatom és lehet Őt is zavarta a szeme elé hulló haja.
A tapasz a helyén, a szívem is, hiszem Aiden most szerezte meg ismételten. Nem mondok semmit a figyelmeztető szavaira, mert szép mosolyát nem csak látni, hanem érezni kívánom. Feljebb emelem kezem és kissé közelebb húzom magamhoz fejét, míg szemeim lecsukódnak. Egyenesen ajkait találom meg sajátjaimmal és lassú mozdulatokkal hagyom, hogy nyelvem átvándoroljon az övét keresve és csókoljam. Halk nyögés jön ki belőlem a lágyságot élvezve, amiben részem van, majd eleresztem ajkait.
-Jó-engedelmes szavaimat adom még át neki, majd puszilom meg ismét. Még ha tudom is, hogy jól esne fejemnek a hideg, főleg, hogy kissé megizzadtam, követni fogom az utasításaimat. -Aiden, segítesz levenni a pulóvereket? -kérdezem meg suttogva ajkai felé, ha még nem távolodott el teljesen tőlem. -Nehézségbe akadtam-vallom be neki óvatosan, miközben mutatom a kikandikáló bal kezemet az egyik pulóver alól, jelezve, hogy mentségemre szóljak, én megpróbáltam. Lábamat a földre csúsztatva igyekszem kezemmel támaszkodva felülni, ha sikerült, akkor felé fordulva várom segítségét. Eléggé kiszolgáltatottva érzem magam, ami nem valami kellemes. Nem szoktak öltöztetni, de Aiden ma már megtette és nem érzem, hogy bánni fogom, ha most segít megfosztani pár ruhadarabomtól. Mégis visszahúzódóbbnak tűnhetek a szemében, mert tudom, kettőnk esetében a ruha lekerülése bizony többet jelent, megmozgat valamit, mintha más tenné. Lázam mellett is érzem a bizsergető izgalmat, az elkövetkezendőek miatt, de tisztában vagyok vele, hogy most képtelen lennék hevessé válni, mármint mozdulataim, mert testem attól még képes produkálni bármit.

Mentegetőzök, amit sose szoktam, mivel mindig pontosan azt mondom, amit kell és ha nem is értenek vele egyet, akkor az már nem olyas valami, amivel nekem komolyabban kelljen foglalkoznom. Mégis, most nagyon zavar, hogy nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, bár nem számítottam igazán semmire, de arcának elkeseredésére főleg nem. Így szinte magamat ismételgetve, de igyekezvén más szavakat és más sorrendet alkalmazni folytatom félve, hogy esetleg csak rontok a jelenlegi állapoton.
Én is ezt kívánom, hogy bárcsak ne kéne bosszankodnom amiatt, amit nem tudok irányítani, de ez már régről belém ivódott és talán sose fogom tudni levedleni. Simítása, pont úgy, mint arca szomorú és némi együttérzést fedezek fel benne. Nem azt mondja, hogy nem fog egyszer bosszantani, ebből pedig tudom, hogy az érzelmekhez köthető értelmetlenség és érthetetlenség örökös probléma, ami biztosan sokat fog még foglalkoztatni.
Végül kimondja, amire egészen azóta vágyok, mióta a franciaországi szerelméről mesél és mégis felkészületlenül érint. Testem kimelegszik a szeretet érzésétől Aiden iránt és nonverbális jellel válaszolok neki, erre képes vagyok, ezt még megtudom tenni, bár biztosan lesz olyan alkalom, mikor Aiden annyira zavarba fog hozni szavaival, esetleg tetteivel, hogy nemcsak szavak, de tettek sem lesznek képesek elhagyni testemet.
Eddig is úgy értelmeztem, hogy ez a vallomás csak nekem szól, bár jobban örültem volna neki, ha pontosít, ám tettei igazolták már többször is, azonban amit most tesz, az felülmúl minden eddigit. Szerelem jár át, a legtisztább és visszavonhatatlanul nyugszom meg most, hogy tudom, senki más nincsen, csakis én, akit szeret, aki iránt ilyeneket érez és bár eléggé önteltnek hangozhatok emiatt, de azt kívánom, hogy ez így is maradjon, hogy csak az enyém legyen, mert én másé sosem leszek rajta kívül. Megkönnyebbül mindenem, most, hogy ezt is tudom, hiszen más az, ha találgatásra szorulok, még ha nagyon jó alappal is teszem, lévén az eddigiek alapján, de az a legtisztább, ha ki is van mondva, amit meg is tett. Megsimítom karját, ma már sokadik alkalommal, majd ujjaim hátsó felével szemének sarkát is, melyet most erősen összeszorít. Ha kinyitja, akkor szerelmes szemekkel találkozhat, melyek csillognak a meghatódottságtól. Hisz megfogadtam, hogy többet nem bántom, de mégis megtettem, de ezek után is ugyanúgy érez irántam, pedig megszegtem ígéretemet.

Combom érintése után Aiden erősebben szorít lábával, amitől egyébként is feszes testem még inkább azzá válik. Talán rajtam nem érződik most hasonló fizikai reakció, mint amit az Ő teste, de ugyanannyira élvezem a pillanatot. Szorítására csípőm kissé közelebb kerül hozzá, jobban, mint testem többi része. Egyre csak fokozzuk a nehézséget, mely kettőnk között áll be.
Felnyög és én még jobban kívánom érezni, melyet a helyzethez mérten meg is teszek, míg a fájdalmas gondolatok be-be cikáznak a kéjesebbek közé, mégpedig az, amit az otthoni körülményekről megtudtam.
Ha nem lenne rajtam ennyi réteg ruha, körmeivel, vagy akár pusztán ujjaival is lyukat mélyesztene belém, még pulóvereken keresztül is megtudom ezt állapítani, ahogyan azt is, hogy nyakamnál lejjebb húzódik az anyag, ahogy szinte tépné le rólam, de nem teszi meg és én is tartom magam, testem szinte ugrásra készen várakozik agyam irányítására, melyet bánatára és kínos szenvedésének árán sem kap meg. Most érzem a leginkább, még az eddigiekhez képest is, hogy viaskodunk egymással, azzal, aminek határára már többször is kerültünk, de tudom, ha megint közelinek érezném az aktus lehetőségét, akkor a vágy csillapodna és átvenni egy részét a félelem, a nem akarás.
Végül Aiden szavai dobnak át egy másik érzelmi tengerbe, melyben tovább fuldokolhatok, csak most a méregben, a vágyban, hogy azonnal semmissé tegyem azt, ami ennyire gyengévé teszi. Nem is a gyengeség a lényeg, mert már magam is megtapasztaltam, hogy egyszer mindenkit elér, nekem ez Aiden, de a kettő közötti különbség ég és föld, míg én jobb, kedvesebb és felemelőbbet nem kívánhatnék, addig neki a kín és meghunyászkodás marad, melyre feltételezem, hogy rákényszerül, hogy ne kapjon még több fájdalmat saját otthonában. Talán Ő nem is hívja annak azt a házat. Én biztosan fellépnék velük szemben, ám nem tudhatom, hogy milyen a viszony, hogy mennyit mer, vagy tud megtenni, főleg, ha régóta tart az állapot, ám ezt jobb, ha nem most tudom meg, hiszen így is parancsolnom kell mindenemnek, hogy ne feszüljön széjjel az eddig tapasztalt leghevesebb haragtól, pedig én nem szoktam ilyet érezni, ilyet sem.
Felszólalásom azonban tökéletesen tükrözi azt, ami a mindennapokban lenni szoktam. Hűvös, céltudatos és kijelentésemmel fogalmazom meg a kérdést is, mintha lenne választási lehetősége, de természetesen van, csupán érezheti, hogy nem tetszene az ötlet, ha több időt töltene abban az épületben, mint az szükséges.
Mozogni kezd, először nem realizálom, hogy már egyenesen arcomat nézi, mely kemény és összetörhetetlen az érzelemmentesség mögött, mellyel valódi véleményemet elrejtem, de ez az én terepem, mert szavaimmal mégis tökéletesen képes vagyok kimutatni azt, ami szükséges. Persze Aiden mellett még mindig érzelmesebb vagyok, így megláthatja szememben a fenyegető színt.
Azonnali meglepettség ül ki rám hallva kérdését, melybe csak most gondolok bele igazán. De igen. Ezt mondtam, így gondoltam és így is szántam azt, hogy maradjon itt. Akár most, akár holnap, akármikor, ha csak szüksége van rá és bevallom, nem szívesen engedem el. Talán túlzás, hogy ekkora indulatot érzek, de Aiden-nel kapcsolatban akár minden egyes érzésemet leírhatnám ezzel az egy szóval: túlzás. De talán csak azért vélem így, mert nagy hirtelenséggel ér el hozzám mindegyik.
-Például-válaszolom némivel később, miután megbeszélem magammal, hogy bármikor itt lehet, ezért ez is egy opció, hogy itt alszik. Bizseregni kezd arcom a szó kimondása után. -Maradnál? -érdeklődöm egy fokozattal lágyabban, mivel az iménti nem volt teljesen pontos válasz a részemről, de szeretném, ha maradna, ha tudná, hogy szeretném, hogy maradna. -Örülnék neki-szinte tátogom, mert nem célom, hogy befolyásoljam ezzel a két szóval, majd kezemet leemelem hátáról és így cirógatom meg arcának élét, míg határozottan nézek szemébe. Nagyon biztos vagyok magamban és abban is, hogy itt szeretném tudni magam mellett, reggel pedig Ő legyen az első, mit meglátok és érzek.

Mintha az életem múlna rajta, olyan sietséggel megy a kancsó felé, majd vissza mellém és önt még egy pohárnyi vizet, melyet szomjasan öntök számba, engedve, hogy nyakam vonalát is hűtse, ne csak számat és torkomat.
Végig némán figyelem, néha egy-egy mosoly megjelenik rajtam fáradt szemeim is összébb szűkülnek, de ölébe dőlve meglágyul mindenem a békességtől és lehunyt szemekkel várom, hogy tegye, amire eddig készült.
Pompázatos tekintetekkel találkozom, melyet megköszönök a cseppnek, ami arcomat érintette, hiszen az volt az oka, hogy kinyíljanak szemeim és meglássam Aiden-t és az életet, színt a szemében, amit rokonszenvesnek érzek, hiszen tudom, hogy én is pontosan így nézek vissza rá.
Útban van a haja, melytől nem láthatom teljes arcát, így eltávolítom az útból, lévén, semmi sem állhat közénk, aminek én nem engedek. Egyre nagyobb mosolyát látva pupilláim jobban kitágulnak, jelezve, hogy tetszik, amit látok, nagyon és bár nem annyira mint Ő, de én is meghosszabbítom számnak ívét, főként, mikor zavartan pillant el rólam, ekkor kissé széjjelebb is nyílnak egymástól ajkaim, de szüntelen a mosolyom. Mindig elfelejtem, hogy mennyire félénk tud Ő is lenni, valahogyan ez az oldala engem mindig ellep egyféle kényszerrel, hogy magabiztosnak kell lennem, valakinek, aki megvédi, mikor gyengébbé válik, mert most közel sem annyira határozott, ellenben nagyon aranyos szívemnek.
A bennem felébredő dominancia az egyik fő oka, hogy csókba hívom száját, egy tökéletesbe, teljesbe és betelítődik ajkaimon a hiány, mégpedig az övéi által. Államnál érzem meg óvatos érintését, aminek köszönhetően magasabbra is emelem és mélyebben tudok szájában kutakodni nyelvemmel. Jobban évezem, mikor én vezethetem Őt, már feszélyezettnek sem tartom magam emiatt, sőt egyenesen képtelen vagyok elereszteni, ahogyan szinte csillapítja szomjúságom minden egyes mozdulat és nyelvónk találkozása. Visszaejtem államat, így távolabb kerülnek ajkaink és ezzel szüntetem meg ezt a mámorító pillanatot, egy lélegzetnyi időt hagyva kettőnknek, hogy tudtára adjam, az lesz, amit mond, majd nyugtázom egy apró puszival és már az érintkezéstől is kimerülve fekszek tovább, nyakamat pontosan combjára támasztva. Nem várt esemény történik, Aiden visszadől hozzám, én pedig résnyire nyitott szájjal várom a következő történéseket. Megérzem nyelvét, mely kissé szám belső vonalát is végig súrolja, de főként alsó ajkamat, emiatt jobban nyitom ki számat, hogy elkaphassam nyelvét és engedjem mélyebbre, míg ajkaim közé szorítom. Kezem felemelve először húznám magamhoz közelebb a pólójánál fogva, de egy pillanat alatt fut végig rajtam, hogy se az állapotom, se a helyzet és idő nem megfelelő ahhoz, hogy megtegyem, mivel egyre visszafordíthatatlanabb gondolataim támadnak, melyben bár én fekszem, de Aiden főként alattam van, így kezemmel kissé tolva mellkasán távolítom el magamtól és ideig ott is tartom kezem, hogy egyikőnk se próbálkozzon újra.
Ahogy Ő alsó ajkát izgalomtól tünteti el, úgy én nyelvem hegyével nyalok végig alsó ajkamon, ahol az imént az övé járt. Erős késztetést érezzek, hogy így láztól égve emelkedjek fel hozzá és kaparintsam meg ismét ajkait, melyekről képtelen vagyok levenni szemeim és szinte hívnak magukhoz, ahogyan Aiden egész lénye is.
Más pozícióba kell kerülnöm, ebben biztos vagyok és hogy haladjanak az események, megemlítem neki a pulóverrel kapcsolatos fennálló krízishelyzetet, mely persze hadjárat ellenünk, ám ez csak akkor jut eszembe, mikor Aiden már válaszolt, én pedig előtte ülök és már veszi is le rólam.
Az iménti csók és az abból való kiszakadás erővel tölt el, kezemet kissé remegve bár, de felemelem, hogy könnyedén levehesse rólam. Olyan egyenes háttal ülök, ami még hozzám képest is túlzásnak tűnhet, de megfeszítem minden izmom, hogy ne mozduljak felé, miközben átjár a kellemes és egyben kegyetlen izgalom testemben a tudattól, hogy megfoszt pár ruhámtól. Lehuny szemem, mellyel eddig végig az arcát figyeltem, szinte égetve bőrét. Hogy a láznak is szerepe lehet-e benne, azt nem tudom, de most érzem az eddigi legnagyobb vágyat Aiden iránt, mely felemészt belülről, mardos és kínoz, de testem megfeszítése most tökéletes védekezés az ellen, hogy valami meggondolatlant tegyek, mert még mindig motoszkál agyam egy zugában, hogy ennek nincs itt az ideje, de elvakultabb vagyok a korábbiakhoz képest. Nagyon óvatos, talán azért, mert érzi rajtam, hogy egy hirtelen mozdulat is képes lenne kirobbantani ebből a kötélből, amit magam köré tekertem.
Ahogy ismételten semmi sem fedi arcomat, tovább nézem Őt várakozóan, szinte utasítom szemeimmel, hogy ne álljon meg, mert érezni kívánom, ahogy kezével lesimítja vállaimról az anyagot. Megrémisztenek saját gondolataim, ebben a minutumban, olyan után vágyakozom, amiben eddig nem leltem örömöm és úgy, ahogyan az nem jellemző rám. Mikor nyakam közelében megérzem a jóval hűvösebb bőrét, nagyot nyelve fordítom el fejem némileg oldalra, hogy felébresszem magam ebből a lázálomból, amibe kerültem és préselem egymásnak fogaim, amitől nyakamon érzem duzzadni az ereket és feszülni a bőrt.
Segít feleszmélnem, mikor megszokott hangján szólal fel. Nevemet hallva rájövök két dologra is. Az egyik, hogy ettől még inkább komolyan gondolom, hogy követnem kell szavait, hiszen igaza van, szükségem van a fürdésre, több szempontból is, az egyik, hogy lehűtse lázamat, valamint ezen idő alatt összeszedjem gondolataim és saját magam is általuk, mivel bevallom megrémítettem saját magamat. Ez most más volt, mint amit az autóban éreztem, mikor öntudatlanul ültem ölébe, most pontosan tudtam, hogy mit csinálok és mire vágyok.
-YeSol, tudnál néha így hívni? -kérdezem meg komolyan és szinte kilökve magamból a szavakat. Nem tudhatja, hogy nekem ez mennyire személyes és sokat jelent, valamint azt sem, hogy akárkinek nem ajánlanám fel a lehetőséget. De igyekszem kérdésemmel nem parancsolni rá, hogy kötelező lenne.
-Sophie-n kívül más nem engedem, hogy így szólítson-nézek le végül szemeiből ölébe szégyenlősen, hiszen ez az állítás már úgy nem igaz, ahogyan van, hiszen pont most vetettem fel, hogy gyarapíthatja ezt a csekély számot. -Csak te, ha elfogadod-folytatom halkan és visszahúzva mindenem, mert nekem ezt a nevem hallani valóban sokat jelent. Személyesebb mindennél és teljesen más hatást ér el nálam, ha meghallom, főleg olyan szájából, akit szeretek. Még anyámnak sem engedtem, hogy Chrisopher-en kívül másként nevezzen, ahogyan egy dadusnak, vagy tanítónak sem, így szerencsére hamar kikerült a köztudatból a név, amit csak személyes, vagy üzlet papírokon lehet látni, mivel oda kötelezőek a hivatalosság végett.
Bácsi? Szúrja meg fülem ez az egy szó és azonnal elmosolyodom, majd ezzel az arckifejezéssel teszem le egyik kezem lábára, hogy fellökjem magam az ülő pozícióból, természetesen az ágyra is támaszkodhatnék, de ez az első, ami eszembe jut. Megfogom Aiden ajtó felé irányuló, határozottan tartott kezét, majd másikkal arcának vonalát simítom végig kedvesen, amiért ennyire aranyos és amiért én ennyire szeretem, ezért is. Feltételezem a komornyikkal beszélhetett, hiszen ilyenkor őt könnyű megtalálni és valóban egy idősödő férfi, de emlékeimben még élnek fiatal vonásai.
-Természetesen. A szekrényekből nyugodtan válogass kedvedre, hogy mit vennél fel. Az íróasztal melletti ajtó mögött van a fürdőszobám-irányítom még el, de képtelen vagyok eltüntetni a jóleső boldogságot arcomról, még ha szememből árad is a kimerültség. -Nagyon aranyos vagy Aiden, remélem tudod-mondom meleg hangszínnel, míg közelebb lépek hozzá és vele szemben állok meg, hogy két kezemet arcának oldalain végig simítva végül álkapcsa alá tegyem azokat, így kissé feljebb emelem fejét és búcsúzóúl megpuszilom meg homlokát.
Szüntelen mosollyal az arcomon lépek hátrébb és engedem el, hogy eleget tegyek kérésének és végre megfürödjek. Nem veszek ki magamnak ruhát, vagy törülközőt, mert feltételezem, azok is elő lettek készítve a földszinten lévő, nagyobb fürdőben, melyet én ritkán szoktam használni, lévén, hogy egy hatalmas kádat tartalmaz, nekem pedig nem szokásom a hosszadalmas fürdőzés, vagy éppen pancsolás. Az ajtóból még visszamosolygok Aiden-re és csak utána nyitom ki az ajtót, hogy kilépjek rajta. Szememmel a lebácsizott férfit keresem, aki még érzékelheti jókedvemet, melyet azonnal meg is szüntetek, ahogyan ez eszembe jut, de őt nem tudom becsapni, vagy megtéveszteni, ismer már eléggé, amióta csak megszülettem. Jókedvvel vezet a fürdőig, ezt kívánja az illem, de én most elsősorban nem arra tudok gondolni, hogy mennyire jót fog nekem tenni a hideg, hanem Aiden-re, aki nemsokára az én fürdőmben fürdik meg és az én ruháimat fogja hordani, hogy azután az ágyamban aludjon.

Természetesen nem örülnék másnak jobban, mint, hogy itt maradjon ma éjszaka, illetve annak biztosan, ha folyamatosan itt maradna. Talán hamar kiütköznének az ellentétek, a nem tetszések a másik iránt, de nem bánom, szeretném ismerni és érteni Őt.
Gyermeki ártatlansággal és fékezhetetlen boldogsággal néz most fel rám. Nem szeretnék arra gondolni, hogy vajon mennyi szerepet játszik benne az, hogy nem szívesen tölti idejét a saját otthonának csúfolt házban, de az igazság, hogy már csak ezért is örülnék neki, ha legtöbb idejét attól a háztól távol tartaná, Ha pedig így tesz, akkor miért ne lehetne velem.
Nézem lehunyt szemeit. Már tudom, hogy itt marad, de mégis megosztom vele, hogy örülök, hogy itt marad, lényegében felemel a felhők fölé, de még hatása alatt vagyok a korábbiaknak. Azok miatt és mert egyszerűen biztos vagyok magamban és abban, hogy legyen itt, erőteljesen nézek felé, de szavaimból kihallatszik az érzelmeim jelenléte.

Arcának szépsége, szemének csillogása és az először enyhén, majd egyre fokozatosabban megjeleőn pír még csodálatosabbá teszi. Nem érek be azzal, amit látok, érezni is kívánom ezt a zavarodottságát, amit kissé szokatlannak tartok, hiszen ennél sokkal zavarbaejtőbb dolgokat is tettünk már ma, mégis ez az a pillanat, ami a leginkább elvarázsolja. Talán jobban szereti a gyengédséget? Ha óvatosan és cirógatva érintem meg és tekintetemben is ez az óvás jelenik meg?
Magabiztosságomat még sem vagyok képes teljes mértékben megszüntetni, ez azonban arra sarkall, hogy nem is csókot kérjek tőle, hanem már szinte parancsolóan, hogy elveszem azt, ami engem illet, húzom magamhoz, de ajkaim nagyon is figyelmesek, még ha nyelvem követelőzik is, többet és többet akarva Aiden-ből.
Nem bánom, sőt, egyenesen engedem, hogy a kisebb szünet után nyelvével érintse ajkamat és ezt meg is kapja, mind a kettőt egyszerre, mivel számat kissé rászorítva nyelvére kaparintom azt meg és nagyon tetszik, nagyon akarom, hogy még mélyebben érezzem nyelvét és ezzel együtt Őt is.
Belekapaszkodok pólójába, így kissé közelebb kerül hozzám, míg mohón nyitom kissé széjjelebb számat, hogy nyelvemet enyhén kidugva simítsak végig az övén, ami még mindig számban van, ezzel egyszerre lehelem felé vágyaimat egy halk sóhajjal, mikor megérzem fogainak érintését alsó ajkamon. Kétségbeesve tolom el magamtól, határozottabban, mint azt gondoltam volna. Nem elutasítani igyekszem, csupán meghúzni a határt itt és most, mert szinte remeg mindenem miatta és ha megharapja ajkam, akkor teljesen birtokába vesz, amit sose engednék senkinek, de neki igen és hagynám, hogy megmutassa, mennyire is az övé vagyok. Akkor fájdalmasabb lenne ellöknöm magamtól, hogy ne tovább, most még talán könnyebb mind a kettőnknek feldolgoznia és részemről főként a testemnek.
Nem örül a fellépő változásnak, ha tudná, hogy min jár az agyam, akkor talán könnyebben megértené. Ezzel, hogy ellöktem, inkább magamat ébresztettem fel egy rossz döntés előtt, mintsem Őt. Durcásan néz felém, de szigorúan, amit teljesen megértek. Kegyetlen vagyok, mert adok neki valamit, amit lassan kezd megszokni, majd gyorsabban, mint ahogy nyújtottam, el is veszem.
Végig Őt nézem, míg ajkaimat nyelvemmel járom körbe, kissé beszívva azokat, ahogy Aiden szokta csinálni és valamennyire sikerül megértenem, hogy miért ennyire ismétlődő nála ez a mozdulat, némiképp sikerül lenyugodnom ezen apró mozdulatok miatt, bár tisztában vagyok vele, hogy nem alkalmazhatom a mindennapjaimban, bár nem csillapítja indulataimat annyira, mint szükségem lenen rá.
Azt hittem segíteni fog, ha már nem Aiden lábán pihentetem fejem, de szemtől-szemben lenni tőle még nehezebb. Így könnyebben hozzáférhetek, éppen ezért annyira szorítom izmaimat, amennyire csak tőlem telik, különben önálló életre kelnének és nem csak egymás szájában kötnénk ki, illetve elsőkén igen.
Először gondolatban megköszönöm neki, amiért óvatos minden mozdulata és nem kapkodja el, mert a végén egy határozottabb mozzanata egyáltalán nem jelen lévő békémnek a teljes rombadöntését eredményezne, ám be kell vallanom, hogy így sem sokkal kellemesebbnek érződő a helyzetem. Aztán meglátom az éppen csak megbújó mosolyát, mely most nem annyira kedves, mint lenni szokott, nagyon is élvezi azt, amit velem tesz, azt, amilyen hatást kelt bennem és teljesen tudatában vagyok, hogy ellenkező esetben én is így éreznék, már ha észre venném benne a vívódást, élvezném, hogy én teszem ezt vele, de a másik oldalról egyáltalán nem ígérkezik kellemes időtöltésnek.
Végtelennek tűnő másodperc ez a mostani, de bár ne lenne az és vége szakadna. Mondhatnám neki, hogy álljon meg, hogy a cipzárt majd én megoldom, de mintha nagyon is jóleső lenne ez a fájdalom, amit a feszesség okoz, ez az érzés, amit visszafolytok, a vágy. Igen, nagyon élvezem, hogy végre érzek, hogy testi élvezetre vágyok, mert tudom, hogy nem veszett ki belőlem az, aminek jelen kellett volna lennie az elmúlt két évben. De mégis, egyre nehezebb tartanom magam, egyre nehezebb Őt néznem és végül arcom elforgatva tőle, nem gondolva arra, hogy így megtudja okát viselkedésemnek, mert pontosan tudja, látom rajta, hogy tudja, inkább csak azt nem tudom értelmezni, hogy Ő miért nem tapasztalja ugyanezeket, bár, ha jobban belegondolok, legutóbb az ágyban feküdve pont Aiden volt a másik oldalon és eleinte én sem segítettem rajta. Megérdemlem hát, bűneimért a büntetést viselnem kell.
Vállaimon simulnak végig vékony ujjai és várom, hogy végül lekerüljön a pulóver, mert az ezen állapotom végének eljövetelét fogja jelenteni, ebben biztos vagyok, ha kapok egy levegővételnyi távolságot, akkor viszonylag hamar és könnyebben ismételten uralni fogom önmagamat.
Nem tévedek, mikor már nincs veszélyes közelségben keze hozzám, némelyest megnyugszom, főleg, mivel meghallom mennyire tisztán ejti ki az általa vélt teljes nevemet, amit én szeretném, ha megtoldana a koreaival is. Ez nagyon fontos jelenet számomra, mivel legmélyebb szeretetemről biztosítom Őt azzal, hogy megengedem neki, persze csak ha él vele, hogy YeSol-nak szólítson.
Meglepődik, tehát nem tudta, hogy van egy másik nevem is, meg kéne, hogy lepjen, hiszen ez azt jelenti, hogy nem nézett utánam, vagy legalábbis Ő nem, de a család többi tagja biztosan, de ugyanakkor már tudom, hogy ennek mi az oka. Másrészről örülök is neki, így még jelentőségteljesebbé válik ez a név, mert akkor hozom szóba, mikor jónak gondolom és ez visszavonhatatlanul a mostani alkalom.
Megmagyarázom neki ezt a kérésemet, mivel kiolvasom belőle a cseppnyi értetlenkedést és talán nem értheti, hogy miért is ennyire fontos ez nekem. Szégyenlősebbé válok, ahogy bevezetem a név jelentőségébe és a legigazabb érzelembe, amit egész életemben éreztem, vagyis a szeretetébe, a biztonságéba, mert nekem ezt a nevet hallva egy olyan szájából, akitől szívesen várom, ezeket jelenti.
Ahogy megtudja, hogy mire is irányul kérdésem, azonnal derűsebbé válik és kirobban belőle a boldogság. Ebből megértem, hogy nem bánja kérésemet, sőt, egyenesen kedvére való, de még mindig nem tudom elhessegetni teljes zavarbaesettségemet, persze némileg eltűnik, mégis szorítom ölemben az ing anyagát.
Ahogy megszólal, én felkapom fejem, majd leesik vállam, ahogy kifújom a levegőt, mert nem értem, hogy mire is gondolhatja. Szeretném ha jó embernek látnának mások, az üzletben így is vélekednek rólam, mivel igyekszem igazságos és körültekintő lenni, nem kivételezni, de Aiden esetében nehezen tudom elhinni, hogy erre a féle énemre érti, amit mond. Ez valahogy még többet jelent nekem, hiszen, azt jelenti, hogy igyekezetem, hogy megtaláljam a harmóniát az érzéseim között, sikeresnek bizonyul, pedig bántottam és még így is azt gondolja, hogy jó ember vagy. Elmosolyodom óvatosan, majd, ahogy meghallom a nevem, átjár egy borzongató érzés és vidám mosolyom szélesedni kezd, melyben a szégyenlősség egyre csak kavarodik.
Nagyon szépen hangzik az Ő szájából, szebben, mint azt eltudtam volna képzelni. Egyik kezemet felemelem szívemhez, melynek szerelmes dobbanásai egész testemben rezonálnak és hullámoznak, míg lehunyt szemekkel fordítom arcom ölem felé. Hagyom, hogy kiteljesedjen bennem ez az érzés, teljesen nyugodttá válok és békéssé, mintha azzal, hogy kimondta ezt a nevet, újjászülettem volna.
Nagy mosollyal nézek fel rá gyorsan, ahogy megint meghallom hangját, mintha mézet öntenének a fülembe, annyira selymes és édes. Tudtam, hogy van koreai neve, utána néztem ennek is, mint ahogyan azt is tudtam, hogy Párizsban tanult és még pár részletet, de azoknak nincsen jelentősége, az a fontos, amit Ő mond.
Elbizonytalanodok, hogy vajon most szeretné-e, hogy akkor JaeMin-nek nevezzem, vagy sem, mert nem feltétlenül egyértelmű. Nem tudom pontosan, hogy miért szereti, azt, ahogyan kiejtem a nevét, de úgy döntök, hogy ez esetben, megpróbálom, hogy vajon hasonlóan kedvére van-e, ha a másikat mondom.
-JaeMin-taglalom szépen, kissé szokatlan, hiszen eddig Aiden-ként láttam magam előtt, de nagyon illik hozzá ez a név, határozott, férfias, de mégis gyengéd és lágy hangzású, minden, ami Aiden.
Figyelem a reakcióját és reménykedem benne, hogy tudja, miért próbálgatom nevét. Úgy hívom, ahogyan szeretné, ahogyan neki kényelmesebb és azon a neven, amit jobban szeretne tőlem hallani.
Csendesen ülök fel, nagy mosollyal az arcomon. Elképzelem, hogy hogyan nézhetett Philip, mikor meghallotta ezt a féle megnevezést. Aiden szájából nagyon aranyosan hangzik, elmosolyodhatott, de nem hiszem, hogy rosszallóan vettem, ha úgy tette volna, akkor azonnal jelzi és bemutatkozik, talán még élvezte is, hiszen Aiden hangszínén közvetlenebb megszólítás lehetett, mint mikor mi szólítjuk nevén.
Kedvesen nyúlok keze után, melyet kissé megszorítok, míg arcán vándorolnak ujjaim. Szélesen mosolygok felé, továbbra sem tűnik el ez a kifejezésem. Legszívesebben magamhoz ölelném és szorítanám, míg csak bírom, most annyira édes szívemnek, nagyon ártatlan, nagyon aranyos.
Beleborzongok, hogy a ruháim között fog keresgélni, de kétlem, hogy rendetlenséget hagyna maga után, ami utána én szüntetnék meg és alig várom, hogy egy általa választott ruhámban lássam. Nem sok lezserebb darabom van, én nem is hordom őket, csak pihennek, várva valakire, Aiden-en pedig tökéletes dolguk lesz.
Hangot is adok annak, hogy mennyire aranyosnak tartom most és talán őrültnek hangozhatok, de tényleg nem tudok betelni a látványával, ezért éreznem kell, hogy milyen az arca, mikor éppen aranyos és így lesz minden egyes érzelménél, hogy tökéletesen megismerjem, mikor milyen.
Közelebb lépek hozzá, hogy kezeim közé foghassam arcát és magam felé fordítsam, hogy szemeibe nézzek. Megrezzen az arca, de nem képes kizökkenteni a jó hangulatomból, nagyon felemelő a mostani helyzet, még ha mindjárt ki is megyek az ajtón. Boldog vagyok, nagyon örülök, hogy Aiden itt van és itt is marad velem ma este. Ha csak fekszünk majd egymás mellett és hallgathatom lélegzetvételét, már azért megérte.
Érzem kezeim alatt, hogy egyre melegebb a bőre, majd homlokán is, ajkaim alatt. Nem tudom mi okozhatja zavarját, talán, hogy ennyire mosolygok. Ritkán szoktam, bár ma már többször is láthatott, ez pedig csakis az Ő érdeme, miatta vagyok ennyire boldog és szabad.
Míg hátra lépek, végig simítok arcán, de nem bírom ki, hogy ne nézzek vissza rá az ajtóból. Integetésére egy mosoly a válaszom, mely azonnal eltűnik, ahogy lenyomom a kilincset. Ez már a két tér közötti különbség miatt van, megszokásból váltok ismét komolyabb formámra, hiszen szobám falain kívül ritka az érzelemkinyilvánításom.
Philip azonban csillogó szemekkel találkozhat, mindent azért én sem vagyok képes eltüntetni magamból, Aiden-nek van egy hatalmas varázsa, ami elbűvölt és még markában tart annyira, hogy aki tudja, hogy mi a szokatlan és mit kell keresni rajtam, észre is vegye, hogy más vagyok, mint szoktam.
Elégedetten emeli fel állát és húzza félre vékony száját, mire én egy pillanatra is, de leejtem szégyenlősen tekintetemet, majd vissza rá. Nem is olyan nehéz megmutatni másoknak, hogy mit érzek, persze Philip más, mint a szüleim, vagy az üzlettársaim, vagy más személyzettag, ő sokat lát és hall és mindent tud rólam, többet, mint általánosságban az emberek. Már fogát kimutatva mosolyodik el, míg kitárja karját, hogy indulhatunk, minden kész.
Kihúzott háttal, belül mosolyogva, melyet a ház néma falai is láthatnak, haladok a fürdőhöz, de félig még Aiden-nel vagyok a szobában, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog felvenni, vagy, hogy mit tehet, hogy milyen lesz az illata, miután keveredik az én tusfürdőmmel. Remélem nem fog aludni mire visszaérek.
Az ajtó becsukódik mögöttem és azonnal nekiállok kigombolkodni, akaratlanul is eszembe jutnak Aiden kezei, melyek az autóban ugyanezt tették és az utolsó gombnál egy hangosabb sóhaj hagyja el a számat, majd megforgatom fejem a nyakam körül párszor, mely most kevésbé fáj, mint szokott, talán azért, mert nem voltam annyira feszes, mint általában. Bár, ha átlagosan nézzük, akkor még az is lehet, hogy sokkal inkább feszes voltam, Aiden sokszor okozott kellemetlen helyzeteket a testemnek, amik igazából csak az ellenállásom miatt voltak azok.
Az ingemet összehajtva teszem a szennyestartóba, majd megfosztom magamtól a nadrágomat, mely követi az előbbi ruhadarabot, míg végül teljesen meztelen nem leszek és a látszatra egyáltalán nem meleg vízzel teli kád mellé lépek.
Az egész testem ég a láztól, míg hideghullámok futnak rajta végig, ahogy bőröm találkozik a levegővel. Először csak kézfejemet engedem bele és igen, az én hőmérsékletemhez ez most eléggé hidegnek bizonyul, de egy határozott mozdulattal lépek bele a vízbe és a kád két szélét szorítva kapaszkodok míg bele nem ülök a jeges vízbe.
Mély levegőket véve, szinte lihegek, mint aki elfáradt igyekszem megszokni a hideget bőrömhöz érve, de természetesen nem sok sikerrel. Vajon milyen lenne, ha egészségesen ülnék most itt, akkor mennyire érezném hidegnek? Mert teljesen biztos vagyok benne, hogy annyire nem az, mint én érzékelem.
Fejem megtámasztom a kád peremén és így fekszek el a nem éppen egy személynek kitalált eszközben és hagyom, hogy a vízben minden egyes porcikám megnyugodjon, még ha fázom is, de egyre jobban esik.
A plafont nézve villannak fel bennem az elmúlt pár óra eseményei, el sem hiszem, hogy én voltam az Aiden-nel. Nem lehettem én, nem vagyok ilyen. Pedig tudom, hogy de, teljesen elvesztettem magam és önuralmamat, majd képes voltam irányítani magam, ami természetesen azt jelenti, hogy tudatában voltam cselekedeteimnek.
Aiden
Mondom ki gondolatban a nevét, míg lehunyom szemeim és megborzongok ettől az egy szótól, miatta. Résnyire tágult szájjal csúszok jobban a vízbe, de csak orromig, mert eszembe jut, hogy mire kért meg és semmi pénzért nem szegném meg ígéretemet, amit…amit azután a csók után tettem.
Hirtelen felülve a kádban, vizes kezemmel simítok végig gondterhelten hajamon, majd ezt megismétlem még egyszer, míg már egyáltalán nem lóg a szememben, ahogy fejemet lehajtva nézek a víz alá.
Tényleg elképzeltem kettőnket. Úgy. Minden forróságom egy pontba terelődik most, ami miatt inkább szinte visszaesek a vízbe, majd fejem hátra hajtva, hajamat is beleengedem a vízbe, majd nagy levegőket véve nyugtatgatom magam és csillapíthatatlan gondolataimat.
-Aiden-mondom ki kissé mérgelődve, szerelmesen és végül elhal a neve egy vágyakozó sóhajba. -Mit teszel velem? -beszélek magamban, melyet felírhatnék a listára, mely tartalmazza a mai napon tapasztalt szokatlan cselekvéseimet, vagy gondolataimat, de már rég nincsen hely a papíron.
Egy ideig még fekszem, míg teljesen meg nem nyugszom és inkább a holnapi teendőimre igyekszem összpontosítani, mint például, hogy reggel orvos jön, mivel biztos vagyok benne, hogy Philip már értesítette a doktort az állapotomról és hogy jöjjön házhoz ő pedig tudja, hogy ezt délelőtt kell megtennie, hogy utána dolgozhassak. Ha Aiden maradna, akkor biztosan későbbre kéretném.
Már megint rá gondolok.
Aiden
Kezem arcom elé emelve pihentetem meg azon, hogy eltakarjam magam a fény elől, a világ elől, míg nagyokat sóhajtok. Így azonban a lehunyt szemeim mögött csak az arcát látom és azt a mosolyát, azt a gyönyörű, szemet csillogtató mosolyát.
Kezem mögül kilesve realizálom, hogy testem már egészen megszokta a folyamatosa remegését, melyet a hideg tesz vele és természetesen valami teljesen más, pontosabban valaki.
Eddig bírom gondolataim kínzását, mert fellázadtak ellenem, ezért eléggé nagy hévvel szakítom ki magamat a vízből, hogy az csordul mindenhová, ahova sikerül neki és lépek ki a kádból törülköző után kutatva, amit meg is találok az annak megszabott helyén, mellette egy köntöst, ám ruhákat nem.
Igyekszem nem elhinni, hogy Philip nem készített ki ruhákat számomra, de egyre inkább úgy látom, hogy ez az igazság. A vén ember szereti a bolondját járatni és már megértem, hogy nem csak a jókedvem miatt volt olyan a hangulata amilyen, hanem mert eltervelte mindezt, pedig ha tudná, hogy mennyire nehézé teszi a helyzetemet azzal, hogy rákényszerít, egyetlen köntösben menjek vissza Aiden-hez.
Feszültté válok és némileg mérgessé is, így megfeledkezem arról, hogy hajamat nem töröltem meg és bár kimérten és hozzám nagyon közel álló szigorral lépek ki az ajtón, szememmel a férfit keresve, aki megfutamodott és nincs a közelben. Azonnal ráparancsolnék, hogy hozasson nekem ruhát, addig nem tágítanék és ennek teljes tudatában távozott egy nem szem előtt lévő helyre.
Lemondóan, nagyot sóhajtva eresztem le vállaimat és feszítem meg állkapcsomat, majd egy papucsban és köntösbe indulok meg a szobám ajtaja felé, míg élvezem, hogy hajamból a hideg vízcseppek csordulnak le nyakam több pontján is, hiszen még mindig meleg a bőröm, de azt tapasztalom, hogy kevésbé, mint a fürdésem előtt.
Szobám ajtaja előtt megtorpanok a kilincs felé nyúlva, majd magamra nézek és megigazítom a köntöst, megszorítom derekamon, hogy minden a helyén legyen. Homlokom ráncolva tanakodok, hogy vajon kellene-e kopognom, am természetesen felettébb szokatlan lenne, hiszen a saját szobámról van szó. De mi a helyzet akkor, ha esetleg Aiden még nem öltözött fel, mert nem a fürdőben szokás megtennie? Megbabonáz a gondolat, hogy vajon mi történne, ha ruha nélkül érném Őt, mikor belépek, de párat pislogva kihúzom magam és végül a kilincsről az ajtóra emelem a kezem és kopogok kettőt, amint megtudom, hogy bemehetek, óvatosan nyitom ki az ajtót és azonnal Aiden-t keresem tekintetemmel, mintha hetek óra nem láttam volna.
Az első, amit észreveszek, az a szemüveg, meg is állapítom, hogy többször kellene hordania, mivel nagyon jól áll neki. El is időzik tekintetem így kissé ismeretlenné vált vonásain, majd egyenesen a rajta lévő ruhát nézem meg, egy olyan pólót vett fel, amit még Sophe-tól kaptam, mikor még kisebb volt és nem tudta, hogy mekkora méret lenen rám jó, de sosem vettem fel, Aiden-en azonban nagyon tetszik, főleg úgy, hogy kissé nagy rá, így viszont alsónadrágjának csak alsó vonalát láthatom, mivel mindenét gondosan végig nézem, szememben egyre fokozódó vágyakozással a következő percek miatt. Nem veszem észre, csak miután már megtettem, de egy hatalmasat sóhajtok, míg megnyalom ajkaim, ám feleszmélve, hogy az imént eléggé félreérthetetlenül néztem végig minden porcikáját megköszörülöm torkomat és összeszorítom ajkaimat, mintha semmi sem történt volna és már veszem is lépteimet a szekrényem felé, hogy kivegyek egy szépen össze hajtott pizsamát.
Nem mondok semmit, csak elmegyek mellette, míg görcsösen és feszülten nyitom ki a szekrényem ajtaját, mely mintha egyszeriben nem is az enyém lenne, mint ahogyan az egész szoba, vagy a testem sem.
Nagyon tetszik Aiden. Állapítom meg megint, de most, hogy igazán láthattam Őt, még inkább tudatosodik bennem. Mély levegőt véve nyújtom ki kezem, hogy kivegyek egy ruhaszettet, egy pillanatra megáll a mozdulatom, túl gyorsak a mozdulataim és ez túl feltűnő. De igen, hamar felszeretnék öltözni, mert a köntösben nagyon kitárulkozónak érzem magam.

Hallani tőle, hogy YeSol…, felér egy mannával, egy isteni mannával, mely csodálatosságának köszönhetően megszínezi bőrömet pirosasan és lehajtott fejjel rejtem el előle egy ideig, míg próbálgatom az Ő másik nevét, várva, hogy vajon mit gondol, melyiket hallaná szívesebben.
Elbizonytalanodok, mert nem vagyok benne biztos, hogy tehát szeretne-e, hogy JaeMin-ként szólítsam, hiszen nem éppen kellemes emlékek fűzik hozzá, kellemetlenséget pedig egyáltalán nem szándékozom neki okozni. Kissé megmozdulok helyezkedem, hátha ez segít abban, hogy eldöntsem mire célozhat, de továbbra sem vagyok biztos.
Kezdek biztos lenni benne, hogy Aiden-ként jobban szeretné magát hallani és ezt ki is mondja, így bólintok egyet, hogy megjegyeztem, azonban megint kettősség marad bennem, mivel mintha meggondolná magát. Végül azon kapom magam, hogy nem tudom mire jutott a döntésével, de leginkább úgy vélem, hogy mind a két nevet szívesen fogadja és hallja tőlem. A teljes káoszt végül ezzel csillapítom, ha meggondolná magát, akkor reménykedem benne, hogy tudtomra fogja adni.
-Ez esetben gondoskodom róla, hogy Aiden mellett JaeMin is teret kapjon a szívemben…, ami már meg is történt-hagyok egy kisebb szünetet a két mondatrész között, míg határozottan szólok, hiszen nagyon szeretném, ha eleget tudnék tenni kérésének. Mások nevét pedig szívesen szoktam kimondani, hiszen nagyon sok jelentése lehet, figyelmeztetés, méreg, szeretet, Aiden az utóbbiból dúslakodva kaphat tőlem, talán ezt hallja ki minden egyes alkalommal, mikor néven szólítom.

Fürdés közben nem ritkán szoktam gondolkodni, rövid ideig tart általában, ha rólam van szó és utána alvás követi, ami már nem a munka része, vagy a gondolatoké, természetesen ez csak elmélet, hiszen sok minden szokott bennem forgolódni ilyenkor is, de hamar el is illannak, amint a végükre érek. Most nem ez történik. Nincs vége, sőt, folytonosan előtérbe kerül Aiden és mivel egyedül vagyok, így testem is jobban átadja magát az őrületnek, amibe belekerültem, de ez a legtökéletesebb őrület és semmire nem cserélném, de igazán lehetne könnyebb legalább néha, mikor nincs velem, de már a puszta emlékétől is elveszítem önuralmamat, amire ezentúl fokozott figyelmet kell szentelnem, hiszen ez nem minden helyzetben megengedhető. Valójában a józan eszem azt diktálja, hogy semmikor sem, de az a régi Christopher, Aiden mellett már YeSol vagyok, de ezt még meg kell szoknom és ha ez sikerül, akkor biztosan könnyebben tudok mellette nyugodt és kiegyensúlyozott maradni, de most, most még viaskodik bennem minden, amit eddig ismertem és az újak.

Nem előnyös jelenlegi állapotomban és zavarodottságomban, hogy egy köntös az, miben mutatkozni készülök JaeMin előtt és még csak a felelőst sem tudom előállítani, de biztosan lesz felé némi keresetlen pillantásom.
Az ajtóm előtt vacillálok, hogy kopogjak-e, de végül ezt tartom bölcs döntésnek. Halkan, némileg ijedten is talán, lehet meglepte a kopogás, de meghallom a zöldet jelző szót és belépve pillantom meg Őt legelsőként, másként nem is lehetne.
Egyértelmű, hogy Ő sem egy köntösben betoppanva képzelt el, nem is tagadhatná, mivel pontosan ezt látom rajta a szemüvege miatt, ami arcát is keretezi és nem azt mondom, hogy hiányolni fogom róla, mivel anélkül is szépnek gondolom Őt, de így, ahogyan most előttem áll, ennyire lengén…, az a szemüveg fokozza feszültségem és tetszésem az összeképhez.
A meglepettségtől széjjelebb nyílik szám, mintha egy határozott mozdulattal feszítenék azt szét. Valóban nem kell kopognom, ez az én szobám, ide akkor jövök be, vagy megyek ki, mikor kedvem tartja, de mivel nem tudtam, hogy mire számítsak, vagyis inkább nem tudtam, hogy számítsak-e valamire, ezért döntöttem a kopogás mellett.
-Nem tudtam, hogy milyen állapotban vagy-fújom ki szavaim mosolyát fürkészve és megdermedek, amit közelebb lép hozzám és meglátom vizesen kócolódó haját, amitől nem való gondolataim támadnak, hogy ujjaim között szeretném érezni minden egyes fürtjét, valamint bőrömhöz érve.
Bármennyire is vágyom rá, nem tudom, hogy látni szeretném-e úgy, természetesen igen, de nem tudhatom, hogy hogyan reagálnék rá, hiszen még sosem láttam férfi testet olyan módon, ahogyan azt most kívánom és bevallom félek egy ilyen alkalomtól. Ez persze nevetséges, hiszen mindezek mellett ellentmondásos vágyaim vannak irányába.
Míg ezen jártatom gondolataim, a kis mosolyról szája szélén elvándorol tekintetem mellkasára, mikor kihúzza magát és egy mosolyfoszlány jelenik meg szememben. Majd karjánál folytatom, egy pillanaton pedig megállok az alsónadrágjának kilátszódó részén, mintha képes lennék egy tekintettel feljebb parancsolni a pólóját, hogy többet lássak. Nagyot sóhajtva nézem Őt, majd sikerül feleszmélnem és köhintéssel rendezni soraim, hogy képes legyek elmenni mellette.
Érzem, ahogyan figyel, az imént egy teljes percig megszűntem jelen lenni, ahogyan Őt néztem, bár ez több volt annál és most neki háttal állva igyekszem stabilizálni magam, még ha tudom is, hogy teljesen nem leszek nyugodt és a ruháim közötti keresgélés is megerősíti ezt.
Megdermed kezem, ahogyan megérzem testét a közelemben, majd fejemen a törülközőt. Mély levegőt veszek, nagyon érzem, hogy képtelen vagyok uralkodni magamon. A betegség, fáradtság, kimerültség és Aiden összessége teszik ezt velem és nagyon nem jó érzés, ez nem.
Lehunyom szemeim, mikor hátamhoz ér és kissé megnyugszanak izmaim kezei nyomán. Ahogy megszólal, úgy el is hiszem neki. Már tudja, hogy bosszant az értetlenség, az, ami történik velem, akkor úgy értelmeztem, hogy ez az értelmetlenség mindig is meg fog maradni, de most mégis elhiszem neki, hogy ennek ellenére minden rendben lesz. Vele biztosan, mert segíteni fog, ahogyan most is fogja.
Az apró puszit megérezve sem sikerül elmosolyodnom, mivel gondterheltnek érzem magam és nem azért, hogy milyen vonzata lesz kettőnknek a világra nézve, hanem, hogy én hogyan fogok megfelelni. Eddig is megfordult ez a fejemben és ahogyan akkor, most is tudom, hogy Aiden-nel másként lesz, de bennem van, hogy mi történik akkor, ha még sem.
Nem nézek fel, csak bólintok, már a kezeimben szorongatott pizsamával, jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy megtudnék szólalni, így nem kísérletezgetek.
A nővérét hívja, akin láttam a vacsora során, hogy bár jelen van, de önmaga miatt. Talpraesett, másként nem lehetne saját cége. A másik észrevételem az volt, hogy mennyire másként viszonyulnak egymáshoz ők ketten és hogy Aida pontosan kitudta olvasni Aiden reakcióiból, amit akkor én még nem értettem, de mostanra minden darab a helyére került. Azonnal szembe tűnik, hogy mennyire másként beszél vele, a hangja is vidámabb és felszabadultabb.
A fiókomat kinyitva veszek ki egy alsónadrágot, amibe most bele is lépek, hogy felvehessem. Nagyon óvatos minden egyes mozdulatom, de még így sem tudom elkerülni, hogy ne csússzon feljebb a köntös a vártnál, bár tisztában vagyok vele, hogy a nadrágomat már a hordása nélkül leszek kénytelen felvenni. Végül is már látott ilyen kevés ruhában, akkor is zavarban voltam, de most még inkább.
Alig hallom, hogy miről beszélgethetnek, teljesen belemerülök a koncentrálásba, hogy egyetlen meggondolatlan mozdulatot se tegyek, de a lényeget kihallom. Tehát hazudott otthon arról, hogy hol van. Az ismertek alapján nem lep meg, de annak örülök mélyen, hogy van valaki, akiben annyira megbízik, hogy még a hazugságában is segítséget kérjen és kap is.
Megfordulva egy pillanatra megtorpanok, ahogyan meglátom feküdni az ágyamon és megkapom a várva várt felcsúszott pólót, bár a másik oldalról, egyáltalán nem kis bánatomra. Gyorsan elkapom fenekéről pillantásom, de még így is lelki szemeim előtt marad, főként, hogy rásimul az anyag és mindent láthattam.
Az ágy oldalára ülök le, neki háttal, de mielőtt ezt megtenném, a nyakamból az asztalomra teszem a törülközőt és elkezdem kikötni a köntöst és még csak véletlenül se nézve Aiden felé elfoglalom a helyem.
Nincs mit takargatnom magamon. Nem vagyok elégedetlen a testemmel, de mégis úgy veszem fel a nadrágomat, hogy a köntös még rajtam van, így nem sokat láthat, már ha néz. Ha néz, ha nem, én égető érzést érzek magamon, főként a hozzá közelebb eső felemen, tehát a hátamon.
Leveszem végül a köntöst, ami most alattam fekszik az ágyon, hogy felvehessem az ing részét a ruhának, mikor meghallom a kérdését és hátra is nézek rá, hogy erre mit fog válaszolni. Nem tudom, hogy mennyire örülnék neki, ha itt és most közölné a tényt nővérével, persze mit sem változtat a tény igazságán és tudom, hogy bizonygattam neki, hogy Őt szeretném mindennél jobban, ami azt a jelentést hordozza magában, hogy nyitott vagyok arra, ami kialakulóban van, de amint már mások is tudnak róla, az már sokkal igazabb. Szeretném, hogy az legyen, nagyon, de még én magam sem tudom feldolgozni, hát ha még tudnák is mások, hogy mi történik.
Elgondolkozom azon, hogy én elmondanám-e EunSol-nak, ha kérdezné. Valószínűleg sokáig még hárítanék és nem adnék egyenes választ. Megnyugszom szavait hallva, le is hunyom rövid ideig szemeim, nem, határozottan nem vagyok kész a felvállalásra. Erősebben dobogtatja meg szívem az adott válasza és szeretetteljesen, valamint, hogy nem mondott többet, hálásan nézek vissza rá, azokba a gyönyörű és kitágult pupillákba és semmi sem képes elvonni tőlük figyelmemet.
Enyhe felkiáltása engem is felébreszt és észreveszem, hogy bizony még hátra marad egy ruhadarab, amit most felveszek az ágyról és magamra öltöm a hosszú ujjú felsőt, mintha csak egy ing lenne a mindennapokra, ám könnyebb az anyaga. Gondosan gombolom be magamon. Kissé könnyedebbnek érzem magamat így, hogy felvettem mindent és talpig zöldben fordulok hátra, hogy végig simítsak hátán és felállva hallom meg az aranyos felkiáltását, amit nővérének szán és megmosolygom ezt a hatalmas szeretetét, amiből én is kaphatok, mert annyira csodálatos.
Mi sose mondjuk egymásnak Sophie-val, hogy szeretlek, persze tudjuk a másikról, de nem használjuk ezt a szót, lehet rá kéne szoknom nekem is és biztosan örülne neki. Ez eszembe juttatja, hogy ma még nem láttam, mióta a balesetem volt és rá is fogok kérdezni Philiph-nél, hogy tud-e valamit hollétéről.
Végig nézek még egyszer Aiden-en, lábától, egészen arcáig és meg is látom, hogy egyenesen engem figyel. Nagyon jól néz ki az ágyamban, mármint nem azért, mert máshol ne nézne ki jól, de tetszik, hogy ennyire otthon érzi magát itt és velem.
Félénk mosollyal az arcomon, mivel megint végig jártattam szemeimet rajta fordulok meg és megyek a fürdőbe a hajszárítóért. Az ajtóban állok meg és veszem ki a szekrényből, majd azt becsukva nem foglalkozom a villannyal, mivel fel sem oltottam, állok meg az ágy mellett és dugom be a konnektorba a végét, majd az ágyra ülve kúszok közelebb JaeMin-hez szégyenlősen húzom magam alá térdeimet és csak néha pillantok rá, majd felemelem szabad kezemet, hogy vizes hajába vezessem ujjaim legvégét és így fésüljem kissé odébb.
-Szabad?-szólalok végül meg, miközben kezemet megpihentetem hátán és még közelebb megyek hozzá, hogy ne kelljen nyújtózkodnom. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de a fejembe vettem, hogy én fogom megszárítani a haját. Eddig arra vágytam, hogy beletúrhassam kezem hajába és most, hogy összébb szedtem magam, szándékomban is áll megtenni, de, hogy megszárítsam a haját…
Egyszer Sophie-nak szárítottam a haját, de panaszkodott, hogy nagyon égeti, én pedig belegabalyodtam a tincsekbe, így nem kíséreltük meg többet a műveletet, de egészen eddig nem is éreztem késztetést, hogy másnak szárítsak hajat.
Hevesen dobog a szívem, ahogy várakozva nézek el Aiden-ről és már vonnám is vissza kérdésemet és szabadkoznék, eléggé szokatlanul érzem magam az egész miatt, nem is értem hogyan jutott eszembe. -Nevetségesnek érzem magam a kérdésem miatt-osztom meg vele és eléggé hevesen jönnek ki belőlem a szavak, mert nehezen mondom el neki, hogy hogyan érint a kezemben lévő hajszárító, de próbálkozom, hogy engedjek a szavakkal megfogalmazott érzéseknek.

Valóban nem lenne szükséges kopognom, de úgy vélem elég erős érved hozok fel neki, amivel megmagyarázom döntésemet. Valahogy még egy ideig várnék azzal a lehetőséggel, hogy meztelenül lássam, vagyis…, nem még nincs itt az ideje és ezt abból tudom, hogy ebben a pólóban és alsónadrágban is éppen eléggé felzaklat, főként úgy, hogy nem éppen nyugodtan jöttem vissza a fürdésemből.
-Ö…-dadogok csak ennyit a hallottakra, erre igazán nem voltam felkészülve. Teljesen átjár a forróság, a gondolattól, hogy akár most úgy is beléphettem volna, engedélyre, hogy meztelen majd amiatt még inkább zavarba hoz, hogy elképzelem, ahogyan ruhátlanul fekszik az ágyamban, a takaróm pedig teljes mértékben rá simul bőrének minden érhető felületére, amivel majd utána én fogok takarózni.
Bennem reked a szó, nem is hiszem, hogy bármit is készülnék mondani, csak motyogok és kihúzom magam még inkább, miközben az összes létező izmom összehúzódik egyszerre. Pontosan erre gondoltam, mikor az jutott eszembe, hogy kiszámíthatatlan, hogy mindig meglepetést okoz és igen, nagyon tetszik, de nem az a része, amit fizikálisan tesz velem, hanem a kihívás, hogy váratlan helyzetekbe képes sodorni, inkább egyenesen beledobni.
Az ártatlan és édes mosolya annyira nincsen összhangban azzal, amit az imént mondott. Olyan gyermekien néz most rám, de szavaival egyáltalán nem összeegyeztethető ez a szűziesség. Tehát a szavai nincsenek egyenlőségben tetteivel, de mégis igazinak érzem, igazibbnak, mint bármit és égetőbbnek, perszelőbbnek, ami lábujjamtól sodor le egészen fejtetőmig.
Amennyire képes vagyok megálljt parancsolni testemnek, szemeimnek épp oly’ kevésbé, melyek minden egyes részét végig pásztázzák Aiden-nek, ami csak látszik és néha azt is, ami nem, de nagy valószínűséggel ott van.
Többször is sóhajtok, míg nézem, de egyáltalán nem szándékosan, annyira megfeledkezem magamról, hogy mikor ezt észreveszem, csak kapkodni kezdek gondolataim között és menekülök a helyzetből, abból a pontból, ahol most állok, hogy valami történjen, különben fogalmam sincs, hogy meddig állnék és nézném Őt.
Alig pillantok rá, míg elmegyek mellette és mosolya emlékeztet rá, hogy bizony, tökéletesen látta rajtam azt, hogy mi van a fejemben, ettől még inkább elvörösödöm és igyekszem a lehető legjobban hátat fordítani neki és így kutatni ruhám után.
Némileg segít, még ha teljesen nem is, hogy közeledik hozzám, mely változatosan szokott velperzselni s ezzel együtt felzaklatni, de megnyugtatni is, most az utóbbi az érvényes, de nem teljes a hatás.
Mondanám, hogy nem tudom, hogy hogyan segíthetne, hogy mivel könnyíthetne rajtam, pedig bevillan valami, amit azonban jobb nem is nevén neveznem és inkább csak összeszorítom ajkaimat, amit biztosan lát, hiszen még nem távolodott el tőlem. Biztos tudja, hogy mennyire akarom, biztos látja rajtam, de azt is tudja, hogy ezt most még nekem kell feldolgoznom, jelenleg ebben nem sokat tud segíteni. Az önelfogadásban, hát abban még ennyire sem, a puszta jelenléte is elég nekem, hisz még nem tudom hogyan gondolhatnék, vagy akár érezhetnék másként, ha rájöttem, akkor már azt is meg tudom neki mondani, hogy mi lenne részéről jó a számomra.
Figyelmemnek alig negyedét fordítom csupán rá, a többit annak szentelem, hogy a lehető legóvatosabban vegyem fel alsónadrágomat, ami nem teljesen sikerül úgy, ahogyan az terveimben szerepelt, az anyag jóval feljebb csúszik combomról. Gondolatban felszisszenek, de hang nem jön ki belőlem.
Megfordulva terveket szövök, hogy mégis kivel kellene felvennem a kontaktust, hogy betiltathassam az összes fehér színű alsónemű gyártását, mely most megkísérti szemeimet. Fehérben minden rászlet jobban látszódik, az élek egy autón a fényjáték és árnyékok, ahogy Aiden testén is. Pontosan emiatt örülök most kissé, hogy hason fekszik, mert ugyanilyen részletesség tárulna elém, ha nem így lenne és a pír így is eljut hozzám, nem tudom kikerülni.
Nagyot nyelve szegezem tekintetem a padlóra és egyenesen ágyamra ülök, ahol már rajtam is a nadrág, de a köntös már nem, mikor kihallok egy fontos részletet a beszélgetésből és sebesen fordulok hátra Aiden felé.
Végig szemébe nézek, főleg mikor beszél…hozzám, mert nagyon úgy érzem és jól esnek szavai, el is gondolkodtatnak, de én mindig ezt teszem, elemzek és értelmet keresek. Kérdően követem szemeit az enyémekkel, mikor felül és közeledni kezd hozzám. Teljesen elvarázsolódom, még ha motoszkál is bennem, hogy éppen beszél a telefonon, miközben már mögöttem ül és megérzem testének teljes súlyát vállamon.
-JaeMin-szólalok fel meglepettségemben és ezzel egyetemben előre is dőlök, de hamar kiegyenesedek, hogy tartsam Őt. Hangom lágy, gyengéd, inkább kérdő, főként, hogy mindenem ég és érintése mellkasomon kilök számból egy halk sóhajt, mikor arcomnál érzem ajkait. Szívem egyre hevesebben ver, másik kezemmel hátra nyúlok nyakához, hogy közelebb húzzam és így fordulok szájához, hogy lágy csókot leheljek rá, míg végig simítok nyakától és megpihen kezem fedetlen combján, amitől megremeg testem egy hatalmas hullámként és még egy utolsót sóhajtok halkan felé, arcom teljesen kivörösödött közben és égek a vágytól, hogy érezzem jelenlétét minél élénkebben.
Elszakad tőlem, nem tudom, hogy hogyan képes rá, miközben én alig tudom elengedni, de figyelemmel követem minden egyes mozdulatát, vöröslő vágyakozással szemeimben. Összeráncolom homlokom, amiért itt hagyott. Egy burokból nézek csak ki rá, mintha nem a saját szemeim lennének amikkel nézem, mintha nem az én testem lenne, a kimerültség játszik így velem, de nem elég erős ahhoz, hogy letörje testem kívánságait, de ahhoz igen, hogy megfeledkezzem egyre inkább arról, hogy ki is vagyok.
Nagy levegővételek közepette kapom el tekintetemet alsónadrágjáról, mely mindent megmutat, ami csak van. A plafonra forgatom szemeim, míg felveszem a hátralévő inget és számon keresztül veszem a levegőt.
Teljesen megőrültem.
Határozottan érzem, hogy jobban ura vagyok magamnak, miután felvettem minden ruhát, így bátrabban fordulok vissza hozzá. Szemtelenül viselkedik. Remélem tudja, valamiért úgy érzem, hogy igen és nagyon is élvezi, ahogyan azt is, hogy ezt teszi velem. Azt már meg sem kérdezem magamtól, hogy vajon tisztában van-e azzal, hogy mennyire gonoszul pimasz. De nem tudok rá haragudni, rá egyáltalán nem is lehet.
Igyekszem arcát nézni míg a telefonját használja, minden bizonnyal üzenet küldésére, de elkalandozom más irányba is, így itt a megfelelő ideje, hogy a hajszárítóért induljak.
Bamba tekintetemet végül leemelve róla állok fel és simítok végig a gombokon egyik kezemmel egy ott nem lévő ráncot rendbe szedve és ezzel stabilizálódik is légzésem.
Már az ágyon térdelek, egyik kezemben óvatosan fogva haját, másikban a szárító alkalmatossággal és már meg is bántam kérdésemet, pedig nem helyes meggondolni magunkat akkor, ha valamit mondunk, mert ez ugyanazt jelenti, mint mikor bocsánatot kért tőlem szavai miatt. Annyira elesettnek érzem magam amiatt, hogy megkérdeztem, megszáríthatom-e vizes haját. Felnőtt férfiak ilyet nem tesznek és különösen sebezhetőnek érzem magam emiatt, ami nem jó érzés.
Fellobbanó energiája és jókedve sem képes más gondolatokat ültetni belém és még egy korábbi kérésének eleget téve megosztom vele, hogy miféle rossz érzéseket táplálok most a jelenlegi szituáció miatt. Hátát simítom, de megáll beszédem közben a kezem és vissza is húzom ölembe, így szorongatom két kézben a tárgyat, amelyre szomorkásan nézek le.
Szinte leszid, eleinte így vélekedek szavairól, de megérdemlem, mert teljes káosz terjeng bennem és minden egyes percben, sőt inkább pillanatban másként érzek és viselkedek, képtelenség kiigazodni rajtam. Óvatosan pillantok fel rá, de arcom nem fordítom felé teljesen. Gyenge gyermekként ülök most előtte és szégyellem magam jelenleg minden miatt, főként azok miatt, amiket nem is olyan rég gondoltam, a vágyakozásom miatt pedig aztán főként.
Valóban tele vagyok érzésekkel, de az őrületbe kergetni mind, már a jók is, mert képtelenség rendszert felfedezni bennük és így a kontrollálás, mint segítség forma sem létezik. Annak azonban felettébb örülök, hogy gyengédnek tart, mert néha túl élesnek vélem mozdulataim, vagy tetteim, pedig figyelmes igyekszem lenni vele szemben.
Apró tűk szurkálják arcom kezei nyomán, de nagyon jó érzés és már képtelenség nem teljesen rá néznem, mivel gondoskodik arról, hogy teljesen szemben legyenek arcaink. Csillogó szemekkel nézek az ő romantikusan fénylő szempárjába, kissé még el is akad lélegzetem. Most az első alkalom talán, hogy nem az a szó jut eszembe Őt látva, hogy szép, vagy gyönyörű, hanem, hogy jóképű. Ez valamiért megrettent egy pillanatra és aggódva pillantok el róla, melegséggel tölt el, hogy ennyire jóvágásúnak mondom és ez a szó azt jelenti, hogy teljesen férfiként látom Őt, ami persze az igazság, de hatalmas felismerés számomra, hogy egy ilyen szóhoz is szerelmet tudok csatolni.
Szégyenlősen nézek vissza rá és nem először tapasztalom azt, hogy örülnék, h kitudná olvasni ezt is belőlem, hogy most mi játszódik le a fejemben, mert abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy nem fogom neki elmondani, akkor feltehetően a takaróm alá bújva menekülnék el mindentől, ami létezik és sosem jönnék elő, a kimondott szavak miatt és természetesen azért sem, mert nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy a takaró alatt rejtőzködve látott.
Lehunyom szemeim miközben csókját megérzem, amire már mondhatni számítottam is és valamelyest el is vártam. Kezeim elengedik a szárítót és nyaka köré fonódnak, így kapaszkodom belé és hajolok bele a csókba.
Az én nyakam köré szokás a karokat fonni csók közben, nem pedig az enyémeket. Kikerekedett szemekkel távolodom el Aiden felől. A vágyakkal teli pillanatoknál ez még nehezebb, mikor felül kerekedik rajtam a zavarom teljes jelenléte és félénkség jár át. Én nem lehetek ilyen, nem lehetek elesett, ez nem méltó egy vezérigazgató jelölt számára. Némán bólintok egyet kérdésére és egy félszeg mosolyt jelentetek meg, nagyon is szeretném, ha hajamba túrná ujjait hosszasa, míg szárítja azt.
Belefúrom arcom nyakának hajlatába, míg szorítok az ölelésen. -Elgyengítesz Aiden-motyogom halkan és a körülményekhez, valamint szituációhoz mérten is határozottnak hangozhatok és őszintének, nagyon őszintének. Szerintem sejtheti, hogy nagy ellenségem a gyengeség, mármint, ha bennem fellelhető és úgy tűnik, hogy jobban jelen van, mint azt valaha is gondoltam volna. Megtámasztom orcám vállán és így fordítom felé fejem. -Mindenre vágyom tőled, de ugyanakkor semmire sem érzem magam késznek. Pedig most… -elhal hangom és képtelen vagyok tovább mondani. De mit is? Hogy most akarom Őt? Erre elsőként a fürdőben jöttem rá és hogy tudom mi ez, még inkább erősödik bennem és egyre inkább vágyom rá. Örök körforgás, mert amint ráeszmélek erre, mindig elhatalmasodik felettem a bátortalanság is, majd újra kezdődik az egész. Nonverbális jellel folytatom a mondatom és egyik kezemmel végig simítok mellkasán és ölébe ejtem kezem, hogy megszoríthassam combját, már homlokommal támaszkodom vállán és szememmel testét fürkészem, nem is titkolom, hogy pontosan mit is, míg testem megint jólesően kezd bizseregni.
Hirtelen mozdulok meg, megérintem arcát és a szabad felére puszit nyomok, míg az érzelmektől komolyan és lényegében azokat elrejtve fogom kézbe a szárítót és térdelek fel, hogy magasabban legyek Aiden-nél, majd bekapcsolom a gépezetet, mely engedelmesen búg fel. Szigorúan feszült az arcom, amit észre is veszek, gondterheltnek érzem magam, az is vagyok. Ujjaim hajába fésülve simítok rajta párat, hogy kifésüljem a kócokat belőle, de még mielőtt még nagyon munkába kezdenék tarkójánál állítom meg a mozdulatom és vissza hajolok hozzá, hogy egy hosszabb és elég heves csókot adjak neki, még nyelvemnek is engedek egy kissé barangoljon, majd fájdalmasan távolodom el tőle. Ez egy apró kis víz volt a nagy lobogó tűzre.

Nagyon gyengének érzem magam, jelenleg képtelen vagyok önkontrollt folytatni és az, hogy néha-néha megszünteti a biztonságos közelséget kettőnk között, nem éppen az én oldalamra billenti a mérleget. Fokozott érzékeléssel fogadom magamba az érintéséből fakadó kéjhullámokat, míg fejem kissé hátra csapom, hogy megtámasszam azt rajta és még inkább kiélvezzem egy sóhaj közepette kezének mozdulatait, ahogyan testem ívét követve ismerkedik velem.
Csókba viszem érzéseim, melyben partnerem, de már egyáltalán nem lep meg, vagy rettent el, így kezem végül combján landol, mely azonnal meg is feszül, egész testével együtt. Jobban nyomja magát hozzám én pedig ellent tartok neki, így még inkább feszülünk egymásnak. Érzem Őt, minden porcikáját és többet kívánok belőle, amit ajkainak formájában meg is kapok, de csak egy leheletnyi pillanatig, mert már el is távolodik és ül vissza az ágyba a telefon túloldalán lévő kérlelése közepette. Alig van időm észlelni, hogy már nem érint, de egyáltalán nem nyugodtan, végül felveszem ingem. Még egy utolsó hosszú és figyelmes pillantást engedélyezek magamnak, Aiden felhúzza a lábát, mintha kissé feszélyezve érezné magát. Ha jól éreztem az előbb, akkor értem, hogy miért, én is zavarban lennék, bár egyáltalán nem zavar, hogy milyen reakciókat váltok ki belőle.
Röpke percek kellenek csak ahhoz, hogy személyiségem száznyolcvan fokos fordulatot vegyen és elhatalmasodjon rajtam a félénkség, melyet épp annyira nehezemre esik levetkőznöm, mint a feltomboló vadságomat. Egyiket sem tudom irányítani.
Próbál nyugalmat varázsolni belém, de gondolataim a szokatlan kérdésem körül forgolódnak. A csók hatására kezeim automatikus módon mozdulnak nyaka köré, övéi pedig derekamra kulcsolódnak, ezek együttessége tovább fokozzák rémületemet, hogy mi is történik velem valójában. Még nem sikerült elfogadnom mélyen, hogy egy azonosnemű iránt érezzem a legmélyebb, leghevesebb, legvadítóbb és leginkább őrületbe kergetőbb szerelmet. Alig szokom meg egy adott momentumát a kettőnk között kialakuló kapcsolatnak, már zuhatagként érkezik is a következő, mely leborít lábamról és csak kapkodva forgatom fejem, hogy miként kellene megemésztenem mindezt a behatást, mi ér.
Természetesen szívesen venném, sőt, jobban mondva, szeretném, ha Ő szárítaná meg hajamat. Kérdését megértem, hogy azért teszi fel, bebizonyítsa, hogy nincs semmi benne, ami miatt kellemetlenül kelljen éreznem magam, de azóta már legalább plusz két érzelmi válság ébredt bennem, így mosolyom halovány, visszafogott, leginkább azt sugallja, hogy nagy mértékben zavarban vagyok.
Nyakához fekszem és sikerül őszintén szavakban megfogalmaznom, hogy mi történik velem, még ha nem is konkretizálom különféle példákban, hogy jóképűnek tartom, hogy a kezem a nyaka köré fontam, vagy hasonló megtörtént események, de mégis megosztom vele aggodalmaim legnagyobb forrását.
Nem tudom, hogy mennyire számít pihenésnek, de a munkából való kiszakadásnak biztosan, hogy vele vagyok, mert teljesen más a légkör, teljesen más a viselkedésem, a gondolataim, érzéseim és másképpen vagyok felelősségtudatos, még ha csak gyakorlom is mellette azt, de remélhetőleg teljes mértékben kifejleszthetem és nem fogok sohasem bántódást okozni neki. Az pedig, hogy milyen is az igazi önmagam…, már magam sem tudom. Az is én vagyok, mikor egy üzleti tárgyaláson ecsetelem a különböző pontokat, amiket majd meg kell tárgyalnunk, de az is, ki a gitárját magához ölelve játszik gyönyörű melódiákat. Aki pedig most vagyok, teljesen más, még ismeretlen. Szeretek Aiden-nel lenni, még ha ilyennek lenni nem is annyira, de ezt hozza ki belőlem, ezt is. Megéri a bizonytalan és kavargó érzelmek közt lenni, ha mellettem van Ő is.
Semmi sem biztos, mondanám, de helyette csak jobban belefúrom arcom nyakába és élvezem nyugtató simogatását, mely meg is hozza következményét és elmondom gyengeségem egyik legmeghatározóbb jelentését. Akarom, vágyom rá, de nem tartom magam képesnek hozzá. Mindenem visszatartom, még ha ennek nem is örülök, de tisztában vagyok azzal, hogy nem lenne jó kimenetele, egyikőnknek sem. Nem vagyok kész. Ráemelem szemeim, megleptem. Várok több reakciót tőle, de nem mozdul, nem mond semmit. Kissé csalódottnak érzem magam, mert nehéz volt megosztanom vele, de talán Ő nem viszonozza ugyanezt, mármint volt már jele, hogy igen, többször is, de okosabb lehet nálam, főleg, hogy nem hozta szóba és ebből arra következtetek, hogy nekem se szabadott volna.
Nevem meghallva kissé feljebb emelem fejem, hogy az előbbi gondolatok tévesek lehettek és túlságosan aggódom amiatt, hogy elrontok valamit. Elmosolyodok belül, arcomon pedig nyugalom terjed el, mert a nyögése, a nyögése azt jelenti, hogy tudja, hogy miről beszélek és Ő is így érez. Mohón, de alig hozzá érve, mellkasán át combjáig irányítom kezem. Nagyot nyelek mikor lenézek rá, vállán támaszkodva, mert bár a ruha takarja, de látom, amit látnom kell. Összeszorított szemekkel szorítok á combján és fonódik bele egyre nehezebb légzésem az övébe. Gondolni sem merek arra, hogy milyennek látom ahogy kertelés nélkül alsónadrágját, pontosabban, ami alatt rejlik, veszem szemügyre. Kezdek én is olyan állapotba kerülni, mint Aiden és egy igencsak fájdalmas nyögés közepette emelem fel fejem és adok neki puszit összeszorított szemekkel.
Valamit muszáj tennem, láthatóan JaeMin határait feszegetem, ahogyan sajátjaimat is és tudatában vagyok annak, hogy kettőnk közül neki sokkal nehezebb lehet, mivel mást jelent számára a testiség. Bár úgy vélem, hogy én már most jobban vágyom rá, mint valaha is tettem, de még szorongás társul hozzá, neki azonban nagyon jó emlékek. Maszkom kissé felvéve igyekszem elszeparálni magamat Aiden-től és ebben tökéletes mellékcselekvésként támogatóm a hajszárító megragadása és az eltávolodásom, de még sem sikerül teljesen lenyugtatom felborzolt kedélyemet, mert belül perzselő hamu lep el, melynek alig kell egy kis szikra, hogy belobbanjon. Ez nagyon megrémít, hogy ennyire lobbanékony tudok lenni és még a rossz élmények és emlékek sem képesek erőteljesebben visszafogni, mint kellene.
Vigyázva érek hajához, ami az éppen csak megteremtett távolságot meg is szünteti. Egyre emelkedő mellkassal veszem hangosan orromon át a levegőt, de szerencsére a szárító hangja elnyomja. Nem szabadna Aiden-re néznem, de hívogat szemeivel és végül kénytelen vagyok lenézni rá, hisz már kissé fölé magasodok.
Kiejtem kezemből a hajszárítót, amint tarkójához érek, az ujjaim zsibbadtan eresztik el a tárgyat, mit eddig görcsösen szorítottak és helyette belevezetem őket a nedves hajrengetegbe, még talán közelebb is mozdulok Aiden felé. Bevonz őrjítő tekintete és minden mi él és mozog, már nincs többé. Nyakába kapaszkodva csapok le ajkaira és szívom be orromon át illatát egészen mélyen, hogy mindenhova eljusson. Olyan mélyen vezetem be nyelvem szájába, ahogyan az csak lehetséges, miközben mindenféle fokozatosság nélkül veszítem el fejem és önmagam. Partnerem mindenben, hisz már meg is érzem bőrömbe mélyülő ujjait, aminek köszönhetően belekapok hajába és közelebb tolom magam hozzá, minél inkább hozzám férjen.
Egyre jobban tűrődik fel az ingem és kisebb rémülettel ugyan arcomon, de főként szenvedélytől telve távolodom el szájától és valamelyest egész testétől is, kezeim pedig vállához vezetve szándékomban áll megtartani ezt a távolságot, de tovább halad és hasamat csókolja. Hátra csapott fejjel hunyom le szemeim és élvezem az eseményeket, ujjaim ismételten megtalálják haját és szinte húzom magamhoz, miközben folyamatos nyomásként bennem van, hogy az ellenkezőjét kellene tennem, de erősebb most testem és legyőzi a gondolataim.
Nem tudom, hogy mire fog történni, vagy mi lesz a következő lépése, ahogyan azt sem, hogy az enyém. Mindenem feszül, de mégis jólesik. Már én is kemény vagyok és ezt észrevéve fájdalmasan sóhajtok egyet, mely nyögésbe torkollik át, hisz még mindig hasamat csókolja és lehetetlen tagadnom, hogy nagyon élvezem, ahogy minden egyes érintését, míg igyekszem is segíteni neki azzal, hogy egyre inkább fölfelé nyújtózkodom, így kényelmesebben érhet hozzám. Bármennyire is élvezem, éreznem kell Őt és nem elégszem meg azzal, hogy hajába kapaszkodhatok, ezért arcánál megfogva távolítom el és ülök vissza az ágyra. Egyenesen nyakát veszem célba és csókolom, míg derekánál a nagy póló alá vezetem a kezeimet, de hamar meggondolom magam. Egyszerűen nem tudom, hogy hol lenne a legjobb helyük a kezeimnek, mindenét kívánom érezni és megismerni.
Rákapok alsó ajkára, majd a felsőre és így csókolom féktelenül, míg szépen lassan simítok egyet lábain, majd egyik kezemmel megragadom derekánál, másikkal pedig lassan kezdek másik oldalánál az ágy felé közelíteni, míg el nem érem azt. Ez pedig azt jelenti, hogy Aiden-t óvatosan fektetem a hátára, míg semmi pénzért meg nem szüntetném a csókot, mely inkább érzéki és csábítóan figyelmes, de mégis vezetem minden egyes mozdulatát.
Csípőm hozzányomom Aiden-hez, eszméletlenül vágyom, hogy érezzen és míg ezt teszem belelehelek szájába, mert hangom elakad a halványan, de érzett gyönyörtől. Nem tagadom felettébb kedvemre van az is, hogy minden egyes mozdulatát irányíthatom, hogy vágy ébred bennem, amit már nagyon rég nem éreztem, főleg nem ennyire erősen.
Nem gondolkodom a következő lépésen, pedig mindig azon szoktam, ha Samantha-val kerülök hasonló helyzetbe, ez külön program szokott lenni, a tervezés, hogy vajon mivel izzíthatnánk még inkább a légkört, hogy működjön, de most erre egyáltalán nincsen szükség, minden történik magától. Túl gyorsan, túl hirtelen és túl jó. Legalábbis lenne, ha nem jutna eszembe, hogy talán ez csak egy csalogató kezdet, mely végül kudarcba fog folyni.
Szinte eltépem magam ajkaiból és lihegve, rémülten, gondterhelten nézem mellkasát, de félelemmel átitatott arcom minden egyes részletét láthatja, ahogy lehunyom szemeim és igyekszem összeszedni gondolataim. Alig mozdulok meg egy kissé, de fáj minden egyes mozzanat, a kielégítetlenség, az előbb fokozott feszültsége izmaimnak, el is torzul ezen idő alatt az arcom. Mély levegővételeimet néha egy kisebb nyögés hagyja el, melybe még az imént tapasztalt kéj belekavarodik.
Megremeg mindenem, mikor megszólal. Nem tudom, hogy mire értheti. Én a sokszor megismétlődött kudarcra gondolok most és így erős szimpátiát kapok tőle ezzel az egyetlen szóval. Mikor végül, bár nehezen, de sikerül ráemelnem tekintetemet, melyekben az enyémben fellelhető ijedelmet látom meg.
-Semmi rosszat nem tettél-szólalok meg rekedten, kezeimmel karjait végig simítom és ragadom meg őket, hogy ezzel nyugtassam. Nem tartom már magam, egyenesen ráfekszem Aiden-re és veszek továbbra is mély lélegzetet, de általában nem azzal kell küzdenem, hogy lecsillapítsam magam, így nem vagyok benne biztos, hogy sikerrel fogok járni, mivel jelenleg változást nem tapasztalok. -Teljesen megfeledkeztem magamról-folytatom nagyon, de nagyon halkan, egyenesen fülébe mondva, mert felé fordítom arcom. -Soha nem vágytam még senki iránt ennyire-mondom kiszáradt ajkakkal, kezemet még mellkasára teszem, de többet nem tudok mozdulni. -Nem vagyok rá kész-akad meg bennem a szó és csuklik el hangom a végén. Tudom a látszat nem azt mutatta, hogy annyira ártatlan lennék, ezt már egyáltalán nem is hiszem, de eddig mindig volt egy pont, ahol meg kellett állnunk és ez még egy ideig így lesz, nem tudom, hogy meddig. -Félek-Folyamatosan rettegek attól, hogy mi lesz és ezen még túl kell jutnom. -Még minden nagyon új-Ahogyan ezt kimondom, rá is jövök, hogy emiatt vagyok olyan, amilyen, mert még nem ismerem magamat egy ilyen környezetben, állapotban és ezért sokkal hevesebben és hirtelenek a reakcióim. Először még meg kell értenem, hogy ami van, az mi is valójában, beszélnem kell Samantha-val és időre van szükségem, hogy hozzászokjak ahhoz a csodához, ami megadatott és aminek forrása most alattam fekszik.

Úgy néz rám, ami egy nem létező arckifejezés. Olyan szemekkel burjánztat bennem egyre csillapíthatatlan gondolatokat, melyhez még arcának a hold fényében látszódó piroslása is fokozó tényező, mégpedig a vágyaimat. Olyan gyorsasággal, ahogyan kezembe fogtam, most el is ejtem a szárítót és egy sokkal kellemesebb helyre vándorlok mindegyikkel, mégpedig JaeMin nyakához, de mégis ajkaim kerülnek a legjobb helyre, az övéire. Féltékeny vagyok rájuk, ahogy ujjaimra is, hisz érinthetik Őt, márpedig mindenemnek részesülnie kellene ebben a kiváltságban, kivételezésnek az én esetemben nincs helye, főleg nem, ha Aiden-ről van szó. Mindenemnek szüksége van rá.
Egyre húz magához, ahogy én is Őt, szinte azon vitatkozva, hogy melyikünk képes közelebb húzni a másikat, bár a lehetőségünk véges, főleg, mivel fölé magasodom, emiatt bizonyos szögből nem éppen kényelmes a helyzet. Ráharapok nyelvére, de már el is engedem, hogy végig nyaljak rajta, mintha csak támadnám, majd engesztelném is azonnal. Fogócskáznak nyelveink és eszméletlenül élvezem, hogy Ő is és nem hátrál, sőt.
Minden érzékem kiéleződik, de csakis Aiden-re, semmi más nem létezik, Phili lent a hall-ban, vagy esetleg húgom a saját szobájában, a holnapi feladataim, a betegség, a munka, csakis Ő. Felébred bennem egy kellemetlen emlék, aminek köszönhetően igyekeznék eltávolodni tőle, de buja gondolat csupán ez, hiszen köldökömnél, hasam ívénél nyelve minden, csak nem rossz, vagy kellemetlen.
A tiltakozó érintések hamar vággyá alakulnak és hajába kapaszkodva, lehunyt szemmel, bár lehet nyitva vannak azok, de a gyönyörtől elfelejtettem hogyan kell látni, mindenesetre nem éppen vagyok képes érzékelni környezetem.
Már nyitva a szemem, ebben biztos vagyok, hiszen kipattannak azok, mikor már nem hasam fogadja be a forró bőrömet hűsítő csókjait és érintéseit. Teljesen bennem akad a levegő és szorítom meg tarkójánál. Bármit is tesz, ne hagyja abba. Eléggé zavarban érzem magam, amiért tetszik mindez, lényegében bármi, amit velem tesz, nem is tudom, hogy ki irányít kit, de mindegy is, tökéletes.
Önkéntelenül húzódom feljebb, míg vonom fejét közelebb, nyakánál fogva. Széles mosoly jelenik meg arcomon lenézve rá, mikor megérzem kezeinek mozgását, mégpedig lefelé. Fogalmam sincs, hogy mire várok, de mikor fenekemet simítja kissé hátrébb dőlök, még nem érintett ott, illetve futólag igen.
A kissé óvatosnak tűnő markolása után még várok egy ideig, nem ugrok rá azonnal, végül szembe leülve vele, mondhatni a helyemen vagyok és már nyakának puha és bőrrel gyengén fedett részeit csókolom, kezeimmel pedig tartom Őt, szintén nyakánál. Pólója alatt találom ujjaim, de még ők sem tudják, hogy mit is szeretnének, így végül feszes combjain simítanak végig, mialatt már ajkait birtoklom és érzem hátamon perszelő érintését.
Gyorsan, de óvatosan fektetem hátára, nem igen kell kérlelnem, mintha egyrugóra járna agyunk, velem mozdul. Szemeiből pontosan kitudom olvasni azt, amit nem nehéz. Ugye Ő is akar? Én Őt nagyon. Mintha megint gondolataim közt járkálna, válaszként már húz is magához nyakamnál fogva, én pedig mosolyogva engedelmeskedem. Kemény vagyok, miatta, érte és nem rejtegetem, ahogy az övéhez nyomom és érezhetem a hasonló állapotát. Könnyen férek hozzá, köszönhetően a derekam körül lévő lábainak és reakcióként, mennyire tetszik ez a pozíció lökök rajta még párat, préselem bele az ágyba csípőmmel és csókommal is, mely bár el-el csuklik a feltörő nyögésektől, mégsem szándékozom megszüntetni. Mindenem vágyik rá és többre, a legtöbbre.
Megkérdőjelezem saját magam: Miért vagyok képtelen több percnél túlnyúló gondolkodás mentességre? Itt van rá az élő példa, hogy teljesen másként van rám hatással Aiden, mégis félek és megrémülök, hiszen kitudja mi lesz. Nem szoktam az eljövendőtől félni, de ettől most nagyon, hogy kudarcot vallok és csalódást okozok, márpedig JaeMin a legfontosabb számomra és ezt sosem bocsájtanám meg magamnak.
Elszakadok tőle, képtelen vagyok szemeibe nézni azzal a félelemmel, ami az enyéimben van, valamint mint azt a példa is mutatja, veszélyes azokba a gesztenyebarna útvesztőkbe néznem.
Nagyon megnyugtat, még ha alig is látszik rajtam, hogy elengedi derekam lábaival, megnyugtat, hogy mennyire képesek vagyunk együttműködni és nem csak akkor, ha éppen felkavart állapotban támadjuk egymást.
Szeretném, ha tudná, hogy semmiről nem tehet, csupán én vagyok az, akinek újra kell értelmeznie saját magát és meg kell tanulnom, hogy mik ezek az új határok, amik mellette vannak jelen és hihetelenül kis teret zárnak közre. Tettekkel is igyekszem nyomatékosítani szavaim és megbizsergeti egész mindenségem ez a gyenge érintés, ahogyan utána ölelése is, mely biztonságot nyújt. Olyan érzés lep most el, mintha egy burokban lennénk, melyet szobám szimbolizál, de ez egy üres tér és mi töltjük be az érzéseinkkel. Aiden a sajátjait már rég szabadjára engedte és én most jutottam el idáig. Ezen érzések most kavarognak körülöttünk és találkoznak egymással.
Megérzem lábainak mozdulását, de annyira kimerültnek érzem magam, hogy képtelen vagyok bármit is reagálni rá, bevallom nem is igen tudom, hogy mi lett a mozzanat végeredménye, csak hallgatom a lélegzetét és átjártatom tüdőm illatával.
Ajkaim enyhén kinyílnak a vallomásom után kapott simítástól, míg egyszerre fújom ki orromon a bennem lévő levegőt és ráncolódnak össze szemöldökeim. Mintha csak érezném csókját, de mégsem valóságos, csak képzelem, de hisz érzem még heves csókunkat és ízét nyelvem minden egyes pontján, mert egyszerre édes, sós, keserű Ő, minden, ami csak létezik.
Teljesen kikezdi az idegeim, de szeretem Őt. Sose fogom megszokni, ebben már véglegesen megbizonyosodtam, hogy ennyire nyíltan kimondja gondolatait és érzéseit. Nekem nagy erőfeszítésembe telt ez a pár szó is. Mellkasáról nyakának másik oldalára kúszik kezem és így bujdosok a hallottak elől. Tudhatná már igazán, hogy zavarba ejt, ha ilyeneket mond, na meg persze az is, ha olyanokat teszek, ami ebbe a pozícióba hozott kettőnket. Még mindig hihetetlen, hogy erre is képes vagyok.
A fétis szó azt jelenti, hogy mindenek felett álló dolog, ez nagy szó és az, hogy én legyek ez a valami neki. Miért mond ilyeneket? Csak egy lemondóan szégyenlős nyögés jön ki belőlem válaszként. Remélem nem gondolta, hogy ennél többre leszek képes ilyen szavak után.
Annyira szeretném, ha tudná, hogy én is azt érzem iránta, amit Ő irántam, csak én nem vagyok képes úgy elmondani, ahogyan az tőle történik. A saját módom az, ha nem mondok ki semmit konkrétan, de mégis elmondom, így hát már tudhatja, hogy sose vágytam ennyire még senki iránt sem, ez pedig egy hatalmas vallomás és az is, hogy tudtára adom, én a mindig magabiztos Christopher, az ágyban bizony egyáltalán nem az.
Az egyetlen szavas válaszára megint egyre csak elpirulok és ég miatta arcom. Nem tudom, hogy ennek tudatában-e, de nagyon örülök, hogy erősebben ölel magához, szükségem van rá. Én is ölelem, ahogyan csak tőlem telik, bár nem igen érzek karjaimban már erőt.
Az imént nem érzett erőm újult erővel tombol fel bennem, amint kimondja, hogy talán jobb ötlet az, ha nem tölti nálam az éjszakát. Szorítok egyet rajta, ahogyan csak sikerül. Innen el nem engedem, ezt vegye figyelembe, tehát csak a testemen keresztül juthat el az ajtóig és a kivezető kapuig.
Tudom, hogy mitől félek, nem másoktól, az előítéletektől, még akkor sem, ha nem tudom igazán, mit is jelent nem heteroszexuálisnak lenni, vagyis, hogy milyen következmények járhatnak ezzel. Saját magamtól rettegek. Elkéne mondanom, csak neki kéne veselkednem és jönnének a szavak, már tud arról, hogy nem volt minden zökkenőmentes az eddigi szexuális életemben és sejtheti, hogy mivel valahol mindig megakadnak a csókjaink és egyebek, így van némi köze a témához.
Ahogy felül, úgy követem is és megtámasztom arcom mellkasánál, míg felhúzom térdeim és egy viszonylag, bár nem sokáig kényelmes poitúrába kerülök, kezeimmel derekánál ölelem át és nyitott szemmel hallgatom Őt, hiszen kavarognak gondolataim.
Még mindig szokatlan, hogy miként vélekedett rólam az első találkozásunkkor. Az, ahogyan látott és hogy milyen célok ébredtek benne, hogy megismerjen olyannak, amilyen valójában vagyok. Bennem mindenki az örököst látja, ha nem, akkor azt nem veszem észre, hiszen sosem mondják, vagy nagyon ritkán, de akkor nem tudom értelmezni ezt a nézőpontjukat. Aiden-nél is ez a helyzet, bár vele már az első estekor is másként viselkedtem, elvarázsolt a zongorajátékával, úgy, mint más még sosem.
Hirtelen kezd szabadkozni és nem is igen értem, ennek mi lehet oka. Semmi rosszat nem mondott, csak olyan Aiden-es volt és igen, jól látja, pár nappal ezelőtt rosszul esett volna az, amit az imént mondott, hiszen úgy hangozhat, mintha megkérdőjelezné örökösi kisugárzásomat. De nem ezt érzem, csupán elgondolkoztat.
Némán ülök fel, már nagyon kényelmet az, ahogyan rádőlve voltam. A szárítóért nyúlva kapcsolom azt ki, így elhatalmasodik a csend, de még sem érzem rossznak, hanem nyugodtnak, gyönyörűnek, de mégis nehéznek, mert beszélnem kell.
-Értem, tényleg. Mint mondtam, nem tudsz semmi rosszat mondani, maximum zavarba ejtőt, amit valljuk be, hogy sűrűn szoktál és minden egyes alkalommal ki is fogod belőlem váltani ezt az érzést-mondom, hozzá hasonlóan egyáltalán nem válogatva a szavak között. Biztosan tudja, hogy nem távolságtartás miatt beszélek így, tudom, hogy már töltöttünk együtt annyi időt, hogy ezt tudja.
-Eddig csupán azért vágytam arra az általad említett jó alkalomra…-kezdek bele, de megakadok a szavak terén, majd azon kapom magam, hogy teljes erőmből szorítom lábaim mellett a takarót ujjaim közé. Elengedve az anyagot emelem fel kezeim mellkasom magasságában és nézem őket egy ideig. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve megyek Aiden mellé és dőlök mellkasára, míg derekánál átölelem, így már én is fekszem. -Túl sokáig okoztam Samantha-nak csalódást, végül már kényszerré váltak az együttlétek. Csalódást okoztam alkalomról- alkalomra és…-hasához húzom vissza kezem és pólóján kezdek körözni mutatóujjammal. -Nem szeretném, ha neked is egy csalódás lennék, ha nem azt kapnád, amire számítasz, vagy, amit szeretnél kapni.
Megállítom a mozdulatot és felnézek a szemeibe, az enyémekből kétségbeesést olvashat ki. -Igazából…, ah, miért ilyen nehéz ez? -utalok az érzelmekről való beszédre és inkább lekapom róla szemeim és visszatérek pólójának érdekes és sötét színéhez, ami az enyém, de felőlem örökké maradhat ebben, én nem bánnám. -Vele még az elején sem voltam ennyire heves, mármint úgy, hogy… na, hogy ennyire könnyen…, had ne kelljen kimondanom-dadogok úgy, ahogyan azt Ő is tette és beszélek össze-vissza zavarodottan és pirulok bele a ki nem mondott szavakba. Alig pár érintésével képes volt felébreszteni férfiasságom és még csak mindenféle unszolásra, vagy könyörgésre sem volt szükség, egyszerűen megtörtént és kis túlzással mondhatnám azt is, hogy a mai napon többször, mint egész eddigi aktív szexuális életem során. -Arra tudok csak gondolni, hogy ennek két hatalmas oka lehet. Lényegében az első külső különbség, ami közted és közte fellelhető és hogy belé sosem voltam szerelmes. Nem tudom, hogy melyik az erősebb tény-igen, Aiden férfi, Samantha nem és nem is szeretem, mármint szerelemből, de Aiden-t nagyon is. Kezdem megint túl logikusan keresni a magyarázatot, egyre kerülve az érzelmi részeket, bár már sokadjára vallom be JaeMin-nek, hogy szeretem, még ha nem is egyenesen ezt a szót mondom ki, de tudhatja.
Mindenem békés, nyugodt, ez pedig az izmaimra is igaz, a testem teljesen meg van könnyebbülve, illetve nem maximálisan, de olyas féle könnyedséget, amire igazán szüksége van, most nem tudok neki megadni. De már ez a kellemes állapot is jobb annál, mint amit érezni szoktam Ezt csakis Aiden-nek köszönhetem.

Nincs a világon akkora összegűpénz, vagy vagyon, bármi, ami képes lenne rávenni arra, hogy ne akadályozzam meg Aiden távozását. Belém hasít egy röpke fájdalom, hogy elgondolkodik ezen a lehetőségen. Elgyengültem és bármennyire is abszurdnak hangzik az én számból ezt hallani, egy olyan személyéből, akinek kevés dolog számít nagyon az életében, hogy ily’ rövid idő után ekkora kötődést érzek. Nélküle elvesznék, nem hagyhat itt, most biztosan nem és a jövőben sem fogom engedni, ezt jobb minél hamarabb tisztázni.
Amint meghallom, amire vártam, már nyugszanak is meg izmaim és múlik el az iménti szorosabb ölelés, melyet átvált a békesség, hogy itt marad.
Előre érzékelem, hogy bizony nem lesz kényelmes így félig ülve és fekve JaeMin-en, de egyrészről nem áll szándékomban megszakítani beszédében, másrészről mozdulni sem tudnék zavarodottságomban, így csak némán fekszem és gondolom végig minden egyes szavát.
Ahogy arcomhoz ér és cirógatja élét lehunyom szemeim és mélyedek el mellkasában, egyre inkább elengedve magam és hagyva, hogy tartson. Apránként mégis egyre feszültebbé válok, mert tudom, hogy miről beszél, hogy mire kér és hogy mit kéne mondanom.
Végül elhallgat, nyomán pedig a hajszárító is kezem alatt és némiképpen feszülten kezdek beszélni, majd egyre inkább elhatalmasodik rajtam a rossz érzés, mit én csupán akkor veszek észre, mikor érzékelem ujjaimban a görcsöt. Még ekkor is képtelen vagyok ránézni, ahogyan megszólalásom óta teszem, csak meredek komoran, fáradtan a körülöttem heverő takaróra, mely cseppet sem olyan rendezett, mint az az én szobámban megszokott.
Visszadőlök rá és ez a tökéletes pozíció, a legkényelmesebb, az álom is egyre csak elnyom, de ezt még elkell neki mondanom, mert tudnia kell, mi az oka annak, hogy mindig valami megszakít a cselekvésben. Védelmet nyújt ölelésével, nekem pedig valamit tennem kell beszéd közben, így hasánál játszadozom óvatosan, mivel képtelen vagyok mozdulatlanul feküdni, miközben a számomra egyik legkényesebb dologról beszélek.
Első gondolatom, mikor megfogja cikázó ujjamat, hogy nem örülök neki, mert kell valami pót cselekvés, valamit csinálnom kell a beszéd mellett, ezért egy pillanatra össze is ezzenek szemöldökeim, de azonnal meglágyul minden vonásom. Összekulcsolt ujjainkat nézem, majd közelebb húzom így kezét, hogy megpuszilhassam kedvesen és kissé még zavartan a mozdulatlanságtól kezdek mocorogni karjai között a helyemen.
Ismerem magam ilyen téren és igen, további mozdulatsorozat következik, melynek egyik oka az is, hogy látni szeretném Őt, hogy mit szól mind ehhez, vajon nehezebbnek érzi-e a velem való kapcsolatteremtést. Szemei mélysége és nyitottsága megrendít és egyben meghat, nagyon figyel rám, ez pedig elérzékenyít, kissé szemeim is nedvesebbé válnak, miközben szóra nyitnám szám, de képtelen vagyok beszélni tovább az érzéseimről. Ez a legnehezebb.
Egyáltalán nem magamtól kérdezem, amit, már tudom, hiszen én nem tudhatom a választ, még sosem tapasztaltam hasonlót, Sophie mellett könnyebben beszélek bizonyos dolgokról, tudja is a módját, hogy hogyan bírjon szóra, de Aiden mellett olyasféle témákba ütközöm, ami túl mutat azon, mit húgomnak tudnia kellene.
Nem tudom, most valójában semmit nem tudok, egyedül azt, hogy Aiden-nel szeretnék lenni, még ha pár akadályt előtte meg is kell oldanom.
Suttogását hallva szemeim beleremegnek a gyengédségébe és szájára vándorolnak, majd ugyanígy kapkodva kerül látómezőm elé a pólója. Biztos látta, hogy ajkait néztem. Csüngnék mézédes ajkain, mint egy éhes medve, ki akkor ízleli elsőként a legpompásabb étkét, de helyette közelebb húzom magamhoz és szorítom mellkasomhoz még mindig összekulcsolt kezeinket, mintha párnát ölelgetnék, de ez annál jobb.
Nem szeretném, ha sajnálna, erre gondolok először, majd megnyugszom, hiszen nem szánakozó a sajnálata, hanem együttérző. Ez sokat jelent nekem. Valahogy mindig képes azt mondani, amit hallani szeretnék, persze azután, hogy előtte felkavar, de nem neheztelek rá emiatt, hiszen én vagyok az, ki minden egyes szónak komoly jelentőséget tulajdonít, mivel nekem mindegyikre gondosan kell figyelnem és megválogatnom.
Gyönyörű dolgot mond nekem, a leggyönyörűbbet, hiszen minden egyes mozdulatom után attól tartok, hogy valami rosszat tettem, hogy nem azt kellett volna, hisz még csak tanulom, hogy hogyan szeressem. Az, hogy úgy érzi azt kapja tőlem, amit szeretne és ezzel egyidejűleg talán azt is, amire szüksége van, felbecsülhetetlen önbizalommal lát el, bár még biztos lesz bőven kételkedés a tetteim felé.
Csókot nyomok ismét kézfejére hosszan és nagyon meghatódottan, szívem is egyre csak kalimpál, szabályosan, de gyorsabban, ahogy ezt elmondja nekem. Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni, hogy hogy tette ezt velem Aiden, de elgondolkodom rajta, hogy eddig hol volt és miért nem jött hamarabb, mert hihetetlenül jó érzéseket kapok tőle.
Nem rontja el békességemet, hogy felhánytorgatja, ami történt az imént, ahhoz jelenleg túlságosan megvagyok hatva és túlságosan szerelmes vagyok, eddig a legszerelmesebb. Ujjammal cirógatom az övét, így tudhatja, hogy most cseppet sem zavar, hogy erről beszél, most semmi sem zavar.
Nem tudok most parancsolni magamnak és zavarát hallva és érezve emelkedem kissé fel, hogy lágy csókot lopjak ajkairól. -Hiszek neked-felelem határozottan és már most várom, hogy ez az alkalom eljöjjön, mert Aiden-ért megéri leküzdenem a rossz emlékeimet.
Mégis megint feleszmélek, hogy bizony ez volt az egyetlen akadályom a mai nap folyamán többször is, valószínűleg nehezebb lesz túllépnem mindezen, mint azt gondolnám és remélném, de semmit nem szeretnék elsiettetni és ebben Aiden támogat. Megkísérlem kimondani a lehetetlent, felbátorodva a csóktól, de nem járok segítséggel és nyelvem magába gabalyodik, ahogyan szavaim köré tekerődnek. Végül egy értelmetlen szóáradat marad csak a vallomásból.
Megfagy bennem a levegő és megfeszül mindenem egyszerre, ahogy szinte hallom, hogy kimondja azt, amire én nem voltam képes az imént. Végül megkönnyebbül dőlök rá ismét teljes súlyommal, hisz meggondolta magát, amiért nagyon hálás vagyok neki. Szorosabbra zárja az ölelést és ebből tudom, hogy értjük egymást, említettem neki, hogy kellemetlenségként érint többször is az őszintesége és most valóban nem lenne jó alkalom kendőzetlenül annak lennie.
-Köszönöm-mondok csak ennyit, amiért meggondolta magát és hogy nekem sem kell szavakba foglalnom azt, amire nem vagyok képes. Eszembe jut, ahogyan éreztem a kölcsönös állapotát, mikor csípőm hozzápréseltem és biztos vagyok benne, ha erre szavakkal emlékeztet, akkor felugrottam volna öléből és nem éppen lennék nyugodt.
Egy percig ha, de némán fekszem, majd amilyen hitelen hallgattam el, úgy szólalok most meg, hogy megoldjam, mi lehet oka annak, hogy most ennyire könnyen megy az élvezet megteremtése. Két hatalmas érvet mutatok be neki és ezzel meg is győzöm magamat, hogy ez az igazság.
Teljesen elmerülök ebben a gondolatban, mikor megérzem, hogy magasabbra emelkedik fejem, mint korábban. Aggódva nézek fel Aiden-re, hogy hátha túl nyers voltam, vagy figyelmetlen, miközben hallom, hogy szíve majd kiesik helyéről és értetlenkedve figyelem Őt, hogy vajon mi történhet. Arcáról jóformán semmit sem vagyok képes kiolvasni és próbálok visszaemlékezni, hogy hasonlóak-e a tünetek, mikor rosszul lett az autóban, akkor is mély levegővétellel nyugtatta magát.
Válasza és bólogatása nem azt jelzi, hogy baj lenne, de mégis aggódva nézem arcát, hogy nem mentem-e túl messzire azzal, hogy Samantha-hoz hasonlítgattam. Nem szép tett részemtől, de mindenki csak abból képes kiindulni, amit ismer, a tapasztalataiból, nekem pedig Samantha az egyetlen.
Ahogy a takaró rám borul, szavak nélkül is értem, hogy bizony nem okoztam sebet szavaimmal, természetesen a válasznak nagyon örülnék, hogy mi történt pontosan, de már megelégedem azzal is, ha tudom, minden rendben.
Vissza fekszem az eredeti pozíciómba és szorítom magamhoz kezét, amit semmi pénzért nem engednék el. Nevem hallva édes hangjával, simogatja szívem minden pontját, a legmélyebbet is.
Elég hirtelenjében történik a váltás, de nem tagadom, elálmosodom és vitába sincs erőm szállni ellene, hogy egyáltalán nem fárasztó a jelenléte. Korábban így gondoltam, egy-egy találkozás után napokra volt szükségem, hogy ismét harmóniát találjak, mert felzaklatott viselkedése és az is, hogy én hogyan reagáltam arra, amivé azokban az órákban tett. A bizonytalanság, a szokatlan gondolatok, érzések. Egyszerre minden értelmet nyert és most, hogy megtapasztalhatom Vele, sose mondanék le mind erről.
Bár ne menne el holnap, gondolom még magamban, de persze tudom, hogy ez nem lehetséges, hiszen nekem is sok dolgom van, de nem foglalkoztatom magamat egyikkel sem, még nem.
Elernyednek ujjaim és félig már elbóbiskolok, mikor kiszabadítja ujjait, majd megérzem azokat ismételten, csupán most hajszálaim között, így megnyugszom, hogy még mellettem van és nem azért engedett el, mert máris mennie kell.
Órákon át képes lennék elviselni simításait, kiszáll belőlem minden gondolat és egy békesség marad utána, míg nem végül teljesen el nem alszom, valószínűleg mosollyal az arcomon.
Arra rezzenek fel csupán egy kissé, mikor az ágyat érzem megmozdulni és a mellettem lévő süppedés megszűnik, de félig alszom, így szemeim is csukva maradnak végig. Majd a süppedésem visszatér és lassan, talán már alszom is, de karolom át, míg megérzem a melegséget, melyet biztosan Aiden közelsége hoz létre és már biztosan teljes mértékben elnyom az álom.