Ha csokorba szedném a listát, rengeteg mindenre rá tudnék mutatni, hogy mit tudok, amit ő nem tudott:

*Lovagolni
*Őszintén nevetni a vígjátékokon
*Nyíltan érdeklődni mások iránt
*Segíteni rászorulókon, én nem rúgok bele abba aki a segítségem kéri, nem haladok el mellette, ha a földre esett, kiborult a táskája tartalma, én segítek.
*Imádok táncolni, tudok is, a szerepeim egy részéhez meg is kellett tanulnom
*a cigizést csak miatta próbálgatom, de amúgy utálom
*képtelen vagyok direkt megbántani másokat, fizikai fájdalmat érzek ha Damonként viselkedve megbántok valakit a környezetemben, de ezt várják el tőlem, így kénytelen vagyok így tenni.
*Szeretem az állatokat, volt egy kutyám, nemrég halt meg.
*Szeretem a sportokat, az extrémeket is, és a testmozgást.
*Sokáig folytathatnám a listát  

Gyökeres ellentéte vagyok Damonnak, de ezt senkinek sem mondhatom el, mert; akkor a saját családom tenne tönkre. Sokáig éltem elnyomásban, és háttérbe szorítva, de a két perccel idősebb bátyám halála miatt előtérbe kerültem. Most én veszem át a helyét a közvélemény előtt, az iker mivoltom miatt fel se tűnik senkinek sem a csere. Ahogy az sem, hogy a szüleink eltusolták a repülőgép szerencsétlenségét, és a felkészítésem miatt, bekamuzták mindenkinek, hogy hat hónapig rehabilitáltak, állítólag a gerincem mentén műtöttek többször is, ahhoz nem az kéne, hogy nem fogadnak el több félmeztelen fotózást a számomra? Plasztika...ja , azzal minden meglehet manapság oldani.  Végül is így jellemezném magunkat:


Damon

A maga nemében igazán kiállhatatlan alak, üvölt azzal is, akivel nem kéne, cigizik és piál. Az apja sem mer neki ellentmondani, ha ő lesz a cég új teljes jogú részvényese, akkor ő lesz. Diktátor, kiskirálynak érzi magát, úgy érzi, hogy megteheti azok után, hogy apja és az anyja eldöntötte, hogy egy elrendezett házasságba kényszerítik, még gyerekkorában. A magánéletben igazi nagy faszfej, tipikusan az az ember, akit meglátnál és agyon akarnál verni, mert mindenkit lenéz, mindenkit szardarabnak titulál és mindenki csak azért létezik, hogy az ő kényelmét szolgálja és érte éljen. Ha valami nem úgy történik ahogy ő azt elképzelte, akkor addig forgatja a kártyákat, míg mindenki előtte nem térdel. Amúgy rühellem, volt hozzá szerencsém jó párszor. Túlságosan elkapatták.

Michael :
Csendes, szemlélődő típus, igazi csupa-szív ember, ott segít ahol tud. Bár az üzleti életben ő sem ismer tréfát, ahogy a bátyja, úgy ő is ugyanazokat a iskolákat járta ki, csak ő Francia honban. Perfektül tud franciául, és az akcentus jellemző rá, de hat hónap alatt ezt kinevelték belőle, folyékonyan beszéli az amerikai angolt is és a kanadai franciát is. Csak ha kicsit ideges, és olyan helyzetbe kerül, jön elő az igazi francia akcentusa. Ez keveseknek tűnik fel. Milyen kis apróság, nem? Nehéz számára Damon szerepét tartania, főleg akkor ha hivatalos a családi vacsorákra, és azokon más közeli ismerősök is jelen vannak. Örül, hogy végre az igazi családja közelében lehet, de...milyen áron? Haragszik az anyjára, az apjára, hogy 28 évvel ezelőtt eldobták maguktól, mert az örökösödési mizériát nem akarták kiállni, így meg kapóra jön, ha úgy adódik. Ám nincs más választása, a Franciaország-béli életét egy csapásra kihúzták alóla, amikor egy repülőgép szerencsétlenségben lezuhant a fivére, és meg is halt. A temetés titkos volt, a fivére ripityára tört. Időnként ellátogat a sírhoz, így legalább még találkozhat a felével. Utálja, hogy ha a szülői házban van, a halott fivére szobájában kell laknia. Ráadásul a kedvenc kutyáját, az alatt a hat hónap alatt, amíg rehabon volt a "gerinctorna és egyéb felépülési mizéria" miatt, a 12 éves kiskutyája odahaza Franciaországban meghalt, a magányba, hiába volt ott a komornyikja és a házvezető néni... Utálja a szüleit egyre jobban.

Anyám

Egyikük se tudta, hogy azon az éjjelen ikrek fognak felsírni, amikor születtünk. Damon neve már el volt döntve, apám adta neki, ő találta ki. Azt mondta, hogy ettől sikeres lesz. Anyám szíve ellágyult, amikor megszülettem, úgy érezte, hogy engem az angyalok küldtek hozzá, így klisés módon Gabrielként nevezett el. Szeretett volna megtartani, amíg anyatejen éltem, addig velük laktam, de 3-4 éves koromban elküldtek Franciaországba, anyám állítólag sokat ágált ez ellen. Ő az a rejtélyes nő, aki időnként meglátogatott. Most már tudom. De valahogy képtelen vagyok megbocsátani neki, hogy csak így hagyott, és kiengedett a szerető karjai közül. Ő volt az első nő, akinek anyák napjára rajzoltam, és énekeltem, de mégis a házvezető nő volt ott velem, a komornyikkal együtt, akik videóra vették azt a napot, és évről évre így történt, minden ilyen eseményt videóra vettek. Én voltam a furcsa gyerek, akinek sose jön el az anyukája. Egy idő után nagyon jól érettem a színészkedéshez, hogy megjátsszam magam, hogy minden rendben. Nekik köszönhetem, hogy a színész szakma felé kacsingattam. Életem legnagyobb kihívása, mégis az, hogy a bátyám legyek. Bár, sosem értettem, hogy miért került bele mindkettőnk nevébe a Michael, talán azért, mert úgy gondolták, ha már hasonlítunk, akkor a nevünk is legyen hasonló?

Apám

Sosem látott fantom, kerülte a velem való találkozást. Most meg egyenesen rám sem bír nézni, ha meg is szólal, akkor mindig úgy kezdődik a mondata: Bezzeg a bátyád... Bezzeg Damon.. Nem érdekel! Kerülöm, amennyire csak lehet. Egyelőre azt mondja, hogy tartsam magma távol a vállalat ügyeitől, de nem érdekel... a bili hamarosan ki fog borulni!



Franciaországban egy Chateu-ban laktam, egyedül. Csak a személyzet élt velem, egy komornyik, és az a néhány szolgáló akik a takarítást és az étkezést felügyelték. Smaragdzöld területen terült el a kastély, úgy érezték a szüleim, hogy a tájjal talán tudnának kárpótolni azért,mert huszonnyolc évvel ezelőtt lemondtak rólam, a könnyebbség kedvéért. Csak egy gyereket akart apám, azt amelyik hamarabb érkezett meg a világra, ő az erősebb, állítja. A pletykákból úgy hallottam, hogy egy agresszor, csoda hogy nem lövette még magát fejbe az amerikai norma szerint. Ám ezt nem az én tisztem eldönteni. Kedves bátyám színész, bár borzalmas. Az összes francia szerepét én vállaltam el, mert pocsék a franciája, de a babérokat mindig ő aratta le. A dadám, az ég áldja azt a nőt, ottmaradt egyedül a házban, nem járt  volna jól ha, velem jön, állítják ezt az állítólagos szüleim. Azt hiszem, ezért az egyetlen dologért hálát adhatok nekik, hogy elküldtek oda, mert nem lettem olyan elkényeztetett faszfej, mint a bátyám, aki kerek öt perccel korábban érkezett a világra, mint én. Mindent ő kapott, én meg el lettem küldve, a világ másik felére, a hírek is arról tanúskodtak, hogy a nagy Dumas családnak csak egy gyereke született. Nyaranta egy hosszú barna hajú hölgy mindig eljött meglátogatni, jól éreztem magam vele. Ám amint hozzám is elértek a hírek, a pletykák , a szennylapok ,az internet világa, rájöttem, hogy ezidáig az anyám látogatott meg,minden nyáron egy kis időre. Rettentően haragudtam rá, a dadám volt az anyám bárki bármit is mond. Még most is az. Többet köszönhetek neki, mint ennek a magamutogató társaságnak, akik elővettek amikor a szükségben kellettem nekik. Kijártam a színész iskolákat, és értek a filmrendezéshez is, szeretem is, a de a forgatókönyv írást is szeretem. A színészkedést viszont sokkal jobban, ám egy határa azért ennek is van. Ha tudtam volna, hogy a színészkedéssel arra akartak felkészíteni, hogy egyszer ha netán szükség volna arra, akkor eljátsszam a testvérem, akkor ellenállok.

De nekem most úgy kell viselkednem, mint ő, mint a fivérem, ha beledöglök is. Ha mindez nem volna elég, a Walsh lány vagyonára is fáj a családom foga, így őt is el kell vennem. Teljesen áldozzam fel magam a Dumas-ok  akaratának, és alkudjak meg?! Hiszen nem is találkoztam még vele, nem is ismerem! Elvileg Damon most jött ki a fél éves szanatóriumi kezeléséről, ez idő alatt készítettek fel engem Damonnak. Állítólag kész vagyok. Állítólag. De engem senki sem kérdezett, hogy akarom-e ezt. Ahogy azt se, hogy a bátyám helyett szerepeljek a francia filmjei forgatásain, és ő arassa le helyettem a babérokat, mindegy. Egy hete kijöttem a kórházból, egy hete szenzáció volt, hogy újra élek, és virulok, és felépültem a gerinc sérülésből. Ja igen, gerinc sérülés miatt kellett elvileg a kórházba mennem, hogy magyarázzuk be, hogy nekem nincs ott heg?! Meg ,hogy járok rendesen?!  Fantasztikus nem? Egy hete folyamatosan akar velem találkozni Emily  de én lemondtam mindig ezeket a találkozókat, nem akarok vele találkozni. Persze képeket láttam róla, de kit érdekel?! Úgyis a feleségem lesz! Kösz Damon, igazán rendes vagy, hogy egy ekkora szarkupacot hagytál hátra, ami a fejem tetejét is ellepi... Köszönöm. Mindig is az önzetlenségedről voltál híres. Szerencsére eddig mindig távol maradt az irodától és a lakásomtól is, mellesleg átrendeztem, az én ízlésemnek megfelelőn. Ebbe nem szólhatott bele senki, egész biztos, hogy Damon szobájához odahaza szólni fognak, de merjenek csak ellent mondani, elvégre én volnék Damon nem a kis megalkuvó Gabriel , aki beleegyezik a családja minden szarságába. Hat hónap tanulás és egy hete mutatom a gerinctelen féreg arcát a világ felé, de az első pillanattól kezdve elegem volt ebből!

Egyetlen feszültség levezető hobbimat is éjjel űzöm, éjjel amikor mindenki alszik, én akkor kimegyek anyámék tanyájára és a Franciaországból hozott frízemen vágtatok a New Yorktól pár órányi autóútra levő területen, éjszaka, ez segít helyre rázni, egy kicsit. Bár valljuk be Süti hiányzik a kutyám. Állítólag azért nem jöhetett velem, mert nagy büdös és mert nagy és fekete... hát köszi. Meg...mondtam már, hogy nagy... egy párszor. Majd szerzek egy vérebet, ami szoknya szárakat és lábszárakat, nadrágok alját fogja marcangolni.
Egyébként... tartok ettől az egésztől, megnéztem a jegyesem profilját, mert ismerősök a bátyámmal, nekem nem volt szabad használnom ezeket a platformokat, nehogy lebukjunk, hogy ikerek vagyunk. Szép lenne, bájos , szépek a képei, de nem fogok tudni bele szeretni. A mesékből pedig úgy tudom ,hogy a nő és Damon , már gyerekkoruktól kezdve ismerik egymást. Én? baromi nagy hátránnyal indulok, ha valamit kérdezni fog tőlem az iskolával kapcsolatban. Ez hülye ötlet, ez hülyeség, úgy ahogy van. A részleges amnézia, az jó lesz. Az tökéletes, szerintem így ki fogok tudni magyarázni pár problémát, pár olyan ügyet, ami kínos lenne, és csak ezzel lehet elsikálni. Állítólag úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, a részemről,hogy kicsapong, Damon talán ezt várta volna el? A jövő héten ellátogatok pár ittani kutyatenyésztőhöz, nem érdekel a családom! Egyébként, mit köszönhetek nekik? Azon kívül, hogy nyilvánvalóvá tették a számomra, hogy nekik, meg a kék vérű mániájuknak, csak egy gyerek lehet jelen az életükben? Mert milyen már, ha két gyerek közt kell elosztani a nagy családnév!!!