A házam Brooklyn egyik fejlődőben lévő, sorházas környékén található. Mivel Belváros nincsen túlzottan közel és főutaktól is messze fekszik, a hely viszonylag csöndes. Ezt csak néha töri meg a közeli park madarainak csicsergése reggel és a közeli iskola udvarán, vagy parkban játszó gyerekek zsivaja. Sok ház nagyon régi errefelé és méretük miatt kevesen költenek a felújításra, jó párat befektetők vesznek meg, hogy társas házakká alakítsák őket. Emiatt a környező részeken több helyen van építkezés, itt-ott kisebb út lezárás is. Az enyém az újabb építésűek közé tartozik, kívülről ékes példája a század második felére jellemző építészetnek. Nagy ablakok, sok emelet, négyszögletű ablakok, a téglalap formát megtörő íves beugrók jellemzik. Belül azonban ez a lányka is jelentős felújításra szorult, amit még csak részben tudtam megvalósítani. A pincében már berendeztem az edzőtermemet, korszerű kondigépekkel, torna eszközökkel, különböző vívó és harcművészeti kellékekkel. Még egy wing-tsun rendszerű fabábúhoz is hozzájutottam, ami nem volt egyszerű feladat. A földszinten került kialakításra a dolgozó szobám, ami régen vendég hálószoba volt, így fürdőszoba tartozik hozzá. Egyszerű elegáns, fekete falakkal, fekete székekkel, szőnyeggel kiegészítve. A szekrények égi kitudja honnan szerzett deszkákból ácsoltam, és felújított antik hatású bolhapiaci bútorokkal egészítettem ki őket. Az íróasztalon egy gamer laptop és egy kisebb, monitorral el látott, munkára tervezett pc pihen. Emellett található a magán könyvtáram és a játszószobám keveréke. Amiben hatalmas, faltól-falig érő könyves polcokon sorakoznak a könyveim, képregényeim, szerepjátékos eszközeim és hagyományőrző, katonai relikviáim. Ezeken kívül egy hatalmas kanapé, egy kis asztal és két masszás fotel kapott itt helyet. Amivel szemben egy nagy képernyős tévém található, amely alatta több konzol pihen, a hozzájuk tartozó játékokkal. A helyiséghez kis melegítő konyha is tartozik, így szinte ki sem kell lépnem innen egész nap játszhatok. A következő szinten, van a konyha és a vendég fogadásra használt nappalim, valamint az étkező helyiségem is. Itt már jóval modernebb az összkép, mint a földszinten, de az új és korszerű dizájnú bútorok színei egyszerűek és visszafogottak. A konyhában, és az étkezőben a fekete, a fehér, és fém dominál, de a szekrények szigorúan lakozott fából készültek. A nappaliban nem sok bútor van, pár növény egy kis üveg asztal L alakú kanapé, valamint egy polcon társasjátékok. Tévé nincsen, de egyenlőre ide került a gamer pc-m, két hatalmas monitorral, ha esetleg programozói munkám akadna. A második szint, már nem mutat ennyire kész állapotokat. A folyosót még nem festettem le, a mosókonyhába, csak nem rég került be a mosógép és a szárító. A fürdőszoba fekete-fehér csempéi is most lettek kicserélve, és jól láthatóan sietve lett összerakva a csőrendszer is. Egyedül komor vörös falú hálószoba, és a ház többi részéhez képest világos vendég szoba, amin látszik, hogy befejeztem. Az elsőben vidám és világos bútorok vannak, a másikban pedig egyszerűek, komorak és elegánsak. A vendégek szobájában van egy modern tévé is, ha nézegetni támad kedvük, a hálószobában, csak egy könyves polc akad, amin a még nem olvasott vagy éppen a kedvenc darabjaim kaptak helyett. Itt található a fegyverszekrényem, benne kézi lőfegyvereimmel, egy engedéllyel tartott M-16-ssal, és sörétes puskámmal, valamint egy tipikus 22 mm-s távcsöves vadász fegyverrel. Az utolsó emeleti helyiségek még felújítás alatt állnak, ott nincsenek mások csak festékek, szerszámok, létrák. Szinte az egész házban sötét kemény fa hajópadló van. A folyosó falakat, feltörekvő festők, művész diákok, barátok és saját rajzaim, festményeim díszítik, jó pár filmes vagy fantasy poszterrel kiegészítve. A házhoz tartozik egy aprócska, részben téliesített kert, aminek a végében egy garázs kapott helyett. Ez utóbbi bontandónak látszik, és egyenlőre a szerszámaimat tárolom benne, illetve több szigetelt, fegyver valamint jelmez van itt, a larp játékokra. Ezt az ingatlant kellett Galaxynak kitakarítania. ()Alaprajz itt!
A lánnyal néhány hete vagy inkább hónapja ismerkedtem meg. Az iskolájában tartottam egy előadást és az óra végén volt hozzá néhány kérdése hozzám. Amikor egy magas rangú barátom a városban járt, éppen abban a szállodában szált meg ahol ő dolgozott. Nem tudom miért ragadt meg az emlékezetemben, hogy felismertem és ő sem tudom miért volt velem kedvesebb, de jól elbeszélgettünk. Azóta rengeteget beszélünk online, követjük egymást instagram-n és egyszer-kétszer kávéztunk, vagy reggeliztünk együtt. Komolyabb lépéseket egyikünk sem tett, a másik irányába. Bár rajta láttam jeleket, de mivel hozzám képest nagyon fiatal, ezért nem tettem kezdeményező lépéseket. Amennyire lehet próbáltam a csigaházamban maradni, de valami csak alakul közöttünk, mert egyszerűen képtelen voltam bezárni a felesleges kapukat. Sőt, még a házamba is meghívtam, ami olyan nekem mint egy valóságos szentély és az úgy mond barátaim, de még családtagjaim közül sem sokan léphették át a küszöböt. Ezt annyira komolyan veszem, hogy a szerepjátékos társaim karácsonyra egy táblával leptek meg, ami a magány eredője felirat díszeleg és mivel őszinte ember vagyok ki is tettem a bejárati fal mellé. Újdonsült ismerősömet sem valami romantikus célzattal, hívtam át. A takarítónőm a múlt héten felmondott, és mivel előtte való héten szabadságot vett ki a házam két hete nem volt rendbe téve. Mivel alapvetően tiszta és precíz ember vagyok, aki hadseregben tanult módon veti az ágyát, és mindent élére vasal, ezért saját meglátásom szerint nem lehetett olyan sok dolga. A ház azonban hatalmas, számos kényes felülettel, az időhiányom miatt felgyűlt a szennyes, és persze sokat kell lépcsőzni. Az ablakokon pedig legalább két havi kosz díszeleg. A fizetség, amit kevés szabad szombatjaiért kapott, igen bőséges egy recepciósnak legalább egy de inkább két-három heti bére. Ráadásul, felajánlottam, hogy megfürödhet, átöltözhet és tetszőleges helyről hozathat vacsorát. Sőt, a vendég szobát is előkészítheti a maga számára ha esetleg itt akar aludni. Én olyan este hét körül fogok haza érni, a kulcsot pénteken a már-már szokásos közös reggelinken adtam át neki. A házban egész nap egyedül lesz, mert ma korán intenzív edzésem volt a munkahelyemhez közeli ketrec harcos klubban, ezt követően még bementem dolgozni, majd a szerepjátékos csoportom várt. A csekket előre kikészítettem, a hűtőt feltöltöttem és még egy csokor virággal is megköszöntem a kedvességét. Ez utóbbi az eredeti tervem szerint sárga rózsa lett volna, de az eladó valamiért vöröset küldetett a futárral. A telefonos indoklás szerint, ezt még meg fogom köszönni, bár én inkább úgy érzem, hogy innentől másik virágossal folytatom az együtt működésem.

Lassú kimért léptekkel haladok végig a lakásomat, a könyvesboltból elválasztó, nem túl hosszú útszakaszon. Mivel előtte munkában is voltam, ezért az egyik kedvenc fekete öltönyöm volt rajtam, és mivel utána játszani mentem fekete nyakkendőt párosítottam hozzá. Ehhez felvettem a hosszabb, régebbi még a másiknál is elegánsabb szövetkabátomat, a fejemre pedig átlagos karimájú fekete kalapot húztam. A cipőm maradt a megszokott fekete bőr hatású, amit hétköznapokon is viselni szoktam. A jobb kezemben a nagyapámtól örökölt ezüstözött fogójú, már általam feketére lakkozott sétapálca látható. Ez éles kontrasztot alkot, a vállamon lévő szerepjátékos cuccaimat tartalmazó laptop táskával, valamint a vállamat nyomó súlyosnak tűnő utazóval, ami a sport ruházatomat tartalmazza.
~ Remélem minden rendben ment és nem akadt ki nagyon a rumlin. Tudom, hogy máshol ilyen a tisztaság, de én szeretem magam körül a tisztaságot, meg persze meg is követeltem, az emberektől. Tisztaság mániásnak mondjuk nem tartom magam. Dolgoztam én már egy kis hajó irodában, ahol egyszerűen nem lehetett rendet tartani. Aludtam hetekig a sivatag közepén, sokszor sátor nélkül és tőlünk pár méterre aknamező volt. Viszont kis koromban anya rendre szoktatott, aztán ez a hadseregben folytatódott. Igazából eleve katona családból származom, szóval itt egy több generáción átívelő viselkedés normáról beszélhetünk. ~ Forognak az agyam fogaskerekei. Közben egyre közelebb és közelebb érek. ~ Gondolom az ételt is megrendelte, vagy is inkább remélem, mert nagyon éhes vagyok. Alig volt időm ma bármit is enni és amúgy is érdekel mit fog rendelni. Az emberekről meglepően sokat elárulnak, az étkezési szokásai. A származása miatt elképzelhető, hogy valami csípős lesz, esetleg a divathóbortoknak engedve, ázsiai, vagy netán japán. Mondjuk a katonai menzánál, rosszabb amúgy sem lehet. Bár nem szívesen használnám veteránként a harc edzett szót, de katonai képzés teljesen kiöli, az emberből a válogatottságot. Sőt, néhányan egészen extrém dolgokat is megesznek. Túlélő képzésen emlékszem valaki mesélte, hogy főzött már nyírfakéregből levest a bogarakat pedig kimondott ínyencségnek nevezte. ~ Folytatom az előbbi gondolat sort. Felettem tiszta égbolton világítanak a csillagok, amit szerencsére nem nyomnak el teljesen a hívogatóan kivilágított utca táblák. A forduló mögött pedig már ott is vár, a régen a várt otthon.
~ Azt hiszem ezt nem gondoltam át. ~ Villan be, miközben fellépek a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőkre és megpróbálom elővenne a kulcsomat. Ez az átlagos feladatot azonban nehezíti, hogy úgy kell megoldani, hogy két táska vágja a vállamat és a botot sem ejthetem a földre. Végül civil idő szerinti este hét óra tizenhárom perckor beesek az ajtón. Szerencsére nem szó szerint, csak a kalapom dől meg egy kicsit és az sem olyan mértékben, hogy a padlón landoljon.
- Szia! Megjöttem. - Mondom némi örömmel a hangomban, ami engem is meglep, mivel jobb szellemi állapotban, sem mutatom ki az érzelmeimet. Ezt pedig felváltja az a kellemes érzés, hogy van kihez hazajönni. Egy kicsit szétnézek a földszinten, nagyjából mindent rendbe találok. Egyetlen dolgot leszámítva, Galaxy koszosan fekszik a kitakarított gamer szobám méregdrága kanapéján.
- Ébresztő katona!!! - Kiáltom el magamat, olyan mély, éles és határozott hangon, ami a holtakat is felkelésre készteti. Az ereje sem elhanyagolható, másnak mikrofon kell, hogy képes legyen betölteni, egy ekkora helyiséget.
~ Mivel nem öltözött át, ezért gondolom a vacsora sincs még megrendelve. Ennyi munkát adtam volna neki? Nem hiszem, mert öt perc szünetet lehetett tartani, még felhív valami éttermet a környéken, vagy rá megy a telefonjában lévő alkalmazásra. ~ Mérgelődök magamban, de közben végig mosolyogva nézem őt.