Richard Severide Osborn, tizedes: Washington D.C., 1982.07.04. Anyja neve: Clara Kingsley Mesterlövész-szanitéc beosztásban 2008.05.06. óta teljesít szolgálatot az ST3, 2-es szakasznál. Szolgálatteljesítés alatti magatartását, teljesítményét az alábbiak szerint értékelem:
Katonai ismeretek alkalmazásának színvonala: Jó Szakmai ismeretek alkalmazásának színvonala: Kiváló Missziós feladatok végrehajtásának színvonala: Jó Feladathoz való hozzáállása: Kiváló Fegyelmezettség: Jó Megbízhatóság: Kiváló Együttműködési készség: Jó Bajtársiasság: Kiváló Pszichés terhelhetőség: Jó Fizikai terhelhetőség: Kiváló Önkontroll: Fejlesztendő Érzelmi stabilitás: Fejlesztendő Kommunikációs készség: Jó Magabiztosság: Kiváló Társas kapcsolatok minősége: Fejlesztendő Monotóniatűrés: Jó
Egyéb: Kingsley szenátor asszony elsőszülött gyermekeként nagy figyelmet kapott a médiában, különös figyelmet igényel az inkognitó megtartása az alakulaton belül. Eltűnt húga említésére agresszívvá, kezelhetetlenné válik. A pszichológiai vizsgálaton jól teljesített, de javaslatra szakmai segítséget kellett igénybe vennie négy éven keresztül. Az iraki rajtaütés kapcsán parancsmegtagadás miatt hat hónapra eltiltották a munkájától, majd felülvizsgálták az ügyet, ahol két bajtársát mentette ki egy felrobbantott bunkerből.
Korábbi külszolgálatok: Irak, Afganisztán, Irán, Pakisztán
Tervezett beosztásra alkalmasnak/alkalmatlannak tartom.
2018.12.01. Harold Loufek főparancsnok
Múlt
Pakisztán, 2019. január, Iszlámábád
Harry és Stiles mellettem ülnek, és felváltva cserélgetjük egymást a megfigyelőbázison. A városba másképpen nem lehetett bejutni, csak furgonnal, és ott is álcázni kellett magunkat, ha nem akartuk, hogy Djamel emberei elkapjanak bennünket. A csúcstalálkozóra holnap délután, itteni idő szerint három órakor kerül sor, ahol szóba kerül az amerikai fegyverszerződés megkötése is. Honnan tudok ilyesmikről? Az anyám az egyik főszervezője a tengerentúli témának, és tisztában voltam vele, ha az érvénybe lép, akkor még több ellenséget szerez magának. Harryn kívül senki nem tudott arról, hogy egy politikai sarj vagyok. A szüleim házassága a nyilvánosság előtt zajlott le, de anya kínosan ügyelt rá, hogy a gyermekei magánélete nyugalomban teljen el…még így is találtak rajta pajzsot, amikor a húgomat elrabolták. Több évvel ezelőtti história, akárhányszor valami tragédia történik a szakaszon belül, vagy egy bajtársunk meghal, őt látom magam előtt. Az eltűnése rányomta a bélyegét a család életére, apa nem bírta elviselni, hogy anya még ezután is kamerák elé állt, és úgy tett, mintha nem sújtotta volna le kisebbik gyermeke elvesztése. Tűvé tették érte a fél országot, de nem találtak rá. Még a CIA is beleavatkozott, de csak annyit sikerült kideríteni, hogy terroristák kezére került, és több, mint valószínű, hogy már hónapok óta tervezték a merényletet a Kingsley família, vagyis az édesanyám ellen. A külügyek nagyobb hangsúlyt kaptak egy bizonyos esemény óta, és a világ a mi kontrollunk alatt űzhette alja munkáját, és szerveződését a nagyok ellen. Esme eltűnése után nem volt kérdés, hogy milyen irányba folytatom a tanulmányaimat. Nem akartam, hogy még több ártatlan kerüljön egy másik kultúra kezére, ahol videófelvételek által csináltak nyilvános kivégzéseket, vagy az adott személy testrészeit küldték el a családjának, mintegy névtelen csomag gyanánt. Mi nem kaptunk semmit, úgy rendeztük el az ügyet, mintha még mindig élne, de már nem bíztam benne én sem, hogy a testvérem életben lehetne. - Mozgolódás van Osborn. – eddig lehunyva tartottam a szemem, de hirtelen felpattanok, és ellököm a fegyver mellől a kis újonc kadétet. Matthews édesapja akkor vált közismertté, amikor a belső ügyeinkről megjelentette az önéletrajzát. Nem kedveltük, ahogyan a fiát sem, de az itteni törzsek nyelvét rajta kívül nem beszélte senki, ezért el kellett hoznunk a küldetésre. A napok múlását úgy hagytam a hátam mögött, hogy tudtam Maggie hazavár. Sosem mondhattam konkrét időpontot, hogy mikor térek vissza, a munkámról egyáltalán nem beszélhettem, néha az is előfordult, hogy hetekig nem sikerült kapcsolatba lépnem vele, mert éppen a dzsungel közepén vesztem el, vagy a sivatagban kellett túlélnem a bevetést. A féléves kényszerpihenőm alatt is kerestem a különböző helyzeteket, hogy aktív állományban maradhassak, de sajnos nem engedtek harcolni. Az időm nagy részét azzal töltöttem el, hogy újraolvastam a húgom esetét, régi felvételeket lestem meg rólunk a családi tartalomból. Apa elvált anyától a történtek után, és egy részem egyet is tudott érteni vele. Nem hiányzott, hogy felhajtás legyen körülötte, minden éjszakánk a rettegésben telt el, és anyának egyedül kellett megküzdenie a veszteségével, mert én is beálltam a SEAL-hez. Távol akartam lenni tőle, egy értelmes választ csiholni az érdektelenségére, de nem találtam. Fontosabb volt neki a karrierje, mint a családja, és ez még nagyobb szakadékot ásott közénk. - Megérkezett a fióka. A zöldből most szállt ki Amir, és a másik testőr. Milyen nyugodtak. – vihog fel mellettem Harry, de csendre intem, miközben a távcsőben a tekintetem a környéket pásztázza. Nem lesz még egy esélyünk, hogy elkapjuk Djamelt, nekem élve kellett a rengeteg bűntette után. A szemébe akartam nézni, és úgy ítéletet mondani felette. - Van náluk egy túsz. – szólal meg Stiles, és a hátsó ülésről előrángatott női testet szúrjuk ki. Zsák van a fején, nem tudhatjuk, hogy ki az. Közelebbire állítom a távcső látóterét, hogy sikerüljön beazonosítani az áldozatot. Éppen akkor húzzák le a fejéről a fekete zsákot, mikor a szívverésem is megáll. Az idő vasmarkába szorít, elfelejtek levegőt is venni. - Ki az? – érdeklődik Harry, de képtelen vagyok felelni neki. - Esme… - nyögöm ki, és ökölbe szorul a kezem. A mellettem ülő bajtársam arca lefehéredik, mert tudja, hogy mi fog következni. - Osborn, állj meg, kész öngyilkosság, ha most bemegyünk. – észhez akar téríteni, de már késő. A fegyveremmel együtt indulok meg az épület hátsó része felé, mire egy hangos káromkodás hallatszik ki mögülem. - Ki az, miért rohan most? – érdeklődik az újonc ledöbbenve, mire a másik tájékoztatja. - A húga. Indulás. - hangzik el a parancs
2019.01.21. Richard Severide Osborn eltűnt a pakisztáni küldetés alatt. A rajtaütés sikertelen volt. Harry Montgomery nyilatkozata alapján valamivel elkábították őket, és mire magukhoz tértek…a tizedes nem volt sehol. Mostani tartózkodási helye ismeretlen.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Tetszik, amilyen módon felépítetted a jellemzésedet. Egy külső személy által tudhattunk meg többet rólad, és arról a szerepről, ami kiteszi az egész életedet és amelyet mindennél komolyabban veszel. A maximumot hozod ki magadból, még ha ez olykor akadályokat is állít eléd vagy éppenséggel nem a legszerencsésebb módon jön le ez mások számára. Logikusan haladsz, mindent a körülmények és egyéb változók szerint átgondolva, de vannak olyan esetek, amikor mindezek felülíródnak. A húgod, Esme esete is egy ilyen eseménynek tudható be, ami megrengette családod alapjait, és felszínre hozott olyan tulajdonságokat, és emberi elveket, amik más esetekben talán ki sem derültek volna. Most pedig, hogy ennyi év távlatából esélyed nyílik ezen változtatni, már nem számítanak a logikus gondolatok, sem az elvek, mert a pillanat által hozott reakciód határozza meg tetteidet, még ha nem is úgy alakult minden, ahogyan az akár megfordulhatott a fejedben. Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan az eseteddel kapcsolatban, de úgy gondolom ezekre is meglesznek a megfelelő a válaszok, ahhoz viszont nem ártana utadra engednem téged..
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
