A kellemes karosszék ölelésében látsz egy alakot aki a kandalló finom tüze előtt ül és kezében egy pohár italt tart. Az illatból egy vodka jut az eszedbe bár nem tudod milyen fajta. A fekete alak ajkaihoz emeli az italt legalábbis ezt sejted mikor eltűnik a keze árnyékában. Lassan feláll és a kandallóhoz sétál. A fényben látod, hogy egy közép magas férfi az. Szabad keze a zsebében és egy utolsó korttyal kivégzi a pohara tartalmát. A hidegség ami átjárja a szobát végig fut a bőrödön miközben figyeled őt. Nem tudod mire számíts igazán. Valami mély gondolatok tárházára amik összekuszálódva gabalyodnak egymásba. Talán úgy jellemeznéd, hogy egy hajszál választja el a zsenialitást az őrülettől. A rend a szobában szinte már zavaró, de mindig is így kell kinéznie. Talán pont az zavar, hogy egy kis port sem találsz egyik bútoron sem. Jól öltözött elegáns az alak ahogy a fényben egyre jobban rajzolódik ki előtted az alakja. Ahogy feléd fordul kék szemei megvillannak és tudod már, hogy ez a hidegség honnan is ered igazán. Ahogy elmosolyodik tudod jól, hogy az a mosoly nem kedvességből fakad. Van az alakban valami ami egyben taszít mégis mindennél jobban megakarod érteni. Félsz attól, ha sikerül is megértened, magad is a rabja leszel. Látod a céltudatosságot, a maximalista hajlamokat a vonásokban. Tudod, hogy veszélyben vagy mégis elhiszed a biztonságot amit a szoba áraszt és az álcázó kék szemek. Valami fokság száll meg de a férfi jelenléte bele nyugtat, hogy ez számodra jó lesz. Manipuláció. Mikor beszélni kezd hozzád, izmaid ellazulnak és úgy érzed egy kellemes nyugtató hatása száll rád. Helyet foglalsz a szabad székben és tudod, hogy a csapda köréd záródik. Már te is a tüzet figyeled ahogy a férfi is és hagyod szavai minden kétségedet és óvatosságodat elkergesse az elmédből. Nem is tudod milyen zsákutcába kerültél igazából. Tudod, hogy itt zsákmánnyá váltál és a ragadozó játszik veled. AZ a hidegség ami eddig a hátadon futkosott, most bizalommá alakul és lassan a bőröd alá mászik, becsúszva az agyad alá. Nem félsz már semmitől. Pedig tudod, hogy a kígyó kezd rád csavarodni. Mégsem teszel semmit a pikkelyes nehéz test ellen… Hiszen nem bánthat itt téged senki, nem igaz?
Oh persze, hogy nem…

Nem szerettek. Oroszországban mai napig nem divat a szerelemből való házasság. Apám hatalmas cégjének kellett egy örökös, hogy a vállalatok halála után ne téphessék darabjaira a céget. Az anyámnak pedig kellett a luxus, pénz és a boldogtalan élet. Talán akkor érintett meg utoljára mikor világra hozott és a karjában tartott. Egy cél voltam ami sikeresen létre jött és immár csak a neveltetés, tanítatás számított. Hogy megfelelő cégvezető, és kiváló férfi legyek aki méltó család nevének tovább vitelére. Számukra csalódást okoztam, magamnak megteremtettem azt aki igazából vagyok.

Kisgyerekként furcsa voltam. nem igazán volt gyerek szobám, 6 évesen már 3 nyelven beszéltem folyékonyan, számolni, írni, olvasni tanultam és angolul olvasni írni folyékonyan tudtam. Később franciát, majd németet is felvettem a nyelveim közé. 8 évesen megkaptam életem első házi állatát. Nem volt hosszú életű, hiszen nagyon érdekelt az anatómia így leginkább azért szerettem a kutyámat mikor halálát lelte én pedig felnyithattam. Minden féle döglött állat boncolását elvégeztem, és kutattam bennük. Leginkább a biológia és kémia része érdekelt az iskoláknak de mindenből jelest értem el. Az apai nyomásnak köszönhetően mégis állami szakot választottam, de a korai halála miatt a marketing és a kereskedelem részlegről hamar a jogászati karra léptem. A beszéd képességem kiváló volt, a diplomámat könnyen megvédtem mikor kellett így nem volt kérdés, hogy mi az ami még érdekel és boldogulni fogok vele az életben. Az ügyvéd lett a választott része az életemnek. Persze anyám mindent megtett, hogy máshogy döntsek de miután minden búcsú nélkül elhagytam a családi kúriát már tudtam nincs hatalma fölöttem. Az apai kívánság pedig aligha meghatott bármikor is életem során. Moszkvába költöztem ahol azonnal munkát találtam és neki is kezdtem a fiatal ügyvédi életnek…

Minden tökéletes volt. Gondosan forgott abba a mókuskerékben az életem amibe én bele helyeztem. A boncmester képzésemet sikeresen letettem így mellék állásban rendőrségi boncmester is lehettem volna, de ez nem igazán vonzott. Maradt a magam szakállára való tanulás, és felfedezések sokasága. Azonban ahogy mondják az élet nem tökéletes…22 évesen ismerték fel a kényszer betegségeimet. Igen, több kényszerbetegség is. Először a renddel kezdődött. Aztán ez rendmániává torkolt amit elsőnek terápiákkal próbáltam kezeltetni. Ezek sikertelenül végződtek, hiszen nem sokkal további két betegség is az agyamba férkőzött, amit magam tapasztaltam ki…Leginkább a magánélet egyik legmélyebb részlegén alakult ki a veszteség félelme, ami a kóros szexuális gondolatok csapdájába gubancolódott bele. Elkezdtem vágyni a magam mellé kötés gondolatára. Mindenképp arra vágytam, hogy mint a jól nevelt házi állatott magam mellett tarthassam az illetőt akit kényszeresen meg akartam tartani. És ahogy jöttek és mentek a nők a veszteség érzése egyre nagyobbra nőt bennem. A gyógyszerek nem segítettek így idővel felhagytam a használásukkal és lemondtam a terápiákat. Tudtam, hogy az újabb felbukkant betegségeimet nem mondhatom el a terapeutámnak, így hát azt választottam amit a leginkább akartam ezek után…

28 évesen elhagytam Oroszországot és Kanadába utaztam. Itt megtanultam a betegségeimmel együtt élni. A félelmem a veszteségtől leginkább akkor múlt el a leggyorsabban, ha Sugar Daddyt játszhattam olyan partnerek felett akik igényelték az ilyesmit, bizonyos feltételekkel. Ez enyhítette a betegségeim nyomását és megtanultam ki elégíteni az agyam tudatalatti beteges vágyait, így határokon belül tudtam tartani önmagamat. Az élet így helyre állt és mivel kiváló ügyvéd voltam hamar újra munkába álltam és hódoltam újra boncmesteri tudásomnak. Kanadában 6 évig éltem míg végül az USA-ba utaztam azon belül New Yorkba. Lassan egy éve élek itt és minden majdnem tökéletesen rendben van. A családi vagyon teljesen rám szállt anyám közeli halála miatt. De tudom, már nem megyek vissza Oroszországba soha többet. Az a világ már nem fogad vissza és én sem fogadom vissza azt amit ott hagytam…

Az ébresztőm 6:30-kor szól. Az ágyam egy finom francia ágy és nem messze a hatalmas ablakok kilátást nyitnak a felhőkarcolóból a leni életre. Felülve túrok fekete hajamba és törlöm ki az álmokat kék szemeimből.. Elsőnek mindig egy 30 perces futás vár rám aztán a reggeli fürdés elengedhetetlen számomra. Ápolt és rendezet vagyok, és külön bőr ápolók, haj ápolók sorakoznak a fürdő szobában. Soha nem mindegy a sorrend és mindegyiken kötelezően végig kell mennem. Tökéletesen állítom be a hajamat, és mindig ugyan azt a kölnit használom. A zakó mindig kivasalt állapotban egy műanyag ruhavédőben vár a szekrényemben. A házvezető nő hamar és profin tanulta be a felírt listámat. A feketezakóhoz csakis ezüst vagy arany gombokat használok semmi mást. A kígyó gyűrű mindig is rajtam van, egyetlen jelölése hova is tartozom igazából. Ahogy tökéletesnek érzem magam az ablak felé fordulok és kinézek a hatalmas városra ami szétterül alattam. Kék szemeimet a ködös időn legeltetem és tudom, hogy a hideg soha nem fog elérni ide igazán…