A lány aki sosem szólt hozzád és nem is fog. Az ember akinek születésekor megfagyott a lelke és azóta tartja magát. Rendkívül makacs és meglepően domináns. Maximalista és nagyok az elvárásai magával szemben. Nem foglalkozik az emberekkel maga körül, csak kivételes emberekkel áll szóba. Megválogatja a barátait. Imádja a jó borokat és a természetet. Egyedül szeret kirándulni és hegyet mászni. A művészet a mindene, imádja a kis galériákat és az alternatív művészetet. A luxus az egyik kedvenc megnyilvánulása. 3 nyelven beszél, oroszul,angolul és olaszul. Művelt és intelligens. Érdekli a tudomány és igyekszik sok területen képezni magát. Amikor ideje engedi lovagol, van egy fehér arab telivér kancája egy New Yorki lovardában.

Moszkva hűvös tavaszi reggelén nyílt ki először a kék szempár és a világra tekintett. Meglepetten. Tele undorral és élettel. Az első gondolatai nem voltak tiszták, nem tudta mire vélni a hideget és a kíméletlen mesterséges fényt, ami mindent elsápasztott. Ez továbbra is változatlan. A tekintetem a régi, kettős mércével figyelem a világot magam körül, ahogy engem is kettős mércével neveltek. A szüleim számára mindig fontos volt a szépség és a fegyelem. Apám boldog volt, mert a saját képére formálhatott és megteremthette a saját tökéletességét. A hibáit nem örököltem, csak a jeges tekintetét. Az orosz elithez méltó módon éltünk Moszkva szívében egy mindentől őrzött villában. Az első kalitkám életem során.
Szinte sosem hagyhattam el a házunkat, csak ha táncolni mentem. Mert egy szerelmem volt egész életemben, az pedig a balett. Eleinte kötelező volt táncolnom, azt mondták mindenem meg van hozzá. Kislányként lázba hozott a sok csillámló tüll és a kecsesség. Az emberek. Olyan emberek voltak ott, akikkel máshol nem találkozhattam. Emberek, akiknek szívesebben bizonyítottam tudásom és talán valahol támaszkodtam rájuk. Nem szerettem őket. Senkit se szerettem ezen a földön. Nem volt rá szükségem. Mindenem meg volt, több is mint amit egy lány akarhatott. Én csak élni akartam és a magam elvárásainak megfelelni.
Vártam a 18. születésnapomat. Aznap először nem kértem engedélyt. Az nap először csendben sétáltam ki a kapun senkinek sem szólva. Úgy éreztem megtehetem. Megérdemlem. Senki nem gondolta, hogy titokban megyek el, mindig tudták, hogy kisérettel megyek a táncra, akik kint várnak az autóval. De most nem várt ott senki. Fellélegezve indultam el életemben először egyedül az utcán a város felé. Tele izgalommal és remegéssel. De az arcom érezelemmentes és higgadt tudott maradni. Nem tudtam arra gondolni, hogy valaki erre várhat. Hogy valaki hozzám érhet, ha nem akarom. Életemben apámon kívül szinte senki nem mondott még nekem ellent.
Sietve lépkedtem a város felé és már láttam az egyre erősebb fényeket. Az arcomra világítottak és felcsillantak a szemeim. Felszisszentem amikor megéreztem a kesztyűs kezek szorítását a karomon és a derekamon. Egy pár másodpercig nem fogtam fel mi történik. Hirtelen minden elsötétült előttem és nehezen lélegeztem a fejemen lévő sötét zsák miatt. Nem tudtam kiáltani. Nem tudtam ellenkezni. Zihálva küzdöttem a néma pánikkal és éreztem ahogy lenyomnak az ülésre én pedig csendben sírni kezdtem. Észre se vettem a könnyeket, csak mikor a számra gördültek. Meleg sós könnyek. Hónapok óta figyelhettek engem és vártak. Tudták. Pontosan tudták. Egy tompa ütést éreztem a tarkómon és elvesztettem az eszméletem.
Egy dohos pincében nyitottam ki újra a szemeimet a félhomályban. Nagyon fájt a fejem és a szoros kötéstől nem éreztem teljesen a karomat. 7 férfit számoltam meg magam előtt és mind maszkban kémleltek engem egyelőre távolabb. A számban lévő rongyra haraptam és nyeltem egyet. Ez az ára annak, ha egy befolyásos ember egyetlen lánya vagy. Te vagy a kulcs. A törékeny tested éri a legtöbb pénzt. Váltságdíj kellett nekik. Több millió dollár készpénzben. Tudták, hogy megkapják, amit akarnak. De még nem szóltak az apámnak. Időre van szükségük. Hogy jobban megismerjenek. Lehunytam a szemeimet mikor egy meztelen kéz simított az arcomra. Forró volt a bőre nekem pedig nem esett jól. Felpillantottam rá és rajta nem volt maszk. Mosolygott rám és a másik kezével a hajába túrt. Damiannak hívták. Egy pillanatra ő jelentette a kulcsot az életben maradáshoz. Lehajolva csókolt a homlokomra lágyan és intett a többieknek, hogy menjenek. Mindenki kiment a szobából, egyedül hagytak. Órák teltek el én pedig a hideg pincében reszkettem. Elkezdtem kihülni. Damian egyedül tért vissza és kivette a számból a rongyot. A mutatóujját az ajkaimra helyezte és eloldozott. Nem bántott, csak amennyire muszáj volt. Az első volt a legrosszabb.
Teltek a hetek és az apám tovább húzta pénz kifizetését. Damian volt az egyetlen reményem. Ő lett az egyetlen akitől nem féltem úgy. Ő tartott engem életben. Egy kislány első szerelme.
Egy hónap után szabadított ki a rendőrség onnan. Damiant a szemem előtt lőtték agyon miközben felült mellettem a matracon. Hónapokig nem szóltam senkihez. Csak figyeltem és vártam a büntetésem, de sosem kaptam meg. Egy idő után már igyekeztem minden embert kizárni a világomból. Két év telt el így. Táncoltam és aludtam, nem voltam hajlandó mással foglalkozni. Szánalmasnak éreztem magam, amiért hiányzott az ember, aki megkínzott. Végül kaptam egy lehetőséget New Yorkban. A legkiválóbb balerinákkal táncolhattam együtt. Szó nélkül költöztem át a világ másik felére. A szüleimmel csak akkor tartom a kapcsolatot, ha muszáj. A legnevesebb színházakban lépek fel azóta. Csak csendben élvezem, hogy élhetek. Messze a kalitkámtól.