Nos…ezt elég nehéz elmagyarázni a részemről. Valljuk be, soha sem ment a gálás lovag szerepe, elsőnek én vagyok talán az a stílus akihez ha oda lépsz megkérdezem „Ki a halál vagy?” vagy esetleg hölgyi személytől „Dugunk vagy mi lesz?” Bunkó és fafejűnek, esetleg seggfejnek is szoktak nevezni, de valahogy ez cseppet sem érdekel. Ja igen, passzív alak is vagyok. Türelmes? Nos hát nem is tudom, hogy mondjam a közepes stádiumban áll. Akkor változik mikor éppen iszom, esetleg rossz napom van, vagy egyszerűen szar a nap. Sok olyan volt. Most már nem igazán, mert lehűltek azok az idők, mikor valljuk meg, komolyabban hordtam a farbát, csak azóta nekem is ki ment a fejemből az évek leírhatatlan füstje. Néha eléggé megszállott a viselkedésem, bizonyos dolgok iránt vagy dolog iránt nagyon is tudok érdeklődni. Vagy csak a hatalma alá von. Ez a szenvedély talán mai és él bennem, a munkámból rá lehet jönni. Társasági lénynek nem mondanám magam. Vagyis nem teljes mértékben. Is-is állapotnak nevezném, mert vagyok olyan őrült, hogy azonnal beolvadjak valahova és mindenkivel megtaláljam a hangot, de vagyok még őrültebb akit már elkerül a saját árnyéka is. Rémisztő? Inkább veszélyes, és szabadnak mondanám magam. Túl sok rejtéllyel és titokkal, amiket szeretek mélyen a szőnyeg alá söpörni bele a parkettába mint por szálljon más fele. Talán azért mondom ezt, hogy új lapot indítsak, de azt nem lehet soha sem ezzel a dologgal a hátam mögött. Hogy ki vagyok? Elvigyorodnék a kérdésen és csak annyit válaszolnék, hogy „Egy zsoldos, ki még mindig fegyverben.”

+18

Mondják az idő mindenre gyógyír. Valahogy én ebben nem hiszek...
Detroit. Amúgy sem egy túl király hely, veszélyes, négerekkel van tele és mindenki utál mindenkit. És egy szép nyár utolsó hónapjának első napján világra jöttem. Egy kurva és valakinek a szerelem gyümölcse. Kitudja lehet két apám van. Magam sem tudom. Az anyám nem sokáig tartott maga mellett. A nagymamámhoz tett le aki túl jó volt ehhez a világhoz. Volt ugyan otthonom, de 15-et nagyjából az utcán éltem le. Akkor ott nem védett meg senki…Magadnak kellett mindent megcsinálni. Nem voltál senki számára pótolhatatlan. És számodra sem lehettek fontosak. Ez volt a legnagyobb szabály. Csinálj illegális dolgokat és maradj életben. Hamarabb ismertem a világ rossz oldalát mint bárki más. Ha már benne születsz nem tudod letagadni azt ami vagy…

Sokat voltam kiskorú intézetbe miután a nagymamám meghalt. Az anyámmal történt incidens emléke a bal lapockámba éget örökre. Megbélyegeztek. Farkasnak szólítottak és úgy is kezeltek. Én pedig nem álltam ellen ennek. Így legalább volt tisztelet és nem basztak meg minden sarokba ahova beléptél. Legfeljebb te basztál meg másokat. Hiába az intézetek a vad, könyörtelen vér nem változott semmit. Felnőtt koromra is folytattam. Illegális motor futamok, drog kereslet vagy annak fogyasztása. Verekedések, rablás. De ami leginkább erre az útra szögezett örökre…az első gyilkosság. A bélyegem bosszúért kiáltott. Tudtam, hogy éhezem azt a vért ami engem hordott, akinek a testéből éltem, majd eldobott mint egy mocskos rongyot. Egy kurva…És csak sírni tudott, könyörgött, félt. A félelem pedig táplált engem. Nem féltem felhúzni a kakast és homlokon lőni az anyámat. Nem kértem senkitől se bocsánatot. Tőlem sem kértek. Nem mondták nekem soha, hogy sajnálom én se mondtam senkinek. Az egyetlen akitől mai napig bocsánatot kérek az te vagy mama…

20 éves voltam mikor találkoztam Joey-val Washingtonban. Akkora már nagyon a fegyver kereskedelem rabja voltam, és profin készítettem fegyvereket. Az egyik legjobb voltam a szakmában és jól is ment az üzlet. Sokan vásároltak tőlem én pedig minél jobb minőséget adtam ki a kezemből elég jó árakon. Szóval nem ment nehezen a szekér. Kokain, motorok, pinák, pénz. Ráadásul van egy pofám is amit elég jól használok. Azonban Joey egészen más volt. Egyedül jött be és egy tömegnek való fegyver csomagot kért. Akkor még aligha tiszteltem őt. De mindenki így kezdi a mentorjával nem igaz…?

A Washington-i buli után New York-ba mentünk. Szóval egy ideje már a város árnyéka vagyok…Joey megtanított a közelharcra, a profi fegyverhasználatra és leginkább a mesterlövészet lett a legjobb formám. De amit ő sem tudott megetetni bennem…az a vérre szomjazó vadállat amit csak farkasnak becézet az egész világ. Nem sokkal az első akció után meg lett az első álcám. Egy farkas maszk. New York egyik legjobb fejvadásza lettem. A fekete farkas…

Joey 2002-ben meghalt. Egyedül maradtam ismét. Az egy év múltával kitörő Iraki háborúba mentem amint toborozni kezdték az embereket. Irakban azt tettem amit a saját államomban illegálisan. Minden vad ösztönöm ott tombolt és nem tartottam vissza azt ami igazából vagyok. Talán túl hosszú lenne részletesebben beszélni az életemről. És több rettegőm lenne mint rajongóm. Az pedig se a népszerűségemnek, se az üzletnek nem tenne jót….Közel 5 évet húztam le Irakban miután haza jöttem. Itt folytattam azt amit eddig. De most már leginkább fegyvereket, és embereket vállalok. A többi piti ügy már nem igazán érdekel. Nem is vertem nagy dobra mennyire meg is gazdagodtam az évek alatt. Lett egy közepes lakásom ahol eléldegélek. Lett egy fegyverboltom ahova néha bejárnak a rendőrök nagy legénynek tűnni de bizonyíték híján….Néha be jön egy küldönc vagy maga a megbízó eltakart arccal vagy ahogy jobb nekik. Letesznek egy kövér narancssárga borítékot benne a célponttal és az előleggel. Én pedig vagy rá bólintok vagy nem…