KÜLSŐ TULAJDONSÁGAIM:
“Good gracious, he was sexy—a word that had not existed in my personal vocabulary until that moment. This guy was sexy like it was his job or something.”

BELSŐ TULAJDONSÁGAIM:
• Forrófejű
• Magabiztos
• Hirtelen haragú
• Makacs
• Nagyképű
• Bátor
• Ambiciózus      
• Vakmerő
• Nőcsábász
• Komoly

AMIT NEM ÁRT TUDNI RÓLAM:
• Nem félek bemocskolni a kezem, ha a családról van szó. Hűségem leginkább a bátyjámhoz, Loganhez köt. Érte bármire képes vagyok!
• Kötelességem okán, tapad vér a kezemhez, amire néha ugyan nem vagyok büszke, de tudom, meg kell tennem a családért.
• Néha kissé rideg, nyers a modorom, és gyakran megkapom, hogy afféle felsőbb rendűség sugárzik belőlem. Ezt a neveltetést kaptam, mást nem ismerek. Szóval nem éppen érdekel mások véleménye.
• Jobb, ha nem piszkálsz, mert forrófejű és agresszív vagyok. Mégis mit mondhatnék? Fogjam ismét a neveltetésemre? Aki ebbe a családba születik, ilyen jogokkal, és felelősséggel, annak bizony keménynek kell lennie, és igen, néha durva eszközökhöz folyamodni.

BRONX, NEW YORK, 11.03. 2018 . 23:00
Az üzleti partnerünk szemébe néztem, várva, hogy megenyhüljön. Ez mindig bevált, tudták, velem és a családommal nem szórakozhatnak. A bátyám Logan bízott meg ennek az üzletnek a lebonyolításával, én pedig készségesen vállaltam. A
- Rendben, akkor legyen három millió. – feleli az orosz. – De ez az utolsó ajánlat, Mr. Whitfield...
- Három és fél. – válaszolom, ő pedig hátradobja magát a széken. Az arca egyre idegesebb, oldalra pillantok Johnra, az egyik emberemre, aki a fegyverét a melléhez szorítja, miközben ujjával a ravaszon játszik. Bár a játék erős kifejezés, ugyanis készenlétben van, ha beütne a balhé.
- Nekem is meg kell élnem valamiből, Mr. Whitfield. – feleli felháborodva.
- Fél millió plusz nem teszi tönkre. – válaszolom, és a tekintete elárulja, hogy győztem. Imádom ezt az érzést.
- Rendben. – feleli csalódottan, majd elém rakja a bőröndöt, amiben laptop van. Beír egy kódot, közben pedig én is kinyitom az enyém, és figyelem a tranzakciót. 3,5 millió dollár érkezik a számlámra. Tökéletes.
- Magával mindig öröm üzletelni, Mr. Sigaryov. – rázok vele kezet, és ő kevésbé lelkes. Johnra mosolygok, aki bólint mosolyogva, azonban hamar lehervad ez az ábrázata, és a fegyverért nyúl, és céloz. Felém tartja, és a mögöttem lévő fegyveres férfi a földre zuhan. Mikor megfordulok már Mr. Sigaryov – az a rohadék szemétláda – tartja felém a fegyvert, de én vagyok a gyorsabb, és eltalálom őt, mire a földre zuhan. Johnral és a másik két emberrel gyorsan leszedjük az ő embereit is, úgy alig két perc alatt.
- A rohadék. – morgom, miközben belerúgok Sigaryov hullájába.
- Pedig átutalta a pénzt nem? – kérdezi John.
- Igen, át. – felelem, és odamegyek a laptophoz. A pénzt átutalta, én sem értem, de aztán minden leesik.
- Biztosan a mi megbízónk fogadta fel, a megölésünkre. A pénz csupán arra kellett ennek a söpredéknek, hogy félrevezessen. Régi trükk. Megbíz minket valaki, egy kényes áru leszállítására, mire egész végig az a célja, hogy az üzleti partnerünk meghúzza a ravaszt. – felelem dühösen.
- Nyugi főnök, végük. – próbálta nyugtatni John, bár minek, azt nem tudom. Ismerhetne ennyire.
- A megbízót akarom. Derítsd ki, hogy ki az! – kiálltok Johnra dühösen, aki bólint. – És John?
- Igen főnök?
- Élve akarom. Meg kell tudni, hogy hányan vannak ebben a szarban. – felelem a fogaim között.
- Meglesz, főnök. – vágja rá.
- Azt ajánlom is. – mondom, miközben az autóm felé veszem az irányt.
Itt pedig takarítsatok ki a zsaruk érkezése előtt. – vágom rá, majd beszállok a Maserati –ba. Egész úton hazafelé vertek, mint valami eszelős, annyi düh van bennem. Pedig azt hittem ma jó napom lesz, hát tévedtem. Azonnal egy bár felé veszem az irányt, hogy igyak, felszedjek valakit, és keféljek. Le kell nyugodnom, de gyorsan! Bárcsak olyan könnyen menne az nekem! Mindig is a forró fejűségemről voltam híres…

MANHATTAN, NEW YORK, 11.04. 2018 . 00:30
Szóval egy esti night klub felé vettem az irányt, ahol természetesen már jól ismertek. Rögtön a VIP szektorba ültem, és kértem sorban az italokat, és a lányok pedig körbe rajongtak. Csak a szokásos. Most nekem mégis egy valakin akadt meg a tekintetem. Hosszú barna haj, formás fenék. Pont az esetem. A bárpultnál állt, én pedig intettem a pultosnak, hogy én állom az italát. Természetesen ez hatott, nem sokkal később odajött megköszönni.
Egy órával később pedig a lakásán dugtam vele. Az ágyig el sem jutottunk, a nappaliban a kanapén esett nekem a cicus. Nem bírt magával, amit nem is csodálok, mert hát így nézek ki. Szóval lenyugodtam, igen… legalábbis bizonyos szempontból.
Már éppen öltöztem fel, mikor megcsörrent a telefonom. John volt az.
- Van eredmény? – szóltam bele a telefonba.
- Találtunk valakit, aki szerintem tudja ki a megbízó, csak nem dalol… – szólal meg John a telefonban.
- Intézem. – válaszolom, majd bontom a vonalat.
- Mentem szépségem. – nézek a ma esti kalandom felé, miközben begombolom az ingem. Ő csalódott arcot vág, miközben elnyúlik a kanapén.
- Nem is maradsz? – teszi fel a szokásos ostoba kérdést. Mégis mit hitt, mikor felszedtem a bárban, hogy majd feleségül veszem? Inkább nem szólok semmit, csak kisétálok az ajtón, éppen mielőtt még hallanám, hogy valami neki vágódik annak, egy szép sor szitkozódás közben.
Nők, ki érti őket…

BRONX, NEW YORK, 11.04. 2018 . 03:00
Harminc perc múlva már a hangároknál vagyok, ahová bezárták az illetőt, aki tudja, ki akart megölni. Elé lépek, és tudom, ismét eljött az idő, hogy bemocskoljam a kezem a családom, és jelen esetben a saját érdekemben is.
- Ki a megbízó? – kérdezem, de nem válaszol, szinte farkasszemet néz velem. Ó, nézzenek oda, nagy valakinek hiszi magát!
- Ki a megbízó? – kérdezem meg ismét, de egy hatalmas ütés után a gyomrába. Felnyög, de még mindig nem szólal meg. Közelebb lépek hozzá, és a hajánál fogva ragadom meg. Tekintete dühös, de a kétségbe esés halvány szikráját is felfedezni vélem.
- Még egyszer… ki a megbízó? – nézek rá közben, és erősebben húzom a haját, de még mindig nem törik meg. Kap még egy ütést, de most az arcára célzok. Gazdagabb lett egy óriási monoklival, gratulálok. Ismét felnyög, de még mindig nem dalol.
- John, a vízhez. – felelem komolyan, és szinte gyilkolom az illetőt a tekintetemmel. John biccent, majd kioldozza a férfit a székről, és egyenesen az egyik tartályhoz viszi, amiben víz van. Ideje fürdeni Seggfej! Ha nem akar dalolni, akkor biztosan nem bánja, ha kicsit fürdik… legalábbis a feje. John vagy ötször nyomja a fejét a víz alá, hogy megtudja annak az embernek a nevét, aki az életemre akart törni. Az ötödik merülésnél, már vörös a férfi feje, és köhög, mint egy eszelős, annyi víz lehet a tüdejében. Látom rajta, hogy lassan megtörik, én pedig megtudom, hogy eljött az ideje, hogy egy kicsit ismét meggyapáljam ezt a rohadékot.

FÉL ÓRÁVAL KÉSŐBB…
- Fred Collins! Ő a maguk embere. – nyögi a szerencsétlen, miközben dalol, mint egy madárka.
- Na látod Greg, nem volt ez olyan nehéz. – nevetek fel, majd intek Johhnak, hogy engedje el. Minek öljem meg? most, hogy dalolt, Greg úgy is megteszi, vagy egy embere…
- Mi a parancs főnök? – kérdezi John mellettem állva.
- Hozzátok elém ezt a rohadékot, én magam végzek vele. DE továbbra is élve kell, értve vagyok? Ki akarok deríteni mindent, sosem tudhatjuk hányan vannak benne. Meg kell védenem a családom, lehet nem csak rám vadásznak. – válaszolom neki, mire biccent.
- Igenis. – válaszolja közben, majd elindul az embereivel az áruló ellen, aki képes volt az oroszokkal is lepaktálni, csakhogy engem kiiktasson. Egy biztos, a poklot fogja átélni az a rohadék!