Te vagy az én egyetlen kishúgom. A Texas állambeli Austinban születtünk és ott is nőttünk fel. Viszonylag nagy korkülönbség van kettőnk között, pontosabban 10 év. Ám ez soha nem okozott semmiféle gondot a kapcsolatunkban. Miután a szüleink meghaltak, eladtuk a családi birtokot és New Yorkba költöztünk. Én vágytam a nagyvárosi életre, a nyüzsgésre, az éjszakai szórakozásra és arra, hogy valami újat is megismerjek, te már annyira nem voltál lelkes. Azt hiszem kicsit haragszol is rám amiért kirángattalak a komfort zónádból, és eladtuk az egyetlen örökségünket. Amolyan igazi szabadúszó vagy. Egyik nap a festészet érdekel, másik nap a divat, harmadik nap pedig már megint valami más. Kissé talán céltalan vagy, de elég ambiciózus ahhoz, hogy ne kelljen aggódnom azon, hogy mi lesz veled a jövőre nézve. Kettőnk közül olykor te vagy az érettebb és a felnőtt, de ettől függetlenül örökre a kishúgom maradsz.

Semmi izgalom, semmi dráma, semmi körítés. Maradjon neked is valami az avatar alany nem szentírás, és a keresztnév sincs megszabva. Várlak, mint a Messiást!